Ellenzék, 1942. május (63. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-16 / 110. szám

LI. LENZ í: K

1 9 •í 1! uiájus I k

Törvi'n vs:cki karcolatok

Rostás CsukiRână

I Ilii In ill Rostás-i .nulul tagja II ii. de < >!//, mm \ j/i. ;/i, liog\ nt vüket visi’h cs ba’

nuz i l;rt sznrnyn in mr\ -<»u nr or/u uluit, mintha In lini ii\<ir mur.. De nun lU'in sze ii I el:ct c iz n bajusz. li ii ii mu hopol1, nudyréigta, sárgás dohéinyszinü. I mur~ Luni meri is feltűnöm hasonlít tarii a I n- tenlnunen jédismert ]i iiionihoriiiiii ii urc kifejezési hez. itn <. g\ apjus. hnznn tus huj lehullott mâr u fogházi hnrhrly ollója uluit. I hajdan i Mogo szemek fenve is hág \ ud li. î ) esihog mur s u Lrthrirs. borostás st huli szomorú, mély étrkulai! litiz a soi liny t,reni. Szájszéle hunit I égnie Iveidnél: az árkok, amelyekbe maszatos. szürke jx.7ideákként fidydogált he a fog- házi un untban lisszeriígofi cigarettám- gck keserű l.ugidi re. Inu a Jajért alul ran. az még siruimasabb. í karúin száradt horihorgas mâhnii csupán valami he zonvl iiuiiifzutii és rciidelU’ícsii dtiriie- darabok lúgnak, azt is a fogház gotidos- kódú jarrdtábú!. l ábai szennyes rongy- ikarabokba vannak ulólérhetetleii miire szettel he pakol ra.

Magatartása pedig szolgai, alázatos. Túinjli sejtelme sem ég Innne a bőrkabátos ..pénzgyáros esnhnttagol:" helyke ki~ ádásáiutk. 'sem is veit soha melyebb kap- cscdntu a pénzzel, é-letében. Pénzhamisr tűshöz x< ha sem konvittoff. Tiltakozik ellene keményen:

— Dehogyis, könyörgöm, tisztessé“ges ember vagyok. Sohasem bűntől tok meg pén zh nni isi lás mi alt...

— \ ézze, jóember figyelmezteti n tárgyalási vezető elnök , jobb. hét be- ■jv.itlja. ide ug\is he run írva minden.-— Ih vallom, drága nareságos föbirő ur. beváltom. -fc öt ártatlan gyermekem ideiére esküszöm, hugs áriában voltam tddn u ci dologban.

Hangja sírásba csuklik v hatalmas könnycseppel: peregnél: végig az orrrr gvökerén.

Hát akkor miért kapta n büntetést?

— Lopásért, instédom. esni: lopásért, nem vágyói: én olyan, min< a tőidnek.

Szóval magánul: a lopás a szakmája, azért ragadt kezéhez a juhúszbund?

— \em, könyörgöm, csal: véletlen volt. Meg az a juhász unszoh nagyon, hogy szerezze): neki egy bárón v hör hun dúl, mart nagyon fűzik u mezőn.

— Sziivol magit megsajnálta és azért segített rajta? kérdi rejtett mosollyal nz elnök.

Ügy is volt — mondja zokogva —. megsajnáltam, mert jó ember colt ö is nagyon. Aztán, mikor egyszer u szomszéd halárban jártam, láttam egy csöszkuny hót. néni volt benne senki. I bunda olt lógott az ajtó mögött.

— De az ajtó he colt zárva s maga be- Törte!

— Ne ni törtem be. csak benyúltam mehette. KukcHcaszárból volt a kunyhó éipitve s netti is valami erősen.

— Teliül kibontotta a kunyhó oldalút? M a uic n es et re su lyosb i t ó k orii l ni én y.- Sem bontottam, dehogy bontottam. Rossz volt már az, kérem, csak éppen benyui iám.

— Szóval beismeri a vádat?

Beismerem.

•— Na, csakhogy túlestünk rajta.. Átadom a szól az ügyész urnák.

— Ti leintet és törvényszék! Súlyos büntetési kérek.

— Halló ti a. Rostás Csukur Róná? Az ügyész ur kéri. hogy büntessük meg mer gát. A maga bűne pedig olyan súlyos, hogy él ével is kaphat érte. Maga mii kér a törvényszéktől?

— ja ja jaj. jóságos, szent séges Urisién, naccságos főbíró ur kérem, nem kérek én semmit.-— Szó val kéri, hogy ne hűn fessük meg?! !

— Azt nem kitúrnom, könyörgöm.

— V agy enyhe büntetést kér?

— Azt kérek, drága jó. nareságos főbíró ur, mert úgyis meghalok, elpusztulok. jaj. jaj s meghal az öt ártatlan gyermekem is.

— Na, nem olvcn kicsik azok a gyermekek.

— i ize uluit éves a legkisebb, jaja jaj.

— Na látja! Nircs azoknak semmi szükségük már magéira.

— De lásni csak szeretnének... ’

— - Kihirdetem a törvény szél: ítéletét —

MEGSZÉPÍTETT világ

Írja: tamás/ Alton

G\önyöni őszi napok járlak. Mini nz ezüst fuvalom, ha jnnkvnkiul olyan hohavmat csőit.

Azon a reggelen is, amikor pillán^ gP módjára, e történet játékosan fölszánt. csillogott a harmatos föld a korai fényben; a derii.lt ép- pociiig- ropogósnak telezőit. Szinti» i’éin.i lehatott hogy meghasadt a világ, amikor tüzesen és nemsokára rányomni a felkeli» iinp.

S ilyen korán már ott villogott Gergely a falusi udvaron; s mint a , fehér fuvnlom a fekete fákon, az o fiatal barna arcán is úgy e.sillámlott az orom. ,ló helyen járt most az orom, hiszen ilyen nevezetes napja neun volt még Gergelynek solia- Leg- aláb)> féleszterideje tmár, hogy minden napját toloültoUe munkával és buzgalommal: tervezett, fnrt és faragon, mihelyt egy kiesi időt »*1 tudóit lopni magának, s végre most megpirkadt a nap. amikor össze is lakhatta, a szekeret, melynek minden darabját <"> csinálta.

Csak a négy kereket nem.

Mire a nap kibuggyant a cukros j fák közölt, már az udvar közepén j készen is illet1 a székéi*. íbiszbe volt Gorge'v, hogy ilyen müvet hula j szerkeszteni, tizenötéves korában. Csak u kewkrk vetettek árnyékot, a földre és az r> dicsőségére egyaránt, j Móri a kerékhez tanulás kell és tu- j dfls, hiszen kerek és fortélvos a ke- | rék. az agya makacs, a küllői kényesek; s vaskarikák szükségesek rá, ; mint a parancs!

llnragudt a kerekekre Gergely, de I úgy egészben véve rózsaszínben !át- ta mégis a szekerei.

Bezzeg, lesz öröme az apjának, ha mim egy menyasszonyt, bemutatja neki!

Szádott is mindjárt az öregnek, hogy jöjjön ki s tekintse meg a müvet. Hallotta is már, hogy a házból megindul kifelé, a legnagyobb bíró, ki Isién után következik a földön: s abban a percben Szem Józsefhez folyamodott Gergely, hogy annak a í lelke lebegjen a nagy percek alatt j feledtük, mint szakért»') lélek, aki i úgyszintén ács volt a mindennapi \ ilágban.

Kijött nagy hatalommal az öreg: a szekeret körüljárta és vizsgálta erősen. Nézte minden oldalról, néhányszor meg is érintette, de nem szólt. Halkan már a harmat, is megmozdul! s dolgozolI a fejük fölött a szent ács lelke is buzgalommal, de az öreg- tart ott a magát.

— A szótól nem fut el ez a szekér! — mond (a végre a fin.

Erre a szemét a fiára emelte az ötreg s azt. mondta:

— Benned nincsen semmi hiba.

— Hát kiben van?

Bennem. Gsak.

Szinte tiltakozva kérdezte Gergely:

Magában? Hiba!? S az arcért lenne?- Azért, barát ócskám — mondta, az öreg Márton — mert te tudtál szekeret szerkeszteni, de én olyan fiat nem, aki kereket, is tudjon.

A harmat mind elfutott a dombokról s a lebegő nagy Lélek is irányt vett, mint a napsugár. Csak a szekér maradt hetykén és frissen a korai fényben; s nagykornolyan ők ketten, akik azon gondolkoztak, hogy buzgó az emberi természet, de tanulás nélkül mégsem tud kellő gyümölcsöt teremni a buzgalom.

— Holnap segítünk a dolgon — mondta az öreg.

Másnap reggel el is indullak kelten a városba, hogy a kerékesinálást Gergely olt megtanulja. \ buzgalom mellett n vasárnapi ruháját m vitte a liu; s igen a lelkében a fehér díváimat (és a szépítő szereket. Mentükben mindegyre pacsirtát hidak, akik igy ö.vszel nem énekellek.

— Mért hallgatnak ősszel? — Kérdezte Gergely.

I dl elejt ettem megkérdezni tőink felelt:«* az öreg.

í gy tunt Gergelynek, hogy hiába 1 öltött ötvenegy esztendőt az apja, ha még pacsirtával sem beszélt eny- i.yi idő alant!

IC u n i'ogo 11 rn aga ha11.

— Kacaghat sz i< — mondta az öreg.

— llát olyan helyre megyünk? — kérdezte Gergelv.

— Olyanra. Gyalog mesterhez.

\ fiúnak nem tetszett ez a név, kivel igy a pan siria után. De egy ki- e>i idő múlva azt gondolta magában. hogy a „Gyalog“ név is takarhat valami szárnyas vagy huszár természolii < inbcrt KI is képzelt magának egy ilyen délceg most őrt, aki egyre pompásodon a képzeletében; mire pedig beértek a városim, már egészen olyan lett, mint egy szultán.

Végre bényito'tak a Szunyog-utcá* l an egy kapun s hát o»t vannak egy hosszú keskeny udvaron. Kerekes kul volt az udvar közepén s a. kori- lés melled sok hitvány kerék, mintha i!t újat nem csinálnának, hanem a meglévő jókat is agyonütnék.

Hiába vigvázkodtak. egy lélek sem bukkant elé.

Temetés után vagyunk mondta az öreg.

Végre azonban egy másvilági sovány es szigorú asszony mégis életunt az egyik ajtón.

Hol van Gvalog mester ur? — kérdezte Márton gazda.

Elment adót fizetni — felelte az asszony.

— Mégis ezen a világon vagyunk! — nézeti a fiára az öreg.

Aztán tanakodni kezdtek, hogy várjanak-e. I gv egyeztek, hogy mégis leülnek a kút melled a partra s óit megvárják a mestert. S jói térték, hogy el szállással fittek, mert •egy félóra múlva megérkezett az ur. Vedlett sárga kabát volt rajta s a fején olyan sapka, mint. egy tavalyi madárfészek. Neki magéinak veres, nyulszeme volt s legalább kétbetűs röi szakálla. S mindezek mellé jobbró] az orra árkában akkora gumó, mint egy borzos mogyoró.

Ugry nézte Gergely, mintha álmában látná az egészet.

Egy idő múlva csak azt vette észre, hogy az apja s Gyalog mester már meg is alkudtak fölötte: száz pengő a tandíj s karácsonyig az ok- taitás.

Neked igy jó lesz-e? — tette is fel az apja a kérdést.

Nem vállalkozom! — mondta .Gergely.

Úgy meghökkentek a gyors és egyenes szótól, hogy azt sem tudták, nova nézzenek s mik Aztán vallatni kezdték a fűit, de Gergely többet nem szólt, akár a pacsirta ősszel, [így kellett eltávozni, mint a. fonás mellől, amelyik hirtelen eltűnik valahova. Az öreg feszült haragjában, ahogy hazafelé indította fiát.

— Ugyan bi zu mért nem vállalkoztál? — állott meg mégis.

— Csali a mester, azért! —■ mondta Gergely.

— Hát a világ nem csúf? — kérdezte az apja.

zárja be a vitát az elnök. — Rostás Csu“ j kur Rúnát kéthónapi fogházra ítéli a bt- . róság, de abból ölvén napol a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vettünk. Maradná még fiz nap. Belenyugszik az Ítéletbe?

Most jön még az igazi rigánykodás.- Istenem, Atyám, drága jő, naccságos főbíró ur! Nem bírom ki, hogy ne lássam addig a gyermekeimet. Nem kaphatnék. egy Ids hidászt ást? Majd a télen bem jönnék és let ölt éhem becsülettel...

— A o lám, milyen a cigány. Megkönyö- riUiink rajta s nincsen megelégedve. Jobb lenne falóm, hogy adjunk öt évet?

— Necm, inkább belenyugszom a Hz napba, jaj, esed: már eltelne.

— Azt un többet né lássuk iten, mert akisor Ixxj lesz.

— íegtiis, könyörgöm, nátron becsületes leszek. Eddig is az voltam, csak a jó

szivem sodort bajba. Ezután keményebb leszek*. (n. U.) '

I

— \/.i i- meg kHI zeniem! E lelte a tin

Az öreg gondolkozni kezded.pmj ! egyszerre megdobbant a /eme, min: ha a fiától -zik iái lopott volna

— Gyere! mondta. /negh*i hí! \ i Ji irt elen.

— ITova? — kérdezi«* Gergely Vagy megszépítjük, vagy u»u

lábbá tes-y.ük! Gyere!

Kiindullak a varosba visszafelé; egy-zer egy borhely-üzlete emu meg alII az öreg s a fiának azi mondta:

III állj meg!

Maga béirie-m a boltba s nemsokára a borbélysegéddel együtt érkezed V issza. V v égé <! I • ■. kl I :i -K á t Í6 |2Q r ugatott, szépen közrevetétk s ug) mentek tovább. Aztán egy másik ház előd, 'minek a. kapujában valami orvosnak a táblája függött, ott i-inét megállt az öreg » azt mondta: Itt álljanak meg!

Kicsi idő múlva az orvossal együtt érkéz«* tt vissza, kinek ugyancsak volt egy gömbölyű táskája. S ezeket mind. nagy elszámU-al, vinni kezdte az öreg: s «mentek nekibuzdulva az utón, hé a ker«“kes udvarra s bé mind a négyen a műhelybe, mim valami szigorú törvény tevők. Jóformán nem is köszöntek, hanem az üreg megragadod egy széket, azt a műhely közepébe Iette, majd kiadta Gyalog mesternek a parancsot:

— Ide üljön ie!

Szegény mesternek rebegeU a sze- •me, hogy mi lesz most véle az adófizetés után, «le a székhez lépett s úgy kuporodott rá, mint egy rossz gomolyag. S abban a percben a lx>r- lá‘lysegédhez is ielhívást '-mézed az öreg, mondván neki:

— Beretválja m«*g! Patyolatra!

Tiz perc múlva egy «sc^pp szakálla

sem volt a kerek es mesternek, de a sima bőrén, ott az orra oldalában, most még nagyobb hatalommal uralkodott a borzos gumó, melyet a borbély ügyesen meg kerülgetett .

— Vegye le, doktor ur. onnét azt a makkot — hangzott ujb«>l a szó.

Nagy gonddal megtapogatta az orvos a gumót, majd vattával megkell ege ti <\ két üvegből is. Aztán ügy levette néhány perc alatt, hogy a vér is csak aiig serkedett ki a helyén.

— l ajt-e? intett rá Gyalog mesterre az öreg.

— Aunem! — felelte nevetve a

mester.

Mint reggel a szekeret otthon, most Gyalog mestert is úgy kerülgette meg a vizsgáló tekintet. Ahányon voltak, mind ámulva látták, hogy micsoda virágzó változás esett ennyi idő alatt, egy emberi arcon! Nevettek örömükben s úgy dicsérték Gergelyt, akitől a szikra származott; s úgy Márton gazdát is, aki tűzzel hajtotta végre ezt a kicsi virrad ást. j

Gergelynek meg is jött egyszeriben a kedve s bugyogva nevetett.

— Most már üt maradsz-e? — kérdezte az apja.

— .Most már itt! — felelte Gergely.

Hanem a mester, az volt a legboldogabb! Kihúzta magát, min: egy huszár; s italt vett elé. hogy a társaságot megvendégelje. A harmadik pohár után délceg kedvében még azt is megígérte, hogy Gergelyt a mesterségre tiszta ingyen lógja megtanítani.

Most jelent meg:

Erich Griizbach: Hermann Gering

egyénisége, munkássága.

A katona, az államférfi és a hazafi erős színekkel megfestett arcképe ez a könyv. De még ennél is több: egy rendkívüli egyéniség életének izgalmas, sokszor tragikus és minden mozzanatában felemelő regénye. A remek kiállításban megjelent, ízléses kötésű könyv, sok képpel 9 pengő, az ELÜíNZfiK KÖNYVESBOLTBAN, Kolozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel S* axonnal szállítjuk. Kérje a tavaszi könyvujdcmságok jegyzékét.

és derékfájás, idegesség, émei/gés, tissiétaia« íeint gyakran c$2k az emésztési zavaroknak következménve,

SSu tEESEa