Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-08 / 127. szám

it magyar álláspont Erdély kérdésében egy svájci lap tükrében

Genf, juniu.s 8. A Gazette de Luusanna •gyik legutóbbi számában közölt „Romániai evél ' cimii cikkére válaszul most „Az erdé- yi kérdés - magyar álláspont' cim. alatt, magyar forrásból a következőkben ismerteti Magyarország álláspontját az erdélyi kérdésben:

A mag\ ar válasz bevezetőben a dákóromán folytonosság elméletével foglalkozik. Ezt az elméletet a pártatlan tudományos kutatás régen megcáfolta. A válasz felsorol több neves román, francia, cseh és nemet tudóst, akik bebizonyították, hogy a románság nem őslakossága Erdélynek, másfelől kétségtelenül megállapították, hogy a román nép és nyelv ere- áetét tekintve a neolatin népekhez, még pedig azok keleti, erősen elszlávosodott ágához tartozik. A magyar honfoglalás és a magyar állam megalapítása idején még nem laktak románok Erdélybe^. Ott jelenlétük a szórványos, majd mind nagyobb méreteket öltő beszivárgás eredménye. Ez a beszivárgás a 18. században érte el tetőpontját.

A magyar válasz ezután megemlíti azt a .területi gyarapodást, amelyet Románia a trianoni szerződésnek köszönhetett. Ennek alapján 102.787 négyzetkilométernyi magyar területet, tehát két és félszer akkorát, mint Svájc terülte, Ítéltek oda Romániának és Románia akkori területének több, mint egyharmadát tette ki a Magyarországtól elszakított terület. Ezeken a területeken egészen kis román többség volt, holott a Trianon előtti Magyarországon, jóllehet az országot a nemzetiségekre való hivatkozással osztották fel, o magyarság 55 százalékát tette ki az összlakosságnak. Mindent összevéve, az 1919. évi „rendezéssel" kekeken 3,540.000 magyart szakítottak el anélkül, hogy valaha is megkérdezték volna őket, mert a magyar békeküldöttségnek a népszavazásra irányuló minden javaslatát a békeértekezlet ridegen eiutasitotta. Ez a tény egymagában is megmagyarázza Magyarország tartózkodását azzal a móddal szemben, amellyel a nepek önrendelkezési jogának elvét a gyakorlatban alkalmazták. Különösen érthetővé válik ez, ha tekintetbe vesszük, hogy a románok, miután megkaptak a román többségű területeket, majd azokat is, amelyeken gyér román lakosság volt, még nagy, tisztán ma- ■ gyar területeket is kaptak, hogy stratégiai pontokat és vasútvonalakat is szakítsanak maguknak és végül, hogy — mint a békeértekezleten kijelentették — „a vasútvonalakhoz biztositó övezeteket, valamint a városok mögöttes területeinek birtokába jussanak, tekingettél későbbi fejleményekre". Ezzel szemben senki sem kérdezte, vájjon 3,540.000 magyar hajlandó-e a szomszédos népek uralma alá kerülni, mert ezek a szomszédos népek számbeli jelentőségükre való hivatkozással — .-mintha valamennyi ország és népei sorsát egyszerű számtani művelettel lehetne elintézni — maguknak követelték azokat a magyar kerületeket, ahova évszázadok folyamán biztonságot, védelmet és munkát keresve, bevándoroltak.

A cikk ezután ismerteti a bécsi döntés számszerű adatait és megállapítja, hogy Ro- .mánia Erdély jóval nagyobb területét tartotta meg (59.190 négyzetkilométernyi területet és

3.300.000 lakost, míg Magyarország 53.591 négyzetkilométernyi területet kapott vissza,

2.200.000 lakossal). Magyarország abban a szeriemben fogadta el a bécsi döntést, amelyben azt meghozták, azaz kölcsönös lemondás révén lehetővé akarta tenni a Románia és Ma- jjyarország közötti viszony normalizálását. Hogy a maga részéről hozzájáruljon a normális szomszédi kapcsolatok megteremtéséhez —• bizonyára nem sajnálkozás nélkül és semmi esetre sem azért, mintha az lett volna az érzése, hogy a legtöbbet érte el, — a bécsi döntést minden hátsó gondolat nélkül elfogadta azzal a szilárd elhatározással, hogy azt lojálisán tiszteletben tartja. Ezzel szemben Románia vezetői az Oroszország elleni közös háború közben, bár Románia a legveszélyesebb ellenségének mondja a Szovjetet, felvetik az erdélyi kérdést és Románia ellenséges magatartást tanúsít Magyarországgal szemben, ahonnan pedig semmi veszély nem fenyegeti. Ez a Románia saját maga idézi elő azt a kétértelmű helyzetet, amelyről a „Románai leve!'' cimü cikk tesz említést. A helyzet fejletőre állítását jelenti a problémát úgy feltüntetni, mintha Romániát igazságtalanság írté volna, csak azért, mert Románia elégedetlen azzal a körülménnyel, hogy vissza kell adnia Magyarországnak kisebb felét azoknak a területeknek, amelyeket húsz évvel ezelőtt neki Ítéltek. A bécsi döntés a valóságban nem más, mint részleges jóvátétele annak a tényleges igazságtalanságnak, amely Magyarországot 1919-ben érte.

A magyar válasz végül megcáfolja a „Romániai levél" cimü cikknek azt az állítását, amely szerint magyar történészek azt a jogot követelték volna, hogy a Dunavidék „kevésbé nemes népeit" Szent István koronája alá kell venni. Senki sem tett Budapesten ilyen kijelentéseket, ezzel szemben utalnak Budapesten a nagy király tanításaira, ame- lyeket fiának szóló végrendeletében örökített meg és amely ma is alapja a magyar politikának. Ezeknek célja egyszerű és világos. Magában az országban biztosítani minden polgár erkölcsi és anyagi érdekeinek védelmet, kifelé nedig minden országgal jóakarata 1 apcsolatokat fenntartani és gondosan őrködni Magyarország részben újra visszanyert integritása felett.

ELLENZIK

1 S i 2 juulug I.

A Művészeti Hetek záró iFödalnii estje

Gróf Bánffy Miklós bevezető beszéde után a kultuyz- mlnlszteft képviselő Fáy István államtitkár beszólt

KOLOZSVÁR, június <!. A kolozsvári Mii veszt li Hetek, a szombaton cute rendezett irodalmi ostile 1 bezárultak. Mini cmléke/ctcs, a Művészeti Ilctök megnyitójának ’roda'.mi estjén túlnyomó részben erdélyi Írók és művészek szerepellek, inig a szombati záró irodalmi estet az anyaországi irodalom bemutatóján.! szántak és cizon anyaország; írók és művészek léplek fel.

Az v stet, amelynek műsorát a rádió is közvetítette, grof Ilánffy Miklós megnyíló beszéde vezette be. Rám hárult az a feladat, — mondotta grol Banffy Miklós - - hogy az erdélyi írók nevében üdvözöljem az anyaország íróit, akik kirándultak Kolozsvárra és megörvendeztetnek bennünket azzal, hogy müveknek előadásával bemutatják előttünk a mai anyaországi irodalmat. Ez, alkalom felidézi bennem annak az estnek képét, amelyet közel másfél évtizeddel ezelőtt mi, helikoni Írók tartottunk a búd i- pesti Zeneakadémián. Ezt nz estet Ííorc/.cg Ferenc nyitotta meg. Beszélt ezután Báuffy Miklós azokról :i körültekintő ántézkede ékről. amelyek ennek az erdélyi estnek megrendezését megelőzték, Íriszen a k°hő <!ő- készités hiánya, vagy bármely ez (stt 1 kapcsolatosan kilátszó politikai jelleg köny- uyen a Helikon betiltását vonta volna maga után. Hálával emlékezett meg Gömbös Gyuláról, mint aki vál.alta mind e körülményekkel járó nehézségek elsimítását. Ggyancsak Gömbös volt az, aki folyóiratunkat a honvédség számára megrendelte volt. A budapesti Zeneakadémián tartott helikoni est emlékét összegezve mondotta Banffy Miklós: Evetemnek legmegrázóbb 'tapasz,ia- lata volt ez az est. Beszélt ezután a magyar szellemi egységről, mely a trianoni Időkben is minden cenzúra, passzus ellenén* is töretlen maradt. Hogy a magyar mult, nép es táj kerüát előtérbe üt és ott ezi a iéuyt semmiképpen sem nevezhetjük kölcsöuliatás- nak. Különben is az, erdélyi irók népisége nem tanulmányból fakad, ők maguk is nagyobb részt falusi származásúak, teliét önkéntelen természetességgel válik főgoud- jukká és Írásuk éltető elemévé a magyar falu.

— Ma este ünnepet ülünk, —- folytatta az előadó — hiszen testvéreink lépnek elénk. Ahitatos és szent pillanat ez. melyben a magyar irodalom szelleme, a magyar irodalom kupolája töretlen boltívként zárul össze felettünk, — fejezte be a nagytermet zsúfolásig megtöltő közönség élénk tetszésnyilvi.n'itusától kisérve gróf liúnffy Miklós.

Ezután a kolozsvári Müvésvw'iá Hetek záróünnepségén a kultusziniuíiP'Bderl képviwelő /■’öv István titkos tanácsos, államtitkár beszélt. Kedve« kötelességet teljéitek, — mondotta Fáy István — midőn Hóman miniszter ur üdvözletét tolmácsolom. Majd elmondotta, hogy a kolozsvári Művészeti Heteket megnyitó est az. erdélyi magyar szellem hűségét ás er jót tanúsította, b a mostani záró irod adnia est, uz anyaország Írók szereplésével az egvü>étartozást, a nemzeti művelődés egységét, a közös szolgálatot, az egy táborban jelentkező építő akaratot bizonyítja. ,

Fáy államtitkár nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után megkezdődött a tulajdonképpeni irodalmi est műsora. Elsőnek Kozocsa Sándor előadását hallottuk A rnui magyar irodalomról melyben az élőadó •'< kérdés egész szövevényéről igyekezett áttekintést nyújtani, hangoztatva végső következtetésében, hogy ninc9 külön polgári és népi kultúra. (?) Simon jfy Margit Ady Endre: A Kalota partján, Babits Mihály: Dai, prózában és Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség cimü verseit adta elő mély művészi átérzéssel. Harsányi Zsolt: Kolozsvári emlék címen olvasott fel, majd /V. 7'ns. nády Ilona Erdély József: Kossuth-szobor, József Attila: ISeni emel föl, JékeJy Zoltán:

A marosszeiitimrei templomban cimü verseit adta eiő. Warga Lívia, az Operaház tagja Löszt Ferenc: Rajna szép vizén. Farkas Ödön: Dal a Ralasi-a Bálint c. operából, I Csiky János: Báukódás és Laurisin Miklós: Mező, mező cimü müveit énekelte Lauráin MUiiős zongoraki,,éreíévél. Murai Sándor:

Az olvasás művészete eimen adott elő. A közönség különösen SimOnffy Margitot- AAarga Livimt és Márai Sándort, ez utóbbit valósággal elragadtatva — ünnepelte.

Szünet után Szabó Lőrinc és Illyés Gyűl1* I saját verseikből adtak elő, Cs. Szabó László Családi ismerősük óimén olvasott fel, majd Albert Ferenc hegedűművész llubay és Dohruánvi-miiveiket játszott. Lauri*in Miklós zongorakiséreléviel. A fiatal hegedűművészt az est közönsége nagy ünneplésben részesítette. Eszter hás István: Rokkant Sebestyén szerencséje, majd Toronyi Imre Komjáthy Aladár: Magyarország és eörös Sándor: Altwien ábránd cimü müveit adta elő. Az irodaimi cs-t utolsó tsz ama Gu'ácsy Irén A Tisza lendeiete cimü felolvasása volt.

Fáy István államtitkán sajtónyilatkozata

Fáy István titkos tanácsos. államtitkár vitéz HaáSz Aladár miniszteri osztályfőnök kíséretében szombaton délután megtekintette a könyvnapi sátrakat, majd az Erdélyi Muzeum épületében elhelyezett képzőművészeti kiállítást szemlélte meg. A_z államtitkárt a . muzeum kapujában Keledy Tibor dr. pol- j gármesler, Say Géza miniszteri tanácsos, j RosLa Márton egyetemi tanár és az OrSzá- i gos Irodalmi és Művészeti Tanácsot képvi- J selő Pölöskey Sándor festőművész fogadta, j A kiállításról Say minászteri (tanácsos tájé- j koz tattá Fáy István államtitkárt, kiemelve a ’ képzőművészeti és ‘építőművészeti, kifelLitásj I különös nagy sikerét. Ezt a két kiállításit ; ugyanig körülbelül tízezer látogató kereste j fel. A kiállítás megtekintése után Fáy ál- j lamtitkár fogadta a sajtó képviselőit, mely alkalommal a következőket mondotta:

— Örömmel tölt el, hogy a kultuszminiszter ur képviseletében rósz tvehetek & kolozsvári Művészeti Hetek ki áll:’fásain és irodalmi estjén. Annál inkább jelentősnek ‘tartom ezeket az ünnepségeket, mert húsz esztendős idegen uralom után, mely alatt csak titokban élt a magyar eszme és a valóság hiányában. a szellemi haza fejlődött ki az ittlakó magyarság lelkében, most ismét boldogan foghat össze a nemzeti egyetemessége, az egységes magyarság.

— E nagy összefogás szellemi ereje csak a jövő tetteiben fogja megmutatni hatásait, de a jelen pillanatban is elárulja már az egységes szellem célkitűzéseit.

— A Művészeti Hetek minden (kiállítása, minden előadása céljában, lényegében azt az elgondolást szolgálja, hogy az egyetemed j magyar kultúra erőteljesen szívja fel Erdély magyarságának minden Ízes egyéniségét, hogy attól megszinesedve és megizmosodva

a főváros életébe is magával vigye az ősi zamatot.

— Akár a festő- és szobrászművészed, akár az építőművészet kiállításait nézzük, egyaránt azt érezzük, hogy az ismét összekapcsolódott egységes egyetemes magyar- : ság megtalálta hivatásának helyes irányát és biztosan halad a jó utón.

— A Művészeti Hetek gazdag műsora nem

Oz. első tudományos és művészeti megnyilvánulás e váró® ódon falai között a folsza*- badulás óta. A tudomány csarnoka, a Tudományegyetem megnyitásával, a művészet temploma a Nemzeti Színház kapuinak kitárásával, a zeneművészet az évszázados £ Zenekonzervatór um újjászervezésével jelöl- 1 te a közeli múltban a magyar kultúra uj H korszakát a két évtizedes elnyomatás után. g A következő nagy lépés az egykori kulturális élet teljes kifejlődése felé a Művészeti Hetek többirányú művészeti programja. Az irodalom, a zene- és színművészet. a szép- művészei és építészet együttesen felölelik az erdélyi magyarság egész művészeti életterületét. A jövőben a hagyományos erdélyi irodalom és művészet kiváló teljesítményei mellé emelkedik majd ismét az építőművészet ,is. Őszinte örömmel’ hallom, hogy Kolozsvár ia művészetek számára állandó otthont, önálló műcsarnokot kíván emelni; hogy a városkép művészileg kialakítására; terveket készített és gondozni kívánja hires műemlékeit. B

— E jövőbeli nemes elgondolásokat és tervek megvalósítását mindenkor készségesen figyelni és támogatni szándékozom, nem csak abban az értelemben, hogy* esztétikailag szebbé váljon c város képe, de abban a tekintetben is, hogy Erdély nagyhírű történelemülte műemlékei mindenkor kellően szakszerű műemlékvédelemben részesüljenek. E Művészeti Hetek mintegy jelzik a nagy épitömun!kání;k ütemes menetét, mely- B ben vállvetve kell dolgoznunk és egyetértőén alkotnunk, hogy a nemes szándékok, értekes tervek minél előbb lehetőség szerint tökéletesen valóra váljanak.

Az államtitkár ezekután megtekintette az épitőmiivés'zeti és fényképészeti kiállításit is, elismerését fejezve ki az értékes anyag szemléltet ő csoportosításáért.

LEVÉLPAPÍROK, egyszerűtől a legválasztákosabb kivitelig, tagol« csobban az „ELLENZÉK1* ftönyraa* boltjában, Kolozsvár

[EU XV, üVAPji:, \ ATT--------PAPLANOKAT

HtMlT. ADUSII, ATItOLfi»/.

VAS LAJOS,

I NiiMülA a. SíAM

Hazai utazóit Erdélyben

Lepage kiadás — Kolozsvár.

A .magyar irodalom nagyjainak, Csokono rak, Kisfaludy Sándornak, Teleki Domokosnak, Kazinczyuak, Batthyány Vincének, Bethlen i.leknek, Széchenyi Istvánnak, Dérynének, Bó lyai Farkasnak, Szentiváni Mihálynak, Kernén’ Zsigraondnak, Táncsics Mihálynak, Kővár, I Lászlónak, Erdélyi .Jánosnak, Szilágyi Sándor nak, ^ Petőfinek, Jósikának, Gyulai Pálnál- Mocsáry Lajosnak, Jókainak, Orbán Balé-.

nak, Eötvös Józsefnek remek erdélyi útira

zait tartalmazza ez az. idei könvvnanra k- \ szült, igen szerencsés összeállítású kiadás melyhez Molter Károly irt hangulatos és ]

kötet tanulságait összefoglaló bevezetőt.

„Temérdek bánat a keleti magyarság, még jókedvét is havasi szellő csipdesi, s aki ez országrészről ir, ünnepélyesebb más utlefró- j

nal. Amit a Trianon utáni Erdély magyar ir ! dajmárót félgunyosan állítottak, ‘ hogy folyto. előtérben a nemes pátosza, azt e mü szemel- yenyţi _ után a klasszikussá vált költőkről, írókról es a félig elfelejtett szaktudósokró vagy tudománykedvelő utasokról éppen ugv

cl lehet mondani. Mindenki kissé patétikus -esz, amikor Erdélyről kell vallania" — ir.: ,

Mo ter.^ S amikor e valóban klasszikusnak ne- ■. j

ezheto útirajzoknak ódon nemes pátosza megcsap, azt hinnők egy pillanatra, bog-, csupa dicséretből áll Erdélyt, városait, tája ‘ cs körülményeit illetőleg. Pedig ellenkezőkép van. Az illusztris utazók minden sorából, rner- adapitásíból és megjegyzéséből a „szükebb haza , s a „bérces ország" iránti nagy szeretet hangja szólal meg, s talán éppen ' ez teszi,' hogy bírálatot is találunk benne jócskán. így pedig csak az bírálhat, aki szereti is ezt a földet. Kisfaludy Sándor Kolozsvárt tökélte e! „hogy szivem véréből, hazafiui érzelműmtől mint a selyembogár gyomrából, egy fonalat fonok, mely*él fogva veszni indult' magyar nemzetiségünket magyar nyelv, érzés és írás által, hacsak kevés idővel is tovább életben tartsam". Itt ébredt rá Kisfaludy írói hivatásába, 1792-ben. Kazinczy pedig , Erdélvi leveleidben igy ir Erdélyről 1316-ban:„5 itt a társasági epyüttlétekben is valami szívesebb, melegebb van, mint hazánknak korcs tájékin.

A tizenhárom magyar, s öt székely vármegyékből álló országban mindenek ismerik egymást". Az erdélyi irodalomról pedig ezt vallia: „Erdélynek szabad dicsekedni, hogy

literaturánk gyümölcsei annak felvirradásá- ban itt termének és nem nálunk" .. . Déryné elragadtatva beszél Naplójában a kolozsvári „publikumról". „Azt kellett volna aztán hallani, midőn felszabadult, mindenkinek tetszése szerint érzését vagy helyeslését nyilváníthatni! Minden szóra, mely által érdekelve volt haza, hisiség, hűség, mind megannyi' gátat tört vihar hangzott a taps mindenfelől“ ... Kemény Zsigmond már a mult emlékeinek megőrzése érdekében tör lándzsát Károlyíehérvárról szóló leírásában. Lám a borongó Kemény Zzisxnond- nak egy hosszú korszakon át meg nem hallott, észre nem vett igazlátása: „Mindenütt csak az a sok csaló zsidó. Kettő-három tegye be a lábát egy faluba, imádkozhatunk az Istennek, bocsásson kegyelmes telet, mert oly irgalmatlan irtásokat művelnek"... Táncsics Mihály útirajza hosszasan foglalkozik Kolozsvárral, s a kincses várost szigorúan megrója a „templom körülti ronda knnyhók"-ért, s valóságos, jövőbe mutató városszépészeti érte- kekezcst ír a városról, amelynek látott viszonyairól bizony kemény bírálatot mond. Petőfi örömmel tapasztalja, hogy míg Pest felé menet mérföldekkel előre megváltozik a levegő, a tárgyak és az emberek, addig „Kolozsvár környékén semmi sem veteti észre, hogy egy ország fővárosához közeledik az utas" ...

De nemcsak a nagy magyarok Erdély iránt kifejezett szeretetét, dicséretét, vagy bírálatát találjuk meg e nagyszerű gyűjteményben, de itt áll Eötvös Józsefnek jelentőségében felmérhetetlenül nagy felismerése 1860-ból: „Stratégiai szempontból Erdély Magyarországnak vára, melynek birtokától az egésznek szabadsága függ és csak a Királyhágón innen lakó nép azon támaszfal, mely nemzetiségünket Erdélyben biztosítja. Együtt szembeszállhalunk minden veszéllyel, különválva vesztünk bizonyos" .. . Mocsáry Lajos pedig a magyarság és műveltség teljes összeolvadásának legszebb példáját találja meg Erdélyben, s ezt szeretné meghonosítani az anyaországban is. De innen várja a magyarság szociális ujjáébredését is. 1854-ben! De Eötvöst. Mocsárvt és a többieket talán a legsummásabban Gyulai Pál fejezi ki, mondván: „Itt több van kockán, mint a tesívérhazában!" ...

Néhány kivonatos Ízelítőt adtunk ebből t könyvből, amelynek nagy nemzeti művelődési és nemzetpolitikai tanulságait talán csak Trianon és a részbeni felszabadulás után vagyunk képesek egészében felfogni. Ez a mindenek- felett való meggondolás pedig nemcsak indokolja, de igazolja is e gyűjtemény kiadását. Időszerű és a legmagasabb rendben oktató. Ifjúságunknak, mely manapság oly szeretettel fordul nemzeti múltúnk és tanulságai felé, e szempontból vezérkönyve lehet a Hazai utazók Erdélyben, (sz. i.)

1

i

1

I