Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-02 / 75. szám

1 114 2 k ii I l 11 * MtiMM Látogatás a szouietmuăikâsok kozott munkáscsalád kezében. A kereset. fokozása végett • de meg természetesen n rendszer szigorú parancsára --- az asszony nép ugyan­csak munkára járt. A Szovjet a szigorú mim- kukotelezettség tekintetében nem tett kü- lömbséget a tért iák és nők között. IJgy látszik, Lenin és Sztálin szociális tanácsadói mit sem hallottak azokról a magasabb szempontokról és törvényekről, amelyeket a nyugati álla­mok már a huszas évek elejétől kezdve egy­re szélesebb keretekben érvényesítették o nők és gyermekek védelme terén. Itt olyan üzemekben is dolgoztatták a nőket, még több­gyermekes, sőt szoptatós-anyákat is, amelyek­re nézve az európai törvények csupán orvosi vizsgá’uttnl, erre alkalmasnak talált férfiak alka'mazísát engedik meg ezeknél is szigorít feltételként kötve ki a gyakori váltást. Még embertelenebbé tette a szovjet-állapo­tokat a nők munkábahajtáea tekintetében az, hogy a munkásnő csak akkor kapta meg, amúgy is ijesztő fukarsággal megállapított órabérének teljes összegét, ha árvd leány, hajadon, elvált, vagv özvegy volt. nem tartozott családkötelékbe. Mihelyt csa- 1 rdköfrlckbe tartozó nő munkájáról v-> t s ó, nyomban a felére értékelték a munkáját, ez­ÁTHANGOLÓ KÚRÁK A latin államokba» bevált módszer » „Luvuto de ©rfaalsmor, a szerv ex «✓-. ifftblttéa«. Hat** •aképpen a belek, az epe é* a hagyaték megszabadulnak a salaktél, tehát teitrkistU rz emésztés, anyagcsere, sőt a felesleges zsírlerakódás Is eltünlir A magyar orvosok a négy \ eredményö áthangoló kúráknál előírják, hogy 4—0 héten át, réggé!, éhgyoo.m /- langyosan egy pohár Mlra glaubersÓK gyógyvizet kell fogyasztani. Kérdezze meg orvosát Ezer székely leánynap Kolozsvárt KOLOZSVÁR, április 2. Gy<>n\örii ünnep készüt husiiét másodnapján K.olozsvárolt. Ezer Székely Leány Napját készít elő az Erdélyi Róni. Knt. Nőszövetség. prüf Beik en Györpyné vezetésére!. A Nőszövetség köz­ponti irm ólában napok óla hatalmas munka folyik. A nőegylet razia' rt kirobbanó sikerű budapesti székely leányünnep után, most Ko­lozsvárott rendezi meg ezt a szépséges szé­ke1 y ünnepet. Emlékezetes, hogy m'lyrn tűr­ted nuts ril i rt aratott a budapesti Ezer Székely Leány Nap a Magyar Művelődés Hátsóban, e.hol három' zer ember jar>so]t és lelkesedett o székely leányok csodálatosan szép elő­adásán. A nagy fővárosi siker biztosítéka annak, hogy a k-olozstúri székely lennyünnep Erdély fővárosában is kivé'edcs művészi esemény tesz. Megcsodálhatjuk ezen a napon a gyö­nyörű székely népdal ole at és táncokat, auve­Iveket a regluvotottab előadók, a nép leányai mutatnak be. K clorsvárc't körülbelül háromezer székely leány él. Ok fognék teljes számmal felvo­nulni a kolozsvári Ezer Székely Leány Nap­jára. Az ősi viseletien megjelenő székely leányai nak felvonulása már egymagában gyönyörű élményt jelent. Mivel az előadás iránt rendkivii1 nagy ér­deklődés nyilvánul meg. azt a Mátyás Ki­ró V Diákház nagytermében. Knlstzsvár leg­nagyobb előadótermében rendezik meg. Gróf Bethlen Györgyné, a Róni. hat. Nő- szövetség ehiöknője, aki a megszállás óvóiban sokat fáradozott a székely leányok elhelye­zése és mepsopitésp érdekében, most lelkesen és fáradhatatlanul szervezi meg műnk at ár sta­ved eevütt husi ét másodnapjának nagy ko­lozsvári eseményét. (—) A kozelkelei problémája és oroszok okozzák íren tfracédir jáf Mussolini lapjának tudósítója írja az alábbi cikket a közelkelet problé­májával kapcsolatban: Iran — Írja Emilio <Ceretti — ma az európai országok érdeklődésének középpontjában áll, mivel az anpol és orosz politika súlyos helyzetbe sodorta és jövője egészen bizonyta­lan. Mult év augusztus 24-én léptek az angol és orosz csapatok Irán terüle­tére. Az akkori kormányzó, Riza Pahlt'Vi megkísérelt ugyan valami ellenállást és parancsot adott kato­náinak a védekezésre. Ez a védieke- zés azonban mindössze egyetlen na­pig tartott. LTgyanaznap estéjén az iráni csapatok teljesen megszüntet­ték az ellenállást a betolakodókkal szemben és Pahlevi, akit arra ké’ny- szeritettek, hogy fia javára mondjon le, Ispahanba menekült, Perzsia ősi fővárosába. De menekülése nem si­került, mert az öreg saht elfogták az angolok és előbb a Fülöp-, majd a Saint M auri ce-szigeüre száműzték, így az ország a báb-uralkodóval tel­jesen ki volt szolgáltatva Anglia és a Szovjet kénye-kedvének. Egy rokonszenves diplomata — ir­Távja Isi a szerenes© ajtaját I Vegyen még ma sorsjegyet az Állami Osztály sors játék 48-ik játékára! Az első osztály húzásai már április 9. és április íO®éu Szerencsés számokat kaphat az ISllentzéh: könyvesboltban Kolozsvár, Mátyás király-'ér 9, Vidéki megrendeléseket azonnal intézünk ! Sorsj.gyárak: egész 28, fél 14, negyed 7. nyolcadsorsjegy 3.50 peng5! ja az olasz ujságiró, aki a történel­mi események idején Iránban tar­tózkodott — a következőket mondja: „Alkalmam volt többször is iráni ve­zető egyéniségekkel beszélni és j egyetlen-egy sem tudta nekem meg- i magyarázni az iráni csapatok ellen í állási képtelenségét az angol—orosz támadással szemben. Az oroszok ke- J vesen voltak és rosszul is voltak, fel­fegyverezve. Mintegy tízezer főnyi i hadsereget képeztek. Az angolok I többen voltak, de erőteljes ellenállás j esetén ők sem haladhattak volna 1 messzire, azonban az történt, hogy ! az angol—szovjet csapatok minden j ellenállás nélkül jutottak el Tehe- j ránig.“ , Az iráni nép csalódása és keserű I tehetetlensége egyre erősödik. Az el- i ső időben az oroszok nagy igérete- J két tettek, szállítmányokról beszél- I tek, melyeknek a Kaukázuson és a 1 Kaspi-tengeren át kellett volna meg- ! érkeznie. Irán lakossága nagy türe­lemmel várt, de nem érkezett sem­mi. Múlt év szeptember óta semmit sem tett az orosz kormány az ország lakosságáért. Az emberek, miután látták, hogjr lábuk alól húzzák ki a földet és országukat elrabolják, kese­rű daccal néznek szembe szomorú sorsukkal. Ennek a történésnek ide­jén az iráni nép már erősen rokon­szenvezett. a tengely államainak gi­gászi küzdelmével. Ez a rokonszenv a nép körében most is napról-napra nő. A tengely államainak a legjobb propagandát maguk az orosz csapa­tok és a gőgös angolok csinálták. Azok a szövetségesek, amelyek jo­gokat formáltak erre a földre s irá­nyítani akarják ennek a szerencsét­len népnek sorsát. A királyi család elmenekült, mialatt nacionalista kö­rök látván, hogy lehetetlen együtt­dolgozniuk az angolokkal és oro­szokkal, katonai diktatúra megala­kítását tervezték. Az oroszokról és angolokról az irániak nem is akar­nak tudni többé. Tudják, hogy mit várhatnak a bolsevistáktól és tudjál, azt is, hogy Anglia mindent és min­denkit kihasznál saját önző céljaira Az angolé Heu es nacionalista kőről' megvetik azokat az árnyéksejkeket, akiket az angolok pénzelnek. Isme­rik az angol módszert, amely műn más elsősorban, mint a nép lehető legalacsonyabb szellemi nívón vak» tartása. A jól fizetett görnyedíthátu hivatalnokok az ő embereik, akii: velük együtt kiszipolyozzák a népet, amely elveszti önrendelkezési jogát s tehetetlen dühvei tűri a túlerő k i zsá kmányolását. Irán tragédiája így teljesültbe egy időre. Mert amíg Etiópiában és Lí­biában például az olaszok iskolákat utakat, kórházakat, éptiettek, addig az angolok elrabolják Irán nyers­anyagát és nem építenek egyebet, mint munkátáborokat, ahová kény­szermunkára viszik be a forradai marokat, akik fellázadnak népük sorsa láttára. Ez a lényeges kü­lönbség a két módszer között — fe­jezi be cikkét az olasz újságíró. Kolozsvári művészek a szegénysoron szolnoki diákokért SZOLNOK, április 2. A szolnoki MA\ tanügyi csoportja a szegénysora diákok felsegélyezésére operaestet rendezett Ló- nyay Judit és Sándor István, a kolozsvári Nemzeti Színház operai együttes tagjai­nak, valamint Rosier Eduárd zongoramü" vész vendégszereplésével. Közreműködött a tizedik honvédgyalogezred zenekara XU. Pius pápa jubileuma V ATIKÂNVÂROS, április 2. (MTI.) A Ştefani Iroda jelen'i: XII. Pins pápa őszentsége májusban ünnepli pápai juki~ leumát. Az ünnepségek a jelenlegi kö­rülmények megfelelően, epvszerü kere­tek között folynak le. Zarándoklások az idén nem lesznek. Az idényiparosok átlagos munkáslétszámá- nak megállapítása. Az idényiparos a há­rom-négy hónapig tartó idény tartama alatt rendszerint ötnél több munkást foglalkoztat, viszont az idény elmúltával a munkások lét­száma ismét egy-kettőre esik vissza. Éppen ezért az Ipartestületek Országos Központja azt javasolta, hogy ha az úgynevezett idény- iparokban foglalkoztatott munkások évi mun­kahete a kétszázötven munkahetet nem halad­ja meg, a munkaadó úgy biráltassék el, mint­ha öt segédet foglalkoztatott volna. Kérte to­vábbá, hogy az öt segédnél többet foglalkoz­tató iparos — ha könyvet nem vezet — a minimális rezsikulcs hatálya alá essék. A se­géd fogalmának meghatározása is szükséges, annál is inkább, mert egyes iparokban gya­kori, hogy a szakmunkás méltót*, kisegítő napszámos dolgozik, aki ugyan a segéd ter­melésével csszefügő, de nem szakmunkát vé­gez. _________________ Egy rendkívüli könyvujdonsag: marjai Frlctyes; Keres7ía5hs ti járat 1341... Az egész világ visszafojtott lélekzettel figyeli azt a soha nem látott méretű küzdelmet, amely Keleten Európa es Ázsia mesgyején folyik hónapok óta. A kommunisták tevé­kenysége úgy pereg le előttünk Marjav Fii­gyes könyvéből, miut egy iz.ga más, borzát makkal túlzsúfolt ffm. Marjay könyve nem vádol és nem vitatkozik. Elbeszél. Okiratokat, fotókópiákat, fAnvképfe'vételeket mutat be- páratlan gazdagságban. S ez az óriási anyag meggyőzi az olvasói. A hatalmas, közel 400 oldalas lexikon alakú kötet, töhbszáz képpel, diszkötésben 25 pengőért kapható az ELLEN­ZÉK KÖNYVESBOLTJÁBAN, Ko’ozsvár, Mátyás király-tér 9. Vidékre utánvéttel is azonnal szállá ttjuk. Fe és derékfájás, idegéSíégj émelygés, tisztátalan teint gyakran csak az emésztést zavaroknak következménye. ^ ] Ilyenkor is keli a zal a meglepő szociális indokolással, hogy hiszen többen is keresnek, tehát nem illeti meg a teljes órabér. — Nem lehet azt elmondani kérem, — mondja egy fejkendős, középkorú asszony, aki az imént jött meg a huszesztendős elnyomás után ismét rendszeresített vasárnapi miséről milyen szörnyetegek voltak a bolsevikok! C'sak most látjuk az óriási különbséget. Állat­nak nézték a férfit, de még szánandóbb állat­nak tartották a nőt. Agyonhajs/.ultak bennün­ket a munkával s mégis éhezni kellett. Arról r.em gondoskodtak, hogy csak valamennyire is megélhessünk, de ha csak öt percet is ké­sett valaki a gyárból, azt büntetésből legott bányamunkára osztották be, ahol órabért, il­letve fizetést egyáltalán nem kapott s élel­met is csupán annyit, hogy épnen éhen nem halt. Az uram most az nikolajewi ut építésé­nél dolgozik és többet keres egy nap alatt, mint azelőtt egy hét alatt. Hála legyen az Istennek, aki ide küldte magukat, hogy meg­szabadítsanak rettenetes nyomorusígur.khól! (M. klr. honvéd haditudósító : század közlése). >v ,,munkástelep", amelyen járunk, a szov- .etbirodalom egyik legmozgalmasabb iparvá­rosának szélén terül el. Magyarországi vagy általában európai hasonlattal alig élhetünk, i na fogalmat akarunk nyújtani az olvasónak er- | »ól a munkástelepről. A falusi cigánysorok | képének hasonlata közelíti meg még légin- 1 Uább ezt a telepet. Az épületek javarésze vá- < tyogház, de jócskán akad közöttük deszkából ; ‘S kátránypapirból összetákolt viskó is. Azok, j ikik ilyenekben laknak, még bo’dogok, mert i legtöbbször csak maguk, vagyis egy-egy csa j ód el bennük. Ez ugyan személylétszám te- 1 kintetében nem nagy előn/t je!ent, mert ha- j an-nyolcan is laknak egy-egy szobában, de mégis türbetőbb sors, mmt azoké akik a mun­kástelep két hosszú, bar ílszerü f áé bűlet éoen captak hajlékot. — Azelőtt mi is olyanban laktunk, — mond- a az egyik különviskó gazdája — de olvan tűrhetetlen volt a veHink ppvütt lakó ke' család, hogy mi inkább kiköltöztünk onnét - egy összedőlt szivattvuház deszkáiból és cáíránypapir béléséből felépítettük ezt itt. Vas írnap van s a szövetséges csapatok ál­ul újra üzembehelyezett vasgyár munkásai nyújtózkodással töltik a munkaszünet napját. Eddigi tapasztalataink szerint a falusi ne.i utalóban szívesen fogadott minket, a váro­si lakosság, főként azonban az ipari munkát­ok hosszú ide'g gyanakodva néztek s bizal- nat’anok vo'tak irántunk. Amióta azonban i néhány honvédegység közelebb táborozik a | városhoz a volt szovjetmunkásságnak ez a i magatartása is láthatóan megenvhiiH Most, hogy az imént kijöttünk közéjük, ha- ! .irozotlan barátsággal fogadtak. — Eleinte, -- mondják — amikor meg hit­tünk a beÜnkprooarandázott szovjetmesék­nek. reszketve vártuk bogv'rónk szakadja­nak mindazok a borzalmak, amelyeket a szov- j •et politikai szemináriumaiban annyiszor ern- * legettek, a nyugati államok eleiének ecsete- ‘.cse során. Mert azt bizonyára hallották már, * hogy a szovjet-biztosok mindig úgy beszól­tok a nyugati országok állapotairól, mint az emberte’enség, állati kegyetlenkedés, szándé­kos népbutitás és proletár-rabszolgaság iszo­nyatos földiéről. Mi tehát a vö^ös hadse^g visszavonulása után óráról-órara, napról- naora s utóbb hétről-hétre vártuk rettegő lé­cekkel mikor kezdődik, itt is ez a borzasztó rendszer? M’kor azután azt láttuk hooy az üzemeket uiból megindítják, keresetünk több, mint amennyit a Szovjet a’att kerestünk, be­tegingünkben orvosok gondoznak, s gyerme­keinket gondosan számbavesMk táplálóbb ■ílemezé^ük végn*t, akkor kezdtünk ráiönni, hogy 25 esztendőn át minden csak hazugság volts hogy minden ámítással ellenkezően, mi éltünk a legnyomoraságcsabban egész Euró­pában. Bottal bicegő, nagyon öreg ukrán anyóka szólal most meg, foghijias szájából szinte csak sipítanak a szavak. — Most már persze, nekem is van szavam! De bezzeg, amikor még az istente’en szovjet- rendszer a’att, százszor is belekezdtem a bo'- ?evikok szidásába, akkor nyomban letorkolt: fiam, menyem és minden unokára. Még ió, nogy fel nem jelentettek a vörösöknél. De most már elhiszik, hogy igazam volt, amikor azt mondottam,, hogy a cáraiyuska idejében töidi mennyország volt az élet ehhez képest, pedig altkor is eleget szenvedett az ember. Most szinte egyszerre beszél az egész csa­lád. Magam persze nem értek egy szót sem, de a tolmácsunk nevetve igyekszik legalább ál­talánosságban jelezni, hogy mit mondanak. Annyit azonban az ukránul nem értőnek is látnia kell, hogy ezek a szerencsétlenek való­ban örülnek. Valami felszabadultság érzése lel­kesíti őket. Pedig ez a mostani életük is még csak olyan, hogy együtt sem említhető a mo- j tíern európai államok munkásságának éle- < tével. Az, amit mondanak, alapjában véve régen | ismert dolog s haditudósítók, valamint az erre j járt polgári újságírók számtalanszor meg is I írták. De megrázó az az egyöntetűség, amely- ’ Ível panaszaik mindenütt ugyanazokkal a sza­vakkal megnyilatkoznak. Hogy 12—15 órát is kellett egyes üzemekben dolgozniok s í mégis oly keveset kerestek, hogy a páríadó j és az államtól bérelt ,,ilyen lakás" bérének le- | vonása után úgyszólván semmi sem maradt a '

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents