Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-21 / 114. szám

ELCKNíX«» ivmtoi it it ui A J ti a 21. \wmzu Az Erdélyi Muzeum Egyesület Emlékkönyve Eulclyi Mu/.etixn Egyesület ţtven- '»gyedik közgyűlése, 1909 m ucins 21-én elhatározta az egyesület félszázados mű­ködésének megünneplését lobb kiad­vány elkészítését vették ekkor tervbe többek közt egy emlékkönyv szerkesz­tését, amellyel a közgyűlés az egyesület főtitkárát, Erdélyi Pált bízta meg. A köz­bejött nehézségek, tőként a világháború és az a/t követő megszállás rnidtt az em­lékkönyv csak napjainkban az egyesü­let éleiének nyolcvannegyedik évében ielenhetett meg. Az alábbi sorokban ezt 1 a minden vonatkozásában érdekes törté­nelmi miivet ismertetjük. ..Emlékkönyv az Erdélyi Muzeum Egyesií- c.t f({százados ünnepére, 11159 1909" cí­men :iz egyesület kiadásúim», 1909— 1942. ielzéssel megjelent nagyszabású mü, amint Szabó T. Attila zárószavában írja: Nehéz dök kemény harcaira emlékeztet. Már ma- yánck a műnek i.s külön története van, és [IC rt ól megszeplős&tett, etek ide ne dott, más pepdrral pólóit leveleit, mint szaJcadoxott, ré- a • zászlón a lóitokat és foszlány©kait kell tekintenünk. Vagy idők rendkivüli megpró* lfaltatásai miatt vesztett sokat külső szép" regéből e könyv, de igy, megkésetten ás, az Erdélyi Múzeum Egyesület történetének, s benne a*, erdélyi magyarság művelődéstör' Ttucícmk egyik, tanulságokban bővelkedő darabja imrtat, intve és biztatva, az ölvén esaiendő küszöbéről a közeledő százéves torduduig betöltendő történél mi jelentőségű feladatok és célok felé. vanatazhntfa a rendes munkanicderbc ju­tott egyesület feladatait. Elsőnek Erdély n/ámára egy, .1/. országré-/ tudományos műkincseivel aránylóin álló s ;k kur s/ük.ségeinek incgielelő múzeum fel- állításai tartotta. Második feladatún a reir dezent, feldolgozási' és közlést tiizte ki, s hitrnuul’k célul', a/, előbb’ keltő eredményéül, a tudomány és művelődés tcrji sztéisét je­löl1 le me*; az Erdélyit Muzeum Egyesüld fel­adatnunk. í gyűjteményeket tehát az egye­sület a tudományok szolgáiul ám állított n fid, s igy az Lrdi’lyi Muzt'utn Egyesület: u tudó“ mányi szolgáló muciimnak lett tfírxadolmi képviselete. Az egyesüld írrrn:;*/etescii már Mkó Imre ismertetett programja előtt i> fejtett ki a táraiban folyó tudományos mun­kán kívül, tudományos ülésein és 1861'heu megindított Évkönyveiben tudományos műn- . kassá got. V k egyczénsel beállott változás, legsilálrb I is pénzügyi téren nem volt kedvező az j egyesületre. Az országgyűlés a kultusztárca költségvetésébe felvett segélyt töro'íe .s ez­zel bizonyos érU-iendien hanyatlás követke­zett be :iz egyesülőt életében. De nevezetes változást hozott a második magyar egyetem Kolozsváron való felállítása gondolatának előtérbe jutása is. Az egyetem •ilapiíátsával, mint ismeretes, a kormány és Uz egyesület között szerződés jött lé'.re a tárak, a könyv­tári cs levéltári anyag elhelyezésére és hasz­nálatára r.ézvc. Ez az 1872-lven életbelépett szerződé« anyagiké; az egyesületnek nagy előnyére vált. A később előtérbe nyomul'! gyűlés tetve,ac/te: á/kipján Magyttr !\enizoll Museum és a Mogyur Tudomány Ot Akadé­mia kettőn céljaira. egyformán alapították. de i'Iy nUgy célok kivitelére az egyesületnek már kezdetben sem volt «lég unyugi ereje h utóbb, a tárwadolom támogatásának cnök* kenésével, a lojiődé.s fokozottabb igényeit e kettős cél .szolbitóban nem bírta meg. Az uj és majdan győzedelmeskedő, az alapítók ' -„«Mernének megfelelő felfogó :t az IKÖ.Viki Közgyűlésen Erdélyi Pál mondotta ki: I rni programunk, hogy a Muzeum Egyletben a múzeumokat rt’alciiráljuk, man­kójukra képessé tegyük, tudományos jellegű“ két ifimerUSfiük'1, Bár az nj idia-pszabálv az ellentéteket nem egyenlítene ki 'teljesen, de a gyűjtemények és s z uk <ez '.ál y ok harcát egyengetni igyekezett és alkalmat nyújtott a ! békés munkára. I906*ban az. egyesület már I négy szukosztá'lyn! dolgozott. Az. Erdélyi I Muzeum Egyesület 'lehetőségeihez 1 ép -U- tu* í dományos kiadványokat é-s folyót rátekint nagy számban jelentetett :i?cg s in:ini:ássa* gát « kisebbségi időkben is igyc.kezelt .szé­lesei b körben megismertetni. Erre a célra elsősorban két intézményét használta fel: ’ Kolozsvárt a néj>szerü tudományon clöudáso- J. Av, t és vidéken a ivíndorgyitlcsehet. Öl nagy j gyűjtemény s közeI szűz küld, ez egyesület költségén kiadóit folyóirat, könyv és füzet a bizonysága annul:, hogy az Erdélyi MuJ zeiim Egyesület ötvenéves mull ja — az Em­iéi, könyv hiteles teniifirigu szerint — mun“ k/il'n telt d. Ez a ni unka a magyar tudomá­nyos művelődés szolgálata volt. Eredményei a/t igazolják, hogy Mikó Imre nem hiába bizolit alkotása jövőjében oly rendületlen I li'lK'l. Az Lrdédy i Museum Egyesület műn- lyájn sohasem volt és ina sem csak a jelené. Céljai a messzi jövőbe vezetnek. •k \ nagyszabású müvet gróf Esterházy Kád- mán Elöljáró s~ó-ja veseli lie. ,,Az Erdélyi Muzeum Egyesületet egy gyászos korszakban •i törhetetlen hazafiság alapította, gondozói­nak önjeiden munkássága fenntartotta ég ju­biláns korszakában tudományos virágzásaink, indiiotta. Hogy tehát gyümölcse megérlelőd­jék, közművelődéi»!, tudományos és hazafias munkája fokozlassék. hogy a múzeumról dkotott idelális felfogás megvalósuljon, mindez a nagy és nemes törekvés attól a nemzedéktől függ, amely hivatva van — s melynek kötelessége — örökünkbe lépni. Ezt ne masak reméljük, de a ház a fis ágiól, melyet őseiül kelieit tanulnia és a műveltségtől', melyre a Muzeum emelte, méltán el is vár­juk. A muzeum az alkotó és immár elmúlt nemzedék dicsősége, de egyben a megtartó és eljövendő nemzedék feladata is“ — Írja Esterházy Kálmán. Az Emlékkönyv legnagyobb szabású la* milmányát, Az Erdélyi Muzeum Egyesület történetét beható részletességgel. minden rendelkezésre álló adat felhasználásával. Kelemen Lajos irta meg. Tanulmányúban visszanyúl a legrégibb erdélyi tudományos egyesületi törekvésekig és ismerteti Bőd Péter, Hermányi Dienes József, tíenkő Jó- z*ej, 8r. TeleJii Samud, Batthyány Ignác, Ir&nka György, Döbrentei Gábor és máso-k •kadémiai, dleCve múzeumi gondolatainak és törekvéseinek útját, fejlődését, az erdélyi müvelödéiftörlénet e legszebb fejezetét. Gróf Kemény József és gróf Kemény Sámuel tö­rekvései a múlt század első félében juttat­ják mindinkább a megvalósulás felé azt a gondolatot, amely végül is az Erdélyi Mu­zeum Egyesületben testesült meg. Nagyajtai Kovács István 1842-ben röpirafot irt a lé­tesítendő erdélyi múzeum érdekében s e nevezetes iraií jegyében ült össze az erdélyi országgyűlés, amelynek ebben a vonatkozás­ban valóságos vezérszövegévé vák a lelkes szerző buzdító irata. Az országgyűlésre ser­kentőleg hatott gróf Széchenyi Ferenc mu- zeumalapitása is és nemsokára bőven akad­tak az erdélyi magyar művelődés ügyét szi­vükön viselő, gazdag adományozóit, aikik könyvtárukat, és gyűjteményüket a létesíten­dő muzeum céljaira ajánlották fel. Már ezen az országgyűlésen megalakult az a Rendsze­res Központi Bizottmány, amelynek gondjává tétetett c*. Muzeura ügyében javaslatot ter­jeszteni az országgyűlés elé. E bizottmány munkájába kapcsolódott be gr, Mikó Imre, akinek nevével el választ ba­rat! anul összeforrott ezután az Erdélyi Mu­zeum Egyesület létesítése és felvirágoztatása. FI őre nem l átott nehézségüknek egész so­rozata következett be, gáncsolni igyekezve a :aagy gondolat valóraválását. A lelkes mu- zeum-lervezőknek és alapítóknak nemcsak íz olykor-olykor felbukkanó közönnyel] kel­leti megkiizdeniiök, nemcsak egy országrészt kellett meggyőzniük a múzeumi gondolat közművelődésen és a magas tudomány mű­velésének jelentőségén legalább pillanatnyi­lag jóval túlmenő hazafias telt voltáról, de küzdeniük kellett egy abszolutista kormány­zat' minden lehető gáncsvetésre való készsé­gével is Az Erdélyi Muzeum Egyesület, s maga a muzeum végül is megvalósult, elké­szült a muzeum épülete, melynek céljára gr. Mikó Imre kolozsvári házát és lelkét aján­lotta fej és 1864-ben Mikó Imre már kör" ! akadémiai vagy szakosztályi gondolat és tö­rekvés háttérbe szorította a múzeumi gon­dolat szolgálatát. Makó Imre az 1875‘iki közgyűlésen mondott megnyíló beszédében már kifejezést ás ödoVt annak, hogy az egye­temmel kötött szövetkezés nem váltotta be minden reményét. A következő közgyűlésen I már, gyengélkedése miatt nem jelenhetett meg. s . Erdély Széchenyije^ 1876 szeptem­berében cihuurt. Az alapitó halála után ismét kiújult a szakosztályi és múzeumi felfogás közöli i ellentét. A küzdelem kezdetén igazában egyik fél sem csmcr’e az egyesület fejlődésének teljes történetét, annak minden mozzanatát s csak hosszú harcok után tisztázódott az a tény, hogy az Erdélyi Muzeum Egyosü&ctet Miko Imre és társai az 1841—43-iki ország­A félszázsidus ünnepre készült Emlék­könyv az egyesület ötvenéves bő é< kimentő történetén kívül .-záuios érdekes dokumentu­mot és tőrténciá mozzanatot elevenít fei az ♦'gyesiilet éleiéből. Az egyesiiltt alakuló közgydilésérói' Jakab Elek tudósMását olvashatjuk. Az első ünne­pi lakomáról Sznbo Sámuel naplójából ér­tesülünk. Az Erdélyi Muzeum Egye-süiet és a kolozsvári Tudományegyetem kapasoiatá- ról Szabó Denes tollából közöl cikket, mely 6zin"!én az egyedül helyes múzeumi goudola- tot hangsúlyozza: ,,Gróf Mikó Imre egy erkölcsi testületet akart alkotni, hogy ez az­tán a Múzeumot alkossa meg; ma d itt fek­szik az EME sulypontja. Ma is erkölcsi tes­tület az EME, mely n társadalommal köti össze az állam munJcálkodását '. Ősi hassomáwg és ngugaíi hatások a magyar zenében Bariba Dines zeirföríáneíí elő ddsa a művészeti Hsteb hereiében KOLOZS\ A R, május 21. A kolozsvári Művészeti Hc/tek keretében rendezett művé­szeti előadások sorozatában tegnap délután Bartha Dénes tartott előadás ,,Ösi hagyo­mány és nyugati hatások a magyar zenében ‘ cimen. Az előadó rámutatott arra, hogy a művé­szet terén minden ilcrekvés a magyar önis­meret felépítésére kell, hogy irányuljon. A magyar zenében meglevő ősi hagyományokat és a benne érvényesült idegen, nyugati ha­tásokat dg ennek a gondolatnak jegyében vizsgába az élőadó. Kifejtette, hogy' elmei- iőzhetetlenül szükségünk v(’n u magyar ze­nében jelentkező ősi keleti hagyományokra, illetve azoknak ápolására, megőrzésére és a nyugati zeneművészettel való kapcsolat fenn­tartására is. az idegennél azonbcn mindig a. kultúrára tekintsünk. Tehát ne a bécsi val- cer, hanem Palestrina, Bach és Beethoven jelentse nekünk a nyugati zenét. Közvetlen és élénk előadásában Bartha Dénes ezután az írásos magyar zenetörténeti emlékeket: vizsgálta. Ezek az emlékek számra rendkí­vül csekélyeik és a magyar zenekultúrának, sajnos, csak a perifériáiról valók, emellett hézagos voltuknál fogva nem mutatják a fejlődés vonalát. Az anyag nagyobbik része szóbagyományban maradt fenn, mindaddig, j amis Bartók és Kodály ezelőtt 30—10 évvel j meg nem kezdették gyűjtő munkájukat. így a 16. századi magyarországi magyar miizené- < nek a magyarsághoz semmi köze nincs, a 17. 1 században már van néhány becsesebb ada- } lékünk, azonban ezek is egykorú dallamok í művészi ellen letétele. Szerves folytatása ezeknek rém akadt, aítár Kájoni János, akár inás vetette papírra. A 18. században volt egy, főképp Maróthy György debreceni pro­fesszor nevéhez fűződő kísérlet, ebből és kö­vetőiből sem lett azonban magyar miizene. A 19. század első évtizedei icon bontogatja szárnyát az uj magyar müzene: a verbunkos. Ennek kialakulásában része volt a bécsi ze­nének is és ezt a verbunkos stílust fejlesz­tette tovább B’hari és LavoKa, később egé­szen magas művészi fokon pedig Erkel Fe­renc. Az előadó számos példával illusztrálta azt, hogy a magyar nép zenei end ékezete milyen hűségesen megőrizte <a legtávolabbról jövő és legrégibb időkből származó nyugati hatásokat is. Ha csak egy nemzedék is elfe­lejtette volna, ma már nen» találnánk a ma­gyar zenei anyagban népvándorlás-korabeli, aztán husszila, rokokó és egyéb halálokait. Ez az irattan hagyomány tehát történeti szempontból felbecsülhetetlen jelentőségű. Nem keil azt gondolni, hogy a magyar Erre mindenkinek szüksége van: Magyarország hslységcimtára 1942, otsi Hivatalos adito't alapján összeállítva. Tartal­mazza a visszatér* Feívid k, Kárpátalja, Er- délv, Bácska, Dslbaranya és a Muraköz helységeinek adatait is. Kiadja: a belügvminisz'er nr 531/1941. 8. M. ein. sz. rendeletévé1 az összes köz- igazgatási ha'ő eá fo'cnik beszerzőire ajánlott Magyar Kö igazgat is Szak nap­tára és Tiszti Címtára. Ára €2&te 3 psagfif» Kapható az Elkmmík könyve$boltban Kolozsvár, Mátyás királv-tir 9, — Vidékre utánvéttel is azonnal szillitjuk. l [EHELY, GYAPJÚ VAT " Iaplanoicat HtS/il AMISII AlÜÖlOO/ VAS LAJOS, WKO-IITf A #. SIhn. .. Gondolatébresztő Imre Sándor cikke Az! EME és a nemzetne velősről, I/'chrur Káról'. Múzeumon érzéseinkről. S<‘j>rödi Jánoy, Mu-j zeuinok és néprajz ciini » irt az Enilélikönyv bf, Iscndvay Emil pedig Az Erdélyi Múzeum, jövőjét fejtegeti. Az Emlékkönyv vaskos kötetének második ré zében Az EME régi emberei cimen a/, erdélyi tudományosság kiválóságai emlékez­nek meg külöu-külön Erdély nagy szellemi! alkotó ró). V'errs* Endre gróf Kemény Jó­zsefről, iviS8 Ernő Bök ni 1 orkas Sándorró , Szádc-c-ky Béla báró Jósika Sámuelről, Márkus Albert Nagyajtai Kovács Istvánról,1 Sándor Imre Mikes Sándorról, Gyolui Farkas Uj falvi Súji dórról, Kelemen iMfos Kővúry Lászlóról, Gál Kelemen Brassai Sámuelről,' Szabó Péter Nagy Péterről, Márki Sándor Szabó Károlyról, Versenyt György Kriza Já­nosról, Mokkái Ernő Sámi Lászlóról, Pá/'i] Márton Gyergyai Ferencről, Kgifj. Szász Ka­roly Gyulái Pálról, Kenessey Béla Szász Do­mokosról, Krenner Miklós gróf Künn Gézá­ról és Csengeti Júnos Szamosi Jánosról irt résztelekben és tanulságokban gazdag fej­tegetésüket. Az Emlékkönyv harmadik részéi, a szer­kesztésével megbízott Erdélyi Pél „Mikó Imre és a Mkók“ cimen teljes egészében a Mikó-család eredetének, történetének ég a muzeumalapé-tó gr. Mik.ó Imre érdemekben gazdag, sokirányú és sokrétű munkássága ismertetésének gzeniottc. A kötetet rendkívül gazdag kép és ha­sonmás, arckép ég csoportkép di&aitt, teszi változatossá, s egyben szemléltetővé a benne foglalt, nagyszabású, rendkívül értékes tör­téneti anyagot, mely valóban arra hivatott,' hogy serkentőleg hasson, lángot gyújtson az ország minden öntudatos magyarjában. Nagy idők nagy embereket é* nagy telte­ket szülnek. Ma, a minőségi magyarság elvé­nek korszakában, a felismerésen tol tettek­re van szükség. A nagy és magyctr tetteknek pedig aligha álcád szebb tárháza a/. Erdélyi Muzeum Egyesület félszázados ünnepére ke- ezüit Emiékkönyvénél. (—), népi zene egységes, egyöntetű. Különféle korok stilus-lecsapódásai találhatók meg benne, s ilyenkor a zenetudomány, akárcsak a modern néprajz, az analógiák felkutatá­sával dérit fényt a különféle stílusok erede* iére. Beszélt ezután Bartha Dénes a magyar zene legfőbb kéi jellegzetességéről, a quin' telő dallamokról és a pentatóniáról. Az ere­det kérdésében ez a két tényező a döntő. Szomszédainknál ugyanis e két elem egyike külön-külön átvételi formájában még elő­fordul, a kettő együtt azonban sohasem. Ez a két jellegzetesség népvándorláskorabeii hagyomány. Előadásának összefoglalásakép­pen hangsúlyozta az előadó azt a paradox- j szerűen hangzó igazságait, hogy az uj ma­gyar zene Kodállyal és Bartókkal, tehát a j magyar népzene utján jutóit el nemcsak az I eredeti és igazi magyar zenéhez, hanem c.z I igazi értelemben veti európaisághoz is, A magyar kultúra zenei téren is örök harcot jelent a kelesti hagyomány és a nyugati mű­velődés közt. Bartók és Kodály kezdték összefogni mindkét fényezőt, s a jövőnek ezt a hatalmas feladatot kdu kiteljesitenie. A Mátyás Király Diákház gyér, de lelkes hallgatósága lelkes tetszésnyilvánításokkal köszönte meg az érdekes és értékes előadási. iTSinisziertciR^cs BUDAPEST, május 21. (MTI.) A kor- mány tagjai kedden délután Kállay M’-klós miniszterelnök elnöklésével minisztertanács­ra ültek össze. A minisztertanács, amely folyó kormányzati ügyekkel foglalkozott, a* késő éjjeli órákban ért véget. Korrig Báíáí választották Erdéfg egiGíimének psö év! rekíorásá KOLOZSVÁR, május 21. Erdély egyetemé­nek, a kolozsvári Ferenc József Tudomány- egyetem karainak rektorválasztói szerdán ér­tekezletet tartottak a tudományegyetem jövő tanévi rektorának a megválasztására. Az érte­kezlet az 1942—43-as tanévre Kovrig Béla dr. egyetemi nyilvános rendes tanárt, a közgazda­ságtudományi kar ezévi dékánját, a kiváló tár­sadalomtudóst és szociálpolitikust választotta a tudományegyetem rektorává. Kovrig Béla dr. a kolozsvári tudományegyetem rendes tanárá­vá való meghivatása előtt a miniszterelnökség nemzetpolitikai osztályának volt a vezetője. Egyike azoknak a tudósoknak, akik a szigorú tudományosságot szerencsésen össze tudják egyeztetni a gyakorlati élet követelményeivel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents