Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-31 / 196. szám

IflNfii ««ftttSrtttS Sí.

í-'rsöviapk a ispiakb mwar tersßsefeföhöi

Hogyan kerítette birtokába éjféli harcban a inanyar páncélos dandár egy százada Mecsebelovkát

Az 1941-be» Oroszországban küzdő páncélos dandárunk harccselekményeit vitéz Major Jenő vezérőrnagy a következőkben ismerteti:

Áz 1941. évi oroszországi hádmüvele- teink legnehezebb szakasza októberben kezdődött, amikor a Dnyepertől a Donyec medencéjébe nyomuljunk ölő. Ekkor indult meg ugyanis az elkeseredett küzdelem a sárrcd. Az útvonalak állapotát az úgynevezett „európai ember"' nem is tudja elképzelni. Épített ut ezen a területen nincs. A talajüt&t a szakadatlan esőben már felszántották előttünk a visszavert szovjet csapatok. Gépjármüveink ezeken az utakon már tengelyen felül süllyedtek, i Az utak mél lékterepe, a lágy gabonaföldek gépkocsikkal ugyancsak nem voltak járhatók. Egyedül a magyar „Botond14 típusú gépkocsi volt az. mely — a lánctalpasakon kívüli — még mindig dacolt ezzel áz akadállyal. És egyedül a magyar gépkocsivezető volt az, aki végtelen ügyességgel, uagv gyakorlati tapasztalattal törtető akarással és nem kismértékű büszkeséggel még mindig vitte, vezette gépkocsiját. Fohászkodott, avagy szitkozódott — ahogy a sorsa esett, de a ..Bolond4* ment. igaz, hogy a gépkocsivezető és a gépkocsin ülők már régen egy testté és leiekké kovácsolódtak és segítették mindenben egymást. A legnagyobb büszkeségük azonban az volt, ha kátyúba fűlt német gépkocsit hozattak ki a Bolonddal- Erre bőséges alkalom kínálkozott a német bajtársak őszinte hálájára és csodálkozására. t

Ily körülmények közt nyomultunk előre az 1941. évi hadműveletek utolsó sza- - kaszára. A gyorsbadtest élén ekkor az 1. gépkocsizó dandár küzködött a sárral). Közvetlenül á német 17. hatteeregparancs- ltoknak voltak alárendelve.

A német vonalak október közepére az Orelka pataktól keletre húzódó vasútvonal mentén szívósan védekező oroszokat megközelítették és itt -— átmenetileg — meg is akadtak. Gyorshad testünk feladata az volt, hogy a németek által ütendő résen áttörve érjék el a Donyecot Isjutri városánál.

A 257. német hadosztályparancsnokságnál való tájékozódásom alkalmával találkoztam ott a 17. hadseregpurancsnok úrral, aki közöl te velem, hogy nem tud a saját csapataival számunkra rést törni, magunk nyissuk meg tehát az. utat Isjum felé. Első parancsa szerint a vázlaton megjelölt irányban kellett volna előretörnünk, később azonban —- javaslatunkra — hozzájárult ahhoz, hogy a Brataj és Bereka pataktól délire kíséreljük meg az előretörést. Ez sikerült is, mégpedig olyan eredménnyel, hogy — a 17. hadsérogpa- rancsnok megállapítása szerint — magával rántotta XLIV. és LIL német hadtestek csapatait is. Csapattestelnk úgyszólván versenyt futottak egymással a Do- nyecig és valóban, a 17. nemet hadseregen helül elsőnek érték azt eb Az ellenség Rosdesztvenszkoje-nál, Mecsebclov kánál és Isjümtól délire fejteit ki erős ellenállási. Az első helyen a 3. gépkocsizó zászlóaljunk éjjel átkeVé a patakon, rajtaütött az ellenségen és bár a hidat felrobbantva találta, reggelre uj átjárót készített derék árkászaival és beosztott utászai vili. .

Isjumnál kézzel vontatták előre a csapatok a lövegeket, — mert a feneketlen sarat ez alkalommal már a Botond sem bírta — hogy a várót; elzáró dombot megtámadhassák.

Meesebelovkára szintén éjjelt indult meg a támadás október 20-án. Ez alkalommal ismét a 3. gépkocsizó zászlóalj került az élre. Ennek Szentgyörgyi százada éjjel 1 órákor tört be az ellenség védőállásába.

A zászlóaljparancsnok Jegorjcvka. és Mecsebelovka közt már sötétben adia ki a támadási parancsot. Alárendeltein a felderítő zászlóalj már ideérkezett, szá- zadérejü felderítő osztagát is, mely már harcérintkezésben volt ekkor az ellenséges ha re előőrsökkel.

A 3. gépkocsizó zászlóalj parancsnoka Szentgyörgyi — akkori főhadnagy — f/.á- zudát rendelte küzdőnek a felderítő zászlóalj felderítő osztaga mellé, inig másik századát magának tartotta fenn tartalékul.

A támadás lefolyását Szentgyörgyi százados az a lant lakban írja le:

Megindul az éjjeli támadás

%Z előnyomulást október 20-án este kezdtem meg a. Mecsebelovka előtt kb. 7 km-re levő Jegorjevka községtől a következő érővel: 2 pusjeász szakasz, 2 géppus- kas szakasz, 1 páncéltörő ágyús raj, Létszám kb. 100 fő 16 golyószóróval', 6 géppuskával és 1 páncéltörő ágyúval. Az ellenség ereje ismeretlen volt. Időjárás: sóiét éjszaka, hideg szél, eső.

Indulás előtt a legénységet kioktattam a század feladatára és az éjjteli hire sikeres megvívásának követelményeire: a csendre és arra, hogy mindvégig parancs* unkái köré tömörülve, együtt maradjanak, mert igy egyrészt az összefüggés állandóan megmarad, másrészt, mert az ellenség tüzhatása sötétben úgysem, érvényesül, továbbá arra a körülményre, hogy éjjel, íz ellenség is bizonytalané ágban van, tehát a harcot az nyeri meg, aki határozottabban mer cselekedni.

A század eiöbb az ut baloldalán, majd annak részbeni járhatatlan«ága miatt az ut két oldalán nyomult előre- Az előnyomulás a nagy sárban igen lassan haladt- Sokszor meg kellett állni, hogy' a nehéz terhét cipelő legénység Idpihenhesse magát, de azért is, hogy a sötétség miatt megszakadt összeköttetést a szabadban helyreállítsam. A páncéltörő ágyút emberi erővel vontatni nem Jöhetett, a vontató gépkocsi erős motorbúgása pedig hamarosan az ellenség tüzérségi tüzet váltotta ki. Ezért a páncéltörő ágyút az utón

Ennek az adatnak birtokában úgy határoztam, hogy a községet megkerülöm es más oldalról támadom meg, ahol a védelem. gyengébb, hogy igy az ellenség zömének hátába kerüljek. A század arcvonalát jobbra fordítottam és óvatosan kő"

lehagytam, de utasítottam, hogy hajnalban folytassa menetét a község felé,

Az ellenség tüze mind erősebb lett, már géppuskátüz is feküdt rajtunk, mert bár igyekeztem a legnagyobb csendben előnyomulni, elkerülhetetlen volt, hogy zajt ne okozzak. Amikor úgy gondoltam, hogy a. megteendő 7 km-nek már a vége felé járunk és a községnek közvetlenül előttünk keli feküdnie, a századot megállítottam. Ekkor már nemcsak élűiről, hanem, jobbról is, balról, is tűz alatt álltunk, szerencsére veszteség nélkül, A három oldalról jövő tűz azt a benyomást alakította ki, hogy az ellenség közé jutottunk he- Ezért feltétlenül még a a éj folyamán kel! a községbe betörnünk, ruerr, ha ráukvirrad, válságos helyzetbe kerii- rülünk és a feladat megoldása még nagyobb egységnek is súlyos áldozatok árán fog sikérülni. A község hollétének végleges tisztázására 6 főből álló járőrt küldtem az utón ..tovább eiőre. Néhány perc muha erélyes parancsszavakat halottam, majd kis idő után a járőr 5 fogollyal tért vissza. Ezek elmondták, hogy a falu itt vau közvetlen előttünk, ők biztosításra voltak kiküldve, de nem figyeltek és a magyar járőr rajtuk ütött. A községet egyébként kb- 1000 orosz védi 4 aknavetővel. láger ős ebben az ut Letorkolása van megszállva, ahol többsoros drótakadály és harckocsiárok is van. További részletekről felvilágosítást adni nem tudtak.

zetedtem ä község déli oldala felé. Az elől haladó harcjárőr esakliamnr jelentette, hogy már látja a házak körvonalait, de egy mély patak állja útját. Tekintve azonban, hogy ekkor már kb. éjfél volt, valamint arra számítva, hogy az oroszok erről

az oldalról, valösziuiiVg nem várják a tá ráadást, az előnyomulás l; folytat taxa és a vízbe belegázoltunk. Néhány méter meg tétele után azonban kiderült, hogy or, nem patak, hanem egy nagy tó, nádassal benővel- A viz előbb térdig, később derékig ért, de egyesek raliig is clmeriiltek benne Ezek azután, kénytelenek voltak segítséget kérni bajtársaiktól. Mindez tér mászetesen nagy zajjal járt, and a tó túlsó partján lévő műtök erős iüzét. váltotta ki. A támadásnak ez volt á legkritikusabb időpontja, hiszen nem tudhattuk, milyen mély lesz még a viz és az ellenség hogyan van a parton elhelyezkedve. Ez a gondolat csak egy másodpercre villant át rajtam, mert tudtam, hogy a század egyetlen tagja sem gondolt arra. hogy taJún. j jobb volna visszafordulni. Úgy látszott, | hogy az akadály nemcsak, hogy el nem csüggesztette a legénységet, hanem inkább fokozta a harcikedvüket és lelkese- désük eddig még nem tapasztalt magas fokra hágott. Bár a sötétség és a siirii nádas miatt egymást nem is látták, mindenkit hajtott előre az a törekvés, hogy a vízből mielőbb kijutva, a~- oroszokat a községből kiverje és azok helyét a Ivázak- hftn a két napja zuhogó esőben folytatott, pihenés nélküli harcok után ö foglalja el. Nemcsak a szakasz- és rajparancsnokok, hanem a beosztottak is szünet nélkül bűz ditotiák egymást, úgyhogy az előnyomó lás majdnem versenyszerű jellegei Öltött. Ez okozta, hogy a támadás lendülete égy pillanatra sem tört meg. hanem inkább állandóan erősebb lett.

Mivel a vörösök már úgyis felfedeztek

beimiiakti, mi i'- tüzeltünk menetközbe». Valószínűleg balás nélkül, de az oroszok tüze sem tett kárt bennünk- Mindnyájáé fellélegeztünk, amikor a kb. till m. széle* tóból kilábalva, partot ériünk Alig tét lünk azonban egy-két lépébt, 2 m mély harckocsiárokba zuhantunk bele, amely a tó mögött húzódó dombvonalba volt bevágva. Ez rövid időre megák asz tolta a támadást, de hasznunk is volt belőle, mert itt megleliefősén védve voltunk a tűztök Az oroszok most már kézigránátot is doblak róni:, de szereiKvsénkre az orosz állás nem a harckocsiárok pere mén, hanem attól mintegy 10—15 m re hátrább húzódott, igy az ellenséges lőve dékek és kézigránátok nagy része tulszáMt felettünk. Innen aztán ugv törtünk tovább előre, hogy kézigránát összdobúa után az első emberek az ár ok falba. vájt lépcsőkön, és a többiek vállairt fclkajposz- koilvo, újból kézigránátot dobtol:., majd a pushet-, golyószórókésőid; pedig a gép- puskcBtüz is megkezdődött. Rövid tűzharc után az oroszok a házak közé szorultak vissza. ítc aoiiban őrösén védekeztek, mert most már a bent pihenő egységeik i- harcba léptek. Sikerült a századot megóvni attól, hogy a harc egyes emberek, vagy kis cssoportok rendszertelen résztél- harcává váljék én* a helységharc szakaszonként folyt, úgyhogy a szakaszol, egy-egy házcsoportot előbb néhány perces leghevesebb géppuska- és golyószóróiüz alá vetlek, majd kézigrémátdobás után megrohanták. Az oroszok nagyrésze menekült, de sokan megadlak maguhit a házakban.

Két t áz között

Ilyen módon a falunak kb, a negyedrészét vettem birtokba, amikor a hirtelen fékerősödött ellenséges állásokból és gyors köm vezet tanulmányozásból rájöttem. hogy a község főbejáratát védő orosz zöm háta mögött vagyok. A lakosság el nem menekült tagjaitól azt is megtudtam, hogy a község igen nagy kiterjedésű, amelyet ilyen korlátozott erővel, sötétben, a hare egységes vezetésének lehetősége nélkül, teljesen elfoglalni nem lebet. Ezért az utcai harcot tovább nem folytattam. hanem parancsot adtam a szakaszoknak az elért helyen, a házakba való

híjfészkelődésre. Az éj hátralevő részét teljes koraiakban biztosítva töltöttük eb A község nagyobbik része még orosz kézen volt és egészen, virradatig tartolt a szórványos tűzharc, de az ellenség határozottan nem támadott. valószínűleg azért, mert sem a saját túlerejével, sem az elért, illetve kialakult helyzettel nem volt tisztában. Mikor pedig — a világosság beköszöntésekor — a helyzetet felismerte és a .századomra az ellentámadást megindította, már elkésett, mert akkorra már az ütött résen át a zászlóalj is beérkezett.

Kémet élesére! Szeiügrorgyi századosnak

A Szeutgyörgyi-század éjszakai betörésének tehát átütő eredménye volt. A betörés megnyitotta az utat a dandár zöme számára- Ugyanis a támadás folytatásában és a siker kiaknázásában a dandár mindén csapata résztvett. Ezek együttműködése átszakitotta az ellenség védelmi rendszerét és megnyílt az ut a Donyec felé.

A 17. német hadsereg parancsnoka október 21-én reggel 4 órakor az alábbi sürgönyt intézte a gyorsbadtest parancsnoksághoz:

„Kérem, Szénigyörgyi századosnak különös elismerésemet kifejezni kimagasló

bátorságáért és századának kivaló telje* fát menyéért Mefcsebelovkara való támadás alkalmával.

i Holh vezérezredes. X- 21. 4 h.‘*

/ iAz orosz eyenállásra jellemző, hogy Mécsebelovkában ejtett 700 fogoly nál 250 automatapuska voll.

A gyorshadtestparancsnok az ütközet utáu kijött Meesebelovkára, a betörésben résztvett legénység közül azonnal tizei a kiscziiU- és harmincat a bronz vitézség! éremmel tüntetett ki. Ezenfelül megveti dégelte a századot borral és. cigarettával, az éjszejkát pedig a 3. zászlóaljparancsnokságon töltötte.

H tábornoki kar résztéléi tolmácsolta a kormángzőnak a vezérkar főnőké

BUDAPEST, augusztus 31. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vitéz Bariba Károly vezérezredes, honvédelmi miniszter és vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke, kihallgatáson jelent meg a Főméltőságu Ur előtt és kifejezte a tábornoki kar részvétét a F»- méltóságu Horniányzólielyettes Ur hősi halála felett.

„Egy atya fájdalma és egy nemzet gyásza“

Bóma, aftiguszüus 31. (MTI.) An* saldo, a1 Telegrapho főszerkesztője, aki Cian» gróf olasz külügyminisztert elkísérte Budapesti útjára, „Egy atya fájdalma, és egy nemzet gyásza" dim alatt a Telegnapho péntek reggeli számában többek között; a következőket inja:

Magyarország kormányzója külön- kihallgatáson fogadta Ciano grófot, majd az olasz küldöttség tagjait és köszönetét mondott a részvétmeg- nyilvaníliásért. Horthy Miklós kifejezésre juttatta végtelen fájdalmát, és afelett érzett aggodalmát, hogy ki lehet, utódja abban a magas tisztségben, amelyet a magyar nemzet reábizoitt. Nagy szeretettel szólott kis u no kajáiról. Az egész rövid beszédet atyai fájdalom hatotta át, de érződött beszédében az is, hogy Magyarország kormányzóját az az erős akarat tölti el, hogy szembenéz a végzettel, hogy nem tör meg, nem engedi át magát, semminö esügge* désnek és fáradságnak. A csapás, amely érte. mindenesetre rettentő volt. Átér ez. te azi, hogy a nemzet éle te tovább folyik, tekintet nélkül arra a tragikus eseményre, amely-az orosz front egy pontján történt, líorihv Miklós tehát erőt vett magán és nyugodt arccal, hatalmas ön urat omnia i fogadta a nemzet képviselőit és a ha ráti államok küldöttségeit. A ma gyár nemzet ma valóban tini tiszte lettel veszi körül Horthy Miklósi, akinek népszerűsége óriási.