Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-09 / 105. szám

»

1 Sí í t JU Ú j u. Ä, 0.

gkLEMSEÉE'

sKawroasssBi

Bozödí népmesék:

Az

malma

Bözödi György gyűjtése

rJól vét, hol nem vöt, hetedt!ótországon is túl vöt, vöt éccör éggy embör. Annak, vót ha* rom íije.. Aszmongya az éggyik, hogy apám, «n mönvök szógálni. — Eriggv íijam, aszmongvu. jól van, kapja magát s elmönyön szógálnk Úgy elmönyön hetedhétországon körösztül, ahogy csak elmehet. Hát abbia réjatálál éggy vénem - bőrre. A vénember megíogagygya ötöt szógá- nak. De hit nem tudott elülni, elment haza. Hazam önt, aszmongya középső: apám, én monyok mámost szógálni. Monyon a középső. Amint, mönt az utón, hú találkozott éggy farkassal. A farkastól úgy megjedött, hogy elmönt vissza haza. Aszmongya a küsebbik: no apára, elmönyök, most én monyok szógálni.

Monyon a küssebbik szógálni. Araiad megy,ön, tálál éggy városra s bémönyön a városba. Abba a városba a kiráj ott lakott. Megfogagy- gya a kiráj kándásznak. Ott vót ő sok idejig kándász. De a kiráj örökké ojan szomorú vót, erekké ojan bus vót. Aszmongya a kifújnak, hogy főségös atyára, maga mér ojan szomorú mindig, óján bus mindig aszmongya. Nekimö- nyön a kiráj, úgy pofonvágja, hogy a szöme szikrázott. — Mi a bajod neköd, te mocskos kár.dász, aszmongya, az én bajommal mit bajlódó! te? — Hát Üőségos atyám, aszmongya, én nem bajlódom ojan erősaen, csak ászt akarom megtudni, maga mér ojan szomorú, mindég ojan bus? Megint fordiccsa a kiríj, megint úgy pofonvágja, hogy istenösön. —• Te, mit bailócc az én bajommal, aszmongya. — Én nem bajlódom egyébképpen, aszmongya,' csak ászt szeretném megtudni, főségös atyám, hogy mér busul örökké? — Nohát én neköd meg is mondom, te mocskos kándász, aszmongya. Nekem éggy tizennégyéves íéjányomat az ördögök elvittek, aszmongya, az.ér búsulok, aszmongya, ászt sajnálom örökké. — Nohát főségös atyám. í aszmongya, én toszok éggy próbát, aszmongya, tőségednek a léjányát hogy visszahozom, aszmongya. — No te mocskos kándász, aszmongya .« kiríj, ha te megtaszöd asztot, hogy a íejí- jfevomot visszahozod, te többet kándász. nem fíéssz. Én a léj«nyomot odaadom neköd feleségnek, fele kirájsígomot, aszmongya, hóiom után [az egésszet.

Jói van, a fiju elmönyön s éggyet sétái, gon- idókozik. Éccör bémönyön az istállóba, az is- jtálíóba vót éggy latos ló. Aszmongya a fi juna k |az a ló: no te fiju, el akarsz mönni, a kiríj- ifiak a léjányát hozd vissza az ördögöktől, aszmongya, de te nyuj- bé a fülembe, a fülembe kapd te éggy sipot, éggy karikagyűrűt. Ászt a karikagyűrűt húzd az ujodra, a sipot lődd a zsebödbe, aval induj meg. De mond meg a ki- rájnak, hogy éggy szekeret rakjon meg gabo- inával, négy ökröt fogjon bé, de nem befogjon,

Ihanem fogasson bé a béresekkel négy ökröt, sne este mész a malomba, az ördögök máiméba, ó Jól van, bé is monyon a fiju a kirájhoz. Mon- fgya a kirájnak: főségös átyáin, éggy szekeret [rakasson meg gabonával, búzával, kukoricává5, lén monyok az ördögök máiméba őrölni. Négy ökröt fogasson bé.

Négy ökröt befogat a kiráj, a fiju megindul ;a malomba. Monyon, möndögél a fiju a roa- flomba. Arain möndögél, hat éggy erdőn mö- Inyon körösztül. Arain mony ön az erdőn ko- I rösztüí, találkozik éggy ördöggel. — Hova [mész te fiju? — Én, aszmongya, monyok az I ördögök máiméba. Éppen jól van, aszraon;gya, hát gyere velem. Mennek ketten az ördög- ígel. Iiá hova mönnek ők, mind pokolba. Bé- jmönnek pokolba, bemöntek a malomba. Hát azok az ördögök aval a fijuvol csak viccöltek .mind. Aszmongya a fiju nekik: őröjétök meg 'becsületösön, me a fene megöszön, ha nem. Fölöntnek éggy zsák búzát, mikor lejárt, a zsákba lisztöt főmérik, a fiju nézi s há mind hótszén a zsákba. Megfordiccsa a gyűrűt ez újába, há annyi katonaság monyon, hogy a szöme nem lepi el. Az ördögöket széjjeiverték.

I Őröltek ők.

Na jó, hát őröltek, mámost elmönyön ő s addig monyon, amig a kirájküsasszonyt meg- 1 kanja. Megindul s monyon, amin monyon, tn- j lálkozik a vén Pulutóval. Aszmongya vén Pulu- : tó: hova mássz te fiju? — Én monyok, usz- imongya, ennek s ennek a kirájnak a leányát el- ! hozták vót, aszmongya, add elé, aszmongya, [ho van? — Haj fe, aszmongya, éppeg az círdö- i gök kirájának a felesége, — No, aszmongya,

• ingömöt vezéröj oda. — Én nem vezéröllek, aszmongya. te mönuy el, aszmongya, ha idejöttél.

Elévöszi a zsebiből a sipot, beiéfu a sípba. Há annyi katonaság van körülötte, hogy a szöme nem lepi ei. Aszmongyák a katonák: mit poroncsórsz édös gizdám? — Égyebet sömmit sem, aszmongya, ezeköt az ördögökül a varjából háj csatok mán ki.

A vén Plútó megjedt. — Ej aszmongya, éppen innét ki ne hajcsatok, elvezetlek oda a kirájhoz s a kirájnak a feleségit oda is aggyuk, vigyed, aszmongya, hagyjatok feékit itt nekünk. Flveeztte oda, a kiráj a feleségit oda is atta neki, vigye el. Megindunak hazafelé, mikor iőnek ki, hát az ördögök a kerégszoget kivették, hogy a kerék essék ki. Észrevette a fiiu, hogy e kerékszögek ki vannak szödve, ne- kiállóit s négy ördögöt odaállított négyféléi s az ujokat belédugta a kerékszög hejibe. Aszmongya az ördög: aj, aszmongya, a kerékszöget odaadjuk, csak éppeg az ujunkot hogy vehessek ki a ükből..-------Ej, aszmongya a fiju,

evei- jól jártatok, aszmongya, ha eddig nem átlátok ide. In őst kell, hogy gyertek velem, aszmongya.

Megfordiccsa a gvürfit az úján, úgy főmöu- nck a 'evezőbe az ördögökkel együtt, mind a forgószél. Mönnek a levegőn hazafele. Az ördögöknek az ujuk bel*sz$kadt a likba, azok elmaradtak, ők peöip hezainímtek » ki újhoz.

Aszmongya a kiráj: Bizoq. látom, aszmongya, ügyes fiju vagy, aszmongya. A iéjányomat is elhoztad, ügyes fiju vagy s azért. — De lő- sógös átyám, aszmongya, nézze mag, mijén kerékszögek. vadnak! Nézi a kiráj s hát az ördögöknél: az úja belé van. oda téve kerékszög hejetf:. — Látom, aszmongya, te még nagyobb ördög vagy’, mind azok, aszmongya.

A Jéjányát odaadta neki feleségnek. Jól van, azonba a fiju elnyerte a iele királyságot a kirájtól. Az az apjának fülibe mönt, a küsseb- bik fájából lőtt vitéz kiráj. Jól van, hát éccör ászt mengya a fiju, a vitéz kiráj az apóssának, neki haza kéne inönnyün az apjához. — Jól van, aszmongya a kiráj, ha haza akarsz menni, adok neked bandát s katonaságot, aszmongya. — Melém nem kell, aszmongya, me én úgy ies efmönyök, aszmongya.

Jól van, möndögél egyedül. Möndögél egyedül, éggy erdő széjibe elsötétödik. Erdő szélibe vót éggy nagy burkos fa. Az alatt a hurkos la alatt még tüzeltek, (j biza kapja magát s oda telepödik, ott meg 'J- Még alatt is már éggyet, hát éccör monyon tizenkét rabló. Észrevette, hogy monyon, tizenkét rabló, kapta magát s foment a fára. Jól van, tizenkét rabló a fa alá letelepedik. Hát, 6 vót a fán. Éccör o úgy pi- sihetnélc, gondója magába, ő kezd pisini. Kezd pisin! le a fáról, aszmongya éggyik rabló a másiknak: aj, aszmongya, mijen meleg esső hull! Aszmongya a másik: a nem meleg csső, me itt valaki a fán van, aszmongya. Mikor asztot kimondaná, megtördiecsa a gyűrűt az újába, úgy főmentek a rablók a levegőbe, mintha fő- kapták véna. Mikor lehullottak a fűdre, mind meg vót halva az egássz.

Leszáll a fáról s monyon tovább. Elmönyőn haza az apjához. Az apjánál égybe jói fogágy- gyák, hogy már 6 vitéz kiráj. Égybe vetőitek neki kiráji ágyat, lefektették. Az újából kivötte a gyűrűt, a zsebsből a sípot, letelte az asztalra, mikó alutt éggy kicsiembör beugrott az ablakon, elvitte a gyűrűt s a sípot. Röggel mikor megébred, őtözlk föl, eszibe jut neki a gyűrű s

a sip. Keresi, mindeníölé, de nem találja suhutk Amin keresi minaöníelé, suhutt sem találja, na raá nincsen, kapja még át, elmönyőn ’ adászni. Mikor béérközik az erdőbe, hú óit van a kicsiembör. Kíe.ch'mbör íordiccsa gyűrűt az úján, ug-* fő vitte a levegőbe a iiji t. misen ■** jött, oiív u cKOttya is esszeszak.itt.

A kicsiembör kapta magát, eim űd .. kirój»-."/, annak a lijunak a képibe jelentközött a kiréi- xiíl, hogy ő a voje. A kirój bú is fogatta vednek, ott vót soküdejig. Az ómba nekiálloit a kirájküsasszon s eszrevötte, hogy nem az ó ura vó,t, az eső. Bémönyön. az istán oh a, kérdi .• tátos lótól, mongyon neki valami hirt, aszmongya a tátos lónak, ma az 6 urából az elsőből kifogy olt. Aszmongya a ló neki: mondok :s, aszmongya, főségös kUsasszon. Mikor, -iszidoh- gya, magát az ördögök elvitték vöt, bé pokolba, hát aszmongya, az a fiju magát visszahozta. Ászt a fijut nem keliőttvóna eleresszék haza az apjához, annak vót éggy gyűrű, aszmon- gya s éggy sip. A gyűrűt s a.sípot letütte az apjának az asztalára, ez az ördög, aszmongya. elvitte az asztalról. Ha nem aszmongya, ennek a zrebibe megvan, aszmongya, a sip s gyűrű. Mönnyon csők melléje, aszmongya, a zse- biből vögye ki, ott van a zsebibe. Aszmongya: abba a sípba fajon belé.

Sípba beiéiu a királyküsasszon, annyi a katonaság körülötte, a sz&mo nem lepi el. — Mit poroncsósz főségös kiráiküsasszon? — Egyebet sömmit sem, aszmongya, köz ül lötök mér: vá- lalkozik ara, aszmongya, ainék fiju az ördögtől ingom visszahozott, annak itt s itt ebbe az erdőbe a csontya széjjel van inon ve. Mék viialkozik ara, aszmongya, hogy neköm azokat éss-zeszödi s idehozza neköm?

Válaikozctt kettő. — No mönnyetők el, aszmongya s hozzátok, ide neköm mindén csotyát. Elmüntek oda s ésszeszödték mindön csontyát, elvitték a kfrájkiisasszonnak haza. Kirájküsasszon neki, beletette éggy tekenyőbe, jól megdagasztotta, élőhaló vízzel msglocsol- ta, tekonyőt mogyöktc s főíámütt, még kiilomb fiju vót, mind azelőtt. Akkor a fiju kapta a gyűrűt az újába, megfordította a gyűrűt az újába, annyi katonaság vót körülötte, hogy a szőnie nem lepte cl. — Mit poroncsósz udös gazdám? — Egyebet sömmit sem, ennek az ördögnek még o csontyát is szaggassátok éssze. Ésszeszaggatták még a csontyát is. akko csilláink éggv nagv lakodaímot, még a mái) napig élnek, ha meg nem hótak.

(Mondotta Bágyi János 65 éves, Bűzöd, 1941.)

Mai hősük

Harmincnégy ot&sz egy magyar ellem

1941 j üli us 5-én reggel 5 órakor Kozmán községnél erős harc fejlődött ki egy gépkocsizó lövész zászlóalj un k és az orosz túlerő között. ■Már órák óta tartott a. csata. Zászlóaljunk szárnyán, egy kis magaslat oldalában, Tóth Sándor s«za.kaszveze- tő két géppuskád rajjal biztosította a puskás századok lendületes támadását. Elől orosz túlerő rontott állandóan honvédőinkre, amikor Farkas Tibor százados, a géppuskás század parancsnoka, a, legközelebbi puskás szazadhoz rendelte Tóth Sándor szakaszvezetőt a két géppuskás rajjal. Tóth szakaszvezető a rajokat ügyesen vitte előre a támadási területre. Pedig éppen akkor az ellenséges tűz á legnagyobb hevességgel árasztotta el a területet. A közelben levő légvédelmi ágyukat is oly erős tűz alá vette az orosz, hogy a kezelő legénység kénytelen volt fedezékbe menni, illetve kissé hátrálnizódni. Az orosz túlerő pedig a légvédelmi ágyút egé- gészen megközelítette. Tóth szakasz- vezető ekkor ért géppuskáival tüze- lőállásba. Tüzparancsot ad azonnal a két géppuskásnak és rövid tiüzesa- p-ásokkal a túl erős oroszt elűzi a légvédelmi ágyunk közeléből. De az oroszok nagyon sokan vannak. Viisz- szavonulásuk után oldalra húzódnak és Tóth szakaszvezető géppuskáit átkarolva akarják újra megtámadni. • A közeli kukoricaföldek és búzatáblák erre nagyon alkalmasak.

De Tóth szakasz vezető észreveszi az oroszok tervét. Ezt ki kell védenie. Azt is tudja, hogy a legjobb védelem a támadás. Határoz tehát. Egy burgonyaföldön gyorsan előre- kúszik, oda, ahol az oroszok gyülekeztek a búzatáblában. Már csak 15 méter választotta el, amikor egy orosz katona felemelkedve, előtte terem. Tóth szakaszvezető puskájával azonnal lelövi. Alig bukik el a vörös katona, egy másik jelenik meg, éppen csak annyi ideje maradt, hogy ismétel puskájával és ezt az ellenséget is lelövi. D<e hallja az oroszok zaját . Tudja, hogy szemben velő sokszoros, az ellenség. Kúszik a bumtábiában még' öt métert. A nála levő hat kézigránátot villámgyorsan elkészíti .« mintha, csak a sportpályán lenne, mind a hatot egymásután az oroszok köze dobja. Füst vágódott fel. utána jajgatás, nyöszörgés. Felnéz. majd feláll. Négy orosz feltartott kézzel jön feléje. .'De amikor buják, hogy a magyar csak egyedül van, kézigránátjaikat előkapják, hogy reádobják. Tóth szakasz vezető levá- gódik a búzába s gyorsan el kúszik oldalt jó 10 métert. Négy robbanás mögötte. Az orosz kézigránátok célt tévesztetitek. Ekkor felnéz. A négy orosz feléje rohan. Tóth szak asz vezető egyre rálő, az elvágódik. Erre a másik három orosz céloz. Tóth elvágódik a búzába és kúszik előre. Amikor az el vágódott oroszhoz ért. akid. ő halottnak vélt, az reóngretí, mint a tigris és fojtogatni kezdte. Tóth szakaszvezető nem veszti el ekkor sem lélekjelenlétét. Derekát felrántja s mint a zsákot dobja de magáról az oroszt s a nyakút megmarkolja. Az orosz kiáltozott. Erre a másik három orosz rohant oda, egyi 1c kézigránátját Tóth szakaszvezető sisakjához vágja, de a gránát, nem robban, csak a fődre esik (nem volt kibiztositva . Ekkor Tóth szuronyát rántja elő és leszúrja az első oroszt , majd a -másik három ellen fordul. Az egyik ekkor elérte, felt-üzött szuronyával. ront rá. Tóth kiüti kezéből a száronyos puskát, és oldalba (diöfi s az elesik. A másik két orosz ekkor „Hore ruki“, kezeket fel kiáltással megadásra akarja bírni őt. 'Veszélyes pillanat. A két. orosz egyszerre ér Tóth testéhez. Egyik megragadja a szakaszvezető puskáját, a. másik szuronyos puskájával basa felé szúr. De a magyar elkapja hasa elől az orosz szuronyt és igy csak a kezén sérül meg. Ekkor eldobja saját puskáját, és jobbkezével megragadja a közelebbi oroszt, maga elé rántja, mintegy védőpajzsul. A másik orosz igy nem tudja megszűrni. Néhány pillanat, forgás, majd a puskájával szabadon maradi óriás bucka a, pajzsul tartott orosz vállán át Tóth szatiTTimtr

hikiaj'MtaUi ttíbá/jM

Megjelent kVnym lakban

yéi$h lóxse.f

riportsotozafa:

Uumm él ma m erőélfi magfar társadalom?

A könyv áüekiníO képei nyújt az összes időszerű, társadalom • politikai kérdésekről. .

kaszvezotó vállába szúr, Tóth érre' lerántja fél kezével sistüíját s mim egyetlen harceszközt, mely koz >- ügyébe kerülhetett, a. lá-rnadó oro-z kezére vágja, ki puskáját elejti. Az orosz szurony is kihúzódik Tóth vállábái. A szabadonlevő karja erre a' halott orosz puskáját kapja fel. hogy ismét támadjon. T jra ráronx a magyar hősre.

J-. pillanatban azonban Bősze Imre zászlós, ki a percek óta tartó küzdelmet már messziről -észrevette, ott. terem. Pisztolyával lelövi az újra 1 á- .madó oroszt és ugyanakkor Tóth szakaszvezető a pajzsul tartott, orosz tői elkapott szuronnyal leszúrja el lenfelét.

Bősze zászlós és. Tóth .szakaszvezető a letaposott búzában körülnéznek. 34 kézigránáttól szétszakított.' puskalövéstől és szúrástól megsemmisített orosz holttestet számolnak meg. Közben egyre dúl a harc. puskás századaink tért nyernek,

*

Fóth Sáhidoí ■ • jgyedül 34 orosszal veszi fel a harcok

hogy megelőzze a bekerítést. Puskával, kézigránáttal, szuronnyal, két karjával küzd, megsemmisít mindenkit, ki közelébe akar jutni.

Férfias közelharcban, ahol az erő, az ügyesség érvényesül, szerez hírnevet a magyar vitézségnek.

Vz igaz magyar katona mintaképe ő. akinél nem az ellenség számibeli ereje, fegyvere dönti el a küzdelmet, hanem a magyar honvéd fölényes harci szelleme.

A fáför kitart

1941 augusztus elején Perwoma is z k n ál t á ma dot t gé) > ko esi ?»> cian dó runk. Déli szárnyát Csauszovro községnél gépkocsizó századunk biztosi tóttá. A szembenálló orosz erők mozgásából és tözéből uagyohb erőket sejtettünk magunkkal szemben. Megtévesztéshez kellett folyamodnunk. Több járőrt küldtünk ki az oroszok irányába. Feladatuk az volt. hogy az oroszokat rajtaütésekkel zavarják és erejüket pontosan megállapítsák. Árkász járőrünk még külön azt a feladatot is kapta, hogy derítse fel. váljon az orosz erők a Bug folyón dél felé át tudnak-e kelni? Van-e a parton hid, csónak?

Járőreink bátran indultak cl. De minden irányban erős orosz erőkbe ütköztek. A községei nem tudták elérni. Az oroszok minden lépésre sokszoros túlerővel léptek fel.

Csapó szakaszvezető nem elégedett meg azzal, hogy az orosz túlerőt csupán a járőrökre adott fűzből állapit sa meg. Bevárta a sötétséget. Azután belopakodott járőrével a községbe. Teljesen az orosz erők közi. Az orosz erők elhelyezéséről pedig jelentést küldött. Innen a Bug-folyó partjára húzódott és megáll api tolta, hogy a folyón komp van, molyét az oroszok közlekedésre használnak s igy itt ut 11yiIhat menekülésükre.

Csapó szakaszveaotő az éjszakai feldöntését hajnalban tovább bő»vi tette, bar az oroszok erős tűz akiit tartották s igyekeztek őket bek érj te-