Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-10 / 229. szám
SZOMBAT, 1942 október M». 3LXrn. évfolyam 229. szám. m IS HLIÉ8 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, iékai-u. 16., I. cm- Telei.: 11—09. Nyomda: Egye- tesaa. &. sz. Telel.: 28 -23. Csekkszámla 7205« ALAPÍTOTTA: BfiRTHA MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALIAS SAJTÓVAL!ALATT* R(. Kolozsvár. Előfizetési ărak: 1 bóra 2./Ö ff* ai&gyedévre 8 P., félévre 16 P., égéi* évre 32 ff. ta Művelődési feladataink Irta: LÁSZLÓ DEZSŐ Nemzeti művelődési ügyeink legfőbb intézője és őre, a vallás- és közoktatásügyi miniszter elsőizben látogat Kolozsvárra, hogy a helyszínen vegye számba az erdélyi művelődési intézmények és szervek jelen állapotát és jelölje meg azokat az utakat, amelyeken haladnunk kell. Ez az alkalom arra hiv, hogy mi is szemlét tartsunk művelődési intézményeink és tényezőink fölött és rávilágítsunk a légion tosabb erdélyi művelődési feladatokra. Erdély nagy örömmel és teljes bizalommal várja a miniszter látogatását, mert meg van győződve afelől, hogy a feltisztult erdélyi ember látásával az ő látása, a mi programunkkal az 6 programja mindenben megegyezik. A nemzeti művelődés szolgálatának szellemi, tárgyi és személyi feltételei vannak. A szellemi feltételek megszállják a szolgálat célját, belső tartalmát és inditó okait. A tárgyiak közé tartoznak az intézmények és a művelődés más eszközei. A személyi feltételek hordozói a lelkipásztorok, tanárok, tanítók, tudósok, írók, művészek és maga az alkotó nép. 9 Ha különzártságunk éveire gondolunk visz- Sza, úgy látjuk, hogy a tárgyi feltételekben voltunk a legszükösebben ellátva. Szellemben nagyratörők és világosak voltunk. Művelődésünket hősi lelkületű, minden áldozathozatalra kész, hivatalos és néni hivatalos személyek egyaránt szolgálták. A magyar állam gondoskodása elsősorban a művelődés tárgyi tényezőinek helyreállításában, látszott meg. A magyar teljesítőképesség bámulatos erejét mutatja, hogy honvédeink bevonulása után pár héttel az összes jelentős művelődési intézmények olyan lendülettel állhatták munkába, mintha mi sem szakította volna meg működésüket. A kisebbségi sorsban is szolgáló intézményeink szintén jótékonyan érezték ir»^g az állam messzemenő támogatását. Az Erdélyi Tudományos Intézet éleIrekellésével pedig olyan uj művelődési központot nyert Erdély, amely- n®k__ jelentősége felmérhetetlen. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy ma már uj művelődési intézményre az erdélyi magyarságnak nincsen szüksége, s reméljük, hogy egy-két igen fontos művelődési intézményünknek az állammal szemben fennálló, még mindig elintézetlen ügye itt gondolunk az Erdélyi Muzeum Egyesület és Székely Nemzeti Muzeum elintézés alatt álló kéréseire, valamint más vidéki múzeumaink ügyére, a kolozsvári gyermekklinika, nj épületének felállítására —, hamarosan kedvező megoldást nyer. A /Annál több a nehézség művelődési ügyünk szel Verni feltételei körül. Intézményeink célkitűzéseiben egyetemes emberi, általános magyar és különleges erdélyi szempontok kavargásai látjuk.. A. sajátos erdélyi érdekek hangoztatásában némelyek elkülönülést, partiku- lárizmust szimatolnak. A jnagyar nemzett szempontok előtérbe állításától művelődésünk egyetemes emberi szellemét féltik. S az egyetemes emberi szellem értékeinek szolgálatát nemzeti érdekeinkkel szembenállónak tekintik. Pedig a művelődésnek ez a hármas tekintete az erdélyi ember számára mindig egészséges belső egységet jelentett. Amikor mi Erdélyt magyarán szolgáltuk, az egyetemes magyar és az általános emberi művelődés ügyét vittük előbbre. Mélyen megkapaszkodtunk a magyar művelődés legkeletibb, legostromlot- tal'b várfalán, s dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy a nekünk jutott arcvonalszakaszon helyünket megállottuk. Minden erdélyi művelődési intézménynek és szervnek szeltemét annak a ténynek kell meghatároznia, hogy íagyarorszag tegveszélyezetfebb tájegységé ben, Erdélyben úgy kell a magyar művelődés egyetlen ügyét szolgálnunk, hogy ez az egész emberiség szellembeni haladását jelentse. Minél magasabbrendü egy erdélyi intézmény, annál inkább az erdélyi tájból, az. erdélyi magyar szükségből kell kiindulnia. Van erdélyi magyar sors és erdélyi magyar harc, amely része és szerves alkotója az egyetemes magyar sorsnak és harcnak. * * Néha arra gondolunk, hogy éppen a leg- maeasabl'rendü művelődési szolgálatra rendelt , tudományegyetemünk munkáin keresztül talán ,nem érezzük minden vonalon az erdélyi táj, sors és harc kis és nagy feladatainak kellő súlyú és céltudatu szolgálatát. A kolozsvári tudományegyetem az erdélyi magyarság sajátos helyzeténél fogva nem egyik tudományegyeteme az országnak, hanem kifejezetten Erdélyből élő és Erdélynek élő védelmi szerve nemzetünknek. Ez az egyetem nem más magyar egyetemnek az előszobája, aóonmm nagyobb igényű egyetemi katedrákra lépnek elő az itt átmeneti állást vállaló professzorok. Azt megértjük, ha egyik-másik nrofesszor nem tud szellemileg is mélyebb gyökeret verni a minden más magyar földtől különböző, sovány erdélyi rögökön, azt azonban minden egyetemi tanárunktól várjuk, hogy a fiatal és legfiatalabb erdélyi nemzedékből erdélyi sorsot vállaló és erdélyi magyar harcot vívó vezérkari tiszteket neveljen a magyar szellemi hadsereg számára, amint ennek a legkiválóbb orofesz- szorok ékes példáját Is nyújtják. A tudomány- egyetem munkájának túl kell nőnie Kolozsvár városán s lvele 1 vdl szövődnie az összes erdélyi magyar városok és falvak életébe. Mennyi íelkutatatlan erdélyi tudományos kérdés geológiai, régészeti, történelmi, nyelvészeti, művészeti, gazdaság- és társadalomtudományi téren! Erdélyben nem kell a megoldandó tudományos kérdéseket keresni, azok özönével dörömbölnek a tudósok dolgozószobáinak ajtaján. Itt él magasabb szellemi igényeinek kielégítésétől évtizedeken át elzárt magyar népünk s várja, hogy a magyar művelődés legelső tisztjei közvetve és közvetlenül egvre többször szóljanak hozzá. E társadalomnevelo munkát derekasan oldotta meg a kolozsvári egyetem szabadegyetemi előadássorozata, d*e meg kell találni a kereteket arra nézve is, hogy a tudományra és irányításra szomjas kisebb erdélyi városok is kaphassanak legalább izelitőt abból, amibe» Kolozsvár polgárságának oly bőven van része. Sokszor töprengünk azon, hogy nem tol me- hanizált-e kulturális sz»erveink munkája, nem tólul-e az intézményfenntartás és intézetléfesi- tés gondía a személyes nevelő munka elé. Ma a lehetőséghez képest az ország minden anyagi erejét a háború közvetlen szolgálatába kell állítani, s meg kell mutatnunk, hogy a szellem erejének fölényével egyszerű keretek között és szőkébb anyagi viszonyok között is lehet nagyszerű eredményeket elérni. • Közép- és népiskolai nevelésünket a sok- céluság és elaprózódás veszedelmétől féltjük. Még elgondolni is rettenetes, hogy egy-egy iskolában liz*tizenkét különféle gyakorlati célú ifjúsági egyesület, vagy kör működik, s ezek munkája annyira megterheli az ifjúságot, hogy alapvető feladatát, a tanulást nem tudja elvégezni Az igaz, hogy ezek az ifjúsági szervezetek élő kapcsolatot létesítenek az ifjúság és a magyar sors között, s e sors öntudatos vállalására készítik «elő az ifjúságot, de ezeknek a közvetlen gyakorlati érdekeknek mértéken felüli előtérbe állítása éppen ellenkező hatást ér el, a szabadabb egyetemi életbe kikerülő ifjak már megszokottnak találják ,a nemzeti munkában való gyakorlati részvételt. A legmagasabb művelődési szerveinknek a magyarságtudomány eredményeinek és értékeinek felkutatásával, rendszerezésével és közlésével, közép- és népiskoláinknak az így lisztázott eredmények öntudatos nevelői hatásokon keresztüli feldolgozásával kell a magyarság ügyét Erdélyben szolgálniok. Annál inkább szolgáljuk a magyar művelődés ügyét, minél öntudatosabban látjuk és elégítjük ki az erdélyi hiányokat és szükségeket s annál inkább egyetemesen emberek vagyunk, minél öntudatosabban magyarok merünk lenni szellemben és tudományban. * A mély gyökerű, tiszteletreméltó múlttal rendelkező, kipróbált erdélyi művelődési intézmények és egyesületek közül még csak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) nem tudta a maga sajátos feladatkörét megtalálni. A megszállás évei alatt a román államhatalom nem engedte meg működését, s mire a felszabadulás után a munkára felkészülhetett, már más állami szerv töltötte be hivatását. Ma az EMKE készem áll arra, s munkája előtt nincsen semmi akadály, hogy tovább végezze az erdélyi magyarság ískolán- kivüli népnevelő és általános közművelődési feladatait. Mondanunk sem kell, hogy az erdélyi magyar nép általános művelődésében milyen szörnyű károkat okozott a letűnt korszak Iskolapolitikája, mennyi mindent be kell hoznia tudnivalóban és ismeretanyagban ennek a népnek. Szükség van arra, hogy minden erdélyi ember ráeszméljen az erdélyi magyar sorsra s megtalálja azokat a szellemi feltételeket, amelyek segítségével feladatát be tudja tölteni. Az erdélyi iskolánkivüli népnevelésnek sajátos gyökereiben kell népünket elmélyítenie, s annak öntudatát rá kell ébresztenie az egyetemes magyar sors legfőbb kérdéseire s a magyar szellem legértékesebb1 alkotásaira. Mozgásba kell hoznunk népünk szunnyadó szellemi erőit s a szellemi öntevékenységének gyakorlására rásegített népünket alkotó erejének teljességére kell elvezelnünk. A régi világban az erdélyi magyar falu óriási mértékben szolgáltatta a magyar intelligencia utánpótlását, Az elmúlt negyedszázadban a magyar falu máskor egyetemekre is felkerült fiai otthon maradtak és igy az ujahb erdélyi magyar értelmiség jóval kisebb hányadában népi gyökorü, mint a megelőző. Nálunk különösen is egyetemes magyar érdek egyre nagyobb számban hozni ki a falvak legértékesebb' gyermekeit a közép- a onnan a főiskolákra. Ezeket a fontos népnevelési feladatokat csakis akkor láthatjuk el, ha létrejön az erdélyi magyar értelmiség nagy összefogása és szövetkezése, az erdélyi magyar földműves és proletár széllé^ mi felébresztése, nevelése és összefogása érdekében. Mindezeket a feladatokat kell az EMKE-nek elvállalnia, * Az erdélyi színház, irodalom, képzőművészet és dalmüvelés ügye sem szolgálható a tudo- mánymüveléssel kapcsolatban érintett légion tosabb szempontok figyelembevétele nélkül. Az »egyetemes, szabad magyar távlatok megnyílása ezeken a területeken is csökkentette az erdélyi éberséget és önkéntes feladatvállalást. Az erdélyi magyarság széles rétegei azonban régi szomjúsággal várják a magasabb szellemi gócpontokból jövő sugalmazásokat és parancsokat. Kevesen vannak, akik maradék nélkül úgy tudják kifejezni mindazt a magyar érzést, akaratot és gondot, amely a mai erdélyi magyarság lelkében van, hogy ezzel a kifejezésből erősebbé tegyék az erdélyi ember lelkét s egyben az egyetemes magyar szellemet is gazdagítsák. Az elmúlt év színházi mérlege megmutatta, hogy a közönségnek elsősorban olyan darabok kellenek, amelyek a magyar sors mai nagy kérdéseit művészi látásban tudják eléje tárni. Bizunk abban, hogy az erdélyi irodalomnak uj korszaka kezdődik, s közönségünk ismeretlen belső világát ezután éppen úgy ki fogják majd beszélni az erdélyi írók és költők, ahogy ezt a megszállás évei alatt tették. Meggyőződésünk, hogy a megújult magyar népi ének sehol sem talált olyan kedvező talajra, mint éppen nálunk. * A magyar lelkipásztorok, tanárok és tanítók évtizedek óta várják azt az embert, aki az államhatalomnak minden erejévol mögéjük áll s végre megteremti azokat az anyagi feltételeket, amelyek között kevesebb egyéni gonddal tudják egész valójukat a nemzeti művelődés nagy ügyérok szentelni. A nemzet művelődésre szánt anyagi erejének jóval nagyobb hányadát kell a kuliura személyi feltételeinek erősítésére használni, mint eddig. A tárgyi feltételekben való hiányosság sohasem lehet annyira döntő, mint a művelődést hordozó személyek ellátásának fogyatékossága. Elérkezett az utolsó óra annak felismerésére, hogy a nemzeti művelődés hivatásszerűen végzett szolgálata megérdemli ugyanazt az anyagi jutalmat, amelyben az állam egyéb nemzeti munkakörökben szolgáló tisztviselőit részesíti. Egyre csökken a magyar lelkipásztori, tanári és tanítói utánpótlás, s ennek egyik oka kétségkívül az e pályákon elhelyezkedettek anyagi nehézségeiben rejlik. Szörnyű Ítélet mindannyiunkon, hogy a gazdasági, kereskedelmi és ipari pályáknak a magyar ifjúság előtti kapunyitása a szellemi pályák vállalásának elsorvadását eredményezi. Erdélyben különösen igaz, hogy itt a magyarság sorsa lelkipásztorain, tanárain és tanítóin lordul meg. Egyetemünknek, főiskoláinknak, tanitó- és tanitónő- képző intézeteinknek fel kell ismerniük, hogy ők az az erdélyi anyaméh, amelynek szaporán kell a nemzeti művelődés napszámosait meg* szülnie. * Sok ágba bomlik, ezer kérdésbe ágazik az erdélyi magyar művelődés ügye; gyökere és célja azonban egyetlen egy: gyökere az egyetlen magyar szellem s célja ennek az egyetlen magyar szellemnek olyan öntudatos és céltudatos művelése, amely által ez a szellem felismeri hivatását s erőt nyer ennek a hivatásnak betöltésére: az Erdélybe zárt magyarban felébreszteni, megerősíteni, megtartani s tovább sarjadásra ösztönözni mindazt, ami benne izig-vérig és maradéktalanul magyar. Ez a magyar szeltemi önvédelem, önfenntartás éa önm eg valósulj s nagy narancsa.