Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-03 / 274. szám
19 4 2 december 3. ELLENZÉK 5 VttyU : AbmM éed&ne# Um.,, Az w( vzikdty vasút Néhány nap múlva hivatalosan is átadják a forgalomnak az uj székely- földi vasútvonalat. Közel két esztendő emberfeletti munkája után sikerült megteremteni a közvetlen ösz- szekötietést az ország fővárosa és a Székelyföld között. Ebben a pillanatban még nem is lehel felbecsülni, hogy gazdasági szempontból milyen óriási eredményt jelent az uj székely vasút. Korlátlan lehetőségek nyílnak meg a Székelyföld kincseinek értékesítésére. Hegy csak egy példát említsünk, végre a borviz- kérdés is megoldódik, mert a szállítási nehézségek elhárítása után egészen bizonyos a székelyföldi borvizek diadalmas térhódítása. Ezúttal azonban nem akarunk gazdasági fej- tegetésekbe bocsátkozni. Illetékes szakemberek bizonyára pontosan ki fogják számitani, hogy nemzetgazdasági nézőszögből mit jelent az uj vasútvonal megnyitása. Azt is felesleges kihangsúlyoznunk, hogy a Sze- retfalva—Béda közötti közvetlen ösz- szcköítetéssel megszűnnek a székelyföldi utazás kellemetlen zökkenői Ámít most minden magyar ember érez; a feltétlen elismerés azzal a hatalmas munkával szemben, a méllyé i a kormány áldozatkészségének segítségével az illetékes szakemberek elvégeztek. Fél esztendővel ezelőtt az erdélyi politikai és gazdasági éle! vezetői megtekintették a befejezéshez közeledő építkezéseket. Erre az útra a kolozsvári sajtó képviselőit is meghívták. Végigmentünk a hatalmas alaguton, amelynek megépítése valósággal gigantikus méretű teljesítmény volt, olyan nehézségeket kellett legyőzni a kedvezőtlen talajviszonyok miatt. A vendégek tiszteletére társassbédet adtak, amelyen a vasutigazgatőság képviselője bejelentette, hogy „még ebben az évben megindul a vonatok robogása az uj vasútvonalon“. Voltak, akik kételkedve csóválták a fejüket. Annyi munka volt még hátra ás olyan sok nehézséggel kellett számolni, hogy a kétkedést jogosan meg lehetett magyarázni. Az Ígéret mégis valóra vált. Sikerült minden akadályt legyőz n' és a szombati ünnepélyes megnyitás után a jövő héten már megindul az uj székely vasúton a rendes személyi és teherforgalom. Két nappal ezelőtt Budapestről sajióvoiiat indult a Székelyföldre. Kár, hegy erről a helyszíni látogatásról csak hallomásból értesültünk. Az erdélyi sajtó mindenesetre megérdemelte volna a meghívást erre a kirándulásra, mert a vasútvonal ügyének mindenkor legfőbb támogatói voltunk- Az ünnepi pillanatokban azonban nem akarunk gáncsos- kedni. És ha kissé rosszul is esik, hogy az ünnepélyes megnyitás előtt nem volt alkalmunk helyszíni riportban beszámolni a végzett munkáról, mégis százszázalékosan méltányoljuk azt a nagy magyar ered- ményt, amelyet a vasútvonal megnyitása jelent. Ugyanekkor kegyelettel adózunk gróf Teleki Pál miniszterelnökünk emlékének. Elsősorban neki köszönhetjük, hogy közvetlenül a felszabadulás utáni napokban megindult az uj vosutvonal építése. Gróf Teleki Pál fáradságot és akadályokat nem ismerve adta ki utasításait a vasútépítés megkezdésére. Az ő elgondolásának szellemében folyt tovább a munka, amelynek diadalmas befejezését most ünnepeljük, December 5-én 12 óra 30 perckor történik az ünnepélyes megnyitás, amelyre külön vonatok szállítják a meghívottakat. A magyar akaraterő diadalát hirdeti ez az ünnepség. Fényes bizonyítéka, hogy a kormányzat a legnagyobb áldozatoktól sem riad vissza akkor, ha az egyetemes ? magyar érdekek úgy kívánják. Erdély népe hálatelt szívvel mond köszönetét mindazoknak, akik elŐsegi- I tették a Székelyföld közvetlen vasut- összekötfetésének megvalósítását. I Hisszük, hogy az uj vasútvonal ál- j dásos uj korszak beköszöntését je- , lenti és a magyar alkotómunka örök dicsőségére válik. A lUzUdsdai udvaiias&áfy UíccLzsz „Türelmetlen tisztviselő — türelmetlen közönség“. Ez a cime annak az ankétnak, amelyet az „Egyedül Vagyunk“ inditott. A kitűnő folyóirat hozzászólásokat kér a tisztviselői udvariasság kérdéséhez. Hogy a kérdés menynyire foglalkoztatja a közvéleményt, azt az ország minden lapjának publicisztikai megjegyzései bizonyítják. Legutóbb a belügyi költségvetés vitája során is sok szó esett arról: hogyan bánjon a tisztviselő a mai háborús időkben annyi gonddal agyonterhelt közönséggel. Helyesen idézi az „Egyedül Vagyunk“ a belügyminiszter szavait: „Amikor a tisztviselő jogosan hivatkozik arra, hogy túl van terhelve, akkor a publikum még jogosabban mutathat rá arra, hogy túl van terhelve, mindenfajta korlátozással, vegzaturával, lemondással. Legyen vége annak, hogy a tisztviselő különbséget tegyen ember és magyar ember között“. Az „Egyedül Vagyunk" ezzel kapcsolatban nagyon érdekes kérdéseket intéz olvasótáborához. Érdemesnek tartja a kérdéseket Iekö- • zölni. Hogyan lehetne elérni — kérdezi az i „Egyedül Vagyunk“. i i. Hogy a tisztviselő gyorsabban, barátibb ; hangulatban fogadhassa a feleket, rövidebb idő alatt tudjon végezni velük és kevesebb lehetetlen ügy kerüljön hozzá? a. Hogy a nagyközönség is pontosabban tudja hová kell fordulnia, ne járjon szobáról- szobára, ne előszobázzon rossz helyen és ne álljon a dolog természete szerint agresszivitással a hatósági ember elé? 3. Hogyan lehetne kiirtani a hivatalt járó nagy tömegekből, hogy a szabályszerű elintézés mellett protekció és a mellékút az eredményesebb és az előkelőbb? 4. Afennél szegényebb és elhagyatottabb társadalmi rétegről van szó, annál nagyobb szükség van hatósági gyámolitásra. Hogyan lehetne elérni, hogy a bizalom a hatóságok iránt lefelé fokozódjék? 5. Milyen különbséggel lehetne fokozni a tudatot, hogy a hivatal egy uj népközösségi szellem iskolája, az udvariasság és tapintat iskolája, nem pedig az alázattal kevert bizalmatlanságé? Olyan kérdések ezek, amelyek kétségkívül nemzetnevelő hatásúak. Erdély magyarsága különösen érzi annak szükségszerűségét, hogy a hivatali szellemet olyan formában kell megváltoztatni, ahogyan azt a belügyminiszter kívánta parlamenti felszólalásában. Sokszor kifejezést adtunk annak az igazságnak, hogy egyes hivatalokban a túlzott bürokratizmus és a mesterkéltség szelleme valósággal kínai falat emel a közönség és a tisztviselői kar közé. Ilyenkor keletkeznek azok a visz- szásságok, amelyek elhárítása érdekében az „Egyedül Vagyunk“ most ankétot rendez. Türelmetlen lesz a tisztviselő és még türelmetlenebb a közönség. A mi sokat szenvedett erdélyi népünk különösen megérdemli, hogy a hivatalokban ne erezzen megkülönböztetést és joggal elvárhatja, hogy a tisztviselők ne tekintsék magasabbrendü lényeknek magukat a hozzájuk forduló adófizető polgároknál, Ezt kívánja az egészséges uj magyar «zeilem, amelynek érvényesüléséhez kétségkívül hasznos szolgálattal járul a budapesti folyóirat körkérdése. 1/KttyézdtontU Uiíiintcké* Erdélyből elszármazott magyar újságírót részesített méltó kitüntetésben az olasz állam. Mihály László erdélyi származású iro és újságíró a közelmúltban elnyerte az olasz ál am által egy magyar újságírónak felajánlóit újságírói ösztöndíjat. Az ösztöndíjat az idén nemrég létesítették és azt a külügyminisztériumnak és a budapesti olasz követség sajtófőnökének egyértelmű javaslata alapján elsőnek Mihály László számára Ítélték oda. Az ösztöndíj ideje• fél év, összege pedig igen tekintélyes összeg: iS.ccc Ura (4.000 pengő). Mihály Lászlónak féléven át havonta 3.000 lírát folyósítanak. Ezenkívül beosztják az egyik nagy olasz lap szerkesztőségébe, ahol még jobban kimélyitheti kapcsolatait az olasz sajtók örökkel. Mihály László már hosszú idő óta Rómában él és újságírói munkásságával már eddig is nagyértékű szolgálatokat lett a i agyományos olasz—magyar barátságnak. Munkásságáért olasz részről eddig immár háromszor részesült kisebb összegű ösztöndíjban, mini magyyr if6 és újságé). Az Lltenf.ák cd- vasóktoepHséi;e Uikily Uvló n&oét imeti, Hosstv idŞ óta állandó dolgozótu-s* lapunknak és értékes írásaival Olaszországból is t end szeresen felkeresi az Ellenzéki: t. Az erdélyi közönség őszinte örömmel értesült Mihály László megérdemelt kitüntetéséről, amely becsületes és értékes munkásság jutalmazását jelenti. Vita a ídUamw* tmíeáíc szzkkzfyéí'ál Székely népünk gazdasági felemelése a legfontosabb erdélyi tennivalók közé tartozik, örömmel adtunk hirt arról, hegy szombaton megnyílik a székelyföldi vasútvonal és komoly eredményként könyvelhetjük el, hogy rövidesen megvalósul a Székelyföld villamosítása is. A tervek mái készen állanak. Nemrégiben megalakult Budapesten a székelyföldi vilíamosrészvénytársaság, amely a villamosítás munkájával egyidejűleg a Székelyföld iparosítását is jelentékeny lépésekkel viszi előre. A legfontosabb kérdés: hol létesítik a székelyföldi villamoscentrálét? Marosvásárhely magának követeli a villamosközpcntot. Ebben a kérdésben dr. Májay Ferenc marosvásárhelyi polgármester hosszas tárgyalásokat folytatott Budapesten és átadta az illetékes kormányköröknek a székelyföldit Kereskedelmi és Iparkamara emlékiratát. A víllamoscentrálé ügyében a Kaláka Munkaszövetkezet is részletes javaslatot dolgozott ki. A Kaláka Munkaszövetkezet álláspontja szembekerül a marosvásárhelyi indítvánnyal. A Munkaszövelkezet szerint ugyanis a villamoserőközponf helyének kijelölésével kapcsolatban a székely és erdélyi gazdasági életei l nagy mértékben érdeklő további ! kérdések vetődnek fel. Nevezetesen, ! hogy hol és milyon módon épül £A Erdélyben a nagyiasz<ávolsági vezetékhálózat, tov&bbá, body hol és milyen irányban létesül ö* ugyancsak távolsági földgázvezeték- rendszer. A Kaláka Munkaszövetkezet ezeknek a kérdéseknek megtárgyalására bizottságot küldött ki, amelynek tagjai: vitéz Bakó Gábor l mérnök, müsz. tan. államép. hiv. ve- ! zető, Elekes Ernő mérnök, posta- müsz. főigazgató, Farkas Miklós műszaki tanácsos, dr. vitéz Gálócsi Zsigmondi mérnök, műegyetemi magántanár, Polcnyi István mérnök, villamos v állalati igazgató, zaiáni Szabó Miklós mérnök, gyárigazgató, Szabó István mérnök, hadmérnökkari alezredes, Pávai Yajna Ferenc icgeologus, dr. Veres Gábor mérnök vezérigazgató és Vén Mihály mérnek, műszaki tanácsos voltak. A bizottság az összes kérdéseket összevetve azt javasolja, hogy: az általános székelyföldi és erdélyi gazdasági érdekből kiindulva, nem Maros- vásárhely és nem Erdőszentgyörgy, hanem a Nagyküküllő mentén Udvarhely kornyéke az a hely, ahova az uj erőközpontot létesíteni kell. A Kaláka Mimkaszövetkezei szakszerű indokolással bizonyltja javaslatában álláspontjának helyességét. Á magunk részéről nem akarunk állástfoglalni ebben a vitában, amelyet feltétlenül helyesnek és eyész- j ségesnek tartunk. Ilyen fontos kér- | désben szükség van az összes érdekeltek véleményeinek kicserélésére, j hogy a különböző álláspontok és in- j üokok meghallgatása után olyan ! döntést lehessen hozni, amely leg- ! jobban megfelel a nemzet érdekei- | nek. Bizonyos, hogy a kormányzat a legalaposabban megvizsgálja a kérdést és döntésében egyedül a Székelyföld felvirágoztatásának szempontja lesz irányadó. KedvezSen intézte el a ftalínszmfiiiszter az erdélyi gyógyszerészek kérését KOLOZSVÁR, december 3. Az Erdélyi Párt még júniusban mozgalmat indított azoknak az erdélyi területen élő gyógyszerészeknek érdekében, akik a bécsi döntésig román egyetemeken szereztek oklevelet, de a román törvények szerint a kötelező háromévi .gyakorlatot nem tudták befejezni. így nem voltak teljesjoeu gyógyszerészele, azaz önállóan nem vezethettek gyógyszertárat. Ebben a mozgalomban kapcsolódott bele az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesülete, mely a kérvények összegyűjtését és az egész ügy technikai kivitelét vállalta. A m. kir. vaelás- és közoktatásügyi minisztérium illetékes osztálya ezeket a gyógyszerészeket a háromévi gyakorlat kitöltése után u. n. feljogosító \izsga letevésére kivántá kötelezni. A román uralom idején anuyi súlyos megpróbáltatáson keresztül ment fiatál erdélyi magyar gyógyszerésznemzedéket úgy anyagi, mint erkölcsi téren rendkívül súlyosan érintette ez az intézkedés. Különösen azt sérelmeitek. hogy az intézkedés figyel mea- kivül hagyta nehéz körülmények között megszerzett jogaikat. Megemlékeztünk arról, hogy annakidején az Erdélyi Párt részérő.* 1, dr. Gádl Alajos országgyűlési képviselő, az érdekellek részéről pedig Veress Tibor jártak el a vallás- és közoktatásügyi minisztérium illetékes osztályán, ahol kilátásba helyezték, hogy az erdélyi gyógyszerészek ügyét újólag felülvizsgálják és a minisztérium is á szerzett jog elvének alapjára h-lyézkedeit. Mivel1, időközben újabb nehézségek merültek fel az úgynevezett teljesjoguság vizsga nélküli elismerése körül, az Erdélyi Párt emlékiratot intézett Szinyéi- Mer$e Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben részlete&en ismertette a kérdést. Az emlékirat feltárta azokat a nehézségeket, áradt az újabb vizsga az érdekelt gyógyszerészekre nézve jelentene. A vizsga letevése érzékenyen érintené a közegészségügyet is, mert egyrészt a háborús viszonyok, másrészt a többszöri örvendetes országgyarapodás következtében ma gyógyszerészhiány van. Az érdekelt gyógyszerészek pedig az újabb vizsgát csak úgy tehették volna le, ha hosszal)]) időre kikapcsolódnak mindennapi munkájukból és újabb tanulmányokat folytatnak a vizsga sikere érdekében. Szinyei-Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter a napokban fogadta az 1 Erdélyi Párt küldöttségét, amelyet Gaá1- Alajos dr, országgyűlési képviselő vezetett, mig az érdekelteket Veress Tibor képviselte. A miniszter a legnagyobb jóindulattal hallgatta meg a küldöttséget. Kijelentette, hogy orvosolni kívánja az erdélyi gyógyszerészeit sérelmét. A miniszter intézkedett, hogy mindazok az erdélyi gyógyszerészek, akik a romániai egyetemeken á bécsi döntésig szerezték meg gyógyszerészi oklevelüket. de három- ovi gyakorlatukat addig befejezni már nem tudtéUc. minden vizsga nélkül jogc- sulságot nyerjenek önálló gyógyszertár vezetésére. Kötelezik azonban őket arra. hogy valamely tudeményegyetem orvaskari dékánja előtt esküt tegyenek. Ezt az esküt a kolozsvári egyetemen is le lehet tenni. A NEMZETKÖZI FILMKAMARA VEZETŐI A MINISZTERELNÖKNÉL, Kál- lay Miklós miniszterelnök szerdán délben a miniszterelnökségen fogadta a Nemzetközi Filmkamara vezetőségét, amely báró Wl'ássits Gyula államtitkár vezetésével tisztelgett előtte. A miniszterelnök hosszabb időt töltölt a Nemzetközi Filmkamara vezetőivel és behatóan érdeklődött a filmszakma kérdései iránt. A SZÍVBETEGSÉGEK ÉS AZ ÉRELMESZESEDÉS KEZELÉSÉBEN gyakran kitűnő szolgálatot tesz a természetes „FERENC JÓZSEF" keserű viz azáltal, hogy már egy fél pohárral hévévé is minden erö’ködés nélkül igen könnyű sz.'.k letétet biztosit és az anyagcsereforgalmat jóté1 konyán befolyásolja. Kérdezze meg" orvosit.'
