Ellenzék, 1942. október (63. évfolyam, 222-246. szám)

1942-10-30 / 246. szám

7 átÚtrfi. Uä f I LXHI. évfolyam, 246. szám. ARI 16 FILLÉR PÉNTEK, 1942 október 30. 13x3 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, üLfiPITQllfl! Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓV ALL AL AT* |6kaj-u. 16., I.em. Telei.: 11—09. Nyomda: Egy©- |Rf|PT8IHUIS|£|l|Q Rt Ko,ozsvár- Elöílzetósi árak: 1 bóra 270 p-» •ma* tem-a. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72056 B H ft 1 Fi II RS I Kl L U d negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P„ Reformáció Fél évezreddel ezelőtt indult út­jára a reformáció, hogy szinte fel­mérhetetlen változásokat okozzon az emberiség éleiében. Egy önmagát túlélt korszak kívánságai nyilvá­nultak meg benne. A fejedelmek és uralkodók a maguk lábára akartak állam és nem akarták többé elismer­ni Krisztus földi helytartójának, a pápának mindenhatóságát. Az egye­dülálló hatalomban lassan hibákkal és bűnökkel telített egyházat akar­tait mások megtisztítani. A nép sza­badulni akart a rideg és kérlelhetet­len dogmák alól, hegy maga gondol­kozzék. Ebből a hármas alapból szü­letett meg a reformáció korszakának egymásba kapcsolódó és összeku­szált mozgalma. Egymásra találtak a fejedelmek, pnrifikáiorok és a nép abban, hogy újat és mást akarnak. Ä pápa földi hatalma csorbát szen­vedett, az egyetlen egyház szétsza­kadt, de nem szenvedett csorbát, a királyok hatalma megnövekedett és a nép gondolkozásából megszületett a természettudományok és a felvilá­gosodás korszaka. Megszületett a li- berálizmus, a társadalom önmagá­ért való lett és azóta is keresi azokat a formákat, amelyek között a leyem- beribb életlehetőségek teremthetők meg. A reformáció korszaka minden bi­zonnyal sokkal régibb, mint ahogy azt különböző történészek megjelö­lik. A husziták, Luther és Kálvin fellépte már csak kifejezése volt egy, a tömegekben lappangó akaratnak. Mégis ők voltak a reformátorok, mert ki tudták fejezni és érvényesí­teni tudták a tömegek akaratát. Hosszú időn át, amikor már világ­szerte vallásszabadság uralkodott, a kódoló megemlékezés ünnepe volt a reformáció évfordulójának napja. Ma úgy hisszük, ez az ünnep is „át­értékelődött“,, mint aptmyi más ün­nepünk. Nem az emlékezés ünnepe immár, hanem ünnepe a jövendő­nek, amelyre tanít, amelyhez erőt ád. Ismét ott tartunk, hogy a világ nagy történelmi változások előtt áll. A most folyó háború, amelynek alapjai a messze múltba nyúlnak vissza és amelynek magvát sok nem­zedékekkel ezelőtt ültették el, nem „egyszerit háború“. Nem csupán ha­talmi eltolódásokat, országok szüle­tését és eltűnését, határok megvál­tozását, fejedelmek bukását és fel- emelkedését, nemcsak egy uj „világ- politikai konstellációt'“ hoz maga után, hanem mardéktalan és teljes változást az emberiség életében, az egyénében éppen úgy, mint a közös­ségében. Bizonyára másképpen fog­ják nevezni és bizonyára kifejezőb­ben, de kétségtelen, hogy a háború után, hanem maradéktalan és teljes lágnézete“. Ki tudná lemérni ma, hogy miben fog állani ez a változás, mint ahogy lehetetlen volt megál­modnia a reformáció harcos kor­szakában bárkinek, hogy magveté­séből a mai világ fog kinőni. Á jövő titkai kifürkészheíetlenek és ezért felesleges homályában kutatnunk. Ezért kell mint tanítást felfognunk most a reformáció emlékünnepét. Tanítást arra, hogy az igaz ügyért harcolni kell, hogy a mártirium meghozza későbbi korban áldásos gyümölcsét, hogy egyesek is tudnak változtatni milliók életén és hogy a jobbat akarás mindenképpen igaz ügy akkor is, ha a pillanat szinte ellenkezőjét mutatná. Mert mi ma­gunk is meg akarjuk reformálni éle­tünket és a jószámléku változások jegyében igyekszünk formálni a jö­vendőt, hogy az utánunk követke­zők jobban, boldogabban, emberib­ben élhessenek, mint mi. De nagy tanítása a reformációnak, hogy ezt a jobb jövendőt nem lehet csupán j külső eszközökkel, hatalmi szóval megteremtem, hanem szükség van legelsőscrban önmagunk reformjára. Arra, hogy belső énünkben erősöd­jünk meg, változzunk meg, tisztul­junk, szépüljünk, nemesedjünk, hogy közelebb jussunk Krisztus ta­nításai által az Istenhez és ezzel a tökéletesebbhez és emberibbhez. A reformáció emlékünnepét Min­denszentek és Halottak napja követi. Ezidén nem gyújthatunk gyertyát halottaink sirján, jelképéül annak, hogy a halálban is világosságot lá­tunk. Csak virágokkal boríthatjuk el a sirhantokat és lelkünk mécse­seit gynjtkatjuk meg emlékezésül és azért, hogy bevilágítsa életünk útját. Azét az életét, amely a szüle­tésen innen kezdődik és a halálon túl sem ér véget. Emlékezünk és szeretetben fenódunk össze holtaink emlékével, akik mellettünk állanak a földi téreken is, megtartóan és bi­zonyossággal. Soha talán több okunk nem volt halotíainkra gondolni, mint most, amikor a halál bő aratá­sából kell megszülessen az uj és *i jobb élet. A támadó angol páncélosok negyven százaléka megsemmisült Afrikában Német kézre keFilitNalesik, a gpozm ji védelmi rendsze? kulesponíja A TÚLNYOMÓ FÖLÉNY és az órákhosz- szat tartó elkeseredett harcok ellenére sem hozott semmiféle eredményi Egyiptomban a 8. brit hadseregnek támadása. Az Alexan­driábái Marsa Mutrnh felé vezető vasúti vo­nal mentén su-lyos veszteségekei szenveditek. Az igen keskeny szakaszon indított első ro­hamok, amelyekben in-died gyarmati csapatok vettek részt, véresen összeomlottak « gyalog­sági fegyverek elhárító tiizébeiu 40 páncélost megsemuysitettünk. A német-olasz állásrend­szerben elpusztított páncélosok majdnem ki­zárólag amerikai eredetűek. Az Alexander­offen ziva hatodik napjának reggelén a csetta változatlan hevességgel tart. A NÉMET ÉS SZÖVETSÉGES csapatok­nak valamennyi arcvonalszakaszon elért ér­demleges sikerei jellemzik a keleti arc vonal heyzetét. A Térek-szakaszon rohammal bevet­nék N ni csikót, a bolsevista arcvonal megerő­sített támaszpontján a szovjet kaukázusi had­műveleteinek legfontosabb ellátási bázisát. HDssíIy Worker sssrint A Szovjet számára nem jelent tehermentesítést az afrikai vállalkozás BUDAPEST, október 30. Tudósítónk jelenti: Az El Alameini tengely-áll ás ok eitlen indított angol offen ziva hatodik napján nem csökkenő hevességgel folynak a harcok, azonban még mindig a védelmi vénái előtt ölterülő aknamezőkön. Á táma­dóknak sehol sem sikerült valóban, áttörni a nemét—-olasz áldásokat. Az elmúlt 24 óra alatt újabb 37 brit páncélos, nagyrészt amerikai gyártmányú tank pusztult el. Az ellenség vesztesége ezzel csaknem 400 páncélos, vagyis összes páncélosainak 40 százaléka. AugLia és Amerika már hóé apók óta óriási erőmegfeszítést tett. hogy megfelelő offenzív erőt adjon a 8-ik brit hadseregnek. Montgomeri tábornok csa­patait felszerelték és hadianyagok tekintetében valószínűleg fölényben is voltak a tengelycsapatokkal szemben. Annái) jelentősebbnek tekintik Berlinben Rommel csa­patainak elhárító sikereit. Az offenziva megindulása után felmerült a kérdés, hogv nem Északafrikában akarják-e megvalósít ani a hritek a második frontot? Erre a kérdiégre érdekes választ ad a Daily' ^ orker vezető angoli kommunista lap, amennyi- ,ben megállapítja, hogy Szovjetoroszorszá g számára nem jelent tehermentesítést a sivatagi vállalkozás. Héiwef kézre került a szivésan védelmezett Nalcslk városa Sztálingrádban csapataink több ellentá­madás elhárítása után rohammal elfoglal­ták az ipartelep további részeit és több háztömböt. A várostól (Tétre nagyobb, páncélos októl támogatott ellenségei erők­nek Q «érne! áfások ellen intézett ellentá­madásai, mint eddig de, mindig összeom­lottak, miközben ăz ellenség igen súlyos v esz te gége ke l sze n vede 11, A Káapi tó északnyugati részén eJr- suMyesatettünk összesen 3000 tonnányi két. fehérhajót és bombatalálattalfelgyuj- tofctimk, i Illetve súlyosan megrongáltunk két tartálybajót és 5 újabb teherhajó!. A* ellenség szerdán 44 repülőgépet vesztett. Két saját repülőgépünk elveszett. NALCSIK JELENTŐSÉGE BERLIN, október 30. (T. P.) Illetékes berlini helyen rámutatnak a kaukázusi hadszíntéren tévő ÍN a lesik város bevétel é- 1 fotttoítóágär*. Malc-sik it gioittújj vé­delmi rendszer egyik kulcsponíja volt. Nem kevésbé fontos körülmény az, hogy ott volt a legfontosabb bázisa a Szovjet kaukázusi hadvezetésének. AZ EL-ALAMEINI ÁLLASOK ELŐTERÉBEN ELKESERE­DETT HARCOK FOLYNAK 'RÓMA, október 30. (MTI.—Ştefa­ni.) Az el-a lamei ni szakaszon öt nap óta folyó heves csata során a ten­gely erői újabb ellenséges támadá­sokká,! szemben fejtettek ki ádáz el­lenállást.. Elpusztítottunk 34- ellen­séges páncélost és többszáz foglyot ejtettünk. Olasz és német légikötelé­kek földközelből eredményesen bom­bázták és géppuskázták az ellensé­ges arcvonalon összevont csapato­kat és gépjármüveket.. A harc legna­gyobbrészt még mindig az el-ala- meini állások előterében dúl. Az el­lenségnek sehol sem -sikerült betör­nie. A német és olasz páncélos fegy­vernem zömét mindezidáig egyálta­lán nem is vetették harcba. TIMES: A TÁMADÁS CSÁK KEZDETI ÁLLAPOTBAN VAN ZÜRICH, október 30. (Búd. Tud.) Londonból érkezett jelentés szerint az angol főváros szakértői az el-ala- meini harcról továbbra is tartózko­dóan nyilatkoznak. A Times katonai munkatársa szerint az északafrikai hadműveletek nem azzal a remény­nyel kezdődtek, hogy gyors lesz az eredmény. Szerinte a támadás csak kezdeti állapotban van. Tisztában, kell lenni azokkal a nagy nehézsé­gekkel, amelyeket előbb le kell kül­deni. A brit hadsereg nem törhet át egy ponton, hanem különálló erők támadásainak sorozatára kell mű­ködését korlátoznia VÉDELEMRE RENDEZKED­TEK BE AZ AMERIKAIAK A CSENDESÓCEÁNI HARCOK­BAN STOCKHOLM, október 30. (Búd. Tud.) A svéd nagy lapok tudósítói' Washingtonból távimtozzák lapjaik­nak, hogy a Sál a.mo.n-sziget ekon fo­lyó csata a Csendes-tenger eddigi legfontosabb ütközetévé fejlődött. A Dagens Nyhe ter tudósit ójának jelen­tése szerint az amerikaiaknak nem sikerült Tnlagi-szigetén, illetve a Guadalcanal on támadásuk célját elérniük, mert beásták magukat és yádoleiiu'e rendezkedtek be*' RERUN, október 30. (MTl—DNR.) A Führer főhadiszállásáról » véderő fő­parancsnoksága k üsd *: A Kaukázus nyugati részéhen a német csapatok -visszaverték az ellenség ellentá­madásait. 6 szovjet reniÜőeénet lőttek le. Terektől nyugatra « szövetséges csapatok rohammal elfoglalták <tz ellenségtől a nagyon megerősített és szívósan védelmezett Nalcsik várost. NalcsiL'tóf. északkeletre bekerített ellenséges erőket harcban felmorzsolták, tátgy elfogják. Ezzel négy na­pon belül több szovjet hadosztályt szétvertünk. Eddig több, mint 7000 foglyot ej­tettünk és 66 lőve get, 28 páncélost, valamint sok más hadianyagot zsák mán ved tunk, vagy megsemmisítettünk.

Next

/
Thumbnails
Contents