Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-29 / 220. szám

} 1 fii 2 sä o ft t €: m bei 2 9. r> Ä ffleaca '*»' vm&» EH6E gazdanap Szatmárnémetiben „Háborút még nem nyertek meg áldozatok nélkül“ Király Lajos kisgazda, gr. Teleki Sála és Soros lenő esperes voltán a nagygyűlés szónokai SZATMÁRNÉMETI, szeptember hó 29. A gzamo&ontuli városrészben vasárnap dél­előtt ígyádőbeii szólalt meg a Zsadányi-uti kápolna és külteleki ,,Hazatérés“ ref. tem­plom harangja. Mindkettő a föld férendő ünnepét jelezte. Mert ezek az EMGE gazdag- napok valóban azoknak tekinthetők. Nap mint nap újabb és újabb gazdamegmozd ulá- soknak vagyunk tanul Hiol Cslkk-an, Ud­varhelyen, hcl Beszterce-Naszódon, vagy más, erdélyi tájon seregUk a gazdagép s büszkén áll ország-világ ©Te; zajos időkben, de mégis csendben, minden külső sallang­tól és parádétól mentesen, szerényen, die ön­tudattal ad számot munkájáról s hurdetr, hogy feladatvállalásában nincs miegál,lás, akadály, de pihenő sem. Ám hadd lássák mások is, hogy amiért ők a múltban bizony nélkülözték a teljes művelődési lehetősége­ket. azért erkölcsi szintjük bizony gyakran meghalad sok-sok egyéb felfogást. Sajáto­san eredeti életformájukban pedig mittudig serényen munkálkodnak, a közösségért, de ezért nem hiányolják a más viszonylatban oiv annyira ismert társadalmi zene-honát, sőt egyenesen megvetik azt. IC§! semn! ómban göítíolat Off DélelőM 11 óra után már vége az isten­tiszteleteknek. Merték Ferenc tisztelendő ur az ember ég a föld kapcsolatairól elmélke­dett; Boros Jenő ref. esperes is ezt fejte­gette a másik felekezet templomában. Né­hány perc milităm már talpalattnyi hely sincs a kát. kulturházhan, a gyűlés színhe­lyén, amit egyébként Farkas György, egy dolgos derék magyar ember nemes szive ajándékozott egyházának. — Ifi varinak a börvelyi Székelyek is — mutat valaki egy fehérharisnyás székely csoportra. Vitéz Bolskor uram vezeti a Bilró—Gyer- gyóremetéből ide származott telepeseket. — akik úgymond, azért jövék. mert hire járt aira, hogy Szatmárnémetiben, lesz az 5 el­nökük, akik nemrégiben Borvélybém is el­ment hozzájuk, gróf Teleki Béla. Egymásra is találnak. Egyformán örvendeznek. Néhány né? A zsúfolt teremben nincs több férőhely, eilenben rengeteg az ismerős arc: dr. Köl­csey Ferenc főispán, dr. Csóka László pol­gármester, Ember Géza, Domahidy István, Szűcs Kálmán országgyűlési képviselők, Bo­rns Jenő ref. esperes, dr. Kiss Bertalan és Tóth Ferenc ref. lelkészek, Merlák Ferenc plébános, vitéz Domahidy Sándor, m. kir. gazdaságii főfelügyelő, Piacsek András m. kir gazdasági felügyelő, szövetségi igazgató, vi­téz Csapó Imre, Zöld László, Kiss Lajos, Pé­ter PpJ Boromisza Rezső és Voss Sándor g. felügyelőik. Jármtj Endre méneskari őrnagy', dr. Nagy József városi tanácsnok, dr. Bö­szörményi Emil, dr. Böszörményi Kárloy, Kanizsav Jenő, Nagy Jené, dr. Jékey László, gil. Sztárcy Mihály, Tabajdy György, Sváj- ezer Béla, Bikfalvy György, Szarka Andor, Makhay Bertalan, Tevely Lajos, Werner Jenő, Tempfly István, -ny. gazd. iskolai igazgató, Kondor Gedeon, az Iparosotthon elnöke, Elekes Károly, a téli gazdasági is­kola igazgatója, Némedy Gábor, E. P. tit­kár. Méhész