Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-28 / 169. szám

r. L L t N Z fi K

Lesz-a ütássik frai?

Tények és h reszelések ai angolszász—szovjet szövetsíg klríüil

l'gy semleges, bár érzelmileg az ango':szá* ' - okhoz hu ró lap, a Basler National-Zeitung,

•> minap találóan jegyezte meg vezércikké "On, hogy a nemzetközi politika különös tüneményt váltott ki. Mig azelőtt a politikai uiegháboru" mindig olyan időszakokra esett, amikor a nagy katonai események szünetoltok amikor tehát természetszerűleg az volt a legérdekesebb kérdés, hogy mi következik. addig most a legnagyobb harctéri eseményekkel párhuzamosan folyik az ideghaboru, még pedig a második íront kérdése körül. A svájci lap vezércikkéből egyébként szinte mulatságos módon tűnik ki, hogy a pol’tikai tájékozottság ma korántsem a semlegesek kiváltsága. A cikkíró elmondja, hogy Bázelben a legnagyszerűbben informált emberek hogyan ostromolják egymást kérdésekkel, anélkül, hogy bármi érdemlegeset tudnának egymással közölni. Senki sem tudja, hogy lesz-e hát hamarosan második front,- a sajátságos csak az, hogy mégis mindenki féltés?.): van valami titok e kérdés körül, lehetne a kérdésre válaszolni, csak meg kellene találni a jó hírforrást. A cikk azt mondia, hogv második front természetesen lesz, de senki sem tudhatja, hogy mikor. Mintha bizony nem éppen az a lenne a kérdés, hogy mosta- nában-e, vagy pedig a bizonytalan távolabbi ".vőben. Közben kissé burkoltan arra céloz

a cikkíró, hogy a második front kérdésének folytonos ieszegetése nem használ «1/ oigol szászok ügyének; lehet, hogy' eredeti) g politikai okokból ők maguk dobták ezt a

jelszót a kiztudatba, most azonban úgy 1 t a dolog, mintha törököt fogtuk volna vele; a Szovjet, amelynek szerinte nem is annyira veszedelmes a helyzete, mint ahogyan Moszkva mondja, lelkapta a jelszót s a tengely gúnyolja az angolszászokat azért, mert folyton csak beszélnek a második frontról, de lám, nem tudják megcsinálni; lehetséges, jegyzi meg kissé komoran a svájci újságíró, hogy az angolszászok kénytelen-kelletlen korábban fognak cselekedni, mint előnyös volna számukra.

Nem óhajtunk azzal dicsekedni, hogy több titkos információval rendelkezünk, mint amnenyi Bázelben kapható, sőt határozottan a/, a benyomásunk, hogy az idézett cikkíró politikai szempontjai Uilmonnek azon, ami írásának betüszerint vett értelméből kitűnik. Mégis azt hisszük, hogy a 6okat vitatott kérdésnek vannak olyan alapjai, amelyek egészen egyszerűen józan megfontolással t;sz- tázhatók s amihez ez nem elég. annak elbírálására többek között éppen olyan megnyilatkozások, mint a Basler National-Zeitungé, nyújtanak némi támpontot.

ó.,\/ponloRÍt ja katonai ■ . poli* 1 kai Iá italozásait Hogy milyen nclu'z.v. g< í.kel 1 clj ma unnak a hadászatnak j lolujilásj, amellyel az antant utiiiakideje.i megnyerte a hábmut, azt ineg- mutatta mar Franciaország példája. Francia- ország gyors összeomlásának kétségkívül több, mint egy ok i volt. Tény azonban, hogy í run- (íiaország nem vállalkozott arra a szerepre, "mit most a Szovjetunió Játszik: hogy óiiási területen leldult hadszínterévé váljék a háború legfőbb ütközeteinek, a nép legtöbb megpróbáltatásának. Mihelyt a németeknek sikerült az, ami 1914-ben kudarcot vallott: Paris vonalának elérése és. tulbaladása, a hábo1 ft 4 1 f • 11 • S 2

»ul folytatni kívánó kormány megbukó'' nyeregbe jutottak a legyvoiszünct híve, i.u: ■ ezt nem art megjegyezni nemzetközi jo;, szempontból makulátlan volt annak at. egyez menynek az érvénye, amely megtiltotta a kü lön fegyverszünetei és a különbekét. Mólóin v londoni (■<-, washingtoni megálbipod/o.aiban a Szovjet nemcsak erre kötelezte rr. g.V, hanem kikötéssel is élt, növekedő fegyver-i/állitásr 1 é-. tehermentesítő arcvonal lét(-;jtésér • kapott Ígéretet mág erre az esztendőre, • szövet- cégesek közös ügyéért a Szovjet mindenesetre máris több áldozatot hozott, mint Franciaor szag a múlt háborúban.

TohruMól Timosenkóig

fintíbsti az angolszászoknak igazuk vau

Alapigazságként kiindulhatunk abból, bogy J egyben igaza van a világháborús antant mai utódjának: bármennyire is kárára változott a helyezet azáltal, hogy' Japán és Olaszország nem az ő oldalán áll, mint 1914—18-ban,

hanem ellenfeleinek táoorát gyarapítja, döntő ellenfele ma is Németország; ha tehát nem akarja kinyilatkoztatni, hogy ügyét veszettnek tekinti, akkor az európai tengely, nevezetesen a német birodalom katonai hatalma ellen kell összpontosítani erejét. Reménye sem lehet a győzelemre, ha nem tud diadalmaskodni Németország felett.

Semmi okunk tagadni, hogy helyes az az angolszász felismerés is, amely szerint katonai tétlenséggel, puszta gazdasági zárlattal vagy' akár nagyszabású légitámadásokkal eleve lehetetlen térdre kényszeríteni a tengelyt. Sőt a lényegében védekező hadviseés sem elég: előbb-utóbb hadászati értelemben vett támadásba kell átmenniők s e támadásnak katonai vereséget kell mérnie a német haderőre — másképpen elméletig sem nyerhetik meg a háborút. Ebből a szempontból tehát a tengely ellenfeleinek feladata ugyanaz, mint a mnlt háborúban, csak a feladat végrehajtása vált sokkal nehezebbé, nevezetesen Franciaország kiesése és Japán hadbalépése óta.

Tudjuk, hogy 1914—18-ban hogyan o'dotta meg az antant ezt a feladatot, amely már akkor sem volt könnyű, hogyan jutott el végül a győzelemhez, amelyet igy is csak „orrhosz- szal” nyert el, miután anyagi erejének gyarapodásával csaknem párhuzamosan haladt politikai állóképességének romlása. A győzelem előfeltétele az volt, hogy' a szakadatlan defenzívával egyidőben megfelelő offenzív erőt tudjon felépíteni, amely aztán végül támadásba lendülhetett. Tudjuk azt is, hogy abban a közbülső időszakban, amikor az anthnt defenzívája még mindegyre kiújuló nehézségekkel küzdött, de az offenzív tartalékerő még nem volt készen, mennyi civakodás támadt az antant táborában: hány szorongatott tábornok követelt erősítést a lassan kiépülő központi tartalékból s milyen nehéz volt néha a központi hadvezetőség dolga, amikor, nem akarván kiadni kezéből a háború egyetlen igazi ütőkártyáját, mégis ridegen elutasított minden segélykérést. Ez talán a legnehezebb idegpróba az alsóbb vezérkarok számára, kisebb ütközetekben is: mérlegelni tudni a tűzben álló tisztek segélykéréseit, gazdálkodni az erőkkel.

Erről van szó most is, ebből á1! a második front problémája? Csak részben. E'lekiutve az erőviszonyok módosulásaitól, más különbsé- gek is vannak a múlt és -1 mostani háború között. A fő különbség alighanem Oroszország szeTepe.

Nyilvánvaló tehát, hogy az angolszászoknak. saját u lékükben meg kell kísérelniük a második űrt vonal kialakítását, még pedig hamarosan. Minthogy a dolog célja az összes érdekeltek egyező fogalmazása szerinf a tehermentesítés, fogalmilag világos, hogy a célt akkor is elérhetik, ha vereséget szenvedne]:, fellőve, hogy erőfeszit -sük elég nagy ahhoz, hogy tetemes német erőket elvonjon a szovet- írontról. Ha meggondoljuk azonban, hogy Németország nyilván nem hagyta őrizetlenül az európai szárazföld nyugati részét, sőt nem titok, hogy komoly erődítményeket létesített a tengerparton s ha ehhez. hozzávesszük, hogy minden hadat viselő hatalomnak jelentős központi tartalékja van, akkor nyilvánvaló, hogy az angolszász második frontot nem lehet csekély erőkkel megkísérelni.

Mig azonban a kísérlet megtörténik, a többi fronton nem tétlenek a hadseregek. Észak- Afrikában a britek helyzete lényegesen romlott a Mo'íotov-paktum aláírása óla. Nyomban Tobruk cleşte után egyre több olyan hang hallatszott Londonba hogy a helyzet lényegesen megváltozott: fszak-Aírikát feltétlenül meg kell tartani s ezért jelentékeny erősítéseket kell oda irányítani, akkor is, ha emiatt a második front késedelmet szenved, esetleg meg sem valósul már ebben az évben. Vts major — mondtak sokan, mentegetőzve,

Angliában. Érdekes kísérőzene volt ebhez,

hooy sem Churchill, sem Auchinlerk nem tudott magyarázatot acini Tobruk üléstéré Mi ucry tudjuk, hogy a megerősitett kikötő pvors elfoglalása Rcmmel uiszerü harcászatának

volt tula’donitbotó, de akadtak, akiket nem elépitett ki a brit kapitulációnak ez a magyarázata, s ezek a második front ellen iráfi Szovtef, min! Franciaország pátléka

Vegyük fel, hogy Franciaországot és Oroszországot a legmagasabb hadászat szempontjából helyettesíthetjük egymással. Akkor azt mondhatjuk, hogy 1917—18-niű tartunk; Oroszország (ma Franciaország) kiesett a szövetségesek gyűrűjéből, Franciaország (ma a Szovjetunió) tetemes része azonban még harcban áll. Alig hihető, hogy az antant megnyerhette volna 191&-ban a háborút, ha a n«neteknek sikerült volna Franciaországot is kikapcsoltok. Megnyerhetik-e ma az angolszászok a háborút, ha a vörös hadsereg lényegében kiesik? Hz az egyik kérdés, amit Washingtonnak és Londonnak mérlegelnie kell. amikor „nagy haditervét" alakítgatja. De Franciaországot és a Szovietuniót nem is tehet tetszés szerint fel cserélgetni. Az 1914-től kezdve megszállt nyugateurópai területek gazFatermelők, fakereskedők nem nélkülöz* hetik alábbi segédkönyveket!

Fás zsebkönyv 1942. (Fá^ok számár»

szükséges összes tu dóival ókkal.) P 5.—^ Faonyagköböző (deszka, palló, léc, záriéc, épület- és faragóit fáról köbméterekben) ,, •§,<*»*

Gömbjaköbözö. (Hosszúság 1—30.90 m. 10 cm-ként emelkedve, közép- áím. 11—100 cm. köbtart. kobráé’“ terekben) w

„Ideál" gömLfvköböző. (Három tizedesre , hosszúság m. középátmérő cm. köbtart. köbméterekben) „ 2.—* Köbméter köbö^o, füre&zeíc anyagra ,, 4.—» Novum liijböző. Minden té^ei fara- '

gott fát kőhöz, folyóméterárat és darubáiat számit - ,, 2.—*

7*obrfakölözS én darabárszámitő.

Kitűnően h£*zn»lható. „ 2-—>

Ka pb art ók aa

ELLENZÉK KÖNYVESBOLTBAN

fcíáry&s kir£!y-tir 9. Vidékre »taoivéttei ű aacosnai ázAütjuk,

(laságilag nem jelenthetlek előnyt Németország számára. Lehet-e ugyanezt mondani Ukrajnáról? Igaz, Ukrajna a múlt háború végén is német megszállás alá került. De mos? Ukrajna már egy éve van német kézen s a mai antant „döntő offenziváia*' még meg sem indult, csapatai még nem állnak az európai szárazföld nyugati részén. Már pedig vagy ennek keltene megtörténnie, vagy pedig a Szovjetnek vissza kellene hair|'osan hódítania Ukrajnát, hogy az angolszászok — legalább Európában — a mult háborúból vett hasonlatok szerint rendezkedhessenek hada- szatilag. Természetesen ekkor még mindig lényegesen rosszabb lenne a helyzetük azáltal, hogy Olaszország nem az ő oldalukon áll és nem köt le hatalmas ..központi” erőket az alpesi határon, s hnnv a mai antantnak balkáni fronttá egyáltalában ninscen, ha csak nem tekintjük annak a szerbiai bandaharcok hadszínterét.

Azért sem lehet • Franciaországot felcserélni Oroszországgal, mert azt a szárazföldi frontot, amely 1918-ban állt Európában, az angolszászok a csatornán át aránylag könnyűszerrel elérhették utánpótlásukkal és kiegészítésükkel, most pedig az a választásuk, hogy vagy rettentő hosszú hajóutat tesznek az Északi Jegestengeren, a Perzsa-öblön vagy a Csendes- óceánon át a szövetségesnek szánt hadianyaggal, vagy pedig — legalább a kiegészítő emberanyagokat illetően — ragaszkodnak a rövidebb hajóuthoz, de akkor előbb harcban ki kell kényszeriteniök a partraszállást.

Szembetűnő különbség végül az, hogy a múlt ^boru vége felé a három ténylegesen küzdő antant-hatalom lényegében közös főparancsnokság alatt állt, ami nagyon megkönnyítette ö hadászati tervezést, ezt az előnyt pedig ma csak akkor érhetnék eU ha vagy' Sztálinra bíznák a háború enesz katonai vezetését vapv pedig * Szövőit alávetné magát valami angolszász tábornok parancsainak. Az egyiket ép oly nehéz elképzelni, mint a másikat.

S miért? Azért, mert ma is. ugv mint a mult háborúban, mind a két fél koalíciós háborút vív ugyan, aminek amugyis vannak hátrányai, de éppen az antant utóda politikailag sokkal kevésbé egységes, mint a tengely tábora. Ez akkor is áll, ha feltesszük, hogy Moszkva, leg. alább is az angolszászokkal szemben, egyelőre elásta a világterradalom csatabárdját és a szovjetország állami erejéhek megóvására

nyúló brit megszólalásokat nem következménynek, hanem oknak tekintették. Tény, hogy — amint láttuk — a Basler National- Zeitung most, jüiius végén még elképzelhetőnek tart „elsietett" európai brit akciót; tény, hogy arra céloz, a Szovjet katonai hei - zote jobb, mint Moszkvában mondják. í ' ■ " már olyan feltevés is, amely politikai párti 1- zamot keres Te.bruk ' feladása és Timosfako \isszavonulásu között. lény továbbá, !.> hivatalos szovjet részről állandóan sürgetik a rnásdik frontot, holott azt gondolhatná az era- ber, hogy ez merőben felesleges, ha egy«z-r már megállapodtak.

Lehetséges, hogy mindez szándékosan te ■!- tett zűrzavar, ideghaboru, amelyet Lond .n és Moszkva együttesen szit azért, hogy bizo'-- ta’ansáoban tartsa ellenfelét; noha nehéz elképzelni, hogy Berlin ennek hatása alatt h >r- melv irányban Is módosítaná katonai intézkedéseit. Lehetséges továbbá, hogy' van ugyan valami szándékolt azoknak a hiresz'e- léseknek az eltejedésében, amelyek szerint nem lesz második front, a szándék azonb n ez, hogy a brit közönség ellenkezését vál'sa ki. hogv aztán az uj frontot s az azzal jár> áldozatokat egyenest a saját kívánságának tulajdonítsa. A brit demokrácia mechanizmusétól ilyen folyamatok nem idegenek. Lehetséges azonban az is, hogy' a második front kérdése körül támadt vita, legalább is részben. z anoolszász—szovjet viszonylat újabb tüzpró- bája: mert még. ha a szovjet kormány most kizárólag államának érdekeit tekinti is, ez az állam még a britek szemében sem egyszerűen olvan, mint a többi, s nem meglepő, ha a 1 :- 7almatlansáo a Molotov-paktum szerződő felei között időnként még mindig ki-ki tör.

fi tartalék problémája

De hogyan egyeztethető ez össze azzal a feltevésünkkel hogy' az angolszászok minden nehézség ellenére háborús szükségből mégis meg fogják kísérelni a második front létesítését? Talán az angolszászok abban a Íriszemben tették Ígéretüket, hogy a hajózási szempontból aránylag legkevésbé igényes európai partszakasz valamelyik pontján tartósan megvethetik lábukat, hogy tehát nem puszta tehermentesítést tudnak vég-ehaiani, hanem véglegesen támadásba lendüljenek. Ne felejtsük el, hogv ma az angolszász táborban Amerika a hangadó, ez az orszáe pedig hailamos az önbecsülés igen magas fokára. Amerikát szon- k Ívül Észak-Afrika természetszerűleg sokkal kevésbé izgatja, mint Angliát: ez megmagyarázhatná, hogy az Egyesült-Államokban Tobruk eleste után is kevesebb hano hallatszott a- második front ellen, mint Angliában. Ha mégis mind a két angolszász hatalomnál valóban felmerült bizonyos aggodalmaskodâî». ez onnan eredhetett, hogv terveikkel ellenkezel! a puszta tehermentesítés, amely elsősorban mégis csak a Szovjetnek használ, viszont saját nehezen felépített központi tartalékukat veszélyezteti.

Ami pedig a szovje’frcntot illeö, angolszász részről nyilván arra számítottak, hogy az a nyáron valószínűleg megmerevedik, s ha lesznek szovjet sikerek, azok nem ejthetnek olyan méreteket, hogy amiatt őket fenyegesse a tulszárnvalás vészéivé. A nemet előrenyomulás azonban, a jelek szerint, felborította e számításokat. S most nézzünk szemébe annak a híreszteléseknek, hogv a Szovjet szándékosan vonul vissza, mert ki akarja ugrasztani a bokorból az angolszász nyulat.

Abban az értelemben, hogy Timosenko olyan területet is felad, amit védeni tudna, ez nyilvánvaló képtelenség. Legfeljebb arra gondolhatunk. hogy Sztálin is kíméli a központi tartalékát, ami viszont katonai szempontból teljességgel magától értetődő, mert hiszen, ha ezt elveszti, nem hogy offenzivára nem gondolhat soha, hanem talán még az Ural-vona- ’at sem tudia tartani; holott számos, illetéke- helyről származó német megny'ilatkozás bi?o- nvitia. hoey Németország nem is óhaitia Vte- divosztokia erőszakolni a? e’őrenvomulást. h - nem csupán Európa előteréből akarja kiü?e: a bolsevizmust; ugv. ho°v a Szovjetnek a jelenlegi hadszíntér közelében kell meaállnia * sarat, ba nem akarla, hogv állami léte belátható ’dóré jelentéktelenségbe sülvedien. A Maovar KVrfonai Szemle egyik cikkíróin :s említette néldául, hogy Timosenko charkovt offenzivájához nem tudta megkapni Sztálintól a központi tartalék egves részeit, s a minap Is a"* jelentette egy német laptudósitó. hogv illetékes német katonai helyen nem óhajtják feszegetni az egyesek által már felvetett kérdést, vannak-e méo komoly szoviet tartaté Vole Ha van vita Moszkva és az angolszászok között ez alighanem a tartalék feláldozására vonatkozik. Uov tűnik azonban, hogy ez nem érinti a második front létesítését, hanem csrA méreteit és pontos idejét

Már emlitettük. hogv a tenoelvhatalmak k-- fonal terveit mindé? nem befolyásolia. BeU-tí és Róma kétségkívül felkészült minden esh'' tőségre. A szovjetfronton gvors döntést k*- 'ps. ami pedig a leendő nvugati hadszinte-'t illeti, ve1eményét ilyenformán foglalja oss?e: Állunk elébe! v. e.

Cipő• és ételmtszerfegy visszaélési leplezlek te Marosvásárhelyen

Marosvásárhely, július (Az Ellenzék tudósítójától.) A marosváőár* helyi rendőrség nagyarányú cipő- és él el mis z e r j eg y -visszaélést le ple ze tt

le. Egy magántisztviselő, miközben az egyik fodrásznál a hajat vágatta, elmesélte a várakozóknak, hogy tud cipőjegyet szerezni. Egy magasran- gu csendőrtiszt, aki szintén hallotta a beszélgetést, vizsgálatot indított az ügyben és meglepő adatok kerültek napvilágra.

Megálliapitótták, hogy a városnál kisegítő szellemi munkásként alkalmazott szellemi szükségmunkások törvénytelen módon cipő- és élelmiszerjegyet adnak ki, nemcsak a város lakóinak, hanem vidékről jövő embereknek is. A rendőrség kihallgatta az alkalmazottakat és átkutatta munkahelyüket. A vizsgálat során nagymennyiségű cipö- és 'élelmiszerjegy került elő.

Szombaton délelőtt a városi köz- élelmezési ügyosztály vezetőjét értesítette az ügyészség, hogy az egyik gyanúsított nőt azonnal küldje át a kapitányságra. Mikor az ügyosztály ■vezetője közölte alkalmazottjával, hogy a rendőrség hivatja, az elsa- padt és gyanúsan viselkedett. Az osztályvezető értesítette a rendőrséget és egy detektív azonnal a gyanúsított nő lakására sietett.

A lakásban, legnagyobb meglep? iésre, már ott taiálta a hölgyet, kályhájában hatalmas papirosomé égett.

Amikor a hamut megvizsgálták. en állapították, hogy a terhelő bizon' - (okokat égette el. Az ügyben na: v- arányu nyomozás folyik.