Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)
1942-05-18 / 111. szám
ELI* EK Zf.ff 1942 ui i \ ii N 18. üaíc az 99 kz.síé ÜI»'4«ÍI'I-éB‘á benyomult inpín haderő oldalán art . Arad Hind S*agh' indiai csapatat :s harcba. szárinak óz angol szósz haderővel, amelynek jelentékeny részét tudvalevőleg szintén indiai l/enszulött * kiitonas.-tg teszi ki. Elképzelhető, hogy itt még nagyobb mértékben ismétlődni log az az eset, ami már Hu imában is gyakori volt, hogy n foensxiilött indiai csapatok átpártoltak a Japánok, illetőleg saját nemzeti hadseregük oldalára. A háiomhntnlini egyezmény államai termé- .ozetesen minden erejükkel támogatják az „Azad Hind Sangh'' felszabadító haicút, mert - - amint Bőse hangoztatja - „az az óhajuk, hogy Indiái teljesen szabaddá és sorsának ónálló alakítójává legyen.” Dainippon (Nagyja- j;án) külügyminisztere, Togo, különben legutóbbi világpolitikai beszámolójában közvetlenül is leszögezte, hogy a tokiói kormánynak nem közömbös India sorsa s nem nézi tétlenül az ottani fejleményeket, mert India felszabadulása az egész keletázsiai újjáépítés érdekében is áll a független India nem cspán magára az országra nézve lenne áldásos, hanem az egész világ üdvözölné. * Ilyen körülménye?, közölt Nagybri*.'.uniának oz amerikai segítség fokozott igénybevételével sem lesz könnyű védelmeznie ezt a legértékesebb birtokát. Csak a saját, eiősen megtépázott erőire lámaszkodhalik s hogy ezek mennyire' állják a sarat a japán vasököl csapásai alatt, láttuk legutóbb India előterében, Burmában, ahonnan Alexander tábornok megvert hadseregének maradványai szánalmas állapotban menekültek az indiai tájakra. India eddig fegyveres erőszakkal fékcníartott nc- j peiben már nem bizhaíik meg, ellenkezőleg, i tekintélye elvesztése következtében inkább j nvilt ellenszegülésre és fegyveres felkelésre J kell számítania, ami még jobban meggyengiti eilcnállóerejét. így aztán bizony megtörténhetik — j az el- I lrnkez:je lenne már csoda —, hogy beteljese- I dik Bőse kijelentései ütött India felszabaduli- ! sának órája. [ízzel pedig „az angol korona leg- I drágább és legszebb ékszere”, Nagybritannia ! gazdagságának és hatalmának legfőbb forrása I is veszendőbe megy, hogy ezentúl saját népé- i nek s Ázsia fős a világ uj, jobb és szebb 1 rendjének szolgáljon. ifMfafeiiwwmmui fclra&ijiherfi'tt Waifybiiíanaia Io«Ii*íí„ viUţiIiaialma (eij!«!»b 4á«naszá4 h * Iríű; ktiröti Sran Jo» a hátsóindiai Burma diadalmas elfoglalása •ián a japán kadétő egy része Asszam tartományban most már magának Indiának a t ölei - •a tör előre os Subhas Chandra Bose, uz înfiat nemzeti szabadságmozgalom külföldön élő vezére, legújabb rádiószózataban kijelenti: ütött India felszabadulásának órája. Valóban, . keletázsiai háború uj, történelmi szakaszához ért azzal, hogy a Tenno győzelmes csapatai a brit Eló-lndiába is beiiatoltdk. Megkezdődött a harc Nagybritannia legértékesebb gyarmatának, az angol korona „legdrágább ■ Kszercnek" a sorsáért, amely egyben az égisz árit birodalom sorsát is eldöntheti, hiszen hu- ' i!ma jobbára üt gyökerezik és innen tipial- -lozik. India nélkül a British Commonwealth nem képzelhető el. Megeshetik-e, hogy Anglia Indiát is elvesz- i, hogy világbirodalmának ez a legfőbb pillére .;s összeomlik abban a hatalmas földrengésben, amelyet oz ázsiai erőviszonyoknak Japán .avara való eltolódása előidézett? Ezt u kérdést, amelynek csupán a feltevése is képtelen- spinek számilott még egy évvel ezelőtt, csak India sorsának alakításában közreműködő ' ’-ők felvázolásával lehet általában megválaszolni. Ez. ma mindenesetre helyénvaló és időszerű A íeviiézfeii joubszárny Az a tény, hogy a Cripps-féle kiegyezési rervet azok a mérsékelt cs általában angol- oarát indiai politikusok is kénytelenek voltak visszautasítani, akik a Nemzeti Kongresszus néven ismert függetlenségi pártot mostanáig uezetik, egymagában soka* mond. Még többet mond aztán a párt országos nagytanácsának, az úgynevezett „összindiai Kongresszus- Bizottságnak,, az az Allahab3dban a minap hozott határozata, amely szerint a Nemzeti Kongresszus most már India teljes és haladéktalan függetlenséget követeli, a brit birodalom védelmében pedig semmiképpen részt nem vesz. A vezetőség egyik, Nehru vezette csoportja hiába próbálta elfogadtatni azt, hogy a Japánnal szemben való brit ellenállást legalább portyázó, szabadcsapatos harccal támogassák, a többség jónak látta visszatérni a Ghandi által mindig is hirdetett erő- , szaktalanság elvéhez, ami az adott körülmé- . nyék között azt jelenti, hogy nem akarnak abba a hadakozásba se beavatkozni, amely ez alkalommal India sorsát közvetlenül dönti el. Hogy a hindu politikusok megalkuvó tábora erre az álláspontra helyezkedett, jellemző fokmérője India valódi hangulatának és magatartásának. Mert a kongresszuspártot a „polgári engedetlenség” 1940-ben újra megindított mozgalmának a brit erőszak által történt letörése óta a megalkuvásra hajlamos jobbszárny vereti, azok a vezérek és alvezérek, akiket a londoni kormány a mult év november végén egyszerre kiengedett a börtönből abban a reményben, hogy sikerül velük megegyeznie. Ezek, Nehruval és Azaddal az élen, hajlandók is voltak. A pártvezetőség decemberi, Bardoliban tartott ülésén olyan határozatot hoztak, amely lehetővé tette a megalkuvást, időközben azonban a japán győzelmek és az angol vereségek sorozata annyira megváltoztatta a helyzetet s ebben hazájuk tömeghan- galatát, hogy a tél elején előkészitett sovány Jjiegyezésbe, hitelük teljes lerontásának veszélye nélkül már nem mehettek bele; az eredeti lényegtelen részletengedmények ellenében viszont nem vállalhatták azt, hogy India népét elnyomói oldalán beleviszik a háborúba. Akarva, akaratlanul és legalább látszatra, ők is kénytelenek voltak szembefordulni Angliával, csakhogy ne vádolhassák őket a függetlenségi harc ügyének teljes elárulásával. De minden jel mégis azt mutatja, hogy ez a taktkázásuk elkésett, eljátszották kis játékaikat s már csak utánakullognak annak az irányzatnak, amelyet az idő igazolt és amely magához ragadta az indiai szabadság- harc tényleges vezetését. Ez a Subhas Chandra Bose irányította kongresszusi balszárny, amely a párt keretében „Forward-Bloc" (Előre- blokk) néven működik már hosszú évek óta. Hasé elhass és BcOllö «Iob Mert Subhas Chandra Bose korántsem uj vezéralakja az indiai nemzeti politikának. Tudni kell, hogy 1938-ban öl választották meg a Nemzeti Kongresszus elnökévé, még pedig egyhangúlag, miután 1936 óta a radikális balszárny kerekedett felül a függetlenségi mozgalomban. Gandhi és Nehru, valamint mérsékelt és inkább angolbarát híveik 1939-ben ellene fordultak, de Bőse még abban az évben is nagy többséget kapott s csak azután tudták az elnökségből kibüktatni. Ennek ellenére a tömegekben továbbra is a Bose-féle „Forward- Bloc" maradt a legnépszerűbb, megalkuvásnélküli magatartása következtében. A haladó értelmiség, az ifjúság, munkásság és parasztság ezt a harcos irányzatot követi, mig a Gandhi—Nehru—Azad vezetie jobbszárny, amely fő'eg a hindu nagyipart és földbirto- Icos-réteget képviseli, mindinkább elvesztette n tömegeket és csak azért birtokolja a pártve zetést, mert a birt hatóságok csupán őket tűri!: meg; a Forward-Bloc vezetői nagyrészt ma is börtönben sínylődnek, részben pedig az el- fogat.ás elől külföldi emigrációba kényszerülik, Így tűnt el Indiából a mult év januárjában Subhasc Chandra Bose, akinek pontos tartózkodási helyét a legnagyobb titokban tartják; minden valószínűség szerint uz indokínai Bangkokban él, ahol tudvalévőié;; Indiai Nemzeti Tanács működik. (Figyelőmre méltó különben, hogy Subhas Chandra Bose egyik nagybátyja, Bash Bihari Bőse, aki még jóval az eiső világháború előtt, titkos forradalmi pártot létesített Indiában az angol uralom erőszakos megdöntése céljából, mintegy két évtizeddel ezelőtt szintén emigrációba kényszerült és azóta Japánban, él.) . Az ,>Aza«3 Hind Sangh“ szerepet Subhas Chandra Bose a külföldön „Azad Hind Sangh” (Szabad India-Szövetség) névvel nemzetközi szervezetet létesített, amelynek nemcsak Japánban és Ázsia több más országában, hanem Berlinben és Rómában is vannak tagozatai. Mig az otthoni tagozat továbbra is a Nemzeti Kongresszusbeli „Forward-Bloc” alakjában áll lenn nyilvánosan és működik, már a mennyiben a brit hatóságok c ngedik, az ázsiai orsz.igokbeli tagozatok lázasan készülődnek a hazatérésre és szabadságharcuk otthoni folytatására. Nem szabad elfelejteni, hegy Indokinában, a Maláji félszigeten és Burmában sokmilliónyi hindu él s kívülük több- százezer indiai katona, aki a brit hadseregben szolgált, japán hadifogságba került. Ezeket az „Azad Hind Sangh” most nyilván japán segítséggel megszervezi s ezért mondhatta Bőse India népéhez intézett legutóbbi felhívásában, hogy „az Indián kívül élő indiaiak felkészüllek nemzeti küzdelmüknek erre «íz utolsó szakaszára s nemcsak a fegyveres szabadságharcra szereltek fel magukat, hanem a felszabadított India felépítésének feladataira is.” Valószínű ennélfogva, hogy az Indiába Erdélyiek bibliája Gyűjteményes könyv jele/it meg nemrégiben Erdély és népe?* címmel. Múlyusz Elemér szerkesztette s a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti korúnál: Magyarság'.udományi Intézete adta ki. uz „Ur és paraszt" cimü. szintén gyűjteményes munkával elindított sorozat folytat ásóké pj>e n. Az első könyv az egész magyar életet egyforma mértékben érintette: Erdélyt elvi síkon, a magyar parasztvidjéket, az Alföldet és Dunántúlt pedig gyakorlati oldalról. A második könyv viszont egyenesen Erdélyről szól: főidről, történelemről, emberről, művelődési küzdelmeinkről. Ugyamokkor pedig a magyar tudomány egy régi tartozását rójja le a keleti országrészek iránt. Régi ..hibája" a magyarnál:, hogy nem tud megalkudni, sem külső körülményekkel, sem. önmagával, továbbá sem elvben, sem gyakorlatban. Amikor egytjs népek az úgynevezett ,yalkalmazott tudomány‘‘ híveivé szegődtek, s történelmi feltevéseket állítottak politikai törekvések szolgálatába, a magyar politikára hárult a felelés feladata, mert a magyrtr tudomány az alaptalan feltevések, vagy célzatos koholmányok területén nem akarta felpQnni a küzdelmet elvbeli ellenfeleivel, nem akart a kedvükért letérni a történelmi lények biztos alapjairól. Azok púdig gyártották a könyveket, elméleteket a külföld politikai tényezőinek tájékoztatására, majdnem félénkenként mást, ahogy a politika szelei máshonnxtn fújtak. A magyar iudomá- nyos élet munkával felelt ezekre a ,-nagyszcf^ rii fogásokra“; két évtized, vagy még annál is hosszabb idő szorgalmas kuttítómunkájá~ vad felderítette a magyar múltnak azoltat a pontjait, amelyeket az adatok azelőtti hiányosságát egyéni ötletekkel fel ékesítve, ellenünk fordítottak. Magyar tudósnemzedék nőtt f4l, s a történelmi tények és vitathataiTjj lan igazságok szeretőiével vetette magát a nyitott kérdések tisztázására. Tömérdek könyv, értekezés, cikk, szövegbir.élal és mar I gyárosát, számlálón adatközlés, térkép, részr leimunka, tanulmány, összehaasonlitás jelent meg oz utóbbi időben. Az „Erdély és népei“ kötet ennek a széles kiterjedésű tudományos vizsgálatnak rövid, áttéfkintö összefoglalása. Úgy tekintünk erre a könyvre, mint a bibliám, mint az alapigazságok gyűjtőköny- vére Odc kellene adni minden egyes írástudó magyar ember kezébe, hadd olvassa el, hogy azután szükséges mértékig csökkenthesse a megszállás alatt annyiszor elduruzsolt, feltűnő gyakorisággal megfoltozoit és lápált ott elméletek tudományos értékét. Maguk a leghivalottabb szakemberek foglalták össze egyegy tanulmányba röviden a kutatások lényeges eredményét, s igy még árnyxdatl különbségnek sincs helye az egész és az összefoglalás között. Mályusz Elemér bevezetése után Alföldi Andnís Erdély ókori népeiről ir összefoglaló tájékoztatást. Kissé közjilebbről is megmutatja a „dák legendát“, s az a tudomány világosságában egészen máskép fest, mint azelőtt a nemzeti ünnepségek szónoklat-meséiben. Kniezsa István a honfoglaláskori Erdélyről és a magyarság megtelepedéséről ir. Győrffy György a szer helyek eredetét és településük történetét foglalja össze. El,kor jön a történelmi Erdély mŰKoil: eleme, rr szász nép. Moksay Ferenc a szászok megtelpedésének körülményeit tárja fel. Az ösfoglaló gazdanép mellett a szászság már el is felejtette, hogy a megyttrak vendégszeretetéből került ide, amikor u középkorban jelentkezett a műi Ei~ dély harmadik politikai tényezője, a szórványosan fel-felbukkanó románság. Ezt a fejezetet Fekete Nagy- Antal foglaka össze. Jakó Zsigmond a románok újkori beözorilésére vonatkozó kutatásokat összegedé: a dunai vajdaságok ugyanis a török elnyomás, görög és albán zaklatások, a pénzzel vásárolható uralkodói szék kalandos korszakában Arjával ontottál: a meghejszoh tömegeket Erdélybe!, s a Déli Kárpátok karéjának belső oldalára. Temesközbe. Elekes Lajos a moldvai és hitvesei rí magyarok történelmét vázolja fel, megmutogatva az ősi magyar telepese id élteket s a későbbi bevándorlásokat, de nem hallgatva el az ők népi megsemmisítésére^ irámyult törekvéseket sem. Pukánszky Béla a magyar-szász művelődési kapcsolatokat> teszi szélesebb tömegek számára hozzáférhetőbbé. Gáldi László a magyaar-rom/bi miive- lődéskapesolatok vizsgálatában kimutatja, hogy a román művelődés magyar, s kisebb mértékben szász serkentésekre született meg, mégpedig Erdélyben, szellemi és anyagi tér mogafásunldral, s az „erdélyi iskola“ néven ismert román szellem! áramlat révén, Erdélyből kölcsönzött tanerők segítségével jutott a havasokon túlra. Bíró Sándor erdélyi viszonylatban vizsgálja meg a magyar-román helyzet alakulását az utóbbi évtizedekben. Kitér az egyes román intézmények kid cin szerepére is abban, hogy ez a magyar föld ekkora mértékben idegen kezekbe jutott. Gy allay Domokos a nép és föld luipesolatairól ir székelyföldi viszonylatban. Négy* térképmelléklet is csatolva van a harmadfélszáz oldalát is meghaladó, terjedelmes műhöz. S még hozzá káli fűznünk valamit: minden erdélyi értelmiségi magyar ember asztalán szeretnők látni ezt a könyvet, mint az imakönyvet. Ez a könyv ugyanis arról beszél, hogy nem csupán zivataros századokon kérésziül bőven hullatott vérünk jog fin. nam- csak a most már tisztázott ősfoglalás történelmi elvén, nemcsak a szivünkben olthcr tatlomul lobogó földszeretet révén van jogunk Isten és ember előtt. Erdélyhez. Ragaszkodásunk nem egyoldalú: nemcsak akarjuk, de meg is érdemeljük Erdélyt, hiszen mi alkottunk itt államot, mi teremtettünk műveltséget az egész dunai térség számára, mi tartottunlc itt fegyveres szolgálatot Délkelet- Európa biztonsága fölött, mi vőreztünk tatár és török csapásai alatt, a mi oltalmunk alatt erőseitek meg azok is, akik ma részesei lehetnek annak a nagytér gazdálkodásnak is, amelyet német és olasz barátainkl-Oj ebben a háborúban készítünk elő„ fi.) Gjörgv lajos dr. kolozsvári egyetemi tanár a Tudományos Akadémia tagja BUDAPEST, má|us 18. A Tudományos Aka dérma n József királyi herceg tábornok e'rv'.V létével megtartott. tapv í'as/tó nagygyűlésé; tagjai soriba választotta a követkéz; >k<*t: ten de« tag lett György Bajou dr., a kolozsvári Fe renc József 7 udomanyegyetem tanára, Zsig mond Ferenc és Moór Gyula « gyetemi tanár, Marék József, Mórit/ Béla, Dudiicz Endre. Levelező tag lett: Gálriy László kollégiumi tanár, • Eckhardt Sándor egyetemi tanár, Kerecsény; J Dezső dr. egyetemi magántanár, Márai Sándor ! Író, Gojzágó László dr. rendkívüli követ, rneg- f hatalmazott miniszter, Molnár Kálmán dr. pic i I egyetemi tanár, Limermonn Ágoston egyetemi tanár, Mikola Sándor, Jáky József dr. egyetemi tímár, nemes Borbáth Endre dr. egyetemi tanár, Johann Béla dr. államtitkár és Soón Lajos dr., a Magyar Nemzeti Muzeum állattá rának ny. igazgatója. (MOT.) Vízbe vetette magát a nagyvashiti korlátjáról egy férfi KOLOZSVÁR, május 13. Vasárnap délután 3 órakor az egyik rendőrőrszem arról értesítette a tüzoltóparancsnoks'ágot, hogy egy ismeretlen férfi a vashidról a korlátun át belevetette magát a Szamosba, v A tüzoltókészültség mentőfel^zerelésév. 1 együtt néhány pillanat alatt kivonult a helyszínre s több mint 50 méternyi körzetben végig pásztázta az egész Szamos medrét, de nem sikerült. megtalálni az öngyilkos férfit. A Szamos ‘vize ugyanis az utóbbi napok tartó esőzéseitől annyira megduzzadt, hogy a sodrása is jóval sebesebb lett s igy az öngyilkos férfit, aki pillanatok alatt elmerült, az ;ár tova sodorhatta. A fényes nappal és a város legforgalma- r-abb pontján történt öngyilkosságnak természetesen számos szemtanúja is vök, de senki sem tudta megállapítani az életunt férfi személyazonosságát. Mindössze annyit mondtak el a szemtanuk, hogy 38—40 év körüli lehetett és zöldes szinü trencskót viselt. Vasárnap este 6 órakor dr. Dévényi Endre tűzoltó parancsnoknál, aki ebben az időben ügyeletes szolgálatot teljesített, megjelent egy Fülöp Lajos nevű, Délibáb-u. 1. sz. alatti lakos és elmondotta, hogy az öngyilkos férfi valószi-; nüleg az ó nagybátyja, Fülöp Ferenc, Nyárfasoru. 105. sz. alatt lakó bérkocsis. Nagybátyja ugyanis az utóbbi időben elkeseredett hangon többször panaszolta, hogy öngyilkos lesz, de előbb innia kell, hogy tettet végre tudja hajtani. A Nváríasor-utcai bérkocsis egyébként 33—40 év körüli s tegnap, vasárnap, zöld trencskóban ment el otthonról. Felesége és egy gyermeke van. A szemtanuk által adott sze- mélyleirás pontosan talált Fülöp Ferenc bérkocsisra, úgy, hogy kétségtelennek látszik, hogy az ismeretlen öngyilkos férfi ő volt A tűzoltók legodaadóbb munkája sem járt azonban eredménnyel, mert hiába kerestek órákon át, nem sikerült az öngyilkos férfira ráakadni. A vizsgálat az ügyben megindult. Gyulai Zoltán dr. és Borbély Andor székfoglalója az Unitárius Irodalmi Társaságban KOLOZSVÁR, május 18. Az Unitárius Irodalmi Társaság vasárnap délelőtt 12 órai kezdettel tartotta meg rendes ülését a* unitárius kollégium dísztermében. Kelemen Lajos aleánö-k megnyitója után Gyulai Zoltán dr., a Tudományos Akadémia tagja tartotta meg székfoglalóját, melynek során g nagy kínai bölcsnek, L&otsenek filozófiai elméleteit fejtegetne. Ezután Borbély Andor, lapunk munkatársa „Unitáriu&ság és világnézet“ cimen tartotta meg székfoglaló előadását. Aa előadás után P. S^enttnárioni Éva énekszámai •következtek. Az énekszámokat P. Szentmár- ioni Lenke kísérte zongorán. A műsor végén Kelemen Lajos aleluok rövid beszéd kenetében áfcnyujtotki Gyulai Zoltán dr.-nak és Borbély Andornak az Irodaárai. Társaság díszoklevelet, majd az ülés a Htimnus;: hangjaival végétért. Csökkentették Kolozsvár cipő- és talpellátását KOLOZSVÁR, május 18. A Lábbeli Központ a Kolozsvár részére kiutalható kész- cipő mennyiségét 50, a talpkvótát pedig 75 százalékkal csökkentette. A város közellátási hivatala, erre való tekintettel, kéri a közönségei, hogy csak abban az esetben kérjen cipővtásári'ásra vagy íialpalásra jogosító utalványt, ha az köztisztviselők, közforgalmi alkalmazottak, ipari vagy mezőgazdasági munkások, iskolás gyermekek részére szükséges. A cipőosztály nem veszi figyelembe más foglalkozású igénylők kérését. Emlékmű a világháború hősi halott magyar orvosainak BUDAPEST, május 18. (MOT.) Az első világháborúban hősi halált halt magyar orvosok emlékének a hálás kegyelet emlékművet emelt A szobrot Horvay János szobrászművész készítette és azt azi Ollői-ut és a Ludoviceum-utca sarkán levő parkrészen, közvetlenül a klinikák mellett állították fel. Az avatási ünnepség nagy közönség jelenlétében vasárnap délelőtt folyt le.
