Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-26 / 192. szám

feJUXJL évlolf192» sa&m* Szerkeszt5ség és kiadóhivatal: Kolozsvár, .íókai-o. 16, I. em. Telei.: 11—09. Nyomda: Egye- teai-u. 8. sz. Telel.: 29—23. Csekkszámla 7205S in—TWirmnraiiiibí nwiMsiiiiimiiTi’T’—ítrr-r—­SUflPITOTTfi: BIRTHI MIKLÓS . Ki*dótala]donos: „PALLAS SAJTÓVAI-LALAT* Rt, Kolozsvár. Előfizetést árak: 1 hóra 2.70 P* negyedévre 8 P.t félévre 16 P, egézz évre 32 K Felravatalozták az Országház kupolacsarnokában a kormányzóhelyettes koporsóját Tizosures tomogeh néma tiszteletadása fogadta a fővárosban a halott hősi - Kolozs­váron a temetés napján az összes templomokban gyászistentiszteletet rendeznek Cian© gróf ©lasz külügyminiszter a temetésre Budapestre érkezett Magyar földre érkezik a gfássvonat  hősi halált halt kormányzóhelyettes földi maradványait hozó vo­nat kedden hajnalban ért magyar területre. Mély gyászba borult ország fogadta a megtérő hőst, aki életét áldozta a hazáért. Sebesültszállító vonathoz csatolt gyászkocsiban hozták a koporsót. HeraátJszentist vártnál haladt át a vonat e magyar határon. A hajnali órák ellenére, minden állomáson nagy tömeg gyűlt össze, amely néma főhajtással adózott a hősi halott előtt. A fenyőággal diszitett gyászko* csiban, a bajtársak koszorúja és virágai között volt a koporsó, amelyet ejtőernyővel borítottak le. Vitéz Szabó László vezérőrnagy vezetésével tiszti küldöttség kísérte a koporsót Kassáig, ahol a kormány képvisele­tében Radocsay László igazságügyminiszter, a honvédség képviseletében pedig vitéz Lakatos Géza altábornagy vette át a koporsót. Gülker és Hau° ser német századosok vezetik a német tiszti küldöttséget a harctértől egészen Kenderesig. Szlovákia tiszteletadása a hősi halottnak Gyászürmepség Rákóczi fejedelem városában vei és akaratától biztosítva, hogy a lidér" cek visszavonulni kényszerülnek minden fegyverrel felvértezve, amely Horthy Ist­ván örök emlékét, a kormányzó bölcs or- száglását, a magyar állam boldog felvr rajzását, a világ magyarságának egymú- mellé kerülését biztosítja, s hozzájárul a 67éldult Európa és a veszélybe döntött emberiesség uj fölépítéséhez. Vassá keli a szivünknek lenni, s acélökölbe kell sző­rűin; kezünknek. Olyan munkát és olyan harcot kell a magyarságnak most már folytaim, aminőre nem volt még példa a magyar történelemben, de ?. világéban •em. Ha elpusztult a sasfiók, szálljon ma" gasra a nagy Sas és mutassa sasok népé­nek, merre a boldogság, hová száUandók vagyunk. Ha gyászt vetettünk, most már diadalt kel* aratnunk! másra. Itt várta a külcnvonatot dr. Dudă* járási elnök vezetésével a szlovák állam­elnököt és kormányt képviselő küldött" ség, továbbá dr, Walter, a pozsonyi m. kir. követség tanácsosa. A szlovák köztársa­ság elnökének és a szlovák kormánynak részvétét dr. Dudás tolmácsolta vitéz Szabó tábornoknak, majd elhelyezte dr. Tiso államelnök koszorúját az elesett bős koporsójára. Röviddel 5 óra után a gyászvonat Eperjesre érkezett. Itt Horák alezredes vezetése alatt az eperjesi hely­őrség küldöttsége fogadta a halott hőst szállító vonatot és Horák alezredes az eperjesi helyőrség részvétét fejezte ki. Ezután a vonat megindult Abos és Her- nádkosztolány irányába és a szlovák kül­döttség itt is tiszteletadással hódolt a hősi halottnak. Vitéz Szabó László tábor­nok meghatott hangon fejezte kJ köszöne­tét a szlovák népnek a szomszédos ma­gyar nép iránt tanúsított részvétéért. A szlovák vasúti állomásokon, amelyeken a különvonat áthaladt, szlovák nemzeti szí­nű éa gyászlobogók lengtek. Már megáesoiták a ravatalt a törvény- j hozás ragyogó kupolacsarnokában, ahol nemrég élete legnagyobb esküjét mondta | el és uj közjogi állás fényében atyja mel- j lé állott délcegen a nemzet megfontolt akaratából, a Gondviselés bölcs sugalla­tára. Itt, ezen a gyászbaborult nagy he" lyen, ennek az eskünek parancsára hűsé­get és önfeláldozást fogadott nemzetének és hazájának. Férfiasán állta e<zt a nagy, Isten szavával elrebegett esküjét- Hü volt és önfeláldozó. Vére hullásával, élete ve­szélyeztetésével pecsételte meg hűségét és önfeláldozását. íme, most a vonat gyásslobogóját a levegő ellenállása süvi- tőn lengeti; befut a forrón szeretett vá­rosba, sok boldog és vidám fiatal óra, de épp annyi tanulásban és munkában eltöl­tött nap szerető tanúságának ölében, hoz­zál földi maradványait, a nemzet meg­kezd? újra siratását az utcákon, s a ko­porsó odaszáll a ravatalra, melynél na­gyobbat még nem sokat ácsoltak itt. Az ifjú ravatala az igazi ravatal, mélyen ki­terítve fekszik egy ország gyönyörű re­ménye. Ilyen ravatal volt Szent Imre her­cegé, mikor hazahozták Lengyelből, vad­kanvadászaton feldúlt szűzi tetemét, vagy Rudolf trónörökösé, szintén 6zörnyü va­dászatból menetelve haza. Az uj ravatal körül is legendák szúUdosnak már, a gvö' nyörü, széparcu és acélos termetű hősről, oki szintén vadászaton pusztult eh de a Zrinvi Miklós körül ólálkodó erőkhöz ha­sonló helyzetben cs mindenkinél hatalma­sabb toportyán féregre a levegőben, va­dászgépen cserkészve ama szörnyű nagy vadra, ki nemzetét, hazáját, embertár­sait, erkölcsét, világrendjét fenyegeti ádáz pusztulással. Drága, fiatal!, magas ravasa­lok, mily messzi és mennyire fölfelé mu­latnak a köröttetek röpdöső eszmék! Nemcsak a halál itt, hanem a végzet is. Ki tudja, mit rejteget még háborús háti­zsákjában? Mily kicsi és tehetetlen az ember ily nagy- és magas ravatal tövében. íme, csüg­gedten ébred a megváltozhatatlan való­ságra. Tegnap még kishitüen reményke­dett, hátba tévedésnek bizonyul t tragé­dia, s elmúlik, akár a rossz álom: talán csak az első pillanatban látszott halottnak a lezuhant bős, azóta mar életre ébresz­tették. s elmúlik rólunk ez a szörnyű ron­tás. Most már kétség nélkül bizonyos a bizonyos és kétségbe ejt. Az ember most már nem tud mást cselekdnr, mint gyá­szolni és a magyar történelem hasonló fekete fejezetein — egy népnek sincs ily sötét múltja — elmerengeni, s könnyeit odaönteni a szülők lábához, kérve, ma radjanak erősek a bástyán és mentsék meg őt a kísértetektől. Mennyi szép, me" leg, szerető mondat hangzik el most, han­gosan és riva, mind az élő és bolt nagy­ság iránt való bámulatos imádatból cs fáj* dalombó' foganva, de hol vannak az iga­zi ezavak és benső fogadalmak? Csak ez a néhány egyszerű szó mindössze tudott sserteszálisni minden lélekhez és fészket verni benne: ,,mert ilyenek az apák és fiuk, örök a magyar“. Uj kell még hozzá, reméljük, megszületik az a történelmi mondat, mely tett is egyszerre, mint ak­kor, midőn az egyetlen tett a költő akna volt. Az a szó, mely Istenhez fölér és kikényszeríti tőle a megmentő határoza­tokat. A szó, mely megerősíti az Apa szi­vét és rákészteti, hogy a nemzet még nagyobb szolgálatával állítson örök emlé­ket a fiúnak és amely emlékeztet, hogy a keresztfa csodájának valamely rokona mégis csak leszálltat közénk. A szó, mely szerencsés bosszúra késztet, & szó, amely elsöpri ellenségeinket jövendő boldogsá­gunk utjából. Ha pedig nincs már és nem lehet ilyen szó, ha kicsi és tehetetlen ma­rad az ember a ravatal előtt, ám szüles­sék meg • nagy halálból rajtunk tol, fö~ Az arcvonaltól hazáig minden állomá­son, ahol megálíott a vonat, megható tisz­teletadások történtek. A szlovák területig magyar és német diszőrség kísérte. A koporsót szállító különvonat kedden, a hajnali órákban ért szlovák területre és az Orló—Bártfa—Eperjes—Abos—Her­Rákóczi fejedelem ősi magyar városá­ban, Kassán nagy-szabású gyászünnepség fogadta a halottat. Kormányzóhelyettesi minőségében első vidéki látogatásán Kas­sát kereste fel, most pedig a dicsőség me­zejéről hazatérő hŐ3 koporsója körűi gyűlt egybe az utolsó tisztesség megadására a mély gyászba borult fejedelmi város. Radocsay László igazságügyminiszter Johann Béla belügyi államtitkárral, Imre- dy Kálmán MÁV elnökkel és Bézay Jenő miniszteri tanácsossal kiilönvonaton uta­zott Kassára. Gödöllőn csatlakozott hozzá Tost Gyula repiilőőrnagy, a Kormányzó Ur őfömélíó- j ságának szárnysegéde, aki a Főméltóságu ' Er én hitvese koszorúját és virágjait hozta j lőttünk és körülöttünk az egész magyar múltból és az egész magyar igazságból ama történeti erő, mely a magyar nemzet számára esedékes csodákat létesíthet. Kell nekünk, jogunk van rá. Az erőre, amely Horthy István katonai és emberi áldoza­tát megváltássá magasztosUja fel és örök életét örök szentséggel ékesíti föl. Amely a szülők gyógyíthatatlan fájdalmát fensé­ges történeti eredményekkel és a magyar szeretet balzsamával megenyhiti. Amely a magyar lét felől minden veszélyt és nehézséget elhárít. Ha kicsi és tehetetlen a magyar ember a ravatal tövében, mert fájdalma és vesztesége talán súlyosabb a kelleténél, ám legyen majd uj, megérde­melt erőkkel nagy, tehetős, hatalmas, amint kilép a termékeny augusztusi élet­fa«, a kormányzó rendíthetetlen vezetésé* nádkosztolány vonalon gördült végig a magyar határig. A vonat Szlovákia hatá­rára hajnali fél kettő órakor érkezeit. A vonat begördüléee után Heidler főhad­nagy a vonat parancsnokánál', vitéz Szabó László tábornoknál jelentést tett és a szlovák haderő részvétét fejezte ki. 213 órakor érkezett a vonat Orló határállo­a koporsóra. A kormányzóhelyettes földi maradvá­nyainak megérkezésekor a kassai pálya­udvaron jelen volt vitéz Lakatos Géza al­tábornagy, vitéz Sajó János vezérőrnagy, Retsky András ezredes. Madarász István megyéspüspök, Enyedy Andor református püspök és igen sokan mások. A pályaudvaron diszszázad sorakozott zenekarral, továbbá nagyszámú tiszti kül­döttség, amelynek élén vitéz Orosz Béta ezredes, a kassai Horthy Miklós repülő- akadémia parancsnoka is megjelent a re- püloakadéínja teljes tisztikarával. Megje­lent a fogadtatáson Matuska János gróf német konzul, valamint Canépa százados vezetésével az oltasz tisztilriildöttség. A Himnusz hangjai mellett fuiott be a harctérről érkező szerelvény a pályaud­varra. A gyászkocsi a ravatalozóvá átala­kított váróterem előtt állott meg. Vitéz Szabó László jelentését hallgatta meg Ra­docsay László igazságügyminiszter, a kor­mány képviselője és vitéz Lakatos Géza altábornagy, a honvédség képviselője a kormányzóhelyettes földi maradványainak hazaszállításáról. Ezután ünnepélyes őrségváltás követke­zett. A szlovák diszőrség átadta helyét a repülőakadémia által alakított diszsza kasznak. Repülők emelték ki a gyászkoesi- ból a koporsót és a ravatalozóba vitték ahol dr. Radocsay László igazságügvmi niszter. Johann Béla dr. belügyi államtit­kár. orvosin náa* és vitéz Szabó László w őrnagy kétséget kizáróan me^állapilot-

Next

/
Thumbnails
Contents