Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-31 / 295. szám
) Ilii ft «ec mbar 81. ELLENZÉK 5 INTÉZETEK és VENDÉGLŐSÖK FIGYELMÉBE! Elsőrendű minőségű vélemények és fajalmák kaphatók: Sárgarépa---------------------- — 100 kg-ként P 34.— Petiezselyem —------------------100 kg-ként P 6(3.— Fajalmák-----------------------------1 kg-ként P 1.10-től. Fenti árak ab raktár értendők. Blasini Sándor Utóda nagykereskedés, Mátyás király-tér 26. szám és Füiöp Géza nagykereskedés, Széchenyi-fér 19, szám. Mr. Trefusis és az angol háborús célok Hogy a szatirikus világirodalmi rangját elismerjék, évszázadok malmán kell a kritika őrlését kiállania. Eddig két szellemóriásnak, Moliére- nek és Swiftnek sikerült „a nehéz műfaj“ rideg bírálóinak élői télet- ki naif alát áttörnie és maguknak a helyet „a legnagyobbak“ galériájában kiverekedni. A harmadik seatin'kus, Shaw szemünk láttára tört át az akadályokon és valósággal legá- zolva a kicsinyes okvetetlenkedőket, a magasabbrendü szellem szabad gondolkodását és bátor kiállását a háború fojtogató törvényeinek ellenére is saját hazája imperializmusának szemére meri vetni. Legújabb müve, melynek magyar cimének fordításába a fordító foga beletörött (The unsocial socialist), megcáfolhatatlan vádirat a plütokrá- cia címére. Mr. Sidney Trefusis, a manchesteri dúsgazdag pamut gyáros fia, font százezreinek birtokában megengedheti magának a szocializmusnak alapos tanulmányozását® gentleman lévén, az igaz ut feltalálása után fittyethány a kiöregedett felső tízezer gáncsoskodásainak, vadonatúj munkásruhát ölt és a „Pigmalion“- ból ismert shawi piruettel még müveit beszédmodiorát is parasztba megváltoztatva, éli a maga forradalmi életmódját: berendezkedik vidéki kétszobás kunyhójában, az elnyomottak szemét, ha kell, pofonok árán is felnyitja, beravaszkodja magát egy leány nevelőintézet fehér falai közé és átkokat szór a konzervatív angol pedagógia közömbös képviselőjére, az intézet igazgatónőjére. Valamelyik érthetetlen sussexi tájszólásban, balga gesztusok kíséretében, miközben hallgatósága a kacagás visszafoj fásának igyekezetében ugu- tásszerü kirobbanásokban adja jelét iróniával kevert odaadó figyelésének, rongyos köntösbe öltöztetett szónoklatával, de Demiosten esnél erősebb szónoki meggyőzéssel tapossa porba a XIX. századvégi és XX. századeleji angol világnézetnek a kizsákmányolásra ©pitétt ál-társadalmi képletét. A születésénél, hagyományainál és beidegződésénél fogva plutokrata Trefusis tőle telhetőén mindent megtesz a szociális igazság megvalósítása érdekében. De még ennyivel sem elégszik meg. Nekiront a kor művészeinek, akik a fizetni tudó snoboknak Írnak és nincs egy zokszavuk a lordok szívtelensége miatt földönfutóvá lett szegény ügyének védelmére. Fiatal, szép feleségének halálakor, akit őszintén szeretett, nem tudja örömét el palástol ni, hogy végre mint özvegyember megszabadulhatott az angol társadalmi élet hazugságaitól. De ő is elcsúszik azon a bizonyos narancshéjon. .Szélesen vigyorogva vezeti át a Batdo-fy icjmü leim*% Hi£<^c*uld CZINK Icdmefe&ía, ue^tU-ztüö- üze-tn. csőcseléket egy angol báró virágos kertjén, melynek átjárási jogát még egy, a középkor homályába vesző alkotmányos törvény biztosítja, de a virágoskert túlsó oldalán találkozik egy „müveit“ leánnyal, szerinte „a plutokrácia által kitermelt asszonyi állattal“ — és feladíva a szocialista álmodo-zásait, elvezeti a flappert a két év viszontagságai alatt óvatosan megőrzött fontkötegek kissé bántó, de kényelmes boldogságába. * Shaw ezt a munkáját még jóval a második világháború kitörése előtt irta. Még akkor, mikor az angol vezetők nem beszéltek lépten-nyomon a nagy katasztrófa utáni háborús célokról. Ha (Shaw hallja az angol államférfiaknak az egyetemes emberiség boldogitására irányuló tervezeteit, egész biztosan már ebben a munkájában megmondta volna az igazságot. Nem, nem cáfolta volna meg a délibábokat: nem shawi eljárás cáfolni egy szellemileg alacsori yabbrendü szofista propaganda cél- zatos fejtegetéseit, hanem az angol nép (értsd plutokrácia) nevében beszélő valakinek (mit számit Shaw- nak egy miniszterelnök?) a pillanat szükségéből fakadó támolygásait, csak úgy mellékesen, a maga tételét felállítva, a Themse szennyes vizébe fojtotta volna. Hiszen Sidney Trefusis demokrata létére bátor volt; a társadalmi igazság megvalósitásáért olyan dolgokat vitt véghez, melynek tiz százalékáért egy felelős angol minisztert az Alsóházból kiseprüznének. Trefusis- nak még az az előnye is megvan a háborús célok szószólóival szemben, hogy csak az angolszászokat akarta felemelni, a brit premier pedig az egész világot akarja az angol társadalom által bolondnak nevezett Tre- fusiis-féle jótéteményekben részesíteni. Mussolini legutóbbi beszédében idézte Carlyle angol történetiró munkájából a következőket: Mindaz, amit beszélünk és cselekszünk a Szigeten, csupa hazugság és hipokrata alakiaskodás. Ádáin óta egy faj sem tüntetett annyit a semmire épített dölyfösségével, mint mi.“ Byron pedig megdicsőülésének színhelyéről, Missoliunghiból irta barátjának: „Az angol nép nem tetszik nekem. A múlt hónapban el akartam menni Nápolyba, de szerencsére idejében megtuídltam, hogy sok angol tartózkodik ott. Szakadna rájuk a Vezúv lávája! Semmi sem tudna az Angliába való visszatérésre kényszeríteni. Csontjaim nem tudnának pihenni az angol földben, hamvaim pedig az ítéletnapig sem keverednének össze a brit porral.“ Kétségtelenül három nagy angol: Byron, .Shaw és Churchill. Byron, aki nem tudott megalkudni, Shaw alias Trefusis, aki bölcsen belátja, hogy hazájának fontra épített társadalmát nem képes megvívni és visz- szavonul az individualizmusnak a bástyája mögé, harmadszor pedig Churchill, aki csalogató háborús célokat hangoztat, de vagy nincs tisztában az angol társadalom által szamára biztosított szükreszabott lehetőségekkel, vagy a jobb jövő szivárványának fel vetítésé vei leik iáismeretlenül ki akarja használni a világot az emberiség gúzsbakötésének érdekében NAGY JÓZISEF. AZ ALMA Irta Parajdi lncze Lajos (Valahol honvéd, hadak utján). ’Alig rikoltott fel a kiírtból ă légiriadó szaggatott jele, á csendesen poroszkáló huszárkülönitmény úgy eltűnt a mezei útról, mintha váratlanul támadt boszorkányos forgószél ragadta volna el. A paták huppogásávál felvert por még ott kavargón állandóan változó gomolyokban, de a lovasoknak nyoma veszett. Az imént még peckesen ültek a nyeregben, minthá nem kétnapos por lepte volna szerelvényüket, de aki most ugranék ki a táligautra, hiába meresztgetné a szemeit: sem lóból, sem emberből nem láthatnak egy fancsikát sem- Azért huszárló á huszárló, hogy maga is értelmesen összegezze a történteket. IIá széiugrik a szakasz s á huszár nyeregből száll, a lónak is úgy el kell rejtőt- nie egy kis bucka, egy kökénybokor, vagy áz övig érő, lábon aszott kóré mögött, hogy még a füle hegye se lássék elő onnan. Béni a rohamsisak karimája alól szemlélje a terepet, kutatva nézett az ég magas kékségébe; sehól semmi. Lovára pillantott, a Sármányra. Úgy el volt nyújtózva mellette a fűben, mintha szegény minden igyekezetével belé akarna lapulni etz anydföldbe. Béni sehol senkit nem látott, semmi jelt nem vett észre, még a lovak nyögésé-fujtatása sem hallatszott. Rendben van — gondolta• — A zászlós ur meg lehet elégedve. Sármány tágult szembogarával aggódva nézett gazdájára. A hét szem azt kérdezte: mi lesz most? Béni majdnem elnevette magát. Jólesett volna legalább kuncogni ezen a gondterhes tekinteten. Szegény állat — gondolta — mennyire a vérében van a katonaélet! Nemcsak a lovardában és a gyakorlótéren figyelmes a jelekre és vezényszavakra, hogy a hosszunyelü ostor selyemcsápója ne csattanjon rajta, de most, amikor többié nincs lovarda és nincs hosszunyelü, selyemcsápós ostor, sem éles hang, sem büntető tanügetés, á huszárló akkor is fegyelmezett. Megsimogutta a Sármány széltől kócos üstökét. Otthon, az istállóban is becézte, amikor pedig miatta hajnalhásddáskor kellett kelni és vakaró nélkül huszonnégy sor port kiverni a körömrugó elé. De most, amióta hadrakeltek, még inkább megbecsülik egymást, a ló az embert, az ember ă lovat. Kettejük élete, sorsa, szerencséje össze van kötve. Az ember kíméli, óvja, védelmezi, ápolja a lovat, a ló ösztönével kiolvassa az ember most keletkező szándékát; egy finom szánhúzás, egy gyenge térdnyomás, a testsúly áthelyezése, az ütem átváltása elég ahhoz, hogy a gondosan idomított ló parancsot vegyen tudomásul belőle. I Béni már öt-hat perc óta fekszik mozdulatlanul. Jóleső érzéssel nézi a lovát, hü bajtársát, de a füle szüntelenül ki van hegyezve minden neszre. — No, te Sármány — leheli inkább, mint mondja —> jó pajtásom. A ló kissé felkunkorit ott a a nyakát, de Béni gyorsan vissza is nyomja a földre. — Maradj nyugton, különben megcsíplek — fenyegeti. És kotorászni, kezd a nyeregtáskábdn, hátha akad csemege Sármánynak. Sármány szereti á karéjt. Béni ujjaival feltúrja á nyeregtáska belsejét; tiszta fehérnemű, törülköző kendő, varrófelszerelés, minden szükséges holmi ott r>rín használati sorrendben, csak éppen egy karéj kenyér nem maradt Sármánynak. S amint könyökig süllyesztett kézzel vájkál á táskában, egyszerre csak megáll, mintha elfelejtette volna, mit akart. Lovára néz, de nem látja; szeme a bizonytalan messzeségben keres valamit, mintha össze akarna fonódni egy másik tekingettek Aztán kiveszi, ami a kezébe akadt- Nagy kerek álma kacag pirosán reá. Hej, ez aa alma! Utolsó otthoni estén adta valaki, ta án két héttel ezelőtt, a kiskapuban, bucsuzás közben. Azóta ott van elrejtve, teljes biztonságban. Kezdetben gyakran elővette, megnézte, megsimogatta. Azután elő sem vette, csak belé- belényuh a nyeregtáskába, jólesett érezni, hogy ott ván. Ujjabegyét lassan végighuz- ta rajta s olyankor mindig látta a feléje nyújtott két kezet, benne nz almát, amely valahogyan többet mondott akkor neki, mint amit á könnytől fényes két kék szem, s a vonógló kis száj mondott. , Sármány szimatolva nyújtotta orreim- páját az alma felé. Béni ösztönösen elkapta oz almát előle. Hol a lóra nézett, hol az a'mára. Most ez mindene: a ló és az alma, segítőtársa a hadikenyéren és egy emlék hazulról. Nézi, nézi a kerek Pűos almát, nézi, nézi a lovat. — Sármány, te. Nesze. Lehunyja a szemét és egy áldozatott mozdulattal odanyujtja az almát neki. A ló mohón utánakap és herségetve szétharapja. Most már még az endék is kettejüké. ü Elismert és engedélyezett különlegességünk: SUTTY A-keserüf Mocca-griotte, Half em half és arasz állás likőreink!!! Árusi tás át 1943 január eIse j ével megkezdjük ! Szittya Erdélyi M a- gyar Keieskedelmi Részvénytársaság Kolozsvár. Tel. 20—72.
