Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-14 / 207. szám

Î$I2 satejp Lé t* ta*r ti tTLls'Z'lXTtK Erdői; bárom na® flazdaságí szemzőié hatalmas flSfllősen mutatta meg vasárnap e®&ttin&fcödésé~ ltok naggarángn eredményeit ERfbdíf Károly, Teíski Béla gróf, Bstblen László gráf és Dósa Albert na®ietentőség8 felszólalása Sséfesit Szék, szeptember 14. (Az Ellenzék munkatái- . sától.) Több, mint ötezer lelket számláló nagy­község, amely Szamosujvártól mintegy tizenöt kilométernyire, egy tágas völgykatlanban hú­zódik meg. Ősi magyar település, Valamikor város volt és református püspöki székhely, amelynek neve fogalmat jelentett Erdély és a magyarság számára, Lakói munkás, dolgos földműves emberek, akik nagy szerepet ját­szanak Kolotzs- és Szolnok-Doboka vármegyék gazdasági életében. Kolozsvár és a többi észak­erdélyi városok cselédlányainak és szo1gale- gtnyeinek legnagyobb része Székről keiül ki, akik szimpompás ősi viseletűkkel gyakran pi­tik ámulatba a városok lakóit. A falu a mező- gazdasági termelés terén is nagyban hozzájárul a két megye gazdasági képe kialakításához. Az utóbbi két évtized gazdaságilag erre a magyar helységre is rányomta bélyegét. Az el­hanyagolt országutak, rossz közlekedési viszo­nyok, amelyek már-már arra kényszerbettélc a falu lakosságát, hogy ősi lakhelyét elhagyva, idegen nagyvárosok életrengetegében keresse boldogulását. Ma már más a helyzet itt is. A magárataiáit magyarság szívós, kemény munkával harcol a mindennapi életért és munkájának máris mesz- szeható eredményei vannak. Az odavezető utón még csak döcögve, lépésben haladhatnak a jármüvek, de már az egész utvonalt hosz- szában javítják, újjáépítik. Vasárnap délelőtt tiz óra van, amikor a köz­ségbe érünk. Mindkét magyar templomban zug­nak a harangok, amelyek ünnepi imára hívják ! egybe a lakosságot. Az utcákat mindenütt el­lepi a templomba igyekvők serege. Derűs, mo­solygó arcok fogadják a vendégeket, sugárzik róluk a büszke öntudat. Minden széki magyar ember tudatában van annak, hogy ezen a gaz­danapon, amely néhány év óta már a harma­dik a faluban, olyan eredményekről számolhat­nak be, amelyek a legnagyobb tiszteletet és megbecsülést érdemük. Mihály Károly, a ■ falu református lekésze vezetésével, aki fáradhatatlan munkával dol­gozik a fa'u életszínvonalának emelésén, né­hány esztendő alatt megszervezték a gazda­kört. Fogyasztási Szövetkezetei és Hitelszövet­kezetet, amelyek gyönyörű, uj épületben vég­zik munkájukat. Gyületonek a rész vevők Már az utolsót harangozzák, a néD bevo­nult a templomba s nyomában a vendégsereg. Az EMGE részéről gróf Teleki Béla országos elnök, vitéz Szász István igazgató, Demeten Béla, Nagy Mik'ós és Sigmond Ákos osztály- vezetők, Miklóasy László titkár, Antal Dániel tb. igazgató, kerületi kirendeltségvezető, gróf Logothetti Zoltán fogalmazó, a Szövetség Gaz­dasági és Hitelszövetkezetek Központja részé­ről dr. rrróf Bethlen László elnök és Borsos József főellenőr, az Erdélyrészi Hangya Köz­pont részéről Dósa Albert igazgató. Dr. Vékás József az Erdélyi Párt Szolnok-Doboka megyei elnöke, Szilágyi Ferenc országgyűlési képvise­lő, Bányai Sándor párttitkár, dr. Veress Jenő dési közjegyző. Voith Miklós m. kir. várme­gyei vezető gazdasági felügyelő, Jeszenszky Ferenc járási gazdasági felügyelő, Herencséni Gyula, a széki téli gazdasági iskola igazgatója, HuUay Tajos tanár, dr. Nemes Pál állatorvos, Bányai Ferenc kecsedi igazgató-tanitó, Filep Mihály boncnyiresi birtokos, Tőkés Irén házi­ipari előadónő, a papság és tanítóság igen nagy S7-V,han M;hálv Károly és Kónya László helyi ref. lelkészek, Páter Modest ferences rendfő­nök, Kese Attila sajóudvarhelyi ref. lelkész, G—'rmav Zoltán szamosujvári ref. lelkész, Czira Bálint daróci ref. lelkész, a széki magyar ve­zetők közül Nagy Sándor főjegyző, Gáspár Jó­zsef igazgató-tanitó, Osváth Pál segédjegyző, Kiss György postamester, Nagv István Han­gya szövetkezeti ügyvezető, Fogarasi János pénztáros és egy fiatal lelkes magyar lány, Czira Klára zöldkeresztés védőnő, aki rövid néhány hónapos munkájával máris megnyer­te a falu szivét, 6 a ,,csodadoktor'\ miként el­ejtett megjegyzésekből hallottuk, A templomban felhangzik a zsoltár, majd Kese Attila sajóudvarhelyi ref. lelkész az el­némult harangok földjének ez az állandó kiáltó ielkiismerete lépett a szószékre. „Evmi a irp, aweiv* tudó* ináüv nélkül való“ — Valahányszor népi ünnep magaslatán állok — mondotta az igehirdető —, újra fel­mérem a haladás ulját, mólói az elindulás kö­dös időpontjáig. Ma a széki dombok ormai- ró/, a széki nép koszorújából elindulva a kezdő múltra kilenc és félszázad ködös ho­mályán át is felragyog elöltem István király­nak, az első koronás magyar fejedelemnek tündöklő alulija. Ma itt, Széken, a népműve­lés ünnepnapján István királyban nem a kardforgató vezér, hanem az egyházalapifó szent, a népművelő, az első gazdasági nép“ oktató fejedelmi alakja magasjik előttem. Istváhi király látja meg először, hogy ha­lál vár a tudománynélküli népre, hogy fél- szerszám a kard, ha nem áll mellette az ebe. — Itt Szék. Mennyi kopár hegy és meny­nyi szegény ember. Hányátokhoz nem jutott el az Apácai Csere János, a kis székely fiúcskából lett kolozsvári• tanár által óhaj“, tolt népiskola. És a Széchenyi István által követelt értelem és tudás. De édes anyátok, a magyar állam jól tudja ezt, és mindenek­előtt a tudás lehetőségeit nyújtja felétek. Ezért hozza hozzátok a gazdasági és a polgá­ri iskolát. És ezért áll itt ez a szószék, hogy róla a magyar művelődés a felvilágosodást, a tanítás és tanulás, a könyvnyomtatás, Lu­ther és Kálvin gondolatszeba-dságának lelke sZpSljon felétek. — Jön felélek az Erdélyi Magyar Gazdar sági Egyesület. Felveszi István király örökét, mint később Apácai Csere János követelését, Széchenyi, István útmutatását. A halad fis utolsó láncszeme ma az EMGE. Minden tag­jában vallja, a magyar földműves kisgazda a nemzeti aranyérték. Alapfedezet, fontosser gábón és értékben a nemzet egyetlen társa­dalmi osztálya sem versenyezhet vele. — Az elődök leikével állanak itt annak vezetői. Gazdasági tanult és erős népet akar runk. Figyelmeztetőül hagyjuk tincktek, ke­ressétek és szeressétek az iskolát. Ne mond“ ja szegény, hogy a tudás csaj: a gazdagok Jcincse. Aki tud, az nem szegény. — Ma a szövetkezés eszméjét is lángra- gyújtjuk előttetek. Az első szövetkezés az őskeresztények élete. Mindenük közös volt, mindenükkel egymásnak Szolgáltak. Ez volt a kereszténység legáldoUabb ideje. De az uj ■kor js védelmi}t nyújtja n szövetkezés esz­méjét. — Végül tanulj,átok meg a tudományok tudományát — mondotta Kese Attila lobbi között befejező szavaiban —, a szere telet, Széchenyivel fejezem be igehirdetésem,. Az ember, a nemzet halhatatlan lélek. Számára az ész jelöli ki a haladás útjait. A közmű­velődés világa ég már s azt, semmi el nem olthatja. Annak tözénél pedig elsősorban ti kell melegedjeleki annyi évszázadot áldider­gő drága nemzeti kincsünk, szélű magyar nép, A Himnusz hangjai után a gyülekezet tag­jai kivonultak az országzászló előtti térségre, a Gazdasági Ház elé, ahol már többszáz gaz­da, gazdaasszony és gazdaleány várakozott. Ff évvs! széléit levelet írtunk Szász Pálnak" Mihály Károly gazdaköri elnök köszöntöt­te e'sőnek a vendégeket. — Öt évi működés után gyűltünk ma ász- fiZC. 1937-ben, az idegen fogság, lélteL- ölő viharaiban levelet irtunk dr. Szász Pál­atok, az EMGE akkori elnökének. Jöjjön el mihozzánk, Lássa meg e nép életét és nyújt­sa ki azt a segítő magyar kezét, amivel annyi és annyi kicsiny magyarnak szolgált biztos támaszául. Meghallotta jajkiáilj'ásunkat, s megérezte egész vergődésünket. Ő volt az, aki minket el­indított az uj magyar utón és ezért népem nevében e helyen nem mond hatok egyebet, minthogy az Isten óvja és védje minden lé­pését. Hogy ott, ahol ma van, erős, magasan lobogó vezérlő fáklyája maradjon fajtájának. De végtelen boldoggá tesz, hogy gróf Teleki Béla lépett örökébe, aki ugyanúgy a miénk, s aki ugyanúgy szolgál bennünket. Már számtalanszor bizonyságot tett arról.- hogy a mi sorsunkat szivén viseli és nem ma van először közöttünk, hogy tovább építsük en­nek az ötezer magyar léleknek a jövőjét. Számba vesz bennünket és erőt ad számunkra. Igaz szeretettől és hálával köszöntőm dr. gróf Bethlen Lászlót, a Hitelszövetkezetek elnökét és Dósa Albert Hangya igazgatót, akikkel, együtt és vállvetve megyünk bizto­san, keményen és rendületlenül a magyar élet teljes feltámadásáig. A nép határozott és iSöiudatog. Erős szervezettel rendelkezik. Háronisáázliatvaiunéfcy gazdákon tag, há- romszáznyolc hitelszövetkezeti és kétszáz- negyvenegy Hangya üzletrészesünk van. Ezer férfiú, aki sorsált a kísérők összefogásával kívánja jobbra fordítani. A faluvezető mély gondolatokban gazdag beszéde utáin gróf Teleki Béla. az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület országos elnöke beszé l. Már az első szavainál zugó éljenzés­ben tört ki a hallgatóság. Amikor azt mon­dotta, hogy „ez a föld itt, Erdély földje, a mi földünk, ehhez nekünk ősi vérrel szerzett jussunk vsa, de ezt a jussunkat csak akkor tudjuk érvényesíteni, ha öntudatos hivató* - tudattól áthatott, önzetlen, hazájáért és nem­zetükért áldozni kész embereink ás vannak". Majd arról .szóit, hogy a hazáért nem elég vérrel áldozni. Azt a magyar ember mindig szívesen tette. Hiszen honvédeink most is tá­vol az országtól dicsőséggel teljesitik kö­telességüket és biztosítják nekünk, hogy mi meg itthoni feladatainkat végezhessük el. A továbbiakban utalt az EMGE két alapgon­dolatára; a társadalom1 legfontosabb rétegé­nek, a gazdatársadalomnak egységes megszer­vezésére és a termelési ágak legfontosabbi­kának, a mezőgazdasági termelésnek a foko­zására. — i\fm könnyű dolog ez, ami most ilyen elszigetelt vidék gazdáira vár — mondotta —. Ehhez a nagy feladathoz nem. elégséges az egyes gazda ereje, hanem az összességé. An­nál könnyebb itt a munkalehetőség, mert a megye úgyszólván minden magyar gazdája, be van szervezve. És ez is a helyes, mert itt minden magyarnak éreznie kell, hogy ő nenv sziget, nem kisebbség, hanem, saját államéiban olyan hatalmas szervezetnek a lúgja, amely szervezet védi öt, segítségére vein és a nagy közös erővel végzik azt, amit egyedid nem „I magyar föld kisemberét segíteni“ Az EMGE elnöke után dr. gróf Bethlen László, a Szövetség Gazdasági és Hitelszövet­kezetek elnöke mondott mindvégig élénk fi­gyelemmel é.s helyesléssel kísért beszédet, melyben ismertette a szövetkezeti gondolat megszületését és az első kezdeti indulásokat, a magyar szövetkezeti é,'et fejlődését annak erdélyi kihajtását, az 1918 előtti helyzetet, a sorscsapás után bekövetkezett ad ipátokat, a, küzdelmes, emésztő, de mégis munkás és eredményes esztendőiket, s azt a helyzetet, amiben a felszabadulás a vi.s<«álért területek hiieisi övetkezeti életét teltein Abban az t tő­ben mintegy Ötszázezer pengő értékű kihe­lyezése volt és két év alatt immár a nyolc és félmillió pengőt is meghaladta. I— A szám azonban önmagában még csak ,fi legszebb magyar parancs: a teljes baza$zolgálat(< tudna teljesítem. Hogy azonban az egyesület valóban támasza lehessen a kisgazdánált. ah­hoz önzetlen gazdal ársaüalom kell, Ezután igy folytai'!a: — Mostanság sokat hallunk különféle gaz- dciszcrvezkedésckröl. Nem én, hanem az er­délyi magyar gazdaközvélemény mondja: az Isten őrizzen meg minket attól, hogy erdélyi magyar gazdáinkat külön-külön táborokba, vagy csoportokba szervezzük meg. Hagyja­nak bennünket dolgozni, meri a mi munka­egységünk a mi sorsunk. Ha együtt vagyunk mindnyájan, akkor is csak kemény erőfeszí­téssel tudjuk feladatunkat elvégezni. Ezen a. tájon nem kell ezt bővebben magyaráznom, hiszen ti< Szolnokéi oh okai magyarok tudjá­tok a legfőbben, hogy miért és mennyire szükség van itt ®s egységre. Mert nem a munka, hanem az eredmény szaporítására van itt szükség. Teleki Béla gróf ezután helyi jelentőségű gazdasági szakkérdésekről beszélt, majd sza­vait igy folytatta: — Egyesületünknek, de a magyar gazda- társadalomnak is az a kötelessége, hogy úgy segítsük, támogassuk egym/íst, hogy az erő­sebb segítsen mindenkor a gyengéiben, az arra rászorultán. Éppen ezért az EMGE meg­kezdte Bajtársi Szolgálatának megszervezését és minden gazdakör vegye számba katonás­kodó tagjait. Munkájukkal segítsék a hadba- vonul tálcát. Mert csak igy és az egymáson való segítésnek ezzel a gyümölcsöző maga­tartásával válik teljessé a legszebb magyar parancs: a teljes hazaszolgálat. a mennyiséget jelzi — mondotta gróf ftelh- lea Irszló. A hitelszövetkezetek szerepének mérhetetlen jelent > égét i!| Erdélyben talán csak akkor tudjuk egész,-n világosan meg­ítélni, ha a fenti számot kiegészítem azzal, hogy a nyolc és félmillió pesngős kihelyezés­ből! nyo-lcvauhét százalék magyar kisgazda kezén van. A magyar föld kisemberét segíti, azt támogatja, ott nyújt fejlődési alkalmat a szükséges pénzösszeg altruisztikus alapon va­ló kihegyezésével. De vigyáz arra, hogy a ta­gok el ne adósodjanak, mire fordítják a pénzt, vájjon gazdaságuk hozama elbírja-e annak törlesztését. Mindenesetre a hitelek jó- része a legfontosabb kérdésre, a földvásár­lásra megy. —- Ebben a megyében a bécsi döntés nap­j4ti ‘ ‘.égy hllcbzövolkczet működött. Ma nyolc a számuk és tevékenységük kamuinohé1 községet otel fej. Tudom, hogy kevés, (síéit megyünk tovább. Itt, Széken tejszőve; keletet óhajtunk felállítaná. Ég ha a napi öt­száz liter tej biztosítva Játszik, agy n kö pont saját költségén állítja fel a telepet, A szövetség elnökének bejelentésé: r"v dák kitörő lelkesedéssel fogadták. fi faié gazdasági mmitWx már kiemelketítek a zsellér« sorsból Dósa Albert, a Hangya igazgatója voM a következő szónok. — Házat avatűnik — kezdte beszédét ahol három intézmény lakik együtt é» fog testvéri egyetértésben a nép javára szolgálni, amíg ez a világ áll. — De mit is jelcint ez a Hajlék. Nem (ke­vesebbet, minthogy a falu gazdasági szerve- zetei már kiemelkedtek a zseélérsorsbó]. Dósa Albert hosszasan fejtegette a szövet­kezés törvényesít és a kisemberek gazdasági fellendülésére gyakorolt óriási hatását. A példák egész sorával bizonyította, hogy mennyire helyes volt az Ítélet, amikor Er-' délyben i>'y csodálatosan kihajtott a szőve! kezet! mozgalom és olyan tanulságos ered­ményekre vezetett. Az Erdélyrészi Hangyá­nak ma már négyszáz szövetkezete van éí ebből kétszáz saját helyiségében dolgozik. Átlagosan minden szövetkezetnek 'kétszáz tagja van, igy nyolcvanezerre tehető a Han­gya tagjainak száma. Lelkes, buzdító szavakkal fejezte be be­szédét, arra buzdítva a székieket, hogy szünt éteriül dolgozzanak tovább a szövetkezés terén — saját érdekükben. Nagy Miklós EMGE ügyosztályvezető te­tet tenyésztési és takarmányozási útmutató előadása után Sallay Mihály kisgazda lendü­letes beszédben mondott köszönetét a gazda­sági szervezetek támogatásáért és e segítség érezhető, jótékony hatásaiért. Gróf Teltek1/ Béla megköszönve a szives fogadtatást, újabb munkavállalásra szólította fel a széki ma­gyarságot. Bejelentenie, hogy a földművelés-, ügyi minisztérium elvállalja egy fontos köz. ségi útszakasz feljavítását, a kiáiiitfstt Déij két órakor ért véget a gazdagyülés. Utána megtekinteti éli a háziipari és tér inénykiáliitást. Mindkettő a legteljesebb elis­merést érdemelte ki. Az utóbbi na ár a gaz­dakör munkájának az eredménye. Az EMGE tanítása volt a ma, amelyből e gyönyörű ter­més született. Délután három órakor az ájtetkiállításra került sor, majd Aulai Dániel tb. EMGE igazgató kihirdette a kiállítások biráLóbizqll- sagának döntését. Eszerint a terményki állí­táson díszoklevelet kaplak: EMGE gazdakör Szék, Mihály Károly ref. lelkész. Páter Mo­dest, Fogarasi János, Boldizsár István, Sül­tei M. István, ifi. Szász András, Prozsa Dí­ván. Bántó Lajos, Vincellér Mihály esküdt, ajándékot: Kocsis Márton, Salaji Mihály. Sípos Sándor, Nagy Sándor. Sükösd János Bálint István. Háziipari kiállításon elismerő díszoklevelet: Boldizsár Gycirgyué, Fijep Rí>- zsika, Ungvári Már tóimé, Nagy Lajos, Sü­kösd Istvármé. Kocsis Mártonná, jutalmat: Fodor May, Tamás András, Sállal Pista. Szatmári István, Ellep István és Balogh Sándor. ÁJlatkiállitáson díszoklevelei: Je­szenszky írnia, Bántó Lajos, Szabó Marton. Balogh Sándor és Lengyel Márton, Jutái mait: Horváth József. Füiöp József, Szathma- ri András, Szabó D. János és Vincellér Já­nos. Már a késő délutáni órákban járt az idő. amikor befejeződött az EMGE széki gazda napja. Népnek és vezetőknek az volt az ér­zése, hogy* itt becsületes munkát végeztek Olyant, amit az erdélyi gazdasági szervezetek együttműködésével diadalra vihetik a leg ékesebb magyar gondolatot, hogy Bordély sorsverte tájaiból .ismét tündérkertel- . vara zso! janek. Zászlót avattaîTa koTcz? vári gópkacsivezetok KOLOZSVÁR, szeptember 14. (Az Ellenzék munkatársától.) A Nemzeti Munkaközpont ko­lozsvári szervezetébe tömörült gépkocsiveze­tők és RAKA.Sz alkalmazottak tegnap délelőtt 9 órai kezdettel zászlószentelési ünnepélyt -ár­tottak a kisiparosok Magyar-utcai székhazá­ban. Az ünnepély fővédnökei: Jnczcdy-Jok.s- man Ödön dr. főispán és Keledy’ Tibor dr. poi gamester, védnökei: Bálint József dr., Csutak Béla dr.. Vásárhelyi László dr., László Déré. Grucza Lipót, Katona Lajos dv., Lehőíz József és Wenczel Antal voltait. A magyar Hiszekegy eléneklése után Ko­vács Béla dr. városi ipariskolai tanár mondott ünnepi beszédet, majd a dalárda Deliy Szabó Géza Zászlóbontás és Vincze: Magyar vissz­hang cimü szerzeményét énekelte Re?.ik Ka­roly vezénylésével. Dr. Keledy Tiborné zászlóanya nevében Jó­zsef Józsefné szalagokkal ékesítette fel a zász­lót, majd felolvasták a zászlószegeic bevetői nek nevét. Aulán Wenczel Antal országgyű­lési képviselő, a Nemzeti Munkaközpont or­szágos elnökének, vitéz Marion Béla nevében beszedet mondott, majd az egybegyűltek átvo­nultak a Magyar-utcai református templomba, ahol Kádár Géza zászlóáldást mondott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents