Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-23 / 290. szám

ELLENZÉK 19 42 december 23. LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉK A KÖNYV! Tekintse meg a / MM H/ 4 C" HK AS diákszövetkezet könyvosztályát# Mátyás király-tér 2. szánk __________________Telefon 10—40. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET Á kolozsvári Nemzeti Színház balettegyüttesé* nek vendégjátéka Nagyváradon Karácsonyfa-ünnepség a kolozsvári postán KOLOZSVÁR, december j(Az Ellenzék munkatársától.) Kedves, hangulatos kara~ csony fa-ünnepclyt rendezett tegnap este a ko­lozsvári posta tisztviselői és altiszti kara a főposta nagytermében. Az ünnepélyen zsúfo­lásig töltötték a termet a postatisztviselók és alkalmazottak hozzátartozói, akik kisgyerme­keiket is magukkal vittek, hogy a karácsony­esti örömökben reszt vegyenek. A tartalmas miisor nagyrészét is a postások gyermekeinek szamaiból állították össze, hogy az apró gyermekek szívből fakadó ver síkéi, enekei könnyebben utat találjanak a kicsiny hallga­tók szivéhez, leikéhez. ' Az ünnepély első számaként a postai nő- tisztviselők énekkara a „Mennyből az angyal“ kezdetű karácsonyi éneket énekelte. íz./tan Rózsa Margit és Rózsa Nt/si imádkoztak, majd Malakka Ferenc postahivatali igazgató mondott megnyitó beszédet. ' Ezután a postaaltisztek énekkarának ének­száma következett, Kárpáthy Enni iskolai igazgató vezénylésével. Utána Bartók Kata és Czakó Elek elemi iskolás növendékek karácso­nyi verseket mondtak, majd Demeter Aranka, Kászoni Zoltán, Király Gyöngyi és Kovács Károly kedves karácsonyi jelenetet játszottak el. Köri Erzsiké cs Csányi Laci szavalata és két kis óvódista, „Mancika“ és ,,Ferike“ ver­sikéje és éneke volt a műsor utolsó száma. Végűi az ünnepély legkedvesebb mozzana­ta következett, amelyet a közönség gyermek­tagjai legnagyobb örömmel fogadtak■ Benki Bélánk, a kolozsvári postás nőtisztviselők el­nöke kiosztotta a gyermekek között a szere- tetcsomagokat, hogy a kicsiny művészeknek és apró hallgatóinak kézzelfogható örömei is legyenek az ünnepélyből. A családi jellegű, kedves ünnepélyt a Him­nusszal fejezték be. M 9 Az Egyház és az ember A Világiak Teológiája ezidei téli szemesz­tere december 21-én tartotta évzáró előadá­sait. Ez alkalommal Szentiványi Róbert dr. a szentirástudomány tudósa „Krisztus Egy­háza az igazság oszlopa“ cimen a Biblia alap­ján fejtette ki az Egyház képét. A názáreti Jézus a csalhatatlan igazságot s annak tanítá­sát . hozta a világnak. E tanítás karizmáját Egyházára bízta s ezért nevezi szent Pál az Egyházat „az Igazság támaszának és oszlopá­nak“. Baráth Béla dr. kanonok-plébános az „Egy­ház és az ember“ cimen ismertette a szociális Egyház kérdését. Rámutatott arra elsősorban, hogy Krisztus Egyháza elméleti fejtegetésé­ben, egyházi tudományában és keresztény ige' hirdetésében minden korban világosan hirdet­te az egészséges társadalombölcseleti elveket. Ez talál úgy a patrisztika idejére, mint a Summák középkori világára, akárcsak a re­neszánsz és ujskolasztika korára is- A több mint 100 éve beindult katolikus megújhodás XIII. Leó és XI. Pius szociális körleveleiben érte el legklasszikusabb alkotásait és legáldá- sosab megnyilatkozásait. De nemcsak az el­mélet terén, hanem a gyakorlat világában is szociális az Egyház a történeti idők minden korában. Előadó ennél a pontnál nagy voná­sokban végigvezette hallgatóságát azoknak a szociális-karitativ mozgalmaknak és intézmé- nveknek beláthatatlan sorozata előtt, mely a római Egyház fejlődésével együtt járt és tőle elválaszthatatlan. A jeruzsálemi őskeresztény­ség szeretetakciójától kezdve a középkor be­tegápoló, rabkiváltó szerzetein át egész Oza- nam-ig, Kolping-ig, Prohászkáig elvonultat­ta a hallgatóság előtt az Egyház ilyetén te­vékenységének történeti bizonyságait. RENDELETILEG ÁLLAPÍTOTTÁK MEG A BÚTORKERESKEDŐK ÁR­SZABÁLYAIT BUDAPEST, december 23. A közellá­tási miniszter rendeletileg megállapította a bútorkereskedelemben számítható leg­magasabb eladási árakat. A rendelet ha­tálya a bútornak és a bútorkereskedők ál­tal árusítani szokott egyéb asztalosipari termékeknek forgalombahozatalával ipar­szerben foglalkozó kereskedők eladásaira terjed ki. Nem vonatkozik a rendelet ke­reskedői ipar jogosítván nyal nem rendel­kező asztalosiparosok saját készítményei bútorainak és a régiségi értékkel biró használt (antik) bútorok eladására. A rendelet, amely a Budapesti Közlöny szerdai számában jelent meg;, január el­sején lép hatályba. (MTI.) AZ ERDÉLYI^ KÁRPÁT EGYESÜLET december ho 26-án, szombaton, hivatalos ki­rándulást rendez Kalanos-utca—cérnaforrás Szent Janos-kut—bükk útiránnyal. Indulás reggel^ fél 7 órakor az egyesület Jókai-utcai zekbaza elöl. Vezető; J omor Imre. Vendége­ket szívesen lát a vezetőség. NAGYVÁRAD, december 23. A kolozs­vári Nemzeti Szinház ba'ettegyüttese de­cember 29-én és 30-án Nagyváradon ven­dégszerepel. A Nagyváradon nagy érdek­lődéssel várt vendégszereplés előkészíté­sére Nagyváradira érkezett liorezy Mi­hály. a kolozsvári Nemzeti Színház főtit­kárra és megállapodott Puhuh Bőd int nagyváradi színigazgatóval a vendégsze­replésben. Kolozsvár városa kiPön teher­autókat bocsát rendelkezésükre és igv tel­jes diszlettárral jöhetnek át. A balett­együttest eíkiséri báró Kemény János fő­igazgató, Vaszy Viktor főzeneigazgató és Vitéz Tibor főrendező is. Bérczy főtitkár nyilatkozott a vendégszerepléssel kapcso­latban és kijelentette, hogy a jövőben szorosabbra szeretnék fűzni Kolozsvár és Nagyvárad művészi kapcsolatait. Aineny- nyiben a balett vendégszereplése sikerük úgy a jövő év elején sor kerül az opera­együttes áthozatalára is. Január hónap­ban megkezdenék az opera vendégszerep­lését. ez ügyben a főtitkár már tárgyalt is dr, BuUó Gyula kulturtanácsnokká1, olyan műsorral jönne át a kolozsvári operaegyüttes, amely világvárosi s/invo- nahi, tekintettel a nagyváradi igényes kö­zönségre. Amennyiben megértéssel fogad­ják a társulatot, akkor már január elején megkezdik az opera vendégszereplését, mégpedig az eddigi tervek szerint először j Pillangó kisasszonyt, a Bohéméletet és a Toscát mutatnák be, később pedig sor kerülne a nagyobb személyzetet foglalkoz­tató nagyoperák bemutatására is- A ko­lozsvári Nemzeti Színház wzetőségéi^n megvan a jó szándék és vállalja a ráváró feladatot, most már az a kérdés, vállalja-e kötelességteljesitését Nagyvárad közönsé­ge is. A főtitkár nyilatkozatával kapcso­latban máris megállapítható, bogy a nagyváradi közönség körében igen é^énk visszhangra talált a kolozsvári operatár­sulat vendégszereplésének ügye és máris általános az érdeklődés az előadások iránt, úgyhogy etekintetben nehézség bizonyára nem lesz. Székely fenyők sorsa 1 Néhány nappal ezelőtt még a Borzond- i tetőn, a Tolvajoson, Tusnád melleit és a Maros szorosában találkoztam velük. Kar csu, fiatal törzsük dacosan és rugalmasan 1 hajladozott a kormos szélben, nem is any- nyira a szél tépésétől, mint inkább a kövér csúgóikban rárakódott hó súlya alatt. ErdŐ ígérkezett belőlük, sudár szálakból álló, mesés szépségű, regékei zugó fenyves, szé­kely emberek közvagyona. S ma reggel, amink, kitekintettem a villamosból, viszont­láttam őket, Budapesten, a Széli Kálmán- téren. Nem örvendtem ennek a viszontlá­tásnak. Lábuk apró keres/.Halpakba volt szorítva, hogy legyen ami álló helyzetien tartsa őket, a székel3 havasokban hagyott gyökér helyett. Körülöttük kövér budai 1 polgárok forgolódtak, nagy szakértelemmel I vizsgálgatva, milyen karácsonyfa válik majd belőlük. Szemlátomást meg voltak elé­gedve a kicsi székely fenyők magasba szö­kő növésével, mert egymás után kötöztet- . ték össze az apró fenyők ágai*, intetlek cinkostársuknak, akii errefelé, nagyvárosok­ban hordárnak hívnak, az felkapta a vál­lára és vitte utánuk, vasveretes budai ka­puk alá, fülledt levegőjű lakásokba. A ki­csi fenyők lemondóan lógatták fejüket, mint akik halni mennek. Megindultam egy polgár és egy hordár után, Pestre kerüli székely fin, hogy ad­jam meg a végtisztességet; én voltam a te­metési menet egy fiatalon kivágott székely fenyő után. S a kicsi fenyő vallani kezdett. De csak én értettem, a polgár és a hordár nem, az ők füle nem fogja fel az ilyesmit. Amíg a Széli Kálmán-térről elértünk az Ostrom- utcáig^ a szerencsétlen székely fenyő el­mondta, hogyan került ilyen fényes város­ba. Egyik fakereskedő ott, a Székelyfölden (mondta is a nevét), még december eUjén bement Péter bácsihoz. Biztatgatta, még úri dohánnyal is megkínálta. Péter bácsi az­tán elővette erdőlő fejszéjét, kifente. Reg­gel befogta két tehénkéjét a nyoszoiyás szán elé s kiment az erdőre. Elkezdte vág­ni a fiatal fenyőket, mégpedig a legszebb­jét, más nem is kellett neki. Felrakta, ke­gyetlenül összekötözte, beszállította s ka­pott darabjáért egy pengő nyolcvan fillért. Szépen keresett. A kereskedő másnak to­vább küldte, de'nem felejtette cl Fiz penget írni a számlára. A pesti elosztó már inkább meg tudta becsülni a székely fenyő érté­két: ötvenöt és hatvan pengőért adta a szebbjét, harmincért és negyvenért az ap­raját. ' T , Ez csupán egy kis fenyőnek a történeté, de sok tízezernek ilyen a sorsa. A polgár­ember ugyanis nem akar megelégedni egy zöldelő gallyal, az ünnep jelképéi/!. Neki egész fenyőfa kell, lehetőleg minél na­gyobb. Megfizeti. Nem igaz? Na hát. Az viszont nem fáj neki, hogy ilyen karácso­nyi irtás után itt-ott egész hegyoldalak ma­radnak kopáran s talán csak tíz-tizenöt esztendő múlva lesz rajtuk megint letarol­ható karácsonyfának való. A polgárember ' nem akar lemondani a maga kedves játé­kairól. Abban a tévedésben él, hogy min­dent megtehet, amire van pénze. Pedig más szempont is van a világon. Például, az is érdemes a figyelemre, hogy^ az erdőktől megkopaszodott székely hegyeknek több^ ki- ‘ méletre, gondosabb erdőkezelésre, takaréko- ' sabb faanyagszolgáltatásra van szükségük, 1 mert csak igy lehetnek egykor megint a szé­kely nép megélhetési .forrásává. Ez pedig elég súlyos dolog ahhoz, hogy polgárok fü­le is felfogja. p. i. I. (Budapest.) Szappan — csigából SEPSISZENTGYÖRGY, december 23. Bálint István Brassóból menekült, jelen­leg sepsibodoki lakos, székely cipészmes­ter nem mindennapi találmánnyal lepte meg a háziasszonyokat. Az ezermester székely felfedezte, hogy a kerti csigákból kitűnő minőségű szappant lehet előállíta­ni. Már próbálkozott is ez év tavaszán ilyen szappanfőzéssel, amely fenyőszurok és lúgos borviz hozzáadásával meglepően jól sikerült. Bálint Istvánnak most az a terve, hogy felhívja az illetékesek figyel­mét i? sok reménnyel kecsegtető kísérle­tére. Ugyanis a tavasz folyamán iskolás gyermekeket és leventéket lehetne meg­szervezni a csigák gyűjtésére, úgy akkor a kerti csigákból készült szappan egyma­gában biztosítani tudná az ország Szük­ségletének jelentős hányadát. Egyúttal azonban a kártékony csigák pusztítása is eredményesen megindulhatna­FÉNYKÉPALBUMOK minden ár­ban és minőségben (papír, vászon, bőrkötésben) az „Ellenzék“ köny­vesboltban kaphatók. Kolozsvár, Má*> tyás király-tér 9* Hafyy. Itncc tnawsi/á&áiUdyi Uiáttilása A régi bölcsesség: „először az élet, azután a művészet", nagy erővel ki6ért napjainkban. A háborús kor igényeit végső határig csökkenti.' A „Ma" — legjobb szándékú törekvésekkel szemben is —, a művész kezére üt és az al­kotás hiábavalóságának bizonyítékául film­szerűen ezer képben pergeti szemünk előtt korunk eseményeit. Ha a művészi alkotás nem volna egyéb, mint a társadalomban való előnyös elhelyezkedés biztosítéka, tehát csak a közönséggel való kapcsolatban lelné meg értelmét, akkor máris rendezhetnők a gyűjtést koszorúra a művészet sírjára. Az alkotó mű­vész azonban hasonlít az áldott állapotban levő asszonyhoz, aki, ha ideje eljön, akkor is életet ad gyermekének, mikor előre látja mag­zatának biztos pusztulását. A művész is látja a közönyt, a közönség hiányát, mégis alkot, mert nem csinálhat mást. Az időérzék elhal­kul benne, nem a mának teremt, nem a hol­napnak, hanem önmagának és az emberiség­nek, amelynek élete nem órákban méretett ki. * A századforduló idején Ady Endre újra meglátatta a magyar népet, annak régi és uj életét, szenvedéseit és boldogságát, erényeit és hibáit. A magyar nép bevonult az iroda­lomba. Szabó Dezső és Móricz Zsigmond mér­hetetlenül szélesre tapodták ezt az utat. Ha nem is együtt, de ezen az utón indult Bartók Béla és Kodály Zoltán. És jöttek utánuk a fia­talabbak Tamási Áron, Erdélyi József, Kodo- lányi János, Nyirő József és mások. A festő­művészet modern hangszerelésével talán leg­korábban szólaltatja meg művészetében népi környezetét Nagy Imre, a „csikzsögöcü gazda". Nem „mester", hanem merész egyéni művész, aki visszafojthatatlan élményeit veti vászonra, mint Giono a papíron: felmutatja az eredeti világrendet és egy magyar törzs nevében jelentkezik, mely ezt a világrendet érintetlenül megőrizte. A székelység küzdel­mes élete, végtelen távlatokba tekintő nyu­galma elevenedik meg festményein. Nagy Imre szemében az életnek akkor van értelme és szépsége, ha, a természet szabad esztétikája lüktet benne és éppen ezért ábrázoló ereje egészen egyéni, mert vissza mer térni a ter­mészet eredeti szinhatásaihoz és formai esz­ményeihez; minden képén élőiről és újra kez­dődik az élet. Van benne valami nagy-nagy fiatalság, időtlenség, üde érintetlenség, idős bölcsesség, konok tárpyilagosság és elszeli - dűlő humor. Művészetének megértéséhez csak az juthat el igazán, akit Bartók, Kodály, Ta­mási és Nyirő írásai is vonzanak. A székely népmesék és balladák titkos törvényei szerint keletkeznek képei, csakhogy már nem a nép egyszerűbb, hanem az uj Európába beillesz­kedő magyar nyelv csiszoltabb hangján. Csi­szolt és uj ez a nyelv, de nem elfinomult. Vo­nalai gyűröttek, akár a népművészeté. Szinei éles, élénk, de komoly, olykor komor szinek, akár a magyar tájé. Amint a helyesírás még nem irói kvalitás, úgy művésszé 6em avathat a mesterségen tudás, amely csak eszköz a magasabbrendii célhoz. Az igazi művészt a kettőnek: a tartalomnak és kifejezésnek a belső látomásnak és külső megjelenítésnek, a szellemi kisugárzásnak és az anyagi kivitel­nek teljes összhangja teszi. Ezzel a kettős­séggel ragadnak meg, kápráztatnak el- épugv, mint hatnak meg, korokon és nemzeteken felül, a művészet legnagyobbjai, akik közé kétségen kivül Nagy Imre is tartozik. * Marosvásárhelyen vizfestményei és famet­szetei közül' állított ki 36 képet. A grafika nála is csak átmenet volt a tisztulásra, hogy megismerje az anyag lehetőségeit és nehézsé­geit. E grafikus korszakból hozta magával Nagy Imre biztos vonalismeretét, pedig a vo­nal csaknem hiányzik fametszeteiből. A fol­tok nagy tömegének tónus nélküli helyelosz­tása, erősen szálkás kivésések jellemzik stí­lusát. Nagy Imre metszetei minden izükben a fa „természetét", keménységét, konok erős­ségét bizonyítják. Szinte a fatörzs rajzát, ter­mészetes barázdáit és - sebeit fejlesztette kife­jező művészetté. Alakjainak rusztikus felületű tömör formáin olyan földszerüség érzik, mintha az Ur most gyúrta volna őket sárból. A tömörség, az önkénytelen kerekítés, a for­mák határozottsága a göröngyösen gyűrött fordulatosság és a fekete-fehér éles ellentét­nek kiaknázása a magyar népművészet sajá­tos diszitő erejével, a népművészet alapél­ményeivel tartja a rokonságot. Portréin a jel­lem megragadása a lényeg, az odavetett ár­nyékok is inkább az egyén komolyságát, gond­ját, gondolkodó lényét festik, semmint optikai jelenséget. s Sajátosan egyéni technikát teremtett ma­gának az aquarell terén is, anélkül, hogy az aquarellfestésben mindig csábitó technikázás olcsó eszközéhez nyúlna. Finomabb tónusok, könnyebb játékos színek, vibráló levegő, rej­telmes táj simul ki ecsetje alól. Alacsonyan tarto+t előterei mögött megnyílik a tér öle s hátul ismét magasan állják el a horizon­tot a hegyek. Ez a hegyvidéki ember ősi térszemlélete s feszülő erővel tölti meg a kép felületét. A természet és ember felszabadulását ünnepli a „Tavasz" cimü képén. Feszültség érezhető a „Nehéz gondok" cimü képének még a légkörében is, mintha a mi vállainkra ne­hezednének az egész székelység gondjai. , Ö^zi táj"-án a gyönyörű színekben tartott fákkal szegélyezett ut, mintha bekerítené a világot, az élet teltségének, a világ duzzadtságának különös melegét érezteti, Nagy Imre Zsögödön nem süllyedt tájmü- vésszé, ellenkezőleg felszabadult a fiatal ko­rában felszívott hatások alól s eljutott a ter­mészetes maeyar színekhez és ábrázoló mű­vészethez. Kibontakozásánál ott bábáskodott az egész élet. A székelységnek nemcsak fes­tője ő. hanem küldöttje is. Sorsa, tapasztataiai, életigazságai éppen olyan egyedülálló értékek, mint festményei. KISS PÁL (Marosvásárhely.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents