Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-22 / 164. szám

1 9 4 2 Julias 22. ELLENZÉK iiimi'iiii im n~ninrMr Ai egész olasz sajtó nagyterjedelntn cikkekben méltatja a honvédség rendkívüli teljesítményeit ROMA’, julius 22. (MTI.) A keddi I olasz lapok kivétel nélkül hosszú | cikkekben, feltűnő szedéssel fog-lat- j koznak a honvédség sikeres hadmű­veletiéivel, amelynek folytán sikerült elérni a Don-folyót. A Popolo Ddtalia kiemeli, hogy a magyar közvéle­mény osztatlan lelkesedései vette tu­domásul azokat a hada jelentéseiket, amelyek a honvédség kiváló szereplé­sét méltatják. A Corriere ■della Sera kiemeli, hogy a honvédség milyen hatalmas len­dülettel foglalta el a Don-folyó partjain a szovjet utolsó, legfonto­sabb hídfőjét, miközben súlyos veszteséget okozott a szovjet pán- célosalakulatokuak. A Lavoro Fascista kiemeli, hogy a Don-folyó győzelmes elérése után a magyar seregtestek a német csapa­tokkal karöltve lendületes rohamokkal vetették to­vább az ellenséget és napról-napra növelték győzelmi sorozataikat. A Tribuna közli a honvédvezérkar Jelentésével kapcsolatosan kiadott kommentárt és megemlékezik arról, hogy a magyar csapatok Kurszk mel­letti harcaikban a partizán bandá­kat részben megsemmisítették, részben foglyul ejtették. Az egész északolaszországi sajtó élén a Popolo dTtaliaval első olda­lon nagy cikkekben számol be a hon­védség részvételéről a Don körüli harcokban. A Popolo dTtalia külön kiemeli azt a lelkesedést, amellyel a honvédek harcolnak és azt a meg­elégedést, amellyel a magyar közvé­lemény a harctérről érkező hűeket fogadja. A lap ezután részletesen ki­emeli a magyar csapatok részvételét a német csapatok oldalán a Don kö­rüli harcokban. A Messagero megállapítja, hogy a magyar katonák a Don nyugati ol­dalán még fentmaradt utolsó bolse­vista hídfőket leküzdötték és ugyan­akkor a f olyam másik oldal ám saját hídfőket építettek ki. A Popolo di Ro­ma szerint a magyar gyalogság a páncélosokkal és légi erőkkel együtt­működve a bolsevista ellenállásit megtörték. Ennek köszönhető, hogy uj hídfők létesítése lehetségessé vált. ezeknek a komoly stratégiai pon­toknak elfoglalásával az utánpótlás nehézségeit sikerült lényegesen csök­kenteni. Az olasz lapok különösen a magyar páncélosok és a magyar repülők teljesítményeit emelik ki a továbbiakban. A német lisztek ludják, hogy egy-sgv arcwnaíszakasz átadásánál a magyar tiszteknél a legjobb kezekbe került az irányítás és a végrehajtás . MÜNCHEN, julius 22. (MÜL) A Neueste Nachrichten igen meleghan­gú és bajtársi szellemben megint tu­dósításban foglalkozik -a keleti arc- vonalra érkezett honvédcsapatokkal. A hadiitudósitó beszámol arról, bogy az arcvonal egyik szakaszán hon­védcsapatok váltották le a némete­ket. A német és magyar katonák ta­lálkozásakor minden alkalommal •megnyilatkozott az az őszinte baj­társi szeretet, amely a két nép harc­téren küzdő fiait egymáshoz fűzi. A magyar csapatok a tűző napon és a fárasztó utakon menetelve, mindjárt az első napon átestek a tüzk ereszt­ségen, de a győzelmes harc után, es­te a tábortűz mellett már olyan vi­dáman daloltak, mintha otthon vol­nának a falujukban. A német tisztek átadják a magyar parancsnokoknak az arcvonalszakaszt azzal a meggyő­ződéssel, hogy az irányit ás és a vég­rehajtás a legjobb kezekbe kemlít. Minden német katona, aki ismeri a magyar baj társ kiváló harckószsógét, tudatában van annak, hogy azon az arevonalszakaszon, ahol magyar fiuk küzdenek szívósan visszavernek minden támadást, mig számukra is megérkezik a nagy támadásra a pa­rancs. Önálló köztársaságot akarnak a doni kozákok A Corriere del Ia Sera egy másik híradása szerint a Don s Volga menti kozákok körében nagy mozgolódás tapasztalható. A kozákok nem hisz­nek többé a szovjet-hadsereg verbö­te fenségében. Hír szerint a kozákok abban reménykednek, hogy független köztársaságot alapítanak, amely (magába zárna minden kozák törzset, mint a szovjetforradalom kezdetén. A GPU vezetői attól tarta­nak, hogy a mozgolódás átcsap a Kaukázusra is, ahol a georgisták és az örmények sihasem mutattak túl­zott lelkesedést a Szovjet iránt. Ilyen forrongások jellemzik a helyzetet a Don környékén, amikor Timosenko itt akarja átszervezni nagy sebtében megvert haderőinek maradékait. Ál­lítólag Sztálin is oda érkezett, nem- csupán azért, hogy személyesen irá­nyítsa az erődítési munkálatokat,, hanem főleg azért, hogy kipuhatolja a mozgolódó lakosság lelkiállapotát. Angolszász lapok a brit-szoviet hadicélokról BERLIN, julius 22, (TP.) A brit-szovjet ' hadicélok felelt folyó vitával kapcsolatban a Transkontinenit Press diplomáciai szer­kesztője a következőket írja: ,iA donvidéki gyors nemei előretörés riadalmat idézett elő ítz angolszász szövetségesek országaiban. Angiidban és fiz Egyesült-Államokban ma már azt fontolgatják, hogy egyáltalán meg- mrnthető-e még a Szovjetunió? Ezt a hely­zetet tekintve, természetesen elvesztette ak­tualitását az a vita, hogy miként festene a jövendő Európa a nyugati szövetségesek győzelme esetén. A háborús viszonyok kö­vetkeztében azonban csak most érkeztek Berlinbe olyan folyóiratok Londonból, ame­lyek még a legutóbbi hadászati események előtt jelentek meg és ezekben cikkek jelen­tei. meg, amelyeknek alapvető jelentőségén mitsem változtat az, hogy bizonyos feltéte­lekhez vannak kötve. A ..The Nineteenth Centuri and After“ tcl.inlélyes havi folyóirat egyik cikkében a balti államok kérdésével foglalkozik. A cikk Írója azt az álláspontot képviseli, hogy a balti államok függetlenségének érvényben- maradása brit szempontból magában, véve kívánatra méltó. Anglia ugyanis az európai kontinenst csupán akkor irányíthatja érde­keinek megfelelően, ha ragaszkodik az egyensúly politikájúhoz, ez viszont lehetőleg sok állam egzisztenciáját feltételezi. Az lenne a legkedvezőbb, ha ilyen kis államok egész koszorúja húzódnék a Keleti-tengertől egészen az Égei-tengerig és éppen ezért a brit poliüiikánaik .igyekeznie kell ia Szovjet­uniót megnyerni egy ilyen megoldás szá­mára. A cikk írója természetesen tudatában van annak, hogy Moszkva szándékai más­felé irányulnak. Elismeri, hogy a Szovjet egy esetleges német vereség után újból meg­szállná a balti államokat. „Ha a Szovjet benn is maradna ezekben az államokban, — irja tovább a lap — > Na gybráte nni a nem lesz abban a helyzetben, hogy közbelépjen. A befejezett tényen nem változtathat és nem is lenne kívánatos, hogy ilyen termé­szetű kísérletet tegyen.“ ,,Sztálin ezután olyan kormányformát kényszerit Németországra, amely összhang­ban lesz a Szovjet kormányformával. A né­met nép egyszóval, ha elvesztené a háborút, orosz uralom alá kerülne“, — állapítja meg a lap. Ezen Nagybritannia — mint azt a cikk írója elismeri —• m'itsem változtathat. Jfa ennek ellenére mégis szembeszáll azokkal ez angol ®ajtóhangokka]., amelyek azt kö­vetelik, hogy már most ismerjék el nyilvá­nosan a bail ti államoknak a Szovjethez való csatolását, ncmkiilönben az 1939 és 1940- ben meghódítóit területek bekebelezését, a cikk irójia az angol presztízzsel motiválja áll áspontját, amelyet Angiba. miint a kis nemzetek jogainak védelmezője élvez. Tía. Anglia elismerné «ma három független ál­lam Szovjet részről történt meghódítását, amelyek baráti kapcsolatot tartottak fenn Oroszországgal, sőt megnemtámadási szer­ződésit kötöttek vele, úgy egyszeriben sokat vesztene jelenleg még meglévő presztízséből. Aligha körvonallá zhatnánk világosabban a brit politikát. Kész messzemenő engedmé­nyeket tenni a Szovjetnek éspedig Dí-mc-al Németország, hanem a kis nemzetek rová­sára is, egyelőre azonban a világért 'in: szabad errői valaminek kitudódni, külön ben súly os csapás érné Anglia presztízsét, — amely mindenesetre kétséges, hogy mér: olyan énintetlen“e, mint ahogyan szí Lon­donban szeretnék hinni. Előnyösebbnek (árt­ják tehát, ha nem veszik fel .•• nyilvánossá­gai is közölt szerződésekbe a megfelelő egyezményeket, hanem csupán titkos zára­dékokban szög'eZii le azokat. Német rész' ről mindig ezt állították és most a Nine­teenth Century cikkírója is megerősíti. Aggódnak a zsidók sorsáért ANTAKIA, julius 22. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: A pa- lesztinai brit főbiztos zs&dő küldöttséget fogadott, amellyel Palesziina védelmének kérdését tárgyalta meg. A főbiztos megígérte a zsidóknak, hogy követeléseiket és kívánságaikat a brit katonai hatóságok a lehető sécj szerint tekintetbe veszik. Buáapsst-Sianki Olasz újságíró tudósítása a íróit nftaayai?-—lengyel hatásútól Mussolini lapjának keleturópai tudósítója, Alberto Mondßdori, érdekes cikket irt a Popolo d‘Ilü!ia egyik legutóbbi, júliusi szá­mában. A riport címe: Budapest—Sianhii s magyar fordításban a következő: „Kora hajnalban gépkocsin indulunk a volt magyar-lengyel határ felé — árja Mus­solini lapjának tudósítója. — A magyar fő­város felelt most kél fel a nap s bearanyoz­za a királyi palota kupoláit. Finom íkinai rajzra emlékeztető színeket Iáitok. A Duna sápadt, a nap első fénykéyéi most cirógat­ják meg a folyó palotasorát. Felejthetetlen kép. Aztán eltűnik szemeink előtte s már zöld mezők, gyárépületek, Budapest elővá­rosai között szaladunk. A miskolci! utón megyünk egy volt lengyel tiszttel,, Lamberti S.-szel, aki niagyon jól ismeri Magyarorszá­got. Velünk vau még egy volt olasz hadifo­goly, aki jól beszél még olaszul és igy min­denképpen segítségemre van. Az ex_hadi- fogoly nem fogadja el felajánlott cigaret­tánkat, de köpnyes szemmel beszél a ma­gyar nagylelkűségről. Gyönyörű ez, amivel lép len-nyomon találkozunk ebben a Iova~ gias országban: egyike a léginegbatóbb és legszebb dolgoknaík Magyarországon. Az az emberségből fakadó barátság és megbe­csülés, amit a foglyokkal szemben mutatnak, nagylelkűn és igazi harcoshoz méltón. Szebhnéi-szebb történetek és emlékék szü­letnek ebből a valóságból. i A vidék üde, kulturált, legelésző c$or- dákat látunk és remek, jólápolt lovakat, amelyek a lovas nép múltjáról tanúskodnak. Taiáu sehol sem éütik és ápolják úgy a lo­vakat, mint itt. Könnyű felhők szaladnak át az égen és mindenütt a mezőn parasztok dolgoznak a zsíros barna Istenáldotta földön. Dombok között megyünk enyhén kanyargó utón, egyforma házacskák között, melyekben tisz­taság és drága kenyérszag vár s az ajtók előtt édes, szőke magyar gyermekek. így érkezünk meg Miskolcra, majd Lilla­füredre, ahol az az ut kezdődik, ahol va­laha a Kárpátokon bejött ázsiai törzsek ie haladtak. Ülünk további állomásai: Sátor­aljaújhely és Ungvár. Eltelt a nap, estele­dik, éhesek vagyunk, de sajnos, az üzlete­ket hatkor zárják. Azonban hátul bekopo­gunk egy vegyeskereslkedésibe, kis kekszet, édességet, ennivalót kívánva. Mikor meg­tudják, kik vagyunk, mosolyognak s azt mondják: Azonnal kértm, szövetségeseinkért mindent, még ha szabálytalan is. A szívünk megmelegszik, mert a mód, ahogy szívességet tesznek, uton-utféten nem a diplomaták sima udvariassága, ha­nem szívből fakadó bajtársiasság, egy kul- turnép alaptermészetének megnyilatkozásai., Ott 'töltjük a városban az éjszakát az ex- hadifogioHyaí. Mikor megtudják, kik va­gyunk, a szokásos árnál jóval (kevesebbet számítanak fel. Éjjel esik az eső, s másnap friss illatok­ra ébredünk. Utunkat most már az esőáz­tatta országúton folytatjuk. Már csak nyolc kilométer innen Ujsok, a volt lengyel, ha­tárállomás. Háxom határsorompón megyünk át, mindenütt a kocsi és a mi igazolva ~ nyunkat kérik az udvarias határőrök. Ahoi valaha orosz katonáik állottak, most néme­tek veszik el útlevelünket. Előttünk maga­sodik Galicia. Elgondoljuk, bogy a közös lengyel-magyar határ helyett az eloresurra.- uó vörös rém orosz-magyar határt terem­tett, szinte észrevétlenül Európapusztitó ter­vük egyik cselekedeteként. Ma azonban ne­metek vannak itt zöldsziinü egyenruhajuk- ban. Hányszor látta ez az ut a nyugat felé törő barbárok özönét! A német határőrök után három-négy ki­lométerre rnagyaţ határvadászokra akadunk, Siankában, a volt Orosz-Lengyelország első fontosabb falujában, ahol vasúti elágazás van s ahová <a magyar csapatok belépnek sz orosz föld felé való menetelésükben. A ma­gyar utászok remekül rendbehozták az plşt, vörös salakkal töltötték fel, szinte élőhus színűre. Nagyon rokonszenves, szép, magas, tisztagzemü ezredes fogad itt, s éjjel ugy alszunk el, hogy érezzük, hogy ezen a há­borús utón menetelő katonák igazi testvé­reink...“ (—) MINISZTERTANÁCS ELŐTT A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK ÁRMEGÁLLAPÍTÁSA BUDAPEST, julius 22. A írna dél­utáni minisztertanácson folytatják Lossouczy István közellátási minisz­ternek a mezőgazdasági nyerstermé­kek ármegállapításáról szóló terve­zetének tárgyalását. Politikai körök ben lehetségesnek mondják, hogy a mai megbeszélésen esetleg nem tud ják még a döntést meghozni és igy a kérdések egy része további tanács­kozásokra marad. A török sajtó aa? oross­©rsisági sikerekről ISZTAMBUL, julius 22. (TP.) A torok sajtó különféle feltűnő dim alatt, melyek a német és szövetséges csapatok nagy Ha­dierényeit visszatükrözik, a Reuter-iroda kü'lönlevelezőjének jelentését közli. hogy „minden jel orra mutat, hogy a Koszi o\ és Sztálingrád felé menetelő német had seregek nyomása csökkent“. Legújabb táv íratok ennek ellenkezőjét közlik, bogy a Milerovtól délre folyamatban ’evő csaia az utolsó 24 órában lényegesen kiszélese­dett. A Rzsev elfoglalásától számított ti/ nap alatt 100 kilométert törtek előre. sétatéri Kioszkban éneke! Szálán László, a magyar nótaénekes, akinek szép hangját a kívánság- hangversenyen volt alkalmunk megcsodálni cagiwwiitw 1 ■"11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents