Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-31 / 172. szám

*£NTEK, 1942 jolias 31, LXUL évfolyam, 172. szám­j0 IR311 ............... Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókaí-u. Î6., I.em. Telei; 11—09. Nyomda: Egye» tein-u. 8. sz. Telei.: 29—23. Csekkszámla 72058 fllEPIIOITA: BARIHA MIKLÓS , Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVALLALAT“ Rt. Kolozsvár. Előfizetési árak: 1 hóra 2.70 negyedévre 8 P., félévre 16 P., egész évre 32 P, A kritikus nyarai... Voltaképpen uein is nyaralás ez, csak néhány ellopott nap, vagy félnap egy kert­ben fák és virágok között, pihenőszéken napszemüveggel felszerelve, a derűt ború­val cserélgető szeles, szeszélyes erdélyi nyárban. A fákon piroslik az alma, az idestova őszbe forduló nyár ajándéka s m.-1"- lehet figyelni, mily kimért pontos­sággal követi a nap hanyatlását a napra­forgó. Köröskörül méhek és darazsak don­gának, időnkint nagy koppanássol lehull n fák gyümölcsének vemhese. Ebben a bo­ráéi környezetben, ahol élesebben látszik a szépség, de hamarább kiderül minden csalás, önmagában és egymagában amo­lyan elkésett nyári zsűrit tart a kritikus. Egy-egy órányi nyugalomban a meggon- dclkoztató kérdések garmadája1 ötlik fel. S n kritikus a lelkiismeretfurdalás egy fur­csa nemével gondol vissza az elmúlt idény­re. Vizsgálódva elmélkedik önmaga és tár­sai munkájának erényei, hibái és mulasz­tásai felett. nem engedi a hazai s főleg idegen silány­ság áradata. Mit tehet ez ellen a bíráló? Azt teszi, hegy a gyengék közt a kevésbé^gyengéről néha még nehány méltató sort is leir. Va­lahogy igy7: „Feltétlenül erénye a könyv­nek a fővárosi élet tarka forgatagának ér­dekes rajza“... Vagy: „A szerző végtelenül! egyszerű eszközökkel ábrázolja hőseinek jellemét, nemes konzervativizmusa eleve óvja a túlzásoktól'“... Ami tolvajnyelven azt jelenti, hogy a tarka forgatagban bi­zony nincsen semmi művészi igazság s a szerző azért ábrázol egyszerű eszközökkel, mert másmilyenekkel nem rendelkezik, egyszerűsége szegénységet takar s konzer­vativizmusa nem más, mint a szárnyalásra való képtelenség. Isten látja a bűnöket s az imigyen beszélőkét is. Színházi vonatkozásban már sokkal zaj­lóbb a bíráló körüli „térség44, amelybe a leglehetetlenebb módon és oldalról igyek­szik beférkőzni a puhító szándék, a plety­ka. a belezavaró halandzsa. Mind a bíráló szilárdságának megingatására. Aztán a fő­próba és a bemutató utáni órák közt nem egyszer kínos tusakodás után megszületik a bírálat, az Ítélőképesség, a kifejezés és a szokvány közti küzdelem eredménye. Mégis néha azt i.s olvashatjuk másnap a lapban: „Jók voltak még“... A kritikus hátán végigszalad a hideg, lenyeli az ön­maga főzte gombócot és uj töprengésbe meneküli. Ha ritkán is, de szerencsére vannek esetek, amikor a kritikus „kiél­heti“ magát. Jó darab, jó színészek, kima­gasló előadás. A szépség s a benne rejlő igazság felpezsdíti a kritikust is, Ítélete szabad lehet s fényesebbé válik a deszkák igazi igézetében, kifejezése pedig ponto­san idomul a szemének Íriszén besziirem- lett színek árnyalataihoz. Ezek a kritikus legboldogabb percei. Sajnos, a csalóka, elfutó idő s a világban csak szórványosan közreműködő szépség és igazság ritkán részelteti ilyen percekben. Vannak a kritikus számára egyszerűen, könnyen kifejezhető igazságok, amelyeket Î hevesebb zokszavak nélkül elfogadnak Vannak azonban iiángbetükkel irt tabuk, amelyekhez nem lehet hozzányúlni. Érde­kes, hogy sokszor valóban elsőrangú ér­dekek fűződnek ahhoz, hogy a szellemi élet számontartója, a bíráló egyetmást el­hallgasson. Egy népművelői előadásról ki- jövet mondta a folyosó félhomályában az egyik hallgató: „No, én ezt az Anonymus! többet meg nem hallgatnám. Egy szót sem értettem belőle“. A résztvevőnek igaza volt a maga szempontjából, az előadás tu- lonlul színvonalas volt. Ha a jelenlevő „kiküldött munkatárs“ ezt megiría volnJ, ráadásul ezzel a megjegyzéssel fűszerezve, könnyen nevetségessé tehetett volna egy indulóban levő nagyszabású ügyet. Kibeszélhetetlen az a sok szorongás, amivel a biráló a szellemi élet ingáját fi­gyeli. Most, amikor kis időre szünet állott be, a személyek, érdekek szövevényével az igazság kifejezése érdekében folytatott küzdelmére emlékezik a kritikus. Közben ibolyántúli sugarakból s mosolygós piros alma vitaminjából igyekszik uj erőt gyüj- 1 feni ... (ón) Vérben és vasban áll mă a világ, ám a múzsák beszéltek és beszélnek ma i» (mily szerencse, hisz miből élne a szegény kri­tikus?) s a szellem embere úgy érzi, Hogy számot kell vetnie mindazokkal a dolgok­kal eseményekkel és jelenségekkel, ame- Ivek a múzsái foglalatosságok körül tör­téntek. Bizony, kritikus és kritikusok nem vol­tak mindig eléggé körültekintők, óvatosak, éberek és éles itéletüek s e minőségükben sem mindirr arra függesztették tekintetü­ket, „amitől füírsr az ének varázsa“... De engedtek a kényelemnek, a pillanat felkí­nálta könnyebb lehetőségnek, ami mind súlyos tételt jelent lelkiismeretűk könyve­lésének Tartozik-oldalán. A felelősség persze azokra is hárul1, akik alkalmat ad­nak olyféle megnyilatkozásra is, amely nem érdemel fórumot. Vonatkozik ez min­den rossz könyvre, minden rossz előadás­ra. vagy más megnyilatkozásra, amellyel a kritikus sokszor szellemi érdekén, sőt érdeklődési körén kívülről jövő parancs­ra foglalkozni kénytelen. Mért kényszer­ből és a helyzet bizonyos adottságai miatt hányszor irt olyan könyvről, amelyben annvi szépség sem volt, mint itt az árvács­kákkal beültetett ágyás felett röpködő pillangónak együk szárnyán. Tömegével jelennek meg az ilyen könyvek, nem cso­da. ha a „müveit közönség széles rétegei“ képtelenek tájékozódni ebben az irdatlan rengetegben s mohón vetik rá magukat a divat és a konjunktúra félmüvészetére. A magyar kiadók valami végzetes vaksággal verten valósággal kihúzzák a felíró fiók­jából a silány müvet, ami a cukor termé­szetes és jóleső édessége helyett hitvány szacharint fecskendez a szívbe és sánta gondolatokkal akarja elkápráztatni az agyat). S miközben a magyar -könyvsajtó önti magából a kimondhaíalan nevű an­golok, a meszticek, mulattok „remekeit“, az átkötő szalagon világsikernek koronáz­va az olcsó bazári szellemet, még a kutató is. ahogy Féja Géza irta esztendőkön át, ..áll hosszú, mól« lesben“, inig régebbi magyar irodalmunknak egy-egy kiváló ter­mékéhez hozzájuthat. Kossuth levelezését lírában keressük, nincs, meg sem jelent, ellenben tucatszám merednek elénk az üres, semmitmondó, de divatos orvosrO- gények. A nagy7 magyar írók, államférfiak, utazók levelezése, naplói, emlékiratai, /agy hozzáférhetetlenek régi kiadásuk miatt vagy még meg sem jelentek. Nem engedte. EzerSfszáz kommunista tüntető be­hatolt az angol ais^ház folyosóira Az ango! sajtó 48 óra óta megszüntette a vitát a második front kérdésében Berlin, julkis 31. (MTI.) Illetékes német helyről közük: Berlini körök­ben tanulságosnak és mindenesetre érdekesnek találják, hogy London­ban, illetve az angol szigeten egy idő óta bizonyos rombolási tünetek ta­pasztalhatók. Jellemző erre az, ami szerdán történt. 1500' kommunista tüntető behatolt az alsóház folyo­sóira és ott lármás módon követelte a Daily Worker kommunista napi­lap betiltásának felfüggesztését. Berlinben ezzel kapcsolatban meg­jegyzik, nyilvánvaló, hogy az angol közhangulat egyre erélyesebb for­mában nyilvánul meg. A brit hírszolgálat jelentése sze­rint az angol alsóháznak régen nem volt olyan izgatott hangulatú ülése, mint a szerdai. A kormánynak a nyugdijak fel emlőse ügyébn benyúj­tót törvényjavaslata ellen 63-an sza­vaztak. A kormány javaslatait szi­dalmakkal fogadták és olyan jele­netek játszódtak le, amelyekre évek óta nem volt példa. A szavazás után izgatott kiáltások hangzottak el: „Mondjanak le! Hagyják abba ezt az ügyet ! Mi van a politikai fegyver- szünettel?!“ Ilyen és hasonló meg­jegyzések röpködtek. .V második front kérdése mind jobban foglalkoztatja az angol köz­véleményt, intakes körök pedig igyekeznek meggyőzni a közvéle­ményt, hogy a kormány teljes mér­tékben osztja azt a meggyőződést, hogy most cselekvésre van szükség. A Times igen komjolyharigu vezér­cikkben gyors cselekvésre inti a kormányt, rámutatva arra, hogy a Szovjetet legfontosabb élelmezési központjainak elvesztése fenyegeti. A Times megjegyzi, hogy az ipari üzemeket könnyebb áthelyezni, mint a termőföldeket. Azonkívül a Szov­jetünk) közlekedési hálózata a leg­nagyobb veszélyben forog és további visszavonulás esetén a Szovjet szá­mára minden 'támadó hadművelet lehetetlenné válik. Ennek megfele­lően az angolszász hatalmaknak vég­ső erőfeszítéseket kell tenniök, hogy a Szovjet helyzetén könnyítsenek. Illetékes német helyről közük: A második front körül folyó vitában Londonban újabb fordulat állapít­ható meg — jegyzik meg berlini kö­rökben. Az angol sajtó két lap kivé­telével a legutóbbi 43 óra alatt be­szüntette hasábjain a vitát. Még az olyan lapok is, amelyek néhány nappal ezelőtt a leghangosabban kiabáltak a második arcvonal érde­kében, most igyekeznek megfeled­kezni e tárgyin], arra hivatkozva, hogy az ilyen kísérlet kockázatos kaland lenne. A Wilhelmstrassen tudomásul veszik ezt az irányvál­tozást, azonban nyitva hagyják a kér­dést, hogy ennek a változásnak váj­jon mi az oka. Rohammal elfoglalták a németek Proletárszkáját és a virösik utolsó, nagy kaukázusi vasútvonalát BERLIN, julius 31. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Katonai részről jelentik: A német csá­potok a Don alsó folyásától délre átlépve (i Szál folyót és a Manicsot. rohammal el­foglalták Proletárszkáját és az utolsó nagy vasutat, amely a Kaukázus vidékét a Szov­jetunió többi részével köti össze, több he­lyen megszakították. Mint Neivyorkból jelentik, az amerikai sajtó rendkívül válságosnak ítéli a Don menti csata pillanatnyi helyzetét. A Wa­shington Post megállapítja, hogy a hely­zet a Donnál a Szovjetre végzetesen rom­lott az utóbbi napokban. Pillanatnyilag mind a Szovjet, mind a szövetségesek ki­látásai rendkívül szomorúak. A Német Távirati Iroda jelenti: Mint a véderő főparancsnoksága kiegészítéskép­pen közli a mai. hadijelentéshez, a német elöretiyomulás a Dontól délre elterülő Kuban vidékén a Szovjetre nézve egyre végzetesebb méreteket ölt. Noha a szoir jetcsapatok lépten-nyomon meglel sértik az ellenállást, a német nyomással szemhm mégis kénytelen naponta fontos területe­ket átengedni. Rendkívül nagy jelentősége van Proletarszkaja város elfoglalásának, mert etzei fontos vasúti összeköt tel és sza­kadt meg a Szovjet számára a Kaukázus vidékén és az alsó Volga között. Rövidesen elválik■ hogy az ellenállha­tatlan német előretörésnek még az eddi­ginél is végzetesebb következményei lesz­nek. ! A Dontól délre folyó harcokról a véd­erő fö parancsnoka ága által közölt jelen lé­sekből megállapítható, hogy a bolsevistéik julius 29~<én makacs utóvédharcokkal meg­kísérelték feltartóztatni a német csapatu­kat. A német hadsereg és a fegyveres << kötelékei megtörték az ellenség ellenéit ér sát és folytatták a bolsevistái: iildözéa'i A felső Monies vidékén a bolsevisták Pro letarszkaja elfoglalása után tovább men< hűltek déli irántiban.

Next

/
Thumbnails
Contents