Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-02 / 247. szám
X 1912 Aovemti«r 1 ELLENZÉK 99 Kisebbségi sorsban a születési és vagyoni különbség magyar és magyar között elmosódott r- mondotta dr. Mikő Imre. az Erdélyi Párt vezérszónoka a felsőházi törvénviavaslat vitáiéban - A felső ház is kell luttatnl az oszthatatlan magyar nemzet akaratát As érdekképviseleti felsőházi tagok számának emelését kérte az Erdélyi Párt — Az előttünk fekvő törvényjavaslat alkotmányunk egyik alapvető intézményének, az országgyűlés felsőházának szervezetét kívánja módosítani és kiegészíteni — mondta dr. Mikó Imre. — A mai felsőkáz. úgy, amint azt a módosítás alatt álló 1926:XXI1. te. megszervezte nem egyéb, mint a régi főrendiház jogutódja és folytatása, a főrendiház eredete pedig a magyar országgyűlés kétkamarás rendszerének kialakulásához nyúlik vissza. Az egységes magyar nemesség kezdetben egy tábla keretében folytatta tanácskozásait s a főnemesek és köznemesek elkülönülése és a köznemesek követküldési jogának kifejlődésé csak a XV. században vezetett az országgyűlés két táblára oszlásához, amit első Ízben az 1608:1. te. iktatott törvénybe. Azóta az 1848:V. te. a rendi alapon álló alsó táblát népképviseleti alapon nyugvó képviselőházzá alakította át, a felső, vagy főrendi tábla szervezete azonban lényegileg nem változott, csak az I885:VII. tervezetett be bizonyos mérsékeli reformokat. A főrendiház 1918 november 16-án tartotta utolsó ülését, amelyen tudomásul vette a képviselőház önmagát feloszlató határozatát és — sokkal óvatosabb formában — kimondta, hogy ő is ^tanácskozásait berekeszti“. Az alkotmányossá,g HelyrcáhUása ulán köztudomás szerint a nemzetgyűlés folytatta az országgyűlés munkáját s csak az országgyűlési képviselők választásairól szóló 1925:XXVI. te. es az országgyűlés feisőbázáról szóló 1926:XXI1. te.-kel tértünk ismét vissza a Tisztelt Ház! Ha most az ezelőtt 16 évvel a főrendiház jogutódjaként életre hivott felsőház szervezetének módosításáról vagy inkább csak kiegészítéséről beszélünk, nem mulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy a felsőházzal kapcsolatban a most benyújtott törvényjavaslat tizenegy szakaszán messze túlmenő átszervezés hívei vagyunk. Két évvel ezö’őtt a miniszterelnöki székből alkotmányreformról hallottunk beszélni. Ha szükség van az alkotmány továbbfejlesztésére, mint ahogy szükség is van reá, akkor ennék egyik sarkalatos pontja éppen a felsőház re- lormja kell hogy legyen. Az Erdélyi Párt tehát fenntartja magának a szabadságot., hogy a felsőhöz érdemleges reformjára vonatkozó álláspontjúl arra alkalmas időben leszögezze. Addig is azonban örömmel üdvözli a benyújtott javaslatot, mii- vel azt az ország négyszeri gyarapodása tette szükségessé. Ha a fel s óhazát mai tormájában adottságnak fogadjuk el és a visszatért területek szempontjából Ítéljük meg a kérdést, törvényhozásunknak négy év óta kétségtelenül hiányossága vuU az, hogy g visszatért részek képviseletéről a felsőházban csak az egyháznagyök és a kinevezett fe4s©há«i tagok kategóriájában gond o s k odott. Ucm a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki partikuktrizmusok érdekében emelek szót, mert az ország egyetemének érdeke, hogy n törvényalkotásban minden n~vrs táj szelleme, érzése és akarata kife- htsson, mert ezeck együtt alkotják kétkamarás rendszerhez. A nemzetgyüJes törvényhozók nem akarták változatlanul felújítani az anakronisztikussá vált főrendiházat, hanem alkotmányfejlődésünkre annyira jellemző módon a rendi elvet a demokratikus korszellemmel igyekeztek összeegyeztetni. Az igy életre hívott felsőház különös ötvözete lett bárom közjogi elvnek: a már akkor időszerűtlen, főrendi képviseletnek az akkor időszerű demokratikus választási rendszernek és a csak azután időszerűvé váló érdekképviseleti és kinevezési rendszernek. Az 1926.-XXII. le- tehát amíg az egyik oldalon fenntartotta a születési arisztokrácia elavult elvét, aminek a nyomát akkor már csak az angol, japán és. spanyol alkotmányban lehetett megtalálni, addig a másik oldalon megelőzte korát az érdekképviseleti rendszer alapjának megvetésével, amire az olasz és német törvényhozás is csak azután tért át. A törvény megalkotói abból az elgondolásból indultak ki — mondja az indokolás —, hogy a közvetlen választáson alapuló képviselőházban csak a pártok számaránya és politikai szempontjai érvényesülnek, de a társadalom egyes rétegei avem. jutnak politikai súlyúknak megfelelő képviselethez s ezért a felsőház szerepe, hogy „hivatásos képviseletet adjon a szakszerűségnek és az egyes társadalmi osztályok érdekeinek“. Az 1926:XXII. te.-ben végrehajtott reform tehát lényegileg társadalmi sikon a középosztály beáramlását jelentette a főrendek házába, politikai sikon pedig a féle szerepét akarta biztosítani a képviselőház esetleges radikalizmusával szemben. az oszthatatlan magyar nemzet akaratát. A javaslat indokolása beszél a felsőház egves csoportjai és a felsőház, valamint a képviselőház közötti egyensúly megbomlásáról. Nemcsak ezek közöli, hanem az egyes országrészek közt sem volt meg a felsőházban az egyensúly 1938 óla s a törvényjavaslat érdeme, hogy ezt az egyensúlyt helyre (kívánja állítani. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a javaslat értelmében a felsőház több mint félszáz olyan, magyar emberrel fog kiegészülni, aki két évtizedet idegen megszállás alatt töltött, tehát végigjárta az elproletári- z ál ód ás, a kisebbségi szociális kiegyenlítődés, a társadalmi öntevékenység, a népi alapra helyezkedés, • a magyar önismeret és nem utolsó sorban a nemzeti ellenállás nevelőisko- Iáját, akkor a felsőháznak ez a felfrissülése is kélségte- Ivaui jeder egy kisebb méretű szellemi re- f or ingnál. A törvényjavaslat a felsőház egyes csoportjai közül az örökös főrendi családok képviselőinek, a kormányzó által élethossziglan kinevezett és a törvényhatóságok által választott Iclsobázi tagok csoportjának számát nőivel i meg. „Kisebbsége sortunkban leomlottak a társadalmi választalak“ Az örökös főnéndíházii tagság jogával1 fel- n'házott hercegi, grófi és bárói családot: felsőházi tagváiasztáisra jogosult tagjai az 1926:XXII. te. rendelkezései szerint félennyi tagot választottak, mint amennyit a törvényhatóságok. Ha tehát ez az arány fennmaradna, a visszacsatolt területek törvényhatósági iel- sőházi tagjainak megválasztásával a felsőház főrendi tagjainak szánta is az eddigi 40-rö.1 61-re emelkednék. A javaslat helyesen mutat rá arra, hogy a főrendi felsőházi tagok számának „ilyen nagymérvű emelése nem -indokolt“, s ezért csak néggyel emeli ennek a csoportnak: a számát, hozzátéve azt is, hogy a vagyoni cenzus eléréséhez az idegen uralom alatt h(dósági intézkedés folytán elvesztett ingatlanokat is be lehet számítani. Ennek a felsőházi csoportnak a létszámemelése valóban nem indokolt azért sem. mert kisebbségi sorsban a származási és vagyoni különbség magyar és magyar közölt ■—hála Istennek — elmosódott. Ott, ahol a közéleti munka nem jelentett könnyű érvényesülést és meggazdagodást., hanem lemondást és áldozatot. a magyar közügyek intézéséből is csak azok vették ki részüket, akik a közösség iránt felelősséget éreztek. De a törvényjavaslat lényege tulajdonképen a visszatért területek törvényhatósági felsőházi tagjainak megválasztásában áll. A törvényhatóságoknak a felsőházban való kép. viseleté akkor vetődött fel először,' amikor a rendi országgyűlés alsó táblája népképviseleti alapon szervezett képviselőházzá alakult át s ezáltal! a vármegyéknek megszűnt az az évszázados joga, bogy az országgyűlésbe követeket küldjenek. Már 1848-ban közvéleményünk Beöthy Ödön, Andrássy Gyula és Kossuth Lajos utján azt követelte, hogy a megyék elvesztett képviseletüket a főrendiházban érvényesíthessék. 1885-ben a főrendiházi törvény tárgyalásakor Szilágyi Dezső, Ap- ponyi Albert, Hiránszky Nándor és Pulszky Ágost a képviselőházban, Prónay Dezső a főrendiházban terjesztett elő indítványt arra vonatkozóan, hogy a megyei és városi törvényhatóságok tagjai a főrendiházba fe vétessenek; Irányi Dániel jiavaslata pedig a felső- házat az 1926. évi törvény alapelveinek meglel e, ő módon a főrendek, törvényhatóságok és különféle intézmények által választott tagokból akarta megszervezni. A törvényhatóságok felsőházi képviselete mégis csak az a kormány 1921. évi Tomesányi-féle reform- javaslatába vétetett fel, de csak az 1926:X\II. t.-c.-ben valósult meg. A törvényhozás nem akart áttérni a főrendi kiváltságokon alapuló felsőházi rendszerről a tiszta szenátusi rendszerre, hanem közvetítő megoldást keresett, amely szerint a törvényhatóságok, mint közbeiktatott közjogi testületek a saját közgyűlésükön titkos szavazással minden négy képviselő után egv_egy felsőházi tagot választanak. A felszabadult részeken ra törvényhatósági bizottságok nem alakulhattak meg szabályszerűen, hanem a belügyminiszter ur egyelőre kinevezés utján állította össze a városok és vármegyék törvényhatósági bizottságait. Mivel pedig a képviselői kerületek beosztása a visz- Szacsatolt részeken nem történt meg, a javaslat 5. §-a minden törvényhatóság részére előirjia. hogy hány felsőházi tagot kell választania. Elvi szempontból kifogás alá eshet az a körülmény, hogy kinevezett tanácsok fognak felsőházi tagokat választani, hiszen a kormánynak módjában állott volna a törvényhatósági felsőházi tagokat szintén kinevezni, vagy az országgyűlés határozatával behivatni. Mivel azonban' a kinevezett tagok száma a javaslat szerint úgyis lényegesen megnövekedőik, célszerűbbnek látszott, legalább részben a választási elvhez ragaszkodni. A közeljövőben megtartandó választásokon tehát elsöizben fogják magukat n felsőháziam képviseltetni azoic az ősi magyar törvényhatóságok, amelyek az idegen megszállás miatt nem élhettek azzal a képviseleti joggal, amelyet az 1926. évi törvényhozó a lcövetküldésj rendszer felújításéival a törvényhatóságoknak biztosított. Végiül szólnunk kell arról is, ami nincs benne a törvényben. Az 1926.-XXII. t. c legkorszerűbb része a felsőházi tagok válaszytása szervezetek és intézmények részéről, ami az érdekképviseleti rendszer csiráját rejti magában. Ezt a részét a törvénynek azonban a Ezeknek a csoportjában jelentős számmal találunk történőim,i neveket, okik a visszatérés után mint a felszabadult magyarság gazdasági, kultúráéi*, társadalmi szervezeteinek »'t zr.töi az otszággyülésbe is bejutót |ak vagy lejuthatnak és a javallatnak nem lehet célja azok számára felsőházi tagságot létesíteni, akik a kisebbségi feltörekvés harcaiban nem vettek részt. De országos viszonylatban is tekintve a kérdést, ma, araikor minden oldalról azt halijuk, hogy a társadalmi válaszfalaknak e kell Omolniok és a háború sikeres véghezvitelére szövetkeznie keld minden magyarnak, ezt a jelszót nem lehet csak az osztályharcos .alsó néposztályok mellének szögezni, hanem a társadalmi elkülönülés megszüntetésével éppen a felső rétegeknek kel] jó példával elöljárói Az élethossziglan kinevezhető felsőházi tagok számát a törvény az eddigi 62-rö 1 87-re emeli fel, ami már nem vezethető vissza az országgyarapodásra, mert a visszacsatolt részekről 22 felsőházi tag kinevezésére újabb törvényeink lehetőséget nyújtottak. Az indokolás itt arra hivatkozik, hogy a felsőház egyes csoportjai közöttá szerencsés egyensúly biztosítása miatt volt szükség a kinevezett tagok létszámának ilyen mérvű emelésére. A főrendi családok részéről választott és a kinevezett tagok számának együttes összege ugyanis ugyanolyan hányada marad az összes tagok létszámának. Ha azonban, csak a kinevezett bagók számát viszonyítjuk a felsőház teljes taglétszámához, akkor kiderül, hogy míg az 192ó:XXII. t. c. megalkotásakor a felsőház tagjainak egy hatoda jutott kinevezés utján mandátumához, addig a javaslat szerint a felsőházi törvényhozóknak több mint egy negyede kinevezés által lesz a feéső- ház tagja. Ebben a vonatkozásban tehát Bizonyos eltolódás aU be a felsőház egyes csoportjai között a kinevezett tagok javára. tárgyalás alatt álló javaslat nem fejlesztheti tovább és nem emeli az országos mezőgazda- sági kamara, ,a kereskedelmi és iparkamarák által beküldendő amúgy is csekély tagszámát, sem az intellektuális érdekképviseleti szervek hosszú sorának járó felsőházi helyeket. Pedig as ország négyszeres gyarapodása a szalc- kamarák taglétszámát is lényegesen megnövelte s amíg az 1926:XXll t. c. szerint a szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok a felsőház taglétszámánál: nem egészen egy hetedét lettél: ki, addig a javaslatban eszközölt lét szám fel envies következtében az úgynevezett érdekképviseletek felsőházi tagjai, amelyek közül a többség igy is a szellemi réteget képviseli, csak egy tizedét fogja az összes felsőházi tagnak kitenni. Ugyanitt lehetne arányba hozni a vidéki egyetemek által beküldött, aránylag csekély számú felsőházi tagokat a budapesti egyetem nagyobbarányu felsőházi képviseletével!. Nem nyugtat meg teljesen ebben a tekintetben az 1926:XXIf. t. c. 23. §-a. mely szerint az élethossziglani kinevezéseknél lehetőleg tekintettel kell lenni a felsőházban nem képviselt fontosabb élethivatásokra, mert kinevezés ugyanezen szakasz szerint esaic ,.a kiválóan érdemes“ állampolgárok küzöl eszközölhető. Már pedig éppen az országa zömét képező kisgazda és munkásrétegből aránylag kevésnek nyűik alkalma olyan hazafias érdemeket szerezni, amelyeket felsőházi tagsággal lehetne jutalmazni, viszont igen sokan vannak közülük, akik foglalkozási körük problémáit kitünően ismerve, a felsöhflizbün is képviselni tudnák azt az igen népes hivatásrendet, amelyhez tartoznak. Nincs tudomásom arról, hogy ez a szempont a felsőházi vita során felmerült volna, de a felsőház által elfogadott szöveg nem prejudi- káthat ebben a tekintetben s ezért kérem a miniszter urat, hogy oá érdekképviseletek felsőházi tagjainak szám.ét a főrendi családok által választott és a kinevezendő felsőházi tago-k terhére növelni méltöztassék. Ezáltal egyrészt a visszatért területek kisebbségi sorsban kitűnő munkát végzett érdekképviseleti szervei jutnának képviselethez, másrészt az 1926:XXIÍ. t. e. addig is, amíg i 1 elsőház általános reformjára sor kerülne, korszerűen fejlesztetnék tovább. Ezekkel a kiegészítésekkel a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat jobban megfelelne nemcsak az Országgyarapodás által beállott számarány-eltolódásnak, hanem annak a népi és szociális szellemnek is. amelyet a visszatért magyarság a kisebbségi sorsbóii m agával ho- zott és a magyar politikai élet minden vonalán érvényesíteni szeretne. A törvényjavaslatot elfogadom. A képvieeilőház nagy figyelemmel hallgatta végig a beszédet s többször szakította félbe Lapssa't és helyesléssé. A beszéd után Feste- lieh Domokos gróf emelkedett szólásra és leszögezte, hogy örömmel hallotta a felszólalást, mert ebből az4 olvassa ki. hogy azok, alak a 22 éves kisebbségi harcol vé„A felsőház felfrissül lelér'egy klsebbméretü szellemi reformmal!“ A törvényhatósági felsőházi tagok választása Mikó Imre dr. beszéde BUDAPEST, november 2■ A képviselőház pénteki ülésén vitéz Keresztcs-pi- scher Ferenc belügyminiszter beterjesztette a felvidéki és kárpátaljai területek visszacsatolásával felmerült nemzetközi vonatkozású kérdések szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. Kossuth Pál előadó ismertette a Felsőház szervezetének módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot. Kossuth Pál előadó beszédének elhangzása után elsőnek vitéz Jaross Andor olvasta fel a Magyar Megújulás Pártja Nemzetiszociálist a Pártszövetség nyilatkozatát. Laky Dezső, a Magyar Élet Pártja vezérszónoka reflektált vitéz Jaross Andor deklarációjára. Rámutatott arra, hogy magyar vonatkozásban is sokszázéves fejlődés átalakította azt az alkotmányt, amelyben ma is élünk. M'nróthy Károly felszólalása után Mikó Imre dr., az Erdélyi Párt vezérszónoka tartotta meg beszédét
