Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-26 / 218. szám
19 12 szeptember 2 6. T* Y r. ■*- * w Nemzetiség 1 üziénet Erdélyi olvasó ember érdeklődése előterében ma kétségtelenül a nemzetiségi kérdéssel, annak múltjával és j et etni égi állapotával foglalkozó könyvek állanak. Szekfü Gyula legutóbb megjelent könyve „Állam és Nemzet“, az egyre szélesedő magyar nemzetiségi irodalomnak egyik jelentős alkotása. Ujraközii a nagy magyar történetírónak azokat a cikkeit, amelyeket e kérdés különböző részleteinek megvilágít tanra 1920 óta a Magyar Szemlében és a Ma- gyar Nemzetben irt. A kötet 84—177. lapjain »pedig Szekfü uj tanulmányát olvashatjuk „A nemzetiségi, kérdés rövid története“ cim alatt. A kötet legjelentősebb részének érezzük ezt a tanulmányt, mely egységes történeti képet rajzol nagy vonalakban a magyarországi nemzetiségek történetéről'. I. A középkor magyar birodalmi dicsősége felé fordul a legnagyobb örömmel a múltat kutató magyar érdeklődés. Nemzetiségi kérdéseimk felmérésében és megoldásában is gyakran hallunk a középkori viszonyokra való utalást. A publicisztikánkban sokat emlegetett „»Szent Ist- ván-i gondolat“ középkori nemzetiségpolitikánk tartalmának, irányának rövid megjelölése. A középkori magyar történetet tárgyaló legújabb gazdag irodalom alapján meggyőző okfejtéssel jellemzi Szekfü azt a viszonyt, amely az államalkotó magyarság és az ország „nemzetiségei“ között az Árpádok alatt és a későbbi középkorban fennállott. A Szent Imréhez szóló királyi intelmek az irgalmasság és más keresztény erények alapján követelik a vendégnépek, a hospesék számára a jó bánásmódot. S valóban, a középkori keresztény magyar királyság közjogi, politikai viszonyainak .kialakításában a keresztény népek testvériségét tanító egyház az egyik legdöntőbb tényező volt. A másik politikai formáló erő, a sztepek lovas-nomád világából hozott évszázados szervező hagyomány, nem mondott ellent ennek, a ,civi- tas ‘Debt“ kereső keresztény á.ltam- tannal;. V törzsszervezetben élő tűri; lovas-nomádok, éppúgy mint a.z ős- 1 magyarok, ha legyőzték, vagy meg- 1 lódították valamely népet, azt — külön kényszerítő ok nélkül — nem ; törték össze s nem is sorozták be ’ maguk közé, hanem lazább kapcso- ; latban vették fel, meghagyván neki j saját belső berendezését, de vezetőit keményen alárendelve az uj központi hatalomnak. E két tényező közös hatása eredményezi a nem-magyar nemzetiségek középkori autonómiáinak kialakulását. A királyság megszilárdítása után az országba nagyobb tömegben, zárt egységben betelepített, nyugatról, _ délről, vagy keletről jövő nemzet iségeket a magyar állam mint autonom nemzetiségi szervezeteket illesztette be a maga gazdasági és védelmi rendszerébe. Az autonómiák létesítése a keleti pusztaságokról hozott magyar politikai türelmosség- következménye volt s ezt a politikai hagyományt az újonnan felvett kereszténység parancsai csak megerősítették. A középkori nemzetiségi autonómiák azonban nem jelentettek a magyarság rovására adott privilégiumokat. A középkori állam szervezete nem más, mint egymás mellé és egymás alá rendelt autonómiái; kapcsolata s ahogyan ebből az ál La pótból fokozatosan kialakul az egységes nemzeti rend és a többé- kevésbe azonos helyzetű jobbágyság. Ugyanúgy, az egyetemes magyar fejlődés keretében átalakul a nemzetiségi autonómiák világa is. A középkori magyar állam erőssége az, bogy benne kizárólagos mó- don^ uralkodik a magyar elem s a bevándorolt és itt talált nemzetiségek — Szekfü megállapítása szerint — „olyan és annyi helyre számíthat- . tak az országban, amennyit és ami- 1 1 yent a magyarság kiutalt'nekik'1. Ez nem is lehetett másként, blazon az ! Árpádkorban néhány százalékot, a későbbi középkorban legfennebb 30 1 százalékot tett ki az ország nem-ma1 gyár lakóinak száma. II. Nem lehet feladatunk végig követni a magyarság és az együtt lakó nemzetiségek fejlődésének azt a korszakát, amelyik a inai napig kiha- tóan határozta meg az ország sorsát. Szekfü Gyula legfőbb történelmi tanítása -az. arra való rámutat ás, hogy mit jelentett a török pusztítás a magyar élet miniden területén. A XV. század végén az ország lakosságának 80—85 százaléka volt magyar, a XVIII, század elején már csak -55 százaléka az. A török pusztítás meg- rit,kitolt a, de népi erejében nem törte meg a magyarságot. A XXIII. századéi éji összeírások Magyarország egész területén (tehát Erdélyt is beleszámít va) 1,100.000 magyart mutatnak. II. József korára, tehát 70— 80 év alatt ez a szám megháromszorozódik: a. magyarság uj honfoglalásra indult országán belül. Az uj honfoglalás eredménye az, hogy az ország elpusztított belső területei ismét magyarrá lettek. A török időkben megerősödött nemzetiségi elemek azonban uj erősítést nyertek a B őrsből irányított telepítési politikában. Üj és uj idegen telepes rajok jöhettek Magyar- országra és szánhatták meg a magyar földet. Autonómiák és privilégiumok várták itt őket, de ezeket már nem az országalkotó magyarságtól nyerik, hanem az országnak — átmenetileg —1 csak relatív többségét alkotó magyarság gyöngitésére adja nekik a, magyarsággal szemben bizalmatlan és ellenséges Becs. Az újkori nemzetiségi telepítésnek és nemzetiségi szervezkedésnek az elindítója nem a magyar állam gazdasági, vagy határvédelmi érdeke. Nemzetiségeink a török pusztítás után nem az újjáépülő magyar állam keretébe épülnek bele, mint szilárd alkotó elemek, hanem a dinasztikus célokat szolgáló dunai monarchia biztonsági rendszerének lesznek í a. részeivé. -\ neoacquLstica comma's ! viú|\ munkája és a nemzetiségi ha :-I átüt e/redok szervezése végső törté- j neţi eredményként a dunai monarchia szétesését eredményezte. Ma- ! gyarország ú jkori nemzetiségtörté- ne’c a bizonysága annak, hogy téves és hibás c tájon minden olyan állam- szervezés, melynek alapja nem a magyar állam és a magyar nép megerősítése. Nemzetiségeink története az utolsó száz évben fokozatos elszakadás a magyar néptől és államtól — előbb csak művelődési téren, majd * gazdasági harcban és végül nyílt színvallással a politikában. Ezért az elszakadásért azonban csak kisebb mértékben okolható nemzetiségi politikánk. A döntő ok az az. uj, XVTifI. századi országszervezés, mely nem tette úrrá a magyar népet Magyarországon. A határra körös-körül fel- fegyverzett és megerősített nemzetiségeket állított, olyan pépeket, amelyeknek szállá3földje túlnyúlt az ország határain s szomszédságunkban uj, önálló, fejlődő államokat alapi- t.ott. Belgrád, Bukarest és Moszkva Becsnek is ellenségei voltak, de a. császárváros hibás politikája miatt, ellenséges izgatásukat; a magyarság rovására megerősített, magyarországi nemzetiségeinkre építhettek. Nemzetiségt őrt énetünk 1 egfonto- ■sahb tanulságát azokból a kutatásokból meríthetjük, amelyek minden önáltatás nélkül mutatják meg nemzetiségeink ellenséges ■ magatartásának kialakulását és határainkon tuli k özpon t j aikbó! k iin da al ó izga t ásaik történetét. Ma nem úgy áll a magyarság az együttlakó nem-magyar népekkel szemben, mint az Árpádok, Nagy Bajos, vagy Hunyadi Mátyás birodalmában. Az kétségtelen, hogy nemzetiségi politikánkat ma is csak magyar módra, a magyar hagyományok szellemében formázhatják meg. Nemzetiségtörténetünk uj korszakának ismerete, a közelmúlt lényeinek világos mérlegelése azonban fel kell vesse nomzetiségpolilikánk égető kérdését: a megváltozott helyzetben hogyan fogalmazható újra és hogyan alkalmazható sikerrel nomád kori és középkori politikai magatartásunk, a sokszor eldicsekedett Szent Ist- ván-i hagyomány? KOVÁCS ISTVÁN. mtÉA KÖZADAKOZÁSBÓL Szobrot állítS Gábor Áronnak a 48*as szabadságharc ágyuöntö székely ezermesterének m „Csaba királyfi népe halhatatlan fiának, haris.nyás-zekés határőrének, vitéz és életét áldozó katonájának, ágyuöntö és hadseregszervező szabadsághősének, Gábor Áronnak Sepsiszentgyörgyön szobrot állít. Az emlékmű művészi elgondolásában a székely őserői fogja megszemélyesíteni és azt az elszánt akaratot juttatja kifejezésre, hogy a székely határőr, Szent István birodalmának ezen a keleti végvarán, a,z Örök Magyarság védelmére mindörökre ki fog tartani/1 Így kezdődik a „székelység kérelme11, mely adakozásra szólít fel minden magyar honfit és honleányt, hogy „a székelység régi vágya mielőbb valóra váljon“. A Gábor Áron Szoborbizottság e célra küldött adományokat a 7.1..335. számú postatakarékpénztár! csekkszámlára, a sepsiszentgyörgyi Háromszéki Takarék- pénzt ám ál vezetett folyószámlát a kéri. „ÁRON FIAM SZÜLETETT * A Székelyföld legkeletibb sarkában, nagy hegyek alján látott világot a székely palánta, akiből az ezermester Gábor Áron cseperedett, hogy népének nemzeti hősévé legyen. Gábor István, Borod; város főjegyzője kaíigrafíkus betűkkel jegyezte be bőrkötésű bibliájába: „Áron fiam született 181.4 november 7.“ Az évek megnövelték a csöppséget s immár legény ke.sorban a betüvető mester mellett a Bereck-patak csobogó meséi s a Magyaros-tető széllel beszélő sudár fenyői voltak első ta- nitgatói. Később négy éven át okosodott a csiksoBoilyói barátok gimnáziumában. Tizenhétéves korában batonasorba ért s a gyulafehérvári tüzéreknél magyar létére káplár- Ságig vitte. Hazatérve szülővárosába, asztadoesággal, fúró-faragó ezer- meiStierséggel foglalkozott, majd yán- dorutra kelt s'esztendőkön át járta Erdélyt, ól oldovát, figyelve a magyar életet és töprengve felette. Amikor a Királyhágón tail a szabadságharc fáklyái fel lobogtak, Erdélyben is izzással teltek a lelkek. V alamit tenni kell — visszhangzott a szivekben, ágyú, töltés, puska liij- ján azonban 1848 novemberében már-már egész Erdély elveszett a magyar ügyre nézve. Háromszék még ellenállt, de — meddig győzi? — az aggodalom már hangot "talált, a Sepsiszentgyörgyön szeptember 12-én összeült gyűlésen. Nincs ágyunk — így szólt az aggodalom. S ekkor a hátul só sorokban fel- emelkedett egy zekés székely: — Ha csak ez a haj, segíthetünk Quarte lámpáhaf \m‘& hr m: kaíesaaiSnfc ftf. Szentkirályí cm sí műszerei: nzaküzleíe, MíM -t; TELEFON : 32-41 rajta. Ha pártolunk, majd öntök , ágyút én... Gábor Áron vagyok ne- r e ékről. Megpróbál orra. ELDÖRÍTÜLNEK AZ ELSŐ SZÉKELT ÁGYUK S valóban, november 28-án, ászé: ülés napján, már „csak egy koppintás hiányzott az ágyú mozdonyán' Másnap, november 29-én pedig Ili : vég és Árpataka között eldördül? a székelyei; első ágyúja, hogy evöze- bmre segítse zászlóikat. Az addig imára hivó liaraugok Sopsiszentgyörgyön, majd Kéz-divá- sárheJyen ágyuöntö műhelybe kerültek, hogy a szabadsáv hirdetőivé legyenek. Gábor Áron 1849 junius 20-ig 43 bronz, réz és vaságyait öntött s ezekhez a székelyek 313 harangot hordtak össze. Odaadták mindenüket az ágyúért, az asszonyok edényüket, a gyermekek játö kukat küldték az ágyugyárha. De az ágyúhoz lőpor is kellett, Gábor Áron tehát lőporgvárat állított fel. Gyutacs hiányzott? Gábor Áron nem hiába volt ezermester: néhány nap múlva már ezerszám készült a gyutacs is. S üzérek? Tüzéreket is nevelt az ágyuöntö: IP— 17 éves székely diákok voltak a tanítványai. Nappal a ha re mezőn, éjszaka a műhelyben harcolt Gábor Áron népe szabadságáért, lelket adva a maréknyi seregnek nagy túlerő ■elleni küzdelmében. Ekkor már őrnagy volt: Kossuth Lajos 1849 májusában adta neki e rangot. Utolsó csatáját Kötésnél, a hid ellen törő kozák sereggel szemben 1849 ja alius 2-án vívta. Erdélyben már az orosz—-osztrák hadsereg volt az ur. Bern megfogyatkozott serege a szorosokból visszahúzódott, csak a Székelyföld védte magát, ezt oltalmazta Gál Sándor ezredes és Gábor Áron 30 ágyúval. Maga irányozta az ágyukat s kétszer is átvágtál ott a hídon az ellenség oldalába, amíg egy orosz, ágyúgolyó lekaszálta a székely ágyú öntőt. A kicsi Uresztevényben temették eh A község temetőjében 1893 július 31-én leplezték le emléktábláját. A neve el nem fa külön ragyog a had- történelem aranykönyvében és népe emlékezetében, amelynek méltó hősi fia volt. A nymmi Csihbcin töltöttem. A hivatalban a; altiszt irr- rendezve fogad: — Ctikban tetszett lenn'0 — Én olt — Gyönyörű vidék! — lelkendezi!: az altiszt Én is arra róttam ha*-an«k Mindenütt hegyjieföd Igazi róna! ón. h.j. Magátwizsgák folynak. Két tanár vizsgáztat, két dláko:, Egyik tanár, a kegyetlen szirii, szigora kérdéseket lesz fel és idegtépő csendben várja a elmaradó választ, a másik, a jászirii, kön-y- nyüt kérdez, szájába rágja a tanulójának iiz alig-alig összeálló válaszokat. Az első diái irigykedve figyeli a másodikat, aki körül sohasem jcgecesedik meg a csönd, mert a tanár, ha keli, maga felei helyette: — Na mondd meg, fiacskám, hol var: a Nagy Magyar Alföld? Á fin segélytkéröen néz körül. A tanév ré- gigsimit Magyarország térképén: — Hl van, fiacskám! Látod, ez a szép zöld' Nagyon jól van! Na látod! És igy tovább A; első fin megbukik ü m-i. sodili átmegy a vizsgán. 'uasitap a beiratkozétsnáí szembekerül a jószívű *füiár n levizsgázott fiúval. — Na, fiacskám, mos már azt In szedd (ki*:e ii agad, mert tegnap semmit sem tudtál a táviéi*. Afiucsodálhozvc nédmegntanárl : — Hát akkor miért engedett (ti .i tanai "r? n. b.
