Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-31 / 295. szám

■•'JZ.nOGVC'tíS extern , ^‘VVVtJr.» 0r3**shiZtär p“D;lP£ss CSÜTÖRTÖK. 1942 december 31. Útra. évfolyam 295. szám. ÁRA 12 FILLÉR ZEK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. em. Telei.: 11—09. Nyomda: Egye- tem-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 ÜLAPITCnO: fi RT HU MIKLÓS Hősies Uies ina: Dr. BÁLINT JÓZSEF Nagyon nehéz ma azt mondani egymásnak: „Békességes ujesztendőt..", mert azt, hogy „Dicsőség a magasságban Istennek", ezt még csak elhisszük s szivünk kitágul az örömtől, ha mondjuk, ha énekeljük, de azt, hogy „bé­kesség a földön", ezt már csak titokban ejt­jük ki, csali megsóhajlani tudjuk, s imádko­zunk utána. A dicsőség magasan jár feled­tünk... ott magasan ül diadalt az az erő, mely itt lent a világon, a földön csupa kikezdés és nulláz küzdelem. Az Isten örök gondolatai ott fent, tőlünk legtöbbször messze, öltözködnek valóságba, itt lent a földön ezek még csak eszmék, hitek és fohászok. íme ezért van a békességből igen-igen kevés a világon. Kevés van különösen most, napjainkban. Békesség ma népek, nemzetek, államok, országok kö­zött egyáltalában nincsen. Sőt az a béke is, amelyet Krisztus evangéliuma hirdet s ame­lyet a „jóakaratu emberek" békességének mond, ez is küzdelembe, harcos szenvedélybe, áldozatos megpróbáltatásba van beállítva. Ma nem hihetünk és nem is hiszünk állami, poli­tikai, gazdasági és szellemi élet békéjében, hiszen mindent megzavart, íelzavart, elrontott a háború s Krisztus békéje ellen kezet fogott egymással a mammonízmus és a bolsevízmus. Két szörnyű rém, az antikrisztus csatlósai, akik az ujesztendőben még elszántabb dühvet rohannak a Krisztus ügyét védő keresztény­ségre. Éppen ezért az ujesztendőben igazán nem kalapálhatjuk át a kardokat ekevassá, sem az ágyukból harangot nem önthetünk. Az ujesztendőben a békét magát csak gyöngynek tartjuk, mely a háború iekeie és véres káoszában hányódik minden gondolata, minden cselekedetbe a munka, a küzdelem, a harc van beleállitva. Ez hevíti át az újév hajnalán a gondolatokat, ez ösztönözi csele­kedetre az ellanyhult karokat, ez izzítja át a lelkeket, ez a harc, ez a küzdelem késztet áldozatkészségre, lemondásra, uj és uj kereszt- hordozásra ma, most még előre nem látott hősies küzdelemre. Ebben a hősies küzdelem­ben a békét a lelkünk számára foglaljuk le Krisztus kegyelméből, e mellett azonban vé- f.nzzük munkánkat, harcoljuk harcainkat, töb­bet teszünk, mint ami a kötelességünk, visz- szük keresztünket, amit mindennap ránkrak a magyar élet s erős lélekkel hisszük, hogy valamikor majd csak több béke lesz körülöt­tünk. Ez a munkában s harcban álló lelkűiét a maga vérmérsékletét viszi bele az újév haj­nalába, az egész ujesztendőbe. így változik el a harcos, küzdő magyar élet előtt az 1943-ik év hajnalán még a betlehemi szín is, s a kicsi Jézus jászola mellett első helyen nem a bölcsességet, nem is a világinegvetést s a szegénységet, hanem az erőt, a hatalmat s a hősies küzdelmet látom. Nemzetem hő­sies küzdelmét is, amelybe nekem az újévben jobban, erősebben bele kell kapcsolódnom. Ezen a hősftes küzdelmen keresztül nézem ma a magyar életet s nemcsak nézem, hanem e szerint dolgozom is... Ma a glóriát éneklő an­gyalok nekem nem gőgicsélő babák, hanem a szellemi világ óriásai. Nem leányarcok, ha­nem harcos kerubinok. Keményen állnak előt­tünk, mintha élő szíriek s hegycsúcsok vol­nának. Úgy látjuk, úgy érezzük, mintha a betlehemi szellemi világ rokon volna velünk, vágyódó, szenvedő lágyságunkat, érzelmeinket veve, de azután mintha rokona volna szirtke- ménységünknek is, a villámnak s a tűznek is, ahogy az írás mondja: „angyalait szélvésszé teszi és szolgáit tűz lángjává", üzért valami­képpen másképpen fest az idei újév. Az ének is másképpen hangzik. Máskor is szívesen hallra'tuk, de az érékből csak a dallamot, azt az édes ritmust vettük ki, a húrok ércesen* gését s azok fémkeménységét nem veilük észre rajta. Máskor is elhallgattuk az eszten­dőt bursuzta’ó éjféli harangszót, de c'iak a tovaszálló ringó hanghullámokat élveztük, ab­ban füröött há’aadó, imádkozó lelkünk. Azt a kemény, erős ütést pedig, mellyel a harang nehéz ércszive nekivágódik az ércfalnak, nem v*3ttiik észre. Ma azonban, újév hajnalán mintha csak ezt az érccsengést hallanám az újévi énekekben és köszöntőkben, az éjféli haranrrszóban mintha csak az ütközést halla­nám. mert érztem minden gloria, minden hála­adás, minden békesség dacára a világ nagy ütközéseit, az eszmék tomboló harcát, kemény­ségeit, betöréseit, hallom az antikrisztus őrült csatakiáltását. Mindezekből oly nehéz éneket, harangszót, összhangot teremteni. Mégis dol­gozni kell érle. Ez a hősiesség. Mert hát van erős, kemény újév is. S ez a mostani. Vannak hangok arr’vek ütközések s vannak angya­lok, akik szélvészek és tüzlángok is. 1 A béke evangéliuma is leülve van erővel. Ezt az erőt az evangéliumból sem szabad ki­felejtenem, eltüntetnem ts észna nem vennem, amint az ércet nem szabad a harangszóból ki- clvasztanoin. A „hősies ujesztendő" kitartó, érces, szilárd férfiakat akar nevelni és állítani a magyar életbe. Ezért az uj/2sztendő jellegé­ből a hősiességet kihagynunk nem szabad, mely mikor küzdeni kell, küzd is, mikor ál­dozni kell, áldoz is. Ez az isteni stilus, amely szerint fel kell épülnie minden magyarnak itthon — külön­ben hiába harcolnak odakint honvédeink. Ez az a stilus', amely alkot és tör is ha kell, mely oly nagy, hogy aemmire se szorul s oly gazdag, hogy mindent ad: kenyeret, munkát, napsugár! a magyar élet sötét mezeire s áldo­zati vért harr’e'töre. Tudnunk kell már egy­szer, hogy ez a harc és áldozat nem passzív lemondás, nem tompa megadás, hanem erő, csengés és győzelem. Kell, hogy harcainkat és szenvedéseinket, nélkülözéseinket a győ­zelem öntudata járja át, hogy áldozataink ön­tudatból származzanak. Ne értsen félre senki! Mi nem akarunk vér­ontást. Sőt hisszük, hegy a vérontás, a há­ború kő a szivünkben s fájdalom a lelkűnk­ben. De valljuk azt is erős meggyőződéssel, hogy e botrányköveken s e fájdalmon át a világkiemelés, a világszabaditás útja nyilik, a kereszténység győzelme, a Szent István orszá­gának biztos kialakulása újabb ezer évre. Ezért úgy járjunk a mostani világtörténések Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÁLLAI AT" Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 3.20 P., negyedévre 9.20, félévre 18.40, egy évre 36.80 P. . n iinnrraa——■ rettenetes földjén vértanú hősök ezrei között, nemzedékek rcmjai s elhamvadt remények és örömök hamurakásai között, mintha csak a betlehemi hegyoldal kopár sziklái között jár­nánk. De a kopár sziklák méhében ott rejlik a barlang, melyben a megváltás, s az örök élet forrása fakad. Éppen ezért biztosak va­gyunk abban, hogy a minket, magyarokat kör­nyékező kietlenségből, társtalanságból, egye- dülvalóságból, kinból és gyötrelemből, áldo* zathczatalból és nélkülözésből biztosan jobb magyar élet fakad. Az uj ujesztendőnek erre az erős, hősies motívumára rászorul ma minden magyar áhí­tata, hogy lelke erős, áldozatkész, hősies és a szó igazi értelmében krisziusian magyar le­gyen. Ezért mondjuk, köszöntsük ma igy egymást: „Hősies ujesztendőt!" Topább folyik a tengely- és szövet­séges csapatok ellentámadása a keleti asrcvonalon Rommel utóvédéi eredményes harcban állanak Montgomery csapataival — Churchill kormánya kibővítését tervezi A VÉGÉHEZ ÉRT ESZTENDŐT a po­litikai helyzet tekintetében a következő há tóm tényező r ./• r? ah-.'ifi :rkb-. harcoló európai hatalmak még erősebb össze­fogása keletázsiai szövetségesével. 2. Az eu­rópai térség megszilárdítása, j. Egyes államok semlegességének fenntartása. Visszapillantva az elmúlt évre, az a szilárd alap elv válik meggyőződéssé, hogy a hármas hatalmak harca közös, oszthatatlan küzde­lem a győzelemért. t AZ ÁLT ALÁNOS POLITIKAI helyzet evvégi állását tekintve, külön )igyelmet ér­demel az, hogy kiküszöbölték a francia tér­ségben eddig fennállott helyzeti veszélyt, ami által megsemmisült Európa ellenségeinek egyik felvonuló támaszpontja. Franciaország helyzete a jövőben a pozitiv uj európai együttműködés gazdasági és erkölcsi vonat­kozásban; mert vagy csatlakozik az uj Eu­rópához, vagy történelmi nyom nélkül eltűnik. AZ EURÓPAI SEMLEGES államoktól egyáltalán nem kívánják a semlegesség fel­adását, csupán annak lelkiismeretes betartását. Természetesen nem maradt titokban a Skan­dinávia semlegessége ellen ujakb és újabb ro- homo* Intéző ?ller,tége> h^verU amelynek ■:élja, hogy Svédországot eltérítsek a tengely­hatalmak iránt szellemi és politikai síkon kö­vetett semlegességétől, illetékesek továbbra is meg vannak róla győződve, hogy a sí cd kor­mány felismeri e törekvéseket es elkövet min­dent, hogy ezekkel szemben fellépjen. SPANYOLORSZÁG ÉS PORTUGÁLIA helyzete különleges figyelmet érdemel azért, mert az angolszászok északafrikai betörése folytán a háború a két ország kapuja előtt áll. A spanyol külügyminiszter lisszaboni lá­togatása világosan bizony it ja, mennyire ér­tékeli a két hatalom az angolszászok semle- gességi biztosítékait. A kommunizmus és a szabadelvüscg tehát az Európacllenes erők el­leni. közös hitvallás, nem hagyhat semmi két­séget Spanyolország és Portugália világos ál­lásfoglalásáról. A TENGELYHATALMAK, főképpen pe­dig Németországnak Törökországhoz való kapcsolatát a jelenben legvilágosabban az angol hírszolgálatnak az az állítása jel­lemzi, hogy a tengelyhatalmak rossznéven vették, a, saadahadi szerződés meghosszabbí­tását, holott 'sem Berlin, sem Roma nem foglalt állást ebben a kérdésben. Ez a célza- tos hir mutatja, mennyire érdeke Londonnak a tengelyhatalmak és Törökország baráti kapcsolatainak elmérgesítése. 1942-BEN még hat nagy csata döntése nem következett be és az 1943-as esztendőnek ezek adják meg a jellegét. Ezek a következők: i. Harc Angliáért. 2. Az afrikai csata. 3. A Földközi-tengerért folyó csata. 4. Az európai légi térért folyó harc. 3. A bolscviz- mus elleni csata. 6. A világtengereken folyó csata. AZZAL A TUDATTAL lépjük át az uj­esztendő küszöbét, hogy a katonai és politi­kai helyzet zaloga a végső győzelemnek. Eb­ben a tudatban osztozik Berlin, Róma, Tokió, valamint a hármasegyezményhez csatlakozott, illetve azzal baráti államok valamennyi fő­városa. Nagyszámú ellenséges kfserődöt semmisítettek meg vállalkozásaik során a magyar csapatok BERLIN, december 31. (MTI.) A Führer főhadiszállásáról jelenti a véd erő lőporain csn'oksé g-a: A Tereli vidékén erős páncélos tá­mogatással indított támadások om­lottak össze. Eközben megsemmisí­tettünk 8 páncélost. Sztálingrádban és a Don folyó vidékén a Szovjet tá­madásai folytatása közben súlyos vérveszteséget szenvedett, és 16 pán­célost vesztett. Sikeres ellentámadá­saink során nagyszámú nehéz és könnyű fegyvert zsákmány0;1 tünk és foglyokkal tértünk vissza. Német repülőgép ezredek, valamint olasz, magyar és román harcirepülők tá­madásokkal súlyos veszteségekéit, okoztak az ellenségnek. Érzékeny kárt tettek páncélosaikban és nehéz- fegyvereikben. Magyar rohamcsapatok vállalkozá­saik során megsemmisítettek na* gyebbszámu ellenséges kísérődét legénységével együtt. Az arcvonal középső szakaszán szórványos ellenséges támadásokat vertünk vissza. A német roh am csa­paltok benyomultak az ellenség vo­nalaiba és szétromboltak nagyszámú harciberendezést. Az Ilmeny-tótól délkeletre páncé­losoktól, tüzérségtől és csatarepülők­től támogatott újabb ellenséges ro­hamok omlottá k össze. 13 szovjet- páncélost szétlőttünk. A VoLchov mentén és Leningrad előtt a néniéit kötelékek és a spanyol önkéntes hadosztály roh am csoportjai megsem­misítettek nagyszámú ellenséges kis- erődöt. Gyors német harcirepülők és vadászrepülőszázadok alacsonyan szállva szé tu grasz toltak több ellen­séges száll itóoszlopot. Az Északi Je­ges-tengeren a Halász-félsziget előtt harciirepülői/nk meglepetésszerü elő­retörés közben elsüllyesztettek egy szovjet aknaszedő naszádot. Német harci és bukórepülők éjszakai rajta­ütések során erős tüzeket idéztek elő iMurmamszk kikötőberendezései­ben és Kandlalapsa pályaudvarának környékén. Rommel harcban áll Montgomery csapataival RÓMA, december 31. (MTI—Ştefani.) A déllibiai sivatagi övezetben légi alakulataink repülőrajai újabb érzékeny veszteségeket akoztak az előző napokban is megtámadott ellenséges hadoszlopoknak. Zürichből közük, hogy Rommel utóvédéi Buerat és Syrtc között három napja harcban állanak Montgomery csapataival, amelyeknek előnyomulását akadályozzák. Kairóban ugv tudják, hogy Rommel változtatott eddig' el­járásain, mert nagyobb erővel szállt szembe a brit csapatokkal. RÓMA, december 31. A tuniszi szakaszon is folytatódtak a harcok. A tengeiycsapatok 9 ellenséges harckocsit pusztítottak cl és mintegy jc foglyot ejtettek. Légi kötelékeink az arcvonalak mögött országúti csomóponto kát támadtak. A német gyalogság lelőtt egy ellenséges repülőgépet. Ellenséges légi köte­lékek ismételten bombázták a tuniszi Suzát. Az okozott anyagi károkon kívül a lakosság köréből több áldozata is volt a bombázásnak. LONlí’ON KEMÉNY HARCO­KAT VÁR AFRIKÁBAN LÓN DON, december 31. (Búd. Tud.) Az angol fővárosban arra számítanak, hogv Északafrikában rövidesen kemény harcokra kerül sor. A 8. brit hadsereg a legutóbbi hé­ten kevesebb szerencsével folytatta hadmű­veleteit. Beismerik, hogy a tengelycsapatok El Agheilától igen ügyes visszavonulást vé­geztek és ennek ütemét Rommel diktálta.

Next

/
Thumbnails
Contents