Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-29 / 220. szám

ELLENZÉK 5 13*2 szeplember 2 9. iJmmmmmmMwmwMm VctyU Amitől ézdemu ím%í 0 0 lg) ÜHKfy í$ Uftfrtfiié# ■ Dicsérni és elítélni egyformán le« hét nemzetünknek azt a tulajdonsá­gát, hogy ünnepelni és temetni nagyszerűen tudunk. Maradéktala- nul átéljük az ünnepségek magasz- ios hangulatát, gyakran keressük is az alkalmat, hogy a hétköznapok közönyösségéből elkalandozzunk a romantika színes világába. A teme­téseknél „mea culpa“-zimk. Talán azért túlméretezettek néha a ma­gyar temetések, mert a végső tiszte­letadás alkalmával szeretnénk jóvá­tenni azokat a hibákat, amelyeket az élővel szemben elkövettünk. Ilyenkor hangoztatjuk és őszintén érezzük, hogy „nem hal meg, akinek emlékét megőrzi az élők kegyelete“. A mai rendkívüli időkben az or­szág egész közvéleménye érzi, hogy nem élhetünk külsőségekben. Vál­toztatni kell közéletünk és társadal­mi élefmegnyilvámilásaink eddigi keretein. Ennek a sokszor kifejezett kívánságnak határozott formát adott Tóth Lászlónak, a ktünő ma­gyar közírónak, a Nemzeti Újság fő­szerkesztőjének vasárnapi vezércik­ke. Tóth László cikkében mindenek­előtt a magyar társadalmi élet egyik legnagyobb íerdeségére mutatott rá3 amely kártékony hatását a sajtéban üs állandóan érezteti. Évtizedek óta divat nálunk a különböző ünnepsé­geken és társadalmi eseményeken „megjelenni“. Nem résztvenni, ha­nem megjelenni. A megjelentek nemcsak az ünnepség fényét kíván­ják emelni, hanem azt is megköve­telik, hogy szereplésüknek a sajtó­ban is nyoma legyen. Olvasni akar­ják a nevüket a megjelentek névso­rában és jaj annak az újságírónak, áld a lap valamelyik tekintélyes ba­rátját netalán kifelejtené beszámoló­jából. Tóth László azt az egészséges Indítványt veti fel, hogy egyszeT s mindenkorra vessünk véget a meg­jelentek névsorának. Ne jelenjenek meg a sajtóban a „megjelentek“. Határozza el a magyar újságírás, hogy ezentúl nem közöl hasábokat a különböző ünnepségeken megje­lent közéleti nagyságokról és társa­dalmi tényezőkről, hanem egysze­rűen az esemény lényegét ismerteti az olvasóval. Ez az indítvány min­denben az egészséges magyar köz- szellem kialakítását szolgálja. Egy­részt a mai pap: rkorlátozás idején a lapok nagyon sok helyet fognak, megtakarítani azzal, ha a „megje­lentek“ többé nem jelennek meg nyomtatásban. De ennél sokkal fon­tosabb, hegy hatalmas lépéssel vi­hetjük előre az egyéni liiuság elleni nemes küzdelem ügyét, mert a „megjelentek“ ezután csakugyan az ünnepség kedvéért fognak megje­lenni és arra is számíthatunk, hogy tekintélyes részük elmarad, ha a „megjelenés“ a nyilvánosság kizá­rásával történik. Ugyanilyen fontosságú a vezér­cikknek az a javaslata is, hogy bán­junk csínján az ünnepségekkel. Ne ünnepeljünk nyakra-főre. Alkalmaz­kodjunk a mai rendkívüli idők han­gulatához, amikor a hétköznapok egyenletes termelő munkája többet ér a nagy szavaknál. Ne fújjunk, fel nemzeti üggyé helyi jellegű esemé­nyeket, jubileumokat és a magán­élet kétségkívül becsülésre méltó, de a köz szempontjából jelentéktelen eredményeit. Ne varázsoljunk elő ünnepeiteket, hogy ünnepelhessünk. Ezzel tesszük a legjobb szolgálatot az összmagyarság ügyének és ugyanakkor emeljük jelentőségűik­ben azokat a nemzeti jellegű meg­emlékezéseket, amelyek egyformán ünnepéi minden igaz magyar em­bernek. Héi/ieUtt izwUb kaptam a napokban. Nem lepődtem meg raj­ta, hiszen ennek a rovatnak a hasábjain szám­talanszor szóvátetlem már, hogy a felszabadu­lás utáni magyar életnek ezt a" rákfenéjét még mindig nem sikerült teljesen kiirtani. Nem az első és — sajnos — bizonyára nem az, ntolsó névtelen levél az, amelyet most kézbe­sített ki címemre a posta. Undorral dobnám félre és nem hoznám a nyilvánosság elé, ha. nem a „sztahanovízmust" dicsőítené. A névte­len levélíró haragját ugyanis ezúttal azzal ér­demeltem ki, hogy a közelmúltban Sztahanov- nak, a szcv'nt propaganda által világhlresség- gé kürtőit rekord-munkásnál; halála alkalmá­ból kétségbe vontam a róla elnevezett kom­munista munkásren&szer szociális jelentőséé ,gét és állítólagos eredményeit. A névtelen le­vélíró gyülölségtől csöpögő hangon kioktatott, hogy ennél a rendszernél a világon nincsen kiválóbb. Nem kétséges, hogy a névtelen levél szerző­je azokból a körökből került ki, amelyek bor­zalommal gondolnak az uj európai világrend győzelmére és titkos aknamunkával most is szeretnék megmé'tslyeznii a magyar lelkeket. Felesleges volna a névtelen levélíróval vitat­kozni. Azoknak számára azonban, akiket a kommunista „vívmányok“ szot’atudósaí és „intetlekhieljei" ma is szeretnének megté­veszteni, szükségesnek tartom megírni a kö­vetkező, mindennél beszédesebb történetet, ,amelyet egy frontról visszatért liizéríőhad- nagy mondott el baráti körben: A íüzéríőhadnagy századában volt egy buda­pesti borbély, aki nem titkolta, hogy rokon­szenvez a Szovjet munkásrendszerével. Egy­szer azután csapatával eljutottak egyik orosz gyárvárosba, ahol alkalmuk volt megtekinte­ni a munkáslakisokat. Láthatták, hogy a ha­talmas. valósággal palotaszerei építményeket kivülről világító Számtábla jelöli! meg, bent azonban egy-egy szobában petróleumlámpa fényénél, állati sorsban négy munkáscsalád is meghúzódik. Piszokban és hihetetlen nyomo­rúságban láthatták szemtől-szeinben a „szov- jetparadieSom“ proletárjait. A budapesti bor­bély ekkor jelentkezett a főhadnagynál és be- /»■döntette, hogy azt az embert, aki fellengzős előadásaival a kommunista munkásreiulszer jiivévé lelte, hazatérése után tettlegesen íog- meebüntelni népboíonditő hazugságaiért. A papokban a főhadnagyot súlyos íestisértés tüntette ügyében idézték meg a budapesti rendőrfőkapitányságra. A vádlott az orosz frontról hazatért borbély volt, aki ■—■ mint S büntető eljárás bizonyítja — a lehető legna­gyobb alapossággal beváltotta Ígéretét. A sztahanovista rendszer magasztaló! előbb- utóbb erm a sorsra fognak jutni. Azok bosz- szulják meg magukat rajtuk, akiket lelkiisme­retlen propagandájukkal, hazugságokkal szé­dítettek meg és a kiábrándulás jogos bosszú­ja mindennél nagyobb büntetés. As u( zátata egyszeriben megszüntette az éjszakai éle- tét. Uj kerékvágásba jutott a társadalmi élet és néhány rövid nap leforgása alatt- máris mindenki megszokta ezeket c.z uj kereteket. A bároknak és tánclokáloknak véglegesen befellegzett' Kimúlásukat senki sem. sajnálja„ Az utolsó évtizedben í/om horn ódra elszaporodtak ezek a méreg­drága szórakozóhelyek, amelyeket ötle­tes zsidó üzletemberek importáltak hoz­zánk. A magyar {élektől tárol állott a ólokálbangúlát“ cs közéletünk csak nye­reséget könyvelhet el azzal, hogy a sej­telmes világításit, beteges érzelgősséget és érzékiséget kitenyésztő éjszakai lokálok kénytelenek becsukni kapuikat. A be­csületes vendéglősipart nem érinti súlyo­san ctz uj záróra. A vendéglősök tovább­ra is megtalálják számításukat és a ká­véházi életben sem okoz komolyabb vál­ságot, ha a feketéző vendégek két órá­val hamarabb hazaménnek. Ezzel szem­ben határozott nyereségként könyvelhet jiik el, hogy egészséges uj szellem kiala­kulását hozza magával az ui záróra és űz éjszakai dinomfdánomoh helyett az alkotó munka korszakának uralma kö­vetkezik. , U(sá$ú>á (áíééi ifríévmántyek életrehivását látta szükségesnek a Magyar Újságírók Egyesületének er- d élv részi tagozata. Nem szívesen be­szélünk kebli dolgainkról. Az erdé­lyi magyar ssjié a kisebbségi idők­ben is agy végezte a maga nagy fel­adatait, hogy a társadalomtól nem kért különösebb elismerést. A fel- szabadulás után sem hivalkodtunk hangos szóval a mait érdemeivel. Megmaradtunk a nemzet közkato­náinak. akik nem tolakodnak ott, ahol az elismerést osztogatják és nőm kivannak „kedvezményezettek“ lenni. Most is saját erőnkből akar­juk megteremteni azokat az intéz­ményeket, amelyeknek révén az er­délyi magyar újságírók helyzetét megjavíthatjuk. Sznisaíórnim-egye- süleíet, beszerzé&Ü szövetkezeiét és Ş3BAKOZUETBEN tCAPHAT& szappan, penge, víz es ecset nélkül, gallérban és ruhában; bárhol, ahol villanycsatlakozás áll rendelkezésre, percek alatt szárazon, minden sérülést ki­zárva tükörsimára - borotvál; más jóléti intézményeket akarunk teremteni, hogy önmagunkon segí­teni tudjunk, Az Erdélyi Párt or­szágos központja elsőnek ismerte fel ezeknek a terveknek fontosságát, mikor felajánlotta, hogy havi 100 pengővel hozzájárul az ujságiró jó­léti Intézmények támogatásához. Az újságírók közössége 10 művész- estéből álló előadássorozattal kíván­ja még bensőségesebbé tenni a sajtó és a közönség viszonyát, amelyek­nek jövedelme komoly alapot fog teremteni az ujságiró jóléti intézmé­nyek számára. Bizonyos, hogy ma­gyar társadalmunk sziwei-lélekkeX támogatni fogja az újságírók célki­tűzéseit, amelyeknek eredményekép­pen hasznos szociális intézmények megvalósulását teszi lehetővé­fiz lilik kívánalmainak megfelelően végezte munkáját Kelezsvármegye Népművelési Bizottsága KOLOZSVÁR, szeptember 29. A Ko- ilozs vármegyei) Népművelési! Bizottság Szász F erenc dr. alispán elnöklésével tog~ nap délelőtt tartotta évi rendes közgyü* lését, melyen â 66 tagú bizottság csaknem valamennyi tagja megjelent. Inczédy. Joksman Ödön dr. főispán szintén részt- vélt a közgyűlésen. A Hiszekegy elmondása után az elnöklő Szász Ferenc dr. alispán mondott meg­nyitó beszédet» Az alispán beszéde után Kovácsi] Pál népművelési' titkár Ismertctlc részletes jelentésben a vármegyei népművelés múlt évi munkásságát, hangoztatva, hogy' be­számolója tulajdonképpen a jelenleg ka’ tonai szolgálatot teljesítő Zsögön András népművelési titkár terjedelmesebb évi je­lentésének a kivonata. Beszámolójából ki- tűnt, bogy a vármegyei népművelés talán legfontosabb tényezői, a helyi községi bi­zottságok, a múlt tanévben 68 községben alakultak meg. A muU év népművelési munkat.ervének fontos ég kiemelkedő ré­sze volt az analfabéta-tanfolyamok meg­szervezése. „Tudás titka“ címmel 26 ilyen tanfolyam volt a vármegyében, összesen .1310 munkaórával és 520 résztvevővel. A vármegyében volt 55 „Boldogulás útja“ ismerd lerjesztő tanfolyam. 1748 munka­órával és 1800 hallgatóval. A népművelő előadások és nyelvtanfolyamok 442 órát töltöttek be és 487 hallgatójuk volt. Kü lönösen eredményesen működtek a házi. ipari tanfolyamok. Kovácsy Pál népművelési titkár a mull évi tevékenység ismertetése után a jövő tanév munkatervét vázolta. Ez hat pon ’ köré csoportosul: 1- jellemképzés; 2. irá's tudatlanság leküzdése; 3. nemzeti tárgyú ismeretek terjesztése? 4. gazdasági isme­retek; 5. egészségügyi ismeretek: 6. ke­délynevelés. Mind a mult évről szóló jelentéshez, mind a jövő munkatervhez értékes hozzá­szólások hangzottak el. Inczédy-Joksman Ödön dr. főispán felszólalásában a nem zetí jellemképzést és jellemkialakitást cél zó intézkedésekre vonatkozóan adok megszívlelendő tanácsokat a bizottságnak, különösen felhiva figyelmét a magyar dal tanítására- Szász Ferenc dr. alispán a népművelés irányítóinak falulátogatásai, ról szólott etísmerőeű* fctetMplve ezek fon toaságát. Kiss Károly tanügyi főtanácsos 'kir. tanfelügyelő, a bizottság ügyvezető elnöke, kérte az alispánt, mini u várme gye első tisztviselőjét, legyen rajta, bog' a mögye megfelelő anyagi támogatásban részesítse a népművelés neme; munkáját

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents