Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-01 / 173. szám
19 12 augusztus 1. ELIiENZÄl msmsstt, mossa Jelszó és gyakorlat Társadalmunkban, mint minden élő tánsada- Jombrfii a jelszavaknak nagy ezerepük van. Tőmondatokban, azok fejezik ki a közvélemérn hangulatát a fejlődés irányát. Tékát nincs az a mozgalom, párt, vagy magányos vezér, aki nélkülözhetné őket és ne jelszavakon kérész-' túl akarná u közvéleményt céljainak megnyerni ca-magatartásának helyességéről meggyőzni. Vannak ezek között a jelszavak között olyanok, amelyeket minden további vita nélkül elfogadunk, mert általános nemzeti követelményt fejeznek ki, végül is azonban, tulsok- szor és tulsokak által hangoztatva közhellyé kophatnak, megszokottá válhatnak azok han- goztatóival egyetemben. így történhetik, meg, hogy egy helyesnek Ldiíott leliogás dacára közömbösen siklunk el egy attól eltérő gyakorlat mellett, ami lassan- iassan kialakul, ami végül az egyedeket kétkedőkké, ha nem közömbösekké teszi. Illetőleg nem keressük az okát annak, hogy miért tapasztaljuk az ellenkezőjét annak, amit lép- ‘ten-nyomon hangoztatunk. Alig hangzik el például szónoklat, közéleti szereplés, amely nem az ínséges nemzeti lelkűiét kialakításának szükségességét, a társadalom összefogását a pártoskodás megszüntetését hangoztatná. Ami a pártoskodást illeti, arra sajnos, mindennap meg van a magunk tapasztalata, ami a társadalom összefogását illeti, arra a társadalmi egyesületek volnának hivatva. Erre a feladatra tényleg ezek volnának a legalkalmasabbak, A valóságban azonban ezek az egyesületek nem egy rendszer szerves egy- másbakapcsolt részei, hanem sokszor a legjobb utón vannak ahhoz, hogy társadalmunkat a végletekig atomizálják, ahelyett, hogy azt Összefognák. Nem a iószándékban van a hiba, hanem az. egyesületek túlságos nagy számában és az egyesülési szabadságnak meglehetős szabados nagy értelmezésében, A falu népét két nagy konkttrrens szövel- ség próbálja egymással párhuzamosan, ha nem ellentétben a maga táborában megszervezni. Ezek még Erdélybe nem jutottak el. Munkásaink a marxista történelmi materin- 1 izmus tanának igézete alól nagynehezen kiszabadultak, Magyar öntudatra ébedt lélekkel keresik helyüket a nap alatt. De máris két- háromféle szempont szerint kezdik őket szétszervezni. Nőtáiísadalmunk, amelynek áldozatos és egvségesen iránvitott munkáját a mai nehéz időkben egyáltalán nem nélkülözhetjük, hasonlóképpen két hatalmas táborban ncz egymással farkasszemet évek óta. Különböző ifjúsági és nemzetvédelmi aluku- látok fordulnak a társadalom ugyanazon rétegéhez, ugyanazokért u nemes célokért, ugyanazokkal a törekvésekkel, amelyeket egy kis jóakarattal egy szervezetbe lehetne fogni. A belügyminisztérium 30.000 egyesületet tart nyilván ha meggondoljuk htjjgy minden egyesültnek vezetősége, célja, hatásköre van, iíi klikkekről nem beszélünk, előttünk áll az a szép zűrzavar, ami mindebből kialakul, ugy- hogy egy kevésbé járatos ember mindebből alig ismeri ki magát. De lelki elkülönítésünk már az iskolában elkezdődik, illetve a középosztály elsődleges képzőiben a középiskolákban. Nem arról beszélnek, hogy bizonyára Pannonhalmán más szemléletű cs más mérteket itélo magyart nevelnek, mint mondjuk, Sárospatakon. A sajátos felekezeti kultúrának, az évszázados hagyományoknak kell, hogy ápolói legyenek, ezt senki el nem vitatja. De ha körülnézünk és összehasonlítást teszünk más nemzetek tanintézeteivel, feitünik a náiunk levő sokféleség. Nálunk nem csupán a szellemnek és a felekezeti kultúrának, hanem a születési és va- gyonszerinti felső tízezernek is meg vannak a nem egyszer idegen nyelven tanító középiskolái. amelyeket az utóbbi rétegek előszeretettel keresnek fel. Hogy alakulhat mindezekből egy' egységes magyar lelkűiét, amely a nemzet nagy kérdéseiben egységesen reagálhatna. Ha ez a már ifjúságában különböző élet- szemléletben nevelt ifjúság a főiskola padjaira kerül, tucatnyi ifjúsági egyesületbe tömörül. Egy- kívülálló aligha jön rá, hogy mi is közöttük a különbség, akik olykor annyira farkasszemet néznek egymással, Pedig van sok alapvető különbség... A sokféle egyesület sokféle ünnepi alkalmat jelent. A személyi kultusz is ünnepélyes külsőségekben nyilvánul meg ezeknél az egyesületeknél. Egyesületi életünkből folyik hogy sokat ünnepelünk, sokat vacsorázunk. Már az illetékesek is észrevették és korlátokat igyekeznek emelni a társaséletünkben elharapózott bankettragálynak amely ha valamikor időszerűtlen volt, úgy ma az e éppen egyesületeink által hirdetett jelszavakkal áll az ellentétben. 1 Egy jelszót kevésszer hallunk: Több munkát, kevesebb ünneplést * Aki nem hiszi, hogy egyesületeink társadalmunkat mennyire szétosztották, az figyelje meg az utcán sétálókat, alig van ember, akinek a gomblyukában legalább egy sportegylet jelvé- ,nve ne díszelegne, a világnézetekről nem is beszélve. A felekezeti békéről voltaképpen nem lehetne a jelszavak kategóriájában beszélni. Nem Is 'ehet az soha jelszó, hanem minden Idők nemzeti követelménye. Éltemért? ezt már Pázmány Péter is, a nagy ellenreformátor, yki ennek dacára felismerte a protestáns íe- J~' ?'’tT Srdé’y szükségességét <t ruagyar nemzeti lét szempontjából, de elismertek az erdélyi fejedelmek is, akik a tordai országgyűlés világjelentőségre emelkedett határozatit igyekeztek tiszteletben tartani. El kell ismernünk, hogy a felekezeti béke nem jelenthet felekezeti közönyt, önmegtartóztató káros passzivitást, hanem igenis, jelenti a felekezetek külön-külön való szorgos jpunkáját Isten országáért és híveik lelkiüdvéért, egymás meggyőződésének tiszteletben tartása mellett. Hiszen a hitviták korának lezajlása óta e tekintetben nincs is baj. Egymás meggyőződését tiszteletben tartjuk a baj csak ott és akkor kezdődik el amikor egymást nem meggyőzni, hanem legyőzni akarjuk. Amikór a fe lekezeli béke hangoztatása tényleg csupán csak egy jelszó, olyan díszruha féle kezd lenni ajkunkon ünnepélyes alkalmakkor, hogy j a munkanapok annál inkább villongásban és i egymásiránti gyanakvásban teljenek el. Nem is felekezeti, hanem hatalmi kérdés az, j amikor valamely kinevezésnél rögtön a felekezeti hovatartozandóság az első kérdés, amivel foglalkozunk, vagv egy testület tagjainak felekezeti arányszáma. Ha ádáz harcot indítunk egv-oj|y hatalmi pozícióért, egy iskola birtokáért, csupán felekezeti alapon, ha gyanakvással kísérünk egv egyesületet, vagy egy mozgalmat, mert vezetői között egyik vagy másik felekezet embereit túlsúlyban látjuk. De ellene mond a sokat hangoztatott felekezeti békének az is, ha ngy-egy gyönge ember hibáját egy-egy fonákságot kárörömmel tálal a . felekezeti szempontok szerint vezetett sajtó a közvélemény elé, mert a szavak kenettel- jcssége, a látszattárgyilagosság ez esetben minden, csak nem építő. De ha a felekezeti béke szükségéről mindnyáján meggyőződve vagyunk, az álláspont meglehetősen egységes, annál nagyobb a zűrzavar a jelszavak azon csoportjánál, amelyek osztályon felülj társadalomról, n társadalmi osztályok egyenlő inepbecsüléséról vagy talan társadalmi egyenlőségről egyrészt, másrészt a történelmi oszályok nemzetnevelő jelentőségéről, a középosztály- különleges szerepéről. vagy pedig a parasztság nagy nem- zetujitó hivatásáról beszélnek. lény, hogy az emberek egyenlők nem lehetnek. Tény-, hogy egyszintre emberi sorsokat hozni nem lehet. Nem lehet az embereket teljesítményeikért egyformán jutalmazni sem. Ka ezt kísérelnek meg, az emberekből kiölnek a reményt egy jobb sors iránt és a társadalmat csak a iogféktelenebb terrorral lehetne összetartani,^ úgy, ahogy. Szovjetoroszország elrettentő példát szolgáltatott erre. De ettől függetlenül abban megegyezünk, hogy- minden nemzettag egyforma megbecsülésre tarthat számot, ha kötelességét, akár. a miniszteri székben, akár valahol az ország szélén kezében az eke szarvával híven teljesiti. ünnepi alkalmakkor ezt mindnyájan, mint általános értékítéletünket hajlandók vagyunk elismerni. Gyakorlatunkban azonban ettől eltérünk. Előszeretettel nagyobb megbecsülésben részesítjük azokat a foglalkozásokat, pályákat, állapotokat, amelyek a közhatalommal annak képviseletével kapcsolatban, vannak. S miután régi nemesi szemléletünk maradványaként a birtok egybeír közhatalmat is képvisel, e2t a nagyobb megbecsülést okkal-oknólkül kiterjesztjük a földbirtokosra. Akik gazdasági pályákon vagy akár mint szabadfoglalkozásúak műkődnek, a gazdasági versenyben nagy sikert kell, hogy- elérjenek, hogy a társadalom kellő mértékkel becsülje őket, amiért nem miniszteri tanácsosok, hanem történetesen vállalati igazgatók vagy hasonlók akartak lenni. A falu zárt körében a legtöbbrcinenctel a presbitérium, a falubiróság, ritkán egy-egy vármegye törvényhatósági bizottsági tagság, fehér hollóként — képviselőség. Azontúl egy fogalmi zűrzavar mindenről, ami népi, még a legjobbakaratu átlag középosztálybeli ember előtt is. Történelmi osztályokról beszélünk, közben felejtjük, bogy a parasztság éppen olyan történelmi osztály, mint a többi. Csupán azért tudunk róla oly keveset, mert történetét kevés latínnyelvü okirat őrizte meg s érdeklődésünk csak napjainkban fordult feléje. Elfelejtjük sokszor például, bogy a trianoni Magyarország területét a török hódoltság korában magyarnak az alföldi parásztvá- rosok földműves polgárai vagy marhahajtó tőzsérei tartották meg, miután a kardforgató nemesség kipusztult. — Halványul bennünk annak a tudatnak jelentősége például, hogy a román megszállás éveiben a falusi papi, tanítói réteg, úgyszólván utolsó emberig helyén maradt, aráig helyén maradhatott és hogy a románfőiskolák akadályversenyén városi kispolgárok, tanítók, földművesek gyermekei edződtek kisebbségi magyar értemiséggé s igy viharálló vezetőkké, miközben a történelmi nevű családok gyermekei közül ezen iskolákban alig egy-kettő végzett. Nemzeti crtékezemléletünk nem egyformán megbecsülendő, hanem egyenesen előkelő, úri vagy gazdasági pályákat különböztet meg, aszerint, hogy a közhatalom mlyik ágával, vagy pedig csupán a keresettel van összefüggésben. Elismerjük a gyakorlati pályák jelentőségét, legalább te aki lápjainkat olvassa, erői győződik meg. Nagy előszeretíel tanácsoljuk is azokat — másoknak, de azért jobban szereljük, ha hozzátartozóink városi tanácsnokok, mintha vállalkozók vagy kereskedők. Ha nem igy volna, úgy az úgynevezett gazdaság; pályákra nevelő iskoláink, nem a gyári és kereskedelmi bürokrácia utánpótlását nevelnék, hanem a szükség már rég valami más iskolatípust termelt volna ki. A mostani kereskedelmi őrségváltások nem ebbe a gondolatkörbe tartoznak. Szeretjük hangoztatni a keresztény magyar kreskedel- fneí, ez a kísérlet azonban még túlságosan friss, a kezdeményezés még kezdeti stádiumban van, különösen, hogyha tekintetbe vesz- szük az ugyanazon szakmában dolgozó zsidó cégek tőkeerejét, forgalmát és vevőkörét s álfalában piaci begyökerezettségét, amik nem lebecsülendők. De éppen azért le kellene már most minden alkalommal szögezni, hogy a keresztény magyar kereskedelem nem jelenthet hangulat- sziiife konjunktúrát sem hazafias haszonlesést .hanem csakis komoly-, kitartó vállalkozást Aki tegnap marhanagyhizlaló volt, hogy holnap már szesznagykereskedői jogosítványra spekuláljon, anélkül, hogy azelőtt ilyesmi eszébe is jutott volna, nem egy uj korszak jjionirját, hanem a konjunktúra felszinredo- bottjat jelenti. Pedig a vállalkozás, a kereskedelem éppen, olyan hivatás, nem egyszer művészet, mint bármi más é« az abban elért anyagi eredmény kizárólagos főcél nem lehet, csupán a vállalkozás sikerének fokmérője, ellenkező esetben az igy keletkezett jövedelem nem társadulomépitő kereset, hanem konjunk- turanyereség. A komoly vállakózások nem máról-holnapra született Ötletek, hanem évtizedes apáról- íiura szálló törekvések termékei, Miiyen kevés ilyen vállalkozás van minálunk. Rendszerint már a második nemzedék a hivatalnoki uriosztály életszemléfcte teszi magáévá, ahhoz hason ülés az elődök jólfejlődött üzeme a nem.»m-"" nríTMi Almádé ,, r«a-:awaTîii»wft» A kolozsi fürdő vendéglőjének ter- raszón gyertya és petróleumlámpa fényé~ nél csöndes cigány muzsika szól. A fürdő- vendégek s az itt vacsorázó bennszülő1 tel: hallgatják abban a kis álmos, nyári, szóin or kas hangulatban. ami úgy illik az estéhez. mim a falusi égen pislákoló csilléi’ gok. vagy a tüosökcirpelés. I S egyszeresül: ebben a hangulatban felhangzik egy dal. porti osan az a dal és pontosan azon a hangon, amit megkíván a pillánál: < — Álmodó Tisza part — énekli a lágy. bariion — Sziverrvlelkem. odahajt . . . ! Olyan szép a hang. hogy felfigyelünk- Iskolázott, meleg, kulturált, fi alól hang s aki énekli nemcsak énekli, de érzi is a dali. Szinte látjuk a Tiszát, a szőke magyar folyót, ahogy kiejti, halásvadászat- nélkülien, finoman a nevét. — Ki ez a fiú, aki énekel? — kérdezi egy pesti szépasszony s a sőt élben próbálja kivenni az énekest. De. a hang testetlenül száll, nem látunk, senkii a gyér világításban. És mások is azt kérdezik: Ki énekel? Az érdeklődés hullania fAcsap az asztalok mellől. Nem megszokó/1 nyáresti nólázás Valami jelentkezik’ itt a fürdöierrir szőri s megfogja az emberek szivét. A hang színe, ii kiejtett szöveg. Érezzük, hogy aki én e kei: teh c tség. Somy Sándornak hívják, polgári komoly foglalkozása van. A kolozsvári adóhivatal pénzügyi ellenőre. Húszét körüli, egészen fiald3 jellegzetes, kifejező arcú. barna, vékony fim. A budapesti Zeneakadémián tanult s nemrégen meghallgatta \aszy Viktor znuijgazgató, ki azt mondotta: Sok tanulás és sok akarat és nagy énekes lehet magából . Somy Sándor ezt tudja., akii: nem ismerik s nem tudják, hogy komolyan készül az énekesi pályára, megérzik s minduntalan rábeszélik. hogy menjen operaénekesnek. Hiszen mugv. Majd Most egyelőre kh aiahiokoskodik. baráti körben elénekel egy-egy dal! melegen, szivhezszór lón. Mai slágerf, magyar nótán egyforma készséggel. Az az érzésűül:, hogy rádióban is nagyszerűen, érvényesühie. Tipikus mikrofonhangja van s hogy mint színész is lehetséges, azt bizonyít ja kifejező ereje. Ízért iriunk Somy Sándorról, erről a húszéves baritonistáról, mert hotelességünknek érezzük, bogit f i'hívjuk u figyt b met egy komoly. Halai, magyar tehetségre, akinél: semmiképpen sem szabiid falun ehikaddnta. ( -n) törődömség következtében összeomlik, vagy idegenek kezére kerül. De ennek az életszemléletnek tulajdoníthatjuk azt is, hogy miként a felsőbb rétegek szemében az ember, már mint a társadalmi ember, a foglalkozási szaknál kezdődik, úgy lett népünk szeles rétegéiben eszménnyé az a fogházőr, a rendőr, a postaaitiszt, a vasutas. Képtelen és meggondoikoztaíó menekülési láz fogja el falcainkat. Menekülés a városi ‘lidércíények felé. Ha ez valamiképpen érthető Erdélyben ahol a kétévtizedes elnyo- mottság következtében minden energia a faluba kényszeredett és most egy uj életformakeresésben robban ki, nem érthető ez olt, ahol a lakosság aránylagos jó módban és munkaalkalmak között él. Hogy mégis igy van, mutatja, hogy népünk, forrásban, a nyomtatott betű most már mindenüvé elhatolt és népünk keresi helyét társadalmunkban. Nem lehet kétséges hogy akként és akkor kapja meg, ahogy sikerül őket életünkben jelentőségükhöz mérten szerephez juttatnunk. Előhírnökei .már olt beszélnek írói dobogóinkon, Tehetségesebbjeiknek látóköre már ott nyiladozik valamelyik vidéki parasztim otthonban. Sietnünk keli értékítéletünk gyakorlatának revideálásával. Amit fentebb elmondottunk, vonatkozik életünk többi változatára is. Vigyáznunk kell a jelszavakra. Es ügyeljünk arra, hogy fedjék a valót. Dr. SZILÁGYI OLIVÉR, országgyűlési képviselő. ÜJMKÖriSJVEK I. Peyré: G1BMIÎ8R Könuved és érdekfeszitö nyári olvasmány: szerelmi történet, melyben a játékos szerelemnek és u társaságnak képei peregnek ie filmszerű egymásutánban. Milyen állomásai vannak két fiatal lelek szerelmének a feleleten rendezvous tói kiindulva n házasságig és onnan a családi ősz- szetartás vállalásáig: ezt az örökké időszéni kérdés! vizsgálja érzékeny női tapasztaló Ital a regény világhírű francia szerzője. Olyan ez u régéin, amilyen voli színhelye Paris u nagy háború után: lágy fények váltakoznak szomorú őszi esős napokkal és csípő' hideg téli estékkel. íimikor a szerelmes leáu\ hiába \ár a kedve sérp. Az olcsó szórakoztató irodalom javából való könyv ára 3.40 pengő Dinu bio Könyvkiadó kiadása. * Nemlrovsky: KETTEN A gihrnltári sziklavár az angol világfa- rodnlom egyik sarkpontja. Az erőd tövében rendkívül érdekes nemzetközi élet zaj Ük: angol katonák, spanyol menekültek, hindu kereskedők, átutazó amerikaiak tu lálkoznnk össze o kis város forgalmas ni eé'"- csodálatos délszaki parkjaiban é? előkelő szállodáiban. V Goncourt-dijas francia szerző regénye eg\ társaság tragi kus összeomlásán mulatja be .i/oknt u különös élet-sorsokat, melyek a gibraltán sziklovár árnyékában l< rermiek. Eg\ <! rab % Háglörléuelem a családi élet ‘.ikrében. A küuyv a Danuhia Konvvki .!• nyári útikönyve. \ra 3.40 pengő.
