Ellenzék, 1942. április (63. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-11 / 81. szám

IS îl X prill* it.

SLLKNZÉK

KB

A szent peregrinus

r

i«Ö

léi

fi®]

a(

xlií

Ms

iöt

Ißl

3 ß

Iui'

tg»

wr

Í JE

kM-'

iOf.

t«c?

ilä

[ßt

»e

tt©

B«

ed

2»

Bdi

3» ;

oq

m

m

Bk

Is

m

»fc

a>

£

IU

9l

á

r?

te

[&

s

ü

ff

□Cij

rfj

br'i

Ü

s»;

&

Valamikor úgy váriák haza, m£nt íCsaba vitézeit a tejuton, mert a h.a- I iálos veszedelem a Székelyföld fe- í leit sokszor ólálkodik. De a Himalája nem engedte és csak tudományos 'Ilire csillogott vissza, egyre nagyobb erővel az erdélyi éjszakákba, amint ’ több és több esztendő haladt el korai halála után. A hideg hírnév, mint la csillogó örök havasi hó, a székely- I ségnek csak lelki épülésére! De meg- i szoktuk, hogy az erdélyi csillagok iiistökösökké terjengenek és távol {idegen délkörök alatt futnak le az égről. Bek sok székely lett már peregrinus a gond és a Gondolat miatt; a fölőslegjének mindig el kell menni Moldovába és szerteszét! S talán tévedés se volt benne, ha egy-egy láng- jész olykor fölöslegesen is gazdagított másokat. És heh sok leit belőle „csoda-magyar“, akit az ismeretlen őshaza tájáról reméltek vssza. De az erős és elpusztíthatatlan kicsi íaj- ţtâknak már csak ilyen gyönyörűséges dráma jut: idegenben gyarapit, otthon csak tisztit és nemesit egy- agy hősük csodálatos végzete. A csa- ba-vitézek értéke minden este föl- csillámlik a tejut édes szikrázásában: föl kell a szemet emelni az égre és szivre bocsátani a csillagport, melyet majd kétezer esztendős mesebeli paták vernek föl és akkor itthon is varázs fakadhat.

 szent peregrinus tanította meg ismét a világot, most a tudományos életet, hogy van a kicsii magyar népnek egy szikrányi különleges tőre* déke az őrtálló Erdély székely peremén, mely bámulatosan bír küzdeni a kietlen földdel, az érdek még nagyobb kietlenségével, felséges szellemi képességeinek szinte kietlen lehetőségéivel, de bárhová állít ja vagy vezeti sorsa, csodálatraméltó telje- siíményekre képes, akár határőr, akár borvízes szekerén, akár tudós, akár mesélő, akár énekes és faragó, akár misszionárius lesz belőle. És idegenben — eszményeihez bár nem hütelenül — viszont úri pazarlással rés heves vértanusággal gazdagítja I mások számát, vagyonát, erkölcset, [tudományát. Ez Körösi Csorna Sán- I’dor összegezett jelentősége is. Ma, halálának 180. évfordulóján ismét I „^komorságba burkolt fényben** élénkbe áll a székely eszmény és a székely sorsfordulat. Körösi Csorna Sándor, 15 éves korában a nagy- onyedi kollégiumba érkezve, éjjel- nappal való tanulás közben kitűzi életcéljának, hegy majd megkeresi Ázsiában az ősmagyar hazát, ötven- nyolcéves korában pedig meghal a Himalája tövében, mint az angol tudomány bámulattal övezett legnagyobb tibeti tudósa és a buddhizmus bejegyzett szentje. Talán halálos ágyán a tökéletesen megtanult szán- szkrit szavaiit mormolva, de töretlen székelyként, aki éppen útra készült, hogy a rejtélyes és veszélyes Tibeten másodszor áttörve magát, Kína határán a dsungar-népben csakugyan, megtalálja őseinek származékait, élete főcélját. Hagyatéka az angolok részére irt tibeti szótára és nyelvtana — néhány magyaros látszata szó csábította erre a messzefekvő tudományos mezőre, számos buddhista valiástanulmány, melyet a tibeti! lámák és a Hímalája-tövi kolostorok vendégszeretetének viszonzásául irf> egy sor szanszkrit magyarázat: az ázsiai társaság könyvtárnoki állásában élvezett hindu-angol tudományos és politikai viták hódolatát és anyagi segítségét hálálva meg, egy csomó lithurgia, zsoltár, imakönyv tibeti fordítása, hogy liü kai- vimstaságának erdélyi “ hevületét ödaköJcsönözzc az elzárkózó Tibetbe törekvő angol térítőknek. Látszólag terméketlen és hiábavaló munka volt mindez, ha székely, erdélyi, magyar kizárólagossággal nézzük az óriási teljesítményt. De csak látszólag. Itthon is megtudták és ma Csínét megtudják, hogy micsoda lángész volt, milyen rajongó tudós volt, milyen szent ember volt, milyen anaoboürita volt, milyen szerény és

határőr ivadékok látták, hogy fényes csillag futott le az égről. Kinek a csillaga?

Mindenkinek itt, az erdélyi föl dön, ma tudomást kell szereznie legalább ennyiről és legalább így épül nie Körösi Csorna Sándor életén, és emlékén. Különleges ez az élet és emlék, mint ahogy különleges a szé helység és Erdély. Talán ma már jcggal állíthatjuk, hogy ő volt ennek a két különlegességnek talán legíga- ribb és legtisztább lényege, kivonata és megnyilatkozása. A mindig székely, a mindig erdélyi, ime, aki a magyar és emberi tökély ritka példája s lehet, az erényeinek patyolat fehérségével, vas szilárdságával, nemes erejével, népének örök tulajdona volt és marad, de munkásságává] és eredményeivel sajnos mégis csak legtöbbször az idegenek hasznára válni kényszerül. Ez az a bőség és gazdagság, mely szegénység lett bizonyos vonatkozásban.

Egy »ap a tSfvéisysxéken

KOLOZSVÁR, április 11. (Az Ellenzék munkatársától.) Az igazságügyi palota jolyó- sói szokatlanul csendesek. Valamikor — tr távoli múlt ködös homályában, aminek emléke már csak lidércnyomásos álmok gyot- relmcs nyugtalanságában rémlik fel újból, habár alig két esztendeje, hogy elrepült felőlünk a vészmadarak viharfellege — mozdulni sem lehetett a törvényszék épületében. Polgári perlekedők százai, delikvensek, tanuk, megszámlálhatatlan tömege tolongott, lökdösődött a folyosókon és zsúfolásig töltöttek minden tárgyalótermet, melyeknek áporodott levegőjében csak homályos sejtésként ködlött elő egy-egy szuronyos fogház- őr egyenruhás alakja, amint maga előtt Ut- szigâ’ţa a megbilincseli bűnözőket.

Mennyire má3 most a helyzet. Tűnődve gondolkozik el az ember, vájjon mi okozta ezt a nagy változást? Csökkent az emberek perlekedést kedve, kevesebb lett a bűnözők száma, vagy más az igazságszolgáltatás ügymenete? Könnyű a válasz: mind a három. i Eltűnt az akkori korszellem minden jellem- ; ző tünete. Egy tizedé re apadt a perlekedők ţ hangosan cigánykodó tábora; a f elül múl ha- . tat Lm, közbiztonság, a hatóságok erélyes szí

i pora letörte a megrögzött bűnözők bűnözési hajlamát: az igazságszolgáltatási ügymenet, pedig szinte hihetetlenül gyors lett. Számtalanszor előfordul, hogy az a besurranó tolvaj, aki a vármegye legtávolabbi falujában bemászik ma esţe valakinek az ablakán, holnapután már jogerős törvényszéki Ítélettel várja a hajnal,hasadási az ügyészségi fogház cellájában.

Az újságíró nyugodtan álmodozhat a folyosók hűvös homályában, léptei hangos kop- pavassal visszhangoznak a kőkockákon, nem verik le lábáról a tolongó emberek, orrát nem csavarja a pipafüst szaga, miközben

Április 12-á "t a Filharmóniai Társasig hatodik bérleti estje a Mátyás Király Diákházban. — Vezényel s End!?© Bála,.

Kömmüködik: Faragó Gyöjegy zongoraművész*

Műsor: Weber: Bűvös vadász nyitány. Mozart: D-moll zongoraverseny. Mussorgsky: Éj a kopár hegyen. Beethoven: VlI-ik szimfónia.

Jegyelővétel az Ellenzék könyvesboltban, Kolozsvár. — Telefon: íl—99.

&Ş ICun üátfyás Fia j

Az üzlet régi jó hírneve I biztosíték arra, hogy nagyrabecsült vevői

I,"* 1864-beis alapított

megelégedését ielkiis> JjL késmüves és szaklátszerész üzlete

meretes kiszolgálással

Kolozsvár, Kossuth Lajos-utca 1. szám.

ezután is kiérdemli.

„napianyag" után néz a folyosók és t ernte u labirintusaiban.

Egykedvűen nyalogatja a termeld ajtqsr. majd ugyanúgy becsukja. Itt nem lesz nia semmi, mondja magában, gyerünk egy házzal tovább. Egyik teremben néhány polgári ügyfél szurkol a padokon, felperes és alperes vasvili őszemmel nézegetik és közben pokolba kívánják egymást; másik teremben o'- 'szűrös atyafi szorong egymás mellett, fái loptuk az istenadták, a járásbíróság el is ítélte őket, most e jelebbviteli tárgyalásra várnak s közben tanakodnak: vájjon leszállítja -a a törvényszék a szerintük „súlyos' pénzbüntetést.

Végül a harmadik teremben különös embercsoporton akad meg az újságíró szénié. Ez már valami komolyabb ,,ügy‘‘ lehet, gon dolja és szinte szeretettel siklik végig tekintete a fogházörök között üldögélő ron gyas csavargó és a mellette szurkoló top rongyos cigány, füstös alakján.

A rongyos csavargó Varga Sándor, bizonytalan illetőségű alkalmi munkás, aki mull héten még Beszterce környékén dől gőzért valami útjavításnál, ünnep harmadnapján pedig Kissebesen belopózott Török Dóm gazdádkodó istállójába, ahonnan egy pár ho- moţ emelt el. Nem volt „szerencséje“, azon nal „lebukott“. Ma hajnalban beszállítottál: a csendőrök az ügyészségre, déli 12 órakor már a fejére olvasta az egy'esbiró az ítéletet: hathónapi börtön, háromévi politikai jós vesztés. Azonnal megkezdhette jogerős bűn tetősének letöltését.

A toprongyos cigány esete sem komolyabb. Moldován Pál kolozsborsai üstfoi tozó, de előszeretettel foglalkozik baromfi kereskedésied is. Természetesen, nem saját tenyésztésű tyúkjait hozza piacra, hanem az éjszakák leple alatt igyekszik megfelelő pót tékához jutni. Csodálatosképpen öt is ünnep harmadnapján érte el a ncmezis. Szomszéd asszonya, Jakab Ferencné tyúkketrecébe emelt el egy átalvetonyi majorságot, de ma a falu határáig sem ért, már a nyakán voltak a csendőrök.

Most már ő is bírái előtt áll. Korántsem adja meg magát olyan egykedvűen, min kétségtelenül szlovák eredetű, flegmaiiku' szomszédja és cellatársa, lobogó cigányvér: hevesen tiltakozik a szabadságfosztás minden gondolata ellen. Hogyisne, éppen mos- amikor vége a télnek és itt van a tavas: minden zsenge ígérete...

— Kilenc gyermekem van, meghalnak éhen könyörgöm, legalább egy' kis halasz tűst kérek. Dolgozni szeretnék, becsületest n dolgozni. Persze, kicsit későn jött a láza> munkakedv, nehány évvel ezelőtt kellett vol na Uczileni, amikor még nem került be elő szőr a börtöncellák hűvösére.

Még örülhet, hogy enyhítő körülménynek tudják be ittas voltát, iey megússza >,t ho nappal az első tavaszi halandó t„. (n- k.,i

büszke magyar férfi volt. Ezért nemzetnevelő hatása óriási és csak rajtunk áll, hogy ezt a hatását öregbítsük, amit annál könnyebben tehetünk, mert a korunkat annyira megejtő kaland — egy szent kaland — hősisége és regényessége körültün- űökli K. Csorna Sándort. Egy hős, aki a veszéybon és változékonyságokban pillanatra sem tániorodSik meg, aki a tömegben is mindig egyedül bir maradni, aki soha le nem veszi szemét a mindig, nappal és éjjel egyaránt ragyogó ősi magyar csillagról... ugy-e, ma óriási hatást gyakorolhat küzködő népére?

Nem is a mii, hanem az élet fontos itt, az a szent kalandu s magyar magánya élet, amelyet a legtisztább és szilárdabb magyar jellem kormányozott. Olvassák el kérem újra Eötvös József gyönyörű emlékbeszédét, vagy Büka Tivadar angolnyelvü életrajzát, vagy Cholnoky Jenő mii- nap megjeleni könyvét, vagy akárcsak a cikkeket, melyek most garmadával ismertetik ezt a legnemesebben tragikus erdélyi és magyar pályafutását s megrendült áhítattal fognak körülnézni. Ha van a regá- nyességén túl még valami, akkor joggal nevezhetjük K. Csorna regé“ nyét klasszikusnak, eszményinek, örök és általános érdekűnek. Már hős volt a kollégiumban, a szegény szolgai!, aki tanárt és tanulótársat meghódít kristálytiszta jellemmel, végletes szorgalommal, lángésszel, egészséges erővel, tökéletes igénytelenséggel, takarékossággal, remetei gyakorlatokkal. Ezreket koplal ősz- sze az ázsiai útra s mégis, miután Götiingát megjárta a keleti és Zágrábot a szláv nyelvtanulmány érdekében, bámulatot ébresztve vasakaratával és apostoli küldetés hitévei, mégis kifosztva mindenéből, csak Kenderessy TAihály száz forintjával Indult meg erősen túl 30= évén és gyalogszerrel, vagy karavánokkal a Balkánon, Szírián, írákon, Bokha- rán, Kasmíron át Tibetbe kerül, ahol buddhista kolostorokban lappang, majd 10 évi tanulás, tanítás, tanulmány után Kalkuttába kerül. Ez a hosszú bolyongás, mely az éhezés, fázás, életveszély, virrasztás szenvedéseiről van tele, magában véve már epikai hatású és érthető, ha ennek teljesítményei és erkölcsi magatartása miatt a buddhisták szentet láttak benne. Azonban a pálya második fele is valóságos — vallási éposz. Kalkuttában óriási érdeklődéssel és tisztelettel várták az angolok és hinduk, mert a tudás és magatartás ragyogó híre járt előtte. És bár visszavonult, igénytelen élete és tudományos szorgalmának szomjúsága késztette rá, naprél-napra nőtt jelentősége. Az ázsíiaí társaság kéziratos gyűjteményét hallatlan munkával 18 hónap alatt rendbehozta és csak csekély fizetést fogadott el. A magyar országgyűléstől, akadémiától, a nagysnyediektől küldött aranyait, valamint összekuporgatott kis pénzét egy bankbukás azonban elnyelte, amikor az angolok teljes kárpótlást ajánlottak fel, minden pénzt hazaküldetett alapítványi célokra s ma is él még a nagyenyedi Kenderessy—Csoma-íéie alapítvány, óh,

milyen gazdag-szegény volt ez a vidám és komoly magyar, aki, ha leteli ette a lámák ruháját, az egyszerű székelyek ruhájában jelent meg a fényes angol rezidencek előtt is. Gazdag angol és hindu pária megbúvói- ve vizsgálta ezt a fenoménii Érthető, ha prófétiaszerü lett a tragédia korszakában is! Elvégezte, amivel az angol tudománynak tartozott s miután a szanszkrit és más nyelvtanulmányok során fölkészült a nagy magyar kalandra, 1835-ben a Himalájára ment, kolostorban és angol állomásokon tanulva és dolgozva, hogy a dalai láma engedélyét megnyerje s Tibeten át Kína határára gyalogoljon. így 1841-ben Dardzsülingbe jutott, a kapuba, nagy célja elé. De nem az áhított siker, hanem a halál várta. Elpuszíithatatlannak látszó szervezetét az indiai malária támadta meg és megölte. Rajongó angol barátai körülállták halálos ágyát; otthon pedig, a háromszéki Kőrösön, a