Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)
1942-06-13 / 132. szám
£LL£KZIbfc ^ 18 4 2 J ú ni « « 13 . ■ «Mt*îl WHSHIR6Y0R és MOSZKVA Hull áWnni 1'itk.úr átnyujtoit'ta Litvinov wui-liinaftoaii sA>vjc|jiag;ykövotiu»k »z l^yi-isiit Államok „nyers tervczeftél.“., nx ^..iK'rlietékül csőn rendszernek" a S/.ov jetun óra való kiterjeszte.~>éröl. iMoszk > aiuik az USA eddig nem e rendszer kere- ii'lh'n s/níjllitott harci es/.köz. ókéit, liánéin d«v, hogy epryvsizerüen hitelt nynjtott. 11 ■'■'v mi módon történjek ennek itz áru- kölcsönnek a kiepyeiilitere, az - ngy látszik -i tkszíáizatlan maradt, Mult év nya ran, a német—szovjet háború kitörése után. amikor az angolszász hatalmak felajánlották segítségüket Moszkvának, aj -;-o\ jetkormánv a kölcsönös segelyivynj' 1 ás szükségességét hangoztatta. Ezt úgy is lehetett értelmezni, hogy Moszkva is fog majd szállítani az, angolszász hatalmaknak. ha mást nem. egyes nyersanya- „okat. V Szovjetunió valóban hővelke* óik bizonyos ásványkincsekben, Amerika és Anglia pedig a japánok nagy ázsiai térnyerése óta sokat veszített nyers- anvaggazdagságából. Nincs kizárva, hogy azok a hajók, amelyek fegyvert szállítanak Moszkva részére az Északi Jeges-tenger és a Perzsa-öböl kikötőibe, visszafelé 'em üresen teszik meg az utat. Híradás azonban csak egykét aranyszállRininyról érkezett. Ha a szovjet ugyanolyan térfogatú árut szállított szövetségeseinek, mint amilyent tőlük kapott, akkor is adósuk maradt, mert hiszen a nyersanyag olcsóbb a készárunál, ha adósságát ki akarta fizetni, akkor aranyat kelleft szállítania. Ez nem okozhatott gondot, mert a Szovjetunió már évek óta a világ második legnagyobb aranytermelő országa. Mégis általános volt az a vélemény, hogy sem a szovjet árukül dem én vei. sem arany szállítmányai nem egyenlítették ki angliai és amerikai adósságát. S minthogy a szövetségesek sajtójában az egész dologról nem igen esett szó. önként adódott az a gondolat, hogy a szovjet adósságai felett hallgatólagos megegyezéssel napirendre térnek. Ezt a feltevést lát' szólag megerősítették azok a hirek, amelyeket az utóbbi hónapokban . az angolszászok gazdaságpolitikai terveiről saját hírforrásaik terjesztettek. E tervek egyik nontja szerint nem tartanák helyesnek, hogy a szövetségsese-k közölt felmerülő háborús adósságok zavarják a világgazdasági csereforgalmat: ezeknek az adósságoknak az ügve tehát mielőbb rendezendő, még pedig ugv. hogy mérleget ál’i tarnak fel az egves társhatalmak háborús teljesítményeiről és e mérlegben kifejezésre juttatják nemcsak a gazdasági, hanem a katonai erőfeszítést is. Vagyis az az ország, amely több véráldozatot hozott a közös ügyért és több gazdasági károsodást szenvedett, talán egy fülért sem fog fizetni annak a félnek, amely sokat hitelezett, de keveset vérzett Nem tűnt lehetetlennek, hoqy Amerika, a fő hitelező, hajlandó elfogadni ilyen rendezést. Nemcsak azért, mert ma talán még nagyobb a különbség az egyes szovetségestársak háborús áldoz áthozatalának mértéke között, mint a mult világháborúban, hanem azért is, mert angolszász gazdaságpolitikusok tudvalevőleg hajlottak arra. hogy • annak a nagy gazdasági világválságnak, amelv a harmincas évek elején tombolt és őket is senwesztette, a szövetségesek közötti adósságok rendezetlenségében lássák az egyik fő okozóját. Az. hogy Amerika most be akarja vonni a Szovjetuniót a bérlet-kölcsönrendszerbe. nem