Ellenzék, 1942. szeptember (63. évfolyam, 197-221. szám)

1942-09-02 / 198. szám

RLl i E N 7, C K 1842 mbar 2. lltflilMMMBWmil'illfiMBMWBÜil ,jC^dédfíatii KOLOZSVÁR, szeptember 2. ( íz El­lenzék munkatársától) A városházával szemben, a Deák Ferenc-utca és a Mátyás király-tér találkozásánál, a járdaszigeten zajlik le minden elsején és tizenötödikén, ci munkába ajánlkozó háztartási alkalnuJT zotlal: és a mimkástkeresők találkozása. ..Cselédpiacnak“ nevezi a kolozsvári em­ber ezt a zsúfolt helyet, ahol válogathat szobalányok, mindenesek, béresek, nap­számosok és bejárónők között. Es válo­gat a munkátkereső is, mert tudja, kcser' ves tapasztalataiból tudja, hogy jól sze­mébe kell nézni annak a ...naccságának", aki ilyenkor fiit"fát ígér, kedves és nyá­jas és -végül kiderül. hogy egy hétig sem. lehet a házában maradni. Itt állnak a jár~ dán a kis cselédek, sokán eredeti falusi viseletben, hátukat verdeső hosszú copf­fal. nagy szemekkel, várakozva, szinte hadállásban. És városi ruhásak, akik saj­nos, többen vannak divaszCBidálban, mii- setyemblúzban. Van egy leány falusi máz­zal, de fekete szobalány ruhában^ még fe­hér bóbita is van a fején. Aztán fárad­tabb arcú. szegény asszonyok, akii: bejá- róhelvet keresnek és idős nők. akik el­foglal jók a téren lévő két padot. A kor jogán. Egymásnak panaszkodnak. Fáradt kezüket összekulcsolják a kötényük alatt- Elseje... Vájjon mit hoz ú holnap, kihez kerülnek, milven munkára, kinek lesznek h (szolgált atv á? Sokan még hosszuharuak, szoknyájuk ráncos, falusi szőttes, de Lluzuk már vá­rosi szabású, ízlésüket kikezdte az egyé­niséget magábaolvasztó utca. Látok ere­szen. fiatal, tizptizenöt éves hámész kis­lányokat. mezítláb, anyjukkal adnak, most szakadnak cl elsőizben hazulról, sze­mükben és szivükben az ismeretlentől való félelem. Idős férfiak, fiatal legények, sihederek is munkát keresnek. Külön csoportban 'álldogálva, várják, hogy felfogadja őket valald. Legtöbben naemon szegények. Van­nak közit ük is mezítlábasok, rosszmlm- 'juak, lerongyolódottak. De sokan egészen magabizók. Szárukban cigaretta, hühemk rendes és gondozott. Öregek és fiatalok, beszélgetnek, ismerkednek, panaszkod­nak, Hlatfrii Urna A lányok a hosszas várakozásban hama­rosan összemelegednek. Karonfogják egy­mást, beszélgetnek, felcsattanó nevetés­sel veszik tudomásul az ácsorgó homaszr fiuk megjegyzéseit. Odamegyek hozzájuk s megszólítok egy fiatal, már városiasán öltözött, széparcu leányt. — Milyen munkát keres? — Mindenes vagyok, — feledi. Elmondja, hogy Margitnak hívják, hu­szonhétéves és tiz éve szolgál. Szászfénesi. — Miért jött el az előző helyéről? —- Kérem, — feleli — nem bírtam a sok munkát. Mikor a nagyságos asszony felfogadott, azt mondta, hogy hárman ■vannak. Hát heten voltai:. Mondtam, hogy nem vállalom a nagy mosást, de az is rámszakadt. Azután varroda is volt. Kém bírtam, kát eljöttem. — Milyen helyet szeretne? — Mindegy, csak ne kelljen többet vé­gezni, mint amit rendesen elbírok, mert tessék elhinni, bele lehet abba bolondul­ni, ha teszem, mosogatok és közben szá­rad a ruha és tudom., hogy práholni keli és vasalni és közben elküldenek a boltba. Olyan az ember, mint a hajszolt állal és közben az urfi kicsenget egy pohár vízért. Ezt nem bírtam, de tudom, hogy vaniuih rendes helyek is, hát oda szívesen elmen­nék. És szeretném, ha jó szót kapnék és rendesen bánnának velem. — M'ermyit kér? —- Harmincöt pengőt. — Mondja, Margit, mit kezd a szabad­idejével? — Benne vagyok a Leányegyletben. Mindén rendes leány vagy ott van, vagy a Székely Társaságban. Hallgatják a többiek a párbeszédet, kö­rért k gyűlnek. Helyeselnek. Valamennyien benne vannak a Székely Társaságban vagy valamelyik Leányegyletben. Van köztük egy alacsony, kéhruhás- Honának hívja a többi. — Hát maga Ilona, miért, hagyta ott a helyét? Nevet huncutul. v t— Én nagyon jó helyen, vphap\ — meséli — 5 nagyon is szerettek. Csak hát sehogy se tudtam kijönni a szakácsnőért!. Rettentő faxnis volt. Tessék csak élkép" zelni: bubihaja volt és csudára kiöltözött. Zárt előlem mindent, aztán folyton járt. a szája, hogy eltűnt a ruhája, meg a pén­ze, meg a kölnivize, mintha nekem kel­lett volna az a pacsuli, amitől egész nap biizlött. Bizony Isten, kisasszony, én so­ha nem zártam a fiókomat és el is tűnt onnem Cgyszer húsz pengőm, de sohasem szóltam a nagyságos asszonynak. De ez nem veit elég, hogy megvádolt. Nem tűrte, hogy szakácsuknak említsem, vagy a nevén szólítsam, hanem. azt kívánta, hogy mondjam neki: naccsága. Ilyen bo­lond volt... — Hát nem mondtad? — nevet egy szeplős kislány. — Mondta a hóhér, — nevet Ilona — inkább eljöttem'. Bolonddal együtt nem Szolgálok, — Maga mennyit keres? — Negyvenet. De majdnem mind haza- küldőm. Kilenc testvérem van. — Nekem hat — felel Margit — s én vagyok a legnagyobb. 5 _ — Mondják, lányok. miéi t non járnak tiz eredeti viseletűkben? Margit vállat von: Mert nem tetszik — feleli. — Pedig de szép az! S maguk is meny­nyivel szebbek benne! — Én őzért járok igy, — szól Ilona — mert a buráidéira is mind igy járnak. Do­hát. kvittek vagyunk. Mert a naccságáh meg parasztruhában járnak. Szája elé kapja a kezét, úgy nevei. — Mondják, — kérdezem — mi a tor" vük? Mit szeretnének? — Hát férjhézmenni — feleit Margit. — Én biza nem, — mondja Ilona — csak úgy busz év múlva. Ráér az a nagy boldogság álkor is. Mert most is eszik az életemet, akkor is ennék. Az uram, meg a gyerekek. Csakhogy akkor még fi­zetséget sem kapok, s ha megunom, nem mondhatom, hogy felmondok elsején, Nagy nevetés tör ki újra belőlük. — Maga kihez menne legszívesebben, Margit? — Hát iparoshoz, — feleli — valami jobb emberhez. Városihoz. — Haza nem, vágynak? Elhallgatnak. — Vágyni vágyunk, — jeleli Ilona — i de már nagyon megszoktuk itt-.. Keleti kereskedelmi főiskola nyílik Újvidéken ÚJVIDÉK, szeptember 2. Újvidéke:» október közepén megnyílik M. K»r. Ke icti Kereskedelmi Főiskola. Á főiskolára rendes hallgatóként gimnáziumi vagy ke reskedelmi, mezőgazdasági, vagy ipari kő zépiskolai érettség» bizonyítvánnyal lehel beiratkozni. A beiratkozok a második év végén „kereskedelemtudományi bizonyé ványt“ kapnak, amelynek birtokában ta nuhnányaikat a budapesti műegyetemi vagy a kolozsvári tudományegyetemi köz gazdaságtudományi karokon folytathat ják, ahol esetleg doktorátust is szere/' hetnek. Igen, a lányok megszokják a városi, olcsó Muzokat, szandálokat viselnek, be­leolvadnak a tömegbe, eltűnik bennük a ház amenés vágya, elhalványul beszédük­ben, lényükben a falusi iz, azt mondják egymásnak: Mit dumálsz annyit? Moziba járnak, városiasodnak és városi iparos az cdm.uk. , És a férfiak? Ott állnak egy csoport" ban, komolyan. Az egyiket: fiatal fahisi legényt, most fogadja fel éppen egy sö­tét arcú. cseppet sem bizalomgerjesztő ember. ■— No, jön, vágy nem jön? — kérdezi — nekem nincs időm itt ó,csorogni. Mond­tam, többet nem adhatok. A fiú kalapját, forgatja, segítséget, kérve néz a mellette álló öregemberre. — Menj, Jémos, —- biztatja az. És János elmegy olyan arcéul, ahogy ismeretten vízbe veti magát az ember. Az emberek itt mindenféle műnkéit vállalnak. Szívesen mennek gyárra, földi munkára, fát rágni, üzletbe. raktárba, kié futónak, küldöncnek, napszámba. Aki órára szegőnk el, az ötven-hatvan-nyolc- van fillér órabért kap. Napi bérük átlag öt-hat pengő. Hat menekült van ebben a csoportban. Két near ostor dame gyei, a többi györgy- falvi. Ián, aki családostól jött át a ha­táron, van, aki egyedül. Már az első n on Hátuknál érzem a közöttük, meg az elvá- ros'csodott leányok közöl' lévő különbsé­get. Mondataik súlyosak, éleiül: nehezebb, sorsuk földhözkötöttebb. Nincs más vá­gyuk és gondolatuk: mint falun élni. ahogy apáik és minden ősük s nincs más akaratuk, mint a földön dolgozni újra, a földbe vetni s a főidből aratni, magyar földön. Számukra a halál gondolatával egyenlő a sírig tartó városi, gyári, nap" számos munka, átmenetnek tekintik a je­lenlegi, nehéz kenyerű,hét és semmi mást nem akarnak, mint saját sorsukat, a pa­raszti sorsot. Külsejükön is látszik a. vá­roshoz való viszony ideiglenessége, falusi viseletűkben vannak valamennyien. Öreg, szakállas ember Szabó István, családostól jött át Aranyos 'Törddme gyé­ből. Két fia most katona. Elpanaszolja, hogy nemrégen ellopták ölven pengő készpénzét, élelmi szer jegyeit, irataié, s úgy éli magánosán a világban, semmi nélkül. / — Bár elmehetnék kukoricát szedni, vagy krumplit kiásni, maid ha eljön az ideje, — mondja — de vállalnék akármit. Panaszkodnak az emberek, hogy a munkaadók nem adnak nekik Izosztot- De meg is értik, hogy most más világ van, mint régen. — No, azért van, aki ad — mondja Jaskó Miklós, györgyfalvi menekült. Ér- telm^sarcu, jóbeszédü., még fiatalember. És itt vannak a többiek, a tragikussorsu falu száműzöttjet: elmennének darabont­nak, fát rágni, kerti vágy mezei munkára, gyárba. Odahaza földjük van, családjuk. keserves sorsukban csak a remény élteti őket. Mikor megtudják, hogy miért kérde­zem ki őkét, előáll Szabó István s azt mondja: — Megkérnénk szépen. írná ki a kis­asszony a nevünket, meg a lakóhelyünket. Hátha elolvassa valaki, s munkái jut lot V cd am r nn yi iin hn ek? Nem tudom megtagadni ennek az öt menekült magyarnak a kéréséi. Es jogs'" zem a a me két: Jaskó Miklós Kemény Zsigmond-utca 55-, Szilágyi Márton Ke­mény Zsigmond-utca 59.. Szabó István Nagy Lajos király utca 52., Miküsón Pé­ter Arpád-ut 17-, Józsa Dezső Hory Béía- utca 4. és Kiss András Bodzaszoros 34. — Mit iratnak fél? —• kíváncsiskodik egy szeplős kislány, aki 11 éves kora óta szolgál és tizenkét testvére van odahaza. — Titok — nevet — Jásító Miklós — S a kislány sértődve hátat fordít. Delet harangoznak a főtéri nagytorony, ban. — Gyenge ma a vásár, — mondja Szer bó bácsi — inkább csalt szóbaállnak az emberrel, aztán ölig egy-kettő szegődik el közülünk... Szedelőzködnek, indulnak hazafelé. Kis- cselédek, szakácsnők, szolgalegények, aki­ket lassan elnyel a város... (M. I.) „A magyaroknak második természetükké vált, hogy Olaszország barátai legyenek" —• írja lapjában egy olasz újságíró RÓMA, szeptember 2■ (MTI.) A Tempo dmü lapnak, Olaszország legelterjedtebb lapjának haditudósítója újabb cikksoro­zatot, kezdett a kelet,i harctérről. Ismét Magyarországon át utazott ki Ukrajnába- Részletesen leírja élményeit. — A világnak majdnem minden orszá­Személyes bevásárlással sikerült Solingenben egy nagyobb tétel finom zsebkést, ollót és borotvát beszereznem és igy azon kellemes helyzetben vagyok, hogy még egy ideig igen tiszteit vevőim legkényesebb igényeit is kielégíthetem. hm WÂIYÂS FIA Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 1. gában megfordultam., — írja Lamberto Sorrentini — s mondhatom, nincs még egy, ahol minket, olaszokat, annyira sze­retnének\ mint Magyarországon. A ma­gyaroknak valósággal második