Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-14 / 258. szám

ELX.ENZEK

1M2 nor®nib«r îl.

_ 2

ff

Ki beli közösíteni társadalmunkból azokat a asâszmagţarokat, akik judáspénzérí éledjük magukat a zsidóknak“

. mondotta a Kereskedelmi és közlekedésügyi tdrea Költségvetésének vitáidban dr. Bíró István, az Erdélyi Párt vezérszónoka

Angyal László előadó ismertette a tárca jövőévi költségvetését. 1200 millió pengő a keret a mult-óvi 967 miltHóva’l szemben. A jövőévi kiadások 145 millióval haladják ni eg az ei' őirányzott bevételt. A többletkiadást hasznos beruházásokra fordítják. Ezután arról beszélt- bo<gv a magyaT kereskedelem vezetőinek továbbra is első és legfontosabb teendője kereskedelmünk keresztény alapra való helyezése. A megkezdett útról Mérni nem szabad, sőt még fokozni kell az átállítás ütemét. Ki kel*1 terjeszteni a kereskedelem minden ágazatára. Három fontos teendő vár reánk: 1- Rátermett réteg foglalja el a kereskedelmet, amelyet erős kézzel meg kell tisztítani a gyásznuigyaroktól é$ a diszkcreşzte- nyéktől, akik nem állották elárulni hazánkat. (Viharos helyeslés, taps.) 2. Távol kelj tartani a kereskedelemtől a Icorjunk- tura-lo\)Qgokat, akik a kereskedelemben csak könnyű és gyors kereseti lehetőséget látnak s igy azután nem alkalmasak az úttörő rminliára. 3. A salaktól megtisztítani a magyar kereskedőt ár sadarmnt s annak nevelésére és irányítására fokozott gondot kell hogy fordítsunk. A fiatal, magyar kereskedők anyagi megerősítése és áruval való ellátása.

Ezután Varga József miniszter emelkedett szólásra és alábbi kijelentést tette:

impoit lehetőségek még fokozottabb csökkenő

se esetében idehaza szükség álljon elő.

— Részint 1 háború« okok. de ezek mellet’j íz mnlitatt 4láll'‘á* »alatt fonto&abb szerig, jut a uclkerf-skedeiemjiek Hogy azonban « imlkereskedelrnet lefolytató keresztény magyar kereskedők hivatásuknak megfeleljenek, n<-m csak nevelésnek a kérdése, hanem igen nagymértékben hitel kérdése is. Nero akarok itt most kitérni a különböző hitelakciók részletezésére, legyen szabad azonban legnagyobb nu.-.;- elégedéssel és köszönettel adóznom két nagyszabású munkáról, a Nemzeti önállósitási Alap ról és az immár harmincin ül óra növekedő keresztény kereskedelmi hitelalapról I zek voltak főképp azok az intézkedések, amelyek valóban az önállósult fiatal kereskedők anyagi támogatására siettek és keresztény hitelakciókkal legalább kiküszöbölték a zsidó tőkének nyilt, vagy burkolt formában való igénybevételét. Az úgynevezett zsidótörvény 18. 6-ának végrehajtása befejezés előtt áll. A kereskedelmi kormányzat lépésről-lépésre kiszorítja a magyar kereskedelem teréről az oda betolakodott zsidókat.

Sajnos, azonban a társadalmunk egyrésze még mindig nem értette meg a nemzet öntudatos védekezését a zsidósággal szemb*sn és nem egy, magát kereszténynek és magyarnak valló ember állott judáspénzért a zsidóság szolgálatába. Hozhatunk száz, meg száz ren- (V-'etet a strohmannok ellen, a legszigorúbb büntetésekkel sújthatjuk ezeket a nemzettől elrugaszkodott embereket, törekvésünk meddő marad mindaddig, mig maga a társadalom nem fogja kiközösíteni magából az ilyen gyászmagyarokat,

s amip társadalmunk nevelésével fogjuk mindenekelőtt a vagyon ré rangok elé is oda állítani a puritán magyar kereskedő eszményét.

Kereskedslm! és iparkamaráink kiválása

R kereskedett miniszter bejelentése

— A magyar légiforgalmi táraság több tisztviselője pilótája ellen indított bűnvádi vizsgálatban magam is bekapcsolódtam. A vzsgálat azzal az eredménnyel járt, hogy a terhűkre rótt bűncselekményben nem bűnösek. Mind a katonai, mind a polgári büntetőhatóságok ezt megalapították és ezzej nekik elégtételt szolgáltattak. A bűnvádi eljárásnak ezt az eredményét kívánom felhasználni most, hogy magam is elégtételt szolgáltassak. Kijelentem, hogy hallandó vagyok az illetőket a MALERT- né] betöltött korábbi állásaikba visszavenni. Másirányban uj vizsgálatot indítottam a hozzám intézett emlékirat alapján azok e len a tisztviselők ellen, akik az emlékiratban foglalt panaszokra és bűnvádi eljárásra okot szolgáltattak. A fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatot máT korábban e'ten(leltem. A vizsgálat folyamatban van. rövidesen befejeződik és annak eredményétől teszem függővé a további intézkedéseket.

A miniszter bejelentése után, amelyet a Ház tudomásul vett- a Magyar Megújulás Pártszövetség vezérszónoka, Kundor Antal. szólalt fel. Azt kifogásolta, hogy á kezdő keresztény kereskedőnek nagy nehézséggel ke’fi megküzdeniök, amiig üzletüket elkezdhetik, továbbá, hogy a kereskedelem eke n őt zés i ügyköre részben a kereskedelmi, részben a közekáitásügyi minisztériumhoz tartozik.

Dr. Bir5 István: Szakértő keresztény kereskedőkre van szükség

— Amikor a kereskedelemről beszélek — i mondotta —, tulajdonképpen mindnyájunk szeretett és féltett zsenge gyermekéről, a nem- ; zeti újjászületésünknek arról a gyönyörű baj- ; tásáró’, amelyet bizony sok ellenséges tűz j szeretne elsorvasztani, de amely mint tűzben j a vas. csak erősödik, terebélyesedik az uj ke- ; resztény magyar hazában

— A kereskedelem szabad pálya. Nem sze- i réti tehát a korlátokat és bogy most mégis í ilyenek közé került, nagy mértékben a háború j okozta nehézségeknek tulajdonítható, de nem ! utolsó sorban annak ie, hogy a keresztény magyar kereskedelem vadhajtásait szakértő kéz- \ re 1 le kell vágni annak érdekében, hogy a ! gyümölcsöt hozó ágak annál szebben fejlőd- 1 jenek.

— Ezt a szakértő kezet üdvözlöm Varga József miniszter ur személyében, aki immár bárom esztendeje végzi nagy és felelősségteljes munkáját és állítom az*, hogy nagymértékben neki köszönhetjük a keresztény magyar kereskedelem újjászületését és erőteljes gyarapodását. Üdvözlöm magát a költségvetést is, amelv első Ízben foglalja magában a megna- cyobodott Magyarország minden visszatért területének költségvetését.

— Úgy a bizottsági üléseken, mint a plenáris tárgyalásokon egyik legtöbbet tárgyalt kérdésiünk a kereskedelem átállítása, amely alatt a magam részéről határozottan nem azt értem, fmcry zsidó kezekből keresztény kezekbe kerüljön a kereskedelem hanem azt, hogy

a zshló kezekből szakértő magyarok kezébe kerüljön. Nem azokra a keresztény kereskedőkre van szüség, akik konjunktúrát látnak, pillanatnyi meggazdagodás lehetőségeit és akik visszaélve a nemzet bizalmával, valóban ott folytatják, ahol a zsidók abbahagyták.

Nem ezekre van szükségünk, ezek a társadalom parazitái, amelyek kiirtására 6emmi eszköz sem lehet elég drákói. De szükségünk van erre a ^.pályára készülő, a szaktudást komoly és ho6z- şzu munkával elsajátító nemzedékre, amely foglalkozása mellett hivatásnak i6 tekinti pályáját és ameliy nemzedék majd boldogan fogja élvezni tisztességes munkájának jól megérdemelt gyümölcsét.

Ennek a nemzedéknek a nevelése é-dekében sokat tett a kereskedelmi kormányzat és örömmel látom, hogy 3 költségvetésbe eddig is igazán elhanyagolt kérdés fokozottabb megoldására Í9 gondoskodás történt akkor, midőn tekintélyes összeget állítottak be a kereskedő tanfolyamok, kereskedő tanonciskolák felállítására, szakkönyvtárak kiadására. Sajnos, nem egyszer tapasztalhattuk azt, hogy keresztény magyar kereskedőink nem tudnak a legjobb akarat mellett sem eligazodni a jogszabályok tömkelegében, annál is kevésbé, mivel azokat egyrészt nem is ismerik, de legtöbb esetben nem értik annak jogi nyelvezetét. Sajnos, nagyon 6ok különben józan gondolkozása magyar ember előtt a kereskedelem még ma is azonos fogalom a zsidósággal s a kereskedő pályát egy tipikus zsidó foglalkozásnak tartják. Nemrég egy visszacsatolásunk óta önállósult fiatal kereskedő, akinek havi jövedelme a kétezer pengőt is felülhaladja, arról panaszkodott nekem, hogy — sajnos — annakidején édesapja nem taníttatta őt, mert gyöngébb tanuló volt és büntetésből kereskedő pályára adta. Kérdem azt, nem kell-e minden lehetőséget megragadnunk annak érdekében, hogy

kellő propagandával, neveléssel kiverjük az emberekből ezt az alacsony rend őség érzetét, hogy ne csak azért menjenek kereskedőnek, mert ez a pálva becsületes munkával is nagyobb darab kenyeret biztosit esetleg, mint a tisztviselői pálya,

de menjünk kereskedőnek és menjünk kereskedői pláyára hivatásérzetből.

— A kereskedelem két csoportra oszlik, kül- és belkereskedelemre. Itt mindjárt leszegezni kívánom hogy mindnyájan, akik a kereskedelmi életben dolgozunk, örömmel vettük azt

— A kereskedelemügyi kérdések taglalásánál nem mulatsztható el, hogy ki ne térjek a kereskedelmi és iparkamarák rendeltetésének nagy fontosságára és sokoldalú munkásságára, amelyet a magyarság a közgazdasági élet igazgatásában és keresztény vonalba való átállításában végeznek. Ennek a munkának a terjedelmét természetesen növeli a háborús helyzetből folyó, egyre fokozódó állami irányítás és örömmel állapíthatom meg, hogy a kamarák hivatásuk magaslatán állanak. De ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy ezt a munkát csak képzett és megfelelő számú tisztviselőgárdával lehet maradéktalanul elvegezni és éppen ezért kérem a miniszter urat, hogy az ebből adódó dologi és személyi kiadási tételek emo^sét jóváhagyólag tudomásul venni szíveskedjék. Igen nagy baj és a zavartalan munka rovására megy, hogy egye® kamarai költség- vetések még a mai napig sincsenek jóváhagyva. A miniszter ur mindenre kiterjedő atyai gondoskod'^áfa apellálok, airáikor arra kérem, hogv ezeket a kü^ségvetéseket sürgesse.

— A szemünk előtt zajlik le az erdélyi kereskedelmi élet átszervezése, sőt megszervezése. Látjuk tehát ezeknek a kamaráknak rendkívül fontos szerepét és a legnagyobb megelégedéssel állipathatjuk meg, hogy mindegyik maradéktalanul betölti hivátását. De hogy a három erdélyi kamara közül most mégis főképpen á Marosvásárhelyt székelő kereskedelmi és iparkamaráról akarok beszélni részletesebben, teszem ezt azért, mert úgy látom, hogy a kamarák közül ezt kezeli a kormányzat a legmostohábban. Nagyon jól tudjuk, hogy a román megszállás idején az idegen hatalom urai főképpen a Székelyföldet akarták gazdaságilag leszegényiteni, mert nagyon jól tudták, hogy Romániának a Székelyföldön egy tömbben lakó magyarjai viharsarkot jelentenek, amit megszüntetni úgy véltek lehetségesnek, ha az ott lakókat koldusbotra juttatják. Ez a törekvés, sajnos, nagymértékben sikerült is, tehát ebből az következik, hogy a visszacsatolás után ennek az elszegényedett népnek a kereskedelmi és ipari gócpontját jelentő marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara még

Erdé'ymk szítadé az fdegePÍO!’(?a,cm

Köszönei a székelőid! vasaiért

Ttizmentes páncél és vas irat- szek'ények Tündén na^ysáq^an. Gyártja • Szabó Gy alá

Kolozsvár, Eötvös-utca 34, sz.

vasútvonalba bekapcsolhassák Udvarhelyet is.

— Nagy vonásokban ezeket voltam bátor mondani azzal a hittel, hogy minden jószándéku szó egy téglát jelent a keresztény és magyar kereskedelem most épülő várában. A kereskedői pálya sok olyan embert is vonz magához, akik nem félként apostolai, hanem hitvány vámszedői akarnak lenni a magyar megújulásnak. Ezeknek azt üzenjük, hogy türelmes ugyan a magyar, de nem jó visszaélni türelmünkkel mert a testvéri ölelésre kitáruló kéz

fokozott feladatokat kell, hogy betöltsön és még fokozottabb munkát kell végeznie a Szé- ke'yfö'd iparossága és kereskedő osztá’yának érdekében.

A leszegényedett négy székely vármegyére V-ületi'eg illetékes székely kamara tehát természetszerűleg a legszegényebb kamarák egyike.

Hogy csak az erdélyi kamarákkal hasonlítsam Ö6«ze. a nagyváradi kamara területének adólapja majdnem 3 millió pengőt tesz ki, illetékkulcsát viszont a kereskedelmi minisztérium Ş.5 százalékban javasolta, a kolozsvári kamarai kerület adóalapja közel jár a 2 millió pengőhöz. itt a javasolt illetékkulcs 9 5 százalék, a székelyföldi kamara adóalapja alig haladja

meg az egymillió pengőt, az illetékkulcs viszont csak 8 százalékban van javasolva, akkor, amidőn, ismétlem, mindegyik más kamaránál fokozottabb feladatokat kell ellásson, az illetékkulcsokat nem emelték fel arra a százalékra amelv mellett hivatását nyugodtan be tudja tölteni. Kérem a miniszter urat, hogy méltóz- tassék v'a1»déktalanul intézkedni, bopv

az erdélyi kereskedelmi és iparkamarák, elsősorban pedip a székelyföldi kereskedelmi é* •'parkamara illetékkulcsát emeliék fel arra a százalékra, amely feladataink teljesítésére elengedhetetlenül szükséges.

Azt a remélhetőleg csak egyéni véleményt is halottam már, hogy a marosvásárhelyi keres>- IcpöoJttv és iparkamarának önállóságát éppen szegénységére való tekintettel meg kell szüntetni. Ez ellen a gondolat ellen is a leghatározottabban tiltakozom é6 tiltakzounk mindnyájan a székelyföldi érdekeltek, mert azok az okok, amelyek miatt anakidején Baross Gábor felállította az önálló székely kamarát, nemcsak hogy megvannak, hanem még fokozottabban és parancsolóbban követelik az önálló szc- ke’v kereskedelmi és iparkamara fenntartását.

Ezután beszélt az iparkamarák tekintélyéhek visszaállításáról, melvet a legutóbbi, a felsoház szervezetét módosító törvényjavaslatnál ismét elhanyagoltak, mert az újabb taglétszám emelésénél nem vették tekintetbe a kereskedelmi és iparkamarákat.

Hiéha Síifi lakását, ha ajtaját ablakát nem v'di a

Wind fix légsáró

Kapható: Bcrkovics Testvéreknél Kolozsvár, Deák Ferenc-utca 1 j.

BUDAPEST, november 14. A képviso lőház pénteken a kereskedelmi és közte, kedés ügyi tárcával folytatta a jövőév köfifségvetés tárgyalását. Az eredeti terv tői eltérően, szombaton és hétfőn nem les: ülés. A Ház legközeebbi ii'ését kedd er tartják, amikor »s az iparügyi tárca jövő

j évi költségvetését tárgyalják.

I A pénteki ülést 10 óra 10 perckor nyi- 1

tolta meg T<*snádi-Nagy András elnök. Napirend szerint következett a kereskedelmi és közlekedésügyi tárca jüvőóvi költ- j

ségvetésémek tárgyalása.

„Távol kell tgrUni a Kereskedelemtől a fconfoakíLra-Iovafokaf“

a kormányintézkedést, hogy a külkereskedelmi hivatal , visszakerült a kereskedelmi miniszter ur hatáskörébe. Békés viszonyok között a külkereskedelemnek a feladata az volt és az lesz, hogy külföldi államokból mentői több nyersanyagot hozzunk be, azokat itt dolgozzuk át féli- é® egész gyártmányokra és ilyen állapotban exportáljuk. Nyersanyag termelésünk többletét is lehetőleg C6ak feldolgozva juttassuk külföldre, hogy ezáltal nagy és kisiparunk megfelelően foglalkoztatva lévén, fejlődhessünk. Ennek a külkereskedelmi politikának egyáltalán nem kedvez a háború. Ma nyersanyagot nem igen tudunk behozni, viszont örvendünk, ha készgyártmányokat importálhatunk országunkba. Export-törekvéseinket púidig a vállalt nemzetközi kötelezettségeken kívül természetszerűleg a minimálisra redukálták, hiszen érthetően úgy a rendelkezésünkre álló nyersanyagunkat, mint gyártmányainkat igyekszünk idehaza tárolni, nehogy későbben akár a termelés elégtelensége, akár az exportAz idegenforgalom kérdéseiről szólva megál- j lapította, hogy az erdélyieknek különösen i szívügyük az idegenforgalom és kifejezte afe- lettl örömét, hogy ez a kérdés a kereskedelem- ; ügyi miniszter kezébe tartozik és elsősorban I beruházási célokra beállított összegre vonatkozva megjegyezte, hogy szintén sajnálja, I hogy a háború okozta nehézségek miatt csak ekkora összeget lehetett beállítani.

Kérte ezután az erdélyi' fürdők ügyeivel íog- I Jalkozva, hogy kormánybiztosokat állítsanak , ezeknek a fürdőhelyeknek az élére, melyek a törvényes keretet betartva, keresztülvihetnék hopv a fürdők kereszténv magyar kezekbe keI rüljenek és szakszerű idegenforgalmi vezetés ' mellett ismét az erdélyi gazdasági élet egyik ! jelentős bevételi forrását tehetné.

; Foglalkozott ezután az egykézrendszerre! és I a kartellekkel. Elitélőleg nyilatkozott ezekről a I gazdasági szervekről, majd az érdekképviseleti j rendszer előnyeire és hibáira mutatott rá és j ezután a Baross Szövetség helyzetével foglal- I kozott. Megállapította, hogy a Baross Szövet- ' ség nem érdekképviseleti szerv, hanem ezek ! fölött álló, nemzetnevelő, keresztény szellemet iparba és kereskedelembe belevivő szervezet. Megállapította, hogy a Szövetség további erősítése és munkájának támogatása közérdek.

Ezután a székely vasút kérdésével foglalkozott.

Köszönetét mondott a miniszternek azért a nagyjefcntőségü iníézkedsért, amellyel Sze- retialva és.Dc.da között megépítette a székely vasutat és igy Erdély nagyrészét juttatta a közvetlen vasútvonalhoz.

Kérte, hogy a vasúti építkezéseket továbbra is .folytassák Erdélyben, különös, tekintettel Udvarhely helyzetére, mely jelenleg abban a lehetetlen állapotban van, hogy semerre sincs az ország többi részével vasutösszeköttetése. Kérte a székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, majd a Székelyudvarhely—Sepsiszentgyörgy-i vasútvonal kiépítését és addig is amíg ezek az építkezések lehetővé válnak, Székelyudvarhely és Gyergyószentmiklós között az országutat hozzák annyira rendbe, hogy összekötő au Ló buszforgalommal a Déda—Szeietíalva-i