Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)
1942-12-24 / 291. szám
ÖÜ32 AöGYüLaS Extern. Óv* z á~h ú.z t ér könyvtara BUDAPEST Ph r IM ta»- n t CSÜTÖRTÖK, 1942 deccwber 2Í LVIII- évfolyam, 291, szám, * ÄRB 18 FIUÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, fiLfiPIÎOîîSl Kftdétnlajdonos: ,,PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT Jókai-u. 16., I. em. Telel.: 11—09. Nyomda: Egye- DIOTUA Rt- Kolozsvár. Előíizetési árak: 1 bóra 2.76 t-. te»-«. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72956 B M I» I fl II ml I Is L «I d negyedévre 0 P„ félévre 16 P., egéez évre 32 ?. 1942. KARÁCSONY Irta : KÁlLAY MIKLÓS m. kir. miniszterelnök Kolozsvárról küldök karácsonyi üdvözletét, de nem csupán az erdélyieknek, hanem az egész országnak: minden rendű és rangú magyar embernek, leginkább pedig azoknak, akik a legjobban érzik a mai nehéz idők súlyát, baját. És ezek között is elsőnek üdvözlöm a magyar katonát, akinek odakint hidegebb, havasabb és sötétebb karácsonya van, mint közülünk itthon akár a legszegényebbnek is. Minden egyes karácsonyfa alól, miinden egyes fűtött szobából szálljon egy gondolat a harcoló magyar honvédek s szövetségeseink velük együtt vitézül küzd« hős katonái felé, öleljük körül őket a szeretet nagy ünnepén szivünk melegével! Mi pedig, akik itthon vagyunk, üljük meg e nehéz időkben minden eddiginél bensőségesebben a reménység és a hit ünnepét s tisztítsuk meg lelkünket a Karácsony szentségében. Tisztuljon meg a nemzet, az ember lelke egyaránt! Dicső nemzetünk nagyszerű glóriájának és szivünk szeretetének sugárzása olvassza ki, tüntesse' el belőlünk az emberi gyarlóságot, hiszen a mai sorsdöntő időkben még nálunk nagyobb és erősebb népek sem engedhetik meg, hogy fiaik gyarlók, önzők és kicsinyesek legyenek. Tudom — és nekem kell elsősorban tudnom —, hogy mennyi baj van ebben az országban, mennyi mulasztást, a régi és a mostani idők minden napjának mennyi hibáját keli jóvátennünk. De ti, magyarok ne csak azt keressétek, hogy mi a baj és a hiba a házunk táján, mert kell és szükséges, hogy bennetek éljen fajtánk ereje, a becsületes ember hite, az erős kitartása és a győzni akaró fanatizmusa. Ha tehát meglátjátok az itthoni bajokat, gondoljátok meg, hogy másutt — majd azt mondhatnám, hGgy mindenütt — még rosszabb a helyzet, mint nálunk. És ha észreveszitek a hibákat, ezek ne csüggedést váltsanak ki belőletek, hanem segíteni akar ást, több munka vállalásának kötelességérzetét és bizakodást! Mert, aki nem bízik, aki nem sorakozik fel mindnyájunkkal együtt a dolgozni, a javítani, a segíteni akarók közé, az útjában áll annak a töméntelen sok teendőnek is, amit . mai idők kivételes eszközeivel minden áron és mindnyájunk érdekében közösen kell elvégeznünk. Kolozsvár bástyáit sokszor ostromolta külső vagy belső ellenség. Amikor a bástyák mögött egységes volt a magyar, soha ellenséges erő le nem győzhette, ha pedig hiányzott ez az egység: elesett a vár. Rajtunk áll, tőlünk függ tehát minden. Kötelességem éppen ezért, hogy a történelem tanulsága alapján nemzeti egységbe hivjak, kérjek mindenkit, aki magyar és mindenkit, aki velünk együtt akarja járni a magyar jövendő útjait, mert ez a nemzet érdeke s ez a2. egység egyedüli fenntartónk és erőforrásunk. Vigyázzunk tehát a nemzet egységére és bocsássuk le a sorompókat a más utakon járók előtt, akik azt megdönthetnék! Lehetünk ebben az országban — vagyunk is — sokfélék, más-más hiten, más-más világnézeten lévők, különbözők lehetnek társadalompolitikai és gazdasági nézeteink — ez ellen én, a magyar egyéniséget elismerő magyar, nem is szólhatok , de vannak a történelemnek napjai, amikor mégis csak egy és kizárólag egy akaratnak szabad érvényesülnie. Ez az egy akarat történelmünk mai, talán legziinan- kósabb Karácsonyán —- az ország: Magyarország! KARÁCSONYI LEVÉL Irta: W A 5 S ALBERt rostvér, ki ott messze a Donnál hóban és fagyban őrséget állasz: midőn idehaza lágyulnák szerte a karácsonyfái:, gondolatok szárnyán fölkereslek Téged, Röstelem ü meleg szobát, üz ünnepi asztalt, ă családi kör biztonságos melegét, szeretnék oda ádani melléd a hóviharba n fagyos, szeles idegen éjszakába, szeretném kivenni dermedt kezedből a fegyvert, hogy legalább ezen az egy estén békében megpihenhess. Hiába csillog szemembe a karácsony fa fénye, Téged látlak álUmi mozdulatlanul a-messzi nagy f oly ónál. Karmos szel vágja orcádba az orosz puszták havát, körülötted köd és kietlen idegért, vidék s rrtig minden idegszálúd feszülten figyel az ellenség felé, érzem, haza gondolsz. Tieidet látod meghitt otthoni körben, idős szüléidét, feleségedet, kis gyermekeidet, látod, ahogy az apró karácsonyfa gyertyáit rneggyujtjók, füledben fölzsong a betlehemes ének s a szived egy pillanatra, tudom, megnehezül. Érezned kell, J at vér. ott messze idegenben, hogy ma minden 'kis Icúrácsonyfa mellől imádság es aggódó szeretet száll f eléd, egy nemzet irtuijá és szeretett'. Read gondol rna minden magyar ember, férfi és asszony, szidó és gyermek. Reúd. ki messze idegen földön érettünk markolod a fegyvert, érettünk (disz. Hívsz, szenvedsz es harcolsz, szélben, hóbori, fagyban, megtorpanás nélkül. Te őrződ ott mész sze, a Don mellett a mi karácsonyunkat - Testvér s mi valamennyien, mikor meg- gyujtottuh a gyertyáidat, áhUatos és mély ünnepi csöndben elküldjük Hozzád imádság szárnyóm a hálát, mely lelkűnkből könnyesen kicsordul. Köszönjük A ekéd a karácsony este ünnepi békességéi. Otthonunk melegét, n mindennapi kenyér megszokott izét, a munkán és az éleiét. M’ert mindezt Te őrződ,- ott messze idegen földön, hóban és fagyban, tűzben, veszedelemben, kemény vállalással. S tűi már nem oszthat jut: meg Veled a hórvHiart, az ellenség gdyóját; ígérjük A eked ezen az estén, hogy két szeren i n \i t dolgozunk, mint eddig, tűrd fémmel és magyar öntudattal vállaljuk az eleinek minden ránk. háruló terhét, hogy könnyebb legyen a Te szolgálatod. Szívesen mondunk• le kenyerünk feléről. mert lúd juh, hogy azáltal számod re. jut szélesebb karéj. Ezen a karácsonyestén egy Jcicsit. úgy érezzük:■ magunkat meleg otthonunkban, mintha elárultunk volna Téged. Magadban állasz. Irdatlan távol tőlünk. Ismeretlen hólepte pusztaságban. Szorítod a fegyvert pihenés nélkül. Érettünk. Hóvihar dermeszt. Érettünk. Percenként farkasszemet nézel a halállal. Mindég, mindég, mindent érettünk Testvér, szerelném, ha ex-a lélek- szárnyán induló lettél csillagnyitáskor, még ma este, eljutna Hozzád. Szeretném, ha ezen az estém megéreznéd, hogy Neked I gyule ki minden karácsonyfa s idehaza minden szív mn teéretted fáj. aggódik és • l eged ünnepel. Érezned kell Testvér, ahogy ottan áldasz idegen földön, hogy egy nemzet szeret ele áll őrseget melletted, erezned kell, ha rohanóra indulsz, hogy lát- hibátlanul ott megyünk valamennyien Veled s érezned kell. érezned kell, hogy nem lehet szamodra más ut. csak a győzelem, és a diadalmas hazatérés u’j’.t, mert I egy nép lelke kiizd az oldalúdon s a lélek, ugy-e ludod Testvér, legyőzhetetlen. Szerelném. h<i rna megéheznéd mind azt. ami sóhajban és gondolatiam feléd I indul ebből az országból. Faluról, városról, kunyhóból, palotából, gyermeki szív- l bő . szülői szívből, testvéri, bajtársi érzésből. Ezer es ezer kilométerek feszülnek I közöttünk s Te ott. a iérveli havas pusztaságban bizonyára megkeresel egy’ csilla- I got, mely hazafelé mutat. Fényére rákötöd vágyaid forró terhét, hogy rátából egy ablakon beejtse, azokhoz, akik ma nélküled ünnepelnek. Mi pedig, itt honmar adottak, rna meg terítjük helyedet az asztalnál, aztán a karácsonyfa gyertyáit meggyujtjuk s állunk előtte szótlanul. WeggyujtfuJi lel kiin kinn is a hűség és a szeretet gyertyáját s fényét elküldjük Hozzád, végtelen orosz pusz I Híkort kérésziül, hogy melegedjen mellette a szived. Őrségben aHó mozdulatlan ■ alakod felhőd!/1: előttünk a távolságon át rnig gyermekek száján felcsendül n heti ehernes ének: ahányon vagyunk, mind, az egész nemzet, megindult,,:i tisztelgünk 1 Testvér, elüt led,
