Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)
1942-11-17 / 260. szám
ellenzék 1112 november 17. w — 2 nr, Gyönyörű eredménnyel végződött a Református Nfiszövetség „ronyyas délu ánja4* KOLOZSV \R, november 17. (A? Ellenzék siunkatáreától.) Hétfőn estefelé szegény as7 monyok, bundáé és téiikabátos hölgyek s.étnek az Erdélyi Fiit Farkas-utcai tagozati irodája tele. Mindegyik kezében kisebb-nagyobb csomag. Van, aki olyan nagy paksamétut visz, hogy alig tudja két kezébe fogni. Fenn, a kivilágított nagyteremben kibontják a csomagokat a Református NosEövetség lelkes örömmel dolgozó hölgytagjai. A Református- Noezövet- ség ugyanis műsoros ,,rongyos délután"-t rendezett, amelynek célja, mint a tavalyi rongyos teae: az idehordott ruhadarabokból ruhát varratni a szegény gyermekeknek, felruházni a kis rongyosokat. A SZEGÉNY GYERMEKEKÉRT . •. ,,Kassza" helyett ruháskosír mellett állanak a bejáratnál a Nószövetség munkás tagjai. Es jönnek egyre jönnek a nők, mert a közönség 99 százaléka nő. Férfiak kevesen vannak s ók pénzadománnyal járulnak hozzá a jótékonycélhoz. Elegáns fiatalasszony hatalmcs csomagot cipel, amelyből valóságos gyermekruha tár kerül elő. Valódi flanell, prém és gyapjú holmi van a kosárban, olyan drágaságok, amelyeket osak békében lehet kapni. Cselédlányok kis kabátokat hoznak, meleg nadrágokat, mellényeket. Egy fehérhajó, idős hölgy ma valóságos vagyont érő gyapjuholmit hoz, egy másik hö'gv egyenesen erre az alkalomra kötött vadonatúj dolgokat. A ruhanemű, amely között férfiing, nói ruha, ! kabát, pongyola, erős vászon és általában m'rden elképzelhető ruhaféle akad, a kosárba i kerül a kis gyerekcipőket leteszik a földre. | Van itt mapasszáru fiucipő, lakk félcipő s egy kicsi piros szandál, amely most már valamelyik szegény kisgyerek lábára kerül. .Az ízlésesen megtérített, hervadt őszi falevelekkel díszített asztalok mellett ott látjuk Kolozsvár hölgytársadalmának csaknem vala- mennvi vezető tagját. A figyelmes rendezőség gesztenyével kínálja a jelenlévőket, akik az asztalok mellett elhelyezkedve beszélgetnek egymássá. Fé'hétkor már mozogni Í6 alig lehet a teremben és a látogatók egyre jönnek. Gyűl a pénz és megtelik két hatalmas ruháekosár, aztán a harmadik. Boldogan mondták a Nőszövetség tagjai, hogy az eredmény máris jobb a tavalyinál is. Közben egyze újabb "s újabb idományok érb-'znek. Egy kereskedő valóságos kis kollekciót küld a Nőszövetség céljaira és magánosok között is 9okan vadonatúj kelmét vagy ruhadarabot adnak Kolozsvár szegény gyermekeinek. A hangú'at kitűnő és v^dám. Közben ked.ves eset történik. Egy szegény asszony jelenik meg a bejáratnál — és pár darab tűzifát vesz ki a kosárból. Szégyenkezve mondja, hogy más nem akadt otthon. Elfogadják s megköszönik ezt is, mint a többit. Most kezdődik a maqasszinvonalu, nívós műsor. Elsőnek dr. Borbáthné Vájná Éva lép a pódiumra és beszél talpraesetten, ötletesen, szellemesen és tartalmasán. Khs előadásét nagy figyelem közepette igy fejezi be: — És amikor hálát adunk azért, hogy a tűi gyermekeinknek van ruhája, gondoljunk cselekvőén megvalósított jóezándékkal a más rongyos gyermekeire, mert amint Thomas Hardy mondja: Minden idők minden gyermekéért a társadalom felelős. Vagyis magunkra alkalmazva: a ma élő más magyar gyermekért mi, ma&ryar asszonyok és magyar férfiak közösen, mindnyájan felelősek vagyunk, akár van gyermekünk, akár nincs! A nagy tetjszéa»el fogadott előadás utóm Sándor Judith szavalt saját müveiből1. Fonná« vors^iből mely mondanivaló, igazi meleg «ziv és tehetség sugárzik. Nagy sikere volt Török Erzsébet lépett ezután a zongora mellé é* adott elő népdalokat az. ő sajátos, megragadó előadásmódján. A Hej, páva, Ellopták a szivemet és Lányom, lányom, gyöngy virágom után a közönség ráadást követelt, mire egy rábaközi dalt adott elő. A tehetséges, fiatal énekesnőnek, ki szivvel, humorral, érzéssel/ nemcaak énekli, de arcmimikában el is játssza dak.it, rendkívüli 6ikere volt. Zongorán Maczalik Gabriella kisérte kifogástalanul. Végül J. Jancsó Adrienne, Kolozsvár kivételes tehetségű szavalómüvésznője mondotta el Illyés Gyula Cigánytemető és Szabédy László Sárkányölő cimü verseit. A közönség most is megállapíthatta, hogy milyen rendkívüli érték ez a fiatal, nagyon tehetséges szavalómüvész- nő, kinek verseit meleg tapssal köszönte meg ezen az e€tén is. A műsornak vége, de a közönség egyre jön s hozza adományait. Háborús időkhöz méltó nagyszerű elgondolás valósul itt meg, melynek nagy sikere igazolja a Nőszövetség áldozatos, magyar munkájának értékét (M. L.). ERDÉLY MOZGÓ ManderloY ház asszonyai Daphne du Maurier világhírű regényének íilmvál o/ata. Főszeiepben : Laurence Olivier, Joan Fontaine, George Sander«, Judith Anderson és Niegel Bruce. Előadd ok kezdete a film hosz- szuságára való tekintettel pontosan °, 5.20 és 7 óra 3C perckor. Tel. 3160. Jön I November 20-tól 1 Jön ! TOKAJI AS^U Református Napolt Nagyváradon C > illőhöz aü a feSSiorincligei rcfarniálDsoh az Orszárcs Presbiteri Szövetséghez NAGYVÁRAD, november 17. Tudósitónk jelenti: A bihari Református Egyházmegye 3 felszabadulás utáni első pies- biteri konferenciáját tartolta vasárnap Nagyvárt; dón. Negyvenkét község küldte el közel 400 presbiterét a konferenciára. A konferenciát dr. vitéz bladányi János alispán-főgondnok nyitotta meg. A konferencia alkalmából az egyházmegye kitüntető okleveleket adóit át azoknak a presbitereknek, ok’k 25 év óta viselik ezt a tisztséget. A kitüntetetteket Vaday Béla esperes üdvözölte, amelyre dr. Thury Kc'J- mán válaszolt, azután a konferencia az újvárosi templomba vonu'M, ahol resztvettek az Isten-tiszte'eten. Isten-tisztelet után dr. Ineze Gábor lelkész. ,.A magyar református presbiter történelmi hivatása a múltban“ cirnü" előadásában ismertette az egyház küzdelmeit, vázolta azokat az értékeket, amelyeket a p-resibterium adott a nemzetnek. Ezzel kapcsolatosan felvetette a gondolatot, hegy Reth'len Gábor fejedelem. aki életének nagyrészét Nagyváradon töltötte és tulajdonképpen egyet akart Szent Lászlóvá'1, megérdemelné, hogy a város szoborban örökítse meg fenkölt alakját. Az előadás után Szabó Imre budapesti esperes, országos főtitkár vázolta a presbiterek kötelességeit. Létesítsünk népfőiskolákat és ezeken neveljük a jövő presbiterei. Előadása után az egybegyűltek -elkesedéssel kimondották- hogy csatlakoznak az Országos Presbiteri Szövetséghez és annak egyházmegyei tagozatát meg is alakították. Élnökké Vaday Béla esperest és vitéz dr. JSadányi János alispánt választották. A választás után Vaday Béla mondott záróbeszédet és Orth Imj-e lelkész imádkozott. A presbiterek konferencia jával párhuzamosan a nagyváradi Nőszövetségek is konferenciát tartottak, amelyen Farenczy Károly dr. debreceni lelkész és felesége tartottak előadást. Hétfőn a hihanr.egyei ’elkésnék és lelkésznek jöttek össze konferenciára, Papp Béla karcagi és Muraközy GyuJa budapesti lelkész, valandnt dr. Ferericzy Károlymé tartottak előadást. A lelkészek konferenciája Vadady Béla esperes záróbeszédével és Orth Győző imájává1 ért véget. Ü!e«&ezd5d5tt a Katolífens női misszió eíőaddj-sorozcfa KOLOZSVÁR, november 17. (Az Ellenzék munkatársától.) Hétfőn délután a Plébánia tanácstermében kezdődött meg a Római Katolikus Női Misszió „Családmentés, Nemzetmentés" cimü előadássorozata, Csatáry Adél szociális teetvéT előadásával. Az előadássorozat bevételéből téli ruhával és tüzelőanyaggal látja el szegények a női misszió. A nőszövetség kezdeményezése és elgondolása szervesen beletartozik abba a nagy szociális munkába, amelyet Kolozsvár nőszövetségei folytatnak a szegények megsegítése terén. A Katolikus Női Misszió előadássorozatának első előadására nagyszámú közönség gyűlt össze. Csatáry Adél szociális testvér „A család kulturális jelentősége a nemzet szempontjából" címmel adott elő. Értékes és gyakorlati gondolatokkal világította meg, hogy a család a legtermészetesebb és legigazibb keret, amely a magasabbrendü embert kitermeli. Rámutatott azokra a végzetes tévedésekre is, amelyekkel egyes politikai irányzatok csak biológiai jelentőséget tulajdonítanak a családnak és a nemzetnevelés hatalmas és fontos feladatát intézmények és szervezkedések utján akarják megoldani. A logikus, a kérdést behatóan tanulmányozó előadó a valóságos élet tapasztalataira alapította előadása tárgyát. Mondanivalójának végső tanúsága az volt, hogy a nők azok, akiknek felelőssége és kötelessége az igazi családi tűzhely lángjának kigyujtása. A nőknek, ha kell, igf'nyte’enséget és nehezebb életkörülményeket kell vállalniok, de töröljék a „kenyérkereső anya" fogalmát a mi életünkből, hogy legyenek újra a családnak, a gyermeknek élő, mesélni, a gyermeknek dalolni tudó, a gyermeket imádságra tanító magyar édesanyák. A közönség hálás tapsokkal köszönte meg a kiváló előadónő érdekes fejtegetéseit. A Ka tolikus Női Misszió előadássorozatának első e'őadása a legnagyobb sikert jelentette , az /áldozatos munkát végző Nőszövetségnek. (—n.) Bésorcznak-e Áron ? Lelkes székely legenyek a katonai mérce alatt A feiszal'adi ködön út a közeli hegyek őszi pompája ömlik felém, ahogy itt állunk a székelyudvarhelyi . már megyeház oszlopos kapujában. Még a hajnali dértől csípős fi levegő, me* y áttetszőén úszta, (nini a kristály é$ kö&elhozza szemünkhöz a távoli tárgyakat. Szemben a református öreg templom tornya a reggeli napsütésben és hosszú árnyékot vei a térre, a méh' piaci árusok hangjától, fuvarozó szekerek majától hangos Meg nyolcra sem fordul az óra mulatója, amikor n szemközti ulcéhen szekérsor tűnik fel. Fel pántlikázott lovak húzzák a kocsikat és mint táltosok vágtatnak őrült rMumnássctl a házsorok között. Tizrtizenöt szekér is l^ket a sorbem, mindegeiken hat,nyolc fiatal legény. N érnél yi k zászln- rudat tart kezében. A nemzefiszinü zászló csattogva lobog a vágtáiásban felkavart. meaf>ántoít levegőben, amelybe mint éles hárd, hangos kurjant ások hasítanak bele. $ mind a legény ttod cd-énekel, ahogy torkom kifér. A legények öklükkel dirigálják- tenyerükkel verik a nólához n talrlust- meg-meglóbólvQ kezükben a borosüveget, amelyből időnként jó húzni egyet, hogy a torok Iá ne száradjon. Az utca népe megfordul a lobogó. vágtató, dotáló menet után. — Sorozás lesz a vármegyeházán — mond iák “gyrná: lak az emberek s ahogy mondják, szemük ragyog. — Székelyeket soroznak/,.. De a szekérşor már ki is ér a templom elé és befordul a vármegyeház felé- Mint <rdró vihar zug most végig a téren az ének: — . Horthy Miklós katonája leszek, Legszebb katonája..." Megáll az utca: nem akad most sietős dolga senkinek. A szilaj, nótázó legényeket nézik. S amint nézik, nem egy akad, aki maga is belehengcrikáz az énekbe: ....Vígan élem katonaéletem, Nincsen gondom másra..." S az ének szavára a kigyulladt székelyek teste-! el ke zug, mini a meglökött harang. Hiszen még bennünk ég az idegen uralom alatt eltöltött huszonkét esztendő minden szenvedése és most, hogy újból szabad az érvek, amikor ismét apáik módján a nemzeti szinü zászló alatt vonulhatnak sor alá a legények, fellángol erejükben az ősök vére. Összeverődnek a vármegyeház előtt $ lobogó szavakat Inatlanak a szekereken elö'vágtafó legények felé. Ezek pedig leugrélnak a szekérről és rendbe sorakoznak a nagybajuszu falubiró szavára, így vonulnak be most már fegyelmezetlen a vármegyeházára, ahol a sorozóbizottság működik. A zsinórozotf fehér „harisnyában", csizmában fekete kabátban olyan egyformák, mini a katonák s éppen olyan öntudatosan. hüszlcén. ütemesen lépnek is. Látszik rajtuk, hegy katormn-ép fiai... Azok, akikre csak később kerül sor, a vármegyeház udvarán gyülekeznek, ünnepélyes hangul (ff bon beszélődnek egymással. öntudatos, büszke pillantással méregetik egymást, mintha azt vizsgálnák: be- válrKtlc-e vat(tm.ennyien a sorozáson kado- nánnká Magvar katonának. Honvédnek. S hogy jobban teljen az idő, el evődnek egymással. — Az a kápolnásfajvi legényke es szeretne katona lenni? — kérdezi egy tatár- képű oroszhegyi fiú s a kapu alatt ciga, rettázó, nagy darab, erős, izmos, szélesválla „legényke“ felé bök: — Ejsze azt gondolja, hogy a katonáskodást neki találták ki. Ha meglátna egy muszkát, esszekucorodna é's a Somlyói Szüzmáriát kémé, ménesé sze meg. — Én-e? Ki meri azt mondani? Egyet se busuj, Béni legén, ka esszekucorodnék. az csak azért róna, mert hát hozzám letyintetlek i'ojegv ágyúgolyót — szólal meg a kápotnásfalvi, mert hát meghallotta Béni szavát. Okos nyílt ■ tekintetű fiuk és amikor megkérdezzük: nem bánják-e, hogy besorozzák őket , paprikavörösre gyullad az arcuk: — Pánjuk-é? Bánja a suj, de nem mi. A székelyt katonának teremtette az Úristen ■ . . Ennek előtte, amikor ehejt ezt a vármegyeházát, még prefekturának mondták é.s domnu Argyeldn orra alá törtünk borsot, hát nem mondom: sémmi halandóság sem vala bennem, hogy valaha es bevonulják a Kossuth-utcai kaszárnyába. Két bátyám, aki most önként jelentkezett szolgálatra. éppen eleget nyüszkolének Mó- duvában. meg Dobrudzsában. ' ? •' f , r '< V , ' I , 1 K „IV • r r • / r V > V a - J i i » r V ~ * k / \ \ A i A "• J V ' '1 <- » V f \ á 4 « .6 j • i » • . t y 1 / / a ( 1 4 A . * J Jk A j — Enneke]ötté mi volt. azt ne firtasd Béni — szakítja meg a kápotnásfalvi. — Most ahajt Oroszországban dörögnek az ágyuk, ott a mi helyünk. — Otf-e?... Hát oda es csak eleregéUink o duvadtszemű istentelen népséghez... De aztán ejsze, vissza es térünk... S szemével a Csicser felé mulat, amely mögött mész- sze Fehéregyháza és Segesvár van... >— Szeí az es csak a mienkv.. A Csicser... És a többi. Igaz-e, Béni?... A vármegyeháza árkádjai alatt az oroszhegyi biró sorakoztatja fiait. — Oztán ejsze nem hoztok szégyent a fajura? — kérdi hamiskásan hunyorgóira. — Szégyent-é?... Csák rázogatják a fejüket s méltatlankodó, szemrehányó pillantást vetnek '« bíró felé. — Ejsze kend es szívesen ideáUna közi- bénk, biró uram, kötődik az egyik. — Igaz-é? Nyughass már Andris... Nyughass... Majd a bizottság előtt beszélj... A szentesegyház falviak éppen jönnek ki a sorozóteremből. — Milyen a bizottság? — kérdik izgatottan azok, akikre csak ezután kerül eor— A bizottság? — kérdez vissza komótosan az egyik, miközben szorosabbra huzza a ,.fehérharisnya“ szíját. — Hát a bizottság elég szigorú vala. Matattak, kopogtattak éppen elégge, kivert a verejték: „na téged sem soroznak bé, Áron" — mondám masamban. Neki is mentem volna a Kiiköllőnek szégyenemben... Tüzérnek veitek bé... — Hát azt meg honnan tudod? — Az ézredes ur mondta... — Az ezredes ur?... Az már más.. — Kértem es, hogy azonnal tartson visz- sza, azt mondta.- „majd csak meglássuk• fiam“. Esment kérlelni kezdtem. Ö es~ ment azt mondta: „majd... Már katona vagy. fiam — mondotta — a honvéd pedig engedelmeskedik“. Most még várhatok egy évig... Az az egyetlen bánata. A legszívesebben egyenesen a laktanyába induh volna. . Mert igy illik ez a székelyhez... ■
