Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-30 / 121. szám

găti jitM ii iiiiiiiHainwTi—wni &i£x ít OLASZORSZÁGI KÖRÚT V-alami titokzatosság vesai körül Anna Bénit, a Eis öreg lányt, aiki már harminc esz- öendeje iakik abban a családi házban,, mely bél sorra kísérte ki hozzátartozóit a teme­tőbe. Most egyedül maradt, s már öt éve egyike a iegmagánosabb lényeknek, akiket ismer a • villanegyed. Mert a villanegyedben mindenki ismeri Anna nénit, aki barátságos és jóságos leiek. Mindenki köszönti őt, ami­kor végigmegy a kertes házaikkal szegélye­zett, széles utón, örököä fekete maatáiliájá- ban, amely még a régi-régi világból maradt itt vele együtt. Oly barátságos az arca, min­dig moeOilyogt, megsimogatja a gyerekek fe­jét s boldog-boldogtalant beinvitál a házába. Mit bánja ő a háborús időt, ha vendégsze­retete esiöéli, ami nem más, mint az a nagy- nagy emberszerobet, ami benne él, mióta csak lélekzrk ezen 9 rossz világon. Ilyenkor előveszi gyüszüuyi csészéjét — ó nem spó­rolásból, hanem mert nincs elég tej a ház­ban, nem hoz az a falusi Mariora, igy is nagy kegy, ha egy litert szállít minden­nap — a finom maláitakávéval, aprósüte­ménnyel kínálja a látogatót. Közlékeny és naiv, gyerekmódra örül a lendégnek, min­denkit meghallgat, fiataloknak olyan le.tki tanácsadó-féle az ő kis kertes háza. Nem is szegény, C3äk éppen pontosan feléli minden hónapban kegydiját. Sohasem panaszkodik, pedig, amint a fiiszeresné meséli a negyed lakóinak, olyan kevés pénzből él meg, hogy más abból éhenhalna. Ö maga alig eszik, egyetlen szórakozása a séta, cselédet nem tart, minden munkát maga végez. Két kicsi szobája olyan mindig, mint a patyolat, pe­dig annyi porfogót gyűjtött össze hosszú életében, hogy órákba telik, mig azokat reggelenként ietisztogatja. Élete sima, nyu­godt és átlátszó, mint a tenger nagyon tora hajnalban, világos nyári napokon, ilyen a szeme is: kék és derűs. Nagyon lehet Anna nénit szeretni. Tegnap behívott magához s ekkor tudtam neg életének nagy titkát Ügy mondta el, egyszerűen és természetesen, mint * valami nagyon magától értetődő, természetes dol­god. És e titokból mindent megtudtam. Nemcsak azt, hogy mi teszi Anna nénit annyi csapás, temetés, veszteség és magános­ság »tán mindig derűssé és bizakodóvá, ha­nem azt is, hogy miért szereli ennyire az embereket. Szereti, mert nem ismeri őket. Csak azt látja meg bennük, ami szép. Mert a h&tvenegynéhány éves Anna néni még nem ábrándult ki >az emberekből'. A páros pliipsdiivánon ültünk, amelynek merev hálán a múlt század végének csip" kecskéi díszeleglek. A két ablak nyitva volt, beáradt rajta a fény. Anna néni tett, vett, süteménye« tálcái tolt elém s mig a kicsi konyhába ment ki, kezembe adta családi fényképalbumát. Többször volt már a ke­zemben az aranyosactes, díszes kötésű, nagy album, amely oly nehéz volt a benne súlyo­sodé képektől, mint három kötet lexikon. Szerettem elnézni a képeket, régi embereket, szakállas, barkós férfiakat és kontyos nő­ket. Már tudtam, hogy melyik a Lujza néni, aki meghalt 89-ben és melyik a Lajos, Luj­za néni fia, az árvaszéki ülnök. Jól ismcr" lem Arankát, aki Párosba ment s emiatt dicsfény övezte a akját és Etelkát, akinek gyönyörű hangja voW, s Pesten, a Zeneaka­démián 'tanult énekelni, de mégsem lett operaénekesnő, mert elvette Dénes, aki fa­lusi jegyző volt Újvidéken s takinek a szép" hangú /Aranka hat gyermeket adott. Amint most is átlapoztam ezt az emlék­tárt, újra észrevettem azt a képet, ami se­hogy sem illett a nagy magyar család galé­riájába. Villogó, feketeszenei férfi képét, sasorru és merészarcu férfiét, akinek szája körül valami erőszakos és ravasz vonás volt. A. képen, arany bet ükkei, ez a felirá-s állott: I oto Scala, Milano. Mikor Anna néni visszajött és leült mel­lém, elébe toltam az albumot és megkérdez­tem, hogy kii ez a férfi. felém fordult és hirtelen elpirult, enyhén és meghatón, ahogy nagyon fiatal lányok és aranyos öreg nénik tudnak csak pirulni. — Ó. ez Giuseppe — mondta könnyedéa­— Ki az a Giuseppe? — kérdeztem'. — Hát nem mondtam el még neked? — kérdezte s látszott, hogy szívesen beszél róla — Guiseppe, az Giuseppe Moretti, a* a mi­lánói gyáros, aki engem el fog vinni Olasz­országba. — Igazán? És mikor? — () te csacsi, — nevetett rám könnyedén — hát mikor vége lesz a háborúnak. Meg­ígérte, hogy ingyen köru'tazáisi jegyet küld <‘S egy tucat ajánlólevelet. Igen nagy ember ám Giuseppe! Nincs olyan nagy7 olasz váro3, ahol ne lennének barátai, tekintélyes isme­rősei. Oda mind beajánl engem s náluk fo­gok lakni, úgy hogy az utazás kerül egyetlen fillérembe sem. ő így terve»}« 6 mikor én azt mondtam, hogy nem szeretek semmit elfogadni, annál sokkal büszkébb va­gyok, különösen a viszonaá* reménye nélkül, axkor Giuseppe rámnevetett — te, olyan f«ra vn K a gvön£yíor. kár hogy near ismerem az, ő honfstársarl, hogy melyen ven­dégszeretők és különben is én neki oly#» nagy 6zive»s'éget teltem, hegy ez iga*ári cse­kélység. S az ő barátai mind palotákban laknak, ahol nyolc-tiz vendég van állandóan, mit számit akkor olt egy magános nő. mind egy csepp ® tengerben. így bál nőm bántam a dolgot és, ha rá kerül a sor, hát e! is fo­gadom .. . Elém tette a kávéscsészét azzal a szép mozdulattal, amibe jóság ég szívesség van, jólneveltséggel és valami ódon kecsességgel. De ő nem evett, csak beszélt nekipirulva. — Tudod, nekem kislánykorom óta ál­maim netovábbja vall, hogy Olaszországba mehessek. Dehá; szegények voltunk. Nem mondom, tisztességesen éltünk, do külföldi utazásokról szó sem leheteti. Meg aztán a mi fajtánk olyan otthonüiő fajta), tudod, nem olyan, mint az angol, meg az amerikati, meg a zsidó, akinek egyik sógora Palesztiná­ban vau, a másik Brazíliában, az unokatest­vére meg Newyorkban. A olt olyan idő, hogy mehetünk volna, de apámnak eszébe sem ju­tott. Ő nem vágyott el hazulról, sőt egy ki­csit bűnnek vette, hogy én ilyen vagyok. Pe­dig hidd el, nem tudnék én máshol élni, mint itten, olyan vagyok, mint a fa, akinek itt vannak a gyökerei. Még meghalni sem tudnék másutt, de ha arra gondolok, hogy nem a házsongárdi temetőben pihenek majd, a családi sírhelyen, olyan ez nekem, mintha elveszteném az üdvösségemet. Értesz ugye? De utazná, világot látni, az egészen más... Kicsit hallgatott, megzavarta a parányi kanállal a kávéját. — Később — folytatta — aztán álmodni sem mertem külföldi utazásról. Csak szeret­tem az ilyen könyveket. Főleg amik Olasz­országba vittek el. Szegény, jó apám, hány­szor rámmordult, mert úgy belefeledkeztem egy-egy könyvbe, hogy házikisasszonyi köte­lességeimről is megfeledkeztem. Később, mi" j kor az Antal bácsi menyasszonya lettem — ! tudod, Antal bácsi, az a magyarruhăs, nagy- bajuszos, láttad, ugye a képét? — ako-r ólr feledkeztem az utazása vágyról. És mikor Antal olyan hirtelen és váratlanul meghalt, újra ebben ke rest cm feledést. Még arra is gondoltam, hogy mint házikágasszony, tár­saiké dón oi állást vállalok, valami gazdag dá­ma mellett, aki külföldre visz. De erről nem mertem senkinek szóia-ni. Nem is sike­rült, És akkor jött Giuseppe .. a — De hiszen ez . .. — Nagyon régen volt, ezt akarod, ugye, möndaui? Ó 'lelkem, dehogy vo t ez régen, csak nektek olyan nagy idő, fiataloknak. Idestova negyven éve... Ránézek csodálkozva. Nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni. — Nem értem, Anna néni — mondom. — JöU Giuseppe — folytatja rendületle­nül —• apám vezette be a házhoz. Giuseppe tudott németül, s nagynehezen megértettük valahogy egymást. Üzleti ügyben járt Ma­gyarországon, rengeteget nevetett ts imádta a turósgalaskát. Minket úgy megszeretett, hogy valósággal nálunk lakott. Egiy hóna­pig volt itt s nagyon szép időiket töltöttünk együtt. Nekem maga vök a csoda, hogy ez az ember Itáliából jön, s hogy a; vére, a esontja, még a* bajusza is olasz. Esténként nápolyi dalokat énekelt dörgő hangon, én j kitsórtem zongorán. Kicsit udvarolt is, nem \ mondom, de nem komolyan. Inkább Erzsi ’ Torka hírek a Zamora kalandos utazása Ä délamerikai sajtó nagy cikkek­ben számol be Alcala Z amur árak, a spanyol köztársaság volt elnökének kalandos utazásáról, amely Paristól Buenos-Aymsig nem kevesebb, mint 441 na.pdg tartott. Az a francia hajó, amelyen a volt elnök utazott, a francia—német há­ború idején kénytelen volt különbö­ző kikötőkben vesztegelni. Ezen az utón négyszer keresztezte a hajó az egyenlitőt. Mikor Senegalba értek, Zamora kivételes engedéllyel parlna- szállt, hogy az odisszeuszi bolyongás után egyszer-már a földön leíiesssn. Itt mindenéből kirabolták egy szál­lodában, úgyhogy tisztelői segítségé­vel is csak mint harmadosztályú utas utazhatott tovább egy Gubába menő portugál hajón. Egyhónapi a várnái tartózkodás után sikerült el­csípnie egy svéd gőzöst, amelyen in­kognitóban utazott Buenos-Ayresbe. Azonban az újságírók mégis felfe­dezték kilétét, akiknek így nyilatko­zott: „Dolgozni jöttem ide. Újságba tetszett neki, u nővérein, én lulfiatafl JÓ vol­tam hozzá, lehetett úgy húrmincöteves, én £aeg busz, tudod. S mikor elutazott, azt mondta nekem, Anna kisasszony, nem is tu­dom. miiképpen hálálhatnám meg jóságukat és a sok kellemes órát. Maga szeretné ismer­ni az, én hazámat. Tehát - ígérem, hogy hoz- sásegjtem. Amicft tehetem, küldök önnek egy teljes körutazásra szóló jegyet, egész Szicíliáig,, beleértve üz összes nevezetesebb városokat, ez egy .szavamba kerül, hiszen a sógorom a közlekedésügyi mhiássdérmmban államtitkár. S én és barátaim vendégül lát­ják majd és gondoskodunk róla, hogy otít- tartóakodása felejthetetlen legyen. , . — És Anna néni azt) hiszi, hogy . . . Rámnézett, összehúzott szemmel s azt mondta ingerülten: — Persze, hogy 3tet hiszem, hogy betartja a szavát, házén úri ember volt. Nem hallot­tad, hogy a sógora álltam titkár? És milyen gyönyörű selyem zsebkendői és nyálkendői voltak! Giuseppe komoly ember, három gyermeke van és az övé a legnagyobb tevtü" gvár Milánóban, Természetesen el fogja- kül­deni, amit ígért. . . — Dekát Anna néni, azóta negyven év telt el! — Na és? Belátbailod, hogy szegény nem válthatta be az ígéretét! Először jött a vi­lágháború. Ahogy hazament. egypár év múlva jött a világháború. Akkor, ugyebár, nem lehetett utazni?. S a háború után jött a gazdasági válság, akkor sem lehetett vendé­geskedni. Világos, hogy egy olyan finom úri­éin bor, mint Giuseppe, nem akarta azzal terhíJrú barátait, hogy egy idegen, külföldi nőt rájuktukmái. Várta a jobb időket. S árián most megint itt a háború. Igazán be­láthatod, hogy a mai háborús világban nem teljesíthet»' az ígéretét. Nem tudok erre szólni, csak nézni őt. An­na nénit, a jót, a kedveset, a gyermekien ár- taílant. aki szent tudatlanságában már «En­te az angyalokig ér el. — Ne félj, — mosolyog — majd elküldi egyszer. Hiszen nem is kötötte dátumhoz, csak annyit mondott: amint tehetem. . . Te­hát elküldi, lég}7 nyugodt. S én el fogok menni Olaszországba. Uíóvégre még nem va­gyok olyan nagyon öreg, nincs serami bajom, ha egy kicsit reumás is vagyok é.s van időm. A reumára pedig meg fog gyógyulni ott, a jó melegben. ... — Igen, Anna néni. . . . Csupa élénkség, amint önmagát becsapva, bizonykodik: — Elküldi, meglátod. Csak legyen vége a háborúnak, . . Újdonságok, klasszikusok Albumok, Jelszerelések. — Szállítóik hUnyhütára. Ku~ írurly, szolid (irak. Gyűj­teményt, tömegbélyegeket l észpénzlrt veszek. L Herczeg Ernöné bélyeg- kereskedő Kvár, Dávid l\ - utca 12, Vesz, elad, ezeréi. tes fogoly: háromméteres átmérőjű szárnyú hatalmas sas volt. A sas megtámadja a fiút, aki kétségbeesve védekezett és kiáltozott. Falusiak mentették ki véresen, össze-vissza, tépve, a szörnyű helyzetből. A sasi a harcban megölték. A fiu túl van a veszélyen. Az eladó torony Már nagyon régen eladó Olaszor­szágban a cavandonei torony, amely magánosán áll. Verbania városka mellett s arról hires, hogy dcArmuri zio szeretett volna ebben a torony­ban lakni, de álmát nem tudta meg valósítani. Moist aztán egy castela n - zai nemes, Livio Cerini vette meg a tornyot és azt tervezi, hogy beleköl­tözik. A torony 400 éves s csodálatom kilátás nyílik ablakaiból a környező vidékre. Kívülről meglehetősen vau és elhanyagolt külsejű, de belül ro­mantikus és kitünően lakható, ezért ihlette meg- a nagy költő lelkét is. Cerini most külön utakat vágat a to­ronyig s azt villanyvilágítással és vízzel látja el. S-okszáz munkás dol­gozik a különc milliomos tervének megvalósításán, amely, ha elkészül, egyike lesz a vidék legérdekesebb és legkülönösebb látványosságainak. Aki csak halálos ágyán veszi et. 14 gyermekének anyját Különös esküvő zajlott le a napok ­ban a taramtól klinikán, F.gv Giu­seppe Cor vagii a nevű munkást szál­lítottak be a kórházba súlyos vak- be lgyuTlad ássál. Corvaglia sok évvel ezelőtt elkergette a feleségét, aki; megcsalta, azután együtt élt egy Teresa Russo nevű nővel, akitől 14 Csönd lesz. S akkor azt kérdezem tőle: — Anna néni ... Giuseppe — hai él — most nyolcvanegvnehány éves lehet. , . De arra nem gondol Anna néni, hogy hátha meghalt? Az arca elborul, szája két gsrka legörfeiil. — Oh •— mondja kétségbeesve — miért mondtad őzt ki? Mert én is gondolok; néha erre, de nem merem így szavakba formálni. Hátha meghalt csakugyan? És hűld el, hogy­ha mégsem küldené el a jegyet, akkor csakis <-z akadályozta meg. Mert máskülönben fel­tétlenül elküldi, hí8zen úriember és csak egy szavába kerül. Szinte fizikailag fáj a szivem, hogy miért töröm össze reális szavakkal furcsa, kicsi, álomvilágban lévő életének nagy reményét. gyereke született. A legnagyobb sze­ret ötben és egyetértésben éltek bősz szú éveken át csak éppen összehúzás «adni nem tudtak, mert Olaszország­ban nem lehet elválni. Nemrégen meghalt, azonban az első feleség és Corvaglia éppen előkészületeket tett a házasságra, mikor súlyos betegen kórházba szállították. Az operáció után az orvosok közölték az asszony-* nyak hogy nincs sok remény és a' férfi is érezte, hogy halálait van. Pa­pot hivattak és megesküdtek a kór­házban. Röviddel a ceremónia után a furcsaéletü férfi meghalt. De nincs sok időm 9 busulásra, mert Anna nőn''hon feltámad a hát örök optimizmusa *• azt mondja könnyedén: — Ha pedig esofleg meghalt közbe, sze­gén y háború után elmegyek egy társa suta7" zással, Olaszország czövelsegesünk, fillérek­ért lehet majd odautazni. . . MARTON UH. nagy világból fogok írni és előadásokat tartok, hogy megkereshessem a kenyere­met.“ Egy neves olasz író halója A napokban hunyt cl Firenzében Deifiruo Cinelli aki elismert neves író volt Olaszországban. 1389-ben szüle­tett s mint nagyiparos család sarja, maga is egészen 35 éves koráig ipar­ral foglalkozott. Newyorkban és Itá­liában élt felváltva. Első müve, a „Csapda“ országos feltűnést keltett, verskötetei és regényei 1 iaon árosán híressé tették nevét. „Csak isten tud­ja“ cimü müvével megnyerte a híres Mondád őri Akad óm i a nagyiját, 1933-ban „Apám“ cimü regényével ks országos irodalmi dijat nyert. Sok lapnak és folyóiratinak volt a mun­katársa. Egy svájci orvos érdekes kísérletei Orvosi körökben egyre több jelen­tőséget tulajdon itairati: a nemrég el­hunyt Hermann Rorschach svájci or­vos pszihiatriai és pszíhopatológiat kísérleteinek. Rorschach nagy fon- I totsságot tulajdonított az ugyuevezeu I pszihogenikai mechanizmusnak. — I Egyik kedvenc példája volt, hogy ha valaki, mondjuk, sokáig telefonál, valakinek és kezében ceruzát tart, rendszerint gondolatok, nélkül, ösz­tönösen firkálni kezd az asztalon. Van aki számokat ir le, van aki csak női fejeket fest, vagy érthet étin áb­rákat rajzol. Ebből nagyszerűen kö­vetkeztetett aztán az illető lelki al katára és olyan dolgokat állapitól! meg, mint az írásból a legkiválóbb grafológus. Másik kedves kísérlete volt, hogy színes ceruzákkal ő raj zolt össze-vissza vastag vonalakat es megkérdezte kísérleti alanyától, bőgj mit lát? Egy és ugyanarról a rajz­ról egyik ember azt mondta, hogy fa, másik, hogy állat, harmadik hogy kitörő vulkán. Éppúgy, minthogy so­kan azt felelték: vonalak, semmi több! A kiséri eteket, amelyeket a ki­váló orvos hagyott örökül, most kü­lönböző pszáhológiiai intézetekben folytatják. Harc a sassal Fantasztikus kalandban volt része az olaszországi Canoobbiioban egy Luigi Maltino nevű fiatal fiúnak. Ki­rándulása alatt csapdába esett, amelyben mellette még egy félelme­Boák, körmeitundák nyár altatása biztosítással, javí­tások pontosan. Krscza Bél j sziicsmesternél, Mátyás király- tér 11., udvarban, 0164

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents