Ellenzék, 1942. július (63. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-14 / 157. szám

Jttlinslj, fíLLENZÉí: IITITHIT' VfyU Ami%M ibdem&s Uni 4 * * FŐVÁROS HELYETT ™ FŐVÁRO­SOK? Ezen a címen közölt vezér­cikket egyik legutóbbi számában tóiüno debrecem laptársunk, a Ti- ózántui, Nemcsak azért kívánunk foglalkozni a cikkel, meri bennün­ket, erdélyieket alapos magleckézte- lésben részesít. Gulyás Gábort, a ve­zércikk szerzőjét az egészséges de­centralizáció megoldásának kérdése vezette, amikor éppen az Ellenzék egyik cikkére való hivatkozással vi­tába szállott az erdélyi állásponttal. A decentralizáció kérdésének a Ti­szántúl cikke szerint helytelen tüne­tei jelentkeznek. „Városok, set most már a fővárosok problémája lett be­lőle és a magyar falu, századunk nagy és égető kérdése, nem kap he­lyet ebben a problémakörben —- írja a Tiszántúl. - A fejlődés irányát vilá­gosan mutatják az erdélyi lapok, amelyekben a decentralizáció már a fővárosok kérdésévé nőtte ki magát. Kolozsvár hangadó lapja, az Ellen­zék, éppen most fejtette ki, hogy a decentralizáiódásban Kolozsvár na­gyobb szerepre jogosult, mint a töb­bi vidéki városok, meri rendeltetése mélyebbre nyúlik, történelme, ha­gyománya, magyar szelleme van£i. Gulyás Gábor vezércikke a továb­biakban ismerteti, hogy a székely­földi lapokban arról folyik a vita, hogy vájjon a négy székely megye­székhely közül melyiket illeti meg a „székely főváros*4 címe, Ezeket a sajtómegnyilvánulásokat a Tiszán­túl dicséretreméltó lokal-patrioiz­musnak nyilvánítja és igyekszik azonnal megcáfolni. Megállapítja, hegy mindazt, amit Kolozsvár el­mond magárói, elmondhatja Debre­cen, Székesfehérvár, vagy Szeged is. Mindegyiknek van történelme, ha­gyománya, sajátos magyar szelleme és Kolozsvár sem volt jobban szék­helye az erdélyi fejeilelmeknek, mint Székesfehérvár az Árpádoknak, Deb­recen Kossuthnak és Szeged Horthy Miklósnak. Mindezekből azt a kö­vetkeztetést vonja le a cikkíró, hogy a főváros és a vidék városainak egészségtelen harca kezd kifejlődni, ahelyett, hogy a decentralizációval módot adjanak a magyar falu mi­nél széiesebbkörü fejlődésére. Cikkét azzal fejezi be, hogy Budapest csak első legyen a városok egyenlő so­rában és a vidéki városok csak el­sők legyenek egyenlőjogu és lehető­ségű falvaik között. Elvünk és meggyőződésünk, hogy az emelkedett szellemű vita roiiidzg közérdekű megvalósításokhoz visz közelebb. Ezért válaszolunk szívesen a Tiszántúl vezércikkírójának. So­raiból ugyanis kiélezzük, hogy fel­tétlenül a nemzet összességének ér­dekét kívánja szolgálni. Meg keli azonban állapítanunk, hogy amikor lokal-patriotizmussal vádol minket, nem veszi tekintetbe az idegen ura­lom alatt kialakult különleges er­délyi viszonyokat. Nem akarunk, vlsszakalandozni Erdély történel­mén. Igen könnyű volna megcáfol- ni, hogy Kolozsvár történelmi szere­pe az elmúlt századok folyamán is egészen más volt, mint amilyet Deb­recen, Székesfehérvár, vagy Szeged i* ___, A , , az „erdélyi szellem41 alatt «'ízt értjük, hogy nincs különbség ma­gyar és magyar között, hanem csak egységes, nagy céljainkért egy sor­ban küzdő magyar nemzetet isme­rünk. Ez az erdélyi szellem iával akarja tartani Erdély földjétől a po­litikai viszálykodásokat, ezért hív­ta életre a felszabadulás után poli­tikai szervezetét, az Erdélyi Pártot. Erdélyből, illetőleg szellemi életének gócpontjából, Kolozsxrárról indult el a magyar irodalom minden sorá­ban igazán magyar uj irányzata és végé-hossza nincs azoknak az ered­ményeknek, amelyek létezésüket a megtisztult erdélyi gondolkodásmód­nak köszönhetik. Távol áll tőlünk az a szándék, hogy bármely magyar város törté­nelmi jelentőségét, vagy kulturális fontosságát kétségbe vonjuk. Ami­kor Kolozsvár számára különleges figyelmet és megkülönböztetést kö­vetelünk, nem vezet egyéni önzés. Nem akarunk „másik főváros“ lenni, ahogy a Tiszántúl írja. Meg akarjak őrizni városunknak azt a szellemi irányító szerepét, amelyet a történe­lem folyamán mindig betöltött. Az erdélyi szellemnek ma is hivatása van. Nem lehet divatos szólás-mon­dásnak minősíteni. Hivatása, hogy harcoljon a közélet kinövései ellen. Innen kell kiindulnia annak az esz­mének, hogy a testvériességnek olyan szelleme egészséges az egyete­mes magyar közéletben, amilyen ná­lunk a kisebbségi sors idejében ki­alakult. Hirdetjük az építő munkát, amelybe minden jóérzésü és hazáját szerető magyar honpolgárnak bele kell kapcsolódnia. Nem akarjuk, hogy „fővárosok“* jelentkezzenek a magyar élet egyes terrénumain. Azt azonban újra megállapítjuk, hogy Kolozsvárnak éppen az egyetemes magyar élet egészséges fejlődése ér­dekében nagyobb szerepre van jogo- sulisága a deeeniraiizáiódásban, mint a többi vidéki városnak. Erre nem azért nyertünk jogot, mert ki­sebbségi sorsban éltünk és súlyo­sabb körülmények között tanultuk meg, hogy hogyan kell igazán hitet tenni a magyarság melleit, hanem azért, mert a magyar közéletnek szüksége van a Kolozsvárról kiindu­ló „erdélyi szellemre'1. Más szem­pontból sem azonosítjuk magunkat a Tiszántúl aggodalmaival. Minél szélssebbkörü autonómiával rendel­keznek ugyanis a városok, annál könnyebb a környékükön levő fal­vak népének kulturális és gazdasági megerősítése. Erre éppen Budapest és környéke szolgáltatja a legjobb példát. Tehát a vidéki „fővárosok" sem jelentetnének olyan nagy vesze­delmet. ez. a cya’ogl'ás U:! Irr untja a kirándulás örömei l„ ígf most á/zaí a. iker easel fordul­taik. szerkesztősé günkhto, hogy a közlekedés véglegfes megoldásáig legalább át­menetileg javát sántáik a vasúti összekötteté­sen. Ezek >n indítványok azt kívánják, hogy a kolozisi fürdővanfflt i*e a karai állomáson, hanem, a két kilométerre; távolabb lévő őr- ftáznál álljon meg. így megrövidülne a gya­loglás és a közönség félórával hamarabb juthatna a fürd ölel epre. Ezzel kétségtelenül lehetne valamit javítani a helyzeten, de ez ás csak félmegoldás. Újra csak azt ismételr Sietjük, hogy sürgősen olyan megoldást kell találni, amely mindenben megfelel a közön­ség igény fűnek. Vagy vonják ki az autóbu­szokat a forgalomból és vezényeljék a iiir- dővonfitok élé, vagy növeljék az autóbuszjá­ratokat és gondoskodjanak olyan jármüvek­ről, aaneCyék az állomástól a fürdőtelepig szállítják a közönséget. Halogatással csak ár­tanak a (közönségnek és a fürdő látogatott­ságának és újra megerősítik azt tíz igaz­ságok. hogy az olyan ikicsi dolgok, amelye­ken könnyen lehetne segíteni, sokszor lét­fontosságú kérdéseknél jobban bosszantják az embert, las ! main . \ lat ogat óh b betöltőit. Közjogi fejtegetésekbe! sem bocsátkozunk, pedig ezen a téren is minden különösebb nehézség nélkül bebizonyíthatnánk, hogy miért hi­vatkoztunk Erdélynek ás fővárosá­nak különleges helyzetére. Kiindulási pontunkban teljesen egyetértünk a Tiszántúl cikkírójá­val. Valóban egészséges és életképes decentralizációra van szükség, mely­nek ki kell terjednie a magyar élet minden vonalára. Falun és városon egyaránt érezni kell ennek a jövendő­beli decentralizációnak előnyeit. A Tiszántúl cikkírója elfelejti azonban, hogy a huszonkét megpró­báltatásokkal teili esztendő alatt a kisebbségi sorsban élő erdélyi ma­gyarság tömegeiben kifejeződött az a bizonyos „erdélyi, szellem", amelyre annyiszor hivatkozunk, Ez alatt A HÁZSONGÁRDI TEMETŐ bordái­úti bejáratát néhány héttel; ezelőtt lezár­ták!. Tették ezt azzal az indokolással, hogy a Tisztviselő-telep és a Tordai-ut lakóinak egy része a temetőn keresztül jött le a városba, mert jgy nagy kerülőt takarítót- lak meg. Annak b elejét akartaik venni, hogy egyes kegyeletsértő tolvajok meg­dézsmálják a hősök temetőjének virágait. A város vezetőségét kétségkívül a kegye­let ápolása vezette ennek az intézkedés­nek életbeléptetésekor. Nem gondoltak azonban árra, hogy a hősök temetőjét és az uj temetőt nemcsak azok keresték fel a Tordai'uti bejáraton kérésziül, akik a városba vivő útjukat akarták megrövidí­teni, vagy a virágokat akarták megdézs­! ásókból került, ki, akik itt elhautoU é/z retteik sírjához zarándokoltak. Most a A koeságnak a TisztvisebTtelepeu é* a Tor dai-uton lakó része arra van kényszerilvi hogy bejöjjön a városba a temető föbeju rátáig. Innen, újra meg kell tenni köze- f él órás uiaf, hogy kijusson az ujtemelőbt illetőleg a hősök temetőjébe, ha itt nyng vó szerettei emlékének akar áldozni. Az a helyzet tehál, hogy a hatóságok intézke dése éppen azokat sújtja, akik valóban a kegyelet nevében lépték át a Tordai'uti bejárat küszöbét. Bizonyos, hogy a váró- tanácsa. jót akart, amikor rendeletét élet be léptette. Mivel azonban a gyakorlat azt bizonyátjia, hogy ez az intézkedés a leg fontosabb szempontot figyelmen kivid hagyta, tanácsoljuk, hogy a közönség ér­dekében vonják sürgősen vissza. A kegye­let érzését sem sérti, ha egyesek a teme tőn keresztül megrövidítik a városba \i vő útjukat. A virágtolvajok ellen viszont" hathatós védelmet biztosit egy rendőrőr­szem kirendelése. Azok viszont, akiknek szerettei az uj temetőben pihennek, sem­miképpen sem érdemük meg, hogy a vá­rosi tanács éppen őket büntesse. A MAI VILÁGPOLITIKA egyik rejtélyének látszott, hogy Bőse, az indiai hires függetlensé­gi politikus, hogyan cikázhat olyan villámgyor­san a Távolkelet és Európa között, sőt hogy an lehet csaknem egy időben itt is, ott is. Az Ellen zék legutóbb Körösi Sándor tollából érdekes cikket közölt, amely megmagyarázta a rejtélyt Körösi Sándor cikkében megírta, hogy három Bőse vau, akik mindhárman régi és kipróbált harcosai az indiai független mozgalomnak. A/ Ellenzék cikke az egész magyar sajtóban álta­lános feltűnést keltett. A Független Magyaror szag külön foglalkozik a cikkel és méltatja a/ Ellenzék közleményének jelentőségét, amely nagyban elősegíti a magyar közönség külpolí tikai tájékozását. PoígáfmesSeri Kolozsvár közélelmezési helyzetéről Meghestíiis az árva szék az ánrapénzak é$ letétek kifizetését Valljuk tehát, hogy a decentrali­záció folyamatában Kolozsvárra nagy és különleges feladótok vár­nak, amelyeknek éppen olyan be­csületes magyar hittel fogunk ele­get tenni, ahogyan sokszáz eszten­dőn keresztül a történelem sorsdön­tő eseményei Idején vezető szerepre választotta ki városunkat a magyar sors. KOLOZS SÓSFÜRDŐJÉVEL kapcsolat­ban újabb cs újabb panaszi«vr!’ek éiikez- nek szerkesztőségünkbe Olvasóiuk hivahkoz- uak ító Ellenzék cikkére, amelyben rámul&t- tunk, hogy a jelenlegi közlekedési viszo>~ nyok mellett valóságos kálváriajárás a kóló­id kirándulás. A közönség mindenben he' lyeisli azt az indítványunkat, hogy a nyá­ri szezon alatt szüntess éle be a közvetlen au~ tóbusz összeSvöttetésl Kolozsvár és Kolozs! között. Ehelyett fürdővonatokkal kellene le­bonyolítani a lorgalmat, az autóbuszok pe­dig a kolozskarai állomásról száÜiíönák be a közönségei a fürdötelepre. A legutóbbi napokban a közönség mind jobban érezte a koí-iozai közlekedés kcülemetiljenségeí t. A «ragy me&egek miatt naponta sotoszázan akar­tak kimenni városunkból Kolozora. Soka» még azt is vállalták a fürdőzés kedvéért, h°gy gyalog tegyék meg a négykilométeröS utat a karai állomástól a. fürdőtelepiig. Rá­jöttek. azonban, hogy a reOcnetes hőségben KOLOZSVÁR július 14. Kolozsvár város törvén} halósági bizottsága dr. lTic~édiJ~]oh?- man Ödön jöiSpán és dr. Vásárhelyi László poísgármeslerhelyektes elnökletével tartotta meg julhrsbavi ülését. A gyűlésen előterjesztett jelentések közül érdeklődést kelteit a polgármester jelentése, mely a város közellátási helyzetéről szá­molt be. A június havi közellátási helyzet mondja a jelentés — kielégítő volt, ameny- nyiiben a ken vérellátásiján nem merüllek fej zavarok, mert a szükséges ii-ztmennvi- ség kellő időbeli rendelkezésére állott. Éi- nomlisztellátiásiinkban sem voltak zavarok, bár készlethiány miatt finomiisíztszelvé'" nyékre, száraztésztát, búzadarát, ilfetve rizst utaltak ki a fogyaszt óknak. A zsirellálásbtm változás nem állott be. A sertéshusellátás- ban némi nehézségek mutatkoztak, mert a scrtéshusvásárlásná! fennálló költségek miatt a himporosiok nem találják mindig meg szá­mításaikat, sőt esetenként eladásaikra bebi- zonyillratóan rá is fizetnek. Ezért a város törvényhatósága kérte a közellátásügyi mi­nisztert, hogy a megáltetpitott három árka­tegória közül a sertéshúson át ás zavartalan­sága érdekében a középsőbe ossza be. Az ujburgonya száiMilások következtében burgo­nyában Kolozsváron nincs hiány!. A petró­leum éiS cukoré Hálásban nem volt semmi za­var. A takarmányellátáív a muH hónapban sem vollt teljesen kielégítő. A tojeAlátás nor­málig, a tojásodátás biztesitására a város különböző szállítókkal *zerződés.t kötött. Tüzifaellátásunk javulná fog és a hiány fo­kozatosan meg í’eg szűnni. A talp- és láb- beliieilátáában június hónapban nem volt változás, amennyiben a rendes ellátmányt csak az ősz folyamán fogják kiutalni. Meg­említi végül a polgármester jelentése, hogy a;2 óv harmadik negyedére érvényes élelmi" Szer kiioszlását a. tizedesek, házról-házra járva, 15 nap alatt végeztéit el. Ez a rend­szer jónak bizonyidl. mert: « tizedesek ó’- zetUn munkája javított c kerületi uodáh helyzetén. Dr. Kalith András pénzügyigazgató ismer- tette ezután a város adózási helyzetét Kö­zötte, hogy a mult évi adóhátralék 7.928.710 pengő, a folyó évi kivetés 10.336.493 pen­gőt tesz. ki. A hátralékból az esedékes 10.240.154 pengő, erre az adózók június vé" géig 3.222.772 pengőt fizettek adóba. Dr. SóhfOtrt Sándor, városi főorvos jelen­tése szerint Kolozsvárom májasban a szüle­tésiek Száma 229. 120 fiú és 109 leány volt, a születéseknek 22 százaléka volt törvény­telen. Halálozások száma 85. Az előző év juntos havában 196 születés vök. F.z év ugyanazon hónapjában 33 születése! volt több, mint az előző évben. Meghalt ck év juntos havában 17 csecsemő. Tuberculos» ban elhaltak száma 11 volt. Julius hónap­ban házasságelőtti orvosi vizsgálaton végez tek 185 egyénnél. 1 Fertőzőbetegségek szem pontjából a. város közegészségügyi állapot , jónak mondható, mert nagyobb számmai nem jelentkeztek, 114 élelmiszerrel foglal­kozó alkalmazottnál végeztek egészségügyi felülvizsgálatot, különös tekintettel hastí­fusz, tuberculosis szempontjából. A város orvosok 822 szegénybeieget gyógyekezitek a köípyógyszerellátás terhére. 23 szegénybe teget utaltak kórházba. Az egészség őrök 122 esetben végeztek fertőtlenítést, teívetlenüé 2 és megbízás folytán üzletek, korcsmák és élchniszerárusok ellenőrzését és 11-4 cselben vettek tifuszvizsgájati anyagot, A Zöidke- resztes Egészségvédelmi Szolgálat 1704 egyént részesített egészségvédelmi gonio zásban, ezek közül 704 volt egy éven aluli csecsemő. A gondozottak részére 1380 kgr. iugyencukorra osztottak ki zöld-keresztes cukorutalványt és 11.755 liter tejet osztottak ki. A Tüdőbeteggondozó Intézetben 442 újonnan jelentkezőt vizsgáltak meg. A Ne- mibeteggondozó intézetben 1963 kezelést végeztek. Guráth Béla rendőr tanácsos a. város köz­biztonsági helyzetéről számolt be. Bejelen­tése .szerint juntos folyamán 692 ügyben in­dult bűnvádi eljárás, ezek közül 508"han a nyomozás eredménnyel végződött A bey íientelt kár 45.880 pengőt tett ki, amelyből 34.410 pengő megtérült. Baleset 51 volt Ke iozsvárou, közstük 1 kakücs. Tüzeset kenő volt a város területén, 10 eltűnést jelentet­tek be és két öngyilkosság törten». A közigazgatási bizottság ülésén kellemes visszhangot keltett iY°gy Géza dr. árvaszék elnök tájékoaöatója, aki a vár >si árvaszék működéséről szóló jelentésével kapcsolatban bejelentette, hogy az árvaszék — kellő fe­dezettel rendelkezve — megkezdte azoknak a gyámpénztúrilttf7 előirt régi követelések- rudi készpénzeknek és értékeknek kiutála­sát, melyekhez a: időközben nagykorúvá vált személyek a román megszállás idején nem tudtak hozzájutni, TÍZ FILLÉR JÁR A SZÍNHÁZI KEL VEZMÉNYES ÉS SZAB AD JEGYEK UTÁN A Színművészeti Kamara választmánya el határozta, hogy szeptember l-löl kezdve ug\ a főváros», mint vidéki színtársulatok igaz­gatói által kiadott szabad je gyek és különb ö ző kedvezményes jegyek után ítzok tulajd<> uosai jegyenként 10 fillért köteAesek fizetni a kamarai tagok segélyalapja javára, (Mí»«\ Tud.) m

Next

/
Thumbnails
Contents