Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-23 / 116. szám
£LLEN2£K HBODRsatE mamám \%i2 mh\ui 2 3. fi bslüár-mssyar kHíiarkapessSatak szolgálatába* IU I) WEST. május 16. (Az Ellenzék ‘i:unk<tíitrs(iiól.) S/iv cm'h látó'-' vendégek hagviah «'la minap a magyar fővárost. Ko komink <vs r« _i szövet segtvűiuk, a bolgár nemzet elküldte lio.'/.uik kü/életéne*k néhány <?lökcJü»egéi és vezetőjét, h«*g> egy parnapo-' budapesti tárgyalás kore«télK‘n ki* dolgozzuk a kft urmzrt hagyományos kap- fsokiramak kimély itésére alkalmas inunlka- trrvet \ nemrégubon megkötött magyar bolgár kulturális egyezmény gyakorlati megvalósításáról van >/.o: amit egys/er fh* ben leszegtztiink inogunk között, a/,t uh is!1 rövidesen meg kell vailos:tanunk. Ebből az alkalomból Altimirov, a bolgár projvagamlabivattii vezetője, feodorov, a bolgár rádió íoigaz.g. lóia. ('an'kov. a. .szó I -íi zeneakadémia I«■■ igazgatója és Poliáiiov. a bolgár nemzeti sziuház intézője látogatott el Bui!apt - lre. A kösokta «V ügyii miniszter képviseletéin1» Fehér Géza professzor vezette fővárosunkba a bolgár vendégeket. Fehér Géza a szófiai magyar követségen dolgozik. Már husz év óta Bulgáriában él. s azóta szolgá ja a két rokon uép kapcsobt»- taiuak ügyét. Ötvenkét könyve jelent meg bolgár nyelven. Hosszas idegenben tartózkodása ellenére «is kifogástalanul beszéli Hajdúságból magával vi.it magyar nyelvét. A Magyar Film Iroda Könyves Ká'iuán- köruti helyiségeiben találkozunk a bolgár vendégekkel. Kíséretükben ott van Dimitrov Andrej, a budapesti bolgár követség saj* tóelöadója, Fortunov Konsztantin, a szófiai Dnesz és Vecser olniii bolgár lapok kiküldött munkatársa és a bolgár követség több tisztviselője. A magyar filmgyártás szakén*- l*erei, újságírók és színházi emberek egészítik ki az amugyis népes csoportot. A műteremben éppen felvételek vannak. Különböző irányból széles fénykévéjii fényszórók ontják a vakító fényt a kikészítem színészekre. Deszkák vezetékek, műszerek, berendezési tárgyak, a darab kellékei s a rövid utasítások valami rendkívüli világ rendkívüli törvényeiről, rejlett titka ró! beszélnek. Az újságíróik németül os-tiomolják a bolgárokat, n film szakemberei franciául magyarázzák nekik a magyar filmgyártás viszonyait. közben a vendégek egymá* közü't is váltanak egykét kedélyes szót bolgár nyölven, a munkások és színészek magyarul beszédnek. Láten t $ a Ma^var Film 1/cdában A miit érmékből lemegyünk a vetítőterembe. Atnig végigmegyünk a folyosókon és le a lépcsőn, szakadatlanul faggatjuk a bolgárokat: egyik kérdés a másik után. következik. így megy ez szüntelenül. Egész budapesti tartózkodásuk alatt állandóan intézményeket megtekinteni, emberekkel tárgyalni, tájékozódni; annyi idejük sem maradt, hogy kissé alaposabban megtekinthessék * várost. Mi szereltük volna mepnurliatni nekik, ők azonlxau terméiv/ptesen előbb n kitűzött munkát akarták ed vége/ni. Meg nézték a magvar rádiót, u magyar filmipar néhány telepét, az Operabarát és főváros egyél* művelődési jeli« irti középületé: , de elsősorban azt nini u m«ngyür---bolgár kulin re cyeziuéiiy vógrebaj tavában > ui am ilyen hivatást betűit. Már o vetítőteremben vagyunk. Az urak kezdetiek olbelyejdkedni. Finom magyar ei- gartvta jár körire. A vendégek örömmel gyújtanak ra. Elhull Uilott ak a villanyegókd, d<* még mielőtt a vetítés megkezdődnék, bolgár szomszédom franciául elmondja, hogy előnyös inegal apodás jót ti létra .1 budup« sti és szvíf ai rádió között. Megbatározott időközönként rendszeresen kölcsönös országbr mertető előadásokat tartanak: a bolgárok Magvarországrol, nálunk Bulgáriánál és nemzeti történelméről. Közvetítik egymás népzenéjét, sőt komoly hangversenyek köz- v e uát é s é r ő 1 be szé ’ n e k. Fz.után elkezdik pergetni a filmet. Néhány rövid kulturl dinét vetíti nők előbb. M ndenki buzgón (igyekszik ine g o na gyn rá zni a feliratot' bolgár Szomszédjának, ki franciául. ki nénijeiül, ahogy a vendég szívesebben beszél. Bemutat jak a magyar nehézipar alapjáról, a magyar v.lsgy .irtásról készült oktatófilmet «is. Végül a harmadik bőig ír hadsereg déldobrud/.sai bevonulásáról ké- szítéit magyar filmet veticik le. N. m «lebet megbatódás nélkül nézni az ősi bogár föld falusi népességének és városi lakosságának leírhatatlan lelke.sedését. amikor a bolgár cár katonái teljesen korszerű gépekkel és hadifelszereléssel bin át birtokukba vcsz-k a balkáni háború vegén tőlük elragadott lóidét, a li-aíjdauti bolgár birodalom magva;. Nemcsak «a bolgárok s/t-me let* könnye«, mi is titkon zsebkendőre .szorulunk; Ins/eri rz ők filmjén «is a magunk esetét látjuk; ugyanez történ«! a F«-!vidéken <•*■> Erdélyben is. A mi fájdalmunk sem volt kisebb, mint az övék, amikor soha kiilön nem élt fiildda* rabokat hasítottak ki országunkból, de az örömünk, égig csapó ujjougásunk. sem volt kisebb, amikor a honvéd ismét védelméig vette az ősi úllamalkolá» és a folyamai r.-s rendtartás jogán már százszor :s uirgvisá- rolt magyar fö'dct. Amíg u lépcsőn ismét felhasadunk a Film Iroda igazgatósági fngadótcruu'ihe, útközben egyik bolgár vendégünk • lmon ja. mekkora nemzeti öröm volt egész liulpári.áüau. amikor Fehér Géza megtalálta az egyik bolgár birodalomalapitónak, Króm kánnak. a IX. .századból származó, sziklába vésett lova.s doinbormüvét. A kán képe alatt ó-bolgár- I étű* feiirat bizonyítja. hogv a ho«2ár nép* nek már honfoglalása korában magas íráskultúrája volt. Tebái. ram e!nl'-beiükkel ir- ta le első szövegét, mint a/t azelőtt áltáléiban vélték. Ez a törlémámi jelentőségű fcl- fede/és egyszerre óriási fordulatot idézett e'ő a bolgár nemzet öntudat ibsii. Már büszke volt harcos őseire, akik nemeink kiváló harcosok és finom érzékű ill Hiialapitók voltak, hanem — amint a lelet kétségtelenül, meggyőzően bizonyítja — feilett műveltségük volt. fiz eisä filmdráma A táraság elhelyezkedik a Főiszéki kben. Külföldön is mindenütt «smeri ..imr.'mk“ kerül az asztalkákra, meg sütemény. G-ak addig hagyom nyugton a bolgárokat, amíg rá köszöntik v ah-kire a magyar pálinkát é felhörpintik, aztán megint mellüknek szegezek egy kérdést. Ezzel a kissé rámenős módszerrel aránylag rövid idő a’att nn'gleinenem a Jioigár 1 ilmviszonyokat. Eddig uiry- s/ólván rs :k k isebb filmeket, o-kta ól ib:iek« 1 és híradóidmot k«;szitetlek. Az első filmdráma csak most készült el. Budapesten ^ nagy feitüncat kele t, am kor etélytársak“* eimen pergetni kezdték. Moot azonban cgv nagyobb tőkecsoport bevonásával társaság alakúit nagyobb fiinn*k gyártására. Az ál- lam a támogatás fejében ellenőrzési jogo't biztosított magának. Így a nemzeti propa- gandahivatal fiimosztálya tóiiink vette ti ni«ii*tát., a mi tapnszta ataáirkor okult. Miközben Szófiában építik az első filniiniiter- meket. Budapesten technikai berendezést vásárolnak, mindenek« dőlt vágóasztalt és hangkeverő készüléket, bogy idegen filmekből lehessen eléávol taná a feliratot s bolgár beszéddé’, zenével. dáliái! pótolni. Sőt, itt sem állanak meg. Nyole-tiz bolgár fin á.i.tmi ösztöndíjjal Budapestre jön a magyar filmesek mellett kitanulni a filmszakma forte yait. Ez. a nagy készülődés bizonyára rövidesen meghozza legjobb gyümölcsé';, a bolgár filmgyártás megteremtését. Addig is a l*ol- gárok eppen veiiiuk ak:trnak élénkebb film- c se re- m oz ga lm at fenntartani. ^Iá^i8 megálla- poiltak abban, hogy hetenként bizonyos mennyiségű hiradéfdmet kö'csönzünk egy inasnak: ha ellenben az események szüksé- gesssé t sz*k. örömmel lépjük túl a megállapodások mennyiségi határait. Széf a 52 mozija közül 43 ns33/a/ filiuet iátszik Bulgáriában összesen mintegy négyszáz mozi működik. Szófiában is ölvén van s ebből negyven állandóan magyar filmet ját- BZ.ik. A bolgároknál hihetellen népszeriisségn van a magyar filmnek. Egy filmnek Bul- gái ában elég hírverés az. ha magyar. Kimondhatatlanul szeretik a magyar filmek ‘ mert — amint mondják — teljesen megfe- ! lel a bolgár nép gondolkozásának, érzéshul- lámzásának és nein utolsó sorban htimor ei Zeitén' 1. 1 ;j anakkoi iun t«-t« m •»«« n • • gyolib lilmlrrrue!« a; ;ini<«k /ál. .io/k a bolgároknak, de a kü/óus ;■ tiinl to o fir gailjit a ningiyar fibni-ki't ltokon /« nviik k üliiuö-.én ,i m:ig\:ir '-et« fr-lriiiir!« <io íilrmk főé fordul; tombolnak, amikor irut:vor népvişI .I >.f I népi tán« ot nép»z«,kó.st ' ' riak., népi zenél, népdalt', igazi iu5igy.«r éne ket liallanák a mozibin. A bolgár közön-ég félreértlK’i-tlrn kivâiisâfţauak engedv«'. i moziluiajd mosok örömmel kapna!, .« magyar filmek után. A Beszélő köntöst például, mert Tasuády l'eketo Mária, ktdvene. «•/!- nésznöjük játHz</!it benne, már forgatókonw alapján m« mö;írnk:ilt. Az EJnemuit i rangok cimü filmn<dt fergeteges sikere volt, bár az. egyik állam külképviselete isméié! ten tiltakozott a film pergeTése ellen. A bolgár nemzetnek nem kellett magyarázni, mi van abban a filmben. Ennek a rendkívüli rokon°zenvnek tulajdonítható, hogy eddig, az é>r ási VíTV ny ellenére is, már száz magyar filmet pergő lek bolgár mozikban. — Boldogok Soltunk, hogy magyar írói. láthattunk vendégül otthon -— mondják. S?á?nái !öi?b magyar síindarabo! fordito tak bolgár nyelvre S ezzel a mondattal már át is vágtunk az általános szellemi kapcsolatokra. Itthon kevesen tudják, hogy n. szófiai bolgár nemzeti színház már több magyar darabot játszott, mint a budapesti nemzeti színház.. Bclcscv Konsztant'n, a bolgár vasutügyi minisztérium titkára száznál több magyar sztedara- bo*t fordított bolgár nyelvre, köztük Madách nagy drámáját, az Ember tragédiáját is. A fi in és színház meg is tette a kötelességét: a fűm képekben, sziliekben, könnyedebb hangulatokban, a színház mélyebben, gondolkodásban. vivaídásban mutaüta meg. mi a magyar. A közeli jövőbeu a kapcsolatok további elmélyítéséről Ls beszélhetünk, mert Belesevet kinevezték Budapestre, s igy tá- gabb tere nyílik a magyar élet megfigyelésére éa tolmácsolására rokonaink számára. LritgetDi kezdik poharaikat. Készülődnek. Pár perc múlva a követségi gépkocsi elro- bog velük. Azelőtt még sietve kérdem: mH láttak Magyarországból? Sajnos, keveset — mondják. Egyikük egy újságíró végigutazta a-z országot. Elragadtatással beszél a magyar falu életéről. — Ha még egyszer Magyarországra jöhetünk, megnézzük Kalotaszeges és a Székelyföldet — mondják. — Meghívjuk, jöjjenek el hozzánk rózsaszüretre. Nálunk is nagyon szép: tenger, &zikla, földművelés, ipar, minden. Bulgária egy kis mennyország. És most boldog is. — Mikor jönnek hozzánk? — kérdik egyszerre többen is, amint beülnek a kapu előtt várakozó, diplomáciai jelzésű kocsiba. — Nemsokára — biztatjuk, megköszönve a kedves meghívást!. — Csak előbb megnyerjük a háborút. — A viszontlátásra, minél előbb, nálunk. Egy különös Gyermekitoruh óta nem találkaztak $ mást. a véletlen összehozta őket. Kortár- sűíe. Mindhárman harminca tévesek . Le- hét, hogy megint évtizedékig nem látják egymást, hói beültek egy kh budai kocsisába s beszélgettek.. 'Az egyik: — Ahogy gyanútlanul ülök az autó- buszon, észre-veszem-, hogy szembén velem j valaki mereven néz. Egy ráncos, mégt-b seit arc. „Mit akar ez tőlem?“ — gondoltam s bosszúsan elfordultam.. De szúrós telíintetét nem tudtam elfelejteni: szüntelen az arcomon, a ruhámon, a cipőmön, a kalapomon éreztem. Ha arra fordultam, Iáhivó célzatossággal mindig a szemem közé nézett. Dohos lettem. ,JÉn felállók és megkérdem tőle, hogy mit talál kifogásod“ ni valót rajtam?! Botrányosan öltözlíö- j döm?... Sem monoklit, sem anülopcipőt « nem -viselek! Vagy... nem talál rendben : rajtam valamit?“ Végigvizsgálom maga- | mat. Semmi! Ránézel:. Néz!... Tekintete j szinte lövet felém a sápadt arcból. „Ez már mégiscsak sok!... Odamegyek és...“ j 4 m. ebben a pillanatban a szúrós szem- j pár felemelkedett és közeledni kezdett. Egészen az arcomig. — Szee-e-rvusz... Nem ismersz meg? — Nem. — Szabó .Jóslta... — Villanás: mindenre emlékeztem. * Különös emberek voltak. Egy különös kor különös gyermekei. Ezt maguk is érezhették, mert néha lopm egymás arcára pillantottak s meglepődve kérdezték: í ,,Í!n is ilyen volnék? Engem is ilyen fageneráció... nyárrá formált volna a kor, amelyben születtünk?" Beszélgetésünk is különös volt. Bár kifelé úgy akartak viselkedni, mint a testvérek, akik hosszú idők múltán találtak ismét egymásra, vígan, bensőségesen, felszabadultan, de valahányszor örülni akarlak egymásnak, a múlt és a felvetett gyermekkon emlékek mögött sebek nyíltak meg. — Emlékeztek? Mezítláb szaladtunk a Kapu-utcákon a katonazenekar mellett! — Sütött a nap... Mezül áld — Tizenegy éltesek voltunk... — Az. Pontosan huszonnégy éve. — Megöregedtünk... — Meg... Fiatalon öregek lettünk, elkoptunk. A legkritikusabb Jvorban születtünk. Jó volt az előttünk levőknek és az utánunk jövőknek... Az előbbiek a •rszép békeidőket“, az utánunk jövő a háború után elcsendesedett éveket kaptáké Az utóbbiul:, ha nem is sokat, de kaptak húszévnyi gondtalan gyermekkort... Egészségesebbek, magasabbak, kisportolJobbak! És többet tudnak, mint akkor mi, a mi korunkban tudtunk... Jobban felélik életüket... — Jobban... Mi romokra születtünk... V ilágháború, forradalom. Trianon, menekülés. infláció, bém Üst a, a koplalást érek — míg végül jött valami: a felszabadulás... Hazamehettem Erdély be. Van állásom. Keresel:. Most már nősülhetnék, családot alapíthatnék, de... nem tehetem. — Miért nem? Eanvar mosoly — Mert — ahogy ti pestiéi: mondanátok — „kész“ vujtiiok. Mire idáig jutóttűm, hogy ..mindent“ elértem: lége! — Badarság! A bor beszél belőled! — Nem-, nem, nem — szakította félbe j komolyan. — Egy éve, hogy Kallós Gytir- j 1m megvizsgált. Ismeritek, neves szít- speciáiista. lett. i — Te is a sziveddel...? — Te is?! — Ti i... Összenézlek, mint akik egymás titkai lepleztél: le. Amaz zavartan folytatta: 1 — Statisztikusok szerint a „mi“ generációnkból szenvednek a legtöbben szív* Ibánfálmakbam.i. Valahol azt olvastam, hogy azok, akik firdal éveiket úgy élték le, mint mi is, egyszerre rovpctnrvak össze... Hirtelen mély csend lett. A szavak, mint jéghideg árnyuk suhantak át a leikükön. Szinte egyszerre nyúltak a poharak után: a bankigazgató, az osztályfőnök és a 7ieves kémikus. Hosszú szünet telt el. S tíz egyik, mintha nem is egymással beszélnének, maga- ele merevedve mondta: — Szétszórtrai tengernyi sovány, ráncos, de jiataI arc figyel. Figyeli, hogy mi lesz. Lelkűkben hmz év óta gyűl a vágy, a kiáltás... Ezalatt mennyi türelem, okosság, érő halmozódott fel bennük!... Vájjon jön idő, mely lelkűket felfrissíti, újjáéleszti és fiatal izmmkot bekapcsolja a munka izzó, lázas ütemébe?... Csend. i j I * Kis szünet után a harmadik: — Micsoda röhögés volt, mikor Ma- rossy széke alá diókéjt. duktunk!... Ma- rosy felállt, megigazította szemüvegét és csalhatatlan biztonsággal kettőnkre mutatott; ,,Ti ketten, holnap reggel bej (űztök a tanáriba!“ — Másnap betörtek a románok Brassóba! — Igaz! Ti hová tüntetek? 1 — Elmen elül tünk. — Azóta? — Menekülök... Harmincötéi es vagyok és még mindig menekülök... Csak most már magamtól, a hajszától, amit a kor belém itatot... Be jó is volna egyszer mór élni is! Nyugodtan. Egy kicsit a szépnek, a művészetnek, a léleknek is élni. Nemeşa!: mindig törtetni a „jövőért“, a „holnapért“, hogy vissza ne merüljünk. Meri ha mi visszamerülünk: velünk egy egész generáció tűnik el. Az amelyik már gyér mekkorában felnőtteknek való gondot cipelt és amelyikre még ma is két generáció terhe: a műt könnyelműsége és a jövő biztosit ásónak a terhe nehezedik... Hejh, be nagy az apáink számlája a cigányzenés murikért, a kávéházi tÜkorlö* viüdözéseleért!... Be sok jókedvük volt! Koccintottak. Hallgattak. Mögöttük Ferenc József-kabátban egy moncklLs, fehér kamásnis öregur Hint fel. Lábát és eziistgombos sélabotját jókedvűen encelgetve közeledett a fiatalok hátához. Ott botját felemelte és ciz asztalra csapott. — Bum!... Hahói ázott. f — Megijedtetek, gy erekek? Mi?! A három ráncos arc némán feltekintőH. Alig köszöntek. Szemükből gyűlölet luxiéit a magas szimpla keménygallérra, a fehér kamásnira, a t'örös szekfüre, a monoklira és az eziistgombos sétahotra. Az egyik dühösen, kivörösödött arccal fordult el. Holott — mindannyian tudták — nagyon szereti az öreg ernJ>erL : Az édesapja roll. PETYKE MIHÁLY
