Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)
1942-10-30 / 246. szám
1042 október 3 0. ELLENZÉK IZ SZSBG ISTVÁN: írók, kiütik, kiadók a Német Birodalomban ßf iiri nál 9X8 ßd iiß't ii; a •ßn lor isa oi i leg im 3*19 i ')> lod 1 9d 9X3 * BIS jsa >07 K3 tot IXß ml pt >80 irn ml ev ß it ö tib Öl es 19 Í Xß Jlf 9!*t >rn tot Ovl rn <ö Ml 3 (1 A )-Ä 89 ß) ‘US UT )b ;,n 9S ?3 iß fß J3> Első közlemény. A liberális korszak magára hagyta az irót,. a költőt, aki belső szellemi alkatát és alkotását tekintve, a lángelméjü nagyok kivételével, a széplel küség langyos észtét izmusába menekült. Élete külső, gyakorlati viszonylatában .pedig alkalmasságának és alkalmazkodni tudásának határáig igyekezett rohanni a rohanókkal az általános szabatdver- seny nyelvetöltögető j.rámában. Az irodalmi mii milyenségét, minőségét, irányát vagy iránytalanságát, mint általában a kulturális alkotást, eredményét vagy eredményte 1 ensé- gét, a közre gyakorolt hatását a li- b érái i zm us m a gán ügy n ek te kin t e tie. Trinen származott a dandyzmustól kezdve az elefánt csonttorony sokszor ártalmatlan „-szép'* el von at kozom a légüres tér felé, de igen sokszor ártalmas exhibicionista kinövése is- Ez a liberális-kapitalista korszak már uralma elején megteremtette és köznézetként fogadtatta el azt a babonát, hogy a szellemi em- beire, az alkotóra, légióként az Íróra, a 'költőre, erre a megszálloítféle, csak félig emberfajtára ösztönzőleg, müvére nézve pedig értékgyarapitó- lag hat a társadalmi nyomor, a szenvedés, el hagyatottság és üzöttség- s a velejáró sors. Az alkotás magánügy volt, az alkotó élete és sorsa pedig — a gyöngyöt termelő kagylóról szóló példázattal felékesikve — szabad prédája a tőkeéhes kiadóknak, vállalkozóknak, lapoknak. A babonára a rendszernek volt szüksége önigazolásképpen, de az írói rendnek nem századokba világitó kivételei s a verseny iramát eléggé nem bíró tagjai hosszai körtéjükkel, bár- •sonyszegésu kabátjukkal és egyéb kirivo külsőséggel maguk is készséggel szolgáltait tak bizon yi t ó-kot arra, bogy a szabad/verseny rendszerében elfoglalt helyükkel meg vannak elégeti ve, változtatni a dolgokon legalábbis felesleges volna, t gye fogyott an, áT.méTtósággal h e Ivett esit ették az igazi méltóságot. Az állam befolyása vagy ellenőrzése az általános oktatásügyön túl nem terjedt ki a szellemi élet. egyetemére s beavatkozásra az állam részéről csakis az alaptörvények megsértése, vagy a közerkölcs elleni kihágás esetén kertilt sor. Ebben a helyzetben természetes volt, hogy a szellemi élet ellentétbe került, sőt lappangva vagy nyíltan és bevallottan, megnyilatkozások form újában is ellentétben állott az állammal. A hasztalan és haszontalan súrlódások közepette pedig nemcsak az állam tekintélye és az írói rend szellemi hitele és emberi -érdeke szenvedett csorbát. Az igazi kárvallott a társadalom közössége, a nép volt. Ezt nevezték a szellemi erők szabad kifejtésének az irodalmi és m ináén rendű kuUuráls alkotás tökéletes szabadságé nak. tó és az elmúlt időikkel, nemcsak a szervezetben, amely azt nem is ismerte, de bizonyos alapvető elvekben is mennyire ellentétes, az uj idők- jegyiéit magán viselő intézkedés az, amely szerint a birodalmi irói kamarát nem hivatalnokok, hanem a rendi hivatásos tagjai vezetik, tiszteletbeli megbízatás alapján. Azok tehát, akik hivatásuknál fogva a leginkább -tisztában vannak a szükségletekkel s-.leginkább megtalálják az egyszerű és gyakorlatias megoldást a kezükben levő ügyekre nézve, akt agy árt ás és szőrszál has ogatás nélkül. így a kamara jelenlegi, elnöke Hans lohst, a német sors kérdéseket mesterien megelevenítő, ismert drámaköltő és regényíró. Tagjainak száma pedig méghaladja a baminícötezret. A kamara szervezetét és, a helyzetet nem ismerők sok esetben félreértették a kamara feladatát is. Mondván, hogy nem áll másból, mint a nyomás alá kerülő kéziratok ellenőrzéséből, lyen ellenőrzés intézményesen nem is ismeretes a birodalomban s részleges formájában pedig nem az írói kamarára, hanem a kultúrpolitikai vezetésre tartozik. Bármely kiadó mindert előzetes beadvány, vagy ellenőrzés nélkül kinyomtathatja azt a kéziratot, amelyről teljes felelőssége tudatában úgy érzi, hogy az a népközösség érdekeit nem veszélyezteti, de szolgálja és előbbreviszi. Tekintve azonban az évi, átlagosan 25 ezerre migó uj kiadvány számát, könnyen elképzelhető, hogy a teljes kézirat- ellenőrzés a gyakorlatban amúgy is kivihetetlen volna. Az alkotás wesn magánügy, hanem politikai feladat Ezzel a helyzettel szemben a nemzeti szocialista állam az uj idők szellemében követelményeket támaszt az alkotó, a szellemi élet iránt. Az Írótól, a könyvkiadótól, a könyvkereskedőtől, egyszóval a könyvtől megköveteli, hogy az minden tekintetben olyan legyen, hogy az általa képviselt vonalon a népközösség minden tagjához szóljon. Az alkotás és a könyvtermelés tehát nem kény- kedv szerinti magánügy többé, hanem alapvetésében politikai feladat. A könyvben tárgyiasult szellem s a könyv, mint a szellem legfontosabb és mindenkihez eljuttatható és eljuttatandó hatóeszköze semmiképpen sem függetleníthető a népközösség- nek sorsától, akaratának irányától, de feltétlenül ebbe az általános, nagy népi politikába kell beletagozódnia. A következőkben rövid ösz- szefog.laláisként ismertetjük mindazokat az irányelveket és szerveket, amelyek a mai német birodalomban az irót, a költőt, a kiadót, sőt a, könyv kereskedőt áthatják, illetve egybefogják. Az íréi renii munkája Az iró, a kiadó és a könyvkereskedő együttes munkáját, mindazt, amit a könyv eladásáig közösen végeznek', magyarra egy szóval a I ig 1 efordsi Iható gyűjtő fogalommá 1 d>lchrifttiiimsíarbeit“-nak (az irói rend munkájának) nevezik. Ez a munka. 1933 elején, a nép fel világosit ás és a propaganda nünisztériumának ff'hűl kásá val kezdődött, e lveit és átfogó, a gyakorlatban könnyen (mozgó szervezetét tekintve a világon talán, legelsőül. Az irói rendi munkája a • propa.gand.amin i sztérium hatáskörébe tartozik. A szó, „propaganda“ sokszor szolgáltatott külföldön félreértésre okot. Német körökben nem egyszer hangsúlyozták má.:r hogy ez értelmezés szertárt propaganda semmi mást, mint egyszerűen íölvihigosiiitiás t s a aép&özösség'- nek saját népiségében rejlő erői forrásához való vezetését értik. Azt a munkát, amely ama irányul, hogy n német nép ismerje meg azt a, gazdag termést, amit a múltban és a jelenben irói és gondolkodói termettek s ezeknek m egi^merésétből merítsen uj erőt önmaga felemelésére 'és folytonosan uj alkotások ra, E& a áöserveBef, tehát. nem bürokratikus -tíiuisTtád ia»oigait ásókra s reem ig a cenzura méricskélésére épült', hanem nagy és általános, egyszerű, érthető és üdvös alapelvekre. (Tudnunk kell azt, hogy a nemzeti szocialista birodalomban az egész kulturális munka a kamarákban kifejezésre jutó hivatásrendi szervezetekben folyik le, a szintén 1933-ból származó biroda 1 m i ku 1 turk amarai törve n y“ értelmében, ágy létesültek a, jogi s z em é l yi s e gge 1 r e n de! k e ző 1 j ii nodal m i hűi, sajtó-, rádió-, zene-, képzőművészeti és zenei kamarák.) fiz írói Scamarâ hivatása A birodalmi irói k am arának tagjai mindazok, akik Írással, annak sokszorosításával és közvetítésével foglalkoznak, tehát írók, kiadók, könyvkereskedők és alkalmazottaik. 'Csupán az irói kamara tagsága ad jogot az irói rend munkájában való bárminő részvételre. Figyelem remei1 üsmzet érdeke elet! meg kel! hódolnia minden személyes érdeknek Ennek a szervezetnek és kifogástalan működésének egyetlen egy titka van: minden résztvevőjének, munkásának a saját lelkiismerete és a népe iránti felelősségének érzetére van alapítva. Az írónak tudatában kell. lennie a felelősség elvénél1 fogva, hogy munkájában megnyilatkozó gondolatai az egész népközösségre hatnak. Ez a "felelősség kell hogy vezesse a kiadót, amikor az eléje kerülő kéziratokról dönt, ezerszámra nyomtatja a könyveket s a könyvkereskedőt is ez kell hogy áthassa, amikor a könyvet árulja, sőt az olvasónak a válogatásban segítségére van. Az írói kamara megalapításakor a tagjaivá váltak nagy többsége éppúgy szét volt szóródva a különféle pártok közt, mint az élet. más területén munkálkodók. Az uj idők 'Szelleme s a mozgalom gyors é,s átütő eredményei azonban valamennyit meggyőzték orról, hogy ebben, az esetben is, még pedig igen nagyjelentőségű és döntő formában, a nép egészéről, a közösség valamennyi tagjának világnézeti és életforma-alakulásának, a jövő szempontjából semmiképpen sem mellőzhető alakulásáról és kialakításáról van szó. Természetesen mindez nem jelenti az4t, hogy a mai német irói termésben nem volnának, vagy nem ér vény esü lh ötmén ek a legkülönfélébb jellegzetességeik, irói sziliek, meglátások, jellemzések és állásfoglalások. Az emberi lót kérdéseiben való különféle, egymástól eltérő irói látás kifejezésre juttatásának megakadályozása a is zelle mi élet termeBétfi én®k a ¥érfes cslél ktűi fóere&settdi Kiss Márt&m Itt élek csendes Vértesek között, Barátaim a fák és a füvek. R»sggel minden bokor re;ím köszönt, Ha a bajna.1 megmosta szemüket. A grófi erdők felett lebegek, Hol a banya füstje kavarog, Halott levelek beszélnek, nekem, S gondaszalu markos magyarok. Bár leányka, pár apró legény, Ha elmennék utánam intene Tanítok, játszom, prédikál ok én, Fgy raj bányász gyereknek minden*. Elszenderült sok régi vágyam, Festem a lélek tájaii. Régen levágtam hűvös ágya® l obogó büszke szárnyait. Fajtám szerelme oldott fel »engem, Dal teszek, csók leszek és kenyér .. , Koldus népemet kell nevelnem Ne legyen gyenge és szegény. Fiaimmal dalolok és mese Virágozik kék szememen. Egyik kezemben zászlóm nyele, , Másikkal Jézust emelem. Megyek zászlóval és kereszttel. Iskolám ring mint egy hajó. S tán elkopok, mint falusi mester: Nádpipás malaehizlaló. Be néha a tanterem inegliotsad. Növök a résen felfelé, S a felhőkben lobog a hajam A. ma^asitau, kai möuis*» i szeles sokirányuságát festené telje sen feleslegesen egyszínűre. Csak egyetlen kérdés nem vitás. Az, hogy a nép és a nemzet szükségletei és érdeke előtt ímeg kell hódolnia min den személyes ügynek és érdeknek Kényszerítő eszközökhöz nyúlni azonban éppen ebben az esetben, teljesen meddő kísérlet volna. A sajátos irói munka nem tűr kényszerítést. Az irót el lehet hallgattatni, de meggyőződésével ellenkező irányú munkára, sőt munkásságra bírni aligha. A nemzeti szocialista Németország gazdag irodalmi termése kézzelfogható bizonyíték aira nézve, hogy irói az idők szavának hívására, kényszer nélkül, teljes szabadságban álltak sorompóba. „fi szellemi szabaiiságeínvomgsa' Az uj kultúrpolitikának alapvetői s a kamarának megszervezői a kölcsönös bizalomra alapították (munkájuknak eljövendő sikerét. A nemzeti szocialista Németország kulim* politikája, vágy közelebbről az irói kamara létesítésében és alapvető elveiben kifejezésre jutó irodalompolitikája abból a meggyőződésből indult ki, hogy ha intézkedéseit a legnemesebb s a népre hivatkozó ösztönzésektől áthatva, a kölcsönös bizalomra építve s főként bürokratám elitesen hozza meg, fáradozásai nem vesznek kárba. A számítás helyes volt. Mindezek mellett ^ kezdés idején, természetesen fel kellett számolni azzal az irodalommal, amely t ar t a Imában és m agata utasában nemzetellenes voLt, sőt az általános erkölcsi követelmények szempont jóból is súlyos birálat alá esett. A zsidó sajtó ebben az esetben is tele- kürtölte a világot a „szellemi '.szabadság elnyomásáról“ szóló sirámaival, ám a nemzeti szocializmus azt hangsúlyozta, -amit ma is, hogy tudniillik a szellem szabadsága, ügyén nem lehet a nemzeti értékek és érzések mográgalimazását, kicsúfolását megengedni. S -egyben nem lehet és nem szabad pénzsóvárgásból és kapzsiságból kihasználni az alacsonyabb emberi ösztönöket. Ez az irr. iézkedés tehát nagyjában n mi ponyvái őr vény ü nkh-öz volt hasonló. A nemzeti szocialista kultúrpolitika mindent elkövet abban a tekintetben, hogy a könyviilalma.t, ha annak szüksége mutatkozik, lie ha tó, lelkiismeretes és felelősségteljes vizsgálat, man mondja ki. Ezt az intézkedést semmiképpen sem hagyj a- a rendőrségre, mint ahogyan az a demokrácia világában sz-okásos volt és szokásos. Ezt a feladatot is felelősségük tudatában, hivatásbeliek végzik. A régi rendszernek s az emigráns • *ro- dalomnak felszámolása után könyv- tilalomra csak rendkívül ritka 'esőiben kerüli sor. Ma a minden előzetes ellenőrzés nélkül megjelenő ezer könyv kertil alig egy esettben kerül tiltó Iratáirozatira sor. Ez az atíai és tény ékesszólóan jelzi azt. a helyes elvet «is intézményr, autaly a bizalom alapján egy táborba tömöri te te az irót. és a kiadót * mtedáeraöncvk munkáját a felelősségbe alapozta.
