Ellenzék, 1942. november (63. évfolyam, 247-271. szám)

1942-11-16 / 259. szám

If 42 AOTHDíl«T îl.

«d———

ELLENZÉK

Gumihulladék

u»e m m, er

november 23 28-ikct között. Házi gum hulladékok gyűjtése : hó-, sércipő, tömlő, műszaki hulladék, stb.

Emlékkönyvben öiökHi meg az EHE cSési vára «orgy ülésé!

KOLOZSVÁR, november 16. Az Erdélyi Muzeum Egyésüíbt igazgató választmánya a napokban rendezte meg választmányi illését. Több, mint két évtized után az egyesületnek megint saját otthona van a gróf Wass Ottilia által az EME-nek adományozott Mátyás király-tér 11. sz. alatti házban. Itt nyílt meg október l en az egyesület központi irodája és tanácsterme. Az e'sőizben itt megtartott választmányi ülés alkalmával az igazgató választmány tagjai nagy örömmel á ’apitották meg, hogy keresve sem lehetett volna Erdély legnagyobb múzeumának és tudományos egyesületének központi irodája és tanácsterme részére megfelelőbb otthont találni, mint Kolozsvár főterének ebben a történelmi patináju házában.

A választmányi ülésen báró Jósika János elnök hivatali elfog ultsága miatt nem ^ehetett részt és igy helyette dr. Tavaszy Sándor alelnök vezette az iilést. Elnöki megnyitójában először is a legutóbbi választmányi ü’lés óta a nemzetet ért nagy veszteségről, Horthy István kormányzóhelyettes hősi haláláról emlékezett meg, méltatva azt a példamutató, önfeláldozó munkásságot és hősiességet, amellyel e nehéz időkben az egész nemzetnek mintaképévé lett. Javasolta, Hogy a választmány jegyzőkönyvileg örökítse meg a hősi halált balt kormányzóbelyetfes emlékét. Ezután az egyesület elhunyt tisztviselőiről! eş rendes tagjairól emlékezett meg, elsősorban dr. Tusa Gábor ügyvéd, országgyűlési képviselőről, aki mint qz egyesület iigvé- sze, éí'ete utolsó pillanatáig nagy hűséggel, szeretettel és szakértelemmel szolgálta az egyesület és ezen keresztül az erdélyi magyar tudományosság és közművelődés ügyét. Meüeg szavakkal méltatta dr. Ta- vaszy Sándor alelnök az ugyancsak nemrég elhunyt dr. Ruzitska Béfat nyugalmazott egyetemi tanár, az igazgatőválaszt- mánv egyik legkiválóbb munkás tagjának érdemeit. Végül' bejelentette, hogy a legutóbbi választmányi ülés óta az egyesületnek két rendes tagja hunyt el, Vásár, helyi Boldizsár nyugalmazott ref. lelkész és dr. Antal Márk gimnáiziumi igazgató. A választmány állva hallgatta végig az elhunytakról szóló megemlékezést és kimondotta, hogy a kormányzóhelvettes emlékét, valamint dr. Tusa Gábornak az egyesület érdekében kifejtett mulhafalflán érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti.

Az elnöki megnyitó további során dr. Tavaszy Sándor bejelentette, hogy rövidesen alka?>om nyílik a vallás és közoktatásügyi minisztérium és az egyesület között fennálló függő kérdéseknek a végleges rendezésére. Ezzel kapcsolatban meleg szavakkal méltatja dr. Szinyei-Merse Jenó vallás ás közoktatásügyi miniszternek a kolozsvári tudományegyetem hetvenéves fennállásának ünnepsége alkalmából mon- ( otl beszédét, amely a magyar művelődés és ludományossáigi legfontosabb tényezői között a legnagyobb élisméréssel emlékezett meg az Erdélyi Muzeuoi Egyesületre1, n™nak az Egyetem ©létrehívásában játszott döntő szerepéről, valamin! a magyar tudományosságnak tett szolgálatairól. Dr. Tavaszy Sándor javaslatára a választmány kimondotta, hogy a kultuszminiszter beszédének az Erdélyi Muzeum Egyesülettel foglalkozó részét jegyzőkönyvileg megörökíti.

Az elnöki megnyitó örömmel állapította meg, hogy az egyesület dési vándorgyűlése és orvosi továbbképző előadássorozata a legnagyobb sikerrel folyt le és nemcsak Des es S z o 1 n ok - D ob oka vármegye életében hagyott maradandó nyomokat, hanem az egyesület szakosztályainak munkásságára is élénkitően hatott. Dr. Tavaszy Sándor végül a nyár folyamán nyugalomba vonult dr. Valentin y Antali könyvtárigazgató érdemei; méltatta, majd az igazgató választmány uj tagjaiként dr.

Herepei Árpád könyvtárigazgatót és dr. Martonyi János egyetemi tanárt, az egyesület jog- és társadalomtudományi szakosztályának uj titkárát üdvözölte.

A választmány ezután Nagy Géza egyesületi titkárnak a dési vándor gyűlésről szóló jelentését hallgatta meg. A jelentés részletesen ismertette a vándorgyűlés élő- készületeit, lefolyását és tanulságait. Külön megemlékezett a vándorgyűlés megnyitó diszülésén a vallás és közoktatásügyi miniszter képviseletében megjelent dr. Fáy István államtitkár feledhetetlenül szép üdvözlő beszédéről, amelyben az egyesületet a kultuszminiszter, az egész magyar tudományos élet és az ország értelmisége nevében üdvözölte.

Nagy Géza titkár végül bejelentette, hogy a dési vándorgyűlés záróülésén gr°f Bethlen Béla főispán Beszterce megyei város magyar értelmisége nevében az Érdé- Jyi Muzeum Egyesületet jövőévi vándorgyűlése megtartáséira Besztercére hívta meg. Dr. Győrffy István egyetemi tanár, igazgató választmányi tagnak a vándorgyűléssel kapcsolatos tapasztalatait és javaslatait ismertető felszólalása után a választmány kimondotta, hogy jegyzőkönyvi köszönetét mond a dési rendezőbizottság tagjainak a helyi rendezés sikerességéért, a vándorgyűlés összes előadóinak önzetlen és az erdélyi művelődés ügyét előbbrevivő szolgálatukért, dr. Németh. Gyula budapesti egyetemi tanárnak a megnyitó diszülésén Körösi Csorna Sándorról tartott értékes előadásáért, végül pedig kimondotta a választmány, bogy mint eddig, ez alkalommal is emlékkönyvben örökít» meg a vándorgyűlés történetét, a vándor- gyűlésen elhangzott előadásokat és beszédeket. Az emlékkönyv szerkesztésével1 a választmány az Erdélyi Muzeum szerkesztőjét, dr. Szabó T. Attila egyetemi tanárt bizta meg. A választmány végül köszönettel vette tudomásul a jövőévi vándorgyűlésnek Besztercére történt meghívását és elhatározta, hogy már a tél folyamán megteszi a szükséges előkészületeket a besztercei vándorgyűlés minél sikeresebb megrendezése érdekében.

A választmányi ülés ezek után a folyó ügyek és indítványok tárgyalására tért át. Megvitatta az egyesület és az Erdélyi Nemzeti Muzeum legfontosabb kérdéseit és ezek során örömmel vette tudomásul a jogi- és társadalomtudományi szakosztály ujraalakulását. Az ülés dr. Tavaszy Sándor zár ószavai vaî ért véget.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az Erdélyi Muzeum Egyesület az elmúlt átmeneti év nehézségeinek leküzdése után mégint ugyanolyan élénk tevékenységet folytai, mint az elmúlt évtizedek s külünösen a megszállás év-tizedei alatt. Ha valóban sikerül az állammal kapcsolatban álló függő kérdések rövid időn belül való kedvező elintézése, akkor emberilég szólva többé semmi akadálya sem lesz az egyesület és az Erdélyi Nemzeti Muzeum újabb felvirágzásának.

san, hol itt, hot ott tűnik fel színes, szemet- lelket vidító csoportjuk, székelyek é6 kiskunságiak, a tarkaruhás fekete lajbis krasznaiak, aszeremlei bársonyezoknyás, gyöngyfejékes, keleti pompájú lányok, kalotaszegiek 6 a fehérruhás ököritóiak. Fáradt testüket a lélek friss lelkesedése tartja meg ruganyosnak és fáradhatatlannak, úgy hogy délptán csak úgy dobog alattuk az öreg Szinkör 6zinpada.

Elmondja Paulini Béla még a következőkei:

— Azt hiszem, hogy kevés „társulat" engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy saját zenekarral utazzon. De a bokrát isok ezt teszik. Mindegyik elhozza a maga falujából a maga kedvenc cigányát, akiket Rácz Zsiga volt világháborús, nagyezüsttel kitüntetett törzsőrmester vezényel. így aztán muszáj a sok prímásnak megférnie egy bandában, mert a bokrétások valóságos presztízskérdést csinálnak abból, hogy ki-ki saját cigányával utazzék.

— Mióta járja at országot és a külföldet a bokréta?

— Tizenkét éve kezdtem el ezt a munkát, amelynek főnehézségis, hogy a lányokat még a szomszéd faluba sem szívesen engedik el az édesanyjuk. Képzelhető, hogy miiyen rábeszélésbe kerül, mig például Budapestre vihetjük őket.

LELKESEDNEK A HONVÉDEK

Délután három óra. A Magyar Művelődés háza zsúfolásig megtelt. Honvédek ülnek a földszinten, az erkélyen, a páholyokban. És fenn a színpadon felhangzik a Himnusz.

Zászlóikkal és a magyar háromszinü lobogókkal áll a falusiak 120 főnyi csoportja a színpadon. Szivetszoritóan szép és nagyszerű pillanat ez: a kolozsvári honvédek és a változatos, drága magyar tájak népének találkozása.

Azután kezdődik az előadás a fákkal és kis falusi házzal dekorált színpadon. Jönnek a székiek é6 eljárják a lassú legénye6t, huszárosán kényesen. Mar az első szám után tomboló, tapsot kapnak. És a siker, ha lehet, egyre fokozódik. Hiszen ezek a lányok, legények nem színházat játszanak, hanem önmagukat adják, a maguk vére lüktetése, ritmusa s magyar virtusa van a táncaikban, dalaikban pedig ezer évnél is több ősi bánat vagy öröm. Szüreti táncot járnak a krasznaiak. remek a férficsoportok csiirdöngölője, kanásztánca s egyedülálló cséphadaróva! Art, akrobata ügyességet igénylő tánoa. Aztán ázsiai pompával bevonul Szeretnie, amelynek lányai fejükön egyensúlyozott üveggel ropják a csárdást. Majd az inaktelkeiek bemutatják meny- nyegzői szokásuk egyikét. Kunszentmiklós °züstpitykés dolmányu „öreglegényei" s a huszárosán táncoló községi elöljáró, ki meleg testvéri szavakkal szól a székely testvérekhez, fergeteges tapsot vált ki a közönségből.

Elnézzük a honvédek arcát: szemük csillog, egész lelkűkkel figyelik a pompás látványt. De olyan is ez, amit a bokréta nyújt, hogy felgyújtja az ember vérét. Mi is érezzük, hogy bennünk van ezeknek a táncoknak ősi ritmusa, velük is járjuk gondolatban valamennyit.

Paulini Béla lép ezután a színpadra és rövid, nagyhatású beszédben szól a honvédekhez. Beszél a magyar hagyományok ápolásának értelméről, a táncokról és dalokról, melyek mind: virtus és örök fogadalom. Beszél arról a felemelő érzésről, hogy a kiskunsági most itt, Erdély fővárosában foghat kezet a csik- ménasági székely testvérrel. Beszél arról, ami a bokréta lényege: a hagyományok melletti vallomás, mely nem mulatság többé, de szent fogadalom.

— A Bokréta Szövetség megvalósításában — mondja végül — sok magyar gondolt és tett egyet és ezért majdnem teljes e jelkép. Ha minden magyar minden kérdésben egyet gondolna, akkor lenne minden tekintetben teljes a magyar élet. Az a nép, amely saját táncát és énekét nem becsüli meg, nem lehet hosszú életű ezen a földön. Legyünk, őrizői és ápoljuk hagyományainkat!

— Minket az elszakitottság szomorú évedben ezek a hagyományok tartottak egybe a mesterséges határokon keresztül s most, amikor újra egy test Erdély, a Dél- és Felvidék, még jobban össze kell tartaniuk s erősebbé kell tenniök, hogy méltók lehessünk e nagy időkben vajúdó jobb, szebb jövőhöz s ahhoz a férfihez, aki mindnyájunk Édesapja, vitéz nagybányai Horthy Miklóshoz!

A nagyhatású beszéd után tovább folyik a színpadon a tánc s az ének.. (M. L.j.

MEGALAKULT NAGYÉÁRADON A BAJTÁRSI SZOLGÁLAT

NAGYVÁRAD, november 16. Tudósítónk jelenti: Dr. Soós István polgármester elnöklésével a nagyváradi Bajtársi szolgádat tagjai értekezletet tartottak. Az értekezleten elhatározták, hogy a hadbavo- nwLtak családtagjait a bajtársi szolgálat tagjai minien héten felkeresik, azoknak a családtagjait, ak'k nem teljesítenek arcvonal szolgálatot, minden második héten. A polgármester örömmel közölte, hogy az Erdélyi Párt jogvédő irodát átütött fel és jogi tanácsokkal ez a jogvédő iroda látja e»l a badbavonrrltak hozzátartozóit. Nagyváradon eddig 120 asszony és leány jelentkezett bajtársi szolgálatra.

Rossz üzlet az árdrágítás

KOLOZSVÁR, november 16. (Az Ellenzék munkatársától.) A kolozsvári törvényszék egyes uzsorab“rája legutóbbi ülésén Stern Izidor bánffyhunyadi vegyeskereskedőt, aki az elmúlt év januárjában megtagadta vevőinek a kenyérliszt kiszolgáltatását, háromszáz pengő pénzbüntetésre ítélték.

Bodea Péter földművest teiföldrágitás- ért 200 pengőre, Bálint PaJkó János zen- te'ki cipészt árdrágításért 200 pengőre, Vincze Badiskó György kaJota«zentkirá!vi cipészt árdrágításért 100 pengőre. Szilágyi Jánosné magvarfenési asszonyt tejdrági- tásért 300 pengőre. Fiuerás György né szászfenesi asszonyt ugyancsak tejdrági- tásért 1£0 pengőre ítélték. Szilágyi Jenő kaiántói földművest burgonyadrágitásért 100 pengőre. Holmi Istvánn© kolozsvári asszonyt burgonyadrágitásért 60 pengőre. K°s Tstvánné váralmási lakost málélb’szt drágításért 200 pengőre. Nagy Berta kolozsvári fiiszerkereskedőt árdrágításért 200 pengőre büntette az uzsorabiróság.

NYOLC ÉVRE ÍTÉLTÉK AZ APA- GYILKOS FIÚT

KASSA, november 16. A kassai törvényszék nyolc évre Ítélte Schlesinger Miklóst, aki tavaly december 8-án egv télkilós mériegsullyaj agyonütötte apját. ScWeisinger rendkívül durván bánt felesé gével és bárom gyermekével é-s a gyilkosságot is bnta'toias verekedés előzte meg. Eredetileg az apa akarta egv székkel megütni a fiát. aki egyrzben már c rendőrségen is följelentette apját. Az Ítélet jogerős.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől legválasztékosabb kivitelig, legoh csóbban az „ELLENZÉK“ könyves* boltjában, Kolozsvár.

„A hagyományok propag ondója is egy fajtája a honvédelemnek" - mondja Paulini Béla

Óriási s kerrsl szerepeli Kolozsváron a „Gyöngyös Bokréta"

KOLOZSVÁR, november 16. (Az Ellenzék tudósítójától) Az Orszálgos Magyar Bokréta Szövetség a Honvédelmi Minisztérium gondolatának megvalósításaiképpen Kolozsváron, Désen, Besztercén, Zilahon és Nagybányán népművészeti bemutatót rendez, ahol a helyőrségek honvédéi előtt mutatja be ősi magyar dalait, táncait, szokásait eredeti népviseletben.

A bokrétások szombaton, november 14-én érkeztek Kolozsvárra, Paulini Béla vezetésével, a Honvédelmi Minisztérium kiküldöttje és a Honvéd Haditudósító Szazad egyik szabadságon lévő fotoriportere kisérte a 120 főnyi csoportot. A százhúsz bokrétás szombaton délelőtt a Mátyás király szobrához zarándokolt el, ahol koszorút helyeztek a szobor talapzatára. A zászlóikkal felvonuló, szinpompás viseletben lévő csoportot szerető érdeklődéssel nézték a kolozsváriak. A Mátyás király-téren a honvéd zenekar játszott s a bokrétás férfiak és lányok katonás vigyázzban hallgatták a Himnuszt, majd az Erdélyi induló hangjai mellett sorakoztak fel és indultak próbára a Magyar Művelődés Házába.

HOGYAN TÖRTÉNT A„GYÖNGYÖS BOKRÉTA“ MEGSZERVEZÉSE?

Elsőizhen látja vendégül Erdély ősi fővárosa a hires, nevezetes „Bokrétát”. Megkérdezzük hát Paulini Bélát, a magyar népi hagyományok^ fáradhatatlan felkutatóját, őrizőjét s n Bokréta lelkét: beszéljen a népi csoportról és mostani ut jókról.

— A Bokrétások — mondja Paulini Béla — a honvédségért jöttek le Erdélybe, hogy a maguk eszközeivel és tudáséval szolgálják a honvédelem nagy munkáját. Mert a hagyományok propagandája is egy fajtája a honvédelemnek. A bokrétások a honvéd gyalogezred egyik zászlóaljának vendégei s a Honvéd-utcai laktanyában laknak, ahol el vannak ragadtat- va a (/'cflona'koszttól. Egyébként az egész ut jelentőségét abban látom, hogy a honvédség előtt mutatkoznak a változatos magyar tájak lakói, Csikmegyétől Zaláig, ha csak százhu- szan Í6, amely bizony a bokrétások nagy tömegének csak kicsiny töredéke. Azonban a mai világban százhúsz emberrel utazni — még mindig nagy dolog.

Megtudom, hogy ezek a lelkes magyarok, akik között sokan ma már a második éjszaka nem aludtak, mert hiszen a rettenetesen hosz- szu u.t, a próba es a két előadás után ma éjjel azonnal továbbutaznak — pihenőórájukat sem töltötték pihenéssel, hanem elindultak városnézőbe, mert amint mondják, nem tudnak he- 1 verészni, ha itt vannak Mátyás városában, mert azt látniuk kell. És meg is nézik alapo-