természe­tükké vált, hogy Olaszország barátjai le­gyenek. Évszázados érzés ez és nem függ a pillanatnyi körülményektől. GŐBBELS DR, MEGTEKINTETTE VELENCÉBEN A MAGYAR FILM CSARNOKÁT IS VELENCE, szeptember 2. (MTI-) A velencei nemzetközi művészeti eseraénvek között a film versenyek örvendenek a leg­nagyobb népszerűségnek Európaszcrte. Ez évben körülbelül 1300 külföldi szak­ember jött össze Velencében. Magyaror­szág méltóan vett részt ezen a nagy nem­zetközi felvonuláson. A velencei filmver- senyékre ideérkezett Göbbels német biro­dalmi miniszter hétfőn meglátogatta .í Biennale szépművészeti kiállítást. Előszói a német paviliont, majd a hadsereg, a piiiés és a tengerészet kiállításait maA pedig a magyar műcsarnokot tekintette, meg. A magyar műcsarnok elől: vitéz d‘- Haász Aladár miniszteri osztályfőnök a magyar-német fegyverbarátság szsllemé ben köszöntötte Göbbe’s birodalmi mi­nisztert. tiagwántfnáf nmnlm'ú a Kalsmâr—Nagpárad kmití sfszáftii irálya Nagyvárad, szeptember 2. A 4. számú állami főútvonalat, a Budapest—Nagyvárad—Kolozs­vár.—Sepsiszentgyörgyi utat, mint ismeretes a régi országhatár és Nagyvárad között u] vonalakra hegyezték át. Ezzel az útvonallal nagyváradi átkelésii szakasza is megváltozik amennyiben nem Biharpüspöki felől, hanem az őssi telep felől éri el a várna határát és úgy vezet a koloszvári ut felé. Az uj útvonal városijykeiéíüí szakaszát szeptemberben kezdik kiépíteni. Az yj utvonalépitkezéssel a város­nak súlyos- telek kisajátítási problémái adódtak. Az utvonai ugyanis a róm. kát. püspökség te- tekkomplexurnát le érinti é& ezenkívül mintegy 130 telket kell részben vagy egészben kisajá­títani és számos épületet lebontani A telek- kisajátítások ügyében a polgármester keddfcn délelőtt a városházán értekezletet tartott, amelyen megbeszélték ezeket a még függő­ben levő kérdéseket, úgy, hogy az útépítés elöli az akadályokat sikerült kiküszöbölni. Uj sz&kházba költözik Mfiras'torda vár mg gyű MAROSVÁSÁRHELY, szeptember 2.. Tu­dósítónk jelenti: Jövő szerdán, Maros-Törd a vármegye törvényhatósági bizottságának ren­des közgyűlése ehőtt szentelik fel és adják át hivatalosan rendeltetésének a vármegye uj székházát. Ugyanekkor leplezik le Ohm* Béla budapesti szobrászművész loví's Horthy szobrát, melyet a 'közgyűlési teremben »háti­nak fel. Egyébként a t úrin egy ehá/a.". melynek építését még a románok megkezd ték, Kocsin Iván műegyetemi építész tanár tervei szerint »laíkfltotüák át székely ízlésnek megfelelően. Teljesen átstiüzálták a közgyű­lési termet is. melynek mennyezetét fabur­kolattal borították, MEGGYILKOLTÁK, KIRABOLTÁK ÉS A VONAT ELÉ LÖKTÉK KECSKEMÉT, szeptember 2. (MTI.) Kiskunfélegyháza határában az esti L» dapesti gyorsvonat nyílt pályán hirtele» megállt és a kalauzok az egyik kocsi ke rekei alól egy összedarabolr férfi holttes­tét húzták ki. A középkorú, teíjeseu ru~ hátlan férfi lábát ős karját levágták a ke ukek, koponyája is kettészakadt. A jele', arra mutatnak, hogy’ az ismeretlent előző leg kifosztották, majd valószínűleg elkó- bitetták és igy fektették a sínekre. A nyo mozás teljes erővel megindult. ÁTSZERVEZIK AZ ARGENTIN HADSEREGET BUENOS AIRES, szeptember 2. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A had­ügyminiszter javaslatot terjesztett a kő/ társaság elnöke elé a hadsereg átu.lakita sái óh Különösen a tartalékokra vonatko zóan tartalmaz a javaslat beható újítani A tartalékosok korhatára megszűnik mindenki, évei számára való tekiutet nél kük szükség esetén behi\hatzi Latonaa .szolgálatra. Hal yn&fytyOt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents