Ellenzék, 1942. augusztus (63. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-21 / 188. szám

( — 4 Bravúros repülés Bombayba és vissza Külföldi tanulmányút jóról 1930 őszén érkezett viasza Budapestre és mint azffl'z^xkvsois főmérnök s a tár- sasgépkixvsiosztály helyette® főnőke, u m. kir. Al kuni \ íi.s, Acél -és Gép­gyárak szolgalat aha lépett. 1933-ban laiiíszaki tanácsos, 1935-ben helyet­tes igazgató és még ebben az évben a vezérigazgatóhelyettesi teendők végzésére is megbízást kap. 1935 no* vemberében miniszteri .tanácsosi cí­met nyer. 1937 júniusában már a MÄVAO igazgatója, 1939 októberé­ben pedig megbízzák a vezérigazgia- j tói teendők végzésével. (Széleskörű ' külföldi tapasztalatait és nyelvisme­retiét hasznosan állította az üzem szolgálatába. Ebben az időben szá­mos külföldi utat tett, igy Németor­szágban, Svédországban, Hollandiá­ban, Franciaországban artb- utazott. Egy alkalommal hosszabb időt töl­tött Perzsiában. Lendületes munkabírása és irányi- tó erélye a MÁVAG vezetőségében töltött ideje alatt az üzletmenet ör- : vendete® fellendülését eredményezte. Jellemző erre a nagyarányú emelke­désre, -hogy a vállalatban foglalkoz­tatott munkások száma ötezerről ) csakhamar huszonegyezerre eonedke- j dett.. A munkában nem kímélte ma- j gát. A fáradságtól nem riadt viissza s mikor 1939-ben egy nagy és az üzemre nézve rendkívül fontos kül­földi megrendelés érdekében valaki­nek a legrövidebb dő alatt Bombay- i be kellett mennie, maga válltaiko- 1 zott az útra s kicsi, százlóerős smort- repülőgépen, kisérő nélkül, csúcs- j eredménnyel és az üzemre kedvező­en véghez is vitte a feladatot. Az egész világ felfigyelt a bravúros tel­je síimén yre, mely egyaránt ismertté tetté a nevét úgy is, mint rettenthe­tetlen repülőét úgy is, mint lelkiis­meretes és kiváló üzletemberét. A MÁV ELNÖKI SZÉKÉBEN 1940 junius elsejével a Magyar Ki­rályi Államvasutak igazgatóságának elnökévé nevezték ki vitéz nagybá­nyai Horthy Istvánt. Szívós munka­bírása s az általa megkövetelt mun­kaütem, amelyben maga járt elől személyes jó példával, biztosította a cél elérését, hogy a MÁV a rendkí­vül nehéz viszonyok ellenére is min­denben maradéktalanul megfeleljen a ráháruló nagy feladatoknak. Nem sokkal azután, hogy átvette az ál­lamvasutak vezetését, megkezdődtek & magyar—román h a tá rk i igazi tásá tárgyalások és 1940 augusztus 30-a, a bécsi döntés után viitéz nagyba- j avai Horthy Istvánra várt kétezer- ! háromszáz kilométer vasútvonal üzembehelyezésének és a kolozsvári üzletvezetőség megszervezésének nagy feladata. Különösen a Székely- földidel való összeköttetés megterem­tése jelentett súlyos próbát, azonban j alig három hónap alatt ezt is sike- ; rült megfelelően áthidalni. A vissza­került vasúti vonalak felszerelésé­nek hiányos volta szintén hatalmas munkát rótt a MÁV fiatal elnökére. A délvidéki ten'llpfek visszacsatolása 'íabb nagy feladatokat jelent a ve- j zetése a laut álló intézmény részére, lelkesedése, lendülete és munkabírá­sa azonban ezekkel is sikeresen meg­birkózott. Horthy István elnöksége alatt az Államvasutak vezetősége a súlyos idők ellenére az alkalmazot­tak szociális helyzetének javítására, i is különös gondot fordított. Vitéz nagybányai Horthy István i 1940 április 27=én feleségül vette I Ldelsheim-Gyulai Mária grófnőt, Edelsheim-Gyulai Lipót gróf földbir- j tokos leányát. 1941 január 17-én szü- I letett fiuk: ifj. Horthy István. •Tásznagykunszolnok vármegye be­választása alapján 1940 november j 1.3-án a felsőház tagja lett vitéz nagy- j bányai Horthy István. Ugyanebben ' az évben állott a Diákkaptár-mo>zga- locn élére s ő adott igazán nagy és erős lendületet ennek a jövő szem­pontjából annyira fontos és szüksé­ges mozgalomnak. Horthy István biztosi tóttá a mozgalom erköl csi és anyagi hátterének kiépítését és fő­céljának tekintette, hogy megkedvel tes®e uz ifjúsággal a Diák kaptárt, amely nemcsak a való életre s az életrevalóságra neveli a fiatalokat, hanem a gazdasági érzéket is kifej­leszti beírniuk. 1941 jmiiu® 4-én kelt logfeleőtob el­határozással államtitkári címet ko­pott. A közélet terén kifejtett értékes és eredményes munkásságáért meg­kapta a Magyar Érdemrend közép- keresztjét a csillaggal, ezenkívül számos magas külföldi kitünte»! éti­nek is tulajdonosa. A korményzóhelyettes 1942 február 19-én az országgyűlés az (‘gesz magyar nemzet egyöntetű lelkesedését kifejezve ünnepélyes együttes ülésen közfel kiáltással Ma­gyarország k oitmány zóhel yettasévé választotta meg vitéz nagybányai Horthy Istvánt. A nemzet bizalma ezzel a ténnyed j beszédesen fejezte ki, hogy milyen reményeket filz a jövendőhöz. Mind­annyiunk étiénk emlékezetében él még a kormányzóhelyettes megvá­lasztásának nagy ünnepe. Ezen a napon együtt ünnepelte a magyar haza az apát és a fiút: az otramtod hőst, aki a trianoni összeomlás utón újjáépítette Magyarországot és a kormányzóhelyettest, akire az a fel­adat várt, hogy az országveaetés nagy munkájában édősatyja odalán álljon. A fronton Vitéz nagybányai Horthy István, a katona, úgy érezte, hogy nemzetünk sorsdöntő napjaiban a harctéren van a helye. Éppen ezért, szolgálat­tételre jelentkezett csapattestiénél és julius első napjaiban átvette a fron­ton repülőrajának vezetését. Maga szolgáltatott példát arról, hogy hő­siességben és áldozatkészségben a magyar honvédnek minden veszedel­met vállalnia keli. Néhány hét le­forgása alatt számos kockázatos fel­derítő repülésben vett részt. A harc­téri jelentések többizben beszámol­tak arról, hogy a kormányzóhelyet- tes repülőrajának élén légi harcokat vívott az ellenséggel. Legutóbb több ellenséges golyó eltalálta a kcxr- mányzóhelyettes gépét, azonban vi­téz Horthy István sértetlenül tért vissza a vállalkozásból. A Nemzeközi Vásár alkalmából a közönség rádióüzeneteket küldhe­tett a harctéren küzdő honvédekhez. Az első rádiószózatot Kormányzó Urunk küldötte a harctérre. Isten segedelmét kérte a honvédfegyverek győzelmére. Kitartásra buzditot/t« hazánk hős fiait, akik a bolsevizmius elleni küzdelemben uj megbecsülést szereznek az ősi magyar katonai eré­nyeknek. Azután az apa szólott a harctéren küzdő fiához. A szeretet egyszerű és keresetlen szavaival kérte a Mindenhatót, hogy egészség­ben hozza vissza. Minden magyar családban átéreztük, hogy a legelső magyar ember éppen úgy aggódik a fiáért, mint az egyszerű földművesek és a nemzet többi napszámosai, akik­nek hozzátartozóik életüket kockáz­tatják az sorsdöntő küzdelemben. A rádióitzenet «továbbította az édesapa hangját sokezer kilométeren át a koimáuyzólielyetteshez. Az egész magyar nemzet azért fohászkodott ekkor a Mindenhatóhoz, hogy óvja az országgyarapitó kormányzó fiá­nak életét és vozease vissza a szülői házba. Alig múlott el néhány nap és Szent István ünnep én a kegyetlen végzet elszakította tőlünk a magyar jövendő legnagyobb reménységét. A gyász legszomoanibb óráiban keresztényi alázattal megnyugszunk Isten, akaratában. A torténeJem na­gyon sok megpróbáltatást mért nem­zetünkre. Az volt a szerepünk, hogy uj és uj áldozatokat hozzunk hi­tünkért, kultúránkért, nemzeti lé­tünk fennmaradásáért. Mérhetetle­nül nagy7 a veszteség, de rendíthe­tetlen a bizalmunk abban, hogy ez a hősi áltíózat a magyar haza jöven­dőjének biztos záloga. A podpollcovnik — Hábores novella —" Vatahol a Don mellett. 1942 augusztus hó. Már vártuk. Tudtuk, hogy jön. csak azt nem, hogy7 mikor és hol. Embereink 48 óra hosszat tűvé tették az egész Don- partot, minden bokrot óránként átvizsgál­tak és megfigyeltek minden elhagyott orosz fedezéket. Éjszaka huzalokat von­tak ki és a huzalok végére csengőt erősí­tettek, hogy belebotoljék, ha jön. Tudtuk, hogy magas, kékszemü, szőke szakállas, 30 év körüli férfi, feltűnően értelmes vonásokkal. Pontos szeanéljóe- irást kaptunk róla. A Donon átjött ka­tonaszökevények minden fontosat elmond­tak vele kapcsolatban, amit csak lehetett. Csak a nevét nem tudtuk, de ez nem is fontos, hiszen olyan mindegy, hogy Korzakov VUdimirnak hivniak egy ké­met, vagy pedig Pjotr Tusakin Vasadnak. Éjjel jött, a nagy M-kanyar alsó ré­szén, a. füzesnél. Négyen várták, egyene­sen a kezükbe szsaladt. Csónakon jött, lent a rekettyédben polgári ruhát húzott a kia* tonamundér fölé, mici-sapkát tett a fejére, a csónakban hagyta puskáját is és csupán pisztolyt hozott magával. Egedül jött. Mesélték róla, hogy nem szeret mássaí együtt dolgozni. Csak ön­magában biizák és mindig árulástól tart. Meglepette«! á'lilt meg, amikor a bokrok mögül puskacső mere it a m ’’lének és foj­tott hang suttogta: — Sztoj!... Pislogott, feltartotta két kezét, m?g- o'íte jói, kik állják nyit és mikor látta, hogy minden hráhatvaló, ellearvetés nélkül k>"i ette őket. Még aznap éiszaka kit »Ugatták. A szá­zados- a kémelhárhó osztály vezetője, egy «zakaszvezető, az írnok és én voltunk je7- len <3 szűk földfedezékheín. Petróleum­lámpa vánnyadt fénye pislogott, a fedezék időnként megremegett a gránátbecsapodá- soktó! és a csendet csak időnként törte meg egy-egy földgöröngy zuhanásának haDgja. Meg kellett hajolnia, hogy beférjen az alacsony nyíláson. Bejött, komoran össze­húzta szemöldökét, hátratekintett a kijiá- rat felé, aztán katonásan összevágta bo­káját és könnyedén, elegánsan, mintha Litvinov nagykövet kíséretében egy elő­kelő londoni klubban tenne látogatást, meghajtotta magát, nem törődve azzal- Ív rongyos, kopott, szakadozott, sáros és elnyűtt ruhájához nem ülik a világfi előkelő könnyedsége. — Mi már ismerjük egymást, ha nem is személyesen, Pjotr Tusakin Vaszil al­ezredes! — szelt nyugodtan a százados és komolyan rátekintett az idegenre A tolmács azonnal fordította. Az idegen megrázta a fejét és csak azt mondta: — Neponyianáju... Nem értem... Nem varvok Pjotr Tusalán Vaszái. Engem Korzakov Nikolájevics Vladimírnak hív­nak és nem vagyok alezredes­A száteados csak mosolygott. Biztosra ment. Hirtelen felugrott székéről és meg­ragadta az idegen kezét. Keskeny, cson­tos, vékony keze volt, hosszú, munkát nem látott ujjakkal, de a körroes bcsza- kadozLk és szélles fekete karima ruti- totta el őket. — Mi a rangja? — Katonai technikus vagyok. Nhh* rangom. Telefonokat szereltem, amiig az alakulatomat szét nem verték. — Tilszti1 beosztásban? Hihetetlen de mindegy. Hova való? •— Kimbe­MAI «HffHMf«« H. Hova igfricneil RMÓ — Hua, » trémbfffaaohmi KkMmm b­kik. SxAktem, mert rom vak rtx dHxtm és jelentkezni eknrtnm a magyar p«ránc* nokungnál, dtt elfoffllak, nég miöLőU *e 1 an&k oxhotolexn volna. W...-betx voít? Nem. Ott aaodt n^gy horc/^k veuu>A. ott nem okarbarn jcAeutineoBn*. —1 Hol verték nőét au aWcuWit? — S'dtaryonkul nieDwrt- Innen gépko öt hu mentünk u Doniig, de a folyó előtt eJhagvtuk az autót — Nem igaz! — csattan fel a száza do*- hangja. — A Don mellett egyetlen gép­kocsit sem találtunk. Meglepődik. Tetszik rajta, erre nem számitolt. A százados intésére megmotozzák Iránytű, részletes térkép, nsagyitó, zseb- könyv, madzag, robbantó zrőnór, gyuiao. kis szelence robban óanyag, pisztoly é*- egész sereg tölténv kerül eüő a zsebeiből más apróságok mellett. A zsebkönyv lap jai közt 500 és 100 rubelesek garmadája A sapkáját is szétbontják. Szokatlan keménységet éreznek, óvatosan f elf ejtik a bélést: katonai könyv huÜ ki belőle. Pjotr Tusakin Vaszil fényképe, rajü i rangjelzés és alatta Írással a rendfokozat' podpalkovnik... Alezredes. És még egy fénykép: szőke asszony, az ölében kásfiu... mosol vov a szőke asszony. — Hortv magyarázza őzt? — szól a s/á zados. halk. könyörtelen hangon és szavai szárazon kopognak, mint a géppuska. — Tévedés, — feleli határtalan szem­telenséggel. — ez nem az én könyvem Az unokabátyámé, aki valóban alezredes — Tiszthez, még bolsevista tiszthez scan méltó hogy ilyén szemérmrtlenii’ hazud­jék. Figyelmeztetem, megvannak az e~v közém ohhoz. hogy szólásra hirjam Jól tudja, a kémekkel szemben nincs kimé lelnek helye. Saját sorsán könnyít. ha őszintén elmond mindent... Hisz úgyis mindegy.... — Nines mü felmondanom. Nem tudok semmit. Szökevény vagyok és Krevhe igyekszem. — Akkor miért húzott polgárt ruha^ a katonaruha föné? — Nem akartam, hogy elfogjanak. ■— Akkor levetette volna a katonaru­hát teljesen. Viszont maga vissza akart menni a Donon át! Ezért volt szüksége kát on amhára! MBt szól ehhez? — Nem is gondoltam erre a lehetőség­re. meg aztán hideg k von éjszakánként és köpeny nem volt nálam, gondoltam, nem árt a két ruha. — A pénz honnan van? És mire akar­ta fordítani? — Megtakarított zsoldom. A feüeséeero- nek viszem. — Mire valók a térkép és az iránytű? És mit jelent itt.- a Don innenső pártján berajzolt narv kérdőjel? És minek a pisz­toly? Magomnak jegyeztem fői. hogy eze í a területen át kell hazajutnom. Nem akar tam eltévedni, azért hoztam magamm iránytűt is. A pisztoly nálam maradt. . mA századoson látszik. hogy elszánta magát- Most játssza ki a nagy adut: — Melcsinoff ezredes urat ismeri? Az orosz elsápad- Először látszik rajta a félelem. Tétován körülnéz, mintha a menekülés útját keresné, aztán összeha- rapja fogát és kemény hangon, amelyben érzik a remegés, válaszol: — Nincs értelme a további kihallgatás­nak százados ur. Nem tudok semmit, te­hát nem mondhatok semmit. Azért nem tudok semmit mert még megbízatásom elején elfogtak. Tudom, mi vár rám. vé­gezzünk gvorsan. Aki vo bemgueot játszik, legyen elkészülve arra, hogy vészit. Vesz­tettem, fizetek... és meghajol újból ugyan­azzal a könnyed világfias mozdulattal, máfcit amellyel bíejíötit Aztán megfordul- int az őrnek és indul kifelé. Az ajtóból visszanéz, szeme rátapad az asztalon a fényképre. A szőke asszony most is mo­solyog. A százados hosszan utánanéz. °ztán fejével bólint az őrnek. Az ajtó becsukó­dik. a fogoly és őrének komor alakját el­nyeli az éjszaka. A százados watsafea temetkezik és hal­kam. mormogja maga été: — Meg kell adni. férrtasan csinálta Kemény fickó. Igaza ram: * vesztes fizet... Halk vezényszó haftszik. Sortüz dördül az éjszakában. Egy test elvágódik. A vesztes fizetett.. őttfrtóss /ó»t. jsásatlóí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents