Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-23 / 215. szám

I ; 1 — 2_ Ví$U lâzttţ r.u,f.ní*i 1 •) í 2 szeptember 2 3. Amwal ccdemet NÉVTELEN RÁG ALOMHADJÁ­RAT felkáboritó és elénqé el nern ítélhető koholmányai kavarták fel a Székelyföld közvéleményének nyu- nalmát. Hosszú hetek óta a legszc- mérmetlenebb aknamunka folyik Marosvásárhely polgármestere, dr. Májay Ferenc ellen. A névtelen rá­galmazók minden eszköz! felhasz­nálnak arra, hogy hangulatot kelt­senek Marosvásárhely városának el­ső polgára ellen és elvegyék kedvét a városvezetés nagy feladataitól. Feljelentésekkel árasztották el a fe­lettes fórumokat. Pamfletteket kül­dözgettek a polgármesterről a tekin­télyes marosvásárhelyi polgárok­nak és azt sem átallották, hogy a közérdekű közellátási rendeletek megszegésével vádolják. Marosvá­sárhelyi laptársunk, a Székely Szó legutóbbi számában részletesen is­merteti a polgármester ellen indí­tott rágalcmhadjárat történetét, amely odáig vezetett, hogy a székely (Óváros polgármestere Budapesten lemondott állásáról, de lemondását nem fogadták el. Nehogy félreértsük: azt tartjuk, hogy az igazságos bírálatnak min­dig és bárkivel szemben helye van, aki szerepet vállal a közéletben. Az egészséges fejlődés elengedhetetlen velejárója a bírálat és magyar múl­túnk számtalan példája mutatja, hogy nagyon sokszor szép megvaló­sítások ellenzéki megnyivánulások- nak köszönhették létüket. Abban te­hát nem találnánk semmi kivetni valót, ha valaki a marosvásárhelyi polgárok közüí nyíltan és őszintén bírálat tárgyává tenné a inarosvá- sárhelvi pokiármester hivatalé mű­ködéséi. Törvényadta joga minden állampolgárnak, hogy r észtvegyen az alkotmányos életben, amelynek keretei lehetővé teszik, hogy a köz­élet vezetőivel szemben is gyakorol­hassuk az igazságos kritikát. 'De bí­rálatnak csík akkor van helye, ha szén; férfiasán és bátran helytál­lnak. Minden igaz magyar ember csak megvetést és uíálkozást érezhet azonban azokkal a névtelen rágal­mazókkal szemben, akik az' isme­ri Tenség homályából mérgezett nyi­lakat lenek a polgármester felé, hegy megmételyezzék a közvéle­ményt. Mint marosvásárhelyi lap­társunk cikkéből értesülünk, dr. Májay Ferenc polgármester, a váro­si törvényhatóság közgyűlésén szük­ségesnek tartotta ismertetni az elle­ne indított névtelen levél- és rága- lomhad járatot. Elmondotta, hogy eleinte nem törődött a névtelen le­velekkel, később azonban szükséges­nek tartotta, hogy a komolyabb vá­dakat tartalmazó leveleket kivizs­gáltassa. A város tisztviselőire vo­natkozó névtelen vádakat a vizsgá­lat egytől-egyig valótlannak találta. Ezután olyan névtelen vádat terjesz­tettek róla a ^városban, amely már személyes becsületében érintette. Azt állították a névtelen rágalma­zók, hogy a polgármester egyik helybeli malomba őrölni küldött egy zsák búzát és mikor a malom­ban a zsákot felnyitották, buza he­lyett rizst találtak benne. Májay Fe­renc dr- vizsgálatot kért maga ellen és a hivatalos adatok megállapították, hogy a polgármester egyetlen eset­ben sem erőltetett egyik vásárhelyi malomban sem, valamint, hogy egyetlen malomban sem fordult elő még egyetlen esetben sem, hogy rizst vittek volna bárkik is kenyér­gabona helyett őröltetni. Hasonló súlyos vád volt az a rágalom is, hogy a polgármester az egyik hely­beli hentestől telefonon 5 kiiló zsirt kért voina és ezt a zsirmennyiséget valaki, aki a beszélgetést jogtalanul kihallgatta, fel is vette. A polgár­mester ebben az ügyben is vizsgála­tot kért, amely természetesen két- ségbe vonla atatlanul megállapította, hogy ez a vád is elejétől végéig sze­men szed ott hazugság. ^ Marosvásárhely polgármestere őszintén megmondotta a várost tör­vényhatóság gyűlésén, hogy bár­mennyire is igazolták a vizsgálatok, a tervszerűen folylatott rágalom- hadjárat annyira elkeserítette: az­zal számolt, hogy helyzete tartha­tatlanná fog válni. Nem akarta a város rendjét és nyugalmát ezekkel az állandó alaptalan rágalmakkal felforgatni és ezért felutazott Buda­pestre, ahol állásától való felmenté­sét kérte. Kérését nem fogadták el és ezért vállalta, hogy továbbra is vezeti a mai rendkívüli időkben a székely főváros ügyeit. Arra kérte azonban a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy nyújtsanak segítséget a névtelen vádaskodók ellen. Leg­alább egy hírforrás felfedezését te^ yyék lehetővé, hogy az illetet a füg­getlen magyar bíróság elölt felelős­ségre vonhassa. A marosvásárhelyi törvényható­sági bizottság egy sziwel-lélekkel a polgármester mellé állott a névte­len rágalmazók elleni harcban. A városvezetőnek elégtételül szolgál­hat, hogy lelkes tapssal és éljenzés­sel fejezték ki munkássága iránti bizalmukat. A bizottsági tagok han­goztatták, hegy minden komoly em­ber megveti és lenézi a névtelen vá- daskodókat. akik a felszabadult ma­gyar élet rákfenéjét képezik. Az Ellenzék hasábjain már szám­talanszor sikraszállottunk a névte­len feljelentők és rágalmazók sötét mesterkedései’ ellen- Megdöbbentő és elszomorító, hogy két évvel a fel- szabadulás után még mindig nem sikerült teljesen kiirtani a magyar közéletből a névtelen rágalmazás el­vetemült gonosztevőit. Mindenben csztozunk a marosvásárhelyi tör­vényhatósági bizottság tagjainak férfias felháborodásában, amellyel hivatalosan is megbélyegezték a pol­gármester rágalmazóit, akik miatt a marosvásárhelyi törvényhatóság első tisztviselője meg akart válni hivatalától. A magyar jellemmel, történelmi múltúnkkal és 22 eszten­dős kisebbségi sorsunkkal nem fér össze a névtelen rágalmazás. Irtó- zattal vegyes undor fog el, amikor a névtelen rágalmazók szerepléséről hallunk és hatóságaink figyelmét felhívjuk arra, hogy a legerélyesebb nyomozással derítsék ki a közéleti egység névtelen megrontciunk sze­mélyazonosságát. BÁNFFY MIKLÓS GRÓF vette át az Erdélyi Muzeum Egyesület nevében a ko­lozsvári magyarság vasárnapi emlékünne­pén a honvédség képviselőjétől a kolozs­vári honfoglaló vitéz maradványait. Ér­demes feljegyezni azt a néhány mondatot, amelyet a magyar nép ősi jussát bizonyí­tó ereklye átvétele alkalmából a honvéd­ség képviselőjéhez intézett. Megköszön­jük Méltóságodnak a Muieum Egylet ne. vében azt a nagyszerű gesztust, amellyel ezt minekünk éitadru méltóztatott — mon­dotta gróf Bánify Miklós. — A mai nap eseménye szimbóluma annak az összetar­tásnak, amely úgy a múltban, mint a je. lenben a kultúrával és a tudománnyal összefűzi a -magyar hadsereget és amely egyúttal biztosítéka is a szebb magyar jövőnek Ezek a szavak, amelyekkel a méltóság­teljes ünnepség végétért, emlékezetes hu zonyitékái annak, hogy a felszabadult Er­dély magyar társadalma milyen szeretet­tel, ragaszkodással és testvéri együttérzés, séf fogadta az uj magyar katonai szelle­met. Honvédségünk ma nemcsak a kato­nai kiképzésre őrködik féltő gonddal, ha. nem. részivesz a nemzet minden élotmeg- nyd várul ásóban és testvéri együttműkö­désének eredményeképpen mindén ma- gyár ember érzi, hogy a boldog jövendő legfőbb biztosítéka a nemzetért küzdő, diadalmas magyar hadsereg. & A VILÁG LEGHÍRESEBB FŐPINCÉRE, Fru'hmann Gusztáv csendben és észrevétle“ iiüJ távozott el örökre az élők viliágából. A mai időik vérzivataros eseményei közben nem jutrttl hely ég idő arr», hogy a napi sajtó Los.' ^ial.nim 1 uglníko/o-h «/ cg} ko; vi)jß liirü lúpini»rr» !, ;iki ö.» nyelv,»- 'efui­dltOU kirtiys e hon, sjtin-c* <:S crdrkes szemé­lye* njincjuyri nii-Ue.lt incgirla a pincérek k*s‘ kátéját i*. különös és érdekes egyéniség voll a héc»i é* telíti Jen41, élte re tu ogyko­ri föpinrÁ/e, akit kailamios itorso világtörté­nelmi jHssnuV.rpi rtx'mruy koronitttnu j*á vá leii. Közvetlen KZemtasiuja volt :U!nak, ami­kor \dl< r Erigyw agyoailötl»! a világháború alatt a' osztrák inriuLszjtere.'nököt Könyvé Ion enuakidi jén ’.(éje. részi élességgel inegein* lé.kczi tt a gyilkosság l>orz:i Innia i észletciről. lK-ndkiviil érdekes olvasmány ez a könyv, alibi! uro'kodókiii é.s siláishjiessógckel mutat 1h kitömő imvg.1 igyt'lrsejii'ii kerszliii a i.főur", aki az! úilLiitotta, hogy a pinccrsz.tikmah.in le­het a ibegtöbb élcUiapiutztahiliit szerezni. Kruhiuonn könyve azonban nem is annyira a világhirosségekr öl szóié» rn e g e i n1 ék ez ése k pa'all lett nevezetessé, hanem azért, inert valóságos filozófiai tételeket állított f:-] hu­moros és közvetlen formában a jó pincér fc-kuia fairól'. Többek köz-ölt tőle származik az a hires mondás, hogy ,,az a pancér, aki nem tud mosolyogni, legjobb, ha vendégnek .születik“. A mai főpincérelk jovgítl megsziv" lelhestik Fruhmnnuak azt a tanácsát is, hogy n vendégnek sohasem .szabad többet felszáuu- lani, mert a pillanatnyi haszon veszélyezteti, az üzlet jó hírnevét és tömik leteheti forgalmát. Az uralkodók pincére egyébként szive mélyé­ből megvetette a hu di gaz d a gok a t és a szerem- cíH'lovagokat. Emlékirataiban megemlékezett a világháborn ös/szeomliáso utáni időkről is, mikor valósággal fizikai fájdalmat érzett, hogy a hires bécsi ébtcremlrcn államférfiak cs a szellemi élet vezetői helyett a hangoskodó» cs feltűnést kereső újgazdagokat kellett ki~ szolgálni. Früh marim Gusztáv halálával a ré­gi Európa egyik »kedélyes és mindig derűsen bölcs élet művésze találta meg az örök nyugo­dalmat. * AZ „IGAZGATÓ* UR. Vezércikket közöl ezen a címen az Uj Marama- ros című máramarosszigeti napilap. Ez a meghatározás, hogy „igazgató ur“ még nem is olyan régen köz­nyelven azt a zsiílótipust jelentette, amely az antiszemitizmust szinte ki- kényszeritette a közvéleményből és amelyet maga a zsidóság is elitéit. Ez a világ ma már véglegesen le­tűnt és azt hittük, hogy az ilyen fajta igazgató uraknak még az em­léke sem marad meg az uj magyar életben. Annál fájdalmasabb, hogy az utóbbi időben egyre több olyan nyilvános in orinyiia’í.o/ás'-.»I Lilái kozunk, amely bátor c\ őszinte hí rálát tárgyává teszi az újgazdagok, az úgynevezett „kedvezményezettek * viselkedéséi. Vidovics Ferenc, az Uj Máramaros vezércikkírója nyílton megírja, hogy „mostanában újfajta „Igazgató urakkal** találkozunk. Ezek a szeroncseli-dircktorok sokszor alig 33 esztendősek, hetyko bnjuszkájuk* kal belecsöppenlek egy nagy válla­lat igazgatói karosszékébe!, az őrség­váltás nemesen és jól elgondolt, de a régi kóros szellemtől megfeküdt közgazdasági éLctünkben annyiszor íélrebicsakló tervének jóvoltából“. Bizony nagyon sokszor beszéeltár- yyát képezi, hogy ezeknek a curc-kto- roknak havi jövedelme felette áil egv-egy miniszteri flefizetésnek és szakmájukhoz, mint Vidovics Fe­renc is Írja, „annyit értenek (egye­lőre), mint a sarki fűszeres a recr át­olvasáshoz“. Elég kár, hogy ezek ui „igazgató urak“ nem tanultak zsidó elődeik dicstelen szerepléseinek pél­dáiból. Sokan vannak közöttük, akik arra vágynak, hogy a pincérek haj­bókoló serege vegye körül őket és ropogós bankjegyeik varázsa a ci­gányprímásokat bűvölje meg. Az ilyen ferdeségekkel sokkal jobban ártanak a magyar közéletnek, mint ahogyan álmukban is gondolnák. Rossz fényt vetnek azokra is, akik lelkiismeretesen és teljes komoly­sággal végzik a gazdasági átállítás nehéz munkáját, mert a közvéle­mény saíivesen szeret általánosítani. Merész irás Vidovics Ferenc vezér­cikke, de úgy érezzük, hogy feltétle­nül hasznos. Kíméletlenül ostoroz­nunk kell mindazokat, akik hirte­len meggazdagodásra akarják fel­használni „kedvezményezett“ hely­zetüket, vagy a zsidó nagytőkések mintájára hangos tünom-dánomo zással hívják ki maguk ellen a köz­véleményt. Lássuk inkább a közcé­lokra adakozók listáján az „ujgar-. dagokat“ és az uj vállalati igazgató­kat, mert akkor bizonyosak lehet­nek arról, hogy a közvélemény leki­csinylő és elitélő bírálata megértő rekonszenvvé változik. Uj gazdasági tényező szolgálja Erdély mezőgazdaságának ügyét Megalakult az Erdélyi Gazdák Ál latérték esitő Szövetkezete KOLOZSVÁR, szeptember 23. Erdély gazdasági életének megszervezése újabb fontos mérföldjelzőhöz érkezett- A napok­ban ugyanis Kolozsváron az EMGE Ma" jális utcai központi székházában alapos előkészítő munka után megalakult az Er­délyi Gazdák. ÁHatértékesrtő Szövetkeze­te. mint a „Szövetség“ Központ tagja­Ismeretes, hogy Erdély mezőgazdasági fejlődésének sarkpontját az állattenyész­tés képezi. Ennek azonban meg kell; te­remteni