mond okvetlenül ellent ezeknek a feltevéseknek, sőt agy is felfogható, mint annak biztosítéka, hogy nz adósságok rendezései valóban sürgősen és egyöntetűen kívánják végrehajtani. Hallatszott olvan rnöffieg/vés is, hogy ezzel a lépésével az USA ugyanarra a noijitiaki polca helyezi a szovjetet, mint Angliái, amelvnek talán már komoly oka van a féltékenybodésre. E felfogás ellen szól az, hogy Washington Kinát ’s he a kaja vonni a rendezésbe: Chungking es London pedig bajosan tekinthető egy- lorrna hataima«ságnak. Lehet, sőt valószínű. horry az USA a jövőben iparkodni log többet szállítani Moszkvának, mint eddfgfa szovj el kormány ezt nyíltan kívánja), ez azonban lehetséges volna egyszerűen a hitelkeret bővítésével is. S mégis, Amerika tervének egves vonatkozásai politikai szempontból ig nagyon érdekesek, Ajz első angolszász meg" jegyzékekből kitűnik ugyanis, hogy a bérlet kölcsön rendszerbe való bekapcsolódás nemcsak az amerika méltányosság élvezetét jelenti. A világgazdasági cserefor- galom gördülékeny séget az ISA nem csupán azzal óhajtja biztosítani, hogy nagy lelkűén elenged bizonyos adósságokat. \ többi társhatalomnak is szabaddá kell tennie majd, a háború után a javak nemzetköz,! áramlását. Ha u szovjet megadja hozzájárulását egy efféle rendezéshez, akkor — írja a Newyork Times— biztos lehet abban, hogy a háború után nem fogják mellőzni a világ politikai ügyeinek intézésében. \ iszom folytatja az USA tekintélyesebb lapja, — ily átfogó megállapodás megnyugtató lehetne ama kis nemzetek számára is, amelyek függetlenségük csorbulásától tartanak. Úgy tűnik tehát, itt a válasz arra a régi kérdésre, hogy miért nem kapcsolják he ;i szovjetet Roosevelt és Churchill „at- Jantióceáni megállapodásába“. Hát most megtörténik a bekapcsolás; feltéve, hogy meg tudnak egyezni. Moszkva ugyan sohasem emelt kifogást e megállapodás tartalma ellen, de azért a finomabb érzékű külpolitikai megfigyelők megjegyezték maguknak azt a tényt, hogy Amerika és Anglia ti szovjet távollétében állapodott meg egymással arról, hogy mit ígérjen győzelmük esetére a világnak. S most egy angolszász magyarázó színié attól teszi függővé a, szovjet jövendő egyenjogúságát. hogy elfogadja-e a világgazdasági liberálizmus elveit s mintha azt is kifejezésre akarná juttatni, hogy' szó sem lehet a szovjet területi terjeszkedéséről. Mindenben elsősorban azaz árnyalat feltűnő, hogy angolszász körökben állandóan elébevágnak a szovjet megnyilatkozásainak. \ a hiszi nii persze, hogy Moszkva nem is óhajt sokat nyilatkozni jövendő terveiről. mert különben egyszer» mindenkorra pontosan megmondhatná, hogy mik a szándékai. Ezt azonban nem teszi, aminek számos okát könnyű elképzelni. Mo«t azonban megindullak a targyalá s•»L W ashington és Moszkva közölt cs a helyzet bizonyos mértekig hamarosan tisztázódni fog. Aki fiszláhan van azzal, hogy miit jelent Németország szárazföldi é* légi főerejének iité*o, az megértheti, hogy a. Szovjetunió tárgyalási helyzete nem rossz; közében tartja azt :iz ütőkártyáit, hogy még mindig egydiil küzd az európai szárazföldén a német hadak elírni. Ez olyan gazdasági, megerőltetéssel és véráldozattal jár .s olyan óriási szolgálat a szövetségesek közös ügyének, hogy Moszkva, ha szükségesnek fogja látni, aligha lesz rest visszautaiitani bizonyos kívánságokat. Más kérdés, hogy tcJjesithetetlc rick'c a Szovjetunió számára az amerikai $rdJ’lványo1k, Ponlosan nem ismerjük Hull tervezetét — óvatosságból az amerikaiak maguk is csak „nyers tervezetnek“ nevezik, úgyhogy nem könnyű megjósolnál eredményét. A „világgazdaság szabad vérkeringését“ a szovjetnek nincs miért elleneznie, fogas kérdéa azonban, hogy miféle megállapodásra juthat Wa- -1)ingion és Moszkva a Szovjetállam külkereskedelmi monopóliuma dolgában. Ezt Moszkva mindeddig a szovjet gazdaságpolitikai rendszer egyik talp kövének tekintette, alapvető intézménynek, mely- egyik főbiztosit ék a nemzetközi független .»égének. \ajjon ennek feladását 1ekinti-e Amerika a tankok repülőgépek árának? S vájjon mondhatja-e a mai szovjet, hogy már nincs szüksége a külkereskedelmi monopóliumra? Politikai síkon: valóban vissza akarja-e szorítani az USA a Szovjetet kél évtizedes határai közé? s vájjon Moszkva lemond-e „hadászati biztosítékokról“? Mindezek a kérdések nem érdektele nek. mert hiszen a világ és nevezetesen Európa politikai és gazdasági jövőjének elemeit érintik s a válasz fényt vetne a szövetségesek belső politikai viszonyla- iaira is. Ám akárhogyan alakulnak is a mostani tárgyalások Washington és Moszkva között, a valóságos döntés nem a zöld asztalnál történik meg, luanem Ke* leteurópa csatamezéin, most a nyáron. 1 Eiur szaliadságSiarc nj fejezete fi Délafrikai Uniókeli msréaylet-sorozatok háttere és célja Irta: Kör Ősi S Ad dór „Egy nagy-hatalom csak tekintélye által tartható fenn — irta XIV. Lajosnak, a francia „Napkirály"-nak Retz bíboros 1660-ban. — a tekintély legnagyobb részét viszont az a félelem adja, amelyet az illető nagyhatalom a külföld képzeletében kelteni tud." Ha ebből a klasszikusnak mondható meghatározásból indulunk ki, bizony mondhatjuk, hogy Nagybritanniának ebben a tekintetben is egyre rosszabbul áll a szénája. Sorozatos ^vereségei következtében még megmaradt birodalmának a népei is mind kevésbé félnek tőle, mind nyíltabban szembehelyezkednek vele, mert a tekintélye világszerte folyton apad, ellenségei és szövetségesei körében egyaránt. A külföld csak attól az államtól szokott félni, amely erős, mégpedig nem csupán fegyveres hatalma által, hanem szervezettségénél, magatartásának határozottságánál és vezetésének céltudatosságánál fogva. Tekintélyt csak ez biztosit, már pedig Churchill Nagy- britanniája a jelenlegi világháború eddigi folyamán olyan gyengének és — enyhén szólva — bátortalannak bzonyu.lt, hogy az Amerikai Egyesült-Államok fokozott és persze korántsem önzetlen támogatása nélkül bizonyára már össze is omlott volna. Ha a brit birodalom még ugy-ahogy megvan, nem saját ereje és tekintélye tartja fenn, hanem jórészt az USA, meg nem kis mértékben az inertia, a «tehetetlenség törvénye, illetőleg egyes részeinek az idők folyamán kialakult öszefüggése. De építménye igy is folyton jobban recseg- ropog. Az Angliától való félelem rohamos fogyatkozásának a fokát beszédesen jelzi az a tény, hogy miután a Malájföld és Burma japán, Kanada ás Ausztrália pedig amerikai kézre került, most már az egyébként annyira óvatos Gandhi is nyíltan kitessékeli Indiából, mig egyidejűleg a Délafrikai Unió nemzeti elemei szintén felvették a harcot ellene. A búrok ismét hallatnak magukról — ez is figyelemre méPó jele a brit gyengeségnek, az angol tekintély sülíyedtségének. Mert tömeges mozgalom, lázongás és tüntetés a fennálló uralom ellen csak ott szokott lábra kapni, ahol annak sikerére valamelyes kilátás van. Meré3y:e>ssrGza!Gk és kártevések az aage! uralem §?englíésér« Amint a Délafrikai Uniónak nevezett brit domíniumból az utóbbi időben érkezett jelentések tanúsítják, a búr szabadságmozgalom újból fellángolóban van. Egymást érik a régi búr felkelések kezdetére emlékzetető merénylet-sorozatok az angol hivatalnokok és intézmények ellen, Pretoriában, Transvaalban és a Rane nevű bányavidékeken nagyméretű gyújtogatások folynak s általában kártevések történnek, főként a hadi fontosságú üzemekben. Ez az utóbbi körülmény nyilvánvalóvá teszi, hogy a búr nacionab'áák szervezett fellépéséről van szó, mert ők azok, akik elejétől fogva erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy Smuts tábornok és kormánya a Délafrikai Uniót, a „búrok földjét", akaratuk ellenére mindjobban belerántja annak az Angliának a háborújába, amely az 1902-beli búr szabadságharcot ma is emlékezetes világraszóló ks>- gyetlenséggel fojtotta vérbe. Különben egyre- másra szólnak a jelentések arról is, hogy az angol imperializmus hű szolgálatában álló Smuts tábornok most már katonasánoa! is megerősített rendőrsége a titokzatos gyújtogatások és kártevések vádjával tömegesen fogja el az ,Osse Wabrandwag" nevű búr szervezet tagjait, hogv aztán sulvos büntetéseket szabjanak ki ráiuk. A napokban Johannesburaban lefolyt egyik ilyen tömegpör során az államügyész azt olvasta a 48 búr vádlott fejére, hogy Laurenco Marques portugál kikötőn át egy ellenséges államtól fegyvereket kaptak és a kormány megbuktatását tűzték ki fegyveres fellépésük céljául. Hogy az ellenséges állammal való együttműködés vádja valamennyiben igaz, nehéz ellenőrizni, viszont feltehető, hogy a búrok, Délafrilca 17-beli, eredetileg holland származású gyarmatosítói, összeköttetésben állanak a délnyugatafrikai németekkel, akik az oltani 25 ezer főnyi fehér lakosság zömét alkotják. Délnyugatairika németsége pedig érthetőleg anyaországával rokonszenvez és mindent elkövet, hogy a Smuts tábornok által képviselt, gyűlölt angol uralom ellen küzdjön. Tudni kell ugvanis, hogy Délnyugatafrik#?, ezt a több mint háromnegyedmillió négyzet- kilométer területű és gyémántban, meg nyersanyagokban igen gazdag gyarmatot, amely 1884 óta Németország protektorátusa alatt állt, 1919-ben a Délafrikai Uniónak, vagyis' közvetve Angliának adták oda néoszövetségi mandátum gyanánt, mintegy ajándékul Smuts tábornoknak, aki az első világháborúban is lelkes harcosa volt az angol imperializmusnak s jelentékeny szerepet játszott a Paris körnvéki békenarancsok létrehozásában. Ha a délnyugatafrikei németek (már amennyiben Gépkocsivezető ftillíOlUtlin kezdődik 15-éll személy, , eher és motorkerékpárosok részire. Jelentkezni: Szász Gépkocsi' vezető Iskola, Arpád-ulca 28. Tel. 28—46. még szabadon vannak) titokban együttműködnek a búrokkal, ez csak természetes, hir/'-c közös az ellenségük: a Smuts-kormnyzat és a brit imprioaíizmus. S a búrok pártja, a délafri- kai nemzeti párt, annakidején nyíltan állást is foglalt az ellen, hogy a volt német gyarmatot a Délafrikai Unióba bekebelezzék. I búr elégedetlenség oka A mostani háború elején Smuts tábornoknak. az angol parlamenti többségre támaszkodó kormánya a búrok heves ellenzése közben üzent hadat Németországnak és szövetségesének. Mert a búrok pártja, amely szoros kapcsolatot tartott fenn a délafrikai német nemzeti szocialista szervezettel, semlegességet követelt és szüntelenül tiltakozott a háborúba Anglia oldalán való belépés eilen. A búrok eszményképe az, hogy a Délafrikai Unió, amelyben kereken kc-millió fehér ember ural- kodik mintegy hétmillió benszülöttön teljes •függetlenné tegye magát Angliától, amely erőszakkal ragadta magához ezt az egykor dús holland-búr gyarmatot. Ezért az eszményért küzdenek rendületlenül tobább ma is, amikor a Smuts-kormány az Unió minden erejét Anglia szolgálatiéba igyekszik állítani. A Délafrikai Unió ec/áig csak súlyos veszteségeket szenvedett Nagybritannia háborújában anélkül, hogy bármit is nyert volna. A Smuts-kormány a hadsereg számottevő részét vetette bele annakidején az olaszok ellen folytatott abessziniai harcokba, majd csapatokat küldött Libyába is, ahol azok részben még most is véreznek az angolok helyett. Eközben Délafrika gazdasági helyzete állandóan rosz- szabbodik annak következtében, hogy az élelmiszer- és nyersanyagbevitel Indiából és a birodalom más részeiből a hajótérhiánv és ,más akadályok miatt mindinkább összezsugorodik. Már pedig a kincsekben gazdag Délafrika hozzászokott a jómód magas fokához, miután gyémántjáért, aranyáért és más nemesfémjéért a világ minden részéből mindent bőségesen megkapott, mindent, amit csak óhajtott. Most ped;g az a helyzet, hogy az ottani ipari és mezőgazdasági kutató-intézet nemrégiben nyilvánosságra hozott megállapítása szerint a fehér lakosságnak mintegy negyedrésze rosszul táplált és rosszul öltözött. Persze ez a fokozódó elnyomorodás is jelentékeny mértékben fokozza az angol uralommal szemben megnyilvánuló ellenzéki magatartás elkeseredettségét. Az ellenzék folyton erÓ8bödik s már angol beszámolók is a fehér lakosság legalább 40 százalékára becsülik. M?i*t hadüzgggt a Síhuís- ksrraáway Csoda-e üyen körülmények között, hogy a nemzeti ellenzék vezére, dr. Maian, a közelmúltban nyiltan kiállott és Smuts őngoibarát háborús politikája ellen harcra szólította fel a lakosságot azzal az indokolással, hogy az a politika a Délafrikai Unióban élő euróoaiak vesztét okozza. Ugyanúgy, mint Indiában Gandhi, dr. Maian is azt követelte, hogy haladéktalanul szakítsanak meg minden kaDcsola- tot Angliával, kiáltsátok ki a független köztár-r saságot és kössenek békét a tengelyhatalmakká1. Japánnal is. amelyről a kormány csalárd módon azt állitia, hogy veszélyezteti a Dél- afrikai Uniót. Egyáltalában a burok és a velük egvüttnuiködó többi ellenzéki szervezet álláspontja az, hogy nem az angol ^uralom fenntartásáért, hanem csupán a saiat haza függőt1 enségének a biztosításáért kell és szabad vért ontani. A fokvárosi Smuts-kormány már hónapok óta irtóhadjáratot folytat ellenzéke és főleg a búrok függetlenségi mozgalma ellen, teljesen letörni azonban a jelek szerint korántsem tudja; ellenkezőleg, a küzdelem mind hevesebbé és ádázábbá válik. Híjába, a me^tépázo'ti angol tekintély a brit birodalom domíniumainak és gyarmatainak szabadságára áhítozó népeiben egyre kevesebb félelmet ébreszt, ami nélkül pedig 9 Napkirály bíboros-tanácsadójának a meghatározása szerint egy nagyhatalom nem tartható fenn. Legalábbis huzamosan nem. többnyire székrekedésbe«! t* szoktak szenvedni. Vigyázzunk Ilyenkor a rendes emésztésre. sssr.^sssa miss oyCnölcsöt ts rOZELClíET mindenkori napi piaci áron szállít viszonteladóknak: ADAM MIKLÓS é*|ÍÍíIÍÍKCS és főzeléknagykereskedő fslídlSfíU Kossuth-u. 8. Tel. 33
