Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-29 / 195. szám

SZOMBAT, iS42 aagaszta» LXLDL évföiyíuv* 1SS. saám. Ili 16 FILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. ea. Telel.: 11—09. Nyomda: Egy©- tem-a. 8. sz. Telel.: 29—23. Csekkszámla 72056 fluspiTona: BBRTHfi MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVALLALAT* HL Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 P*, negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P. Emlékesei-e t Mas DEMETER BÉLA Emlékezel-©, erdélyi magyar, hu- szoukétéves fogadkozásaidra? Hogy mindenre képes vagy: éhségre, élet- áldozatra, pihenőt nem ismerő vas- munkára, acéhürelemre, lemondás­ra, csak hogy megérjed azt a napot, amely azóta immár két esztendeje ra­gyog feletted. Hogy semmit nem kí­vánsz, csak szerény munkahelyet, legfeljebb egytál ételt, puha vánkos helyett kemény lócát, babérok, rend­jelek, címek és diszcsokrok helyett — a leg alázatosabb szolgálatot. Hogy majd továbbra is testvér ma­radsz a testvéri közösségben, csá­kányt ragadsz, szétvered fajtád ide­gen szikiasirjának záxófalalt. Bá­nyász varázspálcával suhintasz az elárvult magyar földeken, lelket le­helsz az elnémult harangokba s örök elrettentő fejfát állítasz annak a szellemiségnek, mely Erdélyt egyko­ron lejtőre indította. Majd fáklyái lobogtatva hirdeted s vállalod az örök magyarságot, annak legeszmé- nyifcb fogalmát és mindenható való­ságát, hazádat. S 'indulsz majd ro­hamra az uj honfoglalásra. Emlékezel-e mindezekre? Mert ha nem, ngy tovább szólhat az emlékezés — addig, mig kiáltó szó lesz a lelkiismeretben. De talán ennyi is elég arra a napra, amikor a harmadik szabad esztendő küszö­bén leborulunk a drága anyaföldre s buzgó imái nkban halljuk az igét: Egyek vagyunk Erdély rögeiveL Zord idők kemény zivatarában, mer rajló földrengések vulkánikus kitör réseiben jelentkezett az Ígéret, hogy testté legyen és valóra váltsuk. Nem a gondtalan nyugalom boldogító, vég­telen tiszta csöndjében, hanem az uj harc, uj magyar és európai élet ün- duló csatájában. Uj vértet, uj csa­tabárdot kellett fűzni és csiszolni az uj ütközethez s ezzel egyidejűleg kettős szerepre vállalkozni. A belső ujjáteremtésre és a külső veszélyek elhárítására. Egyforma sürgős pa­rancs volt mind a kettő. Egyik sem tűt immár halasztást. S talán egy­szerre is szólt a riadó, Lássak hát két év mérlegét. A had- baszálit seregek messzi-messzi, ide­gen földön helyt állanak s igy a kér­dés csak befelé szól. Senkinek és mindenkinek. Az összességnek és az egyetlen magyarnak, kéfkézi mun­kásnak és értelmi dolgozónak. Veze­tőnek és vezetettnek. őrtállóknak és tömegeiknek. És csak arra szól a kérdés, amire zord időkben szólhat. Vájjon hány uj magyar barázda, uj magágy uj magyar vetése. Vájjon mennyivel és mivel is gyarapodott a nemzeti vagyon. Vájjon ősi jusson hányán gondozzák ismét az egykor elveszett honfoglalók legszentebb örökségét; mennyivel javult népsza­porulatunk, mennyivel csökkent az elhalálozások száma. Mennyivel egészségesebb a magyar gyermek gondozása. Vájjon a magyar gyér meket mindenütt magyar ember ta nitja-=e anyanyelvének betűire, ma gyár ember oltja-e beléjük fajtánk ha gyományokból táplálkozó és sarjad zó szellemkincseit és gyöngyeit. Vaj jón mennyiben erősödtek és telje sedtek ki évszázados nevelésügyi intézményeink és sok vihart látott népi szerveink. A nemzetiségi kér­désnek meg vaunak-e adva uj, kö­vetendő irányelvei? Az egyén minő­sége mennyiben javult s munkájá­nak mennyisége hol mutatkozik? Nem felejtette el vájjon senki az idők legnagyobb tanítását: Egy az egészért és az egész egyért? Nem ér- vényesüliek-e önös célok a közösség rovására? Nem lazult-e meg a kö­zösségi életforma Mpróbált kerete? Egész magatartásunk megközelítet­te-0 azt a szédületes magasságot, ahol értéke az egyetemes magyar­ságra legtisztábban csillog? Egyál­talán építettünk-© annyit, mint amennyire kötelezve és elhivatva voltunk? Vájjon a visszatérés boldog nemzedéke nean veszltett-e alkotó lendületéből? Miután k£-ki megta­lálta helyét a szabad életben, vájjon nem igyekezett-e elhessegetni a sú­lyos felelősség mindig kisértő belső figyelmeztetéseit? Lám, kérdésben nincs hiány. íS ha megszólal a ielkiiísmeret, pillanatig se tévesszen meg. Mert, hogy immár örökre megragadtuk egymás kezét s még a föld porában, vagy takarója alatt is együtt maradunk — és ami­nek egész Európa szemtanúja, hogy a több mint ezeréves magyar biro­dalom azóta is mit végzett ezeken az ősi szállásokon — még semmiség a nagy feladatokhoz és az óriásit, ránk váró nagy kérdésekhez képest. Ami eddig történt, csak a szörnyű romok eltüntetése s az utak járhatóvá téte­le volt. A talaj megtisztítása az idegen dudváktól, az előkészület a nagy magyar szántásra. Mennyi minden­nek kell még történni© és milyen hosszú ideig, amíg az eLsülyedt Er­dély ismét teljesen magyar felszínre emelkedhetek. Mindnyájunk, összes magyarok, vállvetett erején. Sose ál­tassuk magunkat és soha még múló pillanatig se hatalmasodjék el raj­tunk az érzés, hogy jó munkát vé­geztünk. Mert semmit nem tudunk úgy elvégezni, hogy az tökéletes vég­ső cél lehessen és semmit sem va­gyunk képesek oly fanatizmussal szolgáld!, hogy lelkiismeretűnk meg- nyugodhassék. Mert nekünk mindig csak éberen, vigyázz-, robamállás* ban kell maradnunk, mint a szekér- táboros honfoglalóknak, akik idővel, vadonnal, rengeteggel, idegen, primi­tiv, adatsorban élő fajtákkal kellett meg vívjanak mVmdeu talpalattnyi helyet is. Mi lehetne más a cél és a teendő, mint éberen tartani a felelősséget, hogy az évfordulók ne csak má­moros belső lelki élmények, hanem, uj elhatározások és cselekodetek in­dítékai. legyenek. Az egyén, ha szá- monkérte és megmérte önmagát, lássa mulasztásait éppen úgy, mint a hatalom közössége. S csak önmagától kérdezze ’ismét és újólag: vájjon min­dent megtetí-e, amit tehetett. És ha­tározza el: az uj évfordulótól mivel járul sorsának elöbbviteléhez, hogy a pontosan kijelölt feladatot kijelölt időpontig el is végezze. Mert itt a szüntelen önemésztő és izgató gon­dolat: <‘v"i Erdély jobb sorsát hor­dozzuk. Akik ebben rendületlenül hisznek, nem hiába várják hegyeink hajnalán az uj magyar világosságot. Éí jsl-aappal támadják a gémei repülők Sztálingrádot BERLIN, augusztus 29. (MTI.) A Füh­rer főhadiszállásáról jelentik « Német Távirati Irodának: A véderő főparancsnoksága közi: Hegyi csapataink a Kaukázusban újabb magaslati hágókon kény szeri tették Id az átkelést. A szétugr osztott ellenséges erő­ket megsemmisítettük. Sztálingrádtól nyu­gatra a n,émet támadás a makacs ellensé­ges ellenállással szemben újabb tért nyert. Az ellenség kétségbeesett ellentámadások elhárításánál csak a csütörtölsi napon egyetlen hadtest körzetében 135 szovjet ! páncélost semmisítettünk meg, illetve j zsákmányoltunk. Erős harci és közelharc': j repülőkötelékek megsemmisítő hatással Qv ikoztak be a földi harcokba. Német repülők éjjel-nappal támadták Sztálingrá­dot és a Szovjet hátsó összeköttetéseit. Két nagy volgai szovjet szállítói: njót és egy tartályhajót felgyújtottunk. Kalagálól délnyugatra és Rzsev mellett több helyen szétvertük az ellenség támadási elókészü teleit. 4r ellenség helyi jellegű támadás a Lélekben ünnepeljünk felszabadulás második évfordulóján! Az Erdélyi Perl országos központjának felhívása KOLOZSVÁR, augusztus 29. Az Er­délyi Párt országos központja a fel­szabadulás második évfordulója al­kalmából a párt vidéki tagozatai ut­ján az alábbi felhívást intézte Erdély magyar társadalmához: Magyar testvéreink! A mai sorsdöntő Időkben, amikor egész Európa vérzivaíaxban áll, a helyzethez illő komolysággal, nem külsőségekben, hanem lélekben kell megünnepelni, augusztus 3ö-át, a bé­csi döntés második évfordulóját. Az évforduló napján, amely most va* sárnapra esik, lelkészeink a rendes Isten-tisztelet keretében fognak há­lát adni az Egek Urának, amiért megengedte, hogy a szégyenteljes trianoni békeparancs által leszakí­tott erdélyi területek egy része visz- szatérhessen a magyar hazához. Er­dély magyarságának legszentebb kö­telessége, hogy ezen a napon elzarán­dokoljon a templomokba és az imád­ság szárnyán megköszönje a Min­denhatónak, hogy a 22 esztendős ide­gen malom alatt annyi titkos re­ménykedéssel megálmodott álmaink egy részéi valóra váltotta. Magyar nemzetünk bebizonyította, hogy a jobb jövendő érdekében minden áh dozatet meghoz. Honvédennk nagy szövetségeseink oldalán vérük hűi* látásával küzdenek az enróprJ. kul­túra megmentéséért és ebben a harc­ban kötelességének teljesítése köz­ben életét áldozta nemzetünk re­ménysége, az országgyarapitó kor­mányzó fia. A nemzeti gyász órái­ban, amikor még fájdalomtól köny- nyes a szemünk, nincs helye annak, hogy a bécsi döntés évfordulóját kül­sőségekben hangos hálaadással ün­nepeljük meg. Városainkban épp­úgy, mint a legkisebb falvakban, lis­ten házában köszönjük meg a fel- szabadulást, és tegyünk fogadalmat, hogy méltók leszünk megdicsőüit hősünk nagy áldozatához és nemze­tünk jövendője érdekében egy szív­vel és egy lélekkel munkálkodunk. Emlékezzünk meg ezen a napon Dél- Erdélyben maradt testvéreinkről is, akiknek sorsát mindig aggódó sze­retettel figyeljük és akikről felsza­badulásunk után sem feledkeztünk meg egyetlen pillanatra sem. Legyen a felszabadulás második évfordulója a lelkek bensőséges ün­nepe, amelyen a Mindenhatóhoz fo­hászkodik a magyar nemzet hála­adó könyörgése. Gróf TELEKI BÉLA, az Erdélyi Párt országos elnöke. Dr. PÁLL GYÖRGY, Gr&znnas; főtitkár. csszeorrit ttah. A Ladoga-tótól délre az ellenség erős kötelékekkel megtámadta a német álláso­kat. A szovjeté sápotokat kemény harcok­ban visszavetettük. 35 páncélost megsem­misítettünk. A szovjet légifuiderö csütör­tökön légiharcokban, a légvédelmi tüzér­ség tüze következtében 101 repülőgépet vesztett. Hét ellenséges repülőgépet a föl­dön pusztítottunk el. Egy repülőgépünk hiányzik. A nyugati megszállt területek fölé tör­tént csütörtöki berepülések során légihar­cokban 15 ellenséges gépet lőttünk le. Előőrshajóinls 3 gépet lőttek le saját vesz­teség nélkül. Eredménytelen nappali zavaró repülé­sek után Nyugat- és Északnyugatnémetor- szágban az angol légierő kötelékei augusz­tus 28-ra virradó éjjel különösen Kassel ellen intéztek támadást. Éjjeli vadászok és a légvédelmi tüzérség az eddigi jelenté­sek szerint 35 támadó angol bombázót lőtt le. Az angol légihaderő augusztus hó 14—27-ig 313 gépet vesztett, ebből öt­venötöt a Földközi-tenger és Északafrik a fölött. Ugyanezen idő alatt az Anglia el­leni harcban 63 gépünk veszett cl. TÖBRTrZEEER HALOTTAT VESZTETTEK RZSEVNÉL AZ OROSZOK BERLIN, augusztus 29. (MTI.) A Né­met Távirati Iroda jelenti: Ä keleti arcvonal középső szakaszán fo­lyó harcokról a véderő főparancsnoksága a következő kiegészítő jelentést közölte: Az immár közel négy hét óta tartó vé­dekező harc Rzsev körül és Nedintől északra naponta újabb és újabb lehető legkeményebb követelményekkel járt, mindenekelőtt a német gyalogos és mii- szaki csapatok részére a nagy számbeli fölénnyel támadó bolsevistákkal szemben folytatott eredményes küzdelmükben. Az ellenség, bár kiméLetlónüli feláldozta csa­patait. jelentéktelen helyi betöréseken ki­vid egyeten egy támadási célját sem érte el. Több tízezernyi halottal és hadifogoly lyal, ezernyi megsemmisített páncélos harckocsi és löveg árán a Szovjet mind össze néhány gránáttölcsérektől felhaso­gatott terepsávot nyert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents