Ellenzék, 1942. június (63. évfolyam, 122-145. szám)

1942-06-06 / 126. szám

CI.tENZfîK MU 19 4 2 juulos B. MAGYAR KÖNYVEK ÜNNEPÉN 'MiMi'i—rr—Iinw Erdélyi Csillagok Arcok Erdély szellemi múltjából (Az Erdélyi Síép. Íves Cjh könyv .api kiJdv.nya) Az. Erdélyi Csillagok második so­rozatát adta ki a Szopni ivos Céh Kovács László szór kosziősében az idői könyvnapra- A t.artaIinas, nagy kötetben, mol,vöt huszonnégy nagyon szép mai mellé klet díszít, mai irók és tudósok Írnak ogytöl-egyig eredeti szempontok szerint s a legújabb ku­tatások alapján az erdélyi múlt szel­lemi nagyságairól, önkéntelenül fel­vetődik a kérdés: ,mi volt, a célja és gondolata a kiadónak, amikor mai Íróktól ezeknek az arcképeknek megírását kérte. Kovács László be­vezetőjében így felel a kérdésre: „Az erdélyi magyar lelkén a nyomottság, megalázót tság és reménytelenség érzése feküdt. A .szellem alkotó tü­relme is megszakadozóban. Az élet­re feszített idegek lankadóban és napról-napra mind jobban meg­eresztve. A megalázót tság és vára­kozás ez éjszakájában az élet meleg és közvetlen fényei is kia,Ivóban... Azokat a régi ttizeket kellett fel­éleszteni, a fellegek és a mult fátylai mögül azokat a csillagokat kibonta­ni, amelyeket valamikor a szellem gyújtott meg itt s amelyek azóta fe­lettünk fénylőnek. S örködnek felet­tünk akkor is, ha gondjainkban, je­lenünk hajszái közt elfelejtünk föl­nézni... Pedig milyen felfedezés- szem öröm mindig felmutatni rá­juk!... Milyen jó volt a jelen szelle­mi önzőinek kutatni utánuk. Velük szaporítani és erősíteni önmagun­kat— Ma egyén és nemzet egyaránt a múltjára kiváncsi. Mindenki szár­mazást kutat. Mi is ezt tesszük, ami­kor értük megyünk a múltba. Ezek a megidézett szellemek a mi őseink. Származási okmányaikat ők hozzák életük és müveik lapjaiban. Ha va­laki őseinkre kiváncsi, vagy jogun­kat firtatja e földön, őket nézze meg. Vágy, ha éppen nemeslevelünkre ki­váncsi és rangunkat vizsgálja, iga­zán nem tehetünk mást, mint felmu­tatni rájuk. Van-e ezenkívül más igazi rang és nemesség!?“ ... Apácai Csere Jánosnak, a XVII. század nagy magyar tudósának éle­tét és pályafutását Bisztray Gyula rajzolja meg a kötet' első tanulmá­nyaként. „Arany János .Széchenyi bárom nagy müvét hármas pyra- midnak nevezte. Apácai szellemi ha­gyatékából is három pyramid emel­kedik magosra: a Magyar Encyklo- paedia, >a Magyar Logikácska és az erdélyi iskoLaügyre vonatkozó ta­nulmány sorozata. Az első: a kor tu­dományos ismereteinek tárháza, a második: úttörő kísérlet a magyar bölcseleti műnyelv megteremtésére, a harmadik: évszázados művelődés­politikánk alapvető rendszere“, Írja Bisztray arról az Apácairól, akit már Toldy Ferenc mint nagy próza­iról Pázmány és Zrínyi mellé állí­tott.. Bessenyeit, Kazinczyt és köve­tőit előzte meg tudatos nyelvújításá­val és Széchenyinél közel két szá­zaddal korábban hirdeti, hogy a nemzeti életerő legfőbb forrása az iskola. Bethlen Miklósnak, az első magyar építőművésznek, a nagy er­délyi politikusinak és emlékirat,író­nak életművét Vita Zsigmoncl tanul­mánya elemzi, „Ha az államférfi ha­zafias gondja századok múlva is az erdélyi lelkiismeretet idézi, a képek­ben gazdag, tömör, drámai nyelv vi­szont egyenetlenségei ellenére is, k ra egyik legkiválóbb prózairójává emeli Bethlen Miklóst, kiben ma is elbeszélő prózánk egyik mesterét Iá: ihat ju k.“ A magyar orvosi irodalom bölcső­jénél ciimen Kótay Pál: Pápai Pá.riz Ferencről, a XVFI. század végének és a következő század elejének nagy magyar orvosin dósá ról irt érdekes tanulmányt. Ben kő József aj tat pap na k, székelyu(dvnrhelyi professzor- nak, a híres történésznek és növény­tani adósnak életművét Szabó And rás irta meg tudós elmélyüléssel, lbír/, .Sámuelről, a magyar orvosi oktatás nagy alakjáról szintén Kú- tay Pál irt a kötetbe, Rácz munkás­ságán keresztül a magyar orvosi ok­tatás kezdetidre is rávilágítva. Bara­bás Miklósról Vásárhelyi Z. Emil irt n i uvé>zot ének í né 11 atá sáu tu 1 menö- leg, Barabás emberi magatartását és írói művét is eredeti szempontok szerint értékelő tanumányt. Jósika Miklósról, a magyar történeti re­gény megalapítójáról T. Szemléi* Fe­renc irt. Sikó Miklós, a mult század, még életében feledésbe merült nagy : erdélyi urcképfoslö alakját és pálya­futását Biró Béla irla. meg. (.iái Ist­ván eredeti szempontokban bővelke­dő tanulmányában ifj. \\ esse lény i Miklóssal, a XIX. század legérdeke­sebb erdélyi s egyetemes magyar vo­natkozásban is egyedülálló alakjá­val foglalkozik. Kriza Jánosról, a népköltési gyűjtés fontosságának el­ső magyar felismerőjéről és lelkes u postájáról Ortutay Gyula irt.. Orbán Balázsról, a nagy székelyről, „A Szé­kelyföld leírása1' nak szerzőjéről, Ta­vaszi Sándor irt, müvét és személyi­ségét beható részlet ességgel tárgya­ló tanulmányt. Bánffy Miklós, sze­mélyes emlékei alapján érdekes, vonzó írásban foglalkozik Székely Berta lan pá ly al totásávak írni vésze­ié vei és emberi alakjával. Az Erdélyi Csillagok második so­rozata valóban hézagpótló és fel­emelő könyv s mint ilyen a könyv­napi kiadványok sorában előkelő helyei foglal el. (sz. i.) 99 Udvözlégy, szabadság 1 rdi-lv köreii múltja me^UuvitolT figyelni :t parányinak liiito dolgok mélyei»!:» jel urű- .séyére iLáttuk mir. liop:\ <}iy-ejrv szerény kiibejii, rs.Hnzaj nélkül piacra kerüli, vagy mrgyar kézből mugytr kézbe adott köny­vecske fordulópont lehet -zollem? életünk­ben. Iré.k és költők törhetnek elő. magyar •ügyek lius^yuuhalitak fvU/inr ■ bennük, tőt egy »gesz írói nemzedék jelentkezhet. ma­gasai liOzvţi a vajúdó kor minden je' l: erednunyf.it és kétségeit is. Erdélyben már. mondhatni hagyományos, hogy az ifjú nem­zedék egy orcvonalon, gyűjteményes kötet­tel adja le névjegyét a nyilvános’'ág előli, amikor érettnek és elég erősnek érzi magát a régi őrség Jelváltására.. Az összeomlás utón küldetéstudattal tolla1, ragadó erdélyi fér- liak melleit az ei.ső iréii nemzedék — a Ta­mási Ároné, Kemény Jánosé, Kae-ó Sándo­ré — is gyűjteményes kötöttel jelentette be igényét az erdélyi magyar szellemi embert megillető helyre. A második nemzedék. a hires tizenegy is közös hajlékban, egy fedél ólait rakta gyékényre szellemi javait. Most ismét egy gyűjteményes kötet fekszik előt­tünk. Ennek a kötetnek nem csupán mon­danivalója, de története is van. A merész vállalkozás mindig rokonszenves volt Erdélyben. neze»» ugys/«VI\án gyakorta az ilyen kevés k:látású, de bátor cq hősi vállalkozás hozott nem vári !’ű/dulaIcákat. Ez a kötet nyolc fia'.ai erdélyi költő verseiből van összeállítva, kolo/.sváii fiatal könyvki­adó segítette piacra, kolozsvári d’szdőmü- vész metszete ékesíti a. címlapot. Ha a be­vezetésben ním ‘találnánk utalásokat a kö­tet eredetére és céljára, akkor is könnyű volna kiolvasni belőle, amit a betűkön tol jelent. Az 1848-ban Kolozsvárott kiadott Unió-zsebkönyvét tiszteli irodalom- és szel­lemtörténeti őséül. Az emlékirstszerii cr;- .életirágek klasszikus földjén, Erdélyben, a magyarság töriénrlmi lelkiismerete isméi megszólal, elmondja mély hazóélményél; te­hát ez a könyv lanuságtétel iaz örök magyar 1 eszmények tüze melleit. Ez a kelet azt mondja, hogy a költők ér­zékenyebbek. hamarább visszahatnak a kor­ra és eseményekre, mint a nagyobb műfa jok munkásai. Igaz, sokkalta kevesebb tenniva­lójuk van, hiszen csupán önmagukba kell tekinteniük, a. lélek megrendülését és uj- jcngásál kell figyelniük, amíg az Írónak, de még inkább az esszé írónak az eredmények­ről, kudarcokról, be. nem váltott iancAban- kókról, derékbatört Ígéretekről mérlegel kell készíteniük. Erdély fiatal köítőnemzedéike a felszaba­dul.:s lélekze 1 vélHe után nem jelentkezett teljes számban. .,lbd vau Dsida Jenő. Koós- Kovács István és Szemlér l'eronc? — kérdi ;. kület bevezetése. — Kit .1 halál választ el tőlünk, kit a halár*- — fékeli. Belii soro* rend szerint Dcrzsi Sándor. He­gyi Endre. Horváth Imre. Horváth István, Ji keiy Zoltán. Kbs Jenő, Sxabed: László és \ ;«rró Dezső szerepel a kötetben. Dcrz-i Sándor, a f;.:!al böJcsészhal'pitó. kevéssel előbb, csak a mult év vegén jele 11 fii ‘zeit így kis kötél érdekes, erős zamatu verssel. He­gyi Endre műgonddal irt, csiszolt mértékű versei közül S/órványmagyör és az Öt név nemzeti fájdalmat mulat meg «.személyes bű­in Hun. Horváth Imre a csipkéiinom. négy - sornyi versi kkel sajátos költésze-let jHont. A kötetben lévő Halottak. Halott barátom és az Intés Uikéleíe» példája ennek az egyéni verselécue-k. Horváth István, a Délerdélybői menekült fcüdaniveslegény néhol kuruekori Írással üzen háza a szé'ben (Üzenet Uzod unoka nak). inas-ull egy Diirer-kep fiprólé- koíiságával hiiele-iti a gyermekkorából ki­emelt falusi emlékeket (Tornyot raktam). • j.kely Zoltán vakimennyd közölt a logter- j mékenyebb. tj klasszici'tá-ra hajló, finoman lemért soraiban a megtalált föld, a vissza­nyert haza szökik versbe (Kiesi szítai ősi óda. Nagy vakáció a/, enyedi knilégiumban). V Végvári-féle értelmezésien szükséges költő -— a próféta és 0 politikus együtt — Kiss Jeni) köMészetében jelentkezik legdusabban O már nemcsak érez, de okíir is, munkater­vet K ad, u*at jelöl, sőt meg is ró. Habar elég szerényen válogatott vermeiben, a li ’túl­in as erejű Nekem is!. A verő* kakas mesé­je. a Péter-niozdiiJ'.it s a dobpergésre emlé­kezte lő Induló így is megmutatja költé-ze- tének alapvonásait. Szabédi László ít székely népballadák titkától a horatiusi életlátásig igen széles hangskálán játszik. A Halálhá­zas Hó misztikuma, Az olvasóhoz cimii aján­lás realitása s végül a kötet címét adó Üd- vüzlégv. szabadság! üli meg azl a hangot, amely külön kötetét is jellemzi. Varró Dezső e nemzedék poéta doclusa Az erdélyi második költőnemzedék sze­rencsés megnyi)a kOzúsa az erdélyi szellemi élet eseménye Leti. Közvetve és közvetlenül bizonyára nyomét hagyó hatású lesz eszmék születésére, alakulására. Kihangsúlyozta, hogy ez a nemzedék szorosén együvé tarto­zik, együttesen köteles felvenni ia küzdelmet. De egyben azt is kiváitalossá, főtte, hogy a felmérés, közös megnyilatkozás a szellemi élet mó* terii létein, például oz eszmében is minél előhív érvényesüljön. Valaki, Ismeretlen — Fîîita Zoltán ves*sei Minerva kiadás. Verskötet címlapján régen láttuk utoljára a Finta Zoltán nevét, bár verseivel a különböző lapokban és folyóiratokban gyakran találkoz­ik tunk. Az idei könyvnapra végre megjelent régen esedékes kötete, mely méltóképpen kép­viseli a költőt s a könyvnapi kiadványok közt az erdélyi irodalomból .ma is legmaradandóbb­nak mondható műfajt, a lírát. Finta Zoltán a költők ama rendjébe tartozik, akik a mai felrázott, minden eddiginél moz­galmasabb korban is, procul negoliis viaskod­nak éleltel, szerelemmel, halállal. A nagy té- i mákkal s mindazokkal az imponderabiliákkal, amelyek a lírának ebbe a három alapigéjébe, azonban benne él, mint .1 könyvbuvár, v.iiuk iameretleu, aki minden zajt ci port utál, de ,, lélek niuzsikájáiü mindennel élénkedben ver! visszhangot. Nem hallja meg „mit zug ís üvölt e balga század", a nászmenetek és forradai mák, de keresi a csodáktól fénylő egeket. A költőnek ez a kdnyvbuvárral azonosított ieg bensőbb valója s „kinvallatója", u „jéghideg öklii" lclkiismr-ret irányítja a lét ostoba zűr zaravát kifejező sorait. Erről a lelkiumeretról, a saját lelkűimére férőt mondja: „1 la SZÓI, a hangja félrevert harang s ha szól, a lélek porba térdepel. I s mint a rab, kit őre megvasalt, olyan teszek, m.ig reggelt érek el. A szeme átver, mint a kard s gyílok, mint második szív dobol mellemen — előtte nincsen eltakart titok s ha vallatni kezd, vallók csendesen"...® („Bevezető vers .)| így tevődik össze, e csendes vallomásokból a kötet harmincöt verse, hiszen minden igazi \ers egyben őszinte vallomás is, a lélek és az anyagi lél határairól, érintkezéseiről. Hs ér­dekes, hogy mennyit tompult benne a panasz és a lázadás, melyre a rendelésekben és a megmásíthatatlan végzésekben rnegnyugvó csendes és bölcs bc-látás linóm rétegei rakód­lak le. Az ifjúság tulajdona az örök lázadás, rnig a negyvetiév „öregkora ' a bölcs felül- emelkedés, hol kesernyés ízű, hol mosolvgó- derüs, d<* panasznélküli ember és világszem- leletre ihleti a költőt. ős-szavába beletartoznak. Ilyen, az arénától távol álló költő Finta Zoltán. Minden sorát eredeti költői látása és világérzéklése határoz­za meg, ugyannvira, hogy nem is tekinthet ki­fejezett és előtérben álló koreszmékre, isko­lákra cs divatokra, amelyekre különben előző köteteiben sem áldozott rimet és strófát. A költő" ngy érzi, hogy megvan a saját mondanivalója, amit. semmiféle külső megha­tározó nem befolyásolhat, nem módosíthat, de annak a világba való kibeszélésctől sem ret­tentheti el. Így érzi és nem téved. Divatok múlnak, gyorsabban merülnek alá, mintsem elhinnők, stílusok árnyalódnak. A költőben "S ha a mellemet n« tn is díszítik csillogó Oldok cs rendszdhiPok, hordom lobira kiírok ennyit: mindig volt és lesz is valahogy" . . . („Diogenész hordója előtt') E sorok Írójának azonban mégis azok a leg­kedvesebb Finta-versek, amelyekben, mint e kötet számos darabjában is, a tételes bölcse­lettől minél távolabb álló, szinte azt mondhat­nék, könnyed, zenei megfogalmazásban jut kifejezésre ez a mélabus rezignáció. Ezekben a versekben találja meg legigazabb hangját a költő, aki úgy érzi, hogy, mint valami rejtel­mes Morse-gép, egy messzi, messzi postahi­vatalból jövő jeladást „tiszte szerint" adnia s vennie kell. „Kegyes istenek, hát mit feleljek? Mondjam: posztom ott van, hol sivatag van és vallja büszkén válasz-sürgönyöm, hogy gép vagyok, Morse, hivatalban?" („Őszi sürgöny") Ilyen a Hullok az őszbe, Erdőzsongás, Hó­virág, Márciusi Capriccio és sok szép más ver­se a kezünkben tevő gyűjteménynek. Általá­ban az őszinte hangulatú versek uralkodnak e kötetben, talán nem annyira számuknál, mint költői kifejezésüknek könnyed, Játékos, zenei voltuknál fogva. E finoman fanyar, de nem keserű és nem is mindig kesernyés költe­ményekből állanak elő nagv versei is, mint a Fuvolaetüd az esti térzenében, Gordonkadal- lam az őszi éjszakában s a Virágének. Mert bár Finta mosolyos kedvvel, versével szinte segít a füttyös kiválómnak, mely a tavalyi havat tünteti el, hogy fü és puha gyom nőjön helyébe, Tavaszi szonatinájában pedig megér zi á föld szivének dobogását s zászlósán lobo­gó zöld színét — mégis őszies, borongó« lelkű költő. „Piros lombok már kergetőznek, zenélget nékik a csendes ősznek ' kolompja halkan s ahogy a szél zeng az árva ágnak, társtalan öröm s lárstalan banat borong a dalban“... („Gordonkadallam az őszi éjszakában") E hangulatban azonban mégis sok meleg­ség van, olyanok, mint az őszi barack, — me­leg, arányló barna színekkel pompáznak. „Csípős az ájer, akár az újbor, a fény is sűrű,' aimaillatu. Részegek vagyunk — ketten — a széltől mely aszúizzel arcainkra fú. A láthatáron ácsorgó hegysor lebeg a fényben, nincs súlya, terhp — s amerre nézünk, kicsike pokok ezüstfonálon kúsznak a mennybe" . . . („Ketten az őszben"» T üzfiarcosok áörzsszá tfasdrsiep c!* f. 10 őrs&or ggülskszés a íRafáüs-nteflí székház eíőtí. és derékfájás, ideg^esé^ émelygés, tisztátalan teiní gyakran csak az emésztési zavaroknak következménye, ilyenkor is kall a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents