Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-05 / 201. szám
19 4 2 s 7 e p i e rn b e r 5. E h I. F V 7 + % az ÁRPÁDOK KÉTSÁVOS LOBOGÓJA BIRODALMI ESZMÉNK JELVÉHYE Irta: SZELL SÁNDOR dr. Ebben az észtéiülőben ünnepli a magyar neanzet a légivé,pszerüíbb árpádban i királyunk, Bihar-Várad és Erdély patrónusa, I. László szentté avat ás át t a k héfcszá zöt venediik évfordulóját. Ugyancsak most történtek -meg az első lépések Szent László napjának, junius huszonhetedükének, nemzeti ünneppé való nyilváni- t.ósa érdekében, valamint ugyancsak ezitlén emlékszünk nagy birodalmi királyunk, Nagy Lajos trónral epédének hat-századik évfordulójáról. Az oziidei Szent István-heti ünnepségek* keretében a magyar történelem ezen elmúlt dicső századaira való emlékezésül hosszú száműzetés után most először kerültek ismét a nyilvánosság elé az Árpádok ősi hétsávos jelvényei, a régi magyar birodalmi lobogók. A Gyáripari Munkásság Nemzeti Sportnapján az ott felállított hatalmas kettőskereszt jobboldalán álló nemzeti őrfán lengette a szél a hatalmas méretű hétsávos birodalmi jelvényt és ugyanakkor a Magyar Haza Magyar Kard kiállítás csarnokai előtt álló őrfákon is ezek a hét- sávos birodalmi lobogók lengenek. Utoljára Rákóczi Ferenc szabadságharcának idején, az 1707—1711. években szerepeltek ilyen kétsávos zászlók, mint az akkori nemzeti zászlajuk. A szabadsági)arc leverése után a császáriak az összes ilyen nemzeti zászlókat elégették. A bécsi badimuzeumban azonban megmaradt belőle egy példány, amely nemrég kelállt vissza hozzánk és most a Nemzeti Múzeumban látható, A vörös sávokon latin nyelvű felírás olvasható: Felséges Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelme és Magyarország vezérlő' fejedelme — Isten Velünk — Az Ur az igaz ügyet el nem hagyja. — Ez a felírás meghatározza közelebbről is a kort, amikor a zászló használatban volt., vagyis az 1707— 1711 években. Rákóczi szabadságharcának elfojtása után annyira sikerült ezeknek az ősi szent jelvényeknek a kipusz- titáisa, hogy száz esztendő múlva — bár annak előtte már öt évszázada használta nemzetünk ezt a hétsávos zászlót — az akkori magyarság már nem is igen emlékezett rájuk. Pedig alattuk az Árpádok, a Hunyadiak és a Rákócziak katonái olyan sok dicsőséget és hatalmat láttak. Az 1848. évi mozgalmak idején, amikor hazánkban is uj életre kapott a nacionalizmus, sajnos, nem ezt az ősi jelvényt ujitották fel nemzeti jelvényül, hanem az Európaszer- te akkor divatos hármas elvnek — a szabadság, testvériség, egyenlőség elvének — jelképezésére szolgáló tri= kőiért és pedig a vörös-feliér-zöki trikolórt (két vízszintes osztással három sávra osztott zászlót) választották a szabadságiharc jelvényévé. Sőt az alkotmányosság helyreállít ása után is az ősi hét sávos zászló helyett már ez, az időközben igen népszerűvé vált magyar trikolór lett hivatalosan is a nemzet jelvényé. Az állami címerben azonban az Árpádok ősi vörös és fehér hét sávos jelvénye a kettőskereszt nagyhatalmi jelvénynyel együtt mind a mai napig fennmaradt. Az Árpádok kétsávos jelvényének első nyomait, 1202-ben találjuk. Ekkor kezdődik nálunk is a heraldika korszaka. Ez előtt még nem voltak címerek és heraldikai zászlók használatban. Az Árpádok alatt a sávok száma váltakozó; ismerünk hét, nyolc kilenc, sőt tíz sávra osztott, Árpád-címert. Később azonban a hét- sávos (hét tagra osztott) jelvény állandósult és nyilván ennek hatása alatt keletkezett az a népi hit, amely a hét sávot a hét honfoglaló törzs jelképezéseként fogta fel. Ezen hit szerint a hét sávval jelképezett hét foglaló törzs, illetve azok utódainak összessége a lakit ot fa ki a magyar nemzetet, amelynek ez a hét sáv így ősi jelképe. A vezérek korában, valamint S«en.t István és Szent Lázsló idejében még nem voltak tehát heraldikai jelvények. A legelső heraldikai jelvény: a vörös ala.pon lebegő ezüst kettöske- reszit az újabb, főként érmeken alapuló heraldikai kutatások (Homan Bálint) tanúsága szeriint 111. Béla királyunk idejében használatos először, 1130 táján- A. vágásos jelvény pedig 1202-ben fordul elő előszói-. A vörös tagok eleinte oroszlánokkal, illetve heraldikai nyelven mondva, mivel négy talpon álló oroszlánokról van sző, leopárdokkal voltak megrakva. Ezeknek száma is eltérő az egyes uralkodóknál. Előfordul hét és tizenegy leopárd is. Állandó szám a hetes. A néphit a hét oroszlán Iván a hét honfoglaló vezér (Árpád, Té- tény, .Szabolcs, Kende, Ond, Tass gs Huba) jelképét, látja. Ezért írja Arany János egyik balladájában. Mátyás király zászlajáról szólva: Ott három ezüst esik szép vörös mezőben, Látszik, hogy piros vér megöntözte bőven, De a hét oroszlány nincsen immár közte (Hét magyar vezérünk) mint egykor-időben. Szalon! a, 1855. Az Árpádok hétsávos zászlaját az Anjouk egy fehér sávval és a háromliliomos kékszinü taggal bővítették. Ilyen volt az Anjou-korbeli magyar birodalmi zászló, amelyhez hasonló Kassa városának még ma is használatos városi lobogója, amely Nagy Lajos 13d9. évi adományán alapszik.. Mátyás idejében a zászlókon ismét csak I)étsáv van. Érmein szereplő cimerpajzLSok is hét sávot mutatnak. Es a Nemzeti Múzeumban őrzött ereklye szerint ugyancsak hét sávot használtak a Rákócziak alatt is. Most, kétszázharminckét év után ismét a magyar nyilvánosság elé kerültek ezek az ősi jelvények. A nagy- magyar gondolatnak és a birodalmi eszmének gyönyörű jelképei ezek a birocialimi lobogók, amelyeknek esztétikai hatása is egészen egyedülálló És talán nem egészen véletlen az sem, hogy ebben az esztendőben Szent László és Nagy Lajos jubileumi évében, a magyar birodalom megalapítóinak és a magyar független- ség és nagyhatalom, nagy harcosainak ünneplésekor méltó helyen a Hadtörténeti Ki állítás keretében látjuk viszont ősi magyar birodalmi jelvényünket. Vexiila regis predeunt in glória! Uj élet sí eSfoglsit srosz térieteken Orosz ud sifisok a kieví fmmWM és a l olc lűzak fgísizSatásárái Milyen voit a termés Ukrajnában, milyen az élet most a Szovjetunió elfoglalt tartományaiban? — kapja a kérdést minden esetben az Oroszországból visszatérő honvéd s persze különféleképpen válaszol rá, aszerint, melyik vidéken járt és mennyiben tudta a helyzetet tárgyilagosan és helyesen megítélni. Egységes feleletet különben érthetően nehéz is adni, hiszen az egyes vidékek viszonyai1 mindig nagyon eltérőek voltak, most pedig még eltérőbbek annak következtében, hogy a bábom pusztításai nem egyformán sújtottak minden egyes kerületet s ezenkívül a kollektiv gazdálkodásról a magánkezdeményezésre való visz- szatérés nem mindenütt ment egyaránt gyorsan és sikeresen. A Szovjetunió elfoglalt részeiben az újjáépítés nehéz munkája egybeesik a termelési módok teljes megváltozásával, úgyhogy válságos gazdasági forradalom megy végbe, ami természetesen már egymagában véve is megnehezíti a termelő tevékenységet. De az újjáépítés és átéllitódás minden nehézsége ellenére is úgy látszik, hogy az elfoglalt keleti területek gazdasági élete, kiváltképpen azoké, amelyek njár a tavaly felszabadultak a szovjeturaJcm igája alól, rohamléptekkel halad a fellendülés utján. Ezt az általános megállapítást azoknak a helyi tudósításoknak az alapján kockáztatjuk meg, amelyeket a nemzeti orosz sajtó jelenleg legelterjedtebb lapjában, a Berlinben már kerek tiz éve megjelenő Novoje Szlovo-ban [magyarul ,,Uj szó") hétről-hétre olvashatunk. A Novoje Szlovo, mint a németországi orosz emigráció hetilapja, a keleti hadjárat megindulásáig mindössze néhányezres példányszám- ban tengődött, hogy eztán a mult év nyarán megérdemelten feljöjjön a csillaga: az előretörő német és szövetséges haderők nyomában elsőként nyújtotta a felvilágosító orosz betűt a visszamaradt lakosságnak s igy persze —. péklány számát állandóan gyarapítva — az ellenforradalmi orosz sajtó vezető-szervévé lett. Közben ugyan az elfoglalt nagyobb városokban is megindultak a lapok, köztük napilapok is, de a vezetőszerep még mindig a Novoje Szlovóé, mert hiszen —- ha csak hetenként is — Berlinben jelenik meg és onnan kerül az elfoglalt területekre, amelyeken elég jó tudósítói! szolgálatot is megszervezett magának. Évképpen ebből az orosz lapból nagyjában helyes képet lehet kapni' a felszabadult Oroszország viszonyainak alakulásáról. Ezért jellemzésül kivonatoljuk itt legutóbbi szamainak legérdekesebb tudósításait, amelyek legalább vázlatos képet adnak az uj orosz étet fejlődéséről. 8z ukrán főváros élelmezési ^szervezték is jelentékenyen mssiavltatíák megtartásával és uj föld télén parasztok b*-á fi látta v al állaim vezetés alatt álló inév.őga/ ió sági üzemeket szervezett belőlük, inig a ke!- yhózok egy-egy nagyobb, vagy több ki.-cbb falu magángazdaságainak erőszakos tömörítései voltak. Ezek szűnnek most meg, az állam1 szovehózok viszont továbbra is központi vezetés alatt maradnak, amelyet most persze r megszálló hatalom gyakorol. Ezek feloszlat - sáról vagy felosztásáról nincs szó, hiszen mindig egy darab birtok voltak. A kolchózokal, a kollektiv gazdaságokat könnyebb visszaállítani a magángazdái kod a 3 ra, mert még másfél évtizeddel ezelőUig amugyis egyéni gazdaságok voltak, amig a Szovjet ukázzai egy kalap alá nem vonta őket. De ezen a téren is nehézséget okoz az, hogy a szovjeturaíom közös leltár beszerzésére kenyszeritette a kolchózokot. Igaz, hogy ezt a közös leltárt a kolchoz-vezetők elmenekűlé-- sük előtt Sztálin rombolóparancsa érteimében többnyire tönkretették, de a megmaradtat és kijavítottat továbbra Í6 közösben keli baaz- nálnlok a most újra önállósult muzsikoknak afajta termelő-szövetkezeti alapon, amig sajátot nem vásárolhattak. A németek ugyan nagymennyiségű mezőgazdasági eszközt adtak el az elfoglalt területeken, de a magángazdaságok egész felszerel ésezükeég] ötét érthetően még nem fedezhették. Nos, a szóhanforgó tudósítás szerint például az ormánszki kerület fa kerület hozzávető1 ?- gesen a mi megyénknek felel meg) 25 járásában a szovjeturaíom alatt 211 kolchoz volt összesen 15.000 kollektivizált magángazdasággal. Itt is akadt olyan kolchóz, amely több yközséget is felölelt, a községek száma tehát a kolchózokénál nagyobb, Eddig 222 község, vagyis a falvak zöme, megkapta az engedélyt a magángazdálkodásra való visszatérésre, mert ennek megvoltak az előfeltételei, néhány esetben azonban a kolchózt még fenn kellett tartani, amig tagjaik megfelelő leltárt tudnak szerezni a2 önállósuláshoz. > 01 kfslilrfekas gazdák A kerület egyik községében, a pányizovszfci járásbeli Putyjátyinszkájában, az uj birtokviszonyok ekképpen alakultak ki: a 29 ház-, illetőleg udvartulajdonosnak jutott átlag 4—4 hektár [8—8 hold) és minden egyes családtagja után még 2—2 hektár, vagyis muzsikcsaládonként 4—10 hektár szántóföld, egynegyed- fél hektár kaszáló és átlag fél hektár konyhákért, tehát egészen csinos kis birtok, amiből meg lehet élni. Ezenkívül minden gazdának jutott legalább egy ló, 80 százalékuknak tehén is; ekéje, boronája, szekere és egyéb eszköze mindegyiknek megvan. Érdekes, hogy ebben a kerületben minden ! kollektivizálási hajsza ellenére is megmaradt j másfélszáznyi magános gazdálkodó, konok pa- ; raszt, aki semmi áron sem volt hajlandó bele- [ hajtani nyakát a kollektivizálás jármába. Min- j denféle módon, rendkívül magas adókkal és ) meghurcolásokkal sanyargatták őket, úgyhogy egészen tönkrementek és főleg csak mellékes- napszámos-munkákkal tudták fenntartani rpagukat, de mégis megmaradtak a maguk urának. Most ezeket segítik elsősorban, minthogy ők legönállóbbak és ádáz ellenségei a szovjet- rendszernek, amelytől a többi földművelőnél sokkal többet szenvedtek gerincességük miatt. A németek mind az uj magángazdaságok mind pedig a szovehózok részére nagymennyiségű eszközt szállítottak még a termés betakarítása előtt, amint ez valamennyi beszámolóból kitűnik. Számos községben az idén először arattak németországi gépekkel. Egyedül a dnyepropetrovszki kerület 3. számú szovehó- • zaba 8 uj német traktor, 64 eke, 32 kultivátor és három tenyészállat érkezett az aratás előtt, az egész kerület pedig mintegy 100 uj traktort, a régi traktorok javítására nagyemnnyi- ségü alkatrészt, tebbezer tonna üzemanyagot és negyedszázezernyi kaszát, meg más szerszámot kapott a termés betakarításának ée az őszi munkálatok elvégzésének biztosítására. Müot a legfigyelemreméitóbbal, a lap kievi tudósítójának azzal a beszámolójával kezdjük, amely szerint az ukrán főváros élelmezése augusztus elsejétől kezdve jelentékenyen megjavult. Azóta ugyanis a kenyér heti fejadagja az eddigi 700 helyett 1.500 gramm, vagyis ( több, mint kétszerese az uj termés előttinek. Ez mindenesetre arra vall, hogy a termes át- ' tálában nem lehetett rossz; a németek érthe- j tőén elsősorban a hadsereg ellátását biztosi- ! tották az uj termésből s ha a kievi lakosság kenyérporcióját megduplázhatták, akkor az ukrán buza aránylag bizonyára fői hozott. Mi több, a munkások és tisztviselők most már heti 2.000 gramm, azaz két kfló kenyeret kapnak a tudósítás szerint, amely kiemeli, hogy a varos egész közélelmezését átszervezték s ennek megfelelően a munkások és alkalmazottak családtagjaik részére is munkahelyükön kapják meg élelmiszeradagjaikat. A magánosok, nyugdíjasok és rokkantak részére külön éttermeket létesítettek, amelyek nem kevesebb, mint 15.000 ilyen rokontalan és munkaképtelen embernek, adnak minden nap ingyen ebédet, kenyérrel együtt. A legrászorultabb 500 gyermek táplálására külön tejes éttermet rendeztek be. .A közellátás megjavításával párhuzamosan mindinkább teljesen rendbehozták a tan- és tudományos intézetek működését is, különösen ezekét, amelyek a mezőgazdaság fellendítését szolgálják. A •'Áros tereit, közkertjeit és kertesitett útjait megtisztították a bolsevikok visszahagyta szertől és piszoktól a '-Mzervermeket és gránáttölcséreket, meg a lövészárkokat betömték s ma már ismét közhasználatban vannak. Az állat- cs botanikus kertet a kiérnék újra élvezik, annyival is inkább, mert az utóbbiban minden este katonazene játszik. A polgári postaforgalmat csak az utóbbi hónapokban szervezték újjá, de ma már tiz postahivatal működik az ukrán fővárosban, amelyek naponta mintegy 300 ajánlott és 2.500 egyszerű levelet vesznek fel, nagyrészt németországi rendeltetéssel. Az érkező levélpostai ötvennél több levélhordó kézbesíti. Itt megjegyezzük, hogy a Novoje Szlovo minden egyes számában egy egész oldalt töltenek be a rokonokat kereső apróhirdetések. Az 1917—20-beli polgárháború és a majdnem negyedávszázados szovjeturalom rengeteg családot szórt szét s most a felszabadult területekről elszármazott emigránsok és otthonrekedt rokonaik lázasan keresik egymást a lapok utján. Akárcsak Belgiumban és Franciaországban a nagy menekülés és összeomlás után. Ez is mutatja, milyen jó szolgálatokat tesz a eajtó. ~ ■ $ msifáiga?tíá!kffdásra n\é eredményei _ Egy másuk, Dnyepropetrovszkból való tudósítás érdeke« adatokat tartalmaz a kolchozok, a kollektiv gazdaságok feloszlatásáról és a magángazdálkodásra való áttérés körülményeiről. Itt tudni kell, hogy a kolchozok nem tévesztendők össze a ,,szovchczok"-kal, a szov- jetgazdaságokkal; ez utóbibakat ugyanis a szovjetrendszer az előzőleg is állami, valamint a cári uradalmakon és más nagybirtokokon létesítette úgy, hogy az azelőtti cseiédség Ezekből az alkalmi és helyi adatokból is ki- ■»tünik, miyen serény tevékenység folyik az elfoglalt orosz tartományok gazdasági életében, j amelyet a magánkezdeményezésre és a ma- J g'ántulajdonra való visszatérés mindjobban I megelevenít és a jelek szerint rövidesen olyan • színvonalra emel, aminőt sem a régi cári. sem j a szovjeturaíom alatt soha elérni nem tudott A hajcoß front mögött az orosz rónákon forr a munka és uj élet erjed, amelynek jórészt a magántulajdon és a boldogulás reménye a legfőbb élesztője. Körösi Semdsr Parkettezési munká’atokat jutányosán vállal Urinezi Ce.» Zápclya-utca 14. és Szentegy- ház-utca 1. (Sebők-cukrászda)
