Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-27 / 269. szám

? 194 2 november 27. ELLENZÉK Äz angol „egţrensuly-politikes” Nem hisszük, hogy akadna olyan, öntudatos magyar ember, aki ne volna tisztában azzal: a jelenlegi! háború létet, vagy nem létet jelent számunkra. Törhetetlen hittel és ki­tartással kell küzdenünk a végső' győzelemig. Nagy szövetségeseink oidalán véráldozattal bizonyítjuk be az uj Európa megalapozására va­ló elhivatottságunkat. Belső íron­tunk teljes egységben támogatja vi­téz honvédeink küzdelmét. Egy pil­lanatig sem szabad kicsinyhitűnek lennünk és ki kell közösíteni sora­inkból azokat, akik kétkedéssel te­kintenek a jövőbe és baljóslatú kije­lentéseikkel szeretnék megingatni a nemzet bizalmát. Ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy 1918-ban sem a hadsereg vesztette el a háborút! Az idegen propaganda által megfertő­zött és megfizetett agitátorait, az ide­iektől hemzsegő sajtó és a megtévesztett politikusok mételyez- ték meg a tömeget. Voltak, akik azt jövendölték, hogy Magyarországnak semmi bántódása nem lesz, ha Ká­rolyi Mihályt és társait követi. Lát­hattuk, hogy milyen tragikus követ­kezménye lett ennek a rövidlátás­nak. Több mint két évtizedes gyászt és szenvedést okozott a belső íront szétbomlása, amely örök emlékezte­tőként kell álljon minden magyar ember előtt. Jól tudjuk: talán — ha kevés számmal is — most is akadnak olyan magyarok, akik döbbenetes í rövidlátással azt hiszik, hogy a ha- * zug angol propaganda által terjesz- j tett híresztelésekben őszinte hang is > van. Ezeknek csak azt válaszolhat- | juk, hegy az angol sajtó az utóbbi időben leplezetlenül beismeri, hogy j hogyan képzeli el a háború utáni „egyensúly-politikát“. A Nineteenth Century angol folyó­irat legutóbbi cikke foglalkozik a brit „egyensúly-politikával“ és is­merteti a brit háborús hadászati ter­vek messzemenő' célját, amit „az eu­rópai erek egyensúlyának helyreállí­tásában“ jelöl meg. Ennek az egyen­súlynak helyreállításában — irja többek között — Nagybritanniának újra biztosítania kell meg támadha­tatlan uralmát a Földközi-tengeren és azt soha többé nem szabad fel­adnia. Nagybritanniának Olaszor­szágot illető szándékairól a cikk azt mondja, hogy Olaszországot, telje­sen le kell fegyverezni. Albániából az olaszokat el kell távolítani és a dal­mát szigeteket Trieszttel, Fiúméval és Pclával egyetemben az újból hely­reállított Jugoszláviához kell csa­tolni. A Dodekanezosz-szigetcsopor- tot is ki kell vonni Olaszország fenn­hatósága alól és Görögország számá­ra kell biztosítani. Ugyancsak hadá­szati okokból ki kell szolgáltatnia Olaszországnak Pantellaria-szigetét is. Az olasz keletaírikai gyarmatok megszerzése után a brit Földközi­tenger stratégiai követelményeinek megfelelően Szicíliából és Cirenaicá- ból is el kell távolítani az olaszokat. A cikk hangoztatja ezután, hogy új­ból fel kell támasztani Lengyelor­szágot, még pedig erősebb straté­giai határokkal, mint amilyenek 1939 szeptemberében voltak az or­szágnak. Az uj Lengyelország szá­mára tengerpartot is kell biztosítani, hogy tengeri és szárazföldit hatodom legyen. Csehszlovákiát is újból fel kell támasztani oly módon, hogy csatolják hozzá Ausztria és Magyar- ország területét is. A csehekre vár az a feladat — véli a folyóirat —, hogy „hatálytalanítsák az ausztriai germán törekvéseket és a magyaror­szági revizionizmust“. A lap ezután rámutat arra, hogy Görögország ha­talmi helyzetét a háború után Jugo­szláviától kell függővé tenni. A Nineteenth Century a továb­biakban kifejti, hogy a három meg­nagyobbodott államnak, Legyelor- szágnak, Csehszlovákiának és Jugo­szláviának ez a vonala elegendő biz­tosíték a keleteurópai egyensúly-po­litikában és ez a vonal a szükséges védőfal a Szovjetunióval szemben, A cikk ugyanis hozzáteszi, „bármeny­nyire is lehet sajnálni: az Oroszor­szágtól való félelem fennáll és ezt nem lehet semmiféle vitával elosz­latni“. Végül kifejti, hogy Németor­szág erőszakos szétdarabolása a szö­vetségesek részéről hiba lenne. In­kább arra kell minden eszközzel tö­rekedni, hogy belsőleg törjék szét ellenálló erejét. A német nehézipar­nak jó részét kössék le a szövetsége­sek számára. Mindamellett a német határokat módosítani kell a győztes hatalmak hadászati szükségeinek megfelelően. A szövetségeseknek, különösképpen Angliának a háború után is fenn kell tartania túlsúlyú­kat. Természetesen az európai egyen­súlyt a fegyveres erőn alapuló óvin­tézkedés biztosítaná. A Nineteenth Century végezetül azt óhajtja, ne tartson mérhetetlenül soká a hábo­BQ, meri — mini szószerint írja — ha az a hófeami túl soká tart, Német­ország imin fogja elvesztem, Az angol folyóirat cikkével kap« csőlátásán egész közvéleményünk láthatja, hogy ellenségeink még gya­lázatosabb cinizmussal készülnek Európa felforgatására, mint a mult világháború idején. Ma ntlncs szük­ség arra, hogy külön hangsúlyozzuk a belső front fontosságát, mert a történelem megtanított minket a belső egység és kitartás megbecsülé­sére. Azok a szánandó magyarok, akik nem látják be, hogy végsőkig kell harcolnunk a győzelemért, hi­degzuhanyként kell érezzék, hogy ellenségeinktől csak gonoszság, gyű­lölet és elnyomatás az, amit várha­tunk. Az egész magyar nemzet egy­ségesen válaszolja az angol tervekre, hogy amíg egyetlen fegyverfogható magyar ember él ezen a földön: az ilyen és ehhez hasonló gyalázatos tervek ellen mindhalálig küzdeni fo­gunk. (—) BUDAPEST, november 27. A képvise- lőház: csütörtökön folytatta az 1943. évi állami költségvetésről szóló törvényjavas­lat megajánlási vitáját. A vezérszónokok közül Peyer Károly, a Szociáldemokrata Párt vezérszónoka nagy hibának tartja, hogy a rendesetek kiadása előtt nem kérdezik meg az érdekelt szak­embereket.. Nem ért egyet azzal az árpoli­tikával, amelyet e téren a kormány foly­tat. Egyes cikkekben az árak aránytalanul olcsók, másokban aránytalanul magasak. Milyen Segyen az ui Európa Bencs Zoltán, a Magyar Élet Pártja har­madik vezérszónoka hangoztatta, hogy a nagy feladatoknak megfelelhessünk, két dolog áll előttünk: 1. bent az országban a kitartást és ellenállást fokozni; 2. mindent esi kell követnünk, hogy az Uj Európa n-e legyen olyan, mint az elmúlt világháború után, amely katasztrófába sodorta a slegf keresztényebb nemzeteket. Nem szabad tűrni, hegy olyan békerendszer legyen, amely a nemzetek egy részét rabszolga- sorsban tartsa. Olyan Európát akarunk, amelyben egyik nemzet a másiknak test­vére, amelyben benne foglaltaik a keresz­tény nemzetek szolidaritásának gondolata. Az az erőfeszítés, ame^y a költségvetésben megnyilvánul, a nemzet egyetemes akarita. Abban a nagy történelmi váll a lk ozásban, amely most folyik, a magunk részét becsü­lettel kivesszük és mert meggyőződése, hogy a kormány a legjobb irányokban ve­zeti az ügyeket, a törvényjavaslatot a leg­teljesebb bizalommal elfogadja. Benes Zoltán beszéde alatt érkezett az ülésterembe Nagy Vilmos honvédelmi mi­niszter és vitéz Lukács Béla tarcané'-küli miniszter, majd később Káilay Mltklóg mi­niszterelnök. Közi-Horváth József, az Egyesült Ke­resztény Pártjának vezérszónoka hangoz­tatta, hogy ma minden probléma, minden osztálytörekvés vagy pártérdek eltörpül a legfelsőbb feladat mellett, hogy Magyar- ország jogos igényeiben kielégítve kezd­hesse meg a világháború után azt a szere­pét, amely földrajzi, népi, kulturális és történelmi adottságainál fogva a Duna völgyében megilleti. A közellátás terén végre szűnjék meg a kísérletezés. A ma­gyar közönség a lemondást is szívesen vál­lalja, ha egyénlő elbánást tapasztal. A ke­reskedelmi kormányzatnak tagadhatatlan érdeme a keresztény kereskedelem életre- hivása. Nem szabad, hogy hadi nyerés égek legyenek, de arra is vigyázni kell, hogy a termelő tőkét meg ne bénítsa. A honvé­delmi miniszter nyilatkozata reményt nyujr arra. hogy hadseregünk a magyar béke biztosítására is készen fog áHani. Örömmel látja, hogy a belügyi kor­mányzat évről-évre nagyobb összeget for­dít a magyarság fundamentumának, ä csa­ládnak a megerősítésére. A miniszterel­nök, aki egyúttal külügyminiszter is, több izbén leszögezte magát a pozitiv keresz­tény világnézetnek és az öncélú magyar külpolitikának irányelvei mellett. A ma­gyar külpolitilcáncűi soha nem voltak hó­ditó szándékai, de ezeréves jussunkról le nem mondhatunk, A javaslatot abban a reményben fogadja el, hogy a kormány politikája valóban öncélúan magyar, pozi­tive keresztény és tettekben mésnyilatko/.ó szociális politika lesz. Eltűntek a belpolitikai ellentétek A következő szónok Brődy András volt. Örömmel állapította meg, hogy a ma­gyar politikai élet az előző évekhez képest nagyfokú konszolidációt mutat. A légé e- sebb ellentétek eltűntek. Ennek oka a há­borúban rejbk, mely a nemzeti összefcgá® megteremtésének egyik igen lényeges té­nyezője A nemzetiségi kérdésről szó­lott ezután és hangoztatta, hogy a kor­mányzatnak e tekintetben nem könovii a belyze’e, de reá hárul mégis a feladat, hogy megtalálja a módját, miként lehetne ezt a kérdést a legjobban rendezni. A ru­tén nép mindig hü volt a magyar nemzet­hez és níocA is együtt küzd vele. A kár­pátaljai politikai elítélték részére amnesz­tiát kért, mert ezzel bizonyítható, hogv a magyar kéz nemcsak lesújtani, de fel­Gyermek a gyermekért Kedden délután a ref. Nőszövetség jótékony- célú előadást tart a Nyári Színkörben!!! emelni is tud. A felhatalmazási javaslatot megszavazza. Matolcsy Mátyás a magyar sorskérdések megoldását sürgette és hangoztatta, hogy ezeket a háború lefolyásától függetlenül is meg kell oldani. Ma azonban egy teljes átfogó földreform végrehajtását a hábo­rús viszonyok miatt nehezen tehet elkép­zelni. A zsidókérdésről beszélt ezután hosszasabban. A magyarság a Kárpátok medencéjében vezetésre hivatott fajta. Ma­gyarországnak a békekötés után jelentős vezetőszerepet hell K őzé p- Euró púnak eb­ben a részében vállalnia. Erre politikai érettsége és faji adottságai egyaránt elhi­vatják. Fajvédelmi politikát szocdálpo itika nélkül elképzelni nem lehet. Különösen áll éz a népszaporodás előmozdítására. Az uralkodó szempont( a magyarság megerő­sítése minden árán, de nem az itt lakó testvérnépek rovására. A nemzetiségi kér­dés éppen olyan fontos kérdés, mini a külpolitika. Ebben a tekintetben marad k- talanul vallja a miniszterelnök felfogású . Beszéde végén azt fejtegette, bármi tör­ténjék is. a magyarságnak fenn kell ma­radnia és teljesítenie kehi történelmi hiva­tását. Isten áldását kérte Horthy Miklós Kormányzó Urra, hogy tovább folytathas­sa a nemzet érdekében vállalt nagy mun­káját. A nemzetiségi kérdés A következő szónok, Vozéry Aladár megállapította, hogy a magyar nemesen kezeli és kezelte a nemzetiségeket. A nem­zetiségeknek jogokat ke’l adni, de azokat mindig arányba kell hozni a magyar áram erejével, biztonságával és érdekeivel. A megajánlási javaslatot elfogadja. Börcs János hangoztatta, minden ren- kelkezésre álló összeget fel kell hagzng’ni mezőgazdasági termelésünk fokozására. A felhatalmazási javaslatot nem fogadja eh Bates Károly a suttogó propaganda és a szerviUizmus ellen beszélt. A magvars:íg jovőjje biztosítása céljából honvédségün­ket minden rendelkezésre álló eszközzel to vább kell fejleszteni. A termelést fenn kel' tartani és ha mód van rá, fokozni kell. \ magyar nép biológia« és vérségi védőim* érdekében intézményes fajvédelemre van szükség. A javaslatot elfogadja. ///. Tatár Imre a magyar nép szociális helyzetének 'lényeges megjavítását kérte, majd a liberális korszak mulasztásait i- mertette. Nagy elismeréssel szólt a nemzeti szocializmus német és olasz alkotásairól. rA megajánlást nem fogadja élt. Az elnök ezután a vitát félbeszakította és napirendi javaslatot tett. ame.y szerint a Ház legközelebbi ülését pen.ikeo dél­előtt ’artja, napirendjén a ma târg-,alt ja­vaslat folytatólagos vitájával. A Ház illése 6 értkor véget ért. A Szent Kereszt Hadserege sászXáovateisa Vasárnap, 29-én tartja a Szent Kereszt Hadsereg Egyesület zászláavató ünnepélyét. Inczédy joksman Ödön főispán, Sándor Imre püspöki helynök, dr. Keledy Tibor polgármes­ter és dr. Baráth Béla kanonok, esperes-plebá- nos védnöksége alatt. Zászlóanyák: Gróf Bethlen György né és Al­mai Béláné A hatalmas méretűnek ígérkező ünnepség két részből áll: d. e. 9 órakor a Ferenc'rendiek templomában a szentmisén felavatják az egye­sület uj tagjait és az uj zászlót megszentelik. Mindkettőt dr. Boros Fortunát tartomány­főnök végzi. Délután j órakor műsoros ünnepi előadás lesz a római kát. főgimnázium dísztermében. (Farkas-u. 2. sz.) Az előadáson beszédet mond P. Tréfán Lco- nárd, volt tartományfőnök, dr. Bálint József orsz. képviselő, zene és énekszámokkal szere­pel S. Kouba Paula, íj tó Mária, zenekonzer- vatóriumi tanárnők, az „Összhang“ Dalárda, Dukony Margit és művészegyüttese mozdulat­kórussal, szavalattal, dr. Birtoók Ferenc -és az egyetemi hallgatókból összeállított szavalókó­rus Sándor László vezetésével. A Terencrendiek ezúton is meghívnak min­den érdeklődőt és egyben kérnek mindenkit a pontos megjelenésre. Tekintette1 a korai «6- íétedéste és elsötétítésre. 0lyan Európái amelyben egyik nemzet a másiknak testvére — mondoîta a ké pviselő ház jqp a köiíségwetess vita sorén Bestes Z&lfán« a MÉP vezérszónoka

Next

/
Thumbnails
Contents