Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-04 / 149. szám

E L L F. N /. t K 1 ft \ 2 I ti i í u s 1 ■ &eéiíok és ismerősök. Jöjj „szeker- y«»]1*, min« régen, mikor ezzel vitted párodat, gyermekedet bukovinai mii- gyár találkozákokra ahol csak egy­más szive volt a. v ihászt a la sunk és egyetlen pártfogásunk. Gyere régi vizeletedben, i ulipáoos mejjesben, injéüit.vá dó ban, Ko ssu 111 -kala pItat i és hozd el a ruhádon a esi ki erdők, ha vasok, mezők szine-ii. a mi csikói- c^zági őrökségünket!" Mi lesz július 5-én? Eaen a napon kél lielven gyüleike- ■ ik a bácskai székel vsog. Heggel 9 ■rakor Hort tty várán lesz gazdasági bemutató. Budapestről a LÉL kulőn- \xm.at hozza a miniszteri vendégektől., amely délben Topolyára érkezik, diói. a vendégek megtekintik a. szé­kely telepeket. Ugyanaznap Bacsjó- 'seffalvan Északbácska székely tele­pei gyűlnek össze. Reggel kilenc óra­kor ország- és levente-zászló avatás tesz tábori misével egybekötve, a ré­gi józseffalvai zenekar és az új báics- ózseffalvai énekkar közreműködésé., vei, majd délig tartó műsor követ­kezik. Délután 6 órakor kezdődik meg aztán a Dalol a tengerszem címűi ün­nepi játék ezer székely szereplővel, fekkor szólal meg először a hires ezermester Székely Albert muzsályá­ié kútja is. Ott. lesz az ünnepségen az a fogadjisteni kétszáz moldvai csángó is, akiket „elragadott, a bu­kovinaiak tavaszi vihara és tavaly óiita jönnek, egyre jönnek, halál ve­szély között törik át magukat a Kár­pátok gerincén. Julius 5-én meglát­hatjuk őket Bácsjóziseffalváii, rajtuk az ősi kun ruha, szemeikben a só­várgás, mert az ünnepi játékot ők százezer hazavágyó testvérük szemé­vel nézik.“ A bácskai székelyek nagy ünnepét a magyar rádió is közvetíti. (M. L.) Ahonnan az ríj magyar kereskedő és közgazdatársadaíom ehrudttí*., IVV'lTestzor'll a mai ma9»ar .«uií pálva»á«as*»ásaröl Kolozsvár, Julius í. Az. Ellenzék műnka.távsától. Tisztun emlékszem arra, hogy negyedik gimnazista. ko­romban apám egy alkalommal, ami­kor felmerült a pá.ly'RtVáA&sfetás kér­désé, ezt mondta: — Azt szeretném, fiam, ha ipari, vagy kereskedelmi pályára menne. S amikor látta, hogy .szavai nem okoznak túlságos örömet, csalódot­tan jegyezte meg: Téved, ha azt hi­szi, hogy a hivatalnokoskodas jobb lesz. Kz a betegsége a. mi Magyaror­szágunknak, hogy mindenki hivatal­nok akar lenni s az ipart, a kereske­delmet és a gazdaságot úgy elkerü­lik. mintha akörül valami ragály pusztítana.. Már pedig — így mondta apám, ezzel a szóval — „latainor- nek“ lenni nem nagy gyönyörűség. A naptárak a régi világháború előtti boldog békeéveket jelezték s a régi kolozsvári csöndes utcákon vMó ■séta sonin mondta ezeket apám s ta­bui harminc éve is elmúlt mar en­ne],. de a szavakra, a figyelmeztetésre ina is olyan világosan emlékszem vissza, mintha csak tegnap leit vnt- IIa. Azóta, egy négyéves szörnyű vi­lági lábon 1 dübörgőit végig a világon, forradalmak döntöttek romba orszá­gokat és társadalmakat., itt, Erdély­ben átéltük a buszon kétéves idegen uralmat s most, az újabb világhábo­rú napjaiban ez a néhány szavas ru­ndem még reálisabban, tisztábban és céltudatosabban cseng a fülembe és kiséri, mint valaha. A legutóbbi év­tizedek alatt több világra szóló ese­ményt. éltünk át, mint nagyapáink és apáink az egész életük alatt s mindaz, amit tapasztaltunk, észlel­tünk, a tények, az eredmények be­szédesen igazoljak a régi, de el nein felejtett apai intelmet. Tódul az Hiúság az eddig elhanyagolt pályákra á b c d e : » \ Matt 2 Itpésben. (A fenti feladvány érdekessége Jiogy úgy világos abut sötét lépéskényszerben vannak. A kulcslépés így értelmezendő.) A május 30-án közölt 161. sz. feladvány i\ us cvopj me gfej lés e: C Hb3 d2Î (Szén és finom kulcs-lépés.) 'Breslaui mester-verseny, 1912 ) V dagos; Cads. Sötét: Dr. Tarrascli. : c4'!3G- 2\ °2' d5- 3- F-2. Ct4 (Sötét d2—d4- . G er tne akadatyozni, de a tett lépés korai ff a S2; citar erősebb szerephez juttatja). 4. A c~. o. e4, hc6. G. Hf3, Fe7. 7, d3 Fd7 3 -iA3 a6. 9. Fd2, Bb8. 10. 0—0, bS. 11. b3, b4(?) A \ezerszamvi eltorlaszolás nem előnyös). 12 dej-, -f d6. 13. Hel, He7. 14. Ve2, 0 __0. 1.5 pf i.c7/ ÍA lóí előkészített támadás kez­teie.) 16 , . . h6. 17. He4, Fb6. (A sötét futók lehetősen szomorúan állanak.) 18. Hf.'j vnC. (Talán akockázatos f7—f5 volt az egyet- ;en esélye eölétnek.) 19. Hh4, Hf5. t>o Rvfö r-vf5. 21 üdC, oG. (Hogy a Hxf5 és Vh5 ketíős- fenyegefc'sí akadályoizaj. 22 Fd5, Fe8. (T v*e7 jobb volt). 23. g4! fx4. 24. Í5! g5. (FxhG fenyegetett.) 2.5. Ba—el. f6. (Hogy ff5—f6-ot e cadáiyozza.) 26. Fxcß, Fxc6 27. Vxg4, fxe5 23..Bxeő* (Sötét most nemiithetiahuszárt, mert Be6! ha­lálos lenne.) 23 . . . FuG. 29. Fxgő Vxd6. (Ha itt 29 . . . hxg5 úgy 30. VhS Kg8. 31 Vxg5-f- Kf8. 32. L--C1 cs avei./ 30. Fxf6--- Vxí6. 31. Beo. Vxe6.-2. fxefí. BgO. 33. Vxş8 ..., K>:g8. 34. e7 és sötét feladta, A világos király nyugodtan közeled­p fy T n p Uar's a túmadcst .hévé? ellenfelével s e* 1^*0 -*1 v C*.* P-T/*,\T f?.'7P 4 f Alindez a kolozsvári egyetem köz- gazdasági fakultásának Bástya-ut cai épületében intőti eszembe. Évti­zedekkel ezelőtt ez az épület a ko­lozsvári kereskedelmi iskola voll s a román uralom alatt is megmaradt román kereskedelmi akadémiának, míg ma általában szabadon megfo­galmazva közgazdasági egyetemnek hívjuk. Kint harminc-harmincöt fo­kos júliusi hö-yvg, bent a folyosók, hűvösek és csendesek. A szigorlatok már lezajló italt s a diákok hazamen­jek. Üres, népteíen az épület, csak néhány tanár s az irodaszemélyzet dolgozik még a nyári Vakáció meg­kezdése előtt. Reges-régen jártunk itt ebben az épületben, azóta hogy megváltozott. Mindjárt az első be­nyomás is rendkívül kellemes és jól­eső. Gyönyörű, patyolat tiszta min­den. A tantemrek, a tanári szobák, a dékáni hivatal s az irodahelyisé­gek vadonatúj bútorzattal, drága szép berendezéssel tündökölnek. Itt, e falak között, még a tanulás is \i- gabban megy, az életrevaló előké­szület is nagyobb boldogság talán, mint másutt. A dékáni előszoba hűvös, üdítő csendjében jutott eszembe apám harminc év előtti, intelme. >. a, vára­kozás percei alatt gondolatban végig száguldottam az átélt utóbbi évt ize­deket s körülbelül ez a gondolatsor 1, avargott bennem: Az 1914-es világháborút követő összeomlás után — szomorúan em­lékezünk még rá — milyen ijesztő arányú állástalanság terpeszkedett el a lesújtott országon. Az iskolákat, •a gimnáziumokat és egyetemeket végzett fiatalság, érettségi bizonyít­ván nyal vagy jog-végzettségi diplo­mával a zsebében ■tanácstalanul né­zett körül s nem tudta miit is csinál­jon, mihez kezdjen? És megindult az állások után való 'törtetés, a kilin­cselés, majd elkerülhet érdemi t követ­kezett a remények széttöszlása. Mennyi minden másképp történhe­tett volna, ha tanult, végzett iparo­saink és kereskedőink lettek volna. Ha önálló, szabadpályákra készült volna fel az a tragikussorsu ifjúság. Mennyi vel könnyebben me-gtalól hát­tá volna helyét az életben! Azóta szerencsére sok minden meg­változott. Az utóbbi két évtized fo­lyamán világszerte s igv Magyaror­szágon is, nagy haladásra tett szeri az életben elhelyezkedést kereső fia­talság' emberrengetegé-nok a szabad gazdasági pályákra való legmaga­sabb fokú előképzése. A liberalizmus k őrá ban, am i kor a piac, az i pari és kereskedelmi verseny szabad volt. szintén kockázattal járt gazdálkodni cs kereskedni, de abban az időben csak az volt elengedhetetlenül szük­séges, hogy az ember a saját árujá­nak a? gyártmányának a piacát is- 8 merje. A későbbi terveraadáJ Urwíiás­sal, tíz irányítóit gazdaság idején minden megváltozott. Ma az iparos, a kereskedő, a gazdálkodó és bálki, aki a nemzet közösségében dolgozik, csak úgy tudja jól teljesíteni hivatá­sát, csak akkor szolgálhatja valóban jól és helyesen a köz és egyéni érde­keket, ha kiismeri magát a társada­lomnak, a •mindennapi életnek szö­vevényes hálózatában, ha tisztán lát­ja a maga helyét és szerepét a nem­zetgazdaságban és ha értékesíteni tudja mindazokat az előnyöket, amelyeket az államhatalom biztosit az ezzel okosan élni tudó magángaz­daság részére. Természetesen ma is jól kell ismerni magát a szakmát, ma is nélkülözhetetlen minden vál­lalkozó számára a könyvelés, a mér­leg! au. a kereskedelmi levelezésnek s az átírnak az ismerete, de mind­ezen felül ma csak az állhatja meg helyét az irányított gazdaság piacán, aki jó szervező, a korszerű üzemgaz­daság módszerének biztos alkalma­zója, tanult piackutató és megfigye­lő s gyorsan és célszerűen tud tájé­kozódni a gazdaságot irányi tó és az üzleti világot szabályozó tömérdek állami intézkedések útvesztőjében és aki olyan pénzügyi ismeretekkel rendelkezik, hogy önmaga tudja el­intézni adóügyi problémáit és az áruk e res k eid eJ e mm el k ape sola t.os minden egyéb ügyét. A régi háborús nemzedék, az 1918- as forradalmat követő magyar értel­miségi ifjúság bizony még nem volt mindezekre felkészülve. Pedig egy­re súlyosabb napok és évek köszön­töttek rájuk és idő 1cellett hozzá, hogy ráeszméljen a magyar társada­lom arra, hogy gyermekeit, fiait mindenekelőtt a praktikusabb gya­korlati pályákra nevelje és önállóén tudjanak megállni az életben. Oak úgy futólag- megkérdezzük az inté­zet egyik alkalmazottjától: Sok diák volt-e az idén az intézetben? — Bizony sok — mondja — talan ötszáznál is többen voltak az idén. A helyzet tehát örvendetesen meg­változott — könyveljük el magunk­ban, s a többit Kovrig Béla dr. pro­fesszor, az egyetem közgazdasági fa­kultásának dékánja s az uj egyete­mi rektor tárja fel rövid interjú ke­ret ében. K&wrag Sála nyilatkozata A társadalompolitika kiváló pro­fesszora azonnal megérti látogatá- i sunk célját s készséggel vázolja a kolozsvári egyetem legújabb, fiatal fakultásának hivatását és célját. I Minden szavából kiérzik az ifjúság T neveléséért, jövőjéért, érvényesülé­séért dolgozó tudós férfin szelleme. Célja tiszta, félreérthet ellen és hatá­rozott: uj, öntudata?, kiválóan szak­képzett kereskedelmi, i^n.ri és köz­gnzdasúgi társadalmai nevelni az ‘I \1agy;u ii -zúgnak! \ I Mezéig été 4 so'mti airnondja, hogy ma Európában tpprmigy, m m az LgyasüJt-.Államokban, a nrinzr tűk e i >/( >1 g idő (Lgy c t e i < i e k r i e Ív e gy másután nyílnak meg- azok a fakul­tásai, amelyek a közgazdasági pá­lyám készítik elő az ifjúságot. Eyjk az egyetemi karok megadják a kor­szeréi ipari é-' kereskedő.? uze-éhoz. szükséges alapismereteke;, de ezen­felül még többet is nyújtanak. S/é Jódatókőrii, a. piacon járatos, a nein ?.etgíIz<Ias:ágl»au oUhoims, ku 11uráJ; és versenyképes modern üzletembe­reket nevelnek. Ezt a célt szolgáljál: a magyarországi közgazdasági egye- térni karok is. — \'oliáképpen nem más, mim: szellemi töke az, amit a közgazdasá­gi kar hallgatója kap utravalóul az elinduláshoz — mondja dr. Kovrig Béla professzor, majd igy folytatja. — Erdély Egyetemének közgazda­ságtudományi kara a tudomány kor szerű eszközeivel és módszereivel neveli az ifjúságot s a mérleg, ame­lyet most, a második tanév végén 1 el ál I it.ha tun k. örvend etes. Több mint ötszáz, hallgatónk volt az idén. Az első szemeszterben négyszáz-har­mincnyolc s a második félévben mát öWzáznyolc hallgatónk volt. Ebbcíl négy.százhúszon nyolc tendes Lat 1 - yató és n\'olc.\an magántanuló. Ez­zel szemben az elmúlt 1941-es tanév­ben alig négyszáz hallgatónk volt mindössze. A hallgatók száma te-liai egy é\ alatt is jelentősen emelkedett, at ni lűzonysaga annak, hogy egyre többen ismerik lel a közgazda-sági ]>álya fontosságát. Ennek a szelle­mében építi ki a kolozsvári közgaz­dasági egyetem egy magyarabb és gazdagabb Erdély közazdaságának senkitől ki nem sajátítható, mara­dandó szellemi alapjait. A kolozsvári egyetemi közgazda­ság; karon egyébként az idén nyolc professzor és huszonhárom megbí­zott előadó tanított, de a nyilvános rendes egyetemi tanárok száma, elő­reláthatólag a közeljövőben tíz lesz. Dr. Kovrig Béla professzor a Társad a. lom pofit i 1: a i intézet igazgató-tanára, Szentkirályi Sámuel professzor a magyar kereskedelmi nyelv-levele­zés és számvite.ltani intézet igazgató- tanára, vitéz Rajty Tivadar prof esz- szór az üzemgazgaságtani intézet igazgatója és előadó tanára, a gaz- •diasági, földrajzi és geológiai intézet tanára dr. gróf Teleki Géza, a gaz­daságpolitikai intézet igazgatója Pá- losy Ervin professzor, a hit el jógi in lézei igazgatója áövényhazy Ferenc professzor, a kereskedelmi és politi­kai számtani intézet igazgatója Luckhaub Gyula professzor, a ké­miai intézet igazgatója Ruzitska Bé­la professzor, a közgazdasági -intézet, iga zga t ó j a. L á z á r L i v i u s prof esszc j ■, rnig a szövetkezeti politikai iufézet igazgatója dr. Oberding József inté­zet tanár. A nyári vakációra a diákok már hazamentek. Az intézet tantermei csendesek és üresek, de ezek a. pa­tyolat tiszta falak 4 a professzorok őszire visszavárják őket, hogy to­vább oktassák, tovább tanítsák és neveljék a boldogabb és szebb életre. •Milyen örvendetes is volna, ha a hi- v ószót, a mai nehéz J; or szak kiálttó szavát minél többen megértenék s Erdélyből, a székely falvakból és községekből egyre többen és többén árasztanak el ezt a fiata-k uj -intéze­tet, hogy amikor az utolsó szigorlat után kilépnek a kapun, uj, értékes oszlopai lehessenek az uj Magyaror­szág megujhodott közgazdasági éle­iének. iparának és kereskedelmének. GREDTXÁR AURÉL. Pmrkeítezés. fBcakálatokai: (aticyosau tí’Is) £©i*#iíczI é €©, Zápolya-otca $. szám és Sxedaíe^yiftái. otca í. szára. (Sslíők xakrász'iJai.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents