Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-15 / 233. szám
1 9 4 2 október 15. ELLENZÉK 3 A hármaspaktum stratégiája Az «többi időben mind gyakrabban felmerül az a kérdés, hogy a hámmhcitalmi egyezmény államainak hadviselése nem lesz-e mostantól kezdve lényegében védekező jellegű. Elsősorban természetesen az. ellentábor feszegeti szívesen ezt a kérdést, amely felbukkan azonban a semleges sajtóban Í6. Akik úgy. találták, hogy a kérdés nem egésizen alaptalan, hivatkoztak Ribbentrop birodalmi külügyminiszter, majd Hitler kancellár legutóbbi megnyilatkozásaira. Berlin azonban sietve megcáfolta, hogy vezető aldainférfiaű-nak. szávai igy értelmezhetők. Ami Japánt illeti, ez ottani közvélemény egyrésze is hajlik erre a felfogásra és hivatalos tokiói helyen mar ismételten szükségesnek látták annak kihangsulyo- zísát, hogy bármilyen hatalmasak ie Japán hódításai, ez korántsem jelenti azt, hogy az ország most már az eddig elért eredmények kiaknázására szoritkozhatik. Mire gondolnak voltaképpen azok, akik lehetségesnek tartják a hármas paktum hatalmainak defenziv hadviselését? Abban az ártér lemben még elméletileg sem lehet szó védekezésről, hogy a hadseregek) soha nem lendülnek támadásba, mert ez — ma inkább, mint valaha •— képtelenség; a harcászati támadásnak még a hadászati védekezésben is fontos szerepe van. Egészen átfogó értelemben viszont á hármaspaktum államai katonai tekintetben eddig is védekezők voltak, mert hiszen helyzetük a háború kezdeten olyasféle volt, mint az ostromlott váré, amelyet körülzár az ellenség. Ennek a helyzetnek persze megvannak a sajátos előnyei, igy az, hogy az összekötővonalak rövidebbek; emellett mind Japánnak, mind ’az európai tengelynek még a háború előtt sikerült békés utón lényegesen tágítania az „ostfoíngyürüt". A háború folyamán azután az ,,ostromlott várak" területe mind nagyobb és nagyobb lett. annyira, hogy ma már külön elemzést Igénylő kérdés, hogy lehet'-e még egyáltalán hathatós ostromgyüíüről beszélni. A tágításnak ez a második szakasza kemény támadások sorozatával történt, miközben azonban a hármaspaktum hadviselése mégis védekező maradt — a szó legtágabb katonai értelmében. Most azonban nem erről van szó. Akik a hármáspaktum hatalmainak állítólagos jövendőbeli defenzívájáról beszélnek, arra gondolnak, hogy hadműveleteik nem állnak majd nagy támadó hadjáratok jegyében. Ha igy történnék, ez érdekés fordulat volna, mert hiszen eddig éppen a nagy támadó hadjáratok jellemezték a hármaspaktum hatalmainak hadviselését. Más kérdés, hogy mi volna e fordulat jelentősége. Elméletileg két oka képzelhető el a defenzívába vonulásnak: az egyik az ellentábor erejének oly nagyfokú megduz- zadása, hogy egyensúlyi állapot jön létre, ha ugyan nem az ellentábor lendül támadásba, a másik az, hogy a múltbeli támadásokkal elért hódítások megszervezése nagyobb erőgyarapodást ígér, mint a támadás folytatása, legalább is addig, amíg ez a munka bizonyos eredményeket ej nem ért. Az angolszászok természetesen az „Egyesült Nemzetek" erő- gyarapodását hozzák fel indokolásul; azokban a japán körökben, ahol szintén vannak, vagy voltak hívei a defenziv hadviselésnek, persze azzal érvelnek, hogy éppen Japán megerősödése tenné célirányossá az erőfeszítés súlypontjának a szervezés terére való helyezését. De — akárhogyan is értelmezendők bizonyos kijelentések — nem történt-e meg máris az offenziváról a defenzívára való átmenet? Nem igy érteLmezendők-e bizonyos katonai tények? , Akik igy fogalmazzák meg a kérdést, azok arra gondolnak, hogy a csendesócftáni hadszíntéren hónapok óta „állásháboruhoz" hasonlítható helyzet alakult ki, a szovjethadszinté- ren pedig más az idei hadjárat lefolyása, mint a tavalyié. Egyes tények valóban kétségbevonhatatlanok. Kínában a helyzet nem változott lényegesen; Burma és India határvidékéről alig jelentenek katonai tevékenységet; az Ausztrália előtt fekvő szigeteken támadást ellentámadás követ; de egyik sem vezetett eddig döntésre; nagy tengeri csaták Keletázsia térségében már hosszabb idő óta nincsenek. Mig tavaly a szovjethadszintéren több német (é6 szövetséges) támadó ék csaknem egyszerre nyomult előre keleti irányban, Finnországtól egészen a Fekete-tenger partjáig, az idei nyáron csak a déli frontszakasz lendült erős mozgásba. Az következik-e azonban ebből, fiogy a hármaspaktum államainak (a. már kifejtett értelemben vett) offenziv hadviselését a defenziva váltotta fel? Még a hadműveletek teljes szünetelése sem volna elegendő ennek bizonyítására. Amikor Németország 1939 őszén hetek alatt meghódította Lengyelországot, nem folytatta nyomban ^hadműveleteit, hanem egészen 1940 tavaszáig tartó szünetet iktatott be; minthogy nyugati .ellenfelei támadásra képtelenek voltak, szárazföldi hadiesemény szinte egyáltalán nem történt; „drole de guerre", „furcsa háború" __ ez a szólá6mondás született meg akkor Franciaországban. Aztán, megint néhány hét alatt, villámgyorsan következett Norvégia, Hollandia, Belgium, és Franciaország meghódítása., majd lényegében ismét hadműveleti szünet állt be. Ezt a szünetet csak 1941 tavaszán törte meg Németország a balkáni hadjárattal, amely már nyitánya volt a szovjetellenes háborúnak. Ez a háború eddig sem volt „villámháborp". Csak az egyes hadjáratok bonyolódtak le hallatlanul gyorsan. A támadó erőnek ma lehetséges óriási összpontosításával egy-egy hadjárat gyorsan eldönthető. De éppen azért, meít a sikeres támadáshoz oly hatalmai erőket kell * felhalmozni, szükségszernek az egyes hadműveletek között ■ az erőgyűjtés szünetei. A támadás sikerének főbiztositéka elsősorban a légi haderőnek lenyűgöző arányú harcbavetése, másodsorban pedig a páncélos fegyvernem kiadós alkalmazása. Mind a kettő az időjárástól függ, ha nem is egyforma mértékben. Ezért az évszakok is bizonyos szabályozó szerepet játszanak a mai háború hullámzásában. Kétségtelen, hogy az időjárás csak a csendes-óceáni hadszíntér burma—indiai szakaszán tette a most elmúlt időszakban szinte teljesen lehetetlenné a nagyarányú hadműveletek végrehajtását. Nem vitás az sem, hogy a szovjet hadszíntéren az időjárási viszonyok az idén nyáron nem .voltak rosszabbak, mint tavaly. Ám ez nem (lönti meg a legfontosabb említett érvet: azt, hogy erőset ütni a mai háborúban csak alapos előkészítés utáfo lehet. Hiszen ezt panaszolják az angolszászok is! Japán — valóban „villámháboruba" illő ütemben — elfoglalta hadviselésének első szakaszában Hongkongot, a Maláji-félszigetet, Szingapúrt Holland-Keletindiát és a Fülöp-szigeteket, gnajd megvetette lábát az Ausztráliát védő szigetvilágban. Hát ez nem tekint' u tő egy hadjáratnak, amely után természetszerűleg szk- ^etriek kell következnie? S a Szovjetunió hallatlan területe nem indokolja-e önmagában is. .hogy több hadjáratot kell indítani pllene a kitűzött célok elérése érdekében? Bízvást mondhatjuk, hogy Németország és szövetségesei az idén részben éppen azért haladnak lassúbb ütemben a ßzovjet hadszíntéren, mert tavaly oly villámgyors volt az előrenyomulásuk. Hitler kancellár legutóbbi beszédében világosan utalt erre, amikor felhívta a figyelmet az utánpótlás problémájára s arra is kitért, hogy a tél nem volt pihenést, erőgyűjtést alkalmat nyújtó szünetnek tekinthető. S ha arra gondolunk, hogy milyen ugrásszerűen növekedett Japán birodalma a háború folyamán, fel kell ismernünk, hogy a hármaspaktum távol- keleti társhatalmának problémái nagyon hasonlatosak Németországéihoz. Ehhez járul még az, amit Japánnal kapcsolatban már említettünk: a meghódított területek megszervezése a hármaspaktum hatalmai számára nem puszta kényszerűség, hanem egyben ígéretes lehetőség is. Az „ostromlott várak" Európában is, Ázsiában is óriási előtérhez jutottak, ahol vetni és aratni, bányászni és gyártani lehet. Ukrajna és Malája birtoka nem csupán az utánpótlás vonalának meghosz- szabbodását jelenti, *anem azzal kecsegteti1 2 * * * * 7 a hármaspaktum hatalmait, hogy hódításaik kellő megszervezésével növelhetik hadipotenciájukat. Korántsem biztos, hogy ez a lehetőség kevesebb méltánylást talál Németországban, mint Japánban, noha a Távolkeleten, tálán még fontosabb hadianyagforrások mentek veszendőbe az „Egyesült Nemzetek" számára, mint a Szovjetunióban, s a japán kézbe került területek nem is pusztultak el annyira, mint a Szovjet által „felperzselt" országrészek. Mindez önmagában is kielégítően indokolja a háború jelenlegi sajátosságait. Hogy meddig tart ez az időszak, az/t csak az tudná megmondani, aki számszerűen ismerné az. emii- tett tényezők minden részletkérdésének állását. Egyáltalán nem következtethető azonban e tényezőkből az, hogy a hármaspaktum hatalmai most már előnyben akarják részesíteni a defenziv hadviselést. A meghódított területek megszervezése ma elsősorban azért foglalkoztatja a hármaspaktum államait, mert számoiniok kell a háború folytatódásával. Ellenfeleik még mindig nem adták fel azt a szándékot, hogy megtörjék hatalmukat. Se Berlin, se Tokió nem tagadja, hogy Amerika hadbalépése komoly hadipolen- ciált állított sorompóba. Ellenfeleinek erejével a hármaspaktum saját erejét szegézi szembe. Szervező munkát végez, hogy erejét fokozza. Ez azonban nem zárja ki az offenzív hadviselést, legfeljebb a háború hullámmenetének képét módosítja. é Az offenziv hadviselés elvéről a hármaspaktum nem mondhat le soha. Az események rég rácáfoltak minden olyan hiedelemre, hogy a háborút meg lehet nyerni döntő katonai győzelem nélkül. Ma már az angolszászok táborában is alig akad valaki, aki tagadná ezt a tételt. Az ostromzár, az ellenfél kiéheztetése, városainak bombázása célszerű lehet — ha valóban hatékony —, de legkedvezőbb esetben js csak előkészíti a talajt a döntő ütközetek számára. S ha ez a felismerés ellentétben is áll azzal a hamis képpel, amit némelyek a múlt világháborúról alkottak maguknak, ' úgyhogy egyes nyugatiak számára sokáig csak nehezen volt megközelíthető, annál természetesebb, szinte magától értetődő a hármaspaktum orszâ- J gain-k katonai gondolkodó: a számira, amelv hagyományosan az offenziva jegyében áll. A hármaspaktum háborús feladata alapjában véve egyáltalán nem változott. A részletek szükségképpen módosulnak, de általános jelszava továbbra is csak ez lehet: A legjobb védekezés a támadás! v. e. Elutazott a harctérre a honvédelmi miniszter Vitéz nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes, honvédelmi miniszter a frontra utazott, hogy tanulmányozza a hadsereg ellátásának kérdését és ellenőrizze, hogy kellő időben megérkeztek-e katonáinkhoz az összegyűjtött holmik. A honvédelmi miniszter látogatást tesz a német főhadiszálláson is és mintegy kát hét múlva tér vissza Budapestre. A szászok honvédőinkért A Magyarországi Néznetek Szövetség© kolozsvári csoportja, mint jelentettük, saját, szervezésében végezte el a honvédek téliruha akciója számára a gyűjtést. A csoport vezetősége most juttatta el hozzánk a gyűjtés eredményét, hogy azt nyilvánosságra hozzuk. Különös örömmel és meghatottsággal) teszünk ©leget ennek a kérésnek, hiszen a gyűjtés eredménye mindennél fényes ebben bizonyltja, hogy a kolozsvári szászok nemcsak hű és értékes polgárai az országnak, hanem messze az állampolgári kötelességek teljes’lésén túlmenően,, testvéreinknek érzik magukat, szerető száwel igyekezve hozzájárulni lionvédeink téli szenvedéseinek enyhítéséhez. Az/ átlagot felülmúló gyüjtésered- ményt nemcsak a kolozsvári szászok anyagi áldozatkészségének tekintjük, hanem annál sokkal többnek: készségnek a bajtársi és testvéri együttélésre. Meg vagyunk győződve arról, hogy magatartásuk és cselekedetük a legmelegebb vi- , szonzásra talál az egész magyarság részéről, mert abban nemcsak helyes magatartást és jócselekedetet, hanem önként és szívből" jövő bizonyítékát látjuk annak, hogy szász testvéreink nyűt szívvel és nyílt cselekedetek kel akarnak élni annak az államnak a közösségében, amelynek keretein betüfl oly hosszú évszázadokon, át élhették szabad és értékes életüket. A kolozsvári szászok gyűjtésének eredményét az alább» két jegyzék tartalmazza: Jegyzék a Magyarországi Németek Szövetsége kolozsvári hehjicsoportjától a Honvédség fészere gyűjtött és a M. kir. Honvéd Központi Ruha- Uir téli cikked: honvédségi fögyűjtőhelyének átutalt gyapjú- és tzörmeLúrgu<tkról: 18 drb. szvetter. 24 pár kesztyű, 46 pár harisnya, 39 pár fül védő, 10 drb. trikó-ing, 11 drb; trikó' alsónadrág, 5 drb. bund», 1.68 kg. juhgyapju, 2 pár lábszárvédő, 14 drb. bokaharisnya, 24 drb. báránybőr, 11 pár érmelegitő. 4 drb. Syapjnpekróc, 15 drb. pullover, 2 drb. flanelJ-hálókabát, 7 drb. szörmegallér, 28 darab szőrme. 3 pár térdmclegitő, 3 drb. hósapka, 5 drb. gyapjumellény, 18 pár zokni, 7 drb. kabát, 4 gombolyag gyapjufonal, 4 drb. szörmebekecs. 1 pár sifelszerc.lés, 4 drb. sinadrág, 1 pár sítalp (botokkal), 1 pár si- harisnya, 1 pár sikesztyü, 1 drb. zsebkendő, 1 drb. pizsama. 1 drb. pizsama nadrág, 1 drb. törülköző, 2 drb. muff, 2 drb. mellénynek való szövet,. 1 drb. nadrág, 1 drb. bélelt utazózsák, 7 drb. autószemüveg, 2 drb. boa. k. p. 261.50 pengő, különböző ruhadarabok, kzürmeit ulladókoík, klapca, oíganettu. Jegyzék a Magyarországi Némi'iclc Szövetsége kötöz** vári helyicsoportjátál a honvédség részére gyűjtött és o Tizedes Szervezetink átutalt gyapjú- és szőrmetár gyükről: 1 drb. szövet- kabát. 2 pár lábszárpólya,, 16 drb. gyapjúnál, 14 drb. s/.örmcdarab, 6 drb. szőrme, 3 drb, szőrméméi lény, 11 pár érmelegitő, 10 drb. gyapju-alsónadrág, 2 drb. gyapjúidig, 2 drb. gyap jutakaró, 7 drb. hósapkia, 1 drb. sapka, 2 drb. flanell, 4 pár kesztyű, 5 pár egyujjas-kesztyű. 12 drb. lábszár védő, 43 pár gyapjú harisnya, 20 pár pamut harisnya, 24 drb. pullover, 10 drb. kucsma, 2 kg. keks>z, 1 drb. hószemüveg. 700 gr. gyapjú, 5 csomag levélpapír, 21 drb. ceruza, 1 drb. elem lámpa (teljes flszerelés^el), 10 drb. elem lámpa-elem. 24 csomag cigaretta á 100 drb., 33 csomag cigaretta á 25 drb.. 13 csomag cigaretta á 20 drb,, 1 csomag dohány á 100 gr., 61 csomag dohány á 25 gr., 10 csomag pipadohány, 23 csomag cigarettapapír. Elítélték a láncoló és árdrágító falusi zug- kereskedőket KOLOZSVÁR, október 15. (Az Ellenzék munkatársától.) A kolozsvári törvényszék uzsorabirósága nagyarányú urdrági* tási pert tárgyalt legutóbbi ülésén. A vádlottak padján tizenkét jómódú falusi gazdálkodó 'és egy zsidó füsaerkereskedö ült, akik a vádirat szerint mult év őszen hatóságilag zárolt cikkel, zabbal űztek nagyarányú zugkereskedelmet, miközben a zab mázsánként» hatósági árát 27 pengőről közel 50 pengőre drágították. A főhünösök Molnár János (Réti) gye- rővásárhélyi- Dóczi András, Hinder György, Kulcsár Pál gyalui gazdálkodók a környéken összevásárolták a zabot a termelőktől és zugkereskedelem utján értékesítették Kolozsváron. Ugyancsak a vádlottak padjára került Batiz Kis Bandi János, Kalló Bancsí István. Szász János, Vas Mártonná, Molnár János, Petra Sándor, Molnár Istvánná gyerővásárhelyi, id. Vas János magyarnagykapusi lakos is, mert a vádirat szerint kiseblrnagyobb mennyiségű zabot adtak el uzsoraáron az elsőrendű vádlottaknak. Hoffrnmm Zoltán"gyalui füszerkereskedő ellen hünrészesség miatt azért indított eljárást az ügyészség, mert kétizben Gyaluból Kolozsvárra szállította azt a zabot, amit Molnár János (Réti) vásárolt a falusiaktól. A törvényszéki tárgyaláson valamennyi vádlott beismerte bűnösségét. A bizonyítási eljárás befejezése után Albrecht Zol~ tán dr. kir. ügyész súlyos büntetést kért a vádlottakra. Vitos Pál dr. törvényszéki tanácselnök Molnár János (Réti) vádlottat négyhónapi fogházra, száz pengő pénzbüntetésre és kétévi jogvesztésre ítélte. Dóczi András, Binder György, Kulcsár Pál vádlottak Cgy-egyhónapi fogházat, száz pengő pénzbüntetést kaptak. Politikai jogaikat két-két esztendőre függesztette fel a bíróság. A másodrendű vádlottak közül Batiz Kis Bandi János száz pengő. Kalló Baues! István kétezer pengő. Szász János száz pengő. Vas Mártonné hatvan pengő. id. Vas János Ötven pengő. Molnár János, nyolcvan pengő. Petru Sándor nyolcvan pengő, Molnár Istváuné száz pengő ég Hoffmann Zoltán százötven pengő pénz- büntetést kapott. Az ítéletben valamennyi vádlott és a királyi ügyész megnyugodott. * ISKOLAI CIKKEK előnyös beszerzési forrása, Gáspár könyvüzlete, Horthy-ut 5. ELŐZETES JELENTESS Október 26-án, hétfőn este a Magyar Újságíró Egyesület Erdélyrószi Tagozatainak művész estjén: Páger Antal elmondja, hogyan lőtt színész, illetve filmszínész. Belépőjegyéről igyekezzék idejében gondoskodni!!
