Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)
1942-09-19 / 212. szám
Mithosz, vagy ethosz ? Irtot TAVASZT SÁNDOR (A Pásztortüz legutóbbi számából vettük át az alábbi nagvérdekü cikket). Az elmúlt napokban a kolozsvári Ellenzékben olvastunk egy nagyon eszméltető Írást, amely „anyaországi szemmel“ nézi és vizsgálja Ko- líozsvár szerepét az egyetemes magyar szellemi életben. Megállapítja, bogy az „anyaországi fiatalok“ (megteremtették „Kolozsvár mitboszát“. Ennek a mithosznak a megfogható fogalmi jelentését abban találja, hogy a fiatal magyarság 1910-ig bízott abban, hogy „Erdély felől ingatják meg s döntik meg egyszer Budapest, falait“. T. i. azt a magyar nép leikétől idegen és kevert szellemiséget, amely ma Budapestet körülbástyázza. Ez a fiatal nemzedék — amint mondja — bízott az erdélyi szellemnek népi és mégis európai gyökerekből táplálkozó müvelődés- alalkitó erejében; s az erdélyi szellem legtöményebb kifejezőjének pedig Kolozsvárt hitte. Úgy érezte, hogy’- ennek a városnak történelmi súlyából, szellemi hagyományainak tekintélyéből nőtt ki az a főváros, amelyet az uj magyarság magáénak vallhat — Budapest helyett. Továbbiakban fájdalommal állapítja meg, hogy ez a mithosz szétfősz!ott. Mi az idézett cikkíróval nem vitatkozni akarunk, hiszen azokat a szomorú jelenségeket, amelyeket ő felsorakoztat., mind látjuk, azok miatt sokat szenvedünk. Inkább csak azért idézzük mélyértelmü írását, mert alkalmat adi nekünk arra, hogy elmondjunk néhány olyan komoly gondolatot, amely belevilágít az erdélyi szellemiség jelenlegi) existenciájába. Mia sokan vannak, akik az erdélyi szellemet igy nézik, mint szétfősz- lőtt mithoszt; némelyek örömmel, mások kárörömmel; vannak, aikiik csak tudomásul veszik, hogy szétoszlott. Akik azonban ismerik a mithoszok lélektanát, azok tudják, hogy a mithoszok nem fosztanak szét olyan könnyen, mint a, hirtelen támadt köd: márcsak azért sem, mert a mithoszok kollektiv alkotások, és pedig nem egyszerre született alkotások, hanem, ha valóban mithoszok, ismételten megfiatalodnak és régi erejüket meghaladó módon virulnak. A mithosz lehet monda, lehet mese, lehet költemény, a közösen alkotó léleknek olyan tevékenysége, amely a tárgyát a képzeleten át szűrve szemléli s ennek megfelelő képekbe öltözteti. A tárgya, ha nem istenekről szól, akkor sem egyszerű emberek, hanem megmásított és megnőttetett emberek, mint hősök, daliás férfiak és igéző nők. A mi- thoszképzés lélektanához hozzátartozik a naiv tudat, amely képszerű- leg vesz fel magába minden látást, de hozzátartozik a távolság is, amely szabad teret biztosit a kénalkotásnak és gátlás nélkül önt bele a látásba minden afíektust, minden alanyivá vált közös élményt és kedélyállapotot, s mindezt közvetlen kapcsolatba hozza saját létével. Erdély és az erdélyi szellem mi- tliosza nem most, az utolsó évtizedekben képződött, most csak megismételtetett a régi mithosz s uj jelentésárnyalatokat kapott, az uj idők létezésének megfelelően. Kezdődött akkor, amikor az első alföldi magyar mély sejtésektől borzongva á(pillantott az erdő-elvén, átnézett a Királyhágón, vagy amikor először találkozott .a hun-utód őslakóval, a székellyel, ezzel az egyszerre sokfelé néző és sok szerű különös emberfajtával. Erdélyt a magyar, az odavalósi és az idevalósi magyar hajlandó volt mindig valami különös, rejtelmes szigetvilágnak nézni, ahol mások az emberek, más a táj, másszinüek a virágok és más az ég és a csillagok Az élet is más mert a rejtett zugokban és az ismeretlen szurdukokban furcsa dolgok történnek, a Nap kétszer jön fel, az emberek kétszer halnak meg és kétszer támadnak fel, vérvirágok teremnek, a szeretet váratlanul átcsap a gyűlöletbe s a gyűlöletből holtigtartó szeretet fakad; különös vadellenségekkel folyik a harc, amely mindig kilátástalan s mégis mindig győzelemmel. végződik. Milyen tág tere van itt a mithosz-képző fantáziának mind az odavalósiak, mind az idevalósiak számára. A mith osz-k ép zé srő 1 nem, tehetünk, az olyan, mint az appercepeié, amelyhez csak egy kicsinyke inger keli s azonnal megindul, hiszen a mi'thoszképzés is az appereepciónak egy különös, színes esete. Járunk elhagyott erdélyi erdei tisztásokon, ahol valamikor falvak, vagy talán, városok voltak; ott volt Ondómé- nyos, vagy itt volt Szentivány, az elhamvadt építmények, emberi életek megelevenednek s olyan hősi mondákat szülnek, amelyeknek az ismeretlenségbe veszett alakjai eget- ostromló eseményeket vetítenek a •képzeletünk elé. Elvesztek, de győztek, mert szeli emalakjaik a csillagos ég alatt kilépnek a halálból s egy elérendő szép életnek az igézetes képét vetítik elénk. Erdély mitboszát elutasítani nemi lehet. Erdély azonban nemcsak mithosz s ez a nagy baj, hogy sokaknak csak mithosz volt. A mithosz ünnepi felesleg, de az ünnepek elmúlnak s jönnek a hétköznapok, amelyek nem kedveznek a mithosz.- nak. A mithoszok ismételten születnek, de ismételten szétfoszlanak, mert mithoszok ban élni nem. lehet. Élni folyamatosan csak az ethosz- ban lehet. S itt van a másak nagy haj, hogy sokan az elmúlt évtizedekben s a jelenvaló időkben is. Erdélynek csak a mithoszával s nem az ethoszával törődtek. S az a harmadik nagy baj, hogy Erdélynek a hétköznapjaiban is mitboszát keresték, s közömbösen elmentek a sajátos ethosza mellett. És az volt aztán a legfőbb baj, hogy megindult az a különös eljárás, hogy akinek mindenképpen mithosz kellett, jelenvaló emberek maguk öltöztek mithoszok ha s ezzel aztán sézttépték Erdély mitboszát. Aki mindezt a szellem távlatában szemléli, hol elszö- morodik, hol elmosolyodik, hogy milyen furcsák ezek a mithoszok lm öltözött és öltöztetett emberek. Ha már szétfősz,lőtt a mithosz, talán ráfigyelünk Erdély ethoszára. Kolozsvárt nem lehet látni, ha csak az utcáin barangolok, Kolozsvárt lehet látni a Tekintőről, vagy a Kányafőről. Erdélyt nem lehet látni, ha csak a vasútról, vagy az ország- utáléról nézem. Erdélyt csak több- száz és ezer tetőiről lehet látni s csak onnan lehet kimondani ezt a tütickzaitos szót: Erdély. Erdély igazi lelke az ő etboszában él és ezt az eihoszt csak egy lelki magaslatról lehet kitapogatni. Kolozsvár lehet kívülről olyan, mint Budapest, de belülről nem olyan, mert Kolozsvárnak is, Erdélynek is, ma is más a maga ethosza s ezt nem fogja megváltoztatni Semmiféle hig „kiívánsághángverseny sem a behurcolt hazafias giecs, sem az attrakciókkal hívogató mulatók sora, sem a (Szivünk mélyéig nem ható nemzeti szólamokban élő magyarkodás. Ezeket hozták azok, akiknek ez kellett, mint a mindennapi kenyér; éltetik azok, akiknek eddig terjed a szellemi igényük. Közülünk is kiváltak azok, akiknek mindig ez kellett s éltetik azok, akiknek mindig ez volt az igényük. Azok és ezek összetalálkoztak. De boldogan hireljük, hogy számosán variak hazatértek, és iboz- zánktértek, akik velünk egyek nemcsak Erdély mithoszáhau, hanem egyek Erdély etboszában is. És nem. ! nekünk, talán elfogult erdélyieknek, Iranern az egyetemes magyarságnak azokra van szüksége, akik felismerték, megszerették és szivükbe fogadták Erdély ethoszát. Nem győzzük eleget hirdetni, hogy Erdély sajátos ethoszát mint valami drága kincset, nem azért óvjuk, ápoljuk, I féltjük és védelmezzük, hogy a ma- j giunk gyönyörűségére, saját hiusá- I gunlv dédelget ósére, a magunk kü- j lön szűk világunkban rejtegessük és mutogassuk, hanem azért, mert mélyen meg vagyunk győződve afe- , lől, hogy egész Magyarországnak és , Budapestnek, az egyetlen fővárosnak, különösképpen erre van kimondhatatlan nagy szüksége. Erdély ethoszának a tartalmát zord idők termelték ki és p ecsetel- I tiék meg. Éppen ezért nem egy kitalált ideológiában, nem is csak egy szerkesztett világnézfben, nem puszta hagyományokban, vagy korszerű jelszavakban él, hanem abban a tömör szellemiségben, amely mindig mentes volt minden kicsinyeskedés- tői és szüklátókörüségtöl, amely mindig kész volt a legnagyobb igazságért mindent feláldozni és a na* I gyobb ügyért mindenről lemondani. Ezért az erdélyi lélektől idegen az élet központi kérdésitől távoleső egyéni vélekedésekkel való bibelő- dés s ezért nem lehet az erdélyi ember szivét megnyerni annak a sokféle és sokfelé szét lépő kezdeményezésnek, amellyel „az uj magyarság'“ cégére alatt naponként ostromolják. Az erdélyi magyar embernek évszázadokon át az ajtója előtt leselkedtek olyan veszedelmek, amelyek létét fenyegették s igy bőséges alkalma volt megtanulni, hogy csak koncentrált figyelemmel tud helytálla- ni. Ezért nem hajlandó a figyelmét akármilyen igazságra vesztegetni, hanem csak a nagyobbra, vagy éppen a legnagyobbra; ezért nem hajlandó az akaraterejét akármilyen ügyre pazarolni, hanem csak a na- ' gyobb, vagy legnagyobb ügyre. Az a legnagyobb igazság pedig, amelyet kiküzdött, talán igy fejezhető ki: Az élet rendeltetés, itt és most kategó* riáiban, a szellemi javak csillagai alatt. Lehet ezt sokféleképpen fogalmazni, a valóságnak megfelelő azon- ban az, hogy a mi legnagyobb igazságunk egyetemes is és különös is, európai és erdélyi is. keresztyéni és nemzeti is egyben, amely mint aranyskófium ékesíti és élteti a zavartalan tiszta erdélyi szellemiséget. Rendeltetésünk ideköt ehhez a I Színház után a „Fészek" bárban találkozunk I JLégo biztos óvóhely 15.-től változott világvárosi miisor Intim hangulat l Balogh-lammert tánc-jazz Szolid árak Deák F.-t#. S3 Quartz lámpákat mellett Dt* Szentkifáiyi orvosi műszerek szaküzlete, Mátyás-u, r»' TELEFON: 32-41 wmm viharos földhöz, Erdélyhez, nekünk itt keli vállalnunk minden komat, időszerű feladatait, nézvén mint csillagokra, a szellem legfőbb értékeire, amelyeknek szolgálata a leg tisztább európai szolgálat. És ez a különös és egyetemes rendeltetés nem esetleges, nem sorsszerű, hanem Istentől eredő, tehát Krisztus királyi hatalma alatt megy végbe Erdély a kresztyén gondolatot sohasem használta politkai és üzleti jelszóként, hanem benne élt abban és táplálkozott abból, mint örök kútfőből. És mindezkből következik, hogy az erdélyi létekre nézve a legnagyobb ügy nem a mindenáron való egyéni boldogulás, hanem annak az Istennek az ügye, akiről azt vallotta mindig minden igazi erdélyi ember, hogy ü teremtett bele a magyarságba, mint népközösségbe és mint nemzetközösségbe. Nem esetlegesen vagyok én magyar, hanem az Isten teremtő rendeléséből. Ezért még a harmincas évek elején Reményi k Sándor igy fogalmazta meg a transilvánizmust: „Egy mindenkitől elhagyott nemzettöredék menekülése a széthulló világból — - Istenéhez. Amint az erdélyi magyarság '.szellemi vezetőinek nacionalizmusa kétségtelenül nem politikum, hanem religiosutm.“ És ezért vallotta, hogy „az erdélyi csillagok olyan magasan ragyognak, hogy azokhoz egyszerű politikai gondolatmenettel nem lehet felérni“. így nő meg az az ügy, amelyet Erdély magáénak val, amelynek hódol, amelyért harcol. Így válik az Isten ügye a nemz zet ügyévé és a nemzet ügye az Esten ügyévé, az erdélyi lélek legnagyobb szintézisében, Erdély ethosza azonban él nemcsak vertikális irányban, hanem a mindennapi élet horizontális síkjában is. Él nemcsak az égközelségben, hanem a föld közelségben is. Az erdélyi ember nemcsak hasznosát* ja a földet, hanem nagy szeretőié* ben meg is szenteli, amennyiben, azt nemcsak a maga. hanem iélekala- pitó intézményei szolgálatába is állítja. És él ez az ethosz a tiszta családi életben, él abban a társadalomban, amelyben eleddig minimumra szállott alá minden ellentét, amelyben eleddig ismeretien volt mindenféle politikai és felekezeti villongás, amelyben egy volt minden társadalmi réteg. Amíg ,az erdélyi ember a maga saját etboszában élt, nem voll szükség a népi hangsúlyozására, mert minden réteg nép közelségben élt, annyira, hogy nem is ismertül a „parasztot“, mint szociológiai fogaimat, hanem csak mint erkölcsi minősítést. Ma mindez nem egészen van igy, mert reánk zúdultak a kü lönféle akciók, amelyek nem tisztelik és nem becsülik az egységet, kü lön ősén nem a z erdélyi egy sége t és békességet. Erdély ethoszához hozzá tartozik az is, hogy isménk az idők járását, biztos önfegyelmében tudja, hogy mindennek ideje van. Ideje van a harcnak is, ideje van a türelemnek is, ideje van a mindenáron való békességnek is. De eljön az ideje a harcnak is, amikor nem lesz Erdély vérző csonk, hanem egészséges lesz ismét, amikor majd helyreál lát ja ismét történeti nagy örökségét: saját ethoszát s ezzel vállalja a kiállást önmagáért is, de önmagáért csak azért, hogy mitihoszán túl, kisugározza nemes ethoszát az egész egyetemes magyarságra, amelynek álusr zatos szolgálata és védelme Erdély legszentebb öröksége is, kötél ezé- .se is.
