Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-22 / 289. szám

if If See* mb *r It. 5 «EEENZCK Té$U lâzuţ: Amwal écd&nU Uni... & pr&h’as-zUbdásnaU f Ferencz Gyárfás kartársunk, a ki­tűnő székely újságíró, több mint fél esztendőt töltött a fronton, az első árcvonalban. Hadit.uclósitásai bejár­ták az orszg összes lapjait. Közel kétszáz tudósítása jelent/ meg a kü­lönböző budapesti és vidéki lapok­ban, amelyekben az ólesszemü meg­figyelő színes és értékes tapasztala­tait ismertette az olvasóközönséggel. Ferencz Gyárfás néhány héttel ez­előtt ismét visszatért a polgári élet­be. A harcteret járt katona és a tár­gyilagos iítéletü újságíró most tanul­ságos vezércikkben foglalta össze a „Székely Nép“ hasábjain itthoni meg állapításait. „Legyen vége a panaszkodásnak-“ Ez a cime Ferencz Gyárfás vezér­cikkének, amelyben ös szehasonlít ást tesz a harctéri és a,z itthoni helyzet között. Megírja, hogy a magyar hon­véd a legnagyobb megpróbáltatások között is szemrebbenés nélkül áll a helyén. Nincs panasz, nincs mente­getőzés, csak a szent kötelességtel- jesitést ismeri. Ehhezképest idehaza mintha más világ volna. Innen is, onnan is panaszt hall az ember. A harchoz szokott lélek megdöbbenés­sel szemléli ezt a gyarló emberi meg­nyilvánulást. Holott mindenkinek ereznie kellene: csak egységes mun­kával boldogulhatunk. Helyesen állapítja meg Ferencz Gyárfás, hogy a legnagyobb bajke­verő: a szakadatlan panasz. Ébred­jünk tudatára mindannyian, hogy a kishitűséggel véglegesen le kell számolni. Minden munkánknál jus­son eszünkbe, a harctéren küzdő honvéd. A panaszkodás ideje lejárt. Ma férfiakra van szükség. Miagya­rokra, akik fegyelmezetten mene­telnek minden magyarok közös sor­sa feLé. IÓ&2mtâyitâş Az érvényben lévő rendelkezések értel­mében ă közvilágítást este 11 órakor kap­csolják ki, a magánvilágit ásnál viszont 8 órakor kezdődik a légoltalmi elsötétítés. Kolozsvár polgársága fegyelmezetten tel­jesíti a légoltalmi elsötétítéssel kapcsola­tos rendeleteket, a közvilágítással kapcso­latban azonban néhány olyan jogos pa­nasz hangzott el, amelyeknek orvoslása feltétlenül szükséges. A külvárosokban is gondoskodni kellene ugyanis árról, hogy legdlább az utcakereszteződéseknél égje­nek a lámpák■ Külön figyelmet érdemel­nek az egyetemi klinikák és a szanatóriu­mok, A betegszállítás és a kórházak for­galma mindenképpen megkívánja, hogy d klinikák bejáratát legalább egy égövei megvilágítsák. Csak á közelmúltban tör­tént, hogy egyik előkelő orvosprofesszor majdnem súlyos szerencsétlenség áldoza­ta lett, mert a klinika bejáratánál meg­csúszott a sötétségben és alapos húzódá­sokat szenvedett. Lehetettem senki sem kíván a városi tanácstól, a legszüksége­sebb szempontokat azonban a közbizton­ság és a zavartalan közlekedés érdekében feltétlenül figyelembe kell venni! fna%y,á( áca Országszerte ráterelődött a figyelem a ma­rosvásárhelyi Molnár Antal és Társa bútor­gyár kényszeregyezségi ügyére. A bútorgyár többszázezer pengő hitelt kapott a keresztény gyârvâllalatok támogatására létesített olcsó hitelakció jóvoltából. Kiderült, hogy Molnár Antal és Tarsa szakértelem nélkül sáfárkodtak a rájukbizott hatalmas összegekkel. A kama­tokat és részleteket sem fizették és véeülis teljes csődbe jutottak. A marosvásárhelyi bútorgyár kényszer- gyezségének, sajnos, messzeható következ- ^.enyei vannak. Ez a kényszeregyezségi eljá­rás károsan befolyásolja az egész székely­hídi hitelakciót. Székelyföldi laptársaink ez­zel kapcsolatban megírják, hogy nagyon sok becsületes és törekvő vállalkozó panaszkodik arról: amióta Molnár Antal kényszenegyezségi igye kipattant, az illetékes pénzügyi ténye­zőkben alaposan megingott a bizalom a szé­kely hiteligénylők iránt. Az az álláspont, •°gy egyelőre várni kell, amíg a Molnár­ügyet elborítja a jótékony feledés fátyla é* újból előilélel nélkül vizsgálják felül az elő­terjesztett hite'kéréseket. Beszélnek még egy székelyföldi „gyárosról" is. Ez a gyáros kő­szénbányaüzemének megindítására kapott hi­telkeretet és ehelyett díszes villát épített magának. Kétségtelen, hegy ezek olyan jelen­ségek, amelyek a hitelakciókat fokozottabb óvatosságra késztetik. Elvileg semmi kifogásunk nincs az ellen, ha szigorú retortának vetik alá azokat a ké- réseket, amelyek a gazdasági étet átállítása érdekében kölcsönöket igényelnek. Vége kell szakadjon a „kedvezményezettek" korszaká­nak. A kereskedelmi életnek csak ártalmára van, ha olyan emberek jutnak busás jövectel- met biztosító kiulcspoziciókhoz, akik erre méltatlannak bizonyulnak. Itt juthat nagyon fontos szerephez a Kaláka Munkaszövetkezet, amelynek az a célja, hogy minél több gyár és iparvállalatot hívjon életre a Székelyföldön. Ez a szövetkezet mintegy gazdasági tanácsadó akar lenn.i a magyar tömegek és a kormányzat között. Vegye te­hát igénybe a kormányzat azoknak a szak­avatott és megbízható tényezőknek segítségét, akik készséggel ajánlják fel munkájiikat. Az Erdélyi Párt egyes tagozatai teljes felelősség­vállalással véteményt mondhatnak a kölcsön­igénylők személyéről, ‘a Kaláka Munkaszövet­kezet pedig a vállalkozás gazdasági életre­valóságát bírálhatja el. A Uä<züldi ediâîcs I éddfné^ft.,, Sokat lehetne vitatkozni a külön­böző büntetőjogi elméletek helyessé­g-érői és célszerűségéről. A mai idők­ben sokkal inkább szükség van arra, mint bármikor, hogy a büntetésnek ne osak megtorló jellege legyen, bay nem azoic egyben az összesség érdie­kének hasznára szolgáljanak. Külö­nösen a „feketepiac“ üzelmeire vo­natkozik ez a nugát lupii ás Nem elég, ha társadalmi összejöveteleken, gyűléseken és közéleti m eg nyilait;'« o- z á so k alkat m áva 1 m egá 11 ap it j u k, hogy teljes erővel küzdeni kell a „feketepiac“ ellen. A mind-annyiunk által elfogadott igazságokat nem szabad üres szólamoknak tekinte­nünk, amelyeken könnyen túltesszük magunkat. Ereznünk kell, hogy azok, akik a mai rendkívüli idők­ben a közösség ellen vétkeznek, nemcsak egyszerű büntetőjogi kihá­gást. követnek el. Ugyanakkor, ami­kor hatóságaink a törvény szigorá­val megbüntetik a visszaélőket, a társadalom gondoskodjék arról,hogy a büntetés erkölcsi jellege is mara­déktalanul érvényesüljön. Ne fo­gadjuk tehát vissza magunk közé azokat;, akik a fogházból szabadul­nak ki, vagy éppen most fizették le a pénzügyigazgatóságon a közellá­tási visszaélésekért kirótt pénzbün­tetést. A közületi erkölcs védelmé­ben irattan törvényt kell hozzunk, amely társadalmi kitaszitottsággal sújtja a megpróbáltatásos idők vám- szedőit. Ha mindenkinek azzal kell számolnia, hogy a büntetés erkölcsi kitaszitottsággal jár, úgy egyre rit­kábban fognak előfordulni az ösz- szesség érdekeit veszélyeztető bűn­cselekmények és a közület erkölcsé­nek védelme a közélet fegyelmezett­ségét fogja megteremteni. Korlátozták az osztalék kifizetését és az igazgatósági tagok díjazását A hivatalos lap december 22. szá­ma közli a részvénytársaságok és szövetkezetek 1942 junius 30. napja után záródió üzletév eredményének feilhasználásárói szóló 7140—1942. M. E. sz. úgynevezett mérlegrendeletet. A rendelet, az előző évihez hasonló értelemben korlátozza az osztalék kifizetést és az igazgatósági tagok díjazását. (MTI.) Gy. Szabó Béla képkiállitásának megnyitása KOLOZSVÁR, december 22. Nagy érdek­lődés mellett nyílt meg vasárnap délelőtt ic órakor Gy. Szabó Béla képkiúllitisa a várme­gyeház üvegtermében. A megnyitón elmarad­tak a szokásos formaságok, a megnyitó be­szédek, mert a kiváló tehetségű, fiatal festő­művész ezzel is kifejezésre akarta juttatni, hogy a szokásokból és hagyományokból csak annyit tart meg, ami feltétlenül szükséges a fejlődéshez. Egy képkiállitás megnyitásán be­széljenek maguk a képek, a művész alkotásai és mondják cl a festmények a művész értéke­lését. Ha a képek nem tudnak önmaguk he­lyett beszélni, akkor úgyis felednges minden bevezető és értékelő beszéd. A Gy. Szabó Béla kiállításán ékesen be­szélnek a falakon felsorakozó képek. Beszél­nek arról a sajátságos egyéni világról, ami a kiállító művész jellegzetes magántulajdona és amelyet egy gazdag művészi pálya teremtett meg. Gy. Szabó Béla a mérnöki asztaltól, a mérnöki rajztól ugrott át egyenesen a művé­szet területére, nem voltak sem mesterei, sem. pártfogói, ami azt jelenti egyúttal, hogy ő sem volt senkinek a tanítványa. Nem a fel­szedegetett tudás, mesterségbeli fogások elsa­játítása, hanem a belső mondanivaló feszült­sége robbantotta ki belőle a miivé>zt Ter­muzcisierüleg a grafikához állott közelebb pályája elején Gy. Szab í Róla, mintegy szer­va u.iyományaként annak 1 munkának, amit a mérnöki asztalnál végzett fehér pa­píron,. fekete tussal. Első müveiben a fehér— fekete technikájával birkózott és -ddotta meg szerencsésen azt a feladatot, ami a legnagyobb művészeknél is csak a kiforrottság állapotában sikerül. A tusrajzok után a szénrajzok kö­vetkeztek, ahol már árnyalati finomságok lépnek előtérbe és innen csak egy lépés volt a pasztellig, a színek végtelen gazdag skálá­jáig. Tudunk arról, hogy Gy. Szabó Béla az utóbbi időkben az olaj festés problémájával is foglalkozik, de ezen a mostani kiállításán még egyetlen olajképét sem vitte a közönség elé. Mert a kitűnő művész indulásához és pályájának kezdetéhez híven, a további fej­lődésének állomásain is csak kész, kiforrott al­kotásokkal all elő és az a meggyőződése, hogy a fejlődés^ állapotai nem tartoznak a nyilvánosság elé. A kiállításon mintegy hetven kép sorako­zik fel, fametszetek, szénrajzok és pasztellek. Akik a kitűnő ^művész legutóbbi kiállítását láttak, meglepődnek azon a fejlődésen, amit Gy. Szabó Bélának az utóbbi két év alatt készült kepei mutatnak. A temarzör bővült és olyan elemekkel gazdagodott, amelyek az er­délyi képzőművészetből, mostanio hiányoztak. ' Nagy szerepe van ebben annak a körülmény­nek, hogy Gy. Szabó Béla hosszabb időt töltött a Székelyföldön és művészetét át­itatta a székely tájak, a székely faj legegyé­nibb sajátossága. Nem a romantikus fenyők­re és havasi tájakra kell gondolnunk, hanem arra a mindennapi életre és megszokott tájra, ahol a székely nép fiai évszázadok óta foly­tatják a küzdelmet a földdel, hogy termést csikarjanak ki belőle. Emlékezünk Gy. Szabó Béla régebbi képeire, amelyeken határozott szociális látás volt felismerhető. Ezek az u) képei is telítve vannak szociális mondaniva­lókkal, érdekes módon még akko*■ is, ha táj­képekről van szó, de ez a szociális látásmód mentes minden programszerüségtöl és túlzás­tól. Mindössze arról van szó, hogy a valóság­gal találkozott a művész és a valóságot emel­te fel tündéri szép magaslatokba képein. De nemcsak a témakör bővült, hanem gaz­dagabb és változatosabb lett a színek keze­lése és higgadtabb a szinhatá$ok megoldása. Némelyik képén olyan tökéletes színkeverést látunk, ami Gy. Szabó Béla művészetének legegyénibb sajátosságai közé tartozik. Elég utalnunk a „Máriskó néni“ című portréjára, vagy a „Szilvaizfőzcs“-re, ahol az élénk és finom színeknek olyan változatos gazd igsága sorakozik fel, ami más festő kévén feltétlenül túlzást és veszedelmeket rejtegetne magában. Arcképei általában meglepetésként halnak, akár pasztellcl, akár szénnel dolgozta ki őket, mert a léleknek, az egyéniségnek olyan mélységét tárják fel, amire az irodalomban is csak a legavatottabb lélckismerők képesek. Annál nagyobb örömmel látjuk ezt, mert Gy. Szabó fícla a mostani kiállításán mutat­kozik be, mint arcképfestő. 'Az erdélyi viszonylatban szinte páratlanul magas színvonalú kiállításnak már a megnyi­tás napján rengeteg látogatója volt. Kolozs­vár müértő és művészetet kedvelő közönségé­nek szine-java felvonult a vármegyeház üvegtermében és ez az érdeklődés hétfőn még fokozódott, Már most elmondhatjuk: Gy. Szabó Béla kiállítása a legteljesebb sikert aratta és fontos állomása lesz a művész pá­lyájának. Gy. Szabó Béla képki állításával kapcsolato­san Fuhrmann Károly ötvösművész is kiállí­totta néhány remekbe szabott munkáját. Az erdélyi ötvösművészet legnemesebb hagyomá­nyárnak folytatását jelenti Fuhrmann Károly munkája, aki már csak azért Is (Ismerést ér­demel, hogy a már kihalófélben lévő erdé­lyi ötvösművészet folytonosságát fenntartja. (k. gy.)­Mai hősök Az aknavető kitart Egyik gépkocsizó zászlóaljunk sikere® előnyomulás után J01Í szeptember hó­napban, a Dnyeper folyó partjánál meg­állóit. Széles véttőszakas/l kellelt biztosí­tanunk. Csapataink a folyó keleti partján összezfcufolóclotl orosszal szemben sokkal kisebb létszámmal állottak. A Dnyeper — bár széles folyó — az oroszok eiőlt is­mert viz és megfelelő ál hajózó egységek is adottak rendelkezésükre. így a vörösök, átkelési kísérlete gyakori volt. Egv alka­lommal, az éj leple alaU, Saporosje-sdget- •től északra tömegesen keltek át az oro­szok az innenső partra. A csekély létszá­mú honvéd tábori őrs helyére a túlerő be­tört. Mögötte állandóan jött az uj orosz erő. Rusz Péter tartalékos őrmester, akna­vető szakaszparancsnok volt a veszélyes területen. A virradatkor betóduló oro­szokra aknavetőivel azonnal megnyitotta a tüzet. A folyópart és az előretörő oro­szok közötti területet lövi. E'1 vágj a az oro­szokat a folyótól és az újabb partraszál­lást. utánpótlást megakadályozza- Akna­vetői eirős tüzérségi tűzben vannak és a betört orosz egységek egész közelről gép­puskával lövik, de ő nem hátrál, kitart. A leggyorsabb tüzet zúdítja tovább az oro­szokra. ZászJ'óaljparancsnoka figyeli Rusz Péter őrmester aknavetőjének tüzét és ko­si kitartását. Segítségül a tartalékerökkei ellenlökést indít a betört oroszokra... Rusz őrmester aknavetői már összes lö­véseiket leadták, betöltik a legutolsó ak­nákat. Ekkor parancsot ad, hogy emberei a közelharcra készüljenek fel, mert az orosz már egész köze-'1 /van, de nem enge­dik továhh. S nem hiába tartottak ki! Az oroszok látva a hősies küzdelmet, hár fö­lényes túlerőben vannak, kezdenek vi.sz- szavonulni. Ekkor adta ki a parancsot Rusz őrmester az utolsó akna kilövésére. Az oroszok ekkor kezdenek csak igazán rohanni visszafelé. Hanyat-homlok men­tek a folyó felé. A zászlóaljparancsnok által! megindított ellenlökő erő js éppen beérkezik és szorítják a folyóba vagy el­fogják a vörösöket. Rusz Péter tartalékos őrmester példát adott arra, hogv a bátor, hősies kitartássá' egész kis egység is győzelemhez segítheti csapatát. A tulerős orosz erő — bár egy­szer már birtokba vette állásainkat — kénytelen Amit visszavonulni. Az egves .emberek bátorsága, szívóssága) megadja mindig a győzelmet! (K. F.) Érdekli talán, hogy ötvenhárom. éves korában meghalt Densie Zola, a nagy regényíró feleségének leánya■ Denise Zola nem Zola házasságá­ból született, de édesanyja azt akarta, hogy nagyhírű férje nevét viselje. Denise Zola Le Blond francia iró felesége volt. Könyvet is irt -,Zola Emil, ahogy a lá­nya látta ‘ címmel. Ebben sok érdekes epizódot elevenít fel Zola életéből: hogy rendkívüli érdeklődést keltett á magyar olvasóközönség körében Jékely Zoltán; Ős Faust fordítása, mely eleve­nen, hitelesen és a legmüvészibb módon tolmácsolja a nagy klasszikust; hogy különös módon színház nélkül marad ebben a téli évadban Szabadka. A Kőszegi-társulat anyaáHomása beosztás szerint Szabadka, azonban az ottani Vá­rosi Színházban működő filmszínház tu­lajdonosa kijelentette, hogy nem hagyja el az épület és ehhez csakugyan tör­vényadta joga is von. A város vezetősége ugyan hajlandó átadni a mozibérlőnek n ’evénteotthont, azonban az épület átúla- kitás alatt van és igy ă kérdés egyelőre megoldhatatlan. NYILT-TER ®) Ezen rovat alatt közlőitekért aaoa tál* It! a szerkesztőség. ÉRTESÍTENI kívánom Meistner Re» zsőné „Kiiing“ kolozsvári Wesselényi-utca 19. sz. alatt levő textilüzlet esetleges hüe- flezőit. hogy a f-öli üzletet átvetnem, mi- ér is kérem esetleges követelésüket nálam 8 napon belül bejelenteni, mert ellenkező esetben e követeléseket figyelembe venni nem fogom. Ralázs László kereskedő ,Wess>e3ényii-utca 8. sa< 175 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents