Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-24 / 291. szám

19Í2 december 21

ELLENZÉK:

1

Erdélyi Kereskedelmi Dank R T

Kolozsvár. Mátyás király«tér 33. szám*

 Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézete,

Foglalkozik a banküzlet minden ágával*

Erdély és a nemzetiségi kérdés

DR. MIKÓ IMRE ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ ELŐADÁSA AZ ERDÉLYI PÁRT KOLOZSVÁRI TAGOZATÁBAN.

II.

Az erdélyi nemzetiségi kérdés másik és nehezebbik része a román kérdés.

A románok Erdélyre alapított igényüket azzal támasztják alá, hogy ők, mint a rómaiak és dákok leszármazol', Erdélyben őslakók; Erdély a dunavölgyi román települések középpontja; ők abszolút számbeli többséget képeznek ezen a területen; s ennek ellenére' a magyarok leigázva tartották őket évszázadokon át, kirekesztve Erdély állami életéből.

A történelmi érvekkel most nem kívánok vitába szállni, különben is a román—magyar kérdés nem ezen dől el. A románság tervszeréi elnyomásának vadja azonban ha igaz volna, súlyos politikai felelősséggel terhelné a magyarságot és kérdésessé tenné azt a jogát, hogy» romaniakta területek felett felségjogot gyakoroljon.

A románok a bekekonferencián azt állítottak, hogy a XV. században elvesztették nemzeti szabadságukat. Itt nyilván a kápolnai unióról van szó, amelybői ők kimaradtak. Ehhez. azonban: tudni kell azt is, hogv a románság, noha akkor már Erdély lakóinak majdnem a felet tette ki, nem rendelkezett semmit éle nemzeti szervezette!, mert nem is élt zárt területen, legnagyobb részük jobbágysorban dolgozott és mindnyájan a görögkeleti egyházhoz tartoztak, amelyik csak megtűrt, de nem elismert vallásfelekezet volt.

Román nemzetről ebben az időben nem beszelhetünk meg Erdélyben; de a magyar nemzet is inkább rendi, mint nemzetiségi tagoltságot jelentett. Téves tehát az a beállitás, mintha Erdélyben a három nemzet uniója a magyar es német faj uralmát jelentette volna a román faj felett. A románok közül is nagyon sok felemelkedhetett a nemesség soraiba, azt pedig törvény mondta ki, hogy a nemesi rend román és magyar tagjai közt nem lehet különbséget tenni. Ezzel szemben a magyarságnak is jelentékeny része jobbágysorban élt. Előfordult tehát, hogy a magyar jobbágy robotban művelte a földet román föl d aurának.

A románság tehát nem mint közjogi nemzet illeszkedett be Erdély alkotmányába, hanem kisebb^ része magyar nemessé válik és a régi kenezek és vajdák szerepét veszi át, nagyobb részé jobbágy marad és osztozik a magyar jobbágyság sorsában.

A négy erdélyi bevett vallás rendszerének kialakulása után a szászok és magyarok egyaránt kísérletet tesznek a románság vallási teren való^ megnyerésére. A reformáció a maga tanait Európaszerte mindenütt a köznép nvelvén terjesztette. így jártak el a szász lutheránusok is, amidőn Brassóban kiadtak az első cirillbetüs román kátét. Bethlen Gabor es Rákóczi György románnyelvii görögkeleti istentiszteleteket ' indít. hiába tiltakozik ellene a havasalföldi metropciita, aki szerint a román nyelv „bárdolatlan. voltánál fogvar' nem alkalmas templomi használatba. Ezek a kísérletek legnagyobb részben sikertelenek maradtak, mert a románok nem csatlakoztak a reformációhoz, sőt az ellenkező hatást érték el, ammnytben az így kialakult román irodalmi nyelv nagy mértékben hozzájárult a románság nemzeti öntudatosodásához, ami végeredményben csak el- távolitotta őket a többi erdélyi nemzettől. f Nagyobb sikerrel végezte a vallási asszimilációt az ellenreformáció. Évtizedes belső harcok után 1700-ban a román görögkeleti egyház egy része Róma fennhatósága alá helyezte magát és így megalakult Erdélyben a görög katolikus egyház. A románság vallási ketteszakadasa is azonban a román nemzeti eszme kifejlődésének malmára hajtotta a vizet. A görög katolikusok nem bizonyultak rosszabb románoknak, mint a görögkeletiek. Sőt az uj egyház hidat jelentett a románságnak a nyugati kultúra felé. A görögkatolikus papnövendékek eljutnak Becsbe és Rómába, felfedezik a román és olasz nyelv hasonlóságát. magukba szívják a humanista tanokat, a románok eredete után kutatnak s így bontja ki az erdélyi iskola a kontinuitási elmélet zászlaját.

Pia a Horia-féle lázadás meg inkább csak

a szociális forradalom jellegét ölti, az .1797. évi Supplex Libellus Valachorum már a császár előtt nyíltan feltárja a románság politikai követeléseit. Kérik az 1457 előtti helyzet visszaállítását Erdélyben, nemzeti képviseletet az országgyűlésen, lelkészeik egyenjogúsítását a más egyházak papjaival. A románlakta megyéket román névvel akarják elkeresztelni. A francia forradalom szelét érezzük azon a követelésükön, hogy az erdélyi nagyfejedelemség minden lakója ugyanazon szabadságokat és kiváltságokat élvezze.

Erdélyben tehát a románság annak ellenére, hogy nem volt elismert nemzet, hatalmasfejlődésnek indult és sok tekintetben megelőzte a Kárpátokon túl saját nemzeti államában élő románság kibontakozását. A románok irodalmi nyelve, történelmi és nemzeti öntudata Erdélyben alakult ki és a görög katolikus egyházon keresztül itt találtak kapcsolatot a müveit nyugathoz.

A magyarság és a románság közötti politikai meghasonlás tulajdonképpen csak a francia forradalom hatása alatt meginduló nemzeti öntudatra ébredéssel ölt nagyobb méreteket. A magyar reformokban mindinkább bebizonyosodik, hogyr a nemzet kinőtt a rendi alkotmány keretei közül. A rendi keretek felbomlásával azonban az addig szuny- nyadó nemzetiségi kérdés is virulenssé válik. A magyar reformeszmék erdélyi képviselői társadalmi téren a jobbágyfelszabadítás álláspontjára helyezkedtek, de ugyanakkor az: is látták, hogy igy a nemzetiségi jobbágyság nagy tömegei fognak polgárjogot nyerni s ennek ellensúlyozá<aképoén az unió megvalósítását sürgették, ami a magyarság politika! vezető szerepét biztosítaná az egyesült magyar hazában. A reformpolitikusok arról is meg voltak győződve, hogy a nemzetiségek a magyaroktól kapott szabadság hatása alatt lélekben és érzésben egyesülni fognak a magyarokkal. Az erdélyi románság szintén a jobbágyfelszabadítás és a jogegyenlőség álláspontjára helyezkedett, az uniót azonban határozottan ellenezte és ehelyett az erdélyi alkotmány fenntartása és olyan értelmű módosítása mellett foglalt állást, mely szerint a románokat Erdély negyedik nemzetének kell elismerni. Erdély önállósága még a románok 1881. évi programjában is első helyeit szerepel. A magyaroktól kapott szabadságot tehát a románság, éppen úgy, mint a többi magyarországi nemzetiségek, nem a magyarokkal való egyesülésre, hanem öncélú nemzetiségi programjának megvalósítására használta fel.

Téves azonban az a beállítás, mintha i?a8 előtt és után a magyarság és románság állandó harcban állott volna egymással. A nagy átalakulások idején nagy elmék törekedtek magyar és román oldalon egyaránt a két nép közötti békés együttélés feltételeinek megteremtésére. Br. Wesselényi Miklós, az árvízi hajós száz évvel ezelőtt írott ,.Szózatjában a szláv veszedelemre hi vja fel a figyelmet és ez ellery sürgeti a románság és magyarság összefogását, mivel mindkét nép magára hagyatott a szláv és germán tengerben és „a magyar úgy, mint az oláh, csak önerejére, sorsára van bizva’.“ 1848-ban törvényjavaslatot nyújtott be a főrendi táblára „a román ajkúak ügyében.“ A javaslatból nem lett törvény, de ugyanabban az évben a forradalom kitörésekor a román jobbágyok először Wesselényi házát dúlták fel. Dragos János román képviselő 43-ban az alsó táblához nyújtott be törvényjavaslatot, mely szerint „a román nemzet a magyarnak természetes frigyese“ s a magyar liberalizmus szellemében keresett megoldást a román kérdésre. Dragost küldte ki a szabadságharc alatt Kossuth Avram Jancuval tárgyalni, de amikor Hatvani őrnagy meggondolatlanul megtámadta Janen hadai:, maguk a románok felkoncolták a béke követét.

48 és 49 után az abszolutizmus alatt két oldalon is kísérlet történik az erdélyi kérdés rendezésére.

Az abszolutizmus alatti Erdélyben az októberi diploma és a februári pátens szellemében uj választójog alapján összehívták az erdélyi országgyűlést. A magyarság oktroj- nak tekintette az uj választójogot 3 ha a választáson részt is vett, a szc- berfi országgyűlésen passzivitást tanúsított. Az ' országgyűlés a magyarok részvétele nclLüi két törvényt hozott. Az egyik szerint a román nemzet s a görögkatolikus és görögkeleti vallás a többi erdélyi nemzetekkel és vallásokkal s. egyenjogunak ismertetik el. A másik a magyar, német és román nyelv közhivatali egyenjogúsításáról szól.

• De ugyanekkor megindultak a tárgyalások a Kossuth-emigráció és a román fejedelemségek között, mert III. Napoleon terve az volt, hogy az olaszországi háború sikere után a magyar emigrációt is felvonultatja Románián kere-z- tül az osztrák ellen. Klapka többizben tárgyalt Cuzával s egyezmény is jött létre kö- " z ott ük, mely szerint a magyarok, románok és szerbek kibékülnek és Magyarországon egyenjogúak lesznek. Ehhez Obrenovics Milán herceg is hozzájárult. Kossuth alkotmánytervében már a nemzetiségi személyi önkormányzatig is elment. Az egyezkedés azonban nem volt őszinte. Zgliniczky ezredes, akit Kossuth Bukarestbe tár gyalni küldött, már arról számol be, hogy Caza Erdélyre és Bánátra spekulál és előtte is hevesen kifakadt, hogy 5 nem hajlandó az erdélyi románokat a magyaroknak átengedni.

Idáig csak magyar belügy volt a román kérdés, de mihelyt egyesültek a román fejedelemségek és az erdélyi románság törekvéseit felkarolták, már nemzetközi kérdéssé vált. Kossuth fantáziája azonban tovább csapongóit és most már a dunai konfederádó szintézisébe akarta bekapcsolni Magyarországot, Romániát, Szerbiát és Horvátországot. Erdély lakói szavazással döntenék el, hogy Magyarországgal egyesülve, vagy szövetségre lépve, vagy mint autonóm állam vesznek-e 5 részt a konfedcrációban? Az államfőnek azonban azonosnak kell lennie Erdély és Magyar- ország között.

Az 1867. évi kiegyezés uj irányt adott az eseményeknek s az erdélyi urió az erdélyi nemzetiségi kérdést is a magyarországi nemzetiségi kérdés egyik részletkérdésévé tette. Az i868:XLÍY. t. c. a nemzetiségi nyelvek egyenjogúságát teljes szabadelvüséggel elismerte, de hozhattak volna bármilyen törvényt, a kis Románia és az erdélyi románok egyesülni akartak s ezt, ha a politikai viszonyok megengedik, semmiféle törvénnyel sem lehetett volna megakadályozni.

A nemzetiségi törvény meghozatala után a románság politikai passzivitásba vonult csak iS3i-ben bontott ismét zászlót. Most románság kezdi követelni a nemzetiségi törvény végrehajtását, de a memorandum- per csak elmérgesiti a helyzetet. Az erdélyi román kérdés a hármasszövetség és az antant harcába kapcsolódik be- Erdély sorsa Magyarországhoz van kötve és azzal dől el. Megnyugtathatjuk a lelkiismeretünket, hogy a m. kir. kormány is mindent elkövetett a románság megnyerése érdekében. Tisza 19r3—19x4-ben a románokkal folytatott tárgyalásai során mindent felajánlott, ami a magyar áíiameszmével összeegyeztet- ^ hető volt, de ez a tárgyalás is meghiúsult. Sőt, amikor ezen túlmenően 1918 novemberében Jászi Aradon felajánlotta a románoknak mindazon területeket, ahol romín többség van, már ez is kevés volt. Ekkor tette meg Maniu történelmi kijelentését- a télié-' elszakadást akarják!

%

Abból indultam ki, hogy Erdély jövője a nemzetiségi kérdésen fordul meg és azt igyekeztem beigazolni, hogy a nemzetiségek elnyomásának vádja nem egyéb, mint a régi Európa hazajáró szelleme. Ezt a kisér- tetet ma is sokan idézik és a2t remélik, hogy az európai ujjárendezésnél nem a mi javunkra* hanem az Ő javukra fog megváltozni az erdélyi status quo. Akinek még kételyei volnának aziránt, hogy ki nyomta el Erdélyben a nemzetiségeket, annak csak egyetlen példát ajánlok figyelmébe az. agrárpolitika területéről. Tokaji László „Eladó ország“ c. munkájában kimutatta tíz év birtokforgalmi adatai alapján, Hogy 1903—1912-ig a román kisbirtokosok 125.663 katasztrális holdat, 59 millió korona értékben, a szászok pedig 31.819 holdat 11 millió korona értékben vásároltak össze magyar birtokosoktól. A magyarság tiszta vesztesége a magyar uralom re

éve alatt Érdékben 157.473 katasztrális holdat tett ki 70 millió aranykorona értékben. Ha most az erdélyi román agrár rét Óimra vetünk egy pillantást és Móricz Miklós erről szóló munkájának csak a konklúzióját idézzük, ez derül ki: „a románok 2,900.000 kát. holdnyi földet vettek el magyaroktól, kisebbségektől és olyan intézményektől, amelyekről úgy látták, hogy azok a magyar, vagy más kisebbség kultúráját szolgálják“. A románság és szászság tehát magyar ura rom

alatt gazdaságilag csak gyarapodott, a magyarság alól azonban kisebbségi sorsban egyetlen hatósági intézkedéssel kihúzták a földet;

A Bourbonokról mondták, Hogy azok a történelem folyamán mindig mindént elfelejtettek és semmiből sem tanultak. Nekünk semmit sem szabad elfelejtenünk, de mindenből tanulnunk kell. Nem szabad elfelejtcnünii azt, hogy a román agrárreform ma is életben van Erdélyben, de tanulnunk kell abból is. hogy a magyar földnek a lábunk alól" való kicsuszása már az első világháború előtt megindult s az ország azé lett Trianonban, aM a földet megvásárolta. A mi éberségünkön múlik, hogy ez mégegyszer ne ismétlődhessek meg!

S ha most valaki azt kérdezné tőlem, hogy milyen elgondolással oldható meg a nemzetiségi kérdés Erdélyben, mi hát az a politika, amit a nemzetiségekkel sz.em.ben követni kell. csak azt a választ adhatom, amit egy nónap- í pal ezelőtt a képviselőházban mondottam: „az egyetlen helyes, pozitiv cs alkotó nemzetiségi politika az, amelyik a magyarság megerősítését tűzi ki céljának. Ennek a célnak a szolgálatéba kell állítani a földbirtokpolitikát, szociál-' politikát, népegészségügyet, adózási rendszert, közigazgatást, közoktatást, a valláserkölcsi nevelést és a nemzetvédelmi propagaadaszöl- gálatot.“ Most azonban erdélyi viszonylatban a minket égető nemzetiségi kérdésekkel kapcsolatban végül reá kell mutatnom néhány külön feladatra.

1. Az erdélyi magyarság kisebbségi sorsban kiépítette a maga sajátos gazdasági, Társadalmi, közművelődési szerveit 3 rajta keresztül a maga társadalmi önkormányzatát. Ezek a szervezetek, az iskolafenntartó egyházak, • 07 EMGE, EMKE, EME, a szövetkezetek mind Erdély- sajátos múltjában gyökereznek és a sajátos erdélyi viszonyoknak felelnek meg. Ezekről az intézményekről nekünk ma sem szabad megfeledkeznünk. Az államnak min• denkiről egyaránt gondoskodnia keli, de ezen

* túlmenően szükséges, hogy ezek a kipróbált intézmények a vegycslakosságu területeken a

t magyarság gazdasági erejére, kulturális szin- I vonalára, nemzeti öntudatára külön gondot viseljenek. Ezeket a feladatokat sem az állam, sem a fővárosban székelő társadként: szervezetek nem tudják ellátni.

2. Külön kell említést tenni a székely kérdésről, mert az erdélyi magyarság jövője a székelység természetes szaporaságától, expanziós erejétől, életrevalóságától és leleményességétől függ. A székelvség feleslege évszázadokon át idegenbe vándorolt. Ennek a székely népfeleslegnek Középerdély felé irányítása, a székelység gazdasági bekapcsolása a magyar haza vérkeringésébe a legsürgősebb feladat, ha azt akarjuk, hogy Erdélyben a nemzetiségi viszonyok a mi javunkra alakuljanak.

3. Végül rá kell mutatnom arra, hogy' kisebbségi sorsban Erdély' nemzetiségei mindig egységesek voltak s politikailag csak a többségi nép szokott pártokra oszlani. Ma már minden oldalról elismerik, hogy a nemzetiségi kérdést nem szabad pártpolitikai licitálás tárgyává tenni. De ez csak féligazság, mein az igazság másik fele az, hogy a nemzetiségek - kcl szemben politikailag mindig egy akaratot •kell mutatni. Ela a magyarság vegyes nemzetiségi területeken pártharcokkal és nem önmaga erősítésével tölti az idejét, akkor ebből csak a nemzetiségek húznak hasznot.

Aki a nemzetiségi kérdést nem ismcTte a többség és a kisebbség szempontjából, a napos és az árnyékos oldalról, az könnyen szeparatizmust láthat abban, hogy a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban ezeket a sc.hites erdélyi szempontokat mindig kiemeljük. Pedig e.’ rém szeparatizmus, ez csak az egyetlen. mód ahogy az. erdélyi nemzetiségek természete, versenyében a magyarság jövőjét biztosítva látjuk, ez az erdélyi magyar életforma.