a szükséges komoly és meghíz­ható értékesítési feltételeit, annal is in­kább, mivel az egész ország gazdasági éle­te átszervezés alatt áll- Ahhoz tehát, hogy az állattenyésztő gazdák érdekei kellő mó­don legyen védve és képviselve, leghelye­sebbnek mutatkozott, ha az erdélyi gaz­dasági szervek hívják életre az uj értéke­sítő vállalkozást. Az uj szövetkezet a földművelésügyi kormányzat és a pénzügyminisztérium anyagi és erkölcsi támogatásával jött lét­re és azt az EMGE és az Erdélyi Hangya szervezte meg. A Székelyföld sajátos ér­tékesítési viszonyaira való tekintettel, kí­vánatosnak mutatkozott egy maros vásár­helyi kirendeltség felállítása is. Az alakuló közgyűlésen a földművelés­ügyi minisztérium részéről', dr. ZaUínyi Andor min. titkár, az EMGE részéről gr. Teleki Béta elnök, intéz Szász István igaz­gató és Signiond Ákos, az Erdélyrészi Hangya képviseletében Korparich Ede el­nök, .fánky Endre vezérigazgató és Fekete János, a termelők részéről hr. Braunecker Antal, Kovásznay János, Séra István. MarkovUs Kálmán, Szakáts Zoltán, Padi Sándor, Gál Gábor, a kereskedők részéről Észt eg ár Tódor és Majoros Lőrinc, a Szö­vetség Központból gr. Bethlen László el­nök és Horváth József cégjegvző, míg e Magyar Állat és Állati Termékek Kiviteli Szövetkezetét, mint megfigyelő, dr. Kör- mendu Árpái! ügyész vett részt.. , .. Az alakuló gyűlésen igazg'Aósásá in­gókká hr, Braunecker Antat, gr. Jelen, Béla, vitéz Szász István, Signiond Ákos, Korparich Ede, Jánky Endre, Fekete Já. nos, Horváth József, Kovásznay János, Séra István. Markovits Kálmán. Szakáts Zoltán. Paáí Sándor, Gál Gábor, Esztegár- Tódor, Majoros Lőrinc és dr. Zalányi A>>-, dór lettek megválasztva. A felügyelőbi­zottságba pedig Antal Dániel, Székely Já. nos, Lészai Ferenc és Elekes Lajos. Az alakulást követő első igazgatósági ülésen az igazgatóság elnökévé egyhan­gúan br. Brauneckér Antalt, alelnöknek pedig Séra Istvánt választották meg. A végrehajtóbizottság tagjaivá br. Braunec- ker Antalt, Jánky Endrét, intéz Szász LA. ránt. Horváth Józsefet, Şigmond Ákost és Esztegár Tódort jelölte ki, inig az Erdélyi Gazdák Állatértékesitő Szövetkezete ügy­vezető igazgatójává Sigmond Ákos igaz­gatósági tagot választották meg, aki ezen, a téren, mint az EMGE állatértékesitő és, beszervező ügyosztályának a vezetője, ed-' dig is példás és eredményes munkát vég­zett. > NÉGY FILLÉR EGY KILÓ PARADI­CSOM. HÁROM PENGŐ EGY ZSÁK PAPRIKA — PÉCSEN. A meleg időjárás kedvezően befolyásolta a paradicsom és1 paprikatermést.. A dunántúli piacokon, igv például Pécsen is, a paradicsomkiná- lat. olyan nagy volt, hogy ára 4 fillérre esett le. voltak azonban olyanok, akik ki­lónként 2 fillérért adták el termésüket. \ paprika ára is csökkent. Kisebb fajtája paprikát zsákonként 3 pengőért kínál!ók eladásra, de igy sem akadt vevő. Pécsen 4 fillér a paradicsom és 3 pengő egy zsák paprika. LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztékosabb kivitelig, legol­csóbban az „ELLENZÉS“ könyves- boltjábaiij Kolozsvár*

Next

/
Thumbnails
Contents