Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-14 / 232. szám

_ 2 ELI.ENZÉK 1*42 október 14.' .CSONGOR UND TÜNDE“ A nagy drámai költemény sikere az első németnyelvű berlini bemutatón A Schiller-Theater Németh Antal rendezésében évadnyitó darabiául játszotta a Vörösmarty-müvet HbKII\. október 11. (A/ Ellenzék ki­küldött inunkat, r-ától.) Csongor **s 1 iiil" *l«-*. Vörösmarty Mihálynak, a nagy ro­mantikusnak drámai költeményé nemet nyelven es vgv I- tje- est*’! botoló szíupudi íVUlolgozáshan. a/. elmúlt bel szombatjún került szinre először nemet színpadon, Berlinben. A budapesti Nemzeti Színház művészgárdája egy évvel ezelőtt összevont formában és magyar nyelven, ket'két estet Letöltő vendégjátéka során bemutatta már egyszer a darabot Berlinben és Frank­furtban. A mostani bemutató, illetve da­rab-átdolgozás ózonban eltért az előző évi- tő'. Az előadásnak ugyanis akkor rövid­nek kellett lennie (mindössze 82 percet tartott), tekintve, bogy a magyarul ivem tudó közönség számára játszó együttesnek rövidre fogva. 9 inkább a nyelv zeneiségé­nek és a pautcinimlkus jellegek ki dóm" bontására törekedve kellett játszania, a darabot. A német sajtó már altkor meg­állapította az előadásról. hogy rövidsége ellenőre is sikerült érzékeltetnie teljes mértékben a költészet magasabb világába emelt magyar népi jdlcgzete-scgeinket. \ mély bölcseim! elemekkel leütött, színes és gazdag, meseszeréi drámai költe­ményt ci birodalmi iöváros ebike-ó prózai .szJníiázánuk, a Heinrich George vezetése cdalt álló Schi I Ter T heat emeli vendégsze­rető hajlékában és pompás színpadi kere­tében nagyszámú és választékos közönség nézte és tapsolta lelkesen végig. A Schil- !ei—Theater, umdlyxiek játék rend jen, kizá­rólag drámai értékek szerepelnek, s amely nagy súlyt helyez u baráti nemzetek né- p\ségének, lelkének ködői müveken ke­resztüli megszólaltatására. — évadnyitó előad ásóiul tűzte ki a Csongor és Tündét Ez a tény legalább annyira jelentős a nn számunkra, mint az. hogy a magyar-nemet művelődési javak rendszeres c. én jének keretében egyben viszonzásául szolgált an­nak az előadásnak (..Ármány es szere- lenT ), amelyet Heinrich George rendezett annakidején a budapesti Nemzeti Szín­házban. Magyar alkotás előzte meg újra Európái Németh Antidnál:t a Nemzeti Színház igazgatójának színpadra alkalmazásában, és rendezésében az első németnyelvű elő­adás közönsége már azt az uj A örösniartv arcot Umerhelle meg, amelyet Magyaror­szágon is csak az utóbbi harminc évben, az Adyn, Babiison és a nagy európai szimbolista Urán nevelkedett nemzedék fedezett fel. Gyulay Páh'k klasszicista szemlélete ugyanis — amely csak a Zalán költőjét, az epikust látta Vörösmartyban — ránvomta bélyegét bosszú évtizedek Ítéletére és állásfoglalására. A naturalista korszakiján periig alig lehetett volna szó arról- hogy a Csongor és Tünde, mint szín­padi mii, átütő sikert arathasson. Ebben az uj szemléletben rejlő felfedezés és az ennek jegyében fogant Németh Antal-féle színpadi feldolgozás viszont ismételten megmutatta, hogy ha a nagyvilág tudata szerint nem is, de az időben ismét egy magyar alkotás előzte meg Európát. A Csongor és Tünde ugyanis pontosan száz évvel előbb keletkezett, műit például Maeterlinck szimbolista színpadi müvei... Feledhetetlen színházi este Az egyelőre hat estére kitűzött Csongor és Tündét a színház legjobb művészei mutatták be. Csongort, a mesekirályfit egyszerű, tiszta művészettel szemólyesi- : tette meg Will Qufldflieg. Ez a fiatal szí­nész a mesehős eszményi elragadtatását a művész masolyos deliriumában, sugárzó lélekkel játszotta végig. Fáradhatatlanul, törés és kihagyás nélkül tudót folytono­san felfelé ívelni színpadi sorsának betel­jesüléséig. Nemcsak ébren tartotta, de fo­kozta azt az Elűzi ót, amelyet mii és sze­rep egyaránt megkívánt tőle. A Vörös- ma rtyvérs tiszta csengésében bujkáló mélabut, népies izü humort és szehd iró­niát nagy játéktudással és főkéint művészi .színpadi beszédével varázsolta elevenné. A Loreleyszépségü Gerda Maria Tér no Tünde-alakitása mozdulataiban és beszé­dében páratlan finomsággal azonosult a költemény belső és külső ritmikájához. Játéka súlyosabb (nem nehézkesebb!), jel­legzetesebben németes volt, mint a Quad- fliege. De talán legelőször kellett volna említenünk a színészek közül M<tria FJs-t, 0 boszorkány Mirigynek alakítóját. A ber­linieknek ez a kedvenc, nagy színésznője, akit már több darabban volt alkalmunk látni, tudásának legjavát adta ezen az ün­nepi hangulatú bemutatón. Mély, átélő készsége, tudása és nem utolsó sorban rendkívüli ügyessége révén a bemutató- előadás legnagyobb színész-sikerét aratta. Minden szerepben kiváló érők jutottak szóhoz. Csongor szolgája. Ernst Walter Mitu.1 ski, maga volt a vaskos paraszti ész­járás Ilma megszemélyesítőjével, Berta Drcws~e\ együtt. Knut Hartwig, Lothar Koerner és Hems Halden játszották a há­rom vándort, a gazdagságot egy kereske­dő. a hatalmat egy herceg és a tudást egy tudós személyébe sűrítve. „Ördögi“ ügyes­ségű volt a darab bárom ördöge: Kari Méi.xner. Hans Hessling és főként Werner Völ ger. Külön kell kiemelnünk az Éjszaka megszemélyesítőjét, Lu Säuberliclret, aki­nek egv egész jelenetet kitevő hala.mos monológja, párallan szépségű színpadi be­szédjénél fogva, a részleteket tekintve, a bemutató-est egyik legnagyobb művészi teljesitttiínye volt cs a nézők legmar?,­dandóbb élményévé vált. A színpadtech­nikai munkát is hozzászámítva, csodála­tosképpen ez volt a közönségre gyakoro.t hatás tekintetében is az előadás legna­gyobb jelenete. Valósággal a Gesamtkunsl* werk jellegével birt. s a színpad végtelen távlata. Lu Säuberlich nagyhatású mono­lógja kozmikus magasságba emelte a ro­mantikus költői bölcseletet. A színre alkalmazás és rendezés nehéz munkáját tökéletes művészettel, a mese- költemény nagy szimbólumait finom ér­zékkel kidomborítva és előtérbe be’y ez ve, Németh Antal, a német színházi közön­ségnek is különben régi ismerőse, végezte. Elejétől végig ő vezette a próbákat is és a Schüler-Theater színészei a kÖíe’ező színházi fegyelmen túl is, a siker érdeké­ben végzett munkájukban a legnagyobb előzékenységgel követték rendezői utas;- fásait. A színpad kiállítása Pelcárif István munkája volt. Neki köszönhetők a szép színpadképek, amelyek minden mozgal­masságuk és stilizáltságuk ellenére is, sze­rencsésképpen még innen maradlak azon a határon, amelyen túl könnyen ártalmá­ra lehettek volna a darab igazvaló költői tartalmának, színeikkel és mozgalmassá­gukkal elnyomva a dráma lényegét. Ä kolozsvári Farkas Ferenc kísérőzenéje a legszebb enemü alkotások egyike. Zenei nyelven tolmácsolja a drámát és hangsú­lyozza annak alapvető tételeit- A bemu­tató előadáson komoly sikert aratott. Far­kas Ferenc kísérőzenéjét Helmut Iran': vezényelte, a tánckart pedig Eden Petz tanította be és vezette. Vörösmarty eredeti vers­mértéke — németül Természetesen elégtelen volna beszámo­lónk. ha nem emlékeznénk meg Csongor és Tünde németnyelvű tolmácsol ójáról, Ferdinand Ki ein-Kraut heim-ró\ A pozso­nyi származású német iró a Vörösmarty müvet az eredeti versmértékben ford tolta németre. A német szövegkönyv elolvasása valóságos költői élmény erejével bir, mert a forditó — a sajnálatosan már-már meg- szokott felületes színpadi müvek tolmá- cso’ása helyett — a-z eredetinek szellemé­hez. hangulatához, sőt versmérlékébcz is hűen ulkalrnaykod va köböllé át a müvet az eredetj| majdnem megközelítő szépség­gel és kifejező erővel. Ezért Vörösmarty költeményének nemcsak szavai, vagy m<aulaiai. d,- egészének höhselmi magja és kerete a magyarnál el vontabb, valaho­gyan sűrűbb német nyelv eszközén ké­résziül is magyar volt. Kloűi'Kraut beim fordításában megmaradt az eredeti­nek reális ize, s a könnyedén szárnyaló német versen át érzékdthettiik a Vörös* marty-.strófák bájos lejtését, a nagy költő nyelvének zarnatát. S a fordítás ugyanak­kor ínégig hü voll: szinte a színész után lehetett mondani az eredeti szöveget- A Csongor és Tünde első németnyelvű bemutató előadásán, a birodalmi főváros nagyszámú <’> előkelő közönségének sorai­ban helyet foglalt a magyar kolónia szá­mos tagja is. élén Sztójay Döme ni. kir. követte’ és a követség személyzetével. Természetesen résztvett az előadáson a színház világhírű intendánsa, Heinrich George is. és méltán lehetett büszke a színházra és színészeire, akiket a felvonás- végieken szűnni nem akaró tapsokkal ju­talmazott a közönség. Németh Antalt, akit a siker oroszlánrésze illet, a magyar-né­met szinltúzi l.uburcsere íny /. rv zn*é ért, a darab színpadin a k dinaza mert é a tökéletes rendezésért egyaránt, - 1 zin Ifn szarni*' ízben hívta a függöny • •!<: < közönség. A ve/etri . ziiiev/.i Vn< k \iráf csokrokat is nyújtottak fid, a Nemzet Színház igazgatója pedig arany-hab *ko szorul kapott. A német sajtó elismerése* A berlini sajtó odaadó figyelmet s/.'-n telt az eseménynek, s, lKSzámolóibban a lapok teljes elismeréssel 'adóztak a najr\ költőnek és Németh Antallal az élén.j mindazoknak, akik a darab sikere érdek ben a színház kiváló művészeivel eryiiltj közreműködtek. A Berliner Laliid-Anzei- • ger-ben Paul Kersten a magyar nagy-ro­mantika (..Hochromantik“) legsz'bb al­kotásának nevezte Vörösmarty miiéi amely Klein-Kraut heim fordításában .-zc-, rencsés művészi megold â-sál adja vosza nyelvileg is az eredetinek izzó liraisúti _Î és gondolati mélységét. A Berliner Zei­tung am Mittag különösen Pekáry István tarka <\s a primitívségig leegyszerii-itett színpadi képeit és Farkas Ferenc — amint írja — népdalszorii, s a szünetek­ben egy- szimfónia hangjait megütő ki-érő zenéjét emeli ki. A Csongor és Tűrnie berlini előadása egyik legszebb bizonysága volt annak az akaratnak és céltudatos munkának, amely- Ível az uj Európa felé menetelő Német Birodalom és a szövetséges Magyarország, a háború ellenére is tovább szövi azokat a szálakat, amelyek mindnyájunkat ha­gyományainknál és közös iörekvéseinknéi fogva egyaránt az európai kulturközösség- be fognak egybe. Szabó István. Eltemették Hunyadi Sándort BUDAPEST, október 14. A főváros és a v idei oszt aria n részvéte mellett, kedden dél­után örök nyugalomra helyezték Hunyadi Sándor irót és újságírót. Többezer ember ki- •serte ei utolsó utján, köztük sokan kedves városából, Kolozsvárról is, akiík elzarándo­koltak ravatalához, hogy megadják az utolsó tisztességet az elhunyt jóbarátnak, munka, társnak. A kerepesi temető balottasházában felrava- ft aló zott tölgy fakoporsóját valósággal elbori- toíta a virágerdő. a kos?bruk tömkelegé. Ko­szorút küldtek Hunyadi Sándor ravatalára az ujságiró intézmények kivétel nélkül, a színházak, a színészeik, különböző egyesüle­tek. testületek és sokan mások. Ott volt az erdélyi magyar újságírók nemzetiszinü szala­gos koszorúja, az Ellenzék koszorúja, az er­délyi Helikoné. A virággal borított ravatal előtt a főváros minden társidainri rétege képviseltette magát a gyászolók többezer fő­nyi tömegében, bizonyítva Hunyadi Sándor páratlan népszerűségét. A temetési szertartás pontosan fél 5 óra­kor kezdődött. Ekkor érkezett meg Ravasz Iaíszíő dr. tukoş tanácsos, református püspök, akit a református teológia énekkara követett. Az énekkar gyászdala után Ravasz László püspök mondotta el gyászbeszédét; méltatva Hunyadi Sándort, aki szellemének kincseit épp úgy, mint az anyagi javakat, bőkezűen szórta szét az emberek között. Adakozó volt a szó igázi értelmében. Adott leikéből az egész magyar nemzetnek. Mindenkihez jó- szivvel volt és segített műiden hozzáfordu­lón. Munkában, szerénységben, jószívűségben jó példával mindig elől járt. Ravasz László után Váss László lépett a ravatal elé, hogy a munkatársaknak, a „Ma­gyarország*1 szerkesztőségének és az Orszá­gos Magyar Sajt óka mar á nak a nevében bú­csút vegyen Hunyadi Sándortól. Beszélt Hu­nyadiról, az újságíróról és a jóbarátról. Fel­említette, hogy Hunyadi Sándor hosszú időn keresztül dolgozott Erdélyben s Kolozsváron, ahol az ő kezdeményezésére indult meg az Ellenzék diákmenzáját létrehozó mozgalom. Ezután, a színpadi szerzők, a Vígszínház, az írók ég újságírók „Otthon'1 klubjának nevé­ben Harsány i Zsolt vett búcsút Hunyadi Sán­dortól. Megemlítette, hogy Hunyadi Sándort barátai nem Sándorkának nevezték, hanem Pacsirtának. Most ez a pacsirta, mintán ma­gasra szállt, eltűnt n hallgatták szeme elől. Utána fíóliay János az árók Fészek kulijának nevében mondott búcsút, majd Lövik Károly, az újságírók szánó tórium-egyesületének ne­vében búcsúzott. Beszélt Hunyadi Sándorról, Parkeltszésl munkálatokat jutányosán Tállal Urinezi & Co., Zápolya-utca 14. és Szentegy- ház-utca 1. (Sebők-cukrászda) bwpwbkk a jóbarátról s a segítésre mindig kész kar­társról. aki utoljára ás az újságírók nyugdíj- intézetére hagyta vagyonát. \ égül Végh Jó­zsef az erdélyi magyar újságírók és az Ellen­zék szerkesztősége nevében búcsúzott Hunyadi Sándortól. A búcsúbeszédek után a teológiai énekkar rövid é<neke következett, majd a gvászmenet ategiiiduLt az örök nyugvóhely feJé. A sírnál Ravasz László mondott rövid imát, amely után örök nyugvóhelyére fektették Hunyadi .Sándort, Fiainknak adtunk A legelső magyar asszony alig mond­ta el felhívását az ország népéhez, az ezer kilométerek távolságúban. orosz pusztaságokon, csontig hasogató szibé­riai szelek alatt zord télre készülő katonáink meleg ruhnf elszerelésének társadalmi gyűjtés által elérhető kiegé­szítésére. az egész nemzet megmozdult. Városainkban épepn úgy, mint a legki­sebb faluban, megmozdult valami az emberek lelkében; azokéban is, aki Írnek ven valakijük odakint, de azokéban is, akik csak egy magyart látnak a hon­védben. Közigazgatási szervek, hatósá­gok és minden magyar ember, az ország minden lakója, gazdag és szegény, gyón munkás és a toll embere, körülnézett a házalóján és nélkülözhető téli meleg holmiját örömmel bocsátotta a gyűjtök rendelkezésére. Leventeifjuságunk ez alkalommal is dicséretes készséggel vál­lalta az országos gyűjtést és példás fe­gyelemmel hajtotta végre. A gyűjtés so­rán. megható példáit tapasztalta a kis­emberek áldozatkészségének, Ind önöd­képpen a munkásosztály számszerűen is jelentős hozzájárulása érdemel rend­kívüli m&tányolást, mert ez a réteg bi­zony nem. a fölöslegéből adott. A kitünően megszervezett? országos gyűjtés mintegy kétszáz ragon téli ru­hát eredményezett a honvédség részére, ha anyagnemenként fel akarnálsor'd- ni. sokezer férfi- és női bundát, tömér­dek bundabélést, százhúszezernél több szóimés bőrt, többszázezer kötött hol­mit, hétven tonnánál is több fonalat, gyapjút és felhasználásra alkalmas egyéb anyagot említhetnénk, meg a gy űj­tött holmik közül. Ami ezalkalommal történt, valóban több volt a magyar társadalom eddig is mindenkor megnyil­vánult jótékonykodásánál, több volt az áldozatkészség minden ezelőtti megnyil­vánulásánál is- Kz a példátlan eredmé­nyit gyűjtés a szó igazi értelmében nép­szavazás volt a magyarság nagy céljai­nak érdekében, az egész nemzet győzel­mi akarata melleit.

Next

/
Thumbnails
Contents