Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-04 / 149. szám

ELLENZÉK Ilii )a UJ KOiiyVEK BAJZA JÓZSEF-. A iioivát kérdés Bajza József, a pár éve elhunyt Kiváló egyetemi professziót* horvát és tiél,szláv tárgyú li.irla.pi cikkednek és tamilmányatoak egy részét tartal­mazzál ez a kötet. ÖsszeállKásánál egyrészt az a szempont vezette a kiadót, hogy a horva,t-déJszáliv-ma­gyar politikai fejlődésnek 1913 és 1937 közölt lehetőség szerint lni tük­re legyen, úgy, ahogy azt egy kor­társ látta. Az olvasó sokszor döbben majd ra, hogy Bajza kritikája az eseményekről mennyire találó volt. Másrészt arra törekedett, hogy a kö­tet lni képet adjon Bajza politikai és jpaibtiriszt lkai tevékenységéről, kri­tikusi és tudós munkájáról. Az első világháború előtt a ma­gyar politika és a magyar társada­lom tájékozatlan voJt a h orv át kér­dés a délszláv egységre irányuló tö­rekvések mibenléte felől, A magyar társadalomnak ezt a vészt hozó kö­zömbösségét világosan felismerte az 1919-es évek táján egy fiattal magyar tudós: Bajza József, alá attól kezdve, hogy átlátva a magyarságot és rajta keresztül az egész dunai monarchiát fenyegető délszláv veszedelem nagy­ságát, élete (munkáját annak szentel­te, hogy a magyar és horvát nemzet, között, ismét megértést és őszinte együtt működést, hozzon létre, mint volt sok évszázadon át. Meg akarta ismertetni a magyarsággal a horvát népei, annak múltját és jelenét, po­litikai törekvéseit és reményeit s et­től remélve, hogy a két nagy műim, rokonsorsu nép ismét egymásra ta­lál Középeurópa sorsdöntő óráiban. Az azóta lényegesen változott viszo. ryok közepette is fáradhatatlanul harcolt és küzdött Bajza. József a toll erejével, a cmaga elé szabott munka önzetlen vállalásával és lelkiismere- les teljesítésével. Életében csak ke­vesen vettek tudomást fáradhatat­lan munkájáról, amelyet hazája és második hazája Horvátország javára végzett. Egy uj nemzetfogalom meg­teremtésén dolgozott, amely alkalmas arra, hogy egységbe foglalja a ma­gyar szent korona népeit és nemze­teit. Nem érhette meg politikai esz­ményeinek megvalósulását, de a si­kertelenség nem zavarta őt, mert mélyen hitt a magyarság vonzó ere­jében s a horvát nép nyugati, latin és katolikus elhivatottságában. A kötetet sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt irta Tóth Lász­ló egyetemi tanár. Megjelent a Ki­rályi Magyar Egyetemi Nyomda ki­adásában, ÜJváry Sánc! j* is! jlísadaími ffegéo^e: P-cACíIÜM A műnek tatán legtalálóbban ezt a - jellem­zését lehetne adná — bár kissé -paradoxán hangzik: A bosszú és megbocsátás himnusszá! Az öreg iró, aki azt hiszi magáról, hogy még mindig iíju, daliás s hogy a nőkre még min- dig óriási hatással van, kénytelen rádöbben­ti bogy a nők, nem a férfit, hanem elméje lángolását szeretik s abban a pillanatban, mikor pszychikuma mellett fizikumára akarja a figyelmet felhívni: csúfosan megbukik. A kiváló iíró uj regényének főalakját olyan megrezó erővel és oly megdöbbentő ,,élet- teltséggel' hozza a cselekménybe, hogy olva­sás közoen szinte azt hisszük, az egész cse­lekmény itt játszódik le körülöttünk, abban a szobában éppen, ahol tartózkodunk s szinte fájdalmas érzéssel jövünk később rá, hogy mindez sajnos, fekete betű. Ujváry Sándorba költői megje'emtések nagymestere, ebben a müvében minden eddigit felülmúló nagyszerűt alkotott. Nemcsak a fentirt jellemzések kivá­lósága, hanem a mü egész feszült atmoszférá­jának szülte észrevétlenül való bevetitcse az olvasó leikébe, a pergő és szines cselekmé­nyek kaleidoszkópszerü és mégis élesen logi­kus egymásutánja — mind, mind predeszti­nálják, a müvet arra, hogy szerzője, eddigi legnagyobb sikerének könyvelhesse el. Az iró kiváló képességei közé tartozik, hogy mindenkor olyan könyvet irt, mely az olvasóközönség szája-ize szerint volt. Mindig csak aktuális társadalmi problémákat pendí­tett meg, témáit legérdekfeszi-tőbb módon dol­gozta fel. A Plágium! az a mü, melyet az olvasó ke- 7-ébe vesz s nem tud letenni addig mig az utolsó lapon sajnálattal látja nagybetűkkel szedett s ennél a miinél határozottan ellen­szenves benyomást keltő szót. §i áj bábsru «Isterii fegyverei Mediii a dönti fegymnsm? A habom harmadáik évében vagyunk; kezd némi fogalmunk lenni arról, hogy nemcsak politikai, hanem katonai téren is mik lehet­nek M háború következményei. Nem arról beszélünk most, hogy mely országok hadi" ereje megy tönkre is mely oké tiporja el az olpnséget, hanem arról, hogy mit jelentenek e háború katonai tanulságai a hadviselés tu­dománya számára. Az örök béke gyors meg­válás that óságán ük hi!e mfl sokkal kireád) mind a két táborban, mint a rauh világ­háború idején, de különben is, a háború még folyik é-s minden vezérkarnak gondolnia kell arra. hogy már most értékesítse a had viselés tanulságait. Ezért ‘gén élénk „érté­kelő" munka folyik minden vezérkarnál, íi semlegeseknél épp úgy, mint a ha vés élők­nél. Az inár Szinte közhellyé vált, hogy o. moslaui li a viselés valóságos hadászati jorre- dalain a múlt világháborúhoz képest. S ezt a forradalmat korántsem az úgynevezett to­talis hadv>elés jelenti. Az. hogy a harc egy­aránt folyik a szárazföldén, a vázén és a le" vegében, hogy nincs többé éles elválasztó vonal katonaság és n polgári lakosság kö­zött. fmert a polgári lakosság is ki van téve 'égi bombázásnak, mert egyes haevezetősé- gck orra biztatják, a polgári lakosságot, hogy adott esetben fegyveresen avatkozzék be a küzdelembe, s merj. a polgári lakosság ipari és mezőgazdasági munkája szinte ugyanolyan foníOg a hadviselés szempontjá­ból, mint a katona harca a csatamezén), s; hogy az ország egész életét középponti irá­nyítással egy célnak, a győzelemnek szolgá­ltába állitják: mindez alapjában véve nem újdonság. A polgári l;ükos.ság a mult világ­háborúban nem igen avatkozott be a rendes katonaság harcéiba, de meglette ezt régebbi háborúkban s ami a tolóiig háború töbhi jellegzetességeit illeti, az megvolt már 1914* —13-ban is, ele'nte kevésbé. késől>b azon- ban csaknem ugyanannyira fejlett formában, mint ma. Valóban uj elemnek mindebből csak az tekinthető, hogy a totális módszerek ma már nemcsak a habom viselésében nyi­latkoztak meg, hanem előkészítésében is. főleg a tengelyhatalmaknál és a Szovjetunió­nál. A nyugati hatalmak rengeteg kárát lát­ták annak, hogy ezt elmulasztották.. Mégis1 korai volna azt mondani, hogy korunkban másképp nem bs lehet hadat viselni. mint totális előkészülettel. A totálig berendezike- désnek Németországban és Olaszországban — s még inkább a Szovjetunióban — nem­csak katonai, hanem kifejezetten polit kai háttere is volt; már ez a uévfelsorolás mu­tatja persze, hogy a politikai cél, amit to­tális szervezési módszereikkel iparkodnak el­érni, nagyon eltérő lehet. S Amerika, amely ipari és szervezési tekintetben egyébként kétségkívül modern állam, csak a háború kitörése óla tér át fokozol osan a totál is módszerekre. Igaz. hogy — Angliával egye­temben — nagyobb gazdasági bőségben élt, mint ellenfelei, g azt is remélhette, hogy nem az elsők között lesz, akiket elkap g há~ noru forgószele, úgyhogy a harc ki'öré-se után is több ideje marad az előkészületre. Egyszóval feltétlen bizonyosság egyelőre esu pán az, hogy a háború totális előkészítése, ha a többi körülmény egyező értékű, nagy előnyöet nyújt annak a félnek., amely al­kalmazta ez! a módszert, feltéve, hogy el­lenfelei ugyanezt elmulasztották. Más kér­dés persze, hogy az állam és a gazdasági élet fejlődése nem halad-e olyan szervezet felé, amely amugyis hasonlatos ahhoz, amit a háborúra való totális előkészület igényel. Szem.lieöllő és egészen meggyőző ellenben ez a változás, amely az alkalmazott fegyve­rek és a hadászati módszerek terén mutat­kozik a mult világháború óta. BiSZTRAY GYULA: Színházi esték A magyar színházi kultúra nagy hiá­nya, hogy nincsenek világos itéletü, nagy drámai műveltségű könyveink, melyek a színházak folytonosan növekvő közönsé­gét tájékoztatnák, vezetnék, sőt azt kell. mondanunk: kényszerítenek a színházi ér­tékek helyes mérlegelésére. Bisztray Gyu- la könyvében az 1930—1940, esztendők színházi kultúrájának képét kapjuk s örömmel üdvözölhetjük benne azt a mun­kát, mely Gyulai Pál, Pétferffy Jenő nagy örökségét hivatott átvenni, mivel magas szempontok szerint vállalkozik a magyar színpadi művészet tízesztendős meghirágá­sára, hogy a következő évtized már fejte- 1 getéseinek me gs zá viel ésével épüljön. A mult viffiágbáhoru jelű kétf­ségkivüi az áll óharc volt. Eleinte ugyan akkor tűs gyorsan haladt a támadás, (később azonban az arcvonalak mindinkább megmerevedtek, s a végén már aránylag csekély előrehaladásért is igen nagy áldozatot kellett hozni. Ennek megmagya­rázására nem elég azt mondani, hogy az egy­mással szemlvenláWó felek ereje kiegyensúlyo­zódó! l. Általános hadászati szempontból az egyensúly mutatkozhatott volna abban is, hogy az együk helyen végrehajtott mély clö~ rclörést ciz ellenfél más helyen ellensúlyozza kaeon'ó módon. l)e nem ez történt; az el­lenség arc vonalának mély áttörése é*» tel­jes felgöngyölítése idővel mindenütt csak­nem lehetetlenné vált. A valóságos magyarázóitól! a fegyverek fejlő­débe szolga'tatja. A gyalogságnak és a tüzér­ségnek a támadó eszközeit -— a lovasságról nem is szólván — a védelem eszközei sainte teljesen megkötőitek. Volt olyan időszak, amikor «z elhárító tűz oly hatásossá vált, hogy az ellenséges lövészúrkoik között lévő területen jóformán lehetetlenné vált az elő­rehaladás. Éppen ez adta az indítékot a paacéloskocsinaJz, —'amely voltaképpen régi találmány — nagy mértékben való alkalmazására. A tank, ha lassabban is haladt, mint ma, de az ak­kori viszonyokhoz képest mindenesetre elég bizonytalan célpontot nyújtott, s a mozgé­kony gépfegyverek ellen, amelyek egyébként a vűágkábcruLan talán a legborzalmasabb tömegfegyver szerepét játszották, megvédte páncélzata. Mögötte fedezéket találd az elő- nyomuló gyalogság. A szó igazi értelmében vett mozgóhó ború azonban még a tank. se­gítségével sem fejlődhetett ki, mert hiszen u páncélkocsinak alkalmazkodnia kellett a gyalogság rohamozó sebességéhez. De azért a nyugati hatalmak nem csekély részben a tank erős alkalmazásának köszönhették a háború legvégén kibontakozott katonai túl­súlyúkat. A gázháboru szörnyű áldozattal járt, de nem bizonyult sehol sem döntőnek, s a repülőgép sem tarthatott igényt arra, hogy a legfontosabb fegyvernemek közé so­rolják. A tengeren csatahajók uralkodtak. A két háború közötti években rengeteget fejlődőit a vegyészet tudománya és a légi közlekedés. Talán ez a magyarázata annak, hogy az emberek képzelőtehetségét főleg a gáz támadás és a légibombázás lehetőségei ragadták meg. Mi alános volt az az elképzelés, hogy az uj háború jellegzetes­sége az ellenség nagy városainak bombával és gazzal való elpusztítása lesz. Azok a ka­tonák, akik úgy vélték, hogy döntést ilyen módon nem lehel elérni, továbbra is a csata­térre irányították fő figyelmüket, ott azon­ban lelki szemeik a mult háború utolsó csa­táihoz hasonlatos képet látlak. A franciákat éppenséggel annyira áthatotta az állóháború gondolata, hogy erejüket betonos, páncélos, ágyutornyos eroditmeziycvezet építésére összpontosították. Tudjuk hogy minden mádképpen történt, mint ahogy a legtöbben várták. A legérde­kesebb talán az, hogy mérgesgázt ebben a háborúban még annpira se muikaimaztak, mint a világháborúban, a fronton sem. n-.m is szólván a városok ellen intézett támadá­sokról. Hogy ennek mi az oka, azt ma még nem látjuk egészen tisztán, a legvalószínűbb azonban az, hogy a gázháboru vegyészeti le­hetőségeinek fejlődésével. párhuzamosan bontakozott ki a vezérkaroknak az a felisme­rése, hogy a mérgesgáz nem eléggé döntő fegyver. Ehhez járul, hogy a világ erkölcsi lelki ismerete éppen ennek a fegyvernek al­kalmazása ellen tiltakozik a legerősebben és, hogy nemzetközi egyezmények is tiltják a gáz használatát. A könyv a magáravállalt feladatban jó­formán egyedül áll a magyar könyvek között. Tartalmából nyomatékosan ki kell emelnünk ^Madách a színpadon“, önálló tanulmány értékű fejezetét s azokat a fej- íesretéseit, melyek a százesztendős Nem­zeti Színház ünnepi esüenctőjéhez kapcso­lódnak, A színre kerülő darabokkal szem­ben mindig megtalálja a helyes kritikai szempontból, még a közönség túlzott lel­kesedése ellenére is. Az újságok és folyó­iratok átmeneti beszámolói helyett éles logikával, messzetékintő ítéletekkel álla­pija meg a magyar színpadok igazai fel­adatát. Gyulai Pál és Péterffy Jenő fára­dozását a magyar színházi élet művészi felemelkedése követte. Bisziray Gyula méltó utód, bárcsak mintaképeinek sike­re koronázná az ő munkáját is­Azokat, akii. a rtiputogépruih nagy jövőt jósoltak, mái ne.-n érte ilyen < lódáh. Sőt o repülőgépnek az alkalmazása il úgy kezdődött, ahogyan vártak. A háború- elaö K/ulkiaazábaii egyes városok borzalom légi táíiiad/rsóket értek meg. La-ssan-lassan azonban tért hódított az a fekasmeréc, hogy a repülőgép fő haszna nem ebben van. Ki tűnt, hogy az ellenség városait teljesen amúgy wau lehet elpusztítani, hogy a lakóé ság lelki ellenállását pusztán hombatámadá sokkal nem igen lehet megtörni, hogy a ha­diipar a hígtöbb esetben bombabiztos ü/< mekben dolgozik, hogy a bombák által in' ^ rongált vasúti hálózatot aránylag könnyen és gyorsan rendbe lehet hozná, — és heg a csatatéren és a tengeren olyan nagy a re pülőgép értéke, hogy, szinte azt tehetne mondani, kar minden repülőgépért, amit Uívoii városok bombázására pazarolnak. M: már csak különleges körülmények indokol hatják a hadvezér szemében, hogy mess/:- fekvő nagyvárosok ellen intézzen légi to- megrobamot. A légi fegyvernem uj ágazata, amely mos: áílja ki a tüzpróbát: az ejtőernyős utak utat. Ezt csak röviden említjük, mert nem b, gon­dolta senki, hogy a rendes haderő keretén belül döntővé válhatnék. Ami pedi g az ej­tőernyősöknek a polgári lakossággal való együttműködését illeti, eleve nyilvánvaló, hogy ez, még ha sikeres is, legfeljebb ki egészitője lehet a rendes hadműveleteknek. Fontosabbnak bizonyult a repülőgép bc- f avatkozása a tengeri hadviselésbe. Régi el inélet; vita volt hogy a páncélos nagy csata­hajónak és a bombázó repülőgépnek mér" közősében melyik fog győzni. Különösen azóta várták nagy lelkesedéssel az ilyen ösz- szecsapáisokat, amióta kitűnt, hogy a törpe" dóvetőgépek ég a zuhanó bombázók hallat­lanul fokozták a repülőgépről levetett rob bantóanyag romboló hatását és egyben a célzás pontosságát is. A csatahajó ügye eleve rosszul állt, azért, mert a repülőgépek százai nem kerülnek annyiba, mént egyetlen­egy e páncélos szörnyetegek közül, úgyhogy a repülőgépet mindig érdemes kockáztatni a csatahajó ellen. Amikor aztán a repülők egmás után küldték a tengeT fenekére a flották büszkeségen, a vitát eldőltnek te­kintették. E téren kivált a japánok tüntet­lek ki magukat, akik ráadásul nem egyszer a biztos halálnak tudatos vállalásával pó­tolták a támadó gépek nagy számái: hir sze­rint a japán repülők több ízben gépük egész Lomb a terh évei ráejtették magukat célpont­jukra. Mégsem lehet azt mondani, hogy a tenge­rekért folyó küzdelemben a repülőgép ki­szorította a fő helyéről & hadihajót. Kél ok­ból nem. Ha még oly sikeres iő a repülőgép a harcban a vízi haderők ellen., van egy ter­mészetes hiányossága: nem alkalmas sem hadianyagnak, sem katonaságnak nagyobb arányú számítására, már pedig végül is a fegyveres katonaságnak kell birtokba vennie a hadműveleteit céljául kitűzött partot. To­vábbá: a repülőgép ellen repülőgépet lehet harcbavetni akkor, ha a végtelen óceán bár­mely pontján van repülőterünk. Ez a mozgó repü1 ő ér a repüiőgépanyahajó. Japán régóta szorgosan épáteát repülögépanyahajckat. Most Amerika i# levonta a tanulságot az ed­digi tengeri hadműveletekből és óriásinak nevezett flotiaépstési programját teljesen megváltoztatva, mindenekelőtt repülőgép“ anyahajókat óhajt gyártani, s caak másod­sorban nagy csatahajót. A tengeralattjárót ma épp úgy alkalmaz­zák, mint a világháborúban. Legtartósabb i sikereit nem a hadiflották, hanem a gazda­sági hajózás ellen érte el. Elsősorban tehát ft tengeri ostromzár eszköze s igy hadászati Szerepe közvetett, bár rendkívül hal ásó?. Ellenszere a tenger mélyén robbanó bomb t és a hajó karaván. Ezek azonban nem bizo­nyultak kiielégitonek s az angolszászok most abban keresik a probléma megoldását, hogy a hajóépüésben versenyre kelnek az elsii- lyesztésseL Ez persze újabb problémára ve­zet; elég a legénység kiképzésére utalnunk. A szárazföldön sok tekintetben a repülő­gép vette át a tüzérség szerepét. Ez össze­függ a páncélos fegyvernem fejlődésével. A kettőt tehát csak együtt tárgyalhatjuk, (Folytatjuk.) BaSatenalraádlbaa az Orss, fíg#. TsríI í- esj3f@s!?#e2 üdülőházában a ns&s penzi&sr 6.30 ős 7.50 Felvilágosítással szolgál a felügyelőség.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents