Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-25 / 167. szám

î 19*2 julius 2 S. I3ftz f. honvéd hsditutíúsMó század geleniä ELLENZÉK Honvédé ink győzték Ie on Voronyezs előtti orosz kiserődökeí hétszer akarták a szövgei páncélosok viszzalo&laíni a Don-vitiék kulcsét ( Honvéd h aditu d ősit ószázad.) ! Valahol Oroszországban. Julius hó. Este f-Vél 10 órakor bekapcsoljuk rádióinkat és şsrzgatottan várjuk a fúrókét. Budapesti hc- Ounondónik legnagyobb örömünkre beolvasta, ^oxiogy Voronyezs elesett. Nyomban elő véltük i térképünket és me g álla pitoütulc. bogy a nagy a-mrosz gyárváros küzdő honvédkötelékeink ‘OŐuUzárnyan feJzszik. Tudósitó rajunk össze- íüfclugla fejét ás nyomban határoz: hajnalban ufslmegyünk Voronyezsbe. Reggel megkap luk t'Q'.r eligazítást, útnak 'indultunk. Az orosz nyár most kezdődik itten. A f-ßmap erősen szórta meleg sugarait fejünk fe­lölelt Kocsink úgy siklott ki a kis községből, iamintha a végcélunkig meg sem akarna állni. s3Ez a sima utazás azonban nem sokáig tar- iolott. Alig haladtunk öt~hat kilométert, egy oiomokhegV állo-lta el utunkat. ILt nemcsak ta gépkocsik, hanem <az ©lő fogatolt jármüvek -is elakadtak. Hatalmas torlódás keletkezett, a (De nem sokáig. Igazi bajtársiasisággpl segi- ta&ett ilt mindenki egymáson. Tiz-iflzeinöt OíSbonvéd rugaszkodott neki egy gépkocsinak s ínutána elhangzott a vezényszó: Na rnoS[ az egyezer szívből igazán! A honvédek izmai feszültek, gépkocsink >qpc dig 1 assao álcammogott a homoktengeren. A A veszélyeztetett útnak vége szakadt és igy iwigun mellettünk tovább. Fekete, agyagos öHöldutra értünk. Nyáron ez az uits olyan, mint a beton, de Isten őrizzen attól, hogy leg­alább egy félórás esőt kapjon. Balról mellettünk egy „kolhoz“ lekszik. Középen hatalmas épület. Itt. voltak a veze­tők irodái és lakásai. Körülötte nyomorult, proletárviskóik, istállók és színek. Az udva­ron szanaszét traktorok, ekék és ara lógó pék, amelyek egyúttal a ©séplést is elvég­zik. A kolhoz munkásainak nagyrésze nem menekült el, hanem nyugodtan megvárta a magyar csapatok érkezését. Megszólítottuk az egyik lerongyolódott, mezítlábas kolhoz- munkást: — Ugyan mondja már. mennyit lehetett itt egy embernek keresni? A megszólított illedelmesen válaszolt. — Nyomorult volt itt a mi életünk. Kez­detben minden a kolhozé volt és úgy dol­goztattak bennünket, mint a rabszolgákat. Betakarításkor minden családnak kiadtak annyit, hogy csak éppenséggel éhen nem halt. a többit pedig he kellett szolgáltatni. Ezt a mennyiséget mindig a javunkra Írták, de ellenértéket sohasem kaptunk érte. Ké­sőbb megengedték, hogy egy tehenet és nŐ7 hány baromfit tartsunk, de azt is nyilván­tartották. A tejjel, tojással és a baromfi­állományban beállott szaporulattal mindig be kellett számolni. Néhány évvel ezelőtt há­romszáz négyszögölnyi kis kertet is adtak saját megművelésre házunk mellet. keim fi része lángokban F oly faltuk utunkat Voronyezs felé. Útköz­ben már lehetett látni, hogy a tervszerűen visszavonuló oroszok ezt a várost szívósam védelmezték. Utunk egy dombháton veze­tett át. Lent, a domb alján jobbról és bal­ról, két-két, erődnek bc-illő bunkert taiái- ffunk, lőrése a hídnak irányítva. Nem saj­náltuk a fáradtságot, megadottunk és köze­lebbről megnéztük. Korszerű, bombabiztos kiserődök voltak ezek. De rendeltetésüknek még sem tudtak «legeit. tenni, mert hon védkötelékeink a hátuk mögé kerültek. A szovjetoroszok, amikor a körülkerítés ve­szélyét felfedezték, egyetlen puskalövés nélkül elmenekültek. A dombon áthaladva, szemünk elé tűnik 3 hatalmas orosz város. Nyugati részében elült már a harcizaj, keloti fele azonban lángokban áll. Abból az irányból több rob­banást, lövést lehetett hallani. Többszáz kilométer után itt találtunk is­mét köves utat, de a visszavonuló oroszok több helyen fel- robbantották az úttestet. Az utón néhány órával előbb még ádáz küzdelem volt. Az u-t árkában jobbról és balról, elíeinetetjen orosz holttestek fekszenek hanyatt, eltorzult arccal és megüvegese­dett szemekkel. Valamennyi az ég felé néz. Mintha a leg­utolsó pillanatban onnan akartak volna se­gítséget kérni ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött, istentelen félvadak. Közben egymásután hoztiák hátra az orosz foglyo­kat. Nyomban munkába állították őket. Az ut mentén sírokat ástak, az orosz holtteste­ket összeszedették velük és megkezdődött az erős harc áldozatainak eltemetése. Amíg hátul a temetés folyt, nz elől lévő csapatok keményen harcoltak. A városhoz közelebb érve, lelőtt Ralik és amerikai gyártmányú repülőgépek hirdették n magyar és német légvédelmi fegyverek megbízható­ságát. A város előtt vasúti sínekből készí­tettek akadályokat, mögötte árkokat húztak a hart kocsitámadás ellen. Mind hiába. Orofs hmrtlkGczí Hßma&äs a iráres&a# A városban elénk tárult a háború min­den szörnyűsége. Az úttesttől jobbra és bal­ta romokban hevernek a házak. A villamos­kocsik alól a bombák -kiröpiteiütétk a sin­Olcsó propaganda kiadásban i Zilahy Lajos: Halálos tavasz A nagy magyar iró legsikerültebb könyve melyből a legszebb magyar filmek egyike ké­szült — korlátolt példányszámban 2,50 pengőért kapható az ELLENZÉK KÖNYVESBOLTBAN Kolozsvár Mátyás király-tér 9. Vidékre 2.80 pengő előzetes beküldése tnehett vak»«! «x£U Htjuk, párt. Más helyen « sin magasan felkunkor dőlt a levegőbe. Bentebb egy menekülő orosz piáucélo'S egy villamoskocsit borított fék Hiába menekült, végzete utolérte. A né” mezeik (kilőtték. Bejutottunk <ax óváros szivébe. Egy hatal­mas tér közepén tizenkét kilőtt orosz páncélost találtunk. A szörnyetegek még füstölögnek. Hit német katonákkal találkozunk, ezek elmondják, hogy G városba előző este nyomultak be, A keleti és északi külváros szélén az oro­Sí 3f¥iIiHÍl€f!CS2er szók még bent vannak és onnan tesznek kí­sérletet a déli és nyugati részek visszahódi- tására. Félórával ezelőtt — mondja az egyik — közel ötven különféle nagyságú orosz pán­célos tört be és vad lövöldözésbe kezdtek. Hála Istennek, előre értesültünk terveikről, felkészültünk .s ennek köszönhető, hogy az ötven páncélosból negyvenkettőt sike~ rüh kilőnünk. Nyolc a város délkeleti kijáratán az erdőbe menekült. Úgy halljuk, ma éjszaka ismét páncélos támadásra készülnek — fejezte he felvilágosításait német Fajtársunk. Megnéztük közelebbről az egyik huszon­négy tonnás páncélos szörnyeteget. Fel­emeltük födelét. Az acélkoporsó mind a négy lakója her lőtt volt. Egyiknek a karját, másiknak a fejét szakí­totta le a becsapódó lövedék, a másik ket­tőt Szilánkok öltek meg. Mellette a másik páncélos lángokban égett, a harmadiknak egyik nyílásán egy törzsétől elszakított kar csüngött kifelé. Míg végigmentünk a tizen­két páncélos mellett, mindenütt borzalma­sabbnál borzalmasabb kép tárult elénk. A város többi részén is. hasonló dolgoknak voltunk szemlélői. Orosz holttestek borítot­ták az utcákat. Lerepült ház tetők alatt ha­lottak pihentek. A németek azonban meg­kezdték a rendteremtés munkáját. Közel a keleti városrészhez- ahol a gyára egyed .még ég. s az oroszok még közel vannak, már ja­vában lotyik a város takariifása. Úgy gondoltuk, elég egy napra a látottak­ból. Mivel a városban nem volt tanácsos maradni, a déli kapun kimentünk a közeli erdöby. ­Alig hagytuk el a várost, újabb orosz páncélos kötelékek törtek be. De kevesebb sikerrel, mint az előzök. A németek ugyan­is utolsó szálig megsemmisítették őket. És elfoglalták az egész várost, SZ. KOVÁCS IMRE hadnagy. _*í m az iKCsü § Műimmel iriáiliárosalfalínaü NAGYVÁRAD, julnes 25 Tudósítónk je­létül!: Az Országos Nép és Családvédelmi Alap Bihar vármegyei szervezető a/ év fo­lyamán a megye területén összesen 152 hu­zat juttatott kölcsönként sokgyermekes, rá­szorult családoknak a Bihar vármegyei Köz­jóléti Szövetkezet utján. Január 1 -tői julius iő~ig a Közjólétti Szövetkezet 120 tehenet, 54 sertést. 75 bivalya, 4 lovat juttatott a rászorult földműveseknek, kisipari kölcsönt 25 személynek folyósított a Szövetkezet, kis­kereskedői kölcsönt 20 személynek 12 400 pengő értékben. Angónmyul tenyésztésére 2279 pengőt utaltak ki. Az egészségtelen há­zak áj! alak it ásóra irányuló akció során ed­dig 100 épületben végezlek megfelelő javí­tásokat. főkéntt nagyobb méretű ablakokat és ajtókat szereltek fel az egészségtelen fa­lusi házakban. A továbbiakban 50 kubikos­nak talicskát juttattak. Kiosztottak tenyész­tési célra, illetve n szövőipar fellendítésére 60 drb. Rílpre juhot, a gyáripar támogatá­sára, hét községben 69.000 pengőt utaltok ki az árvíztől sújtott területeken, 700 000 pengős export kontingenst LiztositoHnk a háziipari termékek számára olymódon, hogy a Szövetkezet készpénzzel azonnal átveszi a házi iparral foglalkozóktól ezt a mennyisé" get, inig maga ti Szövetkezet estik hat hó­nap múlva kapja meg az export érték le­számítása után A gyümölcstermelés fejlesz" lésére több uj mánta gyümölcsöskertet léie~ sáitiettek. Hej, csiribiri csespp / %§¥ opzretíszierző napíéjábőf . Csitt! — kiáltok most teljes írói tekinté­lyem laibavetésével a naplóm átelleni olda­lán türelmetlenül nyüzsgő hercegekre, őr“ grófokra, grófokra, bárókra, (ipar? /‘•lova­gokra és a baltorony kettőből bevilágító holdfényben fokoschaikat villogtató gátiás parasztokra. Csak rendben, rangsor. ősök, elvert és meglévő hatásztrális hóinak, át­mulatott éjszakák és a hófehér ' plaóztronon vakító or dók szerint tessék. Most. következne ugyanis a szereposztás, már mint a lem ne­vetett utaságok és parasztok oly részarányos kevergetése n modern kritikusoktól labora­tóriumnak is nevezeti írói műhelyben, (a magam részéről ragaszkodom a jól bevált konzervatív kifejezésekhez), hogy a legújabb konjunktúra legMsdedebb szellői is teljes odaadó támogatásukkal fennen lobogtassák cégünk hírnevét. Erről jut eszembe, hogy persze, a: Alajos már megáit késik azzal a hites szimatjával, amivel folyton frocniz és firol, pedig a in t­sek rég megvannak, a dallam munkában van (megüzentem annak a zongoristánál:, hogy pustanmnka lesz!) és estére kész szö­vegkönyvet ígértünk a direktornál:. Előre látható, lesz még itten murizás, de máris gondoskodni kell arról, hogy a dirin keresz­tül kivághassunk néhány Mátyás királyt át­lói a poklám hrcttlituiajtól. Ha jól meg- 1 gondolom, nincs is sok érteimé, hogy a: Alajosra ráfiak, hiszen a közönségvéle­ménykutatás már régóta folyton azt mulatja, hogy okvetlenül kell a mai darabokra vala­mi, nemzeti pántlika-féle, valami olyan haj- Rákóczi-Bercsényi-forma fai paláé aló, meg aztán emlegettek a törzsasztalnál valami bandérium-félét is (nem tudom, helyesen irtam-e le?) elégashozzá, nem is tudom, mi ez az utóbbi, de biztos valami ujdivatu népviselet Nagyon tetszetős tudna, ha eb­ben fogadnák a parasztok a falu régén a nászukra ősi kastélyukba hazatérő ifjtt grófi párt. Már csal: azért is, mert ebbe a jeleneibe már drnot bel(komponáltarn a dip­lomáciai kart képviselő dr. Volapük követ- ségi tanácsos szerepét, ezzel viszont igen szép szavakat lehetne elmondatni a szin­pompát s!b. kedvelő lovaglás stb. magyar nemzetről. Ma ez nagyon jól fog és l:ell lent is, fent is. úgy értem, hogy a zsöllyében és r, karza­ton egyaránt. (Lásd a legutóbbi tüzetes pénztári kimutatást.) Hiába, változnak az idők, mc, már a deszkákon is a népér! kezde­nek lenni az ural:. Sebaj, ezt a mókát ezzel a bandériummal okvetlenül nyélbe ütöm, a rendező vagy a Náci, a főrilágosUó majd csak felvilágosít, afelől, hogy mi is legyen az. Ezért a csekélységért nem veszítem el a fejem, fő. hogy n csendes társam, a Pali, palira vegye a Cukros művésznő vőlegényét, hogy halassza cl azt az egész Ostoba szök~ tetési tenet, 'mondjuk példának okáért u hatszázadik előadás utánra, amikor már úgyis birtokon belül vagyunk» értve birtok alatt az uj pasaréti villát, s a kulcsoknál: többrendbeli Sárripány-rendszerű fígyu dur- ranása közbeni ünnepélyes átadását. A kö­zönség ugyanis rajong a Cukros művésznő­ért, ö ma a legdivatosabb díva és jön még hozzánk térden állva a Nemzeti, hiszen meg­ír Iái: már u közgazdasági szaklapok is, hogy semmi érlelnie sincs folyton azt a Bánkot erőltetni, meg azt az angol tragédiást, a mai időkben!... Micsoda szűk látás. Különbért mi közünk hozzájuk, haddszavaljanak a kultúráról, a közönség úgyis kószánk jön és nálunk murizik H amur most, a gróf hazajön Afrikából, tigrisvadászatról (nehogy elfelejtsük a fele­ségem szobájából elhozni a hello d'b. mii- tigrisbőrt!), itthon, az uj divatnak megfe­lelően munkát vállal, na nem kell bei fedni, terhesnek elég terhes, de egy fclügyelőbi- zottsúgi tagság ma már magasabb körökben is szokásos sport, (Bőrt különben adnak kölcsön a filmesek is, van nékik!) Á golf­pályán megismerkedik a gróf a konkurrent f ezéi igazgató leányéival, direkt csábitó je­lenség, megkéri a kezét, (a saxofon sejtel­mesre vékonyítja hangját, ellenben nagyot dördiil a nagydob), megülik a lakzit. (jól nézünk ki, ha ez a Cukros megszökik ne­künk a századik után!) a bank és (t gyár is egyesül, illetve a gyárból bank lesz, vagy fordítva, ez már nem lényeges. t Így az at. az anyóst rókazsirreü és romiolt máj juj meg­kenni! Ön majd lesz szives, egy kis ürmöt csöppenteni <tz örömbe. mert kell i Marni bonyodalom és miegymás. A sznobok úgyis állátszószággal vádolnak. Itt jönne aztán néhány sing nemzeti pirntlílsi, valahogy úgy, rdiogv verette Jóska idején mondták. ririLu* unitig, azaz csupa nemzeti erögyarapodás s barik és a gyár egyesülése, persze kibővített jelügyeiöbizottsóggal és felemelt tantieme k- kef, ami bőven indokolja a parasztok vi­harzó vrümkurjongatását és azt a hogyi-shiv* jakot, megvan: a bandériumot. Hogy ne felejtsem el. a lapokkal jó les: csínján bánni, manapság néha olyan szokat­lan, furcsa hangokat hallatnak. Mindenese:re megkérjük őket. hogy a beígért kritikákat (Istenem, „kritkade csúnya sző, szeren­csére mi nem félünk a farkastól, amié ked­ves közönségünk. s a szakértők mehettünk állanak) — leszállítás, illetve kiszerkesztés elölt mutassák be. Utóvégre elszámolási vi­szonyban vagyunk és azt mondjuk, hogy a könyvelőink akarják megnézni. Mi mindenre kell, hogy kiterjedjen a szer­zői figyelem, no mert ugyebár (légy olybá- tyáim) kelj a Mátyás király, meg a Felöli Sándor, mert miből él másként a napszámos> akarom mondani a nemzet napszámosa, a magunk fajta iróember. A'a, itt az Alajos, de kérlek, most ne zctvarj, tudok már mindent magamtól is, láthatod^ nyakig vagyok a munkában, telefonálj inkább a zenekarnál:, este próbálunk, nehogy otthon jele fisénak valami izét, fuvolát, meg ami kell. mert olyan elvérzetem van. direkt eprdil:u>. hogy kin blwno sikerünk 'esz >'s :i knltur- sznobok térdig sárgulnak ez irigységtől. ! e- h(,t: (a hercegekhez, örgrójokhoz s!b ) ke­gyelmes és méltóságos uraim. kezdjük az >zéi. o jobb elsőn parancsoljanak bekegy-s- kedni a szia púdra, (halló, világosító! úgy bánjék azokkal a színes lámpákkal, hőse háttér a páholyokból rózsa'ugost, rr erkély­ről belterjes veUményeskertct, n kor :<.!ré,l pedig halónak úrvezetőtől left le amnvkalá­szos rónai mutasson) maguk periig (a per rtíSztokho:) hozzák ott ki magú lóit. km hátsón jönnek fa hercegekhez, örgrőfuk­hoz sib.)- kocsimat de. ji done! ezen egy-két jelenetén hámor lu\ leszűri!,, azt cm csak mázunk mozgunk n színpadon, mond a: Alajos' I zongorista elhozta a dallamot, ez igen. ez hídja. nu n pns:,r munka, f igyelem, ura!:, parasztok, zenészek kezdünk, hej. csiribiri csupp! — me- s, ni állunk hatszázig . • , ( on j

Next

/
Thumbnails
Contents