Géza N. ÍV®. K. -titkár. Nagy Elek, Kánya György, Kocsis Albert, Dohy Bertalan és K. Nagy Lajos gazdaköri elnökök és még sokan mások. Az EMGE elnöksége, illetőleg központjá- bóí gr. Teleki Béla országos elnök és Deme­ter Béla jöttek eft, mig az EMGE szatmári szervezete részéről Bikfalvy Ferenc földbir­tokos, EMGE kirendeItség vezértő éis C-s. Ká­roly István ombódi kisgazda, ,tb. EMGE aj- elnök. Elhangzik a Hiszekegy g utána szép szál, idős, felkeiteruhás magyar gazda lép az emel­vényre. Király Lajos, a szomosontuli EMGE gazdakör elnöke. — Boldog örömmel állok e helyen, hogy kedves vendégeinket köszöritsem. Elsősorban is az EMGE mindnyájunk közszeretetének örvendő elnökét, aki szerény gazdakörünket jelenlétével megíbiszteüte. „Őrükre filiséygel állunk müiette“... Mi magyar kisgazdák is megértettük az idők szavát és ráébredünk arra a más fog- Úalkozásbeliek által már nagyon régen hirde­tett igazságra, hogy egyesülésben az erő. Ezt immár mi is tudjuk. Az EMGE munkája szól róla. Ezért örökre hűséggel állunk melletle. Mert bennünket, kérgestenyerü magyar kis­gazdákat ilyenné gyúrt a mindenható Isten, és hűségre tanított az áldott magyar főid, mely soha be nem csapott, minket, fáradozá­sunkat meghálálta,. — Századok viharzottak el felettünk s erről a földről sok mindent és sok minden­kit élsepertek. De változatlan és örök az Ös- erŐtöl duzzadó magyar kisgazda, ki az ősi rögökhöz ragaszkodva, az örök magyar igét hirdeti: itt élned és meghalnod kell. Király Lajos megnyitó szavait hosszas vi­harzó taps követte,' majd Boros Jenő refor­mátus esperes kért szót. „W3SS8léii?i s?sileinén®k in i Jó irfóöse".. — A Gondviselés különös ajándékának ítéljük — - tmirmdoi-ila.' emelt hangon — hogy gr. Teleki Béla személyében hivatott veze­tői kapott a szabad Erdély magyarsága. Az Isten végzésének tartjuk. hogy a uagij Wes­selényi Mikjós, aki Széchenyi és Kossuth mellett egyidejűleg nyalt az elesett magyar nép után s ragadta meg a jobbágyság kézéi, — ma unokájában, Erdély első tisztségét vi- slS gróf Telki Béla személyében, az ő Szel­lemének letéteményesét s méltó örökösét tisztelhetjük. Húszén ő is sz elesett magyar nép gondját, sorsát viseli, mert tudja azt, hogy ez a legnagyobb és legnehezebb magyar feladat. — Engedje meg, elnök ur — fordult a szónok gróf Teleki Bélához — hogy azért (tz apostolai: módjára végzett munkájáért, orrá-, vei fajtánkat szolgálja, legigazibb tisztele­tünket nyilváníthassuk és Isten áld.,ásói kér­jük fáradozásaira. ­Boros Jenó utolsó szavait már elnyelte a taps és az éljenzée, melynek etültével gróf Teleki Béla emelkedett szólásra. 99 1 származás nem jogosít az egyéni érvényesüléshez u • — Hálásan köszönöm Király Lajos gazda- testvérem és Boros Jenő nagytiszteleíü ur üdvözlő ßzavait, de az az érzésem, hogy nem szolgáltam rá ennyi elismerésre. Ergedtessék. meg azonban, hogy az előttem szólaióknak néhány kérdésben ellentmondjak. A nagy- tiszteletü ur például nemcsak helyesnek, ha­nem egyenesen szerencsés körülménynek tart­ja, hogy egy személyben vagyok az EMGE és az Erdélyi Párt elnöke. Én más nézeten vagyok. Ezt a kettŐ3 szerepet nem szeren­csének, hanem tehernek vélem. Manapság ugyanis oly komoly feladatok jelentkeznek mind a két munkaterületen, hogy még egy- iPgy egész ember sem győzi azokat, nemhogy egyik munkaszakasz félemberrel is beérje. De Jia a kötelesség ezt így parancsolta, úgy igyekszem e kérdéseknek leíldismeretem és emberi képességeim szerint legjobban megfe­lelni. Ami viszont a származást illeti, egy bi­zonyos: a származás, a családi hagyomány mindig csak elkötelezést, de sohasem jogot jelent. Kötelességet arra nézve, hegy fajtán­kat s annak sorskérdéseit mindig töretlen hittel, megalkuvás nélkül, utolsó leheletünkig szolgáljuk. A származás viszont nem jogcím | az egyéni érvényes ülésben, mert hiszem és j hirdetem, hogy az emberi értéket csak az el­végzett munka minősége, értéke s nem pedig ! a származási körülmények határozzák meg. j (Éljen, úgy van, helyes.) Gróf Teleki Béla ezután arról a szívélyes gazdatestvéri jóviszonyról beszélt, amely a Debreceni Mezőgazdasági Kamara és az EMGE között kialakult és amelynek az alap­jait még Lossonczy Istvánnal, a kamara ak­kori elnökével, -a mostam közellátási mi­niszterrel vetették meg, s amely szellemnek nagyszerű képviselője a kamara jelenlegi el­nöke, gróf Desewfíy Aurél is. fi szervezned is raMsege Á magyar mezőgazdaság nagy életproblé­máiról szólva hangoztatta, hogy a gazdatár- eadalmat kétségtelenül meg kell szervezni. De ez a szervezés minőségi legyen. Magyar nyelvterületen eddig Szász Pál találta meg a gazdaszervezkedés legeredményesebb útját. Ő a maga részéről ezt követi, mert ezt iga­zolták az idők. Nem ezerféle egyesületecskére van szükség, mert csak olyan gazdaszervez- kedésnek van létjogosultsága, amely a falu­ból indul, kt ,g amely az öntevékenységre épít. A termelést ugyanis nem lehet rendeletekkel biztosítani, Sem előmozdítani. Hiszen a vég­rehajtás a gazda kezében van. Ezért nélkü­lözhetetlen, és múlhatatlan, hogy az .erős, életképes gazdaköröket a társadalmi öntevé­kenység utján be kell kapcsolni a nemzetgaz­daság egyetemes termelő szolgálatába. Az EMGE gazdakörök ebből az eszméből hajtot­tak. ki. „Sí tdmosatés ns fewei ahm'zsna“ — Rengeteg a tennivaló — folytatta gróf Teleki Béla —.. Ha például a statisztikát ta- , nuJmányozzuk, s abból óhajtunk képet alkotni mezőgazdaságunk helyzetéről, megdöbbenve állunk meg elmaradottságunk láttán. Bizony, ,az 1900-as évek óta mezőgazdasági eredmé­nyeink sok más állam fejlődéséhez viszonyít­va. szomorú képet rajzolnak elénk. Szüntele­nül kellene ezt hangoztatnunk, mert ha a ma­gyar jövőről, fajtánk térhódításáról ps ter­jeszkedéséről beszélünk minduntalan. akkor elsősorban gazdasági erőforrásainkat kell megnyitnunk, hogy legyen hol és mi­ből az uj magvar családok sokasága meg­éljen. Kétségtelen, hogy az uj életfeltéte­lek kialakításánál nem nélkülözhető az ál­lam támogatása. De egyszer már ezen a téren Is tisztázni kell a fogalmakat. Az álla- , mi támogatás ne legyen adomány, aiűndék, j koldus-alamizsna, hanem munkaeszköz, fej­lődés! adottság és lehetőség, kérjen tehát senki azért, hogy valaki csak ingyen, munka nélkül kapjon valamit, hanem az állam támogatásában mindig csak a mun­kaeszközét, a munkasegitségéí lássa. Végül az EMGE országos elnöke sorra vette a gazdapanaszokat, az alacsony mezőgazdasá­gi árakat, közellátási nehézségeket, értékesí­tési módokat, stb. 1 Erre vonatkozólag a következőket mon­dotta: — Amikor ilyen gondokért panasz hagyná el ajkunkat, ne felejtsük el, hogy ma nem a vagyonosodat korszakát éljük. Ne felejtsük el, hogy ma nem az a fontos, hogy mennyit ke­resünk s mennyi pénzhez jutunk hozzá, hanem az, hogy a'háborút megnyerjük. De háborút még sosem nyertek meg áldozatok nélkül. Ma nem az a fontos, hogy jól kihizlalt állat­állománnyal, vagy pillanatnyilag telt magtá­rakkal büszkélkedhessünk, amit. holnap talán elnyelhet a föld, hanem törekedjünk arra, hogyha kell, sovány kenyéren és nélkülözés­ben, de magyar biztonságban éljük meg azt az órát, amikor az utolsó akadálya is elhárul a magyar békének, biztonságnak és az uj, szociális Magyarországnak, Teleki Béla gróf ezután meleg szavakkal emlékezett meg Bikfalvy Ferenc EMGE kiren­deltségvezető munkájáról, aki a megszállás idején és azóta is tiszta meggyőződésből és szinte példátlan hittel és fanatizmussal fog­lalkozik e vidék magyar tömegeinek sorsával. * ,Teszi ezt akkor, amikor választhatott volna díszesebb és kényelmesebb lehetőségek kö­zött is. mm EMGE vas?, más sazdt- smve^gdssoek helye nircs Nagy András gazdaköri tag az újabb gaz­daszervezkedési kísérletekkel foglalkozott, elmondotta, hogy legutóbb a Parasztszövet­ségtől kaptak megkeresést, de ők a leghatá­rozottabban elutasítottak minden ujabMajta szervezkedési gondolatot, mert ott, ahol EMGE van, más gazdasze-rvezkedésnek nincs helye. Megható jelenet következett ezután: a börvélyi székely telepesek tiszteletére a gye- jés résztvevői elénekelték a székely himnuszt. Utána egytálételes ebéden vettek részt,' amelynek keretében Kölcsey Ferenc dr. főis­pán a kormányzót éltette, mig az egyik szé­kely telepes gazda gróf Teleki Bélát köszön­tötte. Bikfalvy Ferenc a terménykiállitás eredmé­nyét hirdette ki, melynek első diját a jezsuita rendház, II. diját Király Lajos- gazdaköri elnök, III. diját Vasváry Antal kapta, akinek ame­rikai lófogu kukoricatermésében egy töven három szál termett. IV. Mándy István. Dicsé­retben részesült Kiss Józu?i és Lőrincz Lajos, *A gazdanap a délutáni órákban ért véget. Bodnár Sándor és lerfsmíros László kép- viselői: beszámoló kSraija NAGYVÁRAD, szeptember 29. Bodnár Sándor, az Erdélyi Párt kisgazda-képviselője- vasárnap folytatta beszámoló körútját a sza- iárdi járásban. Ez alkalommal Hegyköz csa­tár, Hegykőztóttetek ás Sitér községeket iá- togjaiírta meg. A beszámoló körúton rajta kí­vül részt vett Kortsmáros László képviselő is. A képviselőket elkísérte Szabó Lajos dr. református lelkész, járási titkár. Hegyközcsatáron a képviselők ísímtiszte- leten vettek részit, majd a párt hívei a refor­mátus iskola udvarán gyülekeztek, hogy meghallgassák a beszámoló beszédeket. Ott volt öz egész falu színe-java. Az ünnepi ér­tekezletet Szűcs László, a volt Magyar Párt elnöke nyitotta meg lelkes szavakkal. Utána Bodnár Sándor képviselő mondott beszédet, hangoztatva, hogy nem polííiizáilm és szava­zatokat gyűjteni jöttek a községbe. — Az Erdélyi Párt — mondottja — ad­dig fogja folytatni nemes misszióját, amíg ezt a leszegényedett, kifosztott, huszonkét év keresztjét hordozó erdélyi magyarságot fel nem emeli a trianoni magyarság szint­jére. Az erdélyi magyarságot a parlament­ijén nem tudja más képviselni, csak az, aki ezzel a néppel együtt szenvedett. Bodnár Sándor beszéde titán megválasz­tották a párt községi tagozatának vezetősé­gét. A tagozat elnöke Szűcs László református lelkész lett. A megválasztott, tisztikarhoz Kortsmáros László képviselő intézett buzdító beszédek majd elmondotta értékes beszámoló­ját, amelyben részletesen ismertette a bél­és külpolitikai helyzetet. A képviselők délután Hegyközt öltelek községbe érkeztek, ahol Besénszky Emil plébános vezetésével inagyarruhás leányok és lovas bandérium fogadta őket. Novetzky Irma verssel köszöntötte a képviselőket és gyönyörű nemzeti színű csokrot nyújtott át Bodnár Sándornak. Az üdvözléseket Korts- máros, László képviselő köszönte meg, majd Bodnár Sándor képviselő részletesen ismer­tette azokat a ténykedéseket, amelyeket az Erdélyi Párt képviselői esztendők óta foly­tatnak az erdélyi magyarságért. Szabó La­jos dr. járási titkár beszélt ezután, majd J Vajda Ferenc főjegyző a község próba',újít tárta fel. Örömmel mutatott rá arra. hogy ! ebben & községben egyetlen ©Hatatlan sincs. 1 A község százötven családja 154 disznót hizlal, kény-ere mindenkinek megvan. Az értekezleten megválasztották a párt hegyküz- tótíelcki tagozatának vezetőségét. Á tagozat elnöke Besénszky Emii plébános Lett. S»térbe a késő dúju-táni órákban érkeztek az Erdélyi Párt képviselői, akiket itt Mahler György volt országgyűlési képviselő üdvözölt. Kortsmáros László képviselő hangoztatta beszédében, hogy az Erdélyi Párt jóvá -akarja tenni azokat a hibákat, amelyeket a niujt zúdított reánk. A magyar anyák fejő fordu­lok — mondotta —, akik titokban odacsó­kolták gyermekeik ajakára a legszentebb magyar imát, >a Himnuszt, Árért jöttünk, hogy egymás mellé állva fogjunk hozzá a magyar jövő épitéséhezt Ha kevesebb a ke­nyeretek, ha nélkülöznötök kell a jobb m hát- értsétek meg, hogy ma minden a ka­tonáké. Ez a nép, amely kibírta a tatár-, dulást. a török hódoltságok a Baeh-korsza- kot, a román megszállást, ez a nép ki fogj* bimi az átmeneti időket is és a türelem és. áldozat megtenni a nagy és boldog Magyar- országot. Kortsmáros László ezután előterjesztette a jelölő bizottság jelölését, amelynek alapján, az értekezlet Mahler György földbirtokost választotta a tagozat elnökévé. A választás után Bodnár Sándor képviselő tartotta meg beszámolóját. Emlékeztetett rá, hogy a meg­szállás éveiben sokszor megfogadtuk, hogy minden nyomorúságot elviselünk, csak még egyszer szabad magyarok legyünk. Alijuk : fogadkozásunkat, vagy kishitűséggel, zugo hidassal akarjuk megzavarni a kormányzat munkáját? Ezen múlik a belső front szilárd­sága. Nem politizálni jöttünk ide — mon­dotta —, hanem hirdetni a magyar egység«!, amelyre a sorsdöntő napokban küiönöskéi' pen nagy szükségünk van. A pártértekezlet résztvevői mindhárom községből üdvözlő táviratot küldtek KáRcn Miklós miniszterein öknesk és Teleki F.éla grófnak, az Erdélyi Párt orsrágos elnökének-

Next

/
Thumbnails
Contents