Ellenzék, 1942. december (63. évfolyam, 272-295. szám)

1942-12-18 / 286. szám

— 2

rut»«»'

Ü41 ft

¥cg>k

Atnic&l écdctnts Uni...

A ntmztt Uátá^a

Bec^ul^ibeii kötelességeinkre fi ^yelune/.teUe a nein zotet KAllay Miklós aaiiászteírehiök a íelsoliáz ülésén »-arten viit azáró beszédében, iiangto-z- tatta, hogy jóelőre gojuljovskodnuiik kell a harctéren küzdő hős honvé- tleink polcán elhelyezkedéséről. Nem eh'y az. hogy aggódó szeretettel várjuk haza katonáinkat. Kém külsőségekben kell bizonyságot tenni a. leLkesedésrők Bandétriuanos ünneplések és szónoklatok helyett a tettek kell bebizonyítsák, hogy honvédőink hősi áldozata nem volt hiábavaló. A polgári életbe visszatérő hőseinkkel szemben olyan kötelezettségeink vannak, amelyeket minden igaz ma- gy&r embernek teljesíteni kell. A kormányzat részletes tervezetet dolgozott ki a harcteret járt katonák és fi hadigondozottak »méltó jutalmazására Egész magyar közvéleményünk elismeréseiéi és lelkesedéssel fogadja ezeket a javas la tokár. Nem szabad még egy szer megtörténnie annak, I hogy azok, akik a legnagyobb akfo- I /.atot hozták a nemzetért, hazatéré- j síik mán a belső szervezetlenség mi- j att csalódottságot erezzenek. Gondoljunk csak vissza az lólS-as eseményekre! Ila akkor a belső front gondoskodott volna katonáink elhelyezéséről. egészen másképpen alakultak volna az események! Az őszirózsás forradalom kormányának egyik legsúlyosabb bűne volt, hogy a világba )>oru minden poklát, végigszenvedett katonák hontalannak kellett, érezzék mamikat a saját hazájukban. Hála helyett azt hallották, hogy a hadügyminsztej' nem akar többé katonát látni. A felelőtlen politikai kalandorok bűneiért az egész magyar nemzet megszenvedett. Mert a trianoni békediktátuanot csak úgy kényszerű he tték ránk, hogy nem volt ütőképes hadseregünk. Ma a nemzet és koarmányzat egyek abban, hogy a kivívott győzelem után a polgári életben is az őket megillető őrhelyekre kell állítani azokat, akik életüket kockáztatták a nemzet jólétéért. Úgy érezzük, hogy a miniszterelnök mindíannyiurik nevében beszélt, amikor becsületbeli kötelességeinkről hitvallást tett a felsőház előtt. Ennek a kötél esség vállalásnak tudata még jobban mcgacélositja a hadsereg erejét. Honvédeink ezer veszedelem között melegséget, érezhetnek a szi vükben, mei t tudják, hogy a véráldozat nem hiábavaló: itthon-a nemzet méltó hálája várja őket, amely egyaránt gondoskodik a harctérről hazatérő hősökről és a had i gondozo ti akról.

\Jüa hífty Isi án dmazzd Mhdíty&lUtptUe UÖcüt

Nem aki rtam sajtóvitát íeiidézai akkor, araikor néhány nappal ezelőtt ennek a rovatnak- hasábjain megírtam, hogy miért maradt el Nagy István kolozsvári vendégxzereplése. A Magyar Újságírók Egyesülete Erdély részi Tagozata ugyanis kihirdette, hogy Nagy István fellép az újságírók harmadik előadóestjén. Az egyesület vezetősége tevéiben kérte Németh Antalt, a budapesti Nemzeti Színház igazgatóját, hogy eacţetlelvezze Nagy István vendégszereplését. Ugyanakkor arra is leiké*- tűk Németh Antalt, hogy egyik előadásunk

Karácsonyra ioég jelenik

Rományik Sándor H átrahagyott Versei

Ára 5 pengő.

Szépmi vés Céh kiadása.

Tekintettel a korlátolt pédáttys&ám- ta, biztosítsa példányát eJőiegyzés utján, már most az

„Bliomik ‘ könyvesboltba*

Kolozsvár, Mátyás király-tér 9 Telefon 11—99.

Megjelenés űmmahzr 23«ia!

Nif" crilyc*€n köxrcttli, hegy teremtsenek rendet g karácsony f 4 pbtccin. A sokezer tnixsU- kos árdrágítás a Gyimcsvölgy derék esángó- trugjars ágának nem okoz oromét cs a magyar

j’iac rendjének sem válik díszére. Teljet mértékben helyeseljük a székelyjijldi kartársaink állásfoglaláút. Iţa/, hogy u karácsonyi ünnep melegségét u karát sunyják fényt uagybsJi emelte, de a mai rendkívüli időkben azonban számol tank kell a körülményekkel és a fontos nemstti erdekekkei! Rendeleti utón kell tehát r/u ^akadályozni a karácsonyfairtástr a I mégis forgalomba kerülő fenyőcsemelék árát pedig a hatóságok kell az üzérkedés megakadályozása. érdekében vidékenként megakadályozzák.

To^kutős-UiüH^ a Svékctp- földön

MeignJöbbontő ndatokat alvásaink a Marosvásárhelyen megjelenő Szé- K( !y »Szó cimü laptársaink hasábjain. A Székely Szó a szákéiyl'öLJii í og'Oi'voshiány kérdésével íog-lalko- zik és megálllapít ja, hogy ez már katasztrofális méreteke>t oltott. Az orvoshiány is aggasztóan súlyos a Székelyföld ön, de a fogoa voshiány egészen kétségbeejtő, ötszázezer falusi székelyre mindössze nyolc fogorvos jut. A kormányzat, hogy enyhítsen a fogorvoshiányon, a k ói-orvosokat. is feljogosította fogászati gyakorlatra. Ez az intézkedés azonban gyakorlatilag nem vezetett sok eredményre, mert. az mű úgyis túlterhelt kororvosoknak erre nines idejük. l l'gy an ekkor kétszáz szakképzett fog* • technikus várja a működési engedélyt — hiába. Az orvosi kamara ugyanis már hosszú idő óta liadakozik a fogászok működése ellen és azt állitja, hogy a fogtechnikusok tevékenységükkel kárt okoznak. Ennek a tudományos síkon mozgó vitának egyelőre a nép vallja kárát, mert a bizonytalan helyzetben levő fogtechnikusok ilyen körülmények között nem vállalkoznak arra, liogy falura költözzenek. A Székely Szó az Erdélyi Párt figyelmébe ajánlja a kérdés rendezését- Kötel.esség'ün.kEGYETEM - mozgóban

jna, holnap 6s holnapután 3, 6,7-kor. valamint vasárnap délelőtt 11 órakor ia a legkáprázatosabb filmoperette:

Ui HOP-©

Főszereplői:

Jeanette MacDonald,

a szépség királynője és

Nelson Eddy«

a dal királya:

Vidámság, izgalom, kaland, látványosság, tánc, muzsika. —Lázadás a fehér rabszolgák között. — Kalóztámadás a viharos tengeren. — Menyasszony-választás a Senki szigetén.

ríek tartjuk a közvéleményt tájékoztatni arról, hogy az Erdélyi Párt régóta foglalkozik ugyanis a fogászok ügyének rendezésével és ebben a kérdésben már több emlékiratot intézett a kormányhoz. Többek között szóvátette a székelyföldi adatokat, is és javasolta, hogy a fogászoknak elsősorban faluhelyen adjanak működési eng-edélyt.Eemélhető, hogy ennek a közbenjárásnak rövidesen meglesz a kivám eredménye, mert a székelyföldi fogorvoshiány az általános közegészségügyi állapotokat is kedvezőtlenül befolyásolja.

SZINHÁZés művészet

Téli zsoltár

Kovách Aladár drámai játéka a Nemzeti Színházban

játszásra vezetett. Ez a veszély fenyegette az első felvonásban a kolozsvári bemutatót is. A különben kitűnő Deésy fenő, a holland ma- lomépitő mesternek. Aletta apjának szerepében, annyi pátosszal, drámai arcjátékkal és lihegőn játszott, hogy az általa megütöct hang a Cseri Jánost alakító Görbére is átragadt s szinte állandó révületben igyekeztek a darab feszültségét felfokozni. Higgadtságát nem vesztve, Réihely Ödön jól játszta Klaas von Droeter.t és ölvedy Zsóka is Alettát. A második felvonással azután jó mederbe-került az előadás, egyszerűség és természetesség vált úrrá a szinpadon. Ebben nagy része volt az öreg Keresztúrit játszó Tóth Eleknek s maga Görbe János is megtalálta a hangját. Nem finomkodó, külföldön iskolázott tudóst, hanem az egyszerűnek maradt erdélyi embert állította elénk, akit nemes gondolatok és célok hevítenek.. Garami Jolán pompásan alakította a nyelves öreg professzornál, éle volt minden szavának. Ebben a szóharcban Ölvedy Zsóka is önkéntelenül, jól ielcsattant az ura védelmében. Borovszky Oszkár kissé erősebb színeket is keverhetett volna lf. Rákóczi György* alakjába, a mellette szolgáló Basirius szerepében azonban kiemelkedően jó intrikust formált Kenesscy Ferenc. Sailay Kornéliát is meg kell dicsérnünk tulzásmentes, egyszerű játékáért. Kisebb szerepeikben jól illeszkedtek be az előadásba: Beness Ilona, Poór Lili. Hatházy Erzsébet, Tttrgonyi Pál, Nagy Miklós és Várady Rudolf. Jóízű volt a kis Komáromi Árpád Janikája.

A nagyobb részében jól kiegyensúlyozott és összehangolt előadás rendezésének érdeme a Tompa Miklósé, a korhű díszleteket és ruhákat Varga Mátyás tervezte.

K. B.

AZ ÖTVENÉVES EMBERNÉL reggelenként felkeléskor félpohár természetes „FERENC JÓZSEF£Í keseriiviz könnyű bélürülést, kielégítő gyomoremésztést, jó étvágyat és nyugodt alvást biztosit s igy a közérzetet gyakran igen kedvezően befolyásolja- Kérdezze meg orvosát!

krretébtfit Uutsoti Hu.utast aj ld&Ktoríl üt In tidti két d énektől. A Nenuell S/lnhi* Iga/ga* tés.'igútol neai kaptunk cihisvt a levélt*-, nxlndotuu e N«i*y István )ele/te ey y tjvmit- baa, boyy az Igazgatóság a vendéysjereplts engedély ezéset megtagadta. Senki sem veheá) rosszixévt\0, hogy keserű szájízzel töltött el, amiért az erdélyi újságírók hivatalom kép vise tete nem kapott vála.v/.t ur ország első sztu- hazáoak igazgatójához írott tevéire. Kötelességünk volt erről tájékoztatni u közönséget, mert nem akartuk, hogy bárki is azt higyje: íelelőtlenek voltunk Nagy István vendégszereplésének behirtí» ^ése alkalmával.

Nagy István elmaradt vendégszerepléséről szóló írásomat több budapesti lap átvette Nyilvánvaló, hogy a fővárosi kollegákat éppen olyan kellemetlenül érintette az. elmaradj válaszlevél, mint minket Most azutan a budapesti Nemzeti Színház igazgatósági titkára, aki egyébként a magyar újságírás egyik k/váló é.s általános megbecsülésnek örvendő harcosa, levelet irt ebben az. ügyben az. Ellenzék szerkesztőséig ének. Levelében megállapítja, hogy sem Németh Aulai Igazgató, sem a Nemzeti Színház igazgatósága nem tu doit az erdélyi ujíUigtiok leveléről. Elvárja az Ellenzéktől, hogy ugyanazzal a mértékkel méri és közli sorait, mint a szerinte teljesen érthetetlen támadó nyilatkozatot. Levelében hangoztatja, hogy mielőtt ilyen támadást intéztem volna, meg kellett volna állapi tanom: van-e alapja a támadásnak. A továbbiakban ismerteti a levél az elmaradt vendégszereplés történetet. Megállapítja, hogy a színház igazgatósága az egész ügyről Nagy Istvántól értesült, aki jelezte, hogy vendégszereplésre meg fogjak hívni é.s eiben az. ügyben valószínűleg az igazgatóságot is megkeresik. A jelzett levél netn érkezett meg, a sz/nhá/ igazgatósága pedig a műsor összeállítására való tekintettel kenyleleu volt Nagy István kolozsvári leutazásának engedélyezését megtagadni. Befejezésül a Nemzeti Színház igazgatósági titkára megállapítja, hogy Németh Antal Igazgató mind'g szivén vk«elte a kolozsvári ma- gvar színjátszás ügyét, amelyért készségesen hozott áldozatokat. Végül pedig .azokra a kartársakra bántja Nagy István vendégszereplésének elmaradásáért a felelősséget, akik a köteles újságírói gondokságot is elmulasztották, mielőtt cikküket megírták volna".

Kénytelen vagvok újra a nyilvánosság előtt válaszolni a Nemzeti Színház levelére Egy pillanatra sem vonom kétségbe kitűnő kar- társamnak, a Nemzeti S/inhaz igazgatósági titkárának leve’ét, aki többek között megom- Uti 23 esztendős újságírói múltját is. Magam is két évtized óta igyekszem becsületesen szolgálni a magyar betűt. A kisebbségi sors küzdelmes évei iparán megtanítottak az alaposságra cs körültekintő gondoskodásra. Tiszta lelkiismeretid válaszolhatom, hogy Nagy István elmaradt vendégszereplése ügyében írott cikkem minden sorát meggondoltam. Annál kevésbé tévedhettem, mert a Németh Antalhoz intézett leve’et magam fogalmaztam, mint az egyesület ügyvezető alelnöke és azt Bíró László főtitkárral egvüttesen irtuk alá. A levelet ajánlva adtuk fel a Nemzeti Színház igazgatójának címóra (A kolozsvári 1-es számú postahivatal november 21-é-n vette fel 8287 b. szám alatL) Semmi okom nem lehetett arra, hogy a magyar posta megbízhatóságában kételkedjem, amikor egy ponlos címmel ellátott ajánlott küldeményről van S2Ó. Ipy tehát kénytelen voltam azt hinni, hogy a Nemz éti Színház íígazgatúsága nem tartotta levelűnket megválaszolásra érdemesnek. Egyébként a Nemzeti Színház levele alapján az egyesület nevében megkeresést intéztem a postához, hogy hivatalosan állapítsa hi eg: mi történt az ajánlott küldeménnyel. Készséggel tudomásai vesznem, hogy a levél nem került Németh Antal iHefőleg a titkárság asztalára. A postai vizsgálat minden bizonnyal megállapítja majd, hogy ezért kit terhet a felelősség. Arról is meg vagvok győződve azonban, hogy a fenti felvilágosítás wtán a Nemzeti Színház igazgatósága éopen úgy megérti, hogy soraimat teljes jóhiszeműség diktálta, ahogyan az erdélyi ataágfrók is örömmel értesülnek arról, hogy a Nemzeti Színház vezetősége mindenkor megbecsüli solvos megpróbáltatások között végzett munkájukat.

tíoátya* Its* <z*z zfytyféHfyot ctiyitocsí ftHp&tttmüétöl Ualit&H p&Hfy'és k&táuóhfyfa

Székelyföldi laptársaink jogosan szót emeltek a karácsonyfairtás ellen. Azt a felfogást vallják, hogy az erdélyi hegyek fiatal fenyőinek az anya földben van a helyük, azokat nem volna szabad kivágni, hiszen a mult rablógazdálkodását igy is nehezen lehet helyrehozni. Különösen a Gyimes patak völgyén irtják a fiatal fenyőtermést, holott ez a vidék valósággal nemzeti park szerepére van teremtve. Szóváteszik székelyföldi laptársaink, hogy a gyimesi fenyőcsemete kkel lelkiismeretlen uzsoráskodást folytatnak. "A karácsonyfaüzérek rábeszélték a gazdákat a fenyőfairtásra és ugyanakkor mindössze egy pengőt fizettek a gyimesvölgyi fenyőcsemetékért. A piacon viszont so—6o pengős árakat kértek a karácsonyfáért, holott az vevőjének és szállítójának: alig állott többe e pengőnél. A „Székely

Apácai Cseri János magyar tehetségek sorsát példázó, csalódásokkal teli, szomorú életét énekli met; Kováén Aladár a „Téli zsoltárában. A békés, tengerparti ország, Hollandia egyetemein, Leydenben, Utrechtben, Harder- ■wljkiben a legfrissebb és legmagasabb tudo- májinyal fegyverzi fel magát Cseri János s bár Ctrechtben tanári székkel kínálják meg, ó a lelke mélyén, megzendülő és Csulai püspök levelében visszhangot kapott hivó szóra mégis hazatér. Kiszakítja magát és törékeny kis asszonyát, Alettát a marasztaló karokból, mert erősebb azoknál a szülőföld utána nyújtott keze. Országot akar építeni itthon betűből, könyvből, szellemből. De egy esztendő sem pereg le, már háborúságban áll az egész elmaradt Erdéllyel, bajvivásra kényszerül és szembeszáll professzorokkal, eklézsiával, sőt a fejedelemmel is. összecsapás, meghasonlás következik, a dráma szárnyveraesését halljuk, kár, hogy nem bír nekilendülni, fölemelkedni, şzâllni a magasban ., . Drámát nem, csak dramatizált életrajzot irt Kovách Aladár.

Mondanivalója azonban, jóllehet Apácai Cseri programja egészen, háromszázéves panaszaival ma is lélekbe markol. „Minden építőmesterünk idegen., Nem idegen-e az ékszerészünk? Posztó gyár ősünk? és mi rhétorokat ■nevelünk oskoláinkbanc* —süvölti Cseri János. Jobbágyfiukkal akarja megtölteni a kollégiumot., s a latint hanyagolva, magyarul tanítja őket. Mintha egy ma élő, kiváló irónk ugyanezzel a gondolattal emésztené magát. Es iskoláinkban ma is — háromszáz év múltán —- nem kétszer annyi órában tanitják a latin grammatikát, mint a magyar irodalmat? A vitatkozó, lázongó Apácait nyelvileg is jól állitja elénk Kovách Aladár, ugyanazt az átforrósodott, régies díkciót halljuk, mint Katona József Tiborcától. A közönség élénken visszhangozta a szinpadon elhangzottakat, ki-kirobbant a nyiltszini taps. A hiánvzó drámai feszültséget pótolta a mondanivaló súlya. Épp ezért helyénvaló volt, hogy színházunk bemutacta a Téli zsoltárt; ennek a darabnak nem maradhatott el az erdélyi bemutatója.

A darabot 1940 végén mutatta be először a pesti Nemzeti Színház. Az előadás ott a legtökéletesebben megjátszott részletekből volt összeragasztva: a színészek igyekezete, hogy a sóit passzív szerepbe életet leheljenek, túl-