Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-15 / 158. szám

SZERDA, 1942 julius 15. LXlfl. évfolyam 15fi. szám. , . ‘ / pT «MIßFILLÉR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16., I. em. Telef.; 11—09. Nyomda: Egye­tem-a. 8. sz. Telef.: 29—23. Csekkszámla 72056 ALAPÍTOTTA: BIRTH« MIKLÓS Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓVÂLLALAT* Rt. Kolozsvár. El&Sizetési árak: 1 hóra 2.70 P., negyedévre 8 P., íélévre 16 P., egész évre 32 P. Erdélyi s étma pápa! parkban (Hozzászólás Oláh György nyílt leveléhez) Ma: DEMETER BÉLA A szellem arcvonalán is áll a harc. Az eszmék katonái szálltak hadba, hogy a gépóriásokkal egyidejűleg vívják meg a lélek belső csatáját. Ezen a fronton is természetesen az lesz a győztes, sz lesz az ur, aki a katonai babéroknak uj életformát és tartalmat ad. Ezért nem lehet kö­zömbös, hogy a magyar toll harcosai milyen irányban jelzik a társadalomfejlődés és a jövő kibontakozás útjait. Ugyancsak ezért szól a parancs; minden magyar tájnak minden szelle­mi tényezője együttesen szemlélődjék a múltak tanulságain cs a különböző jelenségek örvé­nyeiben is őrködjék az egyensúly és az érték felett. Minderre pedig Oláh Györgynek, a ne­ves publicistának az „Egyedül Vagyunk" julius 3-i f zámában megjelent írása emlékeztet. „Nyílt levél gróf Eszterházy Tamáshoz". De miről is elmélkedik a cikkíró? „örömmel olvasom, hogy pápai kastélyát a sebesült honvédeknek adta oda hadikórliáznak. Aki látta ezt a kastélyt és a hozzátartozó közel 200 holdas parkot, lenn, Pápa város belsejében — folytatja Oláh György —, akkar, amikor a hires Watzdoríí-ügy kipat­tanása után olvan nehéz idők szakadlak a 40 ezer holdas hitbizományra — az jelképes jelen­tőséget érez ebben az adományozásban". Arról is szól a cikk, hogy az arisztokrácia bizonyos hányada milyen életmódot is élt azelőtt. Micso­da páratlan erkölcsi jelentősége van tehái an­nak. hogv Íme megértük a fordulatot, amikor a 40.000 holdas hitbizománv ura megengedi, vagy felajánlja, hogy kastélyának pazar termeit, diszkertjének romantikus sétánvait sebesült honvédek népesítsék be. „Mi a pápai kastély- kertbe bebocsátott felkötött karú honvédekben egész nemzet hadisarcát. Nem negyvenezer holdas hitbizományokból, hanem a néhányszáz holdakból. És ezzel még pillanatig sem fejező­dött ?;'e a nemzet egyeteméért hozott áldozat so­rozata, Az erdélyi birtokostársadalomnak az a része, mely bizonyságot tett nemzeti életké­pességéről, ezután fordult csak szivvel-lélekkel kisgazdatestvérei felé s az egyazon sors egy­másrautaltságában megragadták egymás test­véri kezét, elnémították az addig még élő tár­sadalmi ellentéteket és tanúsították ország-vi­lág előtt, hogy a nemzeti élet terheit, elsősorban azoknak kell horüozniok, akik a nemzeti va­gyon tulajdonosai, & reájuk, az idegen hatalom által megtépázott erdélyi birtokosokra és a földreform során igényeikben kisemmizett kis- gazdatársadalomra nehezedett a töríéneJmi fel­adat: a megmaradt földet úgy művelték és gon­dozták, hogy abból nemcsak a család szűkös igényeit, hanem a nemzeti élet követelményeit is teljesíthették. Ez a társadalmi összhang te­remtette meg a csodákat: olyan intézményeket hivott ételre és tartott fenn, amelyeket csak ál­lam alkothatott volna, vagy napjainkban csak állam tarthat fenn. A művelődési, jóléti és gaz­dasápi szervezetek és intézmények egész lán­colatát a népiöredékek egybekapcsolódó védő­rendszerét. Iskoláktól kezdve egészen a köz­ponti irányító csuesszervezetíg. És milyen kár és súlyos mulasztás történt, hogy a magyar em­berek sokasága nem vezetett róla számvitelt, nem azért, hogy utólag összegezve benyújtsa azt az államkincstárnak, hanem azért, hogy az ilyen esetben is megmutatkozzék az arány: ho­gyan áldozott az erdélyi magyar birtokosréteg, amely a népért és a néppel együtt élt. 3.* r:i t.s f; r f ?7Í.' I n ~r i'i t ti ‘ »és. I J 8.t ? r (is t * t u v.r . • f •u'v, i'J í'í <.')’/ »7» »'y'u'i'B *'• - i'í’/.y ii u’j -VaV'í v-fti 1 MV \ + Lám a példa, az >slső jel a nemzet bizonyos rétegeinek áldozatkészségére valóban adva volt. Az uj felfogás az uj iársadalomszemlélet is, amely jövőt kell mulasson. Kel marad tehát az ilyen nemzeti sorsvállalás és áldozatkészség mellett a pápai kastély? Ez parányi, szinte lát­hatatlan porszem lehet csak az egyik magyar országrészen kihajtott uj magyar életformának. Az érdemes erdélyi birlokosréteg, ha anyagiak­ban nem is _ mert nem volt miből —de er­kölcsiekkel együtt önként adott annyit saját fajtájának, mint amennyit elveszített egy ide­gen hatalommal szemben. Az elsőért nem jár fizetség és köszönet sem, mert az ilyen cseleke­detek nem érdemként szerepelnek egy nép tör­ténelmi számláján. A kötelességek rovatát töl­tik be. Ha a mai átalakuló világban, a bábom forgatagában más hitbizományok urai ennyit tennének saját fajtáinkért, talán kivételes jel­zők illethetnék meg őket, de ezek is csak azért, mert sokan szeretik, és sokan kedvelik az ilyen jelzőket. Az Erdély felé megnyilatkozó erdélyi beru­házó kormányigyekezetek igazolják, mennyire nem államérdek, hogy a nemzet egyetemes ka­tasztrófájáért csak az egyik sorsverte ország­Rdllüf IRfkfős miniszterelnök: , , #> rész társadalma, vagy rétegei fizessenek árat Erdélyben és Erdélyen át országos nemzeti ér­dek, hogy az áldozatot, amit a birtokostársadn- lom nemzeti és erkölcsi szempontból kiíogá.ta- lan része egy idegen világnak megfizetett,j egyensúlyba hozzák az ősi magyar földeket, a további pusztulástól megmentsék s tulajdonjo­guk tisztázásával időállókká tegyék. Jórésze kétségtelenül rászolgál erre a történelmi jóvá­tételre, aminthogy hasonló értékű segítséget joggal vár el a magyar kisgazda, a földműves, sőt a íö’.ilné’küli is. Az utóbbiak Erdély jóval egészségesebb birtokiregoszlása miatt egészen kevesen vaunak. De e kérdés rendezésének mulhatatlanságát más, az egész magyarság jö­vőjére kiható tényezők is kötelezővé teszik. A Ír rtokpolitikai kérdések rendezetlensége érzé­keny hatással vau arra az erdélyi társadalmi egységre, amely — miként az Oláh György cik­kétől is kitűnik — ma minden gondolkodó ma­gyar fő legizgalóbb témája. M/'AVj* rvö. ţ.'o lh'i T.V J.YÜ.'Ü « T.V- f,‘íj ViWV­CÍr: • < /1 r,«! u i .i.i.lt e i í. ji r •< i > s s;'í,f k t't'sh «’.-•* »A’gu ; irß'{ c» 'avfn i'»Tt k is .Vi't’i vb’i’k’í Erdély sorsa a legna­gyobb magyar kerülés és az erdélyi föld sorsa maga az erdélyi kérdés. É tV\vV.v, v»v»A \ 11 t/,1 M ! j/ I I re p if é; b'rc d f'i j j le i! ;.ti r ' !.,1 J ÍmtJÉ *AVv ri i i H-u . »jţ k t. í, L1p OpA't 1 / "t ’i'írA'Aj Éuvrtfí M.r.}■: t* r c; f i.i I »I t is ikre er,l i f.J v, bot í , i 'rr i'í'C. i.i '.KJ i.'Ur i Tel T? fj'T/í 'írl'-Y negi Mm; e iVrí ü'MC V, fi'.I't'i.st’it J c'i í In t,) i h.r(I '.rUuVr y rV 1 ■'i'V.I éj.V.n f -.1 ♦ AVl í'i'i’t Vi’t 'b 4 'íj '* Ä’fci i a;­fl világégés a ml magyar szempontjainkat kielégítő vég felé közeledik „Sz égisz nenneíneft tudomásul beli ¥ennle, hűgf ezeréves törté­nelmink legnehezebb időszakát éljük“ és az egész kastéíyátadásb'an jelképet érzünk ezzel a letűnt korszakkal szemben — mond- |a tovább O’áh György cikke —. amely annyi­szor em1 eget te Eszterházy Tamás nevét. Egv osztálytalanabb osztálvszemlélet kezdetének alul is, felül is. egy sokkal egészségesebb tár- sadaJomszemlélet kialakításának első jelét, amelyben a gyűlölet és az irioysésr "éppen úgy csökkenni fog, mint a lenézés és a félelem, min­den ré<-en érett és ionos szociálpolitikai és bir- lokpoHtikai követeléssel szemben. Lehet, hogy túlbecsülök az egész kastélyátadási aktust, de j unv érezzék, éppen Eszterházy Tamás gróf nél- j daarlása hallgattaíia itt el a sok ősi parkban a páva hiábavaló rikácsolását. Roonant szórnál- i politikai kötetességek várnak ezekre a parkok- j ra a hazatérő honvédekkel szemben és a gróf ur első gesztusa, rigv érzem, első hatásos példa erre a sorozatos kötelességteliesitésre". Ismét és ujl.'ól eltűnődöm Oláh Györgv sorai fölött. És ez a tűnődés a kérdőjelek egész vé­geláthatatlan sorát varázsolja elém. Együtt val­lom a kastélyáfadás erkölcsi jelentését s az is megdönthetetlen Igazság, hogy „roppant szo­ciálpolitikai kötelességek várnak ezekre a par­kokra a hazatérő honvédekkel szemben . . ." És mégis kételyeim támadnak és mégsem tudom az ajándékozást arra a magaslatra sodorni, mini ahogyan azt Oláh György barátom teszi. Pc'.ilát állít a nemzet egv bizonyos rétege elé, de ez a pé'da nem az első jel és mégsem az a példa, amelyiket a jövő magyar társadalmának kialakításánál elöljárónak lehetne venni. Lehet, hogy ez csak az erdélyi ember belső tusako­dása, aki más életfeltételek közölt nevelkedett s ipy természetesen más példákból tanulhatott. Ezcrt nyílt a kérdés, vájjon azokon a tájakon a magyar társadalomszemlélet még valóban ott tart-e, hogyha egy 40.000 holdas hitbizoniány ura magvar háború forgatagában néhány hó­napra „bebocsátott" sebesült honvédeket, ez valóban érdem lehet? Vájjon érdem-e ez és nem egyszerű kötelesség-e? Vájjon még tény­leg ott tartunk, hogy azok, akik a nemzeti va­gyon legjelentősebb részét birtokolják, csak önként jelentkezhetnek ilyen kegyes felajánlás­sal? A jövendőnek nem ezek a biztató jelei cs nem ezek a lanitópéldál. Nyomukban éppen ezért tovább szaporodnak a kérdések. Vaiion mit szólhat az erdélyi magyar bir­tokos és kisgazda, ha történetesen elolvassa ezt az Írást? v;< « <•.*/'•/ .«,->/ ,• ‘A,v, 1 íj.' v ni ni ; £ .4. f.V .$;.!■ s h » séib.ú s k t i'iÉj e icii.'q'i u-'y'./A'. J I*. ' f \pl: *1 Mi >'j itHii vYiteA’É'i ICh '£\’t * '£riií 1 Hiszen mi is ennek a kastélynak a jelképes át­adása abhoz az elszenvedett mérhetetlen anya­gi vérveszteséghez, amit például Érdélvben a román földreform oknzolt. Mnrf az 10tß-as lel- jos M fragütis tHurtulüíért ők flzetlék meg az _ BUDAPEST, julius 15. A Budapesiti Értesítő jelenti: A Mag var Élet Párt­jában vitéz Lukács Béla elnök leplé­vel kedden este volt a pai’iiainent nyári szünete előtt az utolsó érte­kezlet, amelyen igen sokan vetitek részt nemcsak a párt, hanem az Er­délyi Párt képviselő tagjai is. Káilay Miklós minisztereinek az értekezlet során hosszabb beszédben j fcíjlalkozoit a jövő feladataival. Min- J tlenek előtt megköszönte a pártnak j támogatását, amelyben feladatválla­lását eddig részesítette és kérte a párt bizalmát a jövőre iík Hangsú­lyozta, hogy az a világégés, amely­nek részesei vagyunk, a fejlődés mai j stádiumában a vég felé, mégpedig — i reméljük — a mi magyar szempont-- j jainkat kielégítő vég felé közeledés jeleit is mutathatja, de egyben az erőpróba legnehezebb szakaszát is jelenti, mert ettől függ, megtarthat­ja-e hazánk pozícióját, betölti-© azt a hivatást, amely részére a Kárpátme­dencében msgállapittatott. — Miniszterelnök, kormány, párt és nemzet nem viselt még olyan felelős­séget, mint napjainkban, amikor j egyetlen hiba nem évtizedekre, ha­nem a megsemmisülésbe is vissza- j vethet bennünket. Az egész nemzet­nek tudomásul keli vennie, hogy ezeréves történelmünk legnehezebb időszakát éljük. Kevés kormánynak kellett még olyan felelősségvállalás­sal és munkával számolnia, mint a mainak. Fokozottabb mértékben kell tehát kérnie a támogatást, az egysé­ges állásfoglalást, a megfontolást. — Jól tudom, hogy nehéz kérdések I vannak az országban. A gazdák bajait épp úgy ismerem, mint a tisztvise­lők problémáit, mint a munkáskor- déseket és a piac helyzetét. ’De nincs a kormánynak egy tagja sem, aki kötelessége teljesítésében ne a leg­jobbat nyújtaná a nemzeti társada­lom bármely rétegének. Most, ami­kor a küzdelem végső szakaszába léptünk, a nemzetnek is meg kell tennie a végső' erőfeszítéseket. Tör- téneimi felelősségünk ma azt a fel­adatot Írja elő, hogy hadseregünk ütőképességét a legrövidebb időn belül a maximálisra emeljük. A miniszterelnök érintette még azokat a kormányintézkedéseket, amelyek a közeljövőben az árpoliti­ka terén történnek, majd utalt arra, hogy a nyári szünettel igen sok szó ciális, közigazgatási, ipari és más- íoniosságti törvényjavaslat kerül a parlamentben napirendre. Beszéde végén hangsúlyozta, hogy országunk sorsát csak úgy vihetjük előre, ha a nemzed minden tagját az a meggyőződés hatja át, hogy munkájával egyformán erős tényei zeje a magyar nemzetnek. A miniszterelnök hosszantartó nagy tapssal fogadott beszédére a párt összessége nevében Lukács Bé­la mondott köszönetét és a párt tag­jainak igen lelkes tapsától kísérve kijelentette, hogy a párt továbbra A lelkes odaadással támogatja a mi­niszterelnök munkásságát abban a meggyőződésben, hogy az a nemzet jövőjét és, felemelkedését, szolgálja. A sonőoni rádió jelenti; Imi a Szsvjelunifti illeti, a hirsk rosszabbak, mint tegnap voltak és lebst, hogy holnap még rosszabbak lesznek AMSZTERDAM, julius 15. (MTI). A Német Távirati Iroda jelenti: A brit rádió hirmagyarázója kedden a katonait helyzetről ezeket mondotta: „Ami a Szovjet-Uniói illeti, ma a hirek rosszak, rosszabbak, mint tegnap voltak és lehet, halnap mégrosszabfcak lesznek. Minden négyzet­kilométer, melyei feladnak, csökkenti Timosenko felvonulási területét. A németek épp olyan ütőképesek, mint egy évvel ezelőtt voltak. Az 1S42- évben a német támadás erősebb, mint az elmúlt évben volt. El keli ké­szülnünk arra, hogy a szovjetorosz veszteségek súlyosak. A londoni Daily Skatch a szovjet haderők mostani helyzetéről na­gyon jeliemz© helyzetképet közöl és megkísérli ábrázolni a Szovjetunió mostani hangulatát A lap moszkvai híradása szerint az el nem foglalt területen mindenki a ipontén kivivőt! nagy német katonai sikerek hatása alatt áll.

Next

/
Thumbnails